Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

It eft eh í o rfényben a háztáji gazdaságok ■11 fl »7 *■ »"» kezembe került egy dokumentum, ■ II Hifit . amely arról tudósított, hogy a KISZ Nógrád megyei Bizottsága pályázatot írt ki fiatal agrár- szakembereknek azzal a céllal, hogy hasznosítható javasla­tokat kapjanak a megyeszékhely kornyékén folyó zöldség­es gyümölcstermesztés fejlesztésére. Salgótarján „zöldöve­zetének” szélesítésére. Az akció 1969-ben zajlott, s az or­szág más tájain élő agrár-, kertészmérnökök is kifejtették véleményüket. A fiatalok akciója bizonyítja: nem újkeletű a kisgazdaságok sorsának vizsgálata, hogy mind több zöld­séggel, gyümölccsel, állati termékkel segítsék a lakosság élel­miszer-ellátását. Nógrádban töbt| mint 47 ezer háztáji és kisegítő gaz­daságot tartanak nyilván, s a népgazdaság előtt álló felada­tok megvalósításában való részvételük nem közömbös. An­nál is inkább, hiszen a megyében felvásárolt tej 16, a vá­gósertés 3l, a zöldség-gyümölcs félék 25 százaléka származik innen. S ha még hozzátesszük: a háztájiban található a ko­cák fele, a baromfiállomány zöme, nyúltenyésztéssel, mé­hészettel kizárólag a kisgazdaságok foglalkoznak, jelentős az istállók, egyéb épületek, gazdasági eszközök száma — aminek pótlása rövid időn belül szinte lehetetlen — érthe­tőbb a háztáji termelésre irányuló figyelem. A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága áftal a napokban elfogadott in­tézkedési terv ugyancsak a növekvő támogatás érdekében született. Világosan és egyértelműen megszabták a tanácsok, já­rási hivatalok, az érdekelt vállalatok, üzemek és intézmé­nyek tennivalóit, s az intézkedési terv várhatóan a tavaly elkezdődött folyamat újabb lendítőjévé válik. A végrehaj­tás nem lesz könnyű, mert néhány területen szemléletvál­tozás szükséges. Elsősorban, hogy a négy-öt község termelő- szövetkezeteiből egyesült gazdaságokban a háztájit ne mel­lékesen, hanem a tsz szerves részeként kezeljék. A' ceredi, ludányhalászi, őrhalmi példák igazolják: ahol külön ága­zatot hoztak létre a kisgazdaságok segítésére, a felkínált termékek értékesítésére, nem bánták meg, számottevően emelkedett a termelés s ezen keresztül a termelőszövetke­zet árbevétele- Jól járt a közös, de a kistermelő is. A füg­getlenített háztáji agronómusi rendszer meghonosítása ked­vező tapasztalatokat hozott. Nem gyámkodtak a háztáji és kisegítő gazdaságok fölött, a gyakorlati munkához, a terme­lés és értékesítés biztonságosabbá tételéhez nyújtottak támogatást. Évente 850 millió forint értékű termék kerül ki megyénk­ben a háztájiból. Ennyivel számolunk az ötödik ötéves terv hátralevő éveiben is. Ahhoz, hogy ne csupán elképzelés ma­radjon, az szükséges; a háztáji gazdaságok istápolásóban érdekelt valamennyi szerv fokozott figyelmet fordítson a munka e területére. Mert jogos kívánalom a felvásárlóktól, hogy a szerződésben rögzített kötelezettségeiknek időben eleget tegyenek, ne bosszankodjanak a termelők a szállítás kiszámíthatatlansága miatt, ne kelljen a lábukat lejárni ta­karmány után, miközben a nagyüzemileg nem hasznosít­ható gyepterületek gondozatlanok. A fogyasztási szövetkezetek eddig is jeleskedtek a szak­csoportok szervezésében. Csak éppen az ütem volt lassú! Az idén a tempó gyorsítása a feladatuk, hogy az év végére újabb 5—6 zöldségtermelő és 3—4 sertéstenyésztő szakcso­port tagjai láthassanak munkához; javítsák a palánta, fa­csemete-, vetőmagellátást, segítsék a felvásárlás technikai feltételeinek korszerűsítését, szélesítsék 'a több évre szóló termékértékesítési szerződések rendszerét. A háztáji termelés fokozásának fontos feltétele a kis­termelők tájékoztatása, szakmai tanácsadásuk folyamatos szervezése. Nágy szerephez jut ebben a megyei növényvé­dő, állategészségügyi állomás, az állattenyésztési felügyelő­ség, mert a szakmai tudnivalók, a támogatás különböző mó­dozatai feltételeinek ismertetése még csupán alkalomszerű. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán például már ké­szítik a téli hónapok programját, amely keretében a tele­püléseken előadássorozaton adnak útmutatást a szakmai problémák megoldásához, hogy ne csak több legyen a ház­tájiból kikerülő termék, a termelés színvonala is emelked­jék. A háztáji és kisegítő gazdaságok fontos népgazdasági szerepe vitathatatlan. A segítségadás tartalékai nagyok. Őr­halomban például a termelőszövetkezet tavaly 32 hektár te­rületet biztosított a zöldségtermeléssel foglalkozó tagjainak. Az idén már a dupláját kérték és kapták a dolgozók. Ce- reden korábban döntöttek arról, hogy megoldják a háztáji­ban használatos kisgépek rendszeres karbantartását, javítá­sát. S ahol látják a kistermelők: törekvéseiket a helyi szervek támogatják, nem csökken a termelési kedv, sőt mások is kedvet kapnak, hogy a ház körül állatot tartsanak, zöldséget termesszenek. A II7rkO'W4>9 végrehajtó bizottságának intéz;­1 7 " kedési terve — mely hosszabb távra készült — csokorba köt valamennyi fontos tennivalót, s jó alapot nyújt a háztáji gazdaságok fejlesztéséhez. Nem má­son, a végrehajtáson a sor! Szabó Gyula Es Ion világosság... Igazi tél van. Csípős szél pirosítja arcom, szikrázik, szikrázik a fény. Mindkettő. •. A napból jön az egyik, a természetes, a villanyoszlo­pokról a másik, — ami nem. Mert, hogy nappal van! Fel is háborodnék az oktalan energiapazarláson azon nyom­ban, de magamba folytom az idegességet, mert látom: sze­relőkocsi áll az egyik oszlop mellett. Négy ember álljakö­rül. s az ötödiket nézik aggo­dalmasan. aki fent bütyköl valamit az oszlop tetején. Kö­szöntőm őket illedelmesen, vi­szonozzák, s egyikőjük meg­kérdi: ebben az utcában la­kom? Mondom, igen. No. ak­kor esténként már nem kell sötétben botorkálnia, ég már minden körte. Megköszöntem jóságukat az utcabeliek nevé­ben is — bár erre közülük senki nem kért fel. s vala­milyen jó érzés jár át estig. Amikor egy világ omlik össze bennem: csak a hold bujkál a felhők megett, csak az vi­lágít. Ülök aztán egyik kora haj­nali vonatunkon, jótékony sö­tétben, ami egyébként nem baj. mert sokan pótolják még az éjszakai kevés alvást tíz. meg húsz perccel. De feszen­genék is sokan, kezükben fris­sen vásárolt újságokkal, né­melyek könyvvel. Jómagam is, betűre éhezvén szorongat­tam nagynevű és igen becses kortársunk tanulmányát — a munkásművelődésről — s irigy pillantásokat vetettem a szomszédos ülésen szorongó hatokra, akiknél volt fény. Zseblámpával világítottak, ki­tűnő látási viszonyok között verték a blattot, fűszeres, jó zamatéi piros ulti bemondások közepette. S egyszer csak, ka­lauz jő. Ejnye, ejnye! így va- koskodni, elemet pocsékolni — szólt és elsietett. Másodpercek múltán lön vi­lágosság; szép. egész kocsit betöltő. No. hiába: a fontos dolgok mindig elsőbbséget él­veznek. .. k. gy. fiz „fiMO’-tói a „ZIL”-ig 1924. november 7-én, a Vö­rös téren tartott ünnepi dísz­szemlén 10 teherautóból álló oszlop is felvonult. Ezek vol­tak az első szovjet gépkocsik Velük kezdődött a szovjet autógyártás története. Az au­tókat az AMO, a jelenlegi Li- hacsov gyár munkásai sze­relték össze. (Ivan Lihacsov .volt a gyái igazgatója 1926- tól 1950-ig.) Az üzem az elmúlt évtize­dekben hatalmas termelői egyesüléssé fejlődött. Uj épü­leteket emeltek, jelentősen bővítették a régieket. Tucat­nyi üzemrészt teljes mérték­ben gépesítettek. Több száz automata és gépesített szalag­sort helyeztek üzembe. A ZIM márkájú tehergép­kocsikkal ma a Szovjetunió minden részében, a szovhozok és kolhozok szántóföldjein, valamennyi nagyobb építke­zésen találkozhatunk. A gépkocsik gyártása évről évre fokozódik. 1965-ben a gyár 102 ezer tehergépkocsit gyártott. 1970-ben ez a szám 157 ezerre, 1973-ban pedig több mint 180 ezerre emelke­dett. A 10. öteves terv első évében a gyár újabb jelentős szakaszhoz érkezett. Az el­múlt év végén legördült a főfutószalagról a 200 ezre­dik teherautó. A jubileumi gépkocsi összeszerelésében a munkaverseny legkiválóbb dolgozói vettek részt. Közösen könnyebb Knrancalapujtöi tuiKtftxIalaíok LASSAN HÉT ESZTENDE­JE annak, hogy három köz­ség összevonásával — Ka- rancslapujtő, Karancsalja, és Karancsberény — létrehozták a Karancslapujtői közös köz­ségi Tanácsot. Ezen a terüle­ten több mint 5500 ember la­kik. A Okosság mintegy 85— 90 százaléka úgynevezett ki­járó dolgozó, az iparból él, a többiek a termelőszövetkezet­ben, a kereskedelemben, az egészségügyben, az oktatás­ban találják meg kereseti le­hetőségüket. Néhányan a háztartásban látják el a csa­ládi tennivalókat. — A három község egy köz- igazgatás alá helyezése, a községek lakosságának ilyen összetétele többféle szempont­ból meghatározza a közös köz­ségi tanács feladatait, — mondja a beszélgetés során Beviz Tibor, a tanács elnöke. Mi azt valljuk, hogy a társ­községek sem lehetnek má­sodlagosak. Azonos jogokat élveznek a székhelyközség­gel, annak ellenére, hogy az anyaközség fejlesztése lenne a legfontosabb. Így is elhang­zanak észrevételek, hogy el-, hanyagoljuk Karancsalját, vagy Berényt, pedig ez éppen fordítva vo’t eddig. Beviz Tibor állítását mind­járt tényekkel is bizonyítja. Sorolja az eredményeket. Az elmúlt tervciklusban például legfontosabb feladatnak az el­hanyagolt úthálózat rendbe­hozását tartották a legfonto­sabbnak. Csupán ilyen mun­kára mintegy 5 millió forin­tot költöttek. Ne soroljuk fel az utcák neveit, de tényként álljék itt a szám. Míg Ka- rancslapujtőn ebben az idő­szakban 2 541 négyzetméter szórt útalap készült, addig Karancsalján 5 210. Karancs­berény ben pedig kereken 3000 négyzetméter. Egy másik ösz- szehasonlítás: Karancslapuj­tőn a korszerűsített út 16 436 négyzetméter volt, Karancsal­ján 5005, Karancsberényben 8780 négyzetméter az elvég­zett munka. Soroljuk tovább a fejlődést. Mind-mind azt bizonyítja, hogy közösen könnyebb. La- pujtőn elkészült az ifjúsági ház. Tatarozták, korszerűsí­tették a művelődési otthont. Átalakítással öt tanteremmel bővítették az iskolát. Játszó­tereket létesítettek, a közvi­lágítást bővítették. De nem panaszkodhatnak Karancsal­ján sem Az iskola külső ta­tarozása. az orvosi rendelő és lakás felújítása, gázcserete­lep létesítése, ifjúsági klub kialakítása szolgálja a fa'u lakóinak érdekét. A herényi­ek sem maradtak ki a sor­ból. A három autóbuszváró építése, a művelődési ház ta­tarozása, a könyvtár létreho­zása, az orvosi rendelő, fel­újítása, villanyhálózat bőví­tése. a tornaterem létrehozá­sa a közösség érdekében tör­tént. — AMELLETT, HOGY GAZDAGODNAK, gyarapod­nak községeink. az ügyinté­zést is megoldottuk — foly­tatja Beviz Tibor. A tanács szakigazgatási szerveinek dol­gozói hétfő és szombat kivé­telével ott vannak a társköz­ségekben. Az e'nök és a vég­rehajtó bizottság titkára he­tenként egy-egy napot tölt ezeken a helyeken. Egy ma­kik dolog: Karancsalján és Berényben is ott vannak a társadalmi elnökhelyettesek, akik sokat tesznek a közösség érdekében. Szervezik a ta­nácstagi beszámolókat, a ta­nácstagi csoportüléseket, a társadalmi munkákat. ami ugyancsak fontos. Újabban nagyszerű dolog, hogy a köz­ségekben a különböző szervek és mozgalmak, mint például a KISZ, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt aktívabb, ön­állóbb lett. Szervezeti életet élnek, s ez meglátszik a köz­ségek munkájában. Arról is szó esik, hogy a tanácsban és szerveiben, ho­gyan alakul a képviselet. Be­viz Tibor itt is a társközségek előnyét említi elsőnek. — A testületben, tehát a tanácsban, a két társközség nagyobb szómban van képvi­selve, mint a székhelyközség, Karancslapujtő. Ezzel a több­séggel a tanácsüléseken lehet­ne élni is., De nincs rá szük­ség, hiszen mindenben kikér­jük még döntés előtt tanács­tagságunk véleményét. A végrehajtó bizottságban is ér­vényesül ez az arány. A társ­községek tanácstagjai ott van­nak a különböző tanácsi bi­zottságokban A tanácstag pártcsoport vezetője pedig ép­pen karancsberényi. Tehát a képviselet mindenütt biztosí­tott. Arról is gondoskodtunk, hogy még az apparátusban s képviselje magát mind a há­rom község. Ez a lakossággal, a választópolgárokkal való kapcsolattartás szempontjából jó. A közös községi tanács te­vékenységéhez tartozik még. hogy ha példáü' a végrehajtó bizottság olyan ügyet tárgyal, ami elsősorban Karancsbe- rényt. vagy Karancsalját érin­ti, akkor kihelyezett ülését Berényben, avagy Karancsal­ján rendezi... Természetesen ezzel a lehetőséggel a jövő­ben jobban kell élni! Jó szomszédságban élnek tehát a közös községi tanács területén az emberek. Hét év tapasztalata bizonyítja a kö­zös összefogás eredményét, a fejlődést, amit kü'ön-külön egyetlen település sem érhe- tett\ volna el. — BIZTOSÍTÓIT KÖZSÉ­GEINK további töretlen fej­lődése. Pénzeszközeink elosz- tása most is úgy történik, mint a korábbi tervciklusban, a lakosság arányában. Az ötö­dik ötéves tervben több mint 30 millió forint áll rendelke­zésünkre, fejlesztésre és fenn­tartásra. Ehhez egymillió fo­rint társadalmi munkát is számolunk. S mi épül ebből ? A legfontosabbakat említem. Az a tervünk, hogy 1980-ra Karancsalján és Lapuitőn biztosítjuk a vezetékes ivóvi­zet. Elkészítjük a karancsbe­rényi tervet is. Ebben az év­ben létrehozzuk a társulást, s munkához látunk. . Emellett Karancsalján kétmillió forin­tot költünk a Dobroda-patak belterületi szabályozására. Ka- rancsberénybe az óvoda gond­ját oldjuk meg. Tovább folv- tatjuk mind a három köz-sés- ben az utak felújítását, az útmentí árkok betou'apos bo­rítását. Tei-veink szépek és megvalósíthatók... Somogyvári László Egy a sok Arcán szelidebbé simultak a barázdák, a szeme kifénye­sedett amikor a farmernad- rágos fiúknak, lányoknak a spanyol polgárháborúról be­szélt. A köztársaságért har­coltak. — Akkoriban negyvenezer antifasiszta küzdött Spanyol- országban. A sok közül egy voltam én — beszélte Jász Dezső. — Francia, amerikai, lengyel, német, magyar har­colt együtt. Nem azt néztük, hogy kinek hol ringott a böl­csője, a Duna—Tisza közért, a Szajna partján, vagy éppen Chichagóban. Kommunisták voltunk elsősorban, ott dol­goztunk. ott küzdöttünk aho­vá a párt küldött. X — Hogy mi volt életem leg­nagyobb élménye? .Kétségkí­vül a Magyar Tanácsköztár­saság — mondta elgondolkod­va. — A történéseket megír­tam egy könyvemben.. . Néni először jár Salgótar­jánban. Első alkalommal ka­tonaként érkezett, a Tanács- köztársaság védelmében. — A város védelméről vita folyt. Voltak akik úgy lát­ták, hogy Salgótarjánt nem tudják védem a cseh inter­venciós csapatok támadása ellen. A tanácskormány Heve­si Gyula népbiztost küldte Salgótarjánba, hogy szót ért­sen a város vezetőivel... A küldetés, mint ismeretes, sikerrel járt. Mozgósították a munkásokat és a salgótarjáni szénmedence néhány nap alatt felszabadult. A 4. had­osztály. a felfegyverzett mun­kások először az Ipoly vona­lánál álltak meg. Aztán fel­szabadították Füleket. « egy sor kisebb-nagyobb települést. Jász Dezső később részt vett a Csehszlovák Kommu­nista Párt megalakításában. X A spanyolországi lövészár­kokból egy franciaországi büntetőtáborba került. S vele együtt három-négyszáz ma­gyar kommunista, Rajk Lász­ló, Münnich Ferenc, Tömpe András. Szikla; Sándor. Me­ző Imre. Egy ' részüket Észak- Afrikába deportálták, másik részük titokban, idegen or­szágokon, határokon bújdo- kolva próbálkozott hazajut­ni. Jász Dezső, a táborban ma­radt. Lengyel. csehszlovák, német, spanyol, francia kom­munistákkal szervezte az el­lenállást, irányította a párt­munkát. — Két fontos feladatunk volt a táborban — magya­rázta. — Az egyik, hogy em­bereket juttassunk ki, akik aztán bekapcsolódnak az ille­gális munkába Mit mondjak, egy év alatt mintegy har­minc elvtársunk szabadult így meg. .. Pedig a fogolytábort há­romszoros drótkerítés vette körül. Három-négyszáz mé­terenként géppuskafészek volt. S ahogy besötétedett, erős fénycsóvák pásztázták a a rabtartok egy valamivel nem számoltak e’éggé. Azzal, hogy az ellenállás nőttön-nőtt a francia hadseregen belül is. Ezek a bátor katonák ott vol­tak a tábori őrök között. S maga az őrség parancsnoka segített a legtöbbet a szöké­sek megszervezésében. Néhány nappal a tábor fel­szabadítása előtt németek ér­keztek, s átvették a foglyok őrzését. A meggyötört, csontig soványodott embereket teher­vagonokba zsúfolták. A sze­relvény Toulonon at Dachau- ba indult. — Egy órával azután, hogy a németek megszállták a tá­bort, összeü’t az illegális pártbizottság, — kutatott to­vább emlékezetében Jász De­zső. — Ügy határoztunk, hogy valamennyien megszö­künk, mielőtt a vonat célhoz ér... A határozatot pedig végre kell hajtani! A tehervagon felszedett padozatán préselték ki ma­gukat. Jász Dezső akkor ereszkedett a sínek közé, amikor a szerelvény elhagy­ta Lyont, s 'talán száz kilo­méternyire lehettek a német határtól. Hogy tíz. vagy húsz. emberekkel megrakott vagon r'obogott el fölötte? Percek, vagy órák múltak el, amíg a sínek között feküdt, ma sem tudja pontosan. Teljesen el­vesztette időérzékét. Egyszer csak megpillantotta a föléje boruló csillagos eget. Akkor hasított tudatába, hogy meg­szabadult ! francia partizánokkal. X Amikor vége volt a 'hábo­rúnak, a katonamundért ci­vil ruhával cserélte fel. Az NDK-ban él. — Egy újabb könyvem ho­zott haza ismét — mondta később. — Igazi szenvedé­lyemnek, az írásnak 1965401 hódolhatok egészen... Azóta ez a mostani könyvem a ha­todik a sorban... A történelmi riportokban a Magyar Tanácsköztársaság forró napjai, a spanyolorszá­gi, a franciaországi küzdel­mek elevenednek fel. Sok kö­zül egy — címmel. A történe­lem kel életre a lapokon. — Szedetném azt is bizo­nyítani, hogy az én életem egyáltalán nem tartozik a ki- véte’esek közé. — magyaráz­ta nagy hévvel. — A sok ezer kommunista. ellenálló közül csupán egy voltam. Legfeljebb abban volt sze­rencsém. hogy nem vertek teljesen agyon a Zrínyi utcai fogságban. . Hogy sikerült élve megúsznom a spanyolor­szági harcokat. .. X S beszélt munkájáról, ter­veiről. Arról, hogy a kom­munistákat minden időben az jellemzi, hogy többre, jobb­ra. igazabb é’etre töreksze­nek. S nem csupán mások, el­sősorban maguk elé állíta­nak nagyobb követelménye­ket. Mert a példánál aligha van meggyőzőbb beszéd. Köz­ben szeme kifényesedett, ar­cán szelidebbé simultak a barázdák. A farmernadrágos fiúk, lányok csak nehezen hiszik, hogy majd nyolcvaneszten­dős. Vincze Istvánné NÓGRÁD — 1977. január 23., vasárnap 3 ' Mindössze egyetlen óra telt tábor környékét is. Csakhogy el és kapcsolatot talált a /

Next

/
Thumbnails
Contents