Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-10 / 292. szám
Politikai felelősséggel / Irta: Géczi János Az év utolsó hónapjába léptünk. Ilyenkor természetes és szükségszerű a visszatekintés a mögöttünk hagyott hónapok munkájára. Nemcsak azért, mert jó látni, tudni, mire futotta erőnkből, képességünkből az év során, hanem, mert tervezzük, szervezzük az új esztendő tennivalóit. A tervezésben, a gazdálkodásban azért is nélkülözhetetlen a végzett munka számbavétele, mert csak erre építve határozhatjuk meg helyesen a fejlődés ütemét, a fejlesztés irányát, területeit. Ez a munka azonban — nem lebecsülve az év végi összegezéseket — egyre inkább a mindennapok részévé válik. A pártmunka gyakorlatában mind nagyobb jelentőséget kap a „menet közbeni” ellenőrzés, számvetés. Mit mutat ez? Mindenekelőtt a pártszervezetek felelősségének erősödését. Annak belátását, hogy alapvető ugyan a gazdaságpolitikai leiadatok helyes meghatározása, de az is, hogy a vállalatok, üzemek, gazdálkodóegységek terve összhangban legyen a népgazdaság előtt álló feladatokkal. Ehhez azonban még valami nagyon lényeges kell: az, hogy meg is valósuljanak a tervek. Éppen ezért a politikai munka középpontjába a gazdasági tevékenység olyan fajta ellenőrzésé került, amely komplexen és folyamatosan segíti a tervleladatúk teljesítését. Az eszközök jobb kihasználása Az 1976-os cselekvési programok összeállításánál, az éves tervfeladatok\ kialakításánál üzemeink dinamikus termelésnövelést tűztek célul maguk elé. Egyértelművé vált ugyanakkor az is, hogy a termelőeszköz-kapacitások ennek msgfelelően egyik évről a másikra nem növelhetők jelentősebb mértékben, a termelőágazatokban nem számíthatunk létszámbővítésre. Ezért csak egy járható út maradt számunkra: a meglévő eszközök jobb kihasználása, a munkatermelékenység nagyobb mértékű növelése. így amíg az előző évben az ipari többlettermelés csak 57 százalékban származott- a termelékenység emelkedéséből, az idén már teljes egészében erre alapozhattunk. A pártszervek és -szervezetek előtt az is világos volt, hogy ezt a gyors változást, melyet a körülmények alakulása diktált számukra, csakis erőteljesebb szemléletformáló, meggyőző politikai tevékenységgel, a cselekvési egység erősítésével, egyes területeken a pártszervezetek operatívabb munkájával érhetjük el. A rendelkezésre álló termelőeszköz-kapacitások ésszerűbb kihasználását minden cselekvési program hangsúlyozta. A Nőgrád megyei párt-végrehajtóbizottság külön is elemezte a nagy értékű termelőberendezések kihasználtságának helyzetét, majd az alapszervezetek is megszabták ezzel kapcsolatos konkrét tennivalóikat. A politikai munka egyik jelentős eredménye, hogy nem általában beszélünk és intézkedünk a kapacitások jobb kihasználásáról, hanem konkrétan es differenciáltan. Különösen a jelentős üzemekben a nagy értékű berendezésekre fordítjuk figyelmünket. Az üzemi pártbizottságok, a pártalapszerve- zetek követelményként szabták meg a cselekvési programokban, hogy a nagy értékű, korszerű gépek, gépsorok terhelése fokozódjék, s az 1976-ban termelésbe lépő berendezések termelésemelkedése tervszerűen, minél gyorsabban megtörténjen. Ez több területen, köztük a Nógrádi Szénbányák mén- kesi üzeménél, a kohászati üzemek dróthor- ganyzó és -pácolóüzemeiben új kérdések vizsgálatát vetette fel (pl. a folyamatos munkarend bevezetését, a műszakszámok növelését, a létszám-átcsoportosítás intenzívebbé tételét stb.). Ezek a feladatok — a megfelelő anyagi ösztönzés mellett — türelmes, sokoldalú politikai, meggyőző munkát igényelnek. Tapasztalataink szerint egy jó gazdasági döntés — legyen az létszámcsopor- tositás, vagy a folyamatos munkarend kialakítása —, éppen ellenkező eredményt válthat ki, ha a politikai előkészítés nem megfelelő. Az eredményesség lényegében at- • tói függ, hogy a dolgozók magukénak ér- zik-e ezeket az intézkedéseket, meggyőzték-e őket hasznosságukról, szükségességükről. Az is világossá vált, hogy ezek a feladatok nem egyszeri intézkedést követelnek a pártszervezetektől. hanem folyamatos, az emberi problémákat messzemenően figyelembe vevő po'itikai munkát. A megyei végrehajtó bizottság határozata alapján nagyüzemeinkben több kezdeményezés született, amelyek növelték a nagy értékű termelőberendezések kihasználását. A síküveggyárban, az ötvözetgyárban, a _ ZIM salgótarjáni gyárában például létszám-átcsoportosításokra, a teljesítményhez jobban kötődő bérformákban dolgozók körének szélesítésére — a nagy értékű berendezéseket ki- szo’gáló területeken is —, a munkaidőalapok jobb kihasználására került sor. Az eltelt hónapok számításai azt mutatják, hogy a műszakszám mérsékelten ugyan, de növekedett. Értéke jelenleg az ipar országos átlagának megfelelő. A teljesítménykövetelmények növekedése általában 5—10 százalékos. Mindezek ellenére az a véleményünk, hogy a gépek, berendezések jobb kihasználásáért sokat kell még tennünk, mert jelentősek a vállalati tartalékok. Éz természetesen nagyon összetett feladat, s mindenekelőtt a korszerűbb gyártmányszerkezetre, a jobb tizem- és munkaszervezésre, valamint a munkaerőgazdálkodással kapcsolatos problémákra hívja fel a figyelmet. A IV. ötéves terv időszakában sok hasznos tapasztalatot szereztünk arról, hogy mit jelent a gazdaság szerkezetének átalakítása társadalompolitikai, gazdasági, műszaki szempontból. Hiszen megyénk gazdaságúnak jövője — különösen az ipar fejlődése — attól függött, hogy tudunk-e új iparágakat meghonosítani, hogy a hagyományos üzemek rekonstrukciójával, a szénbányászaton kívül meglevő, nagy hagyományokkal rendelkező néhány jelentősebb üzemünk perspektíváját meg tudjuk-e alapozni. Mi volt a nehezebb: a pénzügyi, vagy az emberi feltételek megteremtése? Az anyagi erőforrások biztosítása bizony egyszerűbb volt, pedig azt tartjuk általában a kérdések kérdésének. Akár a gyártási folyamat, akár a termékszerkezet korszerűsítéséről van szó, a legtöbb feszültséget az úgynevezett emberi problémák okozzák. A legkisebb változtatás is embereket, kollektívákat mozgat meg, s hihetetlenül sok társadalmi, szociális problémát vet fiel. A változtatást néha sorcsapásként fogták fel. Ügy érezték, hogy a korábbi küzdelmet, a munkában eltöltött éveket, elismeréseket teszi semmivé, ha új szakterületre, új üzembe kell átmenniük. Ezen természetesen nem szabad csodálkozni, még kevésbé kezelhetjük mellékesként az ilyen kérdéseket. Vezetőink, párttagságunk, régi munkásaink politikai érettségét, a fiatal, új nemzedék szocialista erényét bizonyítja, hogy a nagymértékű szerkezetátalakítás, s az azt kísérő emberi viszonyokban bekövetkezett nagy változások megyénkben jelentősebb politikai feszültség nélkül zajlottak le, s még ma is így folytatódnak. Napjainkban az ágazati szerkezet korszerűsítése mellett megyénkben is a fő hangsúly a termék- és a gyártmányszerkezet korszerűsítésére, a gyártástechnológiák fejlesztésére, a minőség javítására helyeződött át. Most hasonló folyamatokat kell az üzemekben kisebb feszültséggel megoldani, mint korábban a szénbányászat visszafejlesztése kapcsán megyei, járási szinten. Több gazdasági egységben — a népgazdaság igényeinek megfelelően — folytatódott a korszerűbb gyártmányszerkezet kialakítása. Új termékek gyártása kezdődött meg — a többi között — a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, az öblösüveggyárban, a ZIM- ben, a Romhányi Építési Kerámiagyárban, a ruházati iparban. Újabb kezdeményezések történtek a nem gazdaságos termelés visszaszorítására. (Pl. a kohászati üzemekben az acélöntődé leállítása, a bányagépgyárban és a FŰTÖBER- nél korszerűtlen termékek gyártásának megszüntetése stb.) Folyamatban van a kevésbé hatékony egységek tevékenységének felülvizsgálata. Meggyorsult a műszaki fejlesztés, a gépesítés elsősorban a szénbányászatban, az üvegiparban és a könnyűipar egyes üzemeiben. Mindez kedvezően hatott a termékek minőségének javulására, az exportárualapok bővülésére. Az export — a termelés ütemét meghaladóan — 21—22 százalékkal emelkedett, a gazdaságossági mutatók javulásával párhuzamosan mind szocialista, mind tőkésrelációban. Most, hogy üzemeinkben nagyobb lendületet kapott az új termékek bevezetése, a gazdaságtalan termelés megszüntetése, tovább kell elemeznünk az emberi viszonyok alakulását, az intézkedések kapcsán esetleg kialakult feszültségeket, vagy éppen azt a területet, ahol a feladatokat eredményesen, zökkenőmentesen oldották meg. A politikai munkában is hasznosítanunk kell a tapasztalatokat. Egy olyan üzem példáját szeretném kiemelni, amely éppen a legutóbbi években hajtott végre lényeges termékszerkezet-vál- tozást, és ezzel tulajdonképpen hosszú távon is megalapozta jövőjét. Ez az üzem a Romhányi Építési Kerámiagyár. A régi kézi gyártáson alapuló cserépkáíyhagyár helyén ma korszerű és jelentős fejlesztést megvalósító padlólap- és falburkolócsempe-gyártó üzem működik, ahol a jó munka alapja a korszerű technika, az állandó választékbővítés és minőségjavítás, a termékek esztétikai továbbfejlesztése, és nem utolsósorban a kollektíva átlagosnál lelkesebb, odaadó munkája. Ügy ítéljük meg, hogy ez utóbbinak nagyon lényeges a szerepe. Természetesen ebben a gyárban sem volt könnyű az újat megszokni, az automata gépsorok mellé állítani az embereket. Mivel jelentős számmal vannak még olyan területek, ahol a gyártmányszerkezet korszerűsítése most van folyamatban, illetve a következő évek feladata lesz, érdemes és szükséges is e tanulságok hasznosítása. Megszüntetni, vagy a költséget csökkenteni ? Az új termékek bevezetése mellett fontos feladat a gazdaságtalan termékek megszüntetése. Jobb eladási árat azonban nemcsak az új termékek gyártásánál kell elérnünk, hanem a régieknél is. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert úgy tűnik, hogy a gazdaságtalanul gyártott termékeknél gyorsabban kimondjuk: meg kell szüntetni, minthogy azt néznénk, miként lehetne csökkenteni a költségeket. Természetes, szüntessük meg az olyan termék gyártását, amelyre nincs vevő, amely elavult és drága, vagy olcsóbban beszerezhetjük külföldről. Szemléletünkben olyan változást kell elérni, hogy a hangsúly azon legyen: jobb piackutatómunkával, ármunkával, a szállítási szerződési fegyelem, a minőségi követelmények betartásával, a termékek belső értékének fokozásával hogyan lehet jobb eladási árat elérni, s minden veszteséges terméknél az önköltséget csökkenteni. Ez utóbbi kérdés megoldásába a munkások, a dolgozók széles rétegeit is be kell vonni. Különösen jónak tartjuk a kohászati üzemek példáját, ahol a brigádvállalások döntő részét éppen a költségek, a ráfordítások csökkentése képezi, és még az első fél év után is 60 hasonló jellegű pótvállalást tettek. Az is igaz, hogy vannak olyan üzemrészek, termékek, amelyek esetében a hatékonyság már nem növelhető. Ezek megszüntetése indokolt, ha nem áll ellentétben népgazdasági érdekekkel. A termékszerkezet változása gyakran együtt jár a technológiák, az üzemek műszaki, technikai felszereltségének korszerűsítésével. Komoly műszaki fejlesztést igényel a termelési folyamat gazdaságosságának növelése is. Nagyüzemeink közül két jelentősebb példát emelnék ki: a síküveggyárban az új Zagyva III. kemence és egy japán licenc alkalmazása, valamint a szénbányászat gépesítése. Mindkét terület elsősorban abból a szempontból hoz változást az emberi viszonyokban, hogy a magasabb kvali- fikáltságú termelési folyamatokhoz ma már nem elégséges a műszakiak, vagy a munkások régi begyakorlottsága. Az új technológiák más szakismeretet igényelnek. A szén- bányászatban folyamatban levő nagyarányú ■gépesítés pedig a hagyományos vájári ismeretek mellett egyéb, például elektromos, gépkezelői jártasságot is megkövetel a munkásoktól. A ménkesi aknaüzemben például a korszerű frontfejtés az össz-széntermelés 15 —20 százalékát adja a régebbi létszám kis hányadával. A jelenlegi technológiánál a vájárok mellett nagymértékben megnőtt az elektromos és gépkezelő szakemberek jelentősége. Ezt elfogadtatni a szemléletben nem könnyű. Az új technika tehát az üzemeken belül új viszonyokat is szül. Ennek a vizsgálata politikai munkánk egyik legfontosabb kérdésévé vált. Igen örvendetes, hogy az üzemi pártszervezetek érzékelik ezt, és legalább olyan felelősséggel, mint ahogyan néhány évvel ezelőtt, az egész megyét érintő szerkezetátalakítás megkezdésekor a megyei, járási pártbizottságok tették, elemzik a folyamatokat, javaslatokat tesznek az intézkedésekre, politikai döntéseket hoznak, és részt vesznek az operatív meggyőző, szemléletformáló munkában, a munkások felkészítésében. A korábbi tapasztalatok alapján világossá vált a pártszervezetek előtt, hogy az üzemen belüli termelési folyamatok megváltoztatása a dolgozók, a munkások aktív részvétele nélkül csak gond és probléma között mehetne végbe. A politikai munkában azt is érzékelik, hogy a feladatok, az intézkedések megtárgyalásának, megvitatásának határa van. Amikor egy új termék gyártása már megkezdődött, egy-egy új technológiát bevezettek, a technológiai fegyelem betartása a legfontosabb, azért, hogy a termékek valóban a legjobb minőségben kerüljenek értékesítésre, s az új technológiák ténylegesen hozzák azokat a műszaki, gazdasági értékeket, amelyek optimálisan elvárhatók. Természetesen ilyenkor is szükségesek az észrevételek, javaslatok, újítások, amelyék a munkát eredményesebbé teszik. Nagyobb hozzáértéssel A termelési, folyamatok korszerűsítése, feladataink megoldása azt igényli, hogy külö- . nősen nagy figyelmet fordítsunk -a munkaerővel kapcsolatos kérdésekre. A megyei pártbizottság az V. ötéves terv területfejlesztési irányelveiben konkrétan feltárta a megye munkaerőhelyzetének várható alakulását. Megállapítottuk, hogy az aktív keresők száma nem változik, sőt, a termelőágazatokban csökken. A megyei pártbizottság a munkaerőkérdést komplexen vizsgálta. Nemcsak a szükséges létszám megteremtése, hanem a területi elhelyezkedés, a szakmai összetétel, a munkaerő minőségi mutatóinak javítása szempontjából is elemezte a helyzetet, es ilyen összefüggésben határozta meg a tennivalókat. Minden területen abból indultunk ki, hogy nem áll rendelkezésünkre új erőforrás. Ez évben több intézkedéssel segítettük foglalkoztatáspolitikánk megvalósítását. Év elején újra szabályoztuk a vállalati munkaerőigény kielégítésének sorolását, s hatására a kívánt irányban változott a foglalkoztatás- szerkezet. A tercier ágazat létszáma 3,2 százalékkal növekedett, a termelőágazatokban pedig csökkent a létszám 3,1 százalékkal. Megyei székhelyű iparvállalatainknál — az 1975.' IV. negyedévi átlagos állományi létszámhoz viszonyítva — adminisztrációs területen több mint hét százalékkal csökkent a létszám. Fejlődött gazdasági egységeink munkaerő- gazdálkodása, belső tartalékaik feltárására és azok hasznosítására az eddigieknél határozottabb intézkedéseket tettek. Számottevő a belső létszám-csoportosítás a ZIM-nél, a síküveggyárban, a Nógrádi Szénbányáknál. Közel 250 dolgozó került hatékonyabb munkahelyekre és 170-en a kisegítő-kiszolgáló folyamatokról és anyagmozgatásból termelőterületre. Fokozták a teljesítménykövetelményeket; átlagosan 4,5 százalékkal emelkedett a teljesítménybérben dolgozók aránya az SKÜ-nél, a BRG-nél, a kábelgyárban. A normakarbantartásnál azonban csak kezdeti az eredmény. Széles körű társadalmi összefogással elértük, hogy megyénk táppénzes állománya 20 százalékkal, a táppénzesnapok száma pedig 18.4 százalékkal csökkent. A racionálisabb létszámgazdálkodás, a munkaerő-gazdálkodás komplex kezelése megköveteli, hogy a pártszervezetek ne csak a termelési folyamatokhoz szükséges munkaerő mennyiségi összefüggéseit, vizsgálják, hanem azt is, hogy hová mennyi dolgozó szükséges, hol lehetne létszámot felszabadítani, hol lehet az ésszerűbb üzem- és munkaszervezéssel a munkaidő-veszteségeket csökkenteni. Ezek is fontos feladatok,, és a pártmunka minden szintjén a mainál operatívabb munkát igényelnek. A másik döntő terület — éppen az előzőekben érzékeltetett feladatokhoz kapcsolódóan — a dolgozók szakmai összetételének javítása, a szakképzettség, a hozzáértés fokozása. Mindez megköveteli, hogy a különböző területeken dolgozó pártszervezetek nagyobb felelősséggel foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel. Rajtuk is múlik, hogy a fiatalok pályairányítása, a pályaválasztás, a konkrét képzés struktúrája a szakmunkásképző intézetekben, a szakközépiskolákban megfeleljen a megye jövőben kialakuló termelési szerkezetének, a gyártmányszerkezet korszerűsítésének, a technológiák fejlesztésé i-k. Munkájuktól nagymértékberi függ annak a célkitűzésnek elérése, hogy a megyében mintegy háromezer felnőtt dolgozó szakmát szerezzen, a munkások kétharmada pedig továbbképzésben részesüljön. A pártszervezetek gazdaságszervező munkájában éppen ezért fontos szerepet szánunk ennek a kérdésnek. Nincs szükség valamiféle új módszerekre. A politikai munka bevált eszközeivel, a tartalmi kérdések egyértelmű tisztázásával biztosítottnak látjuk, hogy pártszervezeteink a munkaerő-gazdálkodásban is jelentős szemléletváltozást érnek el. hozzásegítik megyénket a konkrét gazdasági eredmények eléréséhez, a gazdálkodás hatékonyságának fokozásához. A cikk a Pártélet decemberi számában jelem meg. Korszerű öntödét adtak át a közelmúltban rendeltetésének a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál. Az alumíniumöntödében a munkások vezérlőpult mellől irányítják az elektromos olvasztókemencéket
