Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-12 / 9. szám
Fotóművészet és közművelődés Megyei filmbemutatók A művészképzés* GONDJAI tífbél a festőtökkel Évfordulót ült a Magyar Fotóművészek Szövetsége. Húsz éve, amikor a kylturális kormányzat a szövetséget létrehozta, a fotóművészet le'entő- ségéről, népművelési feladatairól a következőket o.vas- hattuk. „Minthogy a fotóművészeti alkotás korlátlanul sokszorosítható és nyomdai sokszorosításra is igen alkalmas, — a sajtó és a könyvkiadás útján nagy tömegek számára teszi lehetővé a valóság művészi megismerését. A társadalmi gyakorlatban elsősorban ez a tulajdonsága alapozza meg a fotóművészet nagy je’enlósé- gét. Mivel a fotográfia technikai eszközeinek használata aránylag könnyen elsajátítható: a fotóművészet népszerűsége sok, az élet legkülönbözőbb területein dolgozó embert indít arra, hogy maga is megpróbálkozzék a művészi fényképezéssel. Ha ez a törekvés szakmai-esztétikai neveléssel párosul, akkor mind nagyobb tömegek válnak a művészi kultúra részeseivé, társadalmunk műveltebb, öntudato- sabb tagjaivá”. Ezekrő' a művészetpolitikai íeladatokról — lényegében az alkotók és a szocialista társadalmi valóság viszonyáról —tanácskozott a közelmúltban a fotóművészek szövetségének kommunista aktívája. Megvitatták a művészeti kritika, a fotókritika időszerű kérdéseit és sor került a fiatal fotóművészek helyzetének beható vizsgálatára. A kommunista aktíva adta az ösztönzést, hogy művész- képzésünk gondjairól beszélgessünk Zinner Erzsébet fotóművésszel, a szövetség főtitkárával és Féner Tamás fotóművésszé1, a szövetség titkárával, a kommunista aktíva vezetőjével. — A felszabadulás óta csaknem 3 millió' fényképezőgépet vásároltak hazánkban. A képes hetilapok példányszáma meghaladta a 2 milliót. Az iskolák, üzemek, kultúrházak fotószakköreiben működd fiatalok száma több százezer. A magasabb szinten szervezett fotóklubokban pedig csaknem 70 ezer (művészi ambíciókkal is rendelkező) amatőrfotós tevékenykedik. Ezek a számok a fotóművészet növekvő fontosságát bizonyítják. Mi'ven mértékben számol művészképzésünk a tehetséges fiatalokkal? Hogyan lehet ma egy amatőrből fotóművész? Zinner Erzsébet: Más művészeti ágakban (képzőművészet, iparművészet) rendkívüli esetnek számít, ha valakit, aki tehetsége révén önerőből lett művész, felvesznek a szövetség tagjai közé. Nálunk viszont ez a gyakorlat. A fotóművészek egyben a Magyal Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának is tagjai lehetnek. így államunk biztosítja önálló fotóművész! alkotó tevékenységük feltételeit, A fotóművészet utánpótlásának ez a rendszere nagy felelősséget ró szövetségünkre. Arra törekszünk, hogy csak a fotós szakterület legjobbjai és a legjobb amatőrök kerüljenek sorainkba. A szövetségi tagságra pályázók elbírálásánál ezért az egyedüli mérce: a fotók művészi színvonala. — A XI. pártkongresszust követően megélénkült a fotográfia körüli művészeti közélet. Színvonalas fotókiállítások sorának nagy látogatottsága bizonyítja. hogy a magyar fotóművészek és fotóriporterek első garnitúrája nemzetközi rangú, és kiváló teljesítményt nyújt. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy az alkotókat újra, meg újra foglalkoztatja a művészeti ág megbecsülésének hiánya. Hol van hót az ellentmondás a fotóművészet növekvő fontossága és a sokszor szóvá tett szakmai-közéleti elégedetlenség mögött? Féner Tamás: A fotóművészek kommunista aktívái íó alapot adtak ahhoz, hogy mű- vészetpolítikai feladatainkat egységesen értelmezzük. Egyik legfontosabb ezek közül a művészképzés és a továbbképzés megoldása, mert leginkább ettől függ a fiatal fotóművészek társadalmi elismertetése, szövetségünk és a fotózó ifjúság kapcsolatának erősödése. Azzal ugyanis, hogy húsz éve megalakult a Magyar Fotóművészek Szövetsége, hazánkban még nem nyert teljes elismerést, művészi polgárjogot a fotós szakma. A megoldatlan kérdések közül a legbonyolultabb az utánpótlás szervezett nevelése. A következőkre gondolok. A felszabadulás óta olyan felsőfokú művészképző iskola- rendszer alakult ki hazánkban, amely állja a versenyt, a világ bármely művészképző intézményével. A képzőművész és iparművész főiskola hallgatói államunk messzemenő támogatását élvezik. Ösztöndíjat, szociális juttatásokat kapnak, kollégiumi ellátásban részesülnek és min ima’, is tandíjat fizetnek. Tanáraik a művészeti ág avatott ismerői, országos és nemzetközi hírű alkotóművészek. Mindez az anyagi áldozat, a főiskoláknak nyújtott kedvezmények jól szolgálják képző- művészetünk és iparművészetünk fejlődését. De ugyanezt sajnos, nem mondhatja el szövetségünk a fotóművészetről, mert ezen a területen ma még nincsen főiskolai művészképzés. Szervezett formában csupán a fényképezés alapismereteit oktatják a kezdő fotóriportereknek, a fényképészipari tanulóknak és a középiskolák érdeklődő diákjainak. Művészi pályakezdéshez nagyon kevés az így saerzett szakmai-esztétikai tudás. Hiszen amíg egy amatőr magasszintű művészeti oktatás nélkül, a fotós szakmát elsajátítja, hosszú évek telnek el. Ha ezek után még marad ambíciója, hogy gyakorlatra tegyen szert a művészi fényképezésben (kiállításokon vesz részt, pályázatokon díjat nyer, a neve forgalomba kerül), tehát kitart hivatása mellett, »míg a szakma elismeri: addigra a fiatal fotós már 30—35 éves. Olykor még ennél is idősebb. Vagyis a fotóművészek szövetségének fiatal tagsága valójában nem is olyan fiatal. Ez a hátrányos he’yzet mind érezhetőbben gátolja fotóművészetünk szervezett utánpótlását. Évtizedes tandíj fizetésére kényszeríti a fiatal fotósokat. Zinner Erzsébet: Ha nem akarunk retusált képet adni gondjainkról, akkor beszelnünk kell arról is, hogy a fiatal fotósok nem egyenlő eséllyel kezdik művészi pályafutásukat. Közismert, hogy a fotós szakma mipd korszerűbb eszközöket igényel. Ugyanakkor a gépek, berendezések és fotóanyagok ára szembetűnően emelkedik. Nem túlzás tehát azt áTítani, hogy napjainkban a fotóművészet a legdrágább művészet. így aztán, ha egy tehetséges amatőrnek nincsenek jómódú szülei —- és ilyen fotós nem sok van — vagy az illető nem kerül be egy olyan újság szerkesztőségébe, ahol százezer forintot költenek a fotográfus fels/ere* lesere. akkor az a fiatal igen nagy hátránnyá! indul ä totós szakmában. Sajnos. sokan vannak, akik letörnek, Tűvel nagyon hosszú az idő, amíg szövetségünk kiállító művészei ’.ehetnek. A fotóművészét szakmai elismertetését ezért alapkérdésnek tartja szövetségünk. Féner Tamás: A közelmúltban a képzőművészeti lektorátus vezetőivel beszélgettünk erről. Elvtársaink az alkalmazott fotográfia (reklámkepek, tárgyfotók, prospektusok, képi illusztrációk) gyengeségeire hivatkozva hangsúlyoztak, hogy szövetségünknek meg kell oldani a fotósképzést, mert ezek a propagandaanyagok milliók kezébe kerülnek, A vezető művészek képemen kivételével ugyanis azt tapasztalják, hogy a lektorátushoz beérkező fotók atlaga olyan fogyatékosságokat mutat, ami a szakmai képzés hiányáról árulkodik. Masszó- val: hiába tehetséges egy fotográfus. ha szakmailag nem bánik, nem tud1 szuverén módon bánni az eszközeivel. — Az elmondottakból kitűnik, hogy a fotóművészek kommunista aktívája elemző módon és sokoldalúan vizsgálta művészképzésünk gondja,t, a fiatal fotóművészek hé’yze- tét és körvonalazta a szövetség további tennivalóit. Nyilván nem lesz könnyű kiharcolni, elfogadtatni, hogy a fotográfiában is a főiskola jelent művészi polgárjogot, ez ad rangot a fotós szakmának, és semmi mással nem helyettesíthető társadalmi elismerését az alkotó művészeknek. Mégis, milyen kilátások vannak a művészeti ág hátrányos helyzetének megszűntetésére? Féner Tamás: Mindenfajta biztatásunk eddig is volt évek óta a felsőfokú művészeti oktatás megszervezésére, de most úgy érezzük, hogy szövetségünk reményei megalapozottak. A XI. pártkongresz- szus óta nagyon jelentős változás következett be a fotóművészek életében. Mind többször tapasztaljuk, hogy a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztálya és a Kulturális Minisztérium a közművelődés egyik fontos területének tartja a fotóművészetek ismeri gondjainkat és keresi azok megoldásának szervezeti lehetőségeit. Örömmel számolhatunk be arról, hogy egyik nagy gondunk, a művészeti továbbképzés megoldása belátható közelségbe került. A pártvezetés, a KISZ központi bizottsága és a Kulturális Minisztérium együttes erőfeszítésével szerveződik a fiatal fotóművészek stúdiója. Ez a stúdió a fiatal fotóművészek továbbképzése mellett az ígéretes amatőr tehetségek számára is biztosítja a szakmai-esztétikai oktatás szervezett lehetőségét, és a fotográfiai alkotó munkához szükséges anyagi, technikai feltételeket. S. G. Jelenet A három testőr című angol filmből. Id. Alexandre Dumas A három testőr című regényének témáját úgy látszik, még mindig nem merítették ki teljességgel a filmesek. Keresve is nehéz lenne olyan másik regényt találnunk a világirodalomban, amelyik felvehetné a versenyt a muskétásokkal ; talán egyetlen regényt sem filmesítettek meg annyiszor a film történetének rövid nyolcvan éves története alatt,, mint A három testőrt. Legutóbb — de minden bizonnyal nem utoljára — az angol Richard Lester alkotói fantáziáját termékenyítette meg a kalandos középkori történet. Ezúttal azonban a korábbiaktól teljesen eltérő felfogásban elevenedik meg előttünk. „Nem egyszerű filmadaptéció ez — Írja a Sunday Times kritikusa a bemutató után — Dumas hallatlanul népszerii regényének, hanem egyben a korábbi filmstílusok felidézése és parodizálása. A kritikus szerint így kell komolyan venni a filmművészetét, ahogy Lester teszi: a stílus és a hangulat tekintetében”. A film második része A négy testőr címen készült el, s tulajdonképpen a Milady bosszú iáról szól (tehát nem egyezik meg a korábbi azonos című Char- 3ot-filmmel.) A rendező világhírű sztárokra bízta a közönség által jól ismert szerepeket. D’Artagnant Micha»'1 York, Athost Oliver Reed, Aramist Richard Chamberlain, a királynét Geraldine Chaplin, udvarhölgyét Raquel Welch, a Miladyt Faye Dunaway, a királyt Jean Pierre Cassel személyesíti meg. A hét bemutatói között találkozhatunk A Strucc Káve- ház vendégei című filmmé:. Dán produkció, s ilyet bizony már nagyon régen láthatott közönségünk. Rendezője Henning Carlsen, aki 1966-0$ Éhség című filmjével a cannesd filmfesztiválon hívta fel magára a figyelmet. Az úgynevezett dán realista iskola ve- 1 zéregyénisége. E filmjének is legfőbb erénye a ragaszkodni a valósághoz mind a jellemábrázolás tekintetében, mind a társadalmi környezet bemutatásában. A Strucc Kávéház vendégei egyszerű kisemberek, akik nagy sikerről, fényes, sok pénzt hozó karrierről álmodoznak, de végül Is be kell látniuk, hogy vágyakozásuk merő illúzió, minden törekvésük megfeneklik a konvenciók szorítógyűrűjében. A szerepeket nálunk ismeretlen, de kitűnő színészek alakítják. A gyermekek számára t műsorbeosztók ezen a héten is gondoskodtak új filmélményről. A magyar Tótágas után most Stanislaw Jedryka lengyel filmrendező ifjúsági filmjét a Vége a vakációnak című alkotást mutatják be. Hőse a 14 éve$ Jurek. aki a nyári élmények és tapasztala* tok hatására a vakáció végére felelősséggel gondolkodó kamasszá ' válik: elérkezik a felnőttkor küszöbére. A főszerepet a tehetséges Marék Sikora játssza. I Szárnyakat ad az eredmény Nagy szakértelmet és türelmet igénylő nevelői munka a gyógypedagógusok tevékenysége. Munkájuknak az a titka, hogy a pedagógia segítségével — a különféle gyógyszeres és más gyógyító eljárások mellett . — a testi, vagy szellemi sérült gyermekeket önálló életvitelre, munkára, _ boldogulásra neveljék, A gyógypedagógusok segítsége nélkül elkallódnának ezek a gyermekek, vagy csupán terhére lennének a társadalomnak. A fogyatékosokról való gondoskodás társadalmi feladat Nevelésük, oktatásuk hosszan • tartó, összetett folyamat, amelyben vezető szerepet a gyógypedagógus játszik. Hazánkban jelenleg 35 ezer gyermek részesül gyógypedagógiai oktatásban, az összes tanulók 2,6 százaléka. Valójában ez nem nagy szám, különösen ha összevetjük svédországi adatokkal, ahol az általános iskolai korosztály 8,6 százaléka szellemileg, vagy testileg sérült. LEGKÖZELEBB AZ ORVOSÉHOZ A gyógypedagógusok többsége nő, valószínű azért, mert a nők alkalmasabbak a gyógypedagógusi hivatásra. Valóban igaz, hogy nem mindenki alkalmas e szép hivatás betöltésére. A Bárczi Gusztáv nevét viselő Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola egyik hallgatója mondta ezeket a mondatokat. Van olyan kö- züttük, aki eredetileg orvos akart lenni, de nem vették fel, és úgy érezte, hogy ez a hivatás áll legközelebb az orvoséhoz. Másokban fogyatékos testvére keltette fel az érdeklődést, de többen vannak olyanok, akik a kisegítő iskolákban dolgozó nevelők hősies munkáját látták és akarják követni. A már működő gyógypedagógusok nem fogalmazzák meg pontosan a munkájuk lényegét, mert inkább érezni kell. A mozgássérültek, az értelmi fogyatékosok és az érzelmileg sérültek, hová is jutnának a gyógypedagógusok nélkül? Aki tanúja volt már a logopédián, a siketek vagy a vakok iskolájában a gyógypedagógusok küzdelmének egy-egy gyermekért, az megsejthette a hivatás minden nehézségét és igazi emberi szépségét. Megyénkben működő gyógypedagógusok mondták el, hogy a pályán dolgozóknak szárnyakat ad az eredmény. Bebizonyosodott, hogy a oeteg, sérült gyermek — a nevelés eredményeként — megtalálMai tévéajánlatunk 20 00: A második „Az ezüst is érem” — hangzott, hangzik el sport- versenyek idején az önvigasztalás, gyakorta. Mit Jelent másodiknak, nem első* nek, nem győztesnek lenni? —- erre a kérdésre igyekszik válaszolni Müller Tibor, s ennek érdekében olyan embereket szólaltat meg, aMk va* lahol, valamiért másodikok lettek. A riportfilmben beszél a régi Ki mit tud?-os gárdából NOGRAD - 1977. január 12., szerda Gergely Ágnes, Hacki Tamás, a Karmesterverseny másodikja, Medveczky Ádám. De megszólal a „hivatalból” második, például az autóverseny mitfahrer-e. Elsőnek lenni: jó. Utolsónak, vesztesnek maradni: rossz. De milyen lelkiállapot a „ma- sodikság”? Megtudjuk Müller Tibor ri porti i lmjébő!. Képünkön: Jelenet az „EZ CSAK DIVAT” Zenés-táncos divat- történet című műsor 5. részéből. (J-nuár 12. — Szerda — 21.05 h.) hatja helyét a társadalomban^ Kiváló alkotó munkára is képes lehet hallási, látási, mozgási sérült, sőt, még az értelmi fogyatékosok is alkalmasak az egyszerű termelési feladatok ellátására. FONTOS A KORAI FELISMERÉS A sérült kisgyermek családi nevelésének tervszerű irányítása, a rendellenességek korai felismerése, a szakszerű óvodai nevelés növeli a beilleszkedési esélyeket. Országosan az általános iskolába érkező tanulók 70 százaléka járt óvodába. Nem ilyen kedvező a helyzet a sérült gyermekeknél, miután az óvodák ne:n kötelezhetők a sérült gyermekek nevelésére-gondozására. Ezeknél a gyermekeknél életbevágóbb volna a megelőző. foglalkozás! Ez is indokolna, hogy a sérült gyermekek speciális óvodai ellátásának lehetőségeit tovább szélesítsük! Világjelenség, hogy a gyógypedagógiai gondoskod ist igénylő gyermekek száma évről évre emelkedik. Ez nincs összefüggésben a demográfiai tényezőkkel, hanem arra utal. hogy az orvostudomány egyre nagyobb eredményeket ér el a koraszülött vagy sérült gyermekek életben tartásánál. Ez is indokolja, hogy a rászoruló, sérült gyermekek idejekorán hozzáértő kezekbe kerüljenek, mert így nagyobb . a remény arra, hogy a gyógypedagógus munkáját siker koronázza. Hazánkban a gyógvpedagó- gus-képzés háromnegyed százados múltra tekint vissza. Eredményeit nemzetközileg is számon tartják. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán az 1976 1977-es tanévben 1 700 hallgató tanul, mégis a gyógypedagógiai tanárhiánv nagy. A szakember-ellátottság országosán csak 25 százalék. ÜJ TANULÖCSOPORTOK SZERVEZÉSE Megyénkben is egyre több lehetőség van an-*, hogy ahol szükséges, a gyógypedagógiai tanulócsoportokat megszervezzék. Ezért fontos vo m, hogy a középiskolákból egyetemre, vagy főiskolára jelentkező fiatalok megismernék e pálya szépségét, s egvre ion- ben jelentkeznének e szép hí* vatas betöltésére.
