Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

/ Hr. Szekér Gyula nyilatkozata kubai tárgyalásairól Dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, a KGST VB 79. ülésén és » a kubai—magyar kétoldalú gazdasági tárgyalásokon részt vett küldöttség vezetője Ha­vannában a következő nyi­latkozatot adta az MTI tu­dósítójának: „Negyedévenként tart ülést a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A néhány nappal ezelőtt véget ért 79. ülésnek különös politikai jelentősége volt, mert azt első ízben tar­tottuk a szocializmust építő Kuba fővárosában, Havanná­ban. Én magam első ízben jár­tam Kubában. Vendéglátóink ' kedvessége jóvoltából ország­járást is tettünk, megismer­kedtünk Kuba történelmi ne­vezetességeivel, ipari-mező­gazdasági központjaival. Jár­tunk Oriente tartományban, a kubai forradalom bölcsőjénél és megtekintettük a nagy nikkel- és kobaltérclelőhelye­ket. Megnéztük a cukornád kézi és egyre jobban tért hó­dító gépi aratását és néhány cukomádfeldolgozó üzemet. Havannában és környékén megtekintettünk néhány olyan üzemet, amelyek magyar köz­reműködéssel épültek és olyanokat is, amelyekkel a jövőben együttműködhetünk. Csak csodálattal és tiszte­lettel tudok szólni árról a hő­si erőfeszítésről, amelyet a kubai elvtársak, a kubai nép kifejt, ahogy nehéz belső és külső feltételek mellett építi új hazáját, a szocialista Ku­bát. A KGST Végrehajtó Bizott­sága napirendjén is főként a Kuba és a KGST többi tag­országa közötti együttműkö­dés kérdései szerepeltek. Elsősorban a kubai elvtár­sak távlati gazdaságfejleszté­si javaslatait tekintettük át, amelyeket a szocialista kö­zösséggel való együttműkö­dés elmélyítésére, az orszá­gaink közötti integrációs kap­csolatok további erősítésére kívánnak alapozni. A kubai elvtársak tovább akarják fej­leszteni cukortermelésüket. Ugyanakkor törekszenek gaz­daságuk szerkezetének széle­sítésére és korszerűsítésére is. Számolnak a természeti erő­források hatékonyabb kihasz­nálásával, a szocialista ipar fokozatos megteremtésével, a tudományos-műszaki színvo­nal emelésével egyaránt. A KGST-országok és a Szov­jetunió segítségével bővítik a nikkel- és kobalttermelé­süket. Javasolták a cukornád melléktermékeinek komplex feldolgozását, egyebek között cellulózzá és papírrá. A KGST-országok növekvő szükségleteit is figyelembe vé­ve jelentősen fejlesztik a cit­rusfélék termesztését és e feladatok megvalósításában számítanak a KGST-országok részvételére is. Megállapod­tunk abban, hogy az illeté­kes KGST-szervek részletesen feldolgozzák a kubai javasla­tokat, és ennek alapján kije­löljük a konkrét teendőket. A KGST Végrehajtó Bizottsága pedig rendszeresen figyelem­mel kíséri e munkák alaku­lását. A KGST-üléshez kapcsolód­va megtartottuk a magyar— kubai gazdasági, műszaki-tu­dományos együttműködési bizottság hatodik ülésszakát, amelyen hazánk és Kuba két­oldalú gazdasági és műszaki­tudományos kapcsolatainak alakulását tekintettük át. Az előző ülésszak határozatai alapján '! nagy jelentőségű kor­mányközi megállapodásokat írtunk alá. Az ülésszak fő feladata volt e megállapodá­sok megvalósításának elő­segítése. Részt veszünk Kuba távközlési rendszerének fej­lesztésében, gépeket és beren­dezéseket szállítunk, elsősor­ban a cukoripar, a húsipar, az állatgyógyászat és a nö­vénytermesztés részére. Meg­állapítottuk, hogy eredménye­sen fejlődött a két ország kö­zötti áruforgalom is. Ha már jelentős a behozatalunk Kuba hagyományos exporttermékei­ből, ennek összértéke öt év alatt megközelíti a négymil- liárd forintot. Mindemellett néhány új együttműködési le­hetőséget is megvizsgáltunk, elsősorban a járműipar és a textilipar területén. Tíz év óta eredményesen fejlődik , műszaki-tudományos együttműködésünk. Ma már mintegy ötven magyar gaz­dasági szakértő dolgozik tartósan Kubában és a kubai elvtársak elégedettek tevé­kenységükkel.’! Mondáié Párizsban is tárgyalt Az Elysee-palotában szom­baton megkezdődtek Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök és Walter Mondale ame­rikai alelnök megbeszélései. A találkozón francia részről Guiringaud külügyminiszter és a köztársasági elnöki hiva­tal főtitkára, Jean Francois- Poncet, amerikai részről, Sa­muéi Gammon, az Egyesült Államok párizsi ügyvivője és David Aaron, Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági he­lyettes tanácsadója, a nem­zetbiztonsági tanács tagja vett részt. A hatos találkozó után Gis­card d’Estaing négyszemközt tárgyalt vendégével a tiszte­letére rendezett ebéd kezde­téig. Az ebéden részt vett Raymond Barre miniszter­elnök is. Az amerikai alelnök dél­után sajtóértekezletet tartott az Intercontinental Hotelben, majd elutazott a francia fővá­rosból. Útjának következő ál­lomása Japán lesz. Bombák robbantak Londonban Feltehetően időzített bom­bák egész láncolata robbant fel szombat hajnalban London belvárosában, az Oxford Street környéki bevásárlóne­gyedben. A kora reggeli órá­kig tizenegy, szemetes ku­kákba elhelyezett szerkezet rabbant fel, egyelőre még fel nem becsülhető anyagi kárt okozva. A tűzoltók több kisebb tüzet eloltottak, tíz személy könnyebben megsérült. A rendőrség egyelőre ta­nácstalan a rejtélyes „tűzijá­ték” indítékait illetően. A hír- ügynökségi jelentések emlé­keztetnek arra, hogy a köz­ponti londoni bíróság közelé­ben levő épületében a napok­ban tárgyalják az ír Köztársa­sági Hadsereg ideiglenes szárnya négy tagjának perét, akik a brit fővárosban 1975- ben elkövetett hét gyilkosság és más terrorcselekmények vádjával állnak a bíróság előtt Kommentátorunké, Pátfy Józsefé a szó A hét három kérdése Spanyolország válságos na­pokat él át: a fasiszta terror- cselekmények a francoizmus utóvédharcát jelzik. Rend­őrök, csendőrök és baloldali ügyvédek a merényletek, gyilkosságok áldozatai. A terror megakadályozhatja-e a demokratikus kibontakozást? ■ Nyugat-Európában Mondale amerikai alelnök szinte „kis- singeri tempójú” körutat tett a héten, a jövő hét elején már Tokióban lesz. Mi a ‘cél­ja Carter küldöttének? A Palesztinái Felszabadítási Szervezet, amely az elmúlt évben, főként a libanoni drá­ma csúcspontján, szinte el­szigetelődött és sok vonatko­zásban visszakozni kénysze­rült, most ismét nagy diplo­máciai tevékenységbe kez­dett. Miért vetődhetett fel egy palesztin ideiglenes kor­mány megalakításának gon­dolata? — ezek a hét kér­dései. 1. A spanyolországi ter­rorhullám megakadályoz- hatja-e a demokratikus ki­bontakozást? nem lehet többé • a baloldal számlájára írni! A kormány is tudja, hogy a merénylők melyik táborba tartoznak. Ma már Madridban hivata­losan is megpróbálnak fel­lépni a fasiszta terroristák ellen. 'Más kérdés, hogy ez mennyire sikerülhet 40 esz­tendős francoista múlt útán. Négy évtized alatt annyi tit­kos kötelék alakult ki, högy azokat felhasználva a íran- coisták hol büntetlenséget követelhetnek magúknak, hol cinkosságra számíthatnak a' hatóságoknál. Suarez miniszterelnök sze­rint a terror sem vethet gá­tat a demokratizálási folya­matnak. az ellenzéki pártok ugyanezen a véleményen van­nak. A kormánnyal közösén foglallak állást' eg$s olyan megbeszélés után, amelyen először volt alkalmuk a mad­ridi vezetőkkel egyenrangú félként tárgyalni. Kérdés, persze, hogy a ter­ror légköre nem- kelt-e olyan feszültséget, amelyben a pro­vokációnak még tágabb lehe­tőségei akadnak. lendítve, a partnerek goríd- jait is csökkenti. A nyersanyag-ellátás kér­dései, a harmadik világ prob­lémái szintén ott voltak a tárgyalások napirendjén, amelyeket Mondale folytatott. Mivel pedig Brüsszel (a NATO központja!) is a meglátogatott fővárosok között volt, az ame­rikaiak európaj katonai el­kötelezettsége szintén a té­mák közé sorolódott. Car- terről az a hír járja, hogy szeretné csökkenteni a kül­földön állomásozó amerikai csapatokat, tekintve azok óriási . fenntartási költségei­re. Ez viszont némi nyugta­lanságot kelt Nyugat-Euró­pában, aho! az amerikai je­lenlétet mindmáig annak zálogául fogják fel, hogy az Egyesült Államok bármi is történjék, törődik szövetsége­seinek sorsával. 3. Miért vetődhetett fel egy palesztin ideiglenes kormány megalakulásának gondolata? Madridban mintha minden a visszájára fordulna... Em­lékszünk rá, hogy a fasisz­ta rendszer, még Franco vég­napjaiban, azzal akarta meg­gátolni a liberalizálási folya­mat kezdetét, hogy néhány rendőrgyilkosság után balol­daliakat végeztetett ki. Azok, akik e szörnyűségek lélektani é’s így politikai hatását • előre eltervezték, úgy gondolták, hogy egyszerre érik el a spanyol közvélemény elfor*l dulását a baloldaltól, a rend­őrség nyugtalanságát. Kép­zelni, milyen hangulatban él­nek a rendőrök, a csendőrök, s az is bizonyos, hogy nem ugyanazok a rendőrök, csend­őrök. Csak a gyilkosságokat Heves politikai vihar söpört végig az elmúlt napokban Kairó, Alexandria és más egyiptomi nagyvárosok utcá­in. Olyan erejű, amelyhez ha­sonlót legutóbb 1952-ben, Fa­ruk király és a monarchia megdöntésekor tapasztalt az ország. Azóta most először vetették be a katonaságot is a tüntető polgári lakosság el­len. A tömegtüntetések má­sodik napján — szerdán, amelyet a népnyelv máris „fekete’" jelzővel látott el — a karhatalmi szervek brutális fellépése nyomán a megmoz­dulás zavargássá fajult. Az összecsapásokban 79 ember életét vesztette s mintegy 600 megsebesült. Több mint két­ezer személyt letartóztattak. Az anyagf kár felmérése még folyik, de mindenképp igen nagy lehet, mert a feldühö­dött tömeg számos középüle­tet, éjjeli mulatót és luxus­cikküzletet dúlt fel, személy­autókat, autóbuszokat, villa­mosokat gyújtott fel. BETELT A POHÁR Türelmes nép az egyiptomi, az elnyomás. és a kizsákmá­nyolás évezredes tapasztalatai edzették meg, s ezért csak nagyon alapos indokok kész­tethetik az utcára való kivo­nulásra. Hogy ez esetben mi vitte rá őket erre a kétségbe­esett lépésre? A legpontosabb válasz a tüntetők egyik transzparensén olvasható: „Mindegy nekünk, hogy az éhezéstől, avagy Szá­dat golyóitól halunk meg!” Egy másik jelszó — „Le a ki­zsákmányolássá! és a nyo­morral!’’ — pedig a két fő bajra mutatott rá. Az évek óta tartó gazdasági pangás és KAIRO .fekete szerdája II* zűrzavar — az évi 20 százalé­kos infláció, 11 milliárd dollár külföldi adósság, a kiterjedt korrupció, sok millió munka- nélküli stb. —, annyira ki­kezdte a tömegek amúgyis alacsony életszínvonalát, hogy végül is „betelt a pohár”. Az utolsó csepp a kormánynak az a bejelentése volt, amely szerint megszünteti a néhány alapvető élelmicikkhez nyúj­tott ártámogatását. Ez pedig azt is jelentette volna, hogy a megélhetési költségekre alap­vetően ható cikkek árszínvo­nala ugyancsak megugrik. Jó­val magasabban annál a 10 százlékos fizetésemelésnél, amelyet a kormány ezzel egy­idejűleg, de csak az állami -al­kalmazásban állóknak ígért. A nép gyomrára mért ho­rogütéssel ért fel ez az in­tézkedés, amely az állampol­gárok havi fejadagjának a megvonását célozta. Minden egyiptominak ugyanis — jegy­re és alacsony áron — a kö­vetkezőket biztosította a kor­mánydotáció: .4,5 kg barna­lisztet, 2 kg rizst, 0.5 kg ét­olajat, 0,45 kg cukrot és 4 dkg teát. Kaphatók ezek az élelmiszerek korlátlan meny- nyiségben is, de szabadpiaci árakon, amelyek az államilag garantáltaknál ( többszörte magasabbak. S, ha ehhez fi­gyelembe vesszük, hogy egy frissen végzett dipiomás szak­ember havi fizetése — állami szolgálatban .— 15 dollárnak megfelelő egyiptomi font és általában ny ugdí jazásak or sem NÓGRÁD — 1977. január 30., vasárnap lesz több a 65 dollárnál, ak­kor érthetővé válik a néptö­megek felháborodása. HIÁBA A NYITOTT AJTÓK Az érem másik oldala, hogy bármilyen szerény is az is­mertetett fejadag: fenntar­tása súlyos — évi 1,3 milli­árd dollárnyi — teherként ne­hezedik az állam vállára. Gond egyáltalán a magas nép­szaporulaté ország 40 millió lakosának az "élelmezése, mert a Nílus keskeny völgyére és deltájára korlátozódó termő­terület elégtelen, a termésho­zamok pedig a kezdetleges megművelés miátt igen ala­csonyak. Ez arra kényszeríti a kormányt, hogy évente egy- milliárd dollárt költsön gabo­nabehozatalra. Rejtély, hogy ezt miképpen bűvészkedi ösz- sze, miközben a súlyosan el­adósodott ország fizetési mér­lege krónikus hiányban szen­ved. Az egyiptomi gazdaság pan­gásához és az azzal szorosan összefüggő szociális feszült­ségek fokozódásához nagyban hozzájárult a Nasszer elnök halála óta végrehajtott „libe­ralizálás”, amely szerint na­gyobb manőverezési lehetősé­get biztosítottak a magántő­ke számára. Ez azt eredmé­nyezte, hogy a munkások és fellahok még szegényebbek lettek, a gazdagok pedig még gazdagabbak. Megérezte az ország azt is, hogy a kor­mányzat lemondott a Szov­jetunió és más szocialista országok Egyiptomnak nyúj­tott értékes segítségéről, amelynek pedig az aiapipar számos nagyszabású létesít­ményét köszönhette. Ugyan­akkor nem váltak be a „nyi­tott ajtók” politikájához fű­zött remények. (Ez alatt az értendő, hogy Kairó megpró­bálta „becsalogatni” az or­szágba a nyugati tőkét és az arab „olajdollárokat”...) A várt aranyeső elmaradt: a kevés tőkés csak gyorsan megtérülő beruházások (ide­genforgalom, bérházak épí­tése, kereskedelmi cégek léte­sítése) iránt érdeklődik. A „KOMMUNISTA ÖSSZEESKÜVÉS”’ MESÉJE A tömegmegmozdulás nyo­mán kínos helyzetbe került kairói vezetés megpróbálta azzal kivágni magát, hogy az egészért a „kommunistákat és a nasszeristákat” tette felelős­sé. A „kommunista összees­küvés” meséjét azonban nem hitték el Kairónak nyugati barátai sem: az ottani lap­kommentárok többsége arra mutat rá. hogy spontán és az egész nép széles körű támoga­tását élvező megmozdulásról van szó. A New York Times szerint: Kairó az USÁ (egyik legnagyobb hitelezője) zsaro­ló tanácsára folyamodott a drasztikus művelethez. A fegyverek erejével és a népszerűtlen intézkedés visz- szavonásával a kairói kor­mány ura maradt a helyzet­nek. Az alapvető gazdasági problémák és velük együtt a szociális feszültség azonban fennmaradtak. A létminimu­ma védelmében megmozdult nép egyben politikai figyel­meztetésben is részesítette a rendszert, ami így fogalmaz­ható meg: az egyiptomi tö­megeket a továbbiakban már nem lehet kenyér helyett — külpolitikai látszatsíkerekkel „megetetni”. 2. Mi volt a célja Carter küldöttének Nyugat-Euró­pában? Sok szó esik mostanában Amerikában az úgynevezett „trilaterális politikáról”, arról a „háromoldalú” elgondolás­ról, amely az USA-t, Nyugat- Európát és Japánt tömöríti washingtoni vezetés alatt, s amely a tőkésvilág hároqg döntő elemének szoros szö­vetségét írja elő. Carter a jelek szerint va­lóban ennek a „háromoldalú” politikának a megvalósításá­ra készül. Ezért küldhette el — nyomban a beiktatási ün­nepség után — alelnökét, Mondale-t nyugat-európai körútra, amelynek végezté­vel az elnök képviselője To­kióba is ellátogat. (Az külön érdekesség, hogy nem kül­ügyminiszterét, Vance-et küldte el, hanem az alelnö- köt. Ezzel is érzékeltetni akarta, hogy most nem a kül­ügyminiszter az amerikai kül­politika első embere, hanem maga az elnök, aki Mondale­nek mintegy az elnöki hata­lom részesének adott megbí­zást a kapcsolatfelvételre az európai és japán szövetsége­sekkel.) A legfontosabb megvitatott kérdések — gazdaságiak, pénzügyiek voltak. Megfele­lően annak, hogy a tőkés Nyu­gat még korántsem lábalt ,ki a válságból! Angolok és franciák, nem is beszélve az olaszokról, azt várják Wa­shington új vezetésétől, hogy az amerikai gazdaságot fel­Egy cáfolattal kezdődött...’ Az Al-Ahram, az ismert egyiptomi lap, amely gyakran a kairói kormány félhivata­losának ' számít, szenzációs Arafat-interjút közölt. E szerint Arafat felvetette egy palesztin ideiglenes kormány megalakításának gondolatát.' Kevéssel utána a palesztin hivatalos szóvivő cáfolta, hogy PFSZ elnöke nyilatko­zott volna az egyiptomi lap­nak, s az Al-Ahram egész cikkét , koholmánynak mi-; nősítette. Egy történelmi analógia kí­nálkozik: 1958. szeptemberé-' ben úgy kiáltotta ki a1 még javában harcoló FLN az Al­gériai Köztársaságot és úgy alakította meg az ideiglenes kormányt, hogy előbb úgyne­vezett „kísérleti léggömbök”, egymást érték. Hírek és visz- szavont hírék arról, hogy kell-e, lesz-e GPRA, — ez volt az ideiglenes kormány rövidítése... 1962. áprilisá­ban jött aztán létre az eviani fegyverszünet és ez év júliu­sában függetlenné vált Algé­ria. Kétségtelen, hogy egy pa­lesztin ideiglenes kormány megalakítása elindíthatná a nemzetközi elismerés folya­matát. Nyilván nem kerülhe­tett sor erre eddig. A liba­noni dráma miatt éppúgy hem, mint az amerikai elnök- választási kampány miatt! A PFSZ kijutását a diplo­máciai elszigeteltségből mos­tanában a szír kormánnyal való kapcsolatfelvétel épp­úgy jelezte, mint az, hogy még Jordániával is felújították az érintkezést a palesztinok. Carrillo a spanyol helyzetről Madridi lapok közös vezércikke A kiéleződött spanyolorszá­gi helyzetről és a jobboldali erők provokatív- tevékenység gének fokozódásáról nyilat-’ kozott Santiago Carrillo a Spanyol Kommunista Párt főtitkára az Olasz Kommunis­ta Párt lapjának, az Unitinak. Spanyolország — állapított^ meg Santiago Carrillo — je­lenleg nehéz és bonyolult idő­szakon megy keresztül. A szélsőjobboldali elemek ter­rorcselekmények végrehajtá­sával arra törekszenek, hogy kiélezzék a helyzetet, és ez­által a katonai és reijdőri erőket olyan akciókra bírják, amelyek ellentétesek a de­mokratizálás folyamatával. Ezt bizonyítják a jobboldali erők által az elmúlt napok­ban elkövetett bűncselekmé­nyek. A spanyol kommunis­ták hangsúlyozzák a demok­ratikus erők egységének szük- ségességét, mert a hasonló provokációk csak ily módon akadályozhatok meg, s ily módon biztosítható az ország haladása a demokratikus fej­lődés útján — hangsúlyozta Santiago Carrillo. Szombaton közös vezércikk jelent meg .nyolc madridi na­pilap és a legtöbb spanyol vi­déki l^p .első oldalán.' Az egész nép egységét sür­gető vezércikk hangsúlyozza: ..a terrornak nincs ideológiá­ja. E machináció elindítói közellenségek — a spanyol nép ellenségei.”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents