Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Káldi Judit rajza Teszik, amit az élei megkövetel Krjlőd i közművelődéi egy párz ói gv róan Petőfi Sándorr Szilveszter éje 1847-ben í. Hej, vannak ma számadások!. Háziasszony, házigazda, Mit bevett és kiadott az Év folytában, összeadja. Vizsgálják a pénzes erszényt, Mennyi volt benn s mennyi van még, S törlik le a verítéket, Mellyel azt a pénzt szerezték. Feleségem, lásd, milyen jó, Hogy minékünk nincsen pénzünk: Nem piszkoljuk be kezünket, S nem csorog a verítékünk. Amazoknak a ládáik, Minekünk szíveink telvék... Az milyen szegény gazdagság! Ez milyen gazdag szegénység! 2. Még csak egymagám valék Tavaly ilyentájban, Az idén már ketlecskén Vagyunk a szobában. Furcsa lesz, ha már ez egy Darabig majd így mén: Esztendőre kármacskán. Azután négyecskén. 3. De félre, félre a tréfával, Hisz beteg mellett állunk; Beteg, haldoklik az esztendő, Ez a mi drága kedves jóbarátunk.. i Fonjunk áldásból liliomfüzért. Megkoszorúzni haldokló fejét. ö adta össze kezeinket, Válhatatlanul, örökre, ö szállítá föl lelkeinket Nem ismert és nem sejtett örömekre. •• Fonjunk áldásból liliomfüzért. Megkoszorúzni haldokló fejét. Az a kevés bú, mit koronként Szívünkre rácseppente, Nem keserűé boldogságunk. Sőt azt még sokkal édesebbé tette... Fonjunk áldásból liliomfüzért. Megkoszorúzni haldokló fejét. Haldoklik ő, már csak nehány halk Szívdobbanás van hátra. S az örök éj borul e szemre. Mely boldogságunk hajnalfényét látta... Fonjunk áldásból liliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejet. 4. Az esztendőnek a halála Oly ünnepélyes egy halál! Ilyenkor minden jobb halandó Elzárkózik, magába stall. S ,nem hogy barátnak, hanem még az Ellenségnek is megbocsát. Es ez valóban nagyszerű, szép: De én is így tegyek-e hát? Csak a zsarnok s a szolgaiélek, E kettő az én ellenem, S én zsarnokoknak s rabszolgáknak Bocsássák meg?... nem. sohasem! Az isten ítélőszékénél, Még ott sem mondok egyebet: Hogysem ezeknek megbocsássgk. Inkább elkárhozott legyek!” Pest, 1847. december 31. Jól emlékszem még a több mint bárom évvel ezelőtti első beszélgetésre, melyet a pásztói Szerszám- és Készülék- gyár vezetőivel folytattam az .üzemben folyó közművelődési tevékenységről, a szocialista brigádok kulturális vállalásairól. Akkor bizony nagyon keveset tudtak mondani ezekről. De azóta sok víz lefolyt a Zagyván. Megváltozott agyár gazdasági és kulturális élete. Az 1974-es közművelődés-politikai párthatározatot helyi intézkedési terv dolgozta fel, s megkezdődött egy tervszerűbb, átgondoltabb kulturális munka, A változásról nemcsak a tényszerű adatok tanúskodnak, hanem a szemléletben bekövetkezett változások is. A marxizmus—leninizmus ellenfelei általában kétséggel fogadják a művelődési tevékenység megtervezését, a művelődés céltudatos befolyásolását. Olykor e felfogás csapdájába esnek még olyanok is — éppen a lényeg pontatlan, vagy szűk értelmezése folytán —, akik egyébként a szocializmus eszméjének őszinte elkötelezettjei, hívei. A közművelődési határozat óta elért eredmények azonban alaposan rácáfolnák ezekre a kishitű elképzelésekre. Az idők folyapolitikai, szakmai és általános műveltségének emelését, a munkahelyi értelmiség hatékonyabb bevonásával, a nagyközség közművelődési intézményeivel való kapcsolat szélesítésével, változatos köz- művelődési programokkal. Természetesen a kiindulási alapot a már meglevő gyakorlat szolgáltatta. E művelődési gyakorlatba — persze még közel sem azonos súllyal — beletartoznak a közösségi művelődés legkülönfélébb formái, az üzemi tárlatok, szellemi vetélkedők, politikai oktatások, szakmai továbbképző tanfolyamok, brigádkirándulások, művészeti rendezvényeken való részvétel, üzemi és iskolai kapcsolatok, hogy néhányat említsünk közülük — és természetesen az egyéni művelődésre, a könyv- olvasásra, a tanulásra történő ösztönzés. Velük együtt a testkultúra ápolása, az üzemi tömegsport-tevékehység fejlesztése. A gyárban MHSZ szervezet és lövészklub ala kult. Mindez a kétségtelen pezs- dülés jele. ösztönzőiről részben már szóltunk, de még közei sem említettük valamennyit. A fejlődést segítő tényezők közé sorolhatjuk a termelés és a művelődés közötti szoros összefüggések fel isme rését, a szocialista brigádmoz galomban rejlő erők és kezde- „„ „ ményező készség jobb kihaszmán egyértelműen igazoló-j nólását, az üzemi értelmiség dott, hogy a határozat nél-emi. kapacitásának tudatos igenybevételet. Ezek nélkül ugyanis nem sikerült volna több mindent megcsi kül sokkal lassabban bonta-V koztak volna ki azok a pozitív tendenciájú változások, amelyek kisebb-nagyobb ütemben, több-kevesebb sikerrel, de a társadalom életének egész területén bekövetkeztek. A pásztói Szerszám- és Készülékgyárban Veres Mátyás párttitkár a közművelődési szemlélet alakításának egyik legfontosabb összetevőjeként az 1975. június 19-i párttag- gyűlést említene. Az állásfoglalás a munkahelyi vezetőkkel szemben követelményként fogalmazza meg a művelődésben való személyes részvételt és példamutatást. — Egyébként mi nem csináltunk semmi különöset — vallja rokonszenves egyszerűséggel Juhász József személyzeti és oktatási vezető. — Azt tettük, amit eddig, amit az élet, a fejlődés megkívánt tőlünk. Rendszerbe foglaltuk a tennivalókat, s ebben a rendszerben mindenki megkapta a maga feladatát, amiért már számon is lehet kérni. Ez év augusztusában alakították meg az üzemi négyszög képviselőinek részvételével a gyári közművelődési bizottságot, majd kidolgozták az öt évre szóló közművelődési tervet. Fő célként fogalmaználni; például a brigádok legtöbbjét mozgósító szellemi vetélkedőt, vagy az októberi műszaki tájékoztatási és szak- oktatási hónapot’ sem. — Mi bizonyos szempontból előnyös helyzetben vagyunk egyes vállalatokhoz viszonyítva — mondja Markó Sándor versenyfelelős. — Dolgozóink között sok a mozgékony fiatalember, általános iskolai végzettséggel mindösz- sze csak 19 dolgozó nem rendelkezik, s több tucatra tehető azoknak a száma, akik középiskolába járnak. A közművelődési bizottság komolyan veszi feladatát. Ä szocialista brigádok idei ku’- turális vállalásainak teljesítése és a jövő évi vállalások megkönnyítése céljából az őszszel 21 pontból álló ajánlójegyzéket szerkesztett, melyet kedvére forgathat minden munkahelyi kollektíva Gondot fordítottak arra is. hogy ezeknek az ajánlásoknak meglegyen a kellő súlya: az értékeléskor teljesítésül- ■; több pontot lehet szerezni De az írott szó csak úgy nyer értelmet, ha valósággá válik. A művelődést a szemétaJk. meg a dolgozók eszmei, lyiség, a szocialista életmód * = 153 éve született Petőfi Sánd or. Megyei szerzők Megjelent a Honismeret alakításának fontos tényezőjeként számontartó vezetés erre is gondolt. Részben erkölcsi és anyagi ösztönzők igénybevételével serkent, részben — mint a termelésben szokás — menet közben észrevétele^ figyelmeztet. A meghatározott ütemterv szerinti elemzéseivel pedig nemcsak a vállalások teljesítését biztosítja, hanem minden műveltség egyik nélkülözhetetlen alapját, a folytonosságot. Igazat szólt hát a személyzeti vezető: nincs abban semmi különös, amit végeztek. Csak jókora többet akarás, átérzett felelősség és rendszeres, szervezett munka. Vagyis mindaz, ami nélkül nincs korszerű, tartalmas közművelődés. Gazdag tartalommal jelent meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsa helytörténeti folyóiratának, a Honismeretnek legújabb, idei ötödik száma. Az érdeklődők több évfordulós eseményről, országos tanácskozásról, szakkörök és múzeumbaráti körök tevékenységéről olvashatnak érdekes írásokat a lapban. A szerzők között három Nógrád megyei .múzeumi, illetve levéltári munkatárs nevével is találkozhatunk. Valameny- nyien az 1978/ június 21— 30-a között Balassagyarmaton megrendezett I. nógrádi ifjúsági honismereti tábor tapasztalatairól mondják el véleményüket. Kapros Márta, a balassagyarmati Palóc Múzeum néprajzosmuzeológusa a tábor néprajzi szekciójának, Leblancne Kelemen Mária, a Nógrád megyei Levéltár munkatársa a helytörténeti szekció munkájáról ír. Szűcs László salgótarjáni múzeumi előadó a szervezési tapasztalatokat teszi közzé. Sulyok László O lyan igazi jó kedvű ember, mint Robotka István, nem sok él már a palócok között. Fürge, friss humörú, ha egyszer hozzájuthat díszesen faragott, ezust- húros citerájához, kevés zenész, aki vele versenyre kelhet. Zenél, dalol, hogy kipen- dül körülötte a világ. Ilyen nevezetes ember a mi István bátyánk, pedig megfakult már a haja, arca is aszalt, szikár a teste, hanem a szeme az külön él. Talán bele is halna, ha nem ilyen lehetne. Jókedvének tetőpontján szokta mondani: — A hosszú élet titka a jókedv, én még sokáig akarok élni... Cselédgyerekként kezdte az öreg, aztan a közösbe lépe't, ahol volt vezetőségi ember, irányított asszonybrigádot, dolgozott mag tárosként, es amikor háta mögött az évekkel inkább a tréfa, mint a munka gondjai lettek eiviselhetöbbek számára, elment fogatosnaü. Kapott egy öreg igáslovat. egy kocsit és fényes nyelű villát, és kihelyezték az új majorba ta- karmányosnak. Akár a ta/aszi erdő a madárdaltól, úgy éledt a major, ahol csak megfordult. Mert dolgozni, azt szeretett, de csak jókedvűen. Azt hajtogatta: — Pajtikáim, a munkát csak jókedvűen szabad végezni. Ahogyan gondolkodott. á?v is élt. Még a Szürke is vidámabb lett Keze alatt, pedig szegény pára felett igencsak elmúltak az évek. Hanem amilyen jókedvű, olyan haragos is tudott lenni Robotka, ha lusta embereket látott maga körül. A sors pedig úgy hozta, hogy a világnak le’lustább embere került melléje munkatársnak, akit Horváth Béni néven jegyeztek be a személyazonossági igazolványába. Ha Robotka vidám, fúr; fQénibűne ge ember volt, álomszúszék. lusta ez a Béni. Fene sem tudja származását, fekete volt a haja, dióbarna a szeme, a ni ábrándozva tévelygett a világban. Mozdulatai akár a tekintete. ö lett Robotka munkatársa, de az öregtől már abban is különbözve, hogy percenként ejtett ki egy sóhajszerű hangot, amíg az öreg saav® pergett, mint amikor a Kukoricát pattogatják. Pista bátyánkat a világból kiüldözhette volna azzal az álmos hangulatával, ez a Béni fiú. Mondta is neki az öreg haragra gyűlt ábrázattal: — Megalszik a tej a szádban, te lustaság! Az pedig csak nézett rá, legfeljebb egy fáradt mosoly szédült a szája szögletébe és alig hallhatóan csak ennyire tellett neki: — Minek az a nagy villogás. .. Hű, de kemény napok is vártak az öregre Béni mellett! De fogadkozott, inkább villára szúrja, mint vele élje öreg napjait. Figyelte a fiút, de az csak szédelgett, az öreg számára óráknak tűnőén vetett egy villa szénát a szekérre. Hanem egyszer arra figyelt fel, hogy ennek az oiom- legénynek is felvillan a szeme. Este hazafelé menet történt, amikor meghívta őt egy pohárkára. Akkorát ugrott az ádámcsutkája, hogy a szeme is kidudorodott tőle. Mintha tűvel szürkülték volna meg, mondta: — Igen. ? Az öreg gondolata akár az orsó pergett. No, megállj, Béni, majd adok én neked. Akkor este azért elfogyasztott vele néhány pohár Italt. A varázsló nem tudta volna így megváltoztatni Bénit. Forgott a szeme, tüzelt az arca, pergett a nyelve, és végül még az öregen is túlakarván tenni, nótára pendített. Pista bátyánk belátta, igazi roma nótákat énekelt. Tehát csak a fele igaz, amit mutatsz magadból, — így az öreg. Másnap aztán kezdődött a hadd el hadd. Robotka István a szép, lapos üvegét valódi jó erős ecettel töltötte meg, így ment a majorba. A vége felé járt már a nap, amikor félrehívta Bénit, s azt súgta neki: — Egy kis jó pálinkám van. de óvatosan, nehogy észrevegyék — izgatottan körülnézett. Béni szeme megcsillant, óvatosan széjjeltekintett, mert ő is tudta. tilos a majorban szeszt fogyasztani. Mozgott az ádámcsutkája és mohón várta, mikor nyelhet egyet. Az öreg is óvatosan széjjelnézett, lassú mozdulattal a belső zsebébe nyúlt, aztán hirtelen kikapta a laposüveget, és sürgette a fiút: — Gyorsan, nehogy észre vegyék... Szegény Béni kapott az üveg után és lehúzott egy jókora kortyot. Kékülni, zöldiünk köhögni, krákogni, köpködni kezdett, és végül, mintha siratna, hullottak a köny- nyei. Az öreg pedig haholá- zott. csapkodta térdét, harsogott táncolt, még a teheneket is megriasztotta. Béni csak nyögött: — No, megálljon... NÖGRÁD - 1977. — Rá se tégy, fiű, szilveszterre a vendégem vagy.. . Robotka István ezt az ígéretet komolyan is gondolta. De Béni is, hogy megbosszul]a az öreget. Villogott már a bosszútól, tüzelve a szeme. Mozgása is megélénkült. Robotka lovát választotta ki szövetségesnek. Magában még bocsánatol is kért tőle. Szolimát hordtak, hogy az ünnepekre ne legyen arra gond. Jó magasra pakolta a szekeret. Egyszer elkiáltja magát a fiú: — Ennek a kocsinak is vége, hiszen összeroskadt. Siet az öreg hátra, hogy meggyőződjön a dologról. Béni pedig előre a lóhoz, zsebébe nyúlt, ki onnan egy hegyes pirosra érett, erős paprikát — és bocsánat —, a szürke fenekébe csúsztatta. Az először csak a fejét kapta fel, dobbantott egyet a lábával- Ezalatt az öreg is visszatért és felkapaszkodott a szalma tetejére. Béni rosszat sejtve nyögött, hogy ne, de. az öreg már Indított is volna, ám akkorra a paprika is működésbe lépett. A szürke fel a hátsó felét, akár, a táltos, megugrott, tollpehelyként utána a kocsi, az öreg pedig nem számítva a hirtelen indulásra, le a Kocsiról. Csak annyit kiáltott: 'a!»— Jaj, a vállam!. A zóta is a kórházban ' fekszik. Szilveszterkor egy barna fiú kért bebocsátást a kórházba. Béni volt. Egy laposüveggel pálinkát vitt az öregnek és ezt mondta neki: — Boldog új esztendőt öreg... Robotka nem tudta mire vélni, miért oly bűnbánó Béninek az arca... Bobál Gyula január 1„ szombat 5 I
