Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-12 / 9. szám
Serény ifjúsági brigád végzi munkáját a salgótarjáni síküveggyár vágóiizemében. Ügyes gép segítségével darabolják az üvegtáblákat, melyek zöme az építőiparhoz kerül. Huris Katalin, Mákos Sarolta és a többiek szorgos munkája hozzájárul a gyár eredményeihez. _ — kj — Ä mérlegbeszámolók leiétbe helyezése után fizetik a nyereségrészesedést A vállalatoknál és szövetkezeteknél megkezdődött az 1976. évi gazdálkodás eredményeit összegező mérleg- beszámoló készítése. A nagy alaposságot igénylő munka általában február közepéig tart. A minisztériumi vállalatok a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága területi igazgatóságainál, a, tanácsi vállalatok és a szövetkezetek a megyei bevételi hivatalokban február 20-ig adják be, illetve helyezik letétbe a mérlegbeszámolót. Az okmányokat a bevételi főigazgatóság revizorai ellenőrzik, majd a Pénzügyminisztérium számítóközpontjába kerül az egész anyag, amelynek alapján március első felében gyorsjelentés készül, további egy hónapon belül pedig a végleges részletes összegezés is elkészül a vállalatok és szövetkezetek 1976. évi gazdálkodásáról. A mérlegbeszámoló hitelességét az állami vállalatoknál a vállalat vezetője, a szövetkezetekben a közgyűlés állapítja meg, ők felelősek az adatok valódiságáért, így az okmány letétbe helyezése után kifizethetik az év végi részesedést, amire általában márciusban kerül sor. Mint ismeretes, az 1976-os év az első olyan esztendő vélt, amikor a vállalati alapok megoszlásának arányát központi szervek nem írták elő. a közgazdasági szabályozók hatásait mérlegelve maguk a vállalatok döntötték el. hogy nyereségükből menynyit helyeznek a részesedési, 6 mennyit a fejlesztési alapba. Mindezt kollektív szerződésben is rögzítették, s ugyancsak a kollektív szerződésben Intézkedtek a részesedési alap felosztásáról. Ennek megfelelően a felosztható részesedés egy részét már felhasználták bérfejlesztésre, jutalmazásra, célprémiumokra, dolgozók lakásépítésének támogatására és egyéb szociális célokra. Fennmaradó részét pedig a mérlegbeszámoló letétbe helyezése után osztják szét, illetve annak egy bizonyos hányadát tartalékolhatják további jutalmazásokba, vagy szociális célokra. Mint a Pénzügyminisztériumban hangsúlyozták, igen fontos, hogy a vállalatok nagy körültekintéssel, bizonylatokkal alátámasztva készítsék el a mérlegbeszámolót. Kellemetlen helyzetbe kerülnének ugyanis, ha a nyereségrészesedés kifizetése után a revizorok lennének kénytelenek feltárni az esetleges számítási hibákat, ami anyagi következményekkel is járttá. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának szakemberei szívesen a vállalatok. szövetkezetek rendelkezésére állnak, ha a mérleg- beszámoló készítése közben eligazításra, szakszerű tanácsra van szükségük. Lehelne egy kicsit őszintébben ? Ä z egyik megye szakszervezeti tanácsának ülésén, utolsó napirendi témaként, személyi kérdésekben kell dönteni. Felmentések, új tagok beválasztása. Meghökkennek: az elnökség iava- I solja, hogy X elvtársat saját kérelmére a testület mentse fel tagsága és elnökségi tagsága alól. A „saját kérelmére” meghatározás késztet gondolkodásra. Az illető ugyanis hónapok óta nem vesz részt az SZMT munkájában, most sincs itt, hogy elmondja, miért kéri felmentését. Talán megromlott az egészsége? Vagy beleunt a mozgalmi munkába? Netán jobb, testhezállóbb munkakört talált? Nem. Tudom, hogy az illetőnek —, ahogy ilyenkor nem hivatalosan meg szokták fogalmazni — „mennie kellett”. Es ézt tudja az is, aki a javaslatot előterjeszti, tudják azok is, akiknek dönteniük kell. És azt is tudják, hogy miért t olyat követett el, ami miatt méltatlanná vált tisztségére. Mégis, a szavazás egyhangú, tehát minden rendben van. Arra csak következtetni tudok, hogy ki mit gondolt. Alkalmam volt végigülni az egyik szövetkezeti Küldöttgyűlést. Hogy a végével kezdjem: egyetértettem a tömören megfogalmazott elnöki zárszó ama megállapításával, hogy a tanácskozás nagyon hasznos volt, előre vitte az ügyet, jobban sikerült a korábbiaknál. Nem voltam ott nimíTin ae az elnöknek elhiszem, amit mond, mert az „induláskor”, az írásos beszámolókhoz fűzött szóbeli kiegészítése is a valóságot tükrözte, őszintén, önkritikusan beszélt. Ami ellentmondásra késztet: fültanúja voltam a szünetben egy beszélgetésnek. Az egyik küldött mérgelődött, mondván, „ha ez így megy, ha ilyen sok lesz a locsi-fe- csi, akkor nem jutok szóhoz, mert nem marad rá idő. Pedig lenne mondandóm. Mit gondolsz? Ha az időt nézzük, hány százalékot tesz ki a felszólalásokból az, ami újat adott, előre vitte a munkát? Talán, ha egy harmada volt hasznos, kétharmada „te- lesleges”. Magamban egyetértettem a mérgelődő küldöttel, még ha túlzott is egy kicsit. Mondjuk az arány fordított, de ez nem változtat a lényegen. A meghökkentő megint csak az, hogy akik a tanácskozást vezették, sorra-rendre megköszönték „az elvtárs tartalmas és tanácskozásunkat előrevivő felszólalását”. Köszönetét mondtak annak is, aki semmi újat nem mondott. Pedig le lehetett olvasni az arcokról az ítéletet, s árulkodott, a hol erőteljes, hol egészen lanyha taps is. Bizonyára az elnöklő fejében is megfordult olykor a gondolat: ugyan mikor akarja már befejezni a semmitmondó felszólalást az éppen soron levő. Aztán udvariasan megköszönte, annak kialakult rendje szerint. Hogyan kerül a két — látszólag egymástól távol álló — téma együtt az asztalra? Mert van bennük valami közös. Mindkettő táplálja azt a meggyőződést, hogy hiába szépek, jók az elvek, ha más a gyakorlat. Azt, hogy bizonyos helyzetekben nem illik kereken kimondani az igazat, azt amit az ember gondol. Természetesen, legyünk humánusak, legyünk tapintatosak. De az elvtelen udvariaskodás akadályozza a szocialista demokratizmus fejlődését! Játszadozom a gondolattal: mi történik, ha már a harmadik — zömében tartalmatlan — felszólalás után az elnök a következőket mondja: „Kedves elvtársam! Kereicen 23 percig beszélt. Egy-két, tizedannyi idő alatt kifeiihető gondolata ugyan előre vitte a tanácskozást, amikor ezt* meg ezt mondta, ám a többit la- lán másutt kellett volna elmondania. Ne raboljuk egymás drága idejét! És ne akadályozzuk meg, hogy mindenki szót kapjon, akinek mondanivalója van”. Azt hiszem, a legnagyobb tapsot kapta volna, és nem Hatékonyabb munkaerő-gazdálkodással Kevesebben többet termelni Kevés a munkaerő — hallani naponta. Foglalkoztatni csak annyi embert lehet, amennyi rendelkezésre áll. Olyan „hiánycikkről” van szó, amit nem lehet importból, vagy más úton-módon pótolni. Csak a meglevővel való ésszerűbb, takarékosabb gazdálkodással. Amiből kevés van, arra jobban vigyáz az ember. A bányászkodás, a széntec- melés, a technikai színvonal növekedése ellenére viszonylag az egyik legtöbb munkást igénylő tevékenység. Éppen ebből fakadóan a takarékos, ésszerű létszámgazdálkodásnak különösen nagy a jelentősége. A Nógrádi Szénbányáknál az évről-évre növekvő termelést fokozatosan csökkenő létszámmal kell megvalósítani. Hogyan készültek fel erre a feladatra? Ezt kérdeztük Medve István munkaügyi osztályvezetőtől. — Már az ötéves terv készítésekor részletes, személyre szóló felmérést végeztünk. Az igények és a lehetőségek mérlegelésével alakítottuk ki a tervet, öt év alatt például a termelésnövekedés ellenére 500 fős létszámcsökkenéssel számolunk. Ebben az időszakban 676 dolgozó éri el a nyugdíjkorhatárt. Köztudott az is. hogy a vállalatnál az átlagéletkor magas, negyven év felett van. A nyudíjba vonulók száma a tervidőszak végére a jelenlegi másfélszeresére növekszik — mondotta az osztályvezető. — Gondolom ez tovább bonyolítja a helyzetet és a fiatalítás még inkább szükséges. — Kétségtelen így van! A fiatalítást a technikai fejlődés is sürgeti. Évente a nyugdíjazással együtt és egyéb okokból átlagosan 500 munkás távozik a vállalattól, öt év alatt tehát az eltávozó 2500 munkás helyéne kétezer felvételével számolunk, és elsősorban fiatalokkal. — Az elmúlt év tapasztalatai igazolták ezeket az elképzeléseket? — Csaknem teljes egészében. Mert a felvettek között a fiatalok aránya növekedett, s végső soron 150 fős létszám- csökkenés következett be. Az Idén a széntermelésben 112 fős létszámcsökkenéssel számolunk, amit c technikai színvonal, a gépesítés fejlődésével a nagyobb termelés mellett pótolni kell. Az egyéb tevékenységben a létszám stagnálásával számolunk. Mindez azt jelenti, hogy minden eddiginél szigorúbb munkaerőgazdálkodásra van szükség. Vagyis / a meglevő hatékonyabb foglalkoztatására — mondotta a munkaügyi oszf- tályvezető. Hatékonyabb gazdálkodás az élőmunkával! Nagyon sok összetevője van ennek. Erről már a vállalat bér- és normaosztályán Cserháti József osztályvezetővel és Bagyinszkt István csoportvezetővel beszélgettünk. ök ugyanis az elmúlt évben egy sor felmérést, elemzést végeztek, amit intézkedések követtek. Melyek voltak ezek, és mit mutatnak az adatok? — Az elmúlt évben sok munkanap-felvétel készült, és nem véletlen, hogy a figyelem elsősorban a nagy teljesítményű gépek kihasználására irányult. A cél a megfelelő normák kialakítása volt. El is készültek az új normák az önjárós frontfejtésre, a különböző feltáró és elővájó gépekkel ellátott munkahelyekre. A tapasztalatok igazolják, hogy erre a területre még jobban oda kell figyelni — mondotta Cserháti József, s így folytatta : — Ha a más üzemeknél elért eredményekhez hasonlítjuk a miénket, akkor kiderül, hogy még messze elmaradunk azoktól. Nálunk is gyakran előfordul, hogy az országos átlagot meghaladó eredmények születnek F—6-os gépekkel, vagy a csúcsot meg- közelítőek, például az önjárós frontfejtésen, de ezeket még nem tudtuk általánosítani. Ezt kellene elérnünk minél előbb. — Ennek gondolom nem egy, hanem sok összetevője van. A munkahelyi szervezés, az anyag- és alkatrészellátás, a gépesített munkahelyek jobb kiszolgálása, a hozzáértés, a begyakorlottság, és még jó ■ néhány olyan dolog, amiről üzemeknél is éppen eleget hall az ember. — Nagyon összetett feladat ez — kaptam a rövid választ. — Hogy állunk a veszteségidőkkel? — A felmérések szerint bizonyos területeken van javulás — mondja Bagyinszki István. — A ki- és beszállási idő- veszteség például a korábbihoz viszonyítva 29 perccel csökkent De még így is csaknem másfél óra. Ennyi veszik el a nyolcórás műszakidőből átlagosan. Ha tehát különböző intézkedésekkel, a ki- és beszállás megkönnyítésével további perceket sikerül „megtakarítani”, az is jelentős, hasznos munkaidő-bővülést jelent. A munkástól független veszteségidő 12 perc átlagosan a felmérések alapján. Ez Is csökkent annyival, mint a függő veszteségidő. A ki- es beszálláshoz viszonyítva elég alacsony. A tartalék, amire érdemes jobban odafigyelni, éppen az előbbiben van. — A gépesítési színvonallal párhuzamosan a teljesítménykövetelmények növekedtelc. Másutt is volt normakarbantartás? — Volt, és ez állandó feladat, hogy a normák az élethez igazodjanak. A gépüzemben például a folyamatos normakarbantartás az elmúlt évben 15 százalékos normaóra-megtakarítást eredményezett. Ez 55 fós létszám-megtakaritás- nak felel meg. A faipari részlegnél ötszázalékos volt a teljesítménykövetelmény-nö- veKedés. Az építészeti részlegnél több az egyösszegű utalványozás — válaszolta Bagyinszki István. A munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása, az élőmunkával való takarékosabb gazdálkodás lehetőségei tehát adottak. Ezzel élni ma már kötelesség, és ezt így is értelmezik a Nógrádi Szénbányáknál. B. J. tekintették volna ünneprontásnak. Legföljebb szokatlannak. Persze azt is lehet mondani, hogy a demokratizmus megköveteli: mindenki ' kifejthesse véleményét, nem illik senkit félbeszakítani. Valóban? Aligha! A demokratizmus megsértése az is, sőt súlyosabb megsértése, ha a különféle értekezleteken éppen a „hivatásos felszólalók” miatt nem jutnak szóhoz mások. Kioktatni a felszólalót? Talán túlságosan durva módszer első lépésként és nem is biztos, hogy jó megoldás. De valamit kéne tenni — itt- ott már tesznek is —, hogy tartalmasabbá váljanak a tanácskozások. Mert ha csak néhány kezdő mozgalmi ember, aki- első ízben vesz részt ilyen kongresszuson, néhány rutinos felszólalótól tanulja el. hogyan kell ilyen helyen „viselkedni”, már abból is kár származik. A mi pedig a megelőző példát illeti: a felmentett elnökségi tag sorsán, mit sem változtatna, ha a valóságos okot ismertetve mentenék fel. Rendszerünkben nincs elveszett ember, ö sem az. Feltehetőleg levonja a következtetéseket és igyekszik jóvátenni a hibát. Es ha a tényleges ok miatt mentik fel, abból mindenki megtanulja — amit egyébként mindenütt oktatnak —, hogy ha valaki méltatlanná válik tisztségére, vissza kell hívni! J. J. Az egyetemi, főiskolai felvételik idei rendje Ezekben a hetekben dönte- mellékelniük kell. Ha a ^ nek a tovább tanulni szándé- lentkező a középiskolát 1975- kozó érettségizettek, illetve ben vagy korábban, illetve az idén érettségizők, hogy me- esti vagy levelező tagozaton lyik felsőoktatási intézmény- végezte, közvetlenül a felsőben folytatják tanulmányai- oktatási intézményhez küldt kát. A választást segítendő je kérelmét, megjelent a magyar felsőok- A jelentkezők ugyanazon tatási intézményeket, a tanú- tanévre csak egy hazai felső- lási lehetőségeket és a köve- oktatási intézménybe kérhe- telményeket ismertető könyv, tik felvételüket, egyidejűleg amely már kapható h boltok- azonban pályázhatnak művé- ban. Részletes tájékoztatót szeti főiskolára, katonai főad az elmúlt tanév felvételi iskolára, illetve külföldi tapasztalatairól, a túljelent- egyetemre is. Néhány egye- kezések arányáról, és a mini- temre és főiskolára jelentke- mális felvételi ponthatárok- zők a jelentkezési lapon felről is. Ebből kiderül, hogy az tüntethetik, hogy — esetlege idén érettségizők viszonylag elutasítás esetén — hova kérik nagyobb eséllyel pályázhat- átirányításukat, nak a műszaki egyetemek A felvételi kérelmet a kö- vegyészmérnöki és gépész- zépiskoiák február 10—25-ig, mérnöki karaira, a műszaki a felsőoktatási intézmények főiskolákra, a tudományegye- pedig március 30-ig fogad- temek természettudományi ják el. A művészeti főisko- karain a tanári szakokra, és Iákra történő jelentkezésről a tanárképző főisko- külön jelenik meg rendelke- lák matematika-fizika zés. tanári szakjaira. Ezekben A felsőoktatási intézmény a az intézményekben tavaly jelentkezőt a szabályszerűen mintegy másfélszeres volt a előterjesztett kérelem alaptúljelentkezés. ján legalább nyolc nappal A felvételi rendet illetően a kitűzött vizsgaidőpont efd*t különben nincs változás a* felvételi vizsgára hívja be. A korábbi évekhez képest. A felvételi vizsgákat június 24. felsőoktatási intézmények és július 15. között tartják, nappali tagozataira felvéte- kivéve a matematika, a felüket kérhetik a középiskolák zika és a. biológia írásbeli utolsó éves tanulói, illetve vizsgákat. Az idén a matema- azok az érettségizett — ké- tika. a fizika és a biológia pesítőzött — dolgozók, akik felvételi tárgyból megírt közös a 35. életévüket még nem írásbeli érettségi dolgozat töltötték be. A középiskolai egyúttal megfelel a főiskolai, végzettséggel rendelkező egyetemi felvételi vizsga írásszakmunkástanulók bárme- beli részének is. A közős lyik felsőoktatási intézmény- írásbeli időpontja 1977. május be abban az évben jelentkez- 23—24. A diákok a korábbi- hetnek felvételre, amelyben akhoz hasonlóan középisko- a szakmunkásképesítést legké- lai eredményeik alapján sőbb augusztus 31 ig fnegszer- maximum 10 pontot ..visznek zik. A felvételi kérelmeket magukkal" és a* felvételi vizs- az érettségi, képesítő bízó* gán újabb maximum 10 pon- nyítványt kiállító középisko- tot szerezhetnek, la igazgatójához kell benyúl- A felvételekről felvételi bi- tanl. A munkaviszonyban ál- zottság dönt. Határozata lóknak kérelmükhöz a mun- írásban értesítik a jelenti*» káltató írásos javaslatát is zőket.
