Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

( Dolgozni és művelődni Vita a szór ali-ia brigádok kulturális válla ágairól A NOGRÁD hasábjain az utóbbi hetekben megélénkült a vita a szocialista brigádmoz- gaiom időszerű feladatairól A vita termé­szetes velejárója, hogy a helves törekvések és eredményt hozó módszerek, kezdeménye­zések mellett, a hozzászólásokban találkoz­hatunk megalapozatlan véleményekkel, vé't és valós sérelmekkel is. Előfo-dult — a mi gyárunkból is —, hogy a nyila'kozók túlzot­tan és egyoldalúan „a brigád érdekeiből ki- indu'va" minősítették jónak, vagy rossznak a történteket. A tanulságok ’evonásakor azon­ban senki sem tekinthet el a követendő cé­loktól, a követelményektől, a helyi általáno­sított tapasztalatoktól, a kollektiv bölcsesség­től. A brigádok döntő többsége érdemes a szo­cialista cím viselésére. A gazdá’kodasban tanúsított helytállásukkal, politikai, szakmai ismereteik bővítésével, magatartásukkal rá­szolgáltak erre. Mindenütt többre, jobbra törekszenek. Am ma még jelentősen gátolja a tovább­lépést, hogy néhány üzemben nem alakult ki olyan ’égkör és gyakorlat, amelyben a tanu­lás, a művelődés, a szocialista életmód er­kölcsi-politikai kötelezettség. Az üzemek ve­zetői. esetenként érthetetlenül kevés figyel­met fordítanak a brigádművelődésre, mintha tagadnák ennek termelési-gazdálkodási ha­tásait. összefügg ezze', hogy az irányító szervek, de a művelődési intézmények is, sokszor nem elég „é'etközelből” fogalmazzák meg a tennivalókat, alakítják ki a progra­mokat. Ma még néhány üzemben a mozga­lom irányítását és szervezését, a brigád se­gítését az útkeresés jellemzi. A kedvező tendenciákat, az összképet az is rontja, hogy a tartalmas művelődésre még csak a brigádok egy része tesz állandó erő­feszítéseket. A kulturális vállalásokban és azok teljesítésében sok a formalitás, az al­kalomszerűség. A termelési feladatok „egyed­uralma” mellett a művelődés — gyakran a brigádok körében is — kiegészítő járuléka a versenynek, amelyet az elbíráláskor elnézőb­ben „kipipálnak”. A brigádtagok közül töb­ben nem élnek a felkínált művelődési, tanu­lási lehetőségekkel. A szocialista brigádmozgalom, mint me- gyeszerle, gyárunkban is jelentős fejlődést ért el. Az elmúlt két évben gyárunk tizenkét brigádjának 224 tagja részt vett — a SZOT és a Népművelési Intézet kijelölése alapján — az új rendszerű művelődési vállalás és te­vékenység kialakításában. A kísériet célja és lényege az volt, hogy tudatos és tervszerű mozgalmi, gazdasági és közművelődési segít­séggel, egyéni vállalási, egyéni-kollektív tel­jesítési és értékelési rendszerben biztosítsuk a brigádtagok művelődését. A művelődés a brigádok tevékenységének az a területe, amely a tagok e'térő iskolá­zottsága, szakmai, politikai felkészültsége és érdeklődési köre miatt a legkevésbé viseli el a kényszert, az egyoldalúságot Ezért minden brigádtag egyéni kulturális vállalást tett. Az egyéni vál'alásokat külön-külön elbíráltuk és a szükséges esetekben, a brigádtagokkal egyetértésben pontosítottuk. A fő szempont az volt, hogy a vállalások „testreszabottak”, re­álisak, és konkrétak legyenek. Ezt követően összesítettük az egyéni válla­lásokat. s ez alapján elkészítettünk egy mű­velődési programot. A programot művelődési folyamatként szerveztük, együttműködve a megyei művelődési központtá'. Ebben min­denki megtalálta azokat a lehetőségeket, amelyek egyéni vállalásának teljesítését szol­gálták. A brigádtámogatók, a gyári és köz- művelődési szervek bonyolították a művelő­dési programot, segítették a vállalások te'- jesítését. Értékelése a brigád előtt, a brigád részvételével történt a program befejezése­ként. A gyári szervek a kísérletet alapvetően eredményesnek ítélték. Kedvező tapasztala­tait hasznosítottuk. A vállalat, a szakma ki­váló címért induló 17 brigádunk, 1976-ban már egyéni váJ'alási rendszerben teljesítette művelődési feladatait. Ügy gondolom, hogy általános tanulság­ként a legfontosabb következtetéseinkről is érdemes szólni. Az új módszer biztosítja, hogy az egyéni kulturális vállalásokat a brigádtagok igényé­nek megfelelően alakítsuk ki, így szervezzük gyári művelődési programunkat, valósítsuk meg képzési, ismeretbővítő terveinket. Job­ban találkozik így az egyén, a gyár igénye és érdeke. A „teßtreszabott" vállalások, az ezeket ma­gába foglaló kulturális programok nem tűrik a készen kapott, sablonos formákat, a látvá­nyos, de sokszor felszínes statisztikai sikere­ket Ösztönzi, hogy az önművelés minden bri­gádtag szükségletévé váljon. Segíti, hogy a tagok jobban éljenek a felkínált, üzemi és la­kóterületi művelődési lehetőségekkel. Szoro­sabbra fűzi a brigádok és tagjai kapcsolatát is. A közö6 kulturális megmozdulások cél­szerűbben kiegészülnek hasznos pihenéssel, szórakozással. Az egyéni vállalások rendszere nem nélkü­lözheti, hogy a gyári szervek tervszerűbben, folyamatosabban foglalkoznak a mozgalom­mal. A támogató rendszer szervezetté teszi a helyi értelmiség közvetlen részvéteiét a bri­gádok munkájában. A művelődés mozgalmi jellegének erősödését szolgálják a brigádok és a városi, gyári közművelődé*! intézmények szélesedő kapcsolatai, a TIT-alapszervezet, az MSZBT-tagcsoport, az MHSZ-klubok, a Vö­röskereszt, a sportkör egyeztetett rendezvé­nyei. A szocialista brigádmozgalom céljaiban a munka, a tanulás és az életmód szerves egy­séget alkot. Gyárunkban a brigádok terme­lési és kulturális tevékenységének elbírálása fokozatosan azonos mércével történik. A moz­galomban mind többet hallani a brigádok tartalmas művelődési törekvéseiről. S ez úgy gondolom, önmagában is jó jel. Még határozottabb javulást nálunk is az hozhat, ha a tanulás, a művelődés, a brigádok éle­tének éppen, olyan szerves része lesz, mint a termelés, a politikai, a társad’a’mi tevé­kenység, a közösségi élet egyéb megnyilvá­nulásai. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a kísérlet nemcsak kedvező tapasztalatokat hozott. Nem sikerült maradéktalanul megva­lósítani valamennyi elképzelést Ebből a gyá­ri vezetésnek, néhány brigádunknak éppúgy le kell vonnia a tanulságokat, mint a kísér­letet kezdeményező szerveknek, a SZOT-nak és a Népművelési Intézetnek. Nem kaptunk folyamatos segítséget és a kísérlet tapaszta­latainak végleges értékelése még ma is ké­sik. Pedig bizonyára sokat segítene a gyári vezetőknek, a brigádoknak a munka minő­sítésében, az újabb tennivalók kialakításá­ban. Hcrczeg István. a ZIM salgótarjáni gyára pártbizottságának titkára Szívesen áldozzák szabad idejüket a néptáncra: Nyerges Ildikó és Molnár Antal. A Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek művelődési háza t ánecsoportjának lelkes tagjai, gyakori, lelki- ismeretes próbákkal készülnek fellépéseikr e. Szemet gyönyörködtető táncuk azonban esak a szép népviseletükben igazán hatásos. S hogy minden rendben legyen a színpadon, fellépés előtt utolsó pillantás a tükörbe, frizura- s ruhaigazítás, jöhet a produkció!- kj ­Nagyot ásít az éjszaka. Vé­li az ember, állkapcsa is be­lereccsent, pedig dehogy is: csak a kint tolató mozdoxy ütközője koccan össze idáiy hallatszó zajjal a tehervago­nok hosszú során. Későre jár már. Az éjféli hírek időjárás­jelentését hallgatjuk a pénz­táros aprócska irodájában, s jólesően dörzsöljük össze fagytól csípett tenyerünket a kályha fölött. — Jó itt a melegen. FÉLIDŐBEN — Sok embert ismer? — Meglehetősek. Névről is jó párat, látásból meg aztán meg sem tudnám mondani.-----------Bár van olyan, hogy nincs az areokra figyelni; csak a jegyet kapom elő, kiadom, százkilencvenegy órát dolgo- s az emberből csak az apró­pénzt nyújtó kezet látom. Nagybátonyig kér jegyet valaki. Hosszan keresgél pénztárcájában, s csupa tíz­húsz fillérest számol le. Már ne haragudjon — szabadko­zik. Persze, ez csak ritkán percnyire ennyi: van, amikor több, van amikor kevesebb a szolgálatban töltött idő. Ahogy kijön a lépés. — Hányféle jegyet ad ki? — Hát... Hirtelenjében meg grifc. Miért haragudnék? — — Az. Bár néha cserélnék sem tudnám mondani... Ügy nyugtatja meg Csapucháné — magával, hogy mozoghassak száznyolcvan—kétszáz félét, pénz az is. Es bezárja az ab- kint egy keveset. De hát, nem Meg a havi bérletek. lakot. * lehet. Fél egykor adom ki az __ Es hány darabot? Felém fordul újra a szék­- ......... _ Ez bizony változó. Az <*z órájára néz: — Ü0V gondolom, most már befejeztem néhány órá- hosszú az éjszaka hajnali há- gulatától is függ. De úgy szá- ra. Három körül kezdenek romig. mólóm, egy hónapban, csak majd szállingózni a frissen — Es hosszú a szolgálat nálam, „elmegy” vagy hat- kelők, bár vasárnaponként, ha is.-.. ezer­— Tizenkét óra. De meg le- — Hová utaznak leggyak- het szokni. Nem mondom, rabban? eleinte azt hittem, sosem lesz — Tarjánba, de sokan kér- vége, de most már... Tizen- nek jegyet a hatvani vonal­negyedik éve vagyok személy- ra, Pestre is. Ha tudná, meny­pénztáros itt, a kisterenyei ál- nyien megjárták a fővárost utolsó jegyeket az utasoknak. — És aztán? időjárástól, az ünnepektől, s El-elbóbískolgatok, mert talán még az emberek han­akkor is szolgálatban vagyok, negyed- háromkor már bezör­getnek. — A család ilyenkor már alszik. — Igen. Most a férjem is — bár ő is vasutas —, meg a lomáson. Csapucha Ignácné harminc- nyolc éves. itt lakik helyben. Ennyi könnyebbsége megada­az ünnepek előtt, meg alatt... tizennyolc éves nagylányom — Sokan? — Rengetegen. Néha már szólni sem kellett, szinte osz­tott a munkában: nem kell tönösen nyúltam a gyorsvona­állomások hosszú sorát nap ti jegy után. mint nap végigutaznia. Havi Most tíz perce is van már, hogy senki sem kocogtatja meg a pénztár vastag ilvegű is. Jó nekik... — Néhány óra múlva ma­gának is jó lesz. — Igen. Bár nehezek a nap­pali alvások. Nyugtalanok, felszínesek, nem annyira pi- hentetök. Beír valamit egy nagy­ablakát. Szokatlan ez a csend, köfiyvbe, hosszan, gondosan. B lassi Bálint emléke Saláta-jáubau ’’...Mint az sas az több apró Rimay János Balassi 3ilint neves tanítványa, némiképpen költői hírnévnek örökö6e ír­ta nagy mesteréről: „ ... mint az sas az több apró madarak eiőtt úgy ő minden magyar elméjének előtt az magyar nyelvnek dicsősége fundamen­tumába való állásával felette elő haladott s célt tört az pá­lyafutásra. ..” Balassi Bálintnak szép em­léket állított nemrég Salgó­tarjánban a róla elnevezett Nógrád megyei könyvtár, ami­kor előterében megnyitotta a Balassi Bálint emlékfalat. Kö­zéppontjában Balassi Bálint képe látható, Farkas András Balassagyarmaton élő festő­művész és tanár alkotása, a művész ajándéka a könyvtár­nak. A mű 1976-ban készült. A látogató gazdag élmény ré­szesévé válhat, ha végignézi azokat a gondosan válogatott fényképfelvételeket, amelyek a korábbi századok legnagyobb magyar költője életével, har­caival, munkásságával kap­csolatos helyeket megörökítő, metszetekről, kéziratokról, ki­adványokról, készültek. December utolsó napjaiban befödte azokat a felvidéki tá­jakat is a hó, amelyekről itt a metszelek adnak korai képet. A mai ember ma már köny­madarak előtt.. nyedén bejárhatja azokat a vidékeket, amelyek Balassi Bálint életében, költészetében is meghatározóak voltak. Ma­gam is érzem már jó részük emlékét, amelyek által a Ba- lassi-versek újabb rétegeivel gazdagodhatom. Emlékszem. Zólyom várának tornyaira, erős falaira, amelyek között a köl­tő 1554. október 20-án meg­látta a napvilágot. Őrzöm Besztercebánya mai nyüzsgé­sének emlékét, vagy Nürnberg éjszakai fényeinek fölvilloga- sát. Mindkét városban iskolá­ba járt századokkal ezelőtt a költő. Eger várának kövei. So­moskő várának tört' ormai ugyancsak idézik öt, végvári harcait, életének nagy szerel­mét. Még sorolhatnánk. Látható az emlékfalon a Balassa-kódex feljegyzése Ri­may r ól, a kódex címlapja, Ba­lassi Bálint végrendeletének részlete. Balassi életműve sű­rítve tartalmazza a magyar irodalom minden addigi ta­pasztalatát, költészetével a klasszikus értékű irodalmat hordozó nyelvek sorába lép a magyar. Életművéből talán a legismertebb a mai ember szá­mára is a végvári harcokban született vitézi költészete, és szerelmi lírája. A küzde’mes idők során öröksége szétszóró­dott, verskézirataiból csupán egyet ismerünk. Ebből is lá­tunk a kiállításon egy részle­tet, fényképmásolatban. S részletet olvashatunk egyik. Losonczi Annához írt verséből: „Fénlik sok kövek­től, mint a verőféntől erős vér, tiszta gyégen, lebegnek sze­mei, mint a menny csillagai, télben, éjjel, szép égen. kivel rabjává tett, szabadságból kivett engemet immár régen ” És itt vannak a tájakat, vá­rakat őrző metszetek képei. Balassi Bálint életének leg­nagyobb szerelme Losonczi Anna volt. az ú”"'~......An­na-versek ihletője. Vele egri vitézkedáse idején találkozott a költő. Somoskő vára askor a Losonczi-csaiád tulajdona, a költő szerelmi találkáinak he­lye. Vagy Itt van a Kékkő vá­ráról készült metszet, falurész­lettel. Kékkő vára a Balassi- család állandó tartózkodási helye volt. Egy másik metszet őrzi a kékkői var gazdag könyvtárának képét is. XV1TI. századi képről Ismerjük a ba­lassagyarmati Balassi-házat. Zólyöm várának metszete, szintén itt van az emlékfalon. Balassi Bálint az esztergomi harcok során halt bele sebe­sülésébe. 1594-ben. Esztergom, várának metszete emlékez­tet erre. S látjuk az emlékfa­lon a hibbei katolikus temp­lom külső képét. A templom emléktábláján ez a felirat ol­vasható: „Gyarmathi Balassa Bálint vitéz föúr és nagy köl­tő. Esztergom ostrománál 1594. május 19-én megsebe­sült, ugyanott 26-án meghalt, s e templomban temettetett el. Szerette hazáját, szerzett éneket, dalt, harcmezőn esett el, a hazáért élt-halt.” (Liptó vármegye közönsége állíttatta 1808-ban) A helybeliek sze­rint tehát itt temették el a költő hamvait. A Balassi-család címere, Balassi Bálint pecsétje és alá­írása, valamint az életéről, munkásságáról szóló irodalom bibliográfiája egészíti ki az emlékfalat. A könyvtárba lá­togatók álljanak meg itt, leg­alább néhány percre! Tóth Elemér 4 NÖGRAD - 1977. január 1„ sióm bat — Bezzeg napközben.. .1 Mert késve érkeznek, idege­sek, a vonat meg már bent áll. de sokan káromkodnak, siettetnek. Azt hallaná csak! — Jó éjszakát! — Magának! Nekem a fele még hátravan! — karácsony — Mai tévéajánlatunk 18.30: PETŐFI, A VÁNDORSZÍNÉSZ Dokumentumfilm. Fekete Sándor forgatóköny­véből Gazdag Gyula rende­ző készített televíziós doku­mentumfilmet. Tulajdonkép­pen az író tudományos ku­tatómunkáját adaptálták te­levízióra. A filmben ■ az író elmondja mindazt, amit Petőfi vándor­színészi pályájáról tud, de nem tudományos előadás for­májában, hanem a Petőfit alakító színész. Rajhona Ádám kérdéseire válaszolva. Más­részt a színésaek egy általuk elképzelt korabeli vándortár­sulat előadását rögtönzik. A film gerincét Shakespeare Lear király-ának egy jelenete képezi, amelyet két változat­ban játszanak el. A két vál­tozat között a Bolond szere­pének felfogásában van kü­lönbség. Az első változatban a Bolond buffószerep, komi- kusi felfogásban. A másikban, amely Petőfi kecskeméti juta­lomjátéka volt — s amelyet a film igyekszik rekonstruál­ni a fellelhető dokumentu­mok alapján — a Bolond ke­serű, filozofáló figura. 20.05: ŐSZI VERSENYEK Jellegzetes Krúd.v-müvet írt televízióra Kari Mária, a Krúdy szellemében a realitás és az irrealitás között mozgó filmet készített belőle Zsurzs Éva rendező. A szomorú, édes-bús törté­net főszereplői az állástalan zsoké (Garas Dezső játszat és egy gazdag szépasszony (Sze­gedi Erika). Az őszi ligetben bolyong, éhesen kóborol Ben, a zsoké, s a régi nagy verse­nyekről álmodozik. Itt talál­kozik azzal a gazdag szeszé­lyes asszonnyal, aki unalmá­ban kikezd a rongyos zsoké­val. Lakomára hívja meg elő­kelő villájába, maid később, amikor Ben komolyan veszi új szerepét, kidobja. A zsoké elszántan újból a ligetbe in­dul, hogy ott végezzen magá­val.

Next

/
Thumbnails
Contents