Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-11 / 293. szám
f A (»z honaresszusra hő*s iVve (2 ) Korszerű munka — jobb élet Nem a véletlenen múlik A termelőszövetkezeti közös gazdaságok a IV. ötéves terv idején a 2.3 százalékos termelésnövekedést csökkenő dolgozói létszámmal érték el. Üt év alatt csaknem 120 ezerrel lett kevesebb a közös munkában részt vevő aktív korú emberek száma. Az V. ötéves terv, mint ismeretes, újabb 130 ezer fős munkaerő-csökkenést irányoz elő a tsz-ekben, és. ezzel együtt 25 százalékos termelésfej lesztést. Ugyanakkor a népgazdaság egészében évek óta munkaerőhiánnyal küzdünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fiatalok, amikor munkahelyet választanak, sok mindent mérlegelnek, és csak akkor döntenek a tsz mellett, ha biztosak abban, hogy megtalálják számításukat. Tapasztalatból tudjuk, a tények, a számok is azt bizonyítják, hogy az ipari vállalatok, más munkahelyek kedvezőbb ( feltételei — a 8 órás munkaidő, a biztos kereset, a magasabb színvonalú szociális ellátottság, a kulturáltabb körülmények — gyakran erősebbnek bizonyulnak, mint egyes, főképp a kedvezőtlen adottságú, gyenge tsz-ek vonzereje. Se a fiatalok, se a szakemberek nem vállalnak szívesen munkát ezekben a bizonytalanul gazdálkodó szövetkezetekben, és ez, persze, tovább növeli az ilyen gazdaságok gondjait. Eltérő módon megy tehát végbe a nemzedékváltás az egyes tsz-ekben. Az erős, gazdag szövetkezetekben ugyanis nincs munkaerőgond, ezekbe elegendő fiatal jelentkezik felvételre. Közismert az is, hogy a szövetkezeti fiatalok elsősorban a gépesített ágazatokban, a korszerű munkahelyeken dolgoznak szívesen. A régi, elhanyagolt állattenyésztő telepeken alig-alig lehet fiatalt találni. Mindezt figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a tsz-ek csak úgy tudják teljesíteni az elkövetkezendő években a növekvő termelési feladataikat, akkor lesz elegendő szakképzett fiataljuk, ha javítják, korszerűsítik a munkavégzés feltételeit és segítik az életkörülmények fejlődését is. Ezért van olyan nggy szerepe a tsz-ekben is a technika, a kemizálás térhódításának. A gépek, a gyomirtó vegyszerek, az etetőberendezések, a szállítószalagok nemcsak a munkát könnyítik meg, nemcsak a kaszálástól, a zsákolástól, a lapátolástól szabadítják meg az embert, hanem egyáltalán már a termelés nélkülözhetetlen tényezői. Vagyis: ezek a korszerű eszközök rengeteg munkáskezet is helyettesítenek, viszont csak akkor hasznosulnak jól, ha tapasztalt, hozzáértő emberek bánnak velük. Az első tehát az ember, akiért és aki által a gazdasági fejlődés végbemegy. Jelenleg a tsz-ekben mintegy 640 ezer aktív korú személy dolgozik rendszeresen. A járadékosok és nyugdíjasok száma valamivel meghaladja a 400 ezret. A szövetkezetekben az aktív korú tagok átlagos életkora most 41 év, vagyis 3 évvel alacsonyabb, mint 1971- ben volt. Figyelemre méltó az is, hogy a tsz-ben dolgozók csaknem egyharmada már 1945 után született. A szakmunkások száma pedig megközelíti a 110 ezret. Számot vetve a bekövetkezett változásokkal, megállapíthatjuk, hogy ma mintegy 360 'ezer ember — az aktív korú I tsz-keresők többsége — már nem kötődik a hagyományos paraszti életformához és életkora, képzettsége, munkájának jellege révén ipársze- rű munkafeltételeket igényel. Pártunk életszínvonal-politikájának megfelelően, a IV. ötéves terv idején jelentősen növekedett a tsz-tagok és alkalmazottak közösből származó jövedelme. Az aktív dolgozókra jutó havi átlagkereset 53 százalékkal nőtt, az 1970. évi 1790 forintról 2750 forintra emelkedett. Ez a növekedési ütem csökkentette a tsz-dolgozók és az allami ipar munkásainál! a keresete közötti különbséget. A tsz-ekben a fizikai munkát végzők havi átlagkeresete 1975-ben 11 százalékkal volt kevesebb az állami ipar, és 7—8 százalékkal az állami gazdaságok fizikai dolgozóinak a kereseténél. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a tei melőszövetkezeti havi keresetek mögött mintegy 27 százalékkal több munkaidő-teljesítés állt, mint akár az állami iparban, akár az állami gazdaságokban. Természetesen az említett adatok országos átlagszámok, melyek nagy különbségeket takarnak. Például a Komárom megyei tsz-ekben a havi átlagkereset mintegy 800 forinttal haladja meg a Zala megyei tsz-ekben elérhető havi átlagkeresetet Sőt, ugyanabban a tsz-ben is többet keres például a traktoros, mint, mondjuk, az éjjeliőr. A háztájiból származó jövedelmek megítélésénél pedig figyelembe kell venni, hogy azokat nem egy-egy tsz- tag, hanem gyakran az egész család éri el megfeszített munkával. És mezőgazdasági kistermeléssel nemcsak a tsz- családok foglalkoznak Magyarországon, hanem mások is. A XI. pártkongresszus határozata szerint az elkövetkező években a tsz-tagok jövedelme is olyan arányban növekedhet, mint a munkásoké. A rendes, szorgalmas munkának így a tsz-ekben is meglehet az anyagi elismerése. ■ T. B. Rendelkezés a mezőgazdasági vízgazdái kodási szaktanácsadásról A bolgár oktatásügy számokban Bulgáriában az 1944—45-ös oktatási évben egy tanárra 35 diák jutott, ám ez utóbbi szám mostanáig 19-re csökkent. A tanulók száma Bulgáriában ebben az évben meghaladta az 1, millió 600 ezret. Az ország több mint 5000 — minden fajtájú — oktatási létesítményében ma összesen 90 000 tanár tevékenykedik. Az elmúlt évtizedekben végrehajtott oktatási reform hozzájárult a politechnikai es szakmai képzés jelentőségének érdeme szerinti növeléséhez. A műszaki és egyéb szakiskolák diákjainak száma a tanulóifjúság összlét- számának 80 százalékát teszi ki. Bulgáriában jelenleg 25 egyetem és főiskola működik, amelyekben több mint 110 000 diákot tanítanak. A 10 000 lakosra jutó diákok számát tekintve Bulgária a világ országai között vezető helyen áll, megelőzve Nagy-Britan- niát, Franciaországot és az NSZK-t. Az Országos Vizügyi Hivatal elnöke a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel egyetértésben űj rendelkezéssel szabályozta a mezőgazda- sági üzemeknek,nyújtható vízgazdálkodási és vízügyi- műszaki szaktanácsadás rendjét. Az előző — több mint hat évvel ezelőtti — szabályozás még csak a vízhasznosítással összefüggő szaktanácsról intézkedett, az új rendelkezés jóval szélesebb körű, felöleli a mezőgazdasági ” termeléssel összefüggő valamennyi vízgazdálkodási feladatot — az öntözést, a tógazdálkodást. a vízrendezést, a vízellátást és vízelvezetést stb. — tehát komplexebb szakmai' támogatásra nyújt lehetőséget. A rendelkezés előírja, hogy a szaktanácsadással segítséget kell nyújtani a szükséges és rendelkezésére álló vízmennyiség optimális hasznosításához, felhasználás után pedig a víz- minőségvédelem követelményeinek megfelelő elvezetésére a vízkárok megakadályozására, s a megfelelő korszerű megoldás alkalmazásával kell hozzájárulni a mezőgazdasági üzemek fejlesztéséhez. Űj vonása a rendelkezésnek az is, hogy a szaktanácsadásra feljogosított vízügyi igazgatóságok, vízgazdálkodási társulatok, valamint regionális vízmű és vízgazdálkodási vállalatok a mezőgazdasági termelés és agrotechnika fejlesztését jól megalapozó szakvélemény elkészítése érdekében egyetemeket, kutatóintézeteket, tervező és beruházó vállalatokat, tehát más szakértőket is bevonhatnak a munkába. Hogy minden összefüggésében tisztázott, Romplex szakvélemény készüljön Az új rendelkezés intézkedik a szaktanácsadás díjazásáról, s egyúttal kimondja, hogy a szaktanács- adási munka a költségvetésből vagy a vízügyi alapból nem részesíthető támogatásban. A szabályozás új rendje 1977. január 1-től lép hatályba MIELŐTT EGYETLEN szót is szólhattam volna, Horváth József, a Volán 2. számú Vállalat pártbizottságának titkára, váratlan kérdéssel állt elő. — Mennyi ideje van? Mert arra gondoltam — használta ki pillanatnyi habozásomat — hogy elmehetnénk Palotásra. Reggel több mint százötven asszonyunk ment cukorrépát szedni a termelőszövetkezetbe. Megnézhetnénk őket... Előbb Nagybátony, majd Pásztó maradt mögöttünk. Elfutottak Jobbágyi, Szarvasge- de házai is, ahonnan már csak egy kurta iramíodás volt Palotás. Pajta-puszta. A hátsó ülésen a vállalat igazgatója, a szakszervezeti titkár szorongott még Horváth József mellett. S közben cikáztak a szavak ide-oda az asszonyok önkéntes vállalkozásáról, a munkáról, a munkásról. Arról, hogy közülük többen is, biztosabban is léphetnének „előre”, amennyiben szélesebb körű ismeretekre' támaszkodhatnának. Valósággal vibrált az izgalom Horváth József szavaiban. — A bökkenő ott van, hogy mi erről még mindig többet beszélünk, mint amennyit valójában teszünk, vagy tehetnénk ! Az elmúlt két évben a vállalatnál tizenöt munkásból lett középszintű vezető. Nem kevés ez, de nem is annyi, hogy túlságosan elégedettek lehetnének vele. Nem is azok. Már csak azért sem, mert középszintnél „magasabbra” egyetlen munkás sem jutott. Tanulságos történetet hallottam, ami erre némi magyarázatot ad. A vállalat nemrégiben lehetőséget kapott, hogy két fiatal szakmunkást egyetemi előkészítőre, majd egyetemre küldjenek. Két kézzel kaplak a nem mindennapi lehetőségen. De mindössze három kurta nap nem maradt a „válogatásra”, a készülődésre. Mindkét jelölt elbukott még az előkészítőn. Csakhogy itt a vállalati vezetés is vizsgázott. Sem a párt- bizottság titkára, sem az igazgató nem titkolta, hogy melléfogtak. Ezen aztán akár máig is kesereghettek volna. Helyette sokkal jobb megoldást választottak. Tervszerűen gondoskodnak az utánpótlásról. Időben felkészítik a tehetsé-' ges munkásfiatalokat, a továbbtanulásra, hogy azok valóban felkészülhessenek a vezetésre. Fiatal, jóképességű autószerelő nevét említették, aki talán a műszaki egyetem nappali tagozatán tanul majd tovább. Legalábbis mind jobban megbarátkozik a gondolattal. A vállalat nem csak a havi fixet, a lakást is „állja a családnak Pesten. X A beszélgetés akarva-aka- ratlanul feltámasztotta Horváth Józsefben saját indulását. — Éppen húsz esztendeje, hogy elvégeztem a műszaki egyetemet és munkába álltam. Az ÉMÁSZ kirendeltségét bízták rám Özdon. Gondolja, csak el, százhúsz ember munkáját, milliós értékeket, anélkül, hogy bárki is eligazított volna, mire ügyeljek, mire figyeljek... Alig tette be a lábát az üzembe, a feje búbja sem látFőleg a bányászfeleségek és leányaik részére hozták létre néhány esztendővel ezelőtt a nagybátonyi harisnyagyárat. Azóla sokan megszerettek. A környékbeliek kedvező munkalehetőséget találtak maguknak, emellett a szorgalmas munkáért biztos jövedelmet élveznek. Lászlók Jánosné — képünkön — harmadik esztendeje dolgozik a korszerű csarnokban, a kötődében, s a havi 3500 forintos fizetési boríték sem ritkaság szott ki a munkából. A nagy lobogás azonban nem pótolta sem a helyzet, sem pedig az emberek ismeretét. Nemegyszer megtörtént, hogy tapasztalat híján helytelenül döntött. Amikor rájött, hogy hibázott, lázas igyekezettel próbált javítani. Nem mindig sikerült. Fegyelmit zúdítottak a nyakába, nem is egyet. A jogos felelősségre vonást soha nem tette szóvá. Az érdemtelen büntetés azonban felgerjesztette vitázó „kedvét”. Olyankor kíméletlenül fejére olvasták, mindazt, amit az induláskor, tanácsként kellett volna kapnia. AZ EMLÉKEZÉS NEM CSAK a kövülő sérelmeket oldotta. Kirajzolt most feszülő gondokat is. — Nézze, a fiatal szakemberek előbb-utóbb csak megtanulják a vezetést, az irányítást. Ha másképpen nem, hát a maguk kárán. Csakhogy könnyebben boldogulnak, ha az elején fogjuk a kezüket, anélkül, hogy észrevennék... Ha tudják mit várnak tőlük, mivel számolhatnak, és esetenként azt is számon kérik, mit végeztek. Mert a kezdet, mindig nehéz... A vállalati pártbizottság két esztendeje, a káderpolitikai határozatnak megfelelően kialakította elképzeléseit az, utánpótlás neveléséről. Azokat a módszereket is meghatározták, amelyek a leggyorsabban és legbiztosabban vezetnek célhoz. Mindennek az a lényege, hogy a vezetést, az irányítást nem bízzák a véletlenre. Négy évvel azelőtt, amikor Horváth József a VE- GYÉPSZER-től átjött a Volánhoz, mindössze három felsőfokú végzettségű embert számolt. Azóta jó néhánnyal gyarapodott a számuk. Pályakezdő fiatalok jórészt, akiknek ez az első munkahelyük. Noha a pártbizottság nem keveset tett azért, Horváth József nem állítja, hogy a változás egyedül a pártbizottság érdeme. Sokkal inkább azé, hogy az új vezetéssel — mint sok egyébben — ebben is közös megállapodásra jutottak. S a szemlélettel együtt változik a gyakorlat. Megnőtt a vezetők felelőssége a munkásért, a munkáért. S ennek annál könnyebben tesznek eleget, minél előbb szót értenek a vállalat dolgozóival. — Csakhogy ez nálunk egyáltalán nem egyszerű — töpreng a pártbizottság titkára. — Kétezerötszáz munkásunk, van, háromszáznál több autóbuszunk, jó négyszáz tehergépkocsink fut az országula- kon... Munkahelyünk a fél ország. Két éve, három, hogy a pártbizottság megvizsgálta az üzemi demokrácia érvényesülé- sét, fejlesztésének további lehetőségeit a vállalatnál. A szavak lendülete, viszi faradja magával a paribizottság titkárát. — Gondos adatgyűjtő munkával kiderítettük, hogy a termelési tanácskozásokat ugyan, Nagybátonyban, Balassagyarmaton, és itt a központban is megtartjuk, ám jó ha a munkások egynegyede részt vesz azokon. Márpedig az így született döntés, jóindulattal sem nevezhető a többség akaratának. De hát hogyan is dönthetne a munkás, ha nem ismeri a vállalat dolgát, gondját? Mindenesetre levonták a vizsgálódás adta tanulságokat. Azóta kisebb egységekben beszélik meg a vállalat dolgait. S mire leülnek a munkások, már azt is tudják, miről esik szó. Később pedig az is kiderül, hogy legutóbb érdemes volt-e szólni, volt-e foganatja a beszédnek. — NÉZZE, BENNÜNKET MÁR megszóltak azért, hogy a párttagok túlságosan „beavatkoznak” a vállalat életébe. .. Ott vannak a termelési tanácskozások előkészítésénél, szólnak a tanácskozásokon. Én csak dicsérni tudom azokat a párttitkárokat, * akik reggel hatkor már a kapuban állnak, szót váltanak az autóbusszal, tehergépkocsival kiinduló munkásokkal. .. Mondom, nem mindenki ért ezzel egyet. — A csend csupán néhány pillanatot fog át. — De mi is lenne a dolguk, ha nem az, hogy minél többet tegyünk az emberekkel, az emberekért? Vinczc Istvánné Súlyhiány helyett előrecímkézés Legfinomabb a kenyér Kisterenyén A Nógrád megyei Élelmi- szerminőség-ellenőrzö és Vegyvizsgáló Intézet az ország hasonló intézeteivel szoros kapcsolatban áll. Énnek oka többek között, hogy a megyei intézmény hivatott a sütőipari termékek minőségellenőrzését az egész országban egybefogni, összegyűjteni és elemezni a más megyékben szerzett tapasztalatokat, egységesíteni a vizsgálati módszereket, szakmai tanácskozásokat szervezni. így könnyű Bozó Árpád, a megyei intézet igazgatóhelyettesének dolga, ha ,a nógrádi kenyér ösz- szehasonlitásáról érdeklődünk. — Az idén eddig körülbelül háromszáz mintát vizsgáltunk. A kifogásolási arány 17 százalék, megfelel az országos átlagnak. Az elmúlt évihez képest nagy a javulás a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat termékeinél, hiszen ellenőrzéseink alkalmával több mint tíz százalékkal csökkent a kifogások száma — mondja Bozó Árpád. — A mintákat részletes érzékszervi, súly-, térfogatvizsgálatoknak vetjük alá. Ha indokolt, megnézzük a savfokót, sótartalmat is. Az eredményeket összegezzük, s nullától négyig pontozzuk. Az országos átlagpontszám 2,95. Ennél a nógrádi kenyér minősége egy századdal jobb. Ha a tavalyihoz hasonlítjuk, lényeges a fejlődés, akkor a minőségi mutató 2,7 volt. Megyénkben a legfinomabb kenyérhez a Kistere- nye környékén élők jutnak, de nem panaszkodhatnak a berceliek, diósjenőiek sem. Az intézet szakemberei szerint a Szécsényben és Rétságon készített kenyér minősége gyengébb. — Milyen hiányosságokat tapasztaltak az idén? — Korábban legjellemzőbb a súlyhiány volt, szinte minden tételnél észleltük. Most aránya hatalmasat csökkent, inkább a kenyerek jelölésevei kapcsolatosak észrevételeink, ami viszont tavaly nem fordult elő. Minimális sület- len kenyérrel találkoztunk — sorolja Együd Jánosné laborvezető, sütőipari szakelőadó. Nála futnak össze a sütőipari termékek minőségét jel lő szálak. — Minek köszönhető a javulás? — A sütőipari vállalatnál több figyelmet fordítanak a belső minőségellenőrzésre. Javasoltuk, hogy ne csak az alapanyagokat, de a késztermékeket is vizsgálják, mert ezáltal tovább csökkenthetők a hiányosságok — feleli. Nemcsak a tanácsi vállalat gyárt kenyeret. A balassagyarmati ÁFÉSZ és a MÉK sütödéje is. Az utóbbi helyeken a kifogásolási arány 11 százalék. Viszont a magániparban csaknem a duplája. A minőség őrei őket is gyakran látogatják. — A hibákat követi-e felelősségre vonás ? — Minden esetben. Először megtéríttetjük a vizsgálati díjat, majd szabálysértési, fegyelmi eljárást kezdeményezünk, figyelmeztetjük a hanyag munkát végzőket. Hatását érezzük is a minőség javulásában — mondja az igazgatóhelyettes. A megye üzleteiben kevesebb a panasz a kenyérre. S ebben nem kis szerépe van a rendszeres minőségellenőrzésnek. S2. Gy. I
