Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-19 / 15. szám

ötvenkétféle modell készítését tervezik a Salgó Cipőipari S Következeiben, Salgótarjánban. Az 1976-os termelési tervük 53 millió forint volt, ezt az idén hárommillió forinttal sze­retnék növelni. Készülnek it t az üvegiparnak munkavédc Imi felszerelések, kesztyűk, kötények és lábl'ejvédök is. Képünkön: Kovács Joachimné, Szim Istvánné. Kormos Már­ta, Csammer Melinda. Toldi Sándorné és Szabados Józs ef a védőkesztyű-készítés kü­lönböző munkameneteit végzi. — fodor — Beruházás nélkül SaIgólarjáutói Lórincitg msraxi&viMi_BS r us aim assagai kii veidnek Nagylóciak a húsprogramért A gazdasági ösztönzők ha­tására egyre több helyen vál­lalnak' részt a zöldség- és gyümölcsellátás, a húsprog­ram segítéséből. Jó formája ennek a közös előnyökön alapuló összefogás, a szakcso­portok megalakítása. Ezt tet­ték a nagylóciak is, amikor az elmúlt év közepén létre­hozták a sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsopbrtot. — A szécsényi ÁFÉSZ tá­mogatásával alakultunk, jelen­leg 17 tagunk van — tájékoz­tatott Sári Sándor nyugdíjas hentes, a szakcsoport elnöke. — Célunk minél több hús ter­melése, ezt pedig hatékony módszerekkel segíti az ÁFÉSZ. Mindjárt az induláskor vásá­roltak 11 darab anyakocái, amelyeket kiadtak a szakcso­portnak. Nagyon előnyös fel­tételek mellett, hiszen az áru­kat csak az értékesítésből keil megtéríteni. A frissen alakult szakcso­port a következő negyedévben tizenkét hízott sertést már le is adott a Karancshúsnak, 16—17 darabot pedig most szándékoznak értékesíteni. Mindez persze csak a kezdet. A szakcsoport sokkal nagyobb számokban gondolkodik. — Most kötjük meg az 1977. évre szóló, valamint a három­éves szerződéseket. Ezek a megállapodások előnyösek az értékesítési ár tekinteté­ben is. A kilogrammonkénti 25.50-hez kapunk 1 forint nagyüzemi felárat, ugyanak­kor, ha egyszerre húsz darab sertést leadunk, újabb 1 fo­rint jár kilogrammonként. A három évre szóló szerződés szerint pedig az első esztendő­ben plusz 50 fillér, a máso­dikban 1 forint, a harmadik évben pedig 1.50 forint , nö­veli a felvásárlási árat. A tervek szerint a hízott sertéseket helyben veszik ót. Ennek • jelenleg még akadálya a mózsahiány. Addig Szé- csényben kerül sor az átadás­ra. Az így felmerült szállítá­si pluszköltséget azonban az ÁFÉSZ viseli, nem terheli a szakcsoport tagjait. • Sári Sándortól érdeklődtünk a takarmányellátásröl is. —f Tápigényünket minden hónap 4-ig jelentjük be. Az így kért mennyiséget mindig maradéktalanul megkapjuk. A beszerzést azonban még ösz- sze kell hangolni, mert töb­ben más, egyéni módon gon­doskodnak tápról. A közös beszerzés esetében még az ár is mérséklődhet, * a kisebb szállítási költség következté­ben. A szakcsoport jelentőségét a következő szám érzékelteti igazán: 1977-ben 200 darab hízott sertést kívánnak érté­kesíteni a nagylóciak. A jelek szerint a vállalkozó kedvű embereknek követőik is akad­nak. — Jómagam decemberben nyolc sertést adtam le, most visznek el hetet. Az idén biz­tosan lesz még vagy tíz da­rab — hangzottak Sári Sán­dor elégedett szavai. Az ember munkájának meg­van a gyümölcse, hasznos ez az . időtöltés. Természetesen mások is figyelemmel kísérik a szakcsoport tevékenységét. Éppen most lép be Kovács Ernő, , aki a jövő hónapban már le is ad, vagy tíz hízott sertést. Eddig is foglalkozott hizlalással, de most — nagyon okosan — ki akarja használni a szakcsoport adta előnyöket. Hosszú távra terveznek és gondolkodnak a nagylóciak — ez derül ki az elnök szavai­ból. Különösebb, költséges be­ruházás nélkül segítik a hús­programot, kihasználva a hely­ben adott lehetőségeket. Szor­galommal és akarással mun­kálkodnak, saját maguk és a népgazdaság hasznára. g. k . Tulajdonképpen a Zagyva völgye; Salgótarjántól Lő­rinciig tartozik a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat 1-es számú főépí­tésvezetőségéhez. Tevékeny­ségük változatos. Foglalkoz­nak lakásépítéssel, szociális épületek létrehozásával, gyár­építéssel. Tavaly saját építé­si értéktervük 107, az alvál­lalkozókéval együtt 226 mil­lió forint volt, — A múlt év összegzése manapság folyik, ezért elő­zetesen csak azt mondhatom: valószínű, 200 millió forint­ra teljesítettük generálban elmúlt évi kötelezettségün­ket — tájékoztat Agg László, általános építészmérnök, az 1-es számú főépítésvezetőség vezetője. Minek alapján, hogyan dolgozik, milyen gondokkal küszködik a főépítésvezetőség? Kötelező betartani A vállalat generál termelési programját, ami hosszabb tá­von, folyamatában jelöli meg a tennivalókat, a megkötött szerződések alapján állították össze a központban. Ezt min­den főépítésvezetőség meg­kapja. — Ebben szerepel a folya­matos termelés összes feltéte­le és követelménye. Az elő­írásokat kötelesek vagyunk betartani. Ebből a programból megtudjuk, mikorra kapjuk meg, illetve kérjük a külön­bözei anyagokat, mikor adunk munkaterületet az alvállal­kozónak, azok hol, mennyi ideig dolgoznak. Az említett tervből megtudjuk azt is, mit kaptunk ,a vállalat köz­ponti telepétől — az ipari háttértől —, milyen építési szerkezeteket, 1 és mikorra várhatunk külső vállalatok­tól. A hosszú távú programon kívül a tervosztály évenként leadja az évi tervet, amely­ben fontosságára tekintettel külön szerepel a lakásépíté­si terv — folytatja a főépí­tésvezető. A tervet velem egyetértésben alakítják ki a központban. Ennek során összecsapnak a különböző vélemények. — Miről vitatkoznak? — A tervről és a munkák összetételéről. Főépítésveze­tőségünk 1976-ban 70 szá­zalékban befejező munkát végzett. Ez eleve nehezítette az építkezés gyorsabb üte­mét. Kritikus pontok Az alvállalkozók közül a Gelka, a Nógrád megyei -Ve­gyesipari és -Javító Vállalat, valamint a Kereskedelmi Be­rendezéseket Gyártó Vállalat teljesítette kötelezettségét. Ez nem mondható el a Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat mélyalapozó építésvezetősé­géről. Ök az előírt cölöpözé- si munkálatokat cssk 70 szá­zalékban végezték el a sík­üveggyárban. . Emiatt — be­leszámítva a vállalat hibáit is — 6 millió forint termelé­si értékkel lett kevesebb. Esetenként különös gon­dot okoz a Gánz-MÁVAG személyi felvonót szállító miskolci szerelőrészlege, ök nem a vállalati szerződés szé- rint. hanem saját program­juknak megfelelően dolgoz­nak. — De Iggyünk igazságosak —, veszi vissza a szót a fő­építésvezető. — Van. amikor nemcsak ök a hibásak. Ha 1976-ban betartják ígéretü­ket, akkor a mi hibánkból következett volna be a határ­időcsúszás — mondja önkriti­kusan Agg László. — Mi a helyzet a szállí­tókkal ? — Időben szállít, ugyanak­kor rugalmasan igadozik a kívánságokhoz a Kőfaragó Épületszobrászati. Vál­lalat. Ugyanezért elismerés illeti az ÉPFA-t. Utóbbiakkal azonban egy dologban, a mi­nőség javításában még nem tudtak dűlőre jutni. Bér mindig így dol­gozna ' a Fémmunkás Vállalat összes gyár­egysége, mint a kecskemétiek, ahonnan a Zagyva III. bőví­téséhez szükséges acélszer- kezetek jó része időben meg­érkezett, illetve megérkezik. Ugyanakkor több olyan mun­kát is tudnánk sorolni, ahol az előbbinek az ellenkezője történt. Mit tehet ilyenkor a főépítés vezető? — Telefonál, telexezik, sür­get. A megoldásra váró kér­dések zöme hosszabb-rövi- debb tárgyalás után lekerül a napirendről — így a főépí­tésvezető. Vonatkozik ez a tervezőkre is? Jelen vagyunk — Mi elsősorban régi part­nereinkkel, a megszokott be­ruházókkal vagyunk . kapcso­latban. Előre megismerjük szándékukat, elmondjuk le­hetőségeinket. Olyan tech­nológiákra teszünk ajánla­tot, amelyek nekik a bizton­ságosabb határidőt, a költség- csökkentést garantálják, szá­munkra pedig folyamatos munkát jelentenek. Eddigi ajánlataink zömét elfogad­ták. Előfordul, hogy egy-egy dologhoz ők is nagyon ra­gaszkodnak. Ennek teljesíté­se elől, viszont mi nem zár­kózunk el. A tervezőkkel — kivéve a Nógrád megyeieket — nem tudtunk olyan alkotó munkakapcsolatot kialakíta­ni, ami még jobban elősegí­tené a tervek minőségét, hi- bátlanságát, mert távol va­gyunk egymástól — mondja a főépítésvezető. Ilyen körülmények között reális a vállalat vezetésének az az elképzelése, hogy a fő­építésvezetőség maximális rugalmasságot tanúsítson mindazokkal szemben. akik­kel együtt dolgozik, mert ez feltétele az 1977. évi 8—10 százalékkal növekedett fel­adatok teljesítésének. V. K. Tavaszra készül a mezőgép-kereskedelem Január második felében, az év végi leltározások után az Ag­rotröszt vállalatai tavaszi előké­születeket tesznek: részletes meg­rendeléseket adnak fel, egyez­tetik a szállítási határidőket bél­és külföldi partnereikkel, és fo­gadják a korábbi megrendelések visszaigazolását. Idén minden eddiginél nagyobb gondot fordítanak a kistermelők ellátására gép- és alkatrészigényei­nek kielégítésére. Az Agrotröszt számára engedélyezett devizakeret terhére tők-ásrelációból 2000 mo­toros kapa szállítására kötöttek szerződést. Az elmúlt években ugrásszerű­en megnőttek az igények a mo­toros kerti géppel üzemeltethető utánfutó iránt, ebből 615-öt kö­töttek le. Permetezőgépekből pe­dig 775-nek a szállítására írtak alá kereskedelmi megállapodást, ezek a gépek április 15-ig ér­keznek meg. Tőkésrelációból le­szerződtek még több mint ötezer hordozható és 990 háti motoros permetezőgépet is, ezeket a be­rendezéseket szintén a tavaszi hetekben veszik át a kereskedel­mi raktárak. A mezőgazdasági nagyüzemek által vásárolt gépek év végi zá­rókészlete egész sor típusból megnyugtató volt. Az SZK—5 és SZK—t gabonakombájnokból az év yégén mintegy 700 volt a rakr tárakban Az 19*7. évi szállításo­kat figyelembe véve a gabona­betakarításhoz mintegy 2000 kom­bájnt szerezhetnek be a mező­gazdasági nagyüzemek. A tava­szi szállításokhoz szükséges pót­kocsikból is van elegendő, ezek­ből tavaly csaknem 740O-at ér- tékesitett a kereskedelem. Idén is nagy érdeklődésre számíta­nak, ezért többféle típust ren­delt az Agrotröszt a gyártó üze­mektől. Érkeznek1 az első idei traktorszállítmányok. A győri Traktorgyárból 30 Rába-Stefget nagy traktor érkezett a tel ének­re, ezek az első idei gépkülde­mények. A téli derengésben próbá­lok eligazodni a Volán ba­lassagyarmati telepén. Fény­szóró vergődik át a sötéten. Fojtott motorzúgás, óvatos indulást vezénylő szavak. Üt- ra készülődnek a gépkocsik. Szűk már a telep a kétszáz járműnek. Még 1971-re ígér­ték, hogy elkészül az új. Ám a 'gyarmati volánosok már an­nak is örülnének, ha 1980-ra lenne belőle valami. Nem csak a telep, a gépkocsik egy ré­sze is régen megszolgálta már az arát. — Az Osztyapenkó brigád fixplatós gépkocsikkal dol­gozik. Olyanokkal, amelyek réges-régen nullára futottak. Némelyiken kétszer-háromszor is cseréltek már rendszám-, táblát —• mondja Sátori Ist­ván vezérlőtiszt. — A munka ? — Elvégzik* rendre. — Baleset?. — Még csak koccanás sem. — Üzemanyag-fogyasztás? — Azzal egy kis baj van — hunyorít ravaszul. — Tízezer forintot vitt el a brigád a vállalattól... mert 46 ezer fo­rint értékű üzemanyagot ta­karítottak meg!' Sátori István esztendők óta segíti a brigádot. Beszélik, hogy messziről megmondja, kiből lesz jó gépkocsivezető és kit kell eltanácsolni az újonnan érkezők közül. Nem szól, csak mosolyog a tréfán. — Hanem Borda Sanyinál tényleg nem tévedtem — mondja aztán. — Rögtön lát­tam. nem csak keze, szíve is van a kocsihoz. Mert ezek az, öreg masinák anélkül nem mennek. Í41 r as/ a í ó Borda Sanyi nyurga, alig húszesztendős fiatalember. Kezdetben csínján bánik a szavakkal, aztán egészen be­lemelegszik a magyarázatba. — Csakhogy nekem az ele­jén a kezem is ügyetlen volt. Borda Sanyi január elsejé­től nincs a brigádban. Nehéz szakmai vizsgák egész során ment keresztül és magasabb vezetési osztályba lépett. A gépe új, nagyobb teljesítmé­nyű. Nógrádkövesden a kőbá­nyánál több lesz a munkája, a fizetése is. — Azért a brigádban szí­vesen maradnék — mondja. Akárcsak Rácz Ernő, aki ugyancsak Nógrádkövesden' dolgozik. — Ilyen összetartozást én más brigádnál nemigen érez­teti. Nem azt nézték, hogy ki vagyok, honnan jöttem. Az volt a lényeg, hogy szeretek és tudok dolgozni. Történetet mesél a brigád­vezető kerítéséről, amelyet együtt csináltak, majd saját fürdőszobájáról, amely végül is csak vágyakozás maradt. A bfi gád az első szóra ajánl­kozott. Csakhogy a lakásbőví­tésre nem adott engedélyt a tanács. Mihály. Most nem ülhet ko­csira, menetirányító. A bri­gád váltója volt. Nyugodt, megfontolt ember. Magukban nem bíztak annyira, mint benne. A mai napig sem ér­tik, hogyan történt a baleset. Aznap Rácz Ernővel a FÜSZÉRT-nek fuvaroztak. A balassagyarmati raktárból szállították az árut a környe­ző községekbe. Rácz Ernő csak elhagyta Szügyöt, ami­kor elporzott mellette a mo­torkerékpáros. — Ej, komám — csóválta rosszallóan a fejét — mire ez a nagy sietség? Nem mindig az ér előbb oda, aki szágul­dozik. Balassagyarmaton már lát­ta a FÜSZÉRT-raktárat, ami­kor hirtelen megtorpant. Nem akart hinni a szemének. A motorkerékpár gazdájával együtt az árokban, & a kocsi­nál Knyazoviczki Mihály két­ségbeesve rázta a fejét. Amíg esztendős büntetését tölíötte, a brigádtagok láto­gatták, segítették a családot. Ne érezzék magukat olyan egyedül. 4. Az Osztyapenkó Szocialista Brigád nem az első a balas­sagyarmati üzemigazgatósá­gon. Az új kocsik kevesebb üzemanyaggal és gyorsab­ban futnak. így aztán több közösség is megelőzi őket a rangsorban. Mindezzel Sátori István hiúságát próbálom élesztgetni. — Tényleg nem vagyunk az elsők. Azért talán nem is a verseny a lényeg. Inkább az. hogy a továbblépő fiatalok magukkal vigyék a munka szeretetét, az emberséget. Az együvé tartozás érzését. Hát kell ennél hasznosabb útra való? 5. Csollák Miklós : számolja, mennyit is volt keréken mos­tanáig. Közel kilencszázezei kilométernyi szürke útszalag kígyózik emlékezetében. Mos­tanában csak nullára futott gépkocsival dolgozott. — Mit jelent ez a vállalat­nak? — Sok ezer forintos meg­takarítást. Egy új kocsi árát. — A gépkocsivezetőnek? — Huszonnégy éve vagyok a vállalatnál, de higgye el, hogy nem merném megmu­tatni a fizetési cédulámat. Pedig — tűnődik el — nem vagyok kapzsi ember. Olyan­formán vagyok én ezzel, mint a tormakukac a tormával. Egyszer pelecseppent, aztán azóta is azt hiszi nincs is annál jobb a világon. Csendesen derül a sikerült hasonlaton. Vincze Istvánné Két esztendeje még velük együtt dolgozott Knyazovicki j NÓGRÁD - 1977. január 19., szerda (

Next

/
Thumbnails
Contents