Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-14 / 11. szám
Ccpef;, tárolók, melléktermékek Beszélgetés a takarmány termesztésről Nógrád természeti adottságai arra ösztökélik a mezőgazdasági üzemeket, hogy figyelmüket a szarvasmarha- es juhtenyésztésre irányítsák. Az állattenyésztés a gazdaságok árbevételeinek több mint felét adja, döntő szerepe van a termelés fejlesztésében. A törekvések ellenére a megyei szarvasmarha-állomány 3,5 százalékkal volt kevesebb az elmúlt tervciklus végén 1970- hez képest. Megyénkben a sertéstenyésztés mélypontra úitott, az elmúlt évben csak kezdeti eredményeket értünk el. A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban azt vizsgálta: a takarmánytermesztés mennyiben játszik közre, hogy az állattenyésztésben nehézségek jelentkeztek. A tapasztalatokról dr. Bencze Barnával, a vizsgálat vezetőjével beszélgettünk. — Mi jellemzi a megye gazdasági takarmánytermesztésé- nek színvonalát? — Az utóbbi években tapasztalható fejlődés ellenére a legtöbb takarmányféle átlaghozama nagyon alacsony. A IV. ötéves tervben a terület nagyságára, a termés növekedésére vonatkozó feladatok sem valósultak meg. A gyepgazdálkodást jelentős állami támogatás segítette. A gazdaságok 4605 hektáron telepítettek gyepet. A támogatást élvező területeken a szénahozam 52,3 mázsa hektáronként, míg a megyei átlag mindössze 14.8 mázsa. Az utóbbit még a tavalyi kedvezőtlen időjárás sem magyarázza. — Milyen tényezők okozzák az alacsony terméseredményeket? — Elsősorban az, hogy a takarmánybetakarítás gépesítettsége alatta marad az áru- növény-termesztés technikai feltételeinek. Igaz', az 1972-es állapottal szemben — amikor mindössze 15 önjáró gép állt rendelkezésre — javult a helyzet, de az üzemek gépesítés^ között nagy a szóródás. Egyes tsz-ekben túlgépesítettség mutatkozik, másutt egyetlen önjáró betakarítógép sincs. A gépek kihasználását gyakran befolyásolja az elégtelen alkatrész-ellátás. ‘Az okok között szerepelnek munkaszervezési hiányosságok. Csúcsmunkák idején a takarmánybetakarítás háttérbe szorul, holott enélkül az állattenyésztés jövedelmezőségét nehéz javítani. — Mi a helyzet a tárolással? — Az összes silózott takarmánynak alig egyötöde kerül beépített tárolótérbe. Emiatt tetemes a veszteség. Célszerű lenne a tárolást szilárd alapú helyen megvalósítani, ami nem igényel különösebb beruházást. Az üzemek többsége elvégeztette a takarmánykészlet beltartalmi vizsgálatát. E vizsgálatok átfutási ideje hosz- szú. Előfordul, hogy mire visszaérkezik az értékelés, a takarmányt már megetetik. Indokoltnak látszik a minőség-ellenőrzés megyei megvalósítása. — A mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékek enyhítenek a takarmány ellátási nehézségeken? — Az alapvető melléktermékek: takarmányszalma, kukoricaszár, répafej felhasználására az elmúlt évben a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint az állattenyésztési felügyelőség felhívására intézkedtek a gazdaságok. De a Vizsgálat idejéig a kukoricaszár csupán 5—10 százalékát takarították be az üzemek. A cukorrépafejek * igénybevételét pedig az akadályozta, hogy a szállítóeszközök az őszi munkák során egyéb területen voltak lekötve. Kedvezőbb a helyzet az ipari melléktermékek Szocialista integráció Magyarország részvétele a Fiat 126 P gyártásában Egyre több fürge kisautó hagyja el a lengyelországi üzemeket. A Fiat 126 P gyorsan népszerű lett mindenütt, ahol megismerték. Fő előnyei: modern vonalak, jó gyorsulás, sebesség (max. 110 km/ó), kis üzemanyag-fogyasztás (5,0— 5.5 1. 100 km-re), jó fűtés és szellőzés, íordulékonyság. Négy személy, valamint 40 kg. poggyász fér el benne, a motor hátul van, kéthengeres, négyütemű, léghűtéses. Karbantartása egyszerű és söny- nyű. Hogyan érte el a Bielsko- Biala-i és tichyi személy- gépkocsi-gyár, ahol a népszerű kisautókat. gyártják az évi 80 ezer darabos termelést? 1971-ben határozták el a gyár felépítését, négy év alatt pedig létrejött a hatalmas kombinát, amely jelenleg 12 termelőüzemből áll. A népszerű kisautók első sorozata már 1973-ban elhagyta a gyárat, igaz, még csak 1500 darab. de egy évvel, később már 10 ezer Fiat 126 P gépkocsit gyártottak. Más országok is kiveszik részüket a lengyel gépkocsik gyártásában. Az üzem együttműködik többek között Jugoszláviával, és Magyarországgal is. Magyarorskág műszerfalakat, sebességmérőket, hangkürtöket, ablaktörlőket, gyűrűs és csapszeges dugattyúkat, gyújtáselosztókat és feszült- ségszabályozókat szállít a kooperáció keretében a lengyel félnek. Ezeket az elemeket több magyarországi üzem. köztük a Bakony Művek, a Csepel és a Ganz Müvek gyártja. kel. A cukorgyárak tavaly 1730 vagon nedves répaszeletet és 56 vagon szárazszeletet biztosítottak a termelőszövetkezeteknek. A vágóhídi melléktermékek hasznosítását akadályozza, hogy az állattartó telepek távol vannak a húsfeldolgozó üzemektől, kevés a lehetőség a tárolásra, s nehezen illeszthető bele a takar- mányo.zási technológiába. — A vizsgálat során tapasztalatokat szereztek a takar- mánykészítő üzemekben is? — Igen, s felvetődött, hogy indokolt lenne — ahol mód nyílik rá —, hogy a szárító-, feldolgozóüzemek igénybe vehessék a gázszolgáltatást. A gázzal való szárítás költségei jóval alacsonyabbak a fűtőolajnál, s lehetővé tenné, hogy a takarmánykikészítő üzemek valamennyi alapanyagot feldolgozzanak. A saját szükségletek kielégítése mellett még exportra is jutna belőle. A tolmácsi, ceredi és kállói üzem már az elmúlt évben is szállított külföldre. — összhangban van-e megyénk termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban a takar- mánytermelés és az állattenyésztés? — Nem mindenhol. Előfordul, hogy az állomány növelésével kapcsolatos beruházásoknál figyelmen kívül marad a takarmányellátás, nem biztosítanak hozzá elegendő forgóeszközt. Kedvezőek a törekvések: a mezőgazdasági üzemek a felügyeleti szervek javaslatára takarmányozási mérleget készítettek, s tervet dolgoztak ki a hiányosságok, arányeltolódások pótlására. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya azoknak az üzemeknek, ahol jelentős volt a tá- karmánykiesés, 7,9 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást adott. — Milyen javaslatokat tettek a népi ellenőrök a takarmányellátás javításáért? — Elsősorban a takarmány- betakarítás gépesítésének fokozását javasoltuk s a tárolóterek bővítését. Indokoltnak tartottuk a nagyobb állattartó üzemekben komplex tömeg-, és abraktakarmány-szá- rító objektum létesítését. lehetőleg földgázüzemeléssel. Javasoltuk — többek között — a takarmányozási bemutatók, szakmai találkozások bővítését. az ósgyepek állapotának javítását, a beltartalmi érték fokozott vizsgálatát, a melléktermékek célszerűbb fel- használását — fejezte be a beszélgetés. dr. Bencze Barna. Szabó Gyula A KEZE OLAJOS MÉG. No, nem olyan frissen az: látni, végi gdörzsöl gelte tenyerét egy rongydaraubal, de hát milyen is az olaj. . Ha nem szappanozzak. súrolják, úgy beleívódik a bőr pórusaiba, hogy kitörölni sem lehet — Látja, ez a mi '•-létünk- mindig megyünk, sietünk valahonnan, valahová... De egyet nem teszünk: a rohanást Sem gyalog, sem pedig a géppel. Már legalábbis én így vagyok vele. Belém rögződött az óvatosság, a körültekintés, a megfontoltság huszonhat évi vezetés alatt. Ennyi ideje buszsofőr Kosztik István. — A „hármasoknál" voltam nagyon hosszú ideig, onnan jöttem 1968-ban át a Volán 2. számú Vállalathoz. Tizedik éve lassan. — És azóta munkásokat szállít. — Igen, ez a dolgom. — Szóval: szolgálat reggeltől estig? — Ahogy fogalmazza. Hajnalban kelünk, éjszaka fekszünk. Persze, minden szombat és vasárnap szabad, és akkor úgyahogy kipihenem a hétköznapi fáradalmakat. Ennyi idő is elegendő arra, Problémák NAGY SIKERÉ filmeknél természetes — no, de nehéz tennivalóknál a műsoron tartás idejének meghosszabbítása korántsem az elismerés jele hanem gyakran a sikertelenségé A kudarcot belátni nehéz, könnyebb bf- csórnagolgatva rejtegetni, valahogy úgy, tiogy „ez még megoldásra vár”, vagy „továbbra is teendőink között szerepel” Mint napjainkban hallhatjuk, amikor a termelői közösségek év eleji különböző tanácskozásain -a résztvevők régi ismerősként fogadják a legyűrendő akadályok bizonyos csoportját, azokat, amiket két vagy éppen négy esztendeje jelöltek meg először, s cíű’őre sem Jutván — ismétlik évről évre. Hibás irányba terelné figyelmünket, ha mindent egy kalap alá vennénk. Valóban vannak olyan, hosszú távú, időszerűségüket el nem vesztő feladatok, mint a termelékenység javítása, a technikai eszközök korszerűsítése, az értékesebb termékek előállítása, s így tovább Ezek ismétlődnek ugyan minden esztendő cselekvési programjában, de súlyuk, minőségük változik, a teendők egyre magasabb fokát jelölik. Prolongálásuk tehát csak formailag, s nem tartalmilag azonosítható az egy, vagy két esztendővel korábbiakkal. Töprengésünk témája a problémáknak íz a csoportja, ahol semmi sem mozdul, alig jut előbbre valami. Példával élve: szinte mindenütt visszhangozzák hosszú ideje a bér és a teljesítmény szorosabb kapcsolatának szükségességéi- A tények ugyanakkor azt mutatják, hogy a teljesítménybérben dolgozók aránya az ipa fi foglalkoztatottakon belül évről évre csökken, s ma 2,7 százalékkal ki3eob mint volt 1965-ben! Az állóeszközök jobb kihasználása sem hiányzik a vállalati terveket összegező vaskos iratcsomókból, de míg néhány helyen történik is ennek érdekében sok minden, a többség prolongál; a termelő állóeszközök egységnyi bruttó értékére jutó terme1 ás folyamatosan mérséklődik. Aminek vannak objektív okai — a termelés eszközigényessége a feladatok bonyolultabbá válásával együtt nő —, de oka az is, hogy a vállalat, a gyár, a szövetkezet, bár tervez, ténylegesen nem vizsgálja a kölcsönhatások szövevényét. Ha megtenné, könnyen kiderülhetne, fölösleges az új gépek vásárlása, hiszen a tavaly üzemprolongálva be állítottak sem dolgoznak folyamatosán, oiyko1- az egyetlen műszakra elegendő ember, anyag is hiányzik, ki, mi kerül akkor az új berendezésekhez?! Öt esztendő alatt a termelő á'lóes:-közök állománya — nettó érték alapján számi-va — 106 milliárd forint értékben gyarapodott a szocialista iparban. E hatalmas summa kamatait azonban nagyon is eltérően fuenk az egyes iparcsoportok: a gépek és gépi berendezések, a közlekedési eszközök gyatasa például becsülettel — folyamatosan no'vnve az össztársadalmi hasznot —, másutt azonban. így az építőanyag-iparban, ennek zi ellenkezőjét láthatjuk. Fölös szónoki kérdés, vajon csakis objektív tényezők okozzak ezt? Az esztendőkön át Unszolt, patinát kapott, a családtagnak kijáró k'özvetlenseggel kezelt gondok nem egy-egy közösség teherbírását, hanem cselekvőképtelenségét bizonyítják. S a közösségen belül elsősorban a vezetésről, a? irányításról á'lít ki sokat mondó bizonyítványt a prolongálás, beismeréseként annak, hogy nem teszik meg azt, amit meglehetnének. Persze, mindenütt kimutatható valamilyen eredmény, haladás, de ezt Ivba sikerként értékelni akkor, ha mögötte veszni hagyott lehetőségek magas halma ált. Márpedig ma még nem szabályt erősítő kivéiel- ként lathat juk ezt, hanem sűrűn, sok mindenben. Aligha hihető, hogy az ipar mai technikai szintje, termelőképessége mellett valóban annyiféle hiánycikk okozta bosszúsággal kellene szembenéznünk, mint amenv- nyire rákényszerülünk'. Abba sem törődhetünk bele, hogy újra meg újra, mind a termelői. mind a lakossági felhasználásban gondokat ckoz az áruk minősége, mert az okok többség“ Itl sem objektív eredetű. JOBB KÉTSZER kérdezni, mint egyszer hibázni, ám e köznapi igazság némely közösség, s vezetői számára idegenül cseng, s nein kérdeznek egyszer sem, ám hibáznak kétszer, meg kétszer kétszer. Szavakkal legyűrik a roindenséget, tettekkel a hüveiyünyi akadályon is orrabuknak. Azért érdemes a megkülönböztetett figyelemre, mi kerül prolongálásra, évről évre adósságként a teendők sorába, mert a/ termelők egy-egy csoportjáról ez a hiteles bizonyítvány. V. T. Négyszáz KGST-szabvány lép az idén életbe Bővülhet az importált elektromos háztartási gépek választéka A termékek műszaki követelményeinek egységesítése,- az azonos vizsgalati módszerek alkalmazása, s a minőségi mutatók szabványelőírása egyik feltétele a népgazdasági tervek megvalósításának. Jelenleg a különböző ágazatokban mintegy 8 600 szabványelőírást alkalmaznak, ezek egy részét a változó követelményeknek megfelelően állandóan továbbfejlesztik, korszerűsítik. A Magyar Szabványügyi Hivatal elnök- helyettese, dr. Sütő Kálmán, a szabványosítás 19777es és távolabbi feladatairól adott tájékoztatást. A műszaki fejlesztés érdekében, az exportképesség fokozására új, az eddigieknél ririomítottabb minőségi rendszert vezetnek be hamarosan. Eszerint például az első osztályú termékeken belül is többféle fokozatot különböztetnek meg. Az idén 27 ilyen „finomított” minőségi szabvány lép életbe, elsősorban a műszeriparban és a vegyiparban, de néhány a bútoriparban is. A KGST-országok mintegy 4000 közöts szabványajánlást dolgoztak ki eddig, ezekből 1977-ben megközelítően 400 lép kötelezően életbe. Ennek nyomán különösen a gépipari termékek külkereskedelmi forgalma kaphat újabb lendületet a közös műszaki paraméterek alkalmazásával. Az egységesített szabványok hatása a hazai áruválasztékban is jelentkezik: egész sor olyan elektromos háztartási berendezés importja válik lehetővé, amelyet eddig éppen a tagországok eltérő szabványelőírásai miatt nem hoztak nálunk forgalomba. Így például a közeljövőben bővülhet a választék NDK-beli es szovjet elektromos kenyérpirítóval, infrasugárzókkal es több más cikkel. A következő években újabb KGST- szaványajánlásokat vizsgálnák felül közösen a tagországok, jövőre 1500-nak a bevezetését tervezik. Üj szabványok segítik a fogyasztói érdekvédelem fokozott érvényesülését is. A Szabványügyi Hivatal rráf szervekkel együttműködve hamarosan kidolgozza, bizonyos szolgáltatások szabványelö-. írásait. A textiltisztításnál például színskála bevezetését tervezik, amelynek alapján pontosan megállapítható a tisztítás minősége. Felmérés készül a rádió, a televízió, a háztartási gépek és a gépkocsik javításánál alkalmazandó szabványok kidolgozásához Is. Reggeltől estig hogy levezessem a hétközben felgyülemlett feszültséget. — Feszültséget?... — Igen. Feszültség várj bennünk, mindannyiunkban, amikor tudjuk: negyven, meg ötven utas is ül a jármüvünkön. Nem, nem a mi biztonságunk miatt vigyázunk oly annyira; inkább őmiattuk. Messziről járnak a gyarnkba, jó munkások, otthon meg a család... — Szocialista brigádvezető. — Látom, érdeklődött már felőlem... Az vagyok. A Bornemissza Szocialista Brigádot irányítom. — Nem mindennapi b-igádnév. — Nem. De tudja, mi hevesiek vagyunk, mind a hatan. Ki bükkszéki. ki meg e;dő- kövesdi. Aztán Eger meg nincs messze tőlünk... — Tényleg nincs. De a két község közötti távolság sem kilométernyi. — Igaz. S ezért is van, hogy mi nagyon keveset tala’ko- zunk egymással a munkán kívül. Nemigen szoktunk ösz- szejárni, mert azon a két szabadnapon örül az ember, ha egy kicsit kipiheni magát, tesz-vesz a ház körű’, a tévét nézi, olvasgat. — Bírja még a szeme? Mert figyelni, figyelni, figyelni.. i — Bírja. Meg különben is: kell, hogy tájékozott 'egyen az ember, kiismerje magát a világ dolgaiban. De egyébként tényleg, szeretem a betűket. — És a többiek? — Fiatalabbak, jobban eljárnak ide-oda. Szekeres is énekel a kövesdi pávakörben, ott voltak a palóc napon is Párádon, nagy sikerük volt, mondják. Meg néhányuknak kocsija van, csak-csak köny- nyebben eljutnak bárhová a családdal, mint mi, idősebbek. — Szóval csak a munka, a tévé, meg a könyv... — No, nem egészen. Él-el- járogatunk színházba is. Amikor ilyen csoportokat vi| NÓGRÁD - 1977. szünk, mi is végignézzük az előadásokat. — Mit látott legutóbb? — Mit is? A CsereSznj és- kertet... Csehovtól. — A szerzőre is emlékszik. — Hogyne. Nagyon tegzeit az előadás. Megint olajfoltos kezet tö- rölgeti, csak úgy, egyiket a másikhoz dörzsölve. Kosztik István. — Gyakorlati oktató Vagyok — néz fel. — .Meglehetősen nagy tapasztalataim vannak, mertem vállalni. Ha jól emlékszem, a huszonötödik tanfolyamot vezetem már... Éppen onnan jöttem ki, s any- nyi időt sem halasztottam, hogy kellőképpen megtiaziá'- kodjam. De, tudja, bennem van már a pontosság. Hogy mindig ott és akkor, amikor kell... — A CSERESZNYÉ3KEFT..1 — De szép volt! Az ember szinte beleélte magát, nem gondoltam semmire. És mintha a tavaszt éreztem volna. Kint sűrű pelyhekben száll alá a széltől kavart hó... — karácsony — ’ január 14., péntek 3
