Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-09 / 7. szám
SaráiiTÍ ^faríTráfcóT Egnerné A Let leg fontosabb ,,szerzemény”: ZSOLTI ÉS MÓNIKA öt esztendő néha alapvető változásokat hoz az ember életében. Legalábbis így mondja Egner Péterné Su- ranyi Marika. .. Öt évvel ezelőtt, 1971-ben kerestük meg először Surányi Máriát. Tizennyolc esztendős fiatal lányként a BRG-ben uolgozott. „Itt mindenki a maga munkáját csinálja. Ha rendesen dolgozik nem kell idegeskednie. Ezt szívesen csinálom. — Tanulsz? — Igen, a közgazdasági szakközépiskolában. Most másodikba járok. De valahogy majdcsak letelik. — S aztán? — Az még olyan messze van. Majd az érettségi előtt eldöntőm. Csak addig jól menjen minden, sikerüljenek kisebb-nagyobb terveim...” Ezt a részletet az egykori riportból idéztük. Most 1976. végén ismét megkerestük Surányi Marikát. Azért, hogy megtudjuk, miként alakult az élete, 6ikerültek-e a tervei, mit hozott számára az elmúlt bt esztendő? X Fehér falú, új házak sokasága a salgótarjáni KISZ-la- kótelepen. Fiatal házasok sok-sok kisgyerek. Utca még nincs az ember cipőjét alaposan lehúzza a sár. A hosszan elnyúló százöt- venket lakásos epület első lepcsőhazában találjuk Egner Péteréket. A háziasszonyt lánynevén Surányi Máriának hívják. A szépen berendezett kétszobás lakásban két kisgyerek figyel tágra nyílt szemekkel. Zsolli hároméves, húga. Mónika a rácsos agyból nézeget kifelé a kilenchóna- posok szokása szerint... A fiatalasszony idézgeti az bt esztendő történetét. — A BRG-ben először forrasztóként dolgoztam. Itt van ez a kép, bizonyítja. Az előzményekhez tartozik, hogy amikor elvégeztem a nyolca- dikot, ruházati eladó szerettem volna lenni. Abban az évben ilyen osztály nem indult. így cukrászdái felszolgáló lettem. Nem szerettem, nem szívesen csináltam. A végső lökést a BRG Salgótarjánba települése hozta. Úgy döntöttem, otthagyom a cukrászdát. így lettem törzsgár- datag. Hetedik dolgozója vagyok az üzemnek. És joggal Surányi Marika Egner Petemé (Fodor Tamás felvétele) büszke.. 1 Szíwel-lékekkel dolgoztam, jó kollektívába csöppentem. Még arra is emlékszem, hogy szép világoskék köpenyben dolgoztunk. Marika alapító tagja a gyári KISZ-szer vezetnek is. Először szervező titkár, azutan gazdasági vezető. 1973-ban felvették a parttagak somba X — Az 1973-as esztendő nagyon mozgalmasan telt el. Akkor már a könyvelésben dolgoztam. Ennek az évnek az elején volt az esküvőn ! A férjem tűzhelygyári szerszámkészítő lakatos. Ö maga is elcsodálkozik: — Hogy elszaladt az idő! Azóta Péter függetlenített KISZ-titkár lett az üzemben. Igazán nem volt elhamarkodott házasság a miénk. Öt évig jártunk együtt az esküvő előtt. Ez az egyik sorsdöntő dolog. .. — A másik? — Befejeztem a középiskolát. Leérettségiztem. Eskü fő után az édesanyámmal laktunk Pálfalván. Ez sokat lendített rajtunk. Gyűjtöttük a pénzt, akkor vettük a bútort, a televíziót, a hűtőt, ezernyi mindent. Készültünk arra, hogy néhány éven belül önálló lakásba menjünk. — Mikor sikerült? — 1975. augusztusában költöztünk a mostani lakásunkba. Nagyon szerencsések voltunk. Valaki visszamondta, és mi kaptuk meg. Amikor átvettük a kulcsot, és mentem az utcán, úgy éreztem, mindenki látja rajtam, hogy lakástulajdonosok lettünk. — Sokat fizettek? — Akkoriban negyvenhét- ezer forintot. És persze a havi törlesztést. Zsolti 1974. májusában még Pálfalván született. Mónika már „itteni gyerek”. Az anyuka gyermekgondozási szabadságon van. Neveli a gyermekeket, főz, mos, takarít — Szeretek itthon lenni. Tudom, hogy Zsoltinak, és Mónikának szüksége van rám. De ugyanennyije hiányzik az üzem, a közösség, a munkatársak. Valahogy bezártnak érzem magam a négy fal között. Megnehezíti a dolgokat, hogy ezen a lakótelepen sem óvoda, sem bölcsőde nincs. Vásárolni is bejárunk a városközpontba. Tavaly nyáron sikerült megoldani, hogy tíz napra a férjével együtt Jugoszláviába menjenek egy EXPRESS-úti'a, Szép emlék mindkettőjüknek. Nyáron már a gyerekeket is viszik nyaralni... Együtt az egész csalad. X Ennyit hozott az öt esztendő! Házasságot, lakást, gyerekeket, családi boldogságot. Marika még hozzáteszi: — Jó érzés, hogy az üzemben számon tartanak. Már nemegyszer kérdezték, mikor megyek, mert szükség van rám. A KISZ-esek is üzentek: „Marika jössl-e már, mert nagyon hiányzol közülünk.” Azt hiszem ennél többet és szebbet számunkra igazán nem tartogathatott volna a gyorsan elszaladt öt esztendő. Osatai Erzsébet 1 A munkában a párttagok jártak az élen Beszélgetés Szilágyi Dezsővel, az SK.C pártbizottságáuak titkárával Az ünnepi tagkönyvkiosztó taggyűlésekkel a Salgótarjáni Kohászati Üzemek mind a tizennyolc alapszervezetében befejeződött az a munka, amely a párttagsági könyvek cseréjét megelőzte. A politikai tapasztalatok hasznosítása, a párttagok jogos észrevételeinek, javaslatainak valóra váltása azonban csak elkezdődött. Még jó ideig mmi- kát ad a pártalapszervezeteknek, a nagyüzemi pártbizottságnak. Ezekről a tennivalókról beszélgettünk Szilágyi Dezsővel, á nagyüzemi pártbizottság titkárával. — A párttagsági könyvek cseréjének melyek voltak a fontosabb politikai tapasztalatai a kohászati üzemekben? — A tagkönyvcserét megelőző egyesztendős munka legjelentősebb eseménye kétségkívül a több mint kilenc- száz párttaggal folytatott, széles körű eszmecsere volt. A beszélgetések tapasztalatait taggyűlésen összegezték a gyári kommunisták, értékelte a pártbizottság, a 1 végrehajtó bizottság is. Természetesen sok hasznos észrevétel, javaslat hangzott el, amelyek folyamatos megvalósítására az alapszervezetek, a pártbizottság feladattervet készített. Egy idő óta nálunk minden taggyűlés azzal kezdődik, hogy a partalapszerve- zet vezetősége számot ad a párttagságnak, mi lett a javaslatok sorsa —, kezdte a beszélgetést a kohászati üzemek pártbizottságának titkára. A beszélgetések tapasztalatai erősítették, hogy a gyár kommunista közössége, a pái’ttagok sem mentesek azoktól a hatásoktól, amelyek a társadalom, a megye, a gyár életében jelentkeznek. Mint általában az embereket, a párttagokat sem kerülik el az egyéni, a családi gondok. Mégis a beszélgetéseken csak kevés szó esett mindezekről. Párttaságunk döntő többsége, a kommunistákra jellemző elkötelezettséggel állt, ki a párt politikája mellett. A kommunisták példája kedvező hatással volt a gyári kollektívára. Bizonysága ennek, hogy termelési, fejlesztési elképzeléseink sorra megvalósulnak. A gyár tavalyi nyeresége meghaladja a 220 millió forintot. Egyedül az új gyártmányok 94 milliót hoztak. Az eredmények pedig arra ösztönöznek bennünket. hogy 1977-ben termelési értékünk közelítse meg a 3 milliárd forintot. Ügy gondolom, hogy a tagkönyvcserét előkészítő munkánknak ez az egyik legfontosabb politikai tapasztalata. — A pártélet, a párt- munka kérdései milyen helyet kaptak a párttagokkal folytatott beszélgetéseken? — A folyamatos pártéletről, a pártmegbízatások teljesítéséről és számonkéréséről, az alapszei'vezetek tagnevelö munkájáról, a vezetés kollektivitásáról, a pártdemokrácia szélesítéséről szinte minden beszélgetésen szó esett. S a tagkönyvcserét az alapszervezetek többségében sikeresen összekapcsolták a pártélet fejlesztésével, a pártmunka javításával. A beszélgetések ideje alatt sem szünetelt a tagfelvételi tevékenység. Több mint fél- százzal gyarapodott a párttagok száma. S az új tagok nagytöbbsége fiatal, akiket a KISZ-taggyúles ajánlott a pártba. A párttagok jogai és kötelessége, a pártmegbízatások rendszerének kialakítása, a végzett munka folyamatos számonkérése ugyancsak jelentős helyet kapott a beszélgetéseken. Többen is felhívták a figyelmünket arra, hogy az új párttagoknak már az első taggyűlésen munkát kell adni. Nálunk az új tagok között sok a fiatal. Egészen természetes, hogy tőlük azt kell kérni, dolgozzanak továbbra is a KlSZ-szerve- zetekben. Munkájukkal, magatartásukkal erősítsék tovább az ifjúsági szövetség kommunista jellegét. De a munkára sok lehetőség kínálkozik a 147 szocialista brigádban, x a pái’talapszer- vezetekben is. A beszélgetéseken az is kidei'ült, hogy a parttagok nagy többsége szívesen vállal olyan munkát, amely a kommunista kollektíva hasznára, a gyár javara válik. S ezt nem tartja fárasztónak és azt sem érzi, hogy áldozatot hoz. Politikai tapasztalataink sorát gyarapítja, hogy párttagságunk igényli a párt- demokrácia szélesítését. a kollektív vezetés erősítését. Azt, hogy pontosan tudja, mi történik az alapszervezeti életben a két taggyűlés között, hogyan halad a munka á gyárban, hogyan alakulnak a bérek, a jövedelmek. A gyors és pontos információ szükségességét többen is szóvá tették, nem hallgatva el ebben a nagyüzemi pártbizottság, néhány alapszervezet vezetőségének felelősségét sem. Mi ebből két fontos .következtetést vontunk le. Egyrészt további erőfeszítéseket kell, tennünk a taggyűlések előkészítésére, s a tenci* szeres pártcsoport-megbeSza- lesek jó lehetőséget kínainak erre. Ugyanakkor folyamatossá kell tenni az alapszer- vezeti vezetőségek, a partbizottság, a végrehajtó bízói:- ság tagjainak tájékoztatása* is. Jobban felhasználjuk erre a testületi üléseket. az üzemi sajtót és az év közepétől kezdve havi tájékoztatót adunk ki. Ebben az eseményeken túl minden olyan kérdésre igyekszünk választ adni. amely a párttagságot, a gyári kollektívát foglalkoztatja. — Hogyan vetődött fel a beszélgetéseken a* alapszervezetek, a nagyüzemi pártbizottság gazdaságirányító. ellenőrző munkája? — Az a tapasztalatunk, hogy a párttagok túlnyomó többsége reálisan ítéli meg a munkát, amelyet az alapszervezetek, a pártbizottság, a kommunisták személy szerint tettek a cselekvési program megvalósításáért. A testületi ülések általában a legfontosabb tennivalókra irányították a figyelmet, a döntések gyakorlati megvalósításában is a párttagok jártak az élen. Az alapszervezetekben gyarapodott azoknak » pártmegbízatásoknak a száma, amelyek a cselekvési program végi-ehajtásához kapcsolódtak. A?, állami díjas brigádunk kommunistái kezdeményezték a gépek garanciális javítását, amelyhez a gyár több brigádja is csatlakozott. Üj kezdeményezes. de egyre szélesedik, erősödik az alapszervezetek közötti együttműködés. A cselekvési programunkban szerepel többek között a dróthúzó tetőátépítési munkálatainak gyorsítása. Ám nemcsak a munka határidejét jelöltük meg, hanem a felelősöket is. A fejlesztési főosztály, a drpt- húzó kommunista vezetői gyorsan megtalálták az egymáshoz vezető utat. A rendszeres kapcsolatuknak pedig a gyárrészleg, végső soron a gyári kollektíva látja hasznát. Igaz, az .alapszervezetek közötti kapcsolatokban még sok a javítanivaló. Mégis az 1977-es cselekvési programok kidolgozásánál még erőteljesebben számolunk a kommunisták fegyelmezettebb munkájával, az alapszervezetek tervszerűbb együttműködésével. Hiszen ezek tavaly is hasznosnak bizonyultak — fejezte be a beszélgetést Szilágyi Dezső. Vincze Islvanné M egkapta az igáslovakat, ez annyira a kedvére való lett, hogy bőréből is kibújt volna. Nem a legszebb, karikalábú, rövid törzsű, egérszemű, de a hangja sem különb, ember volt. Hanem az öröm megszépítette. Még Kajtor István, a brigád vezetője is alig ismert rá. A major közepén találkoztak, elkapta Kajtor kezét és majdhogynem megcsókolta. Kajtor ijedten bekecse zsebébe dugta a kezét. — Bolond, vagy te, Marci... — Ilyen jó cselekedetet meg nem tettek velem----- — h unyorgott Marci és szeme még apróbb lett. A brigádvezetót valami rossz sejtelem fogta el, amikor nézte őt. Azért a hiúsága erősebb' volt. Vállvereget- te Marcit és nyugtatta, hogy semmiség az egész. Hiszen náluk a közösben az emberek kedvükre végezhetik munkájukat. Ez a Márton még a gondolatát is kiolvasta a brigád vezető jenek. Arcára rajzolódott, hogy Zsabák Márton, ha akarja, győzni tud. Mióta vágyakozott már arra, hogy togatos lehessen. Akár a mindenest lökdösték jobbra, balra. Még klozetot is pucoltattak vele. A fogato- sok pedig püffeszkedtek az ülésen, hiszen kapósak akár az adakozó lány. Csalogatják őket, hol egy pohár borra, hol egy falatra, ha a falun végifizörögnek. Es a zsebrevaló? Még háromszáz forintot is kitesz egy nap alatt, és azt ki kéri számon? Az a fo- gatosé. És ö, Zsabák Márton ezt csak messziről nézhette. Ö, akinek esze élesebb mindenkiénél. Majd most gúnyolódjon az a gőgös Sulyok Jani. Mit ért ő, a fuvarozáshoz? A lovakhoz még any- nyit sem. Kényelemből nyalta be magát fogatosnak. Várj csak, Kajtor István majd most rjnegmutatja Zsabák Márton neked is, hogy kell ezt a munkát csinálni. Forrott ennek a Zsabáknak a gondolata akár fazékban a víz, és számolt, csak számolt. Apja volt ilyen a régi világban. Szerezni, ami megszerezhető, megpuhítani, aki megpuhítható, aztán jól járni. Marci is azért fáradozott, hogy megkapja a két lovat. És kipuhatolja Kajtor gyengéjét. Körüludvarolni, szépeket mondani, dicsérni és dicsérni. A szerencse is mellészegődött Zsabáknak. Májuk István letette a gyeplőt es elment nyugdíjba. Kajtor aztán odaadta a 'lovakat Zsabáknak. Hat így lett fuvaros Marci. Nem azért volt ravasz ember Zsabák Marton, hogy azon nyomban fejest ugorjon a dolgok közepébe. Nagyon módszeresen közelített a húsosfazékhoz. A budiba is a brigádvezető • engedélyét kérte. Arra is vállalkozott, hogy mások lovát etesse, csak befogadják őt a többiek. Elvállalta a legnagyobb hidegben az erdei munkát. Lovaival mozgatta a kivágott fa- rönköket. Aztán szépen, módszeresen elvitt egy fuvai't, de máris elszámolt Kajtornál. Később aztán két fuvai't vitt és eggyel számolt. így kezdődött, mert Zsabák Márton mindent előre kitervelt. Szorgalma szinte elérzékenyítet- te Kajtor Istvánt. Olyan lelkesen zengedezett róla az elnöknek is, hogy egy hittérítő becsületére válhatott. Zsabák Márton akkor tette fel tervére a koronát, amikor egyik vasárnap az abrakosok közül kidőlt egy fogatos. Utána ment a lakására Kaj- tornak. Szinte eléje görnyedt. — Kimegyek én a telepre, ne fájjon a maga feje... Kajtor elérzékenyült. Ha nem tartotta volna férfiat- lannak, hálából még meg is simogatja talán ezt az aprószemű, kutyahűségű embert. De elrestellte magat, hogy elérzékenyült. Zavartan mondta: FOGA — Derék ember vagy te, Zsabák Mái'ton... Nem látta Zsabák szemét, pedig jó lett volna, összeszűkült, egy elégedett mosoly suhant el a száján, mert a gondolatában megfordult, hogy minden úgy sikerült, ahogyan szerette volna. Megnyílt előtte az abrakraktár, meglátta a táposzsákot, kitágult az orrcimpája és úgy kapkodta a levegőt. Aztán nyugalomra intette magát, mert semmit sem szeretett elhamarkodni. Mindenesetre arra gondolt, hogy otthon a malackáinak, az üszőnek is jólesne ebből a tápból. Jól bizony. Végeztek, és egy kis maradékot összesepert a padlóról. Csak egy zsebreva- lót és elvitte. Senki, aki megkérdezhette volna, hogy miért sepr! össze, nem kérdezte. Zsabáknak jólesett a bizalom. Csak az a, hihetetlen jó érzés ne töltötte volna el. Ügy érezte, a húsosfazék mellett van. és csak a karját kell kinyújtania, s máris jóllakhat. Szépen eseménytelenül múltak a napok. A következő alkalommal úgy öntötte a tápot, hogy egy negyed zsákkal maradjon benne. Azt vitte haza. Aztán később fél zsákkal, miközben dolgozott szakadásig. Fuvarozott, fát hordott, az erdőre járt és hajszolta a lovakat. Volt egyszer, hogy este lett, de még felkérték egy fuvarra tűzifát szállítani. A lovai elcsigázód- tak, mert többet mentek, amit ahhoz a munkához enni kaptak. De a fuvarból pénz ígérkezett, Zsabák Marci pedig ezt ki nem hagyhatta. Meghajtotta a lovakat, hogy az egyik megszakította magát. Csak vonszolta testét, de még a tehenészetbe kellett menni, mert volt ott egy zsák tápszer, kellett hazára. Marton megérezte, ha nem viszi haza, akkor holnap már nem fog menni, mert az egyik lovának vége. Gyűlölte az állatot, mert nem bírja, amikor bírnia kéne. Már feltette a zsák tápot a kocsira, hajtott hazafelé, amikor az utcán megbotlott a ló, elesett, és már soha többé nem kelt fel. Szaladt Kajtor István, a brigádvezető, mert értesítették, hogy Zsabák agyonhajszolta a lovát. Veszekedett, és védte Martont. — Nem magának, hanem nektek gürizett... » NÖGRÁD - 1977. Sulyok Jani nézte a foga- tost védő Kajtort, azon gondolkozott, szóljon-e, vagy nem, mert nem bízott abban, hogy meg is érti őt a brigádvezető. Aztán félvállról, mint akit csak kevésbé érdekel a dolog, mondta: — Nézze meg a kocside- rékban, mi van a szalma alatt... ■ Kajtor lehiggadt a szelíd hangtól. Az a bizonyos sejtelem csak ott volt azért benne. Ment Zsabák után. Ott találta a döglött ló mellett. Nem sajnálkozást, hanem haragot látott az arcán. És ma sem tudja, mi ösztökélte, de nem szólt semmit, csak nyúlt a szalma alá, ahol kövér táppal tömött zsák lapult. Zsabák megsejtette a veszélyt, legalázatosabb ábrázatot vágott és kérdőn megismételte a brigád vezetőt: — Táp lenne? Akkor már nekem nem is kell! Ugyan ki tehette oda...? K ajtort úgy elfogta x hai-ag, hogy Zsabák másnap már nem is mutatkozott a majorban. Azt mondják, valahol távol, a falutól keresett magának munkát és messze elkei-üli Kajtor Istvánt. Bobál Gyula január 9., vasárnap 3
