Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-08 / 290. szám
Sajtótájékoztató Becsben r (Folytatás <u l. oldalról) enyhülés kiterjesztéséhez és megszilárdításához. Kádár János ezután a nemzetközi sajtókonferencia részvevőinek kérdéseire válaszolt. NÉPSZABADSÁG: Ho- ^ gyan értékeli Kádár elvtárs bécsi megbeszéléseit, a magyar—osztrák kapcsolatok perspektíváit és a megbeszélések hatását a helsinki szellem érvényesülésére? KÁDÁR JÁNOS: A Kreisky kancellár úrral folytatott két megbeszélés és a szövetségi elnök úrral lezajlott találkozó megerősített abban a meggyőződésemben. hogy ez az út hasznos, elősegíti a sokoldalú magyar—osztrák kapcsolatok fejlődését, és hozzájárul a Helsinkiben elfogadott ajánlások realizálásához. Magyar részrö' jelenlegi kapcsolatainkat jónak ítéljük: politikai, állami kapcsolataink rendezették, gazdasági és kulturális kapcsolataink fejlődnek. CORRIERE DELLA SERA: Osztja-e Kádár úr azt a véleményt, hogy az „eurokómmunizmus” a szovjetcllenesség egy formája? KÁDÁR JÁNOS: Nem osztom ezt a nézetet. LE MONDE: Az ön megítélése szerint a szocialista internacionálé genfi kongresszusát követően tapasztalható-e javulás a szocialista. a szociáldemokrata pártok, valamint a kommunista pártok kapcsolataiban, illetve mi az akadálya e kapcsolatok további javításának? KÁDÁR JÁNOS; a kommunista és a szocialista, szociáldemokrata pártok viszonya nem egyszerű. Mi együttműködő partnerek vagyunk és feltétlenül azok is kell, hogy legyünk, azokkal az európai országokkal, amelyekben szocialista, illetve szociáldemokrata kormányok vannak. Már csak azért is, mert országokat képviselünk, államérdekekről. a népek érdekével összefüggő kérdésekről tárgyalunk, s Ilyen esetben a szűkén értelmezett pártszempontokon felül kell emelkednünk. Szükségszerűen együtt kell tehát működnünk, főként az európai biztonság és a békés egymás mellett élés előmozdítása érdekében, A kommunista és a szocialista, szociáldemokrata pártok közötti együttműködés ilyen viszonylatban jól alakult. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom: bizonyos tekintetben jól példázza ezt éppen az itt, Bécs- ben eltöltött tegnapi nap. Alighanem mondhatom azt, hogy Kreisky kancellár úr, „kortársam” akit határozott meggyőződésű embernek ismerek. Mindenki tudja róla, hogy szociáldemokrata, én kommunista vagyok. S találkoztunk, jó szellemben tárgyaltunk, de egyikőnknek sem az volt a célja, hogy világnézetet vagy filozófiát „cseréljünk”. Kommunista és szocialista, szociáldemokrata pártok olyan viszonylatokban is kapcsolatokat tartanak fenn, ahol egyik vagy másik fél, illetve egyik sem tagja az adott ország kormányának. Mi e kapcsolatok értelme és haszna? Az európai kommunista és munkáspártok berlini tanácskozásukon deklarálták, hogy központi feladatuknak tekintik az európai béke és biztonság, valamint a társadalmi haladás előmozdítását. A szocialista, a szociáldemokrata pártok, amelyeket az előbb említettem, a velünk folytatott megbeszélések során ugyancsak deklarálták, hogy népük érdekében hasznosan szeretnék előmozdítani az európai béke és együttműködés, a kétoldalúan előnyös kapcsolatok ügyét. FRANKFURTER RUNDSCHAU: Hogyan ítéli meg a helyzet alakulását a helsinki záródokumentum aláírása után? Miként vélekedik Magyarország és az NSZK kapcsolatairól, s van-e konkrét terv arra, hogy mikor játogat Bonn- ba? 2 NÓGRÁD - 1976. KÁDÁR JÁNOS: A Helsinkiben elfogadott ajánlások végrehajtását illetően a helyzetet jónak ítélem. Sokan nem osztják ezt a nézetet. Jómagam azonban a történelmi előzményekre, a helsinki értekezletet megelőzően felvetődött különleges nehézségekre gondolok. Meggyőződésem, hogy önmagában is óriási jelentőségű a találkozó létrejötte, az a tény, hogy olyan különböző társadalmi berendezkedésű országok, különböző ideológiai és politikai célokat valló kor- ifiányok, mmt a helsinki tanácskozás 35 résztvevője egy asztalhoz ült le. s fontos, alapvető kérdésekben — mint az európai béke és biztonság előmozdítása — közös nevezőre tudott jutni. Meggyőződésem, hogy az európai béke és biztonság ügyének további előmozdítása a helsinki tanácskozás résztvevőitől azt kívánja, hogy a tervezett belgrádi találkozón is megfelelő, konstruktív álláspontot képviseljenek. A jugoszláv fővárosban sorra kerülő tanácskozással kapcsolatosan sokféle elképzelésről, várakozásról és vélekedésről hallani. Mi ellenezzük azt, hogy a belgrádi, találkozót bárki, vagy bárkik valamiféle „panasznappá” tegyék. Ügy véljük, a helsinki értekezlet résztvevőinek pozitív programmal kell a belgrádi találkozóra készülniük. Olyan alapállást kell elfoglalni. hogy Belgrádban ismét át lehessen tekinteni az állami kapcsolatok további javításának, a gazdasági kapcsolat fejlesztésének kérdéseit; meg lehessen vizsgálni olyan fontos, a népek érdekeit szolgáló kérdéseket, mint az európai energiahelyzet, a szállításokkal összefüggő feladatok jobb megoldása, a környezetvédelem. Ilyen és hasonló s a népek általános közeledésével összefüggő egyéb, napirenden lévő, a helsinki ajánlásokban szereplő témákat kell megfelelően előkészíteni és megtárgyalni Belgrádban. Ami a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kétoldalú kapcsolatait illeti, e kapcsolatok gazdasági területen már régebbi keletűek és elég széleskörűen kibontakoztak. Ügy vélem, a jelenlegi szakaszban állami kapcsolatainkat is rendezettebbé tehetjük. Ez megfelel a magyar nép és az NSZK lakossága érdekeinek, a Helsinkiben elfogadott ajánlásoknak, s benyomásom szerint az ilyen irányú törekvés mindkét fél részéről kölcsönös. A kapcsolatok építéséhez természetesen hozzátartozik, hogy az ügyek felelős intézői, a gazdasági vezetők, a cfiplo- maták, a kormányzati tényezők kölcsönös látogatásokat tegyenek, találkozzanak, tanácskozzanak, tárgyaljanak. Ebbe a folyamatba — tehát a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak fejlesztésébe — illeszkedik be az én látogatásomnak terve is, amely az előkészítés szakaszában van. Mostani bécsi látogatásommal kapcsolatban a sajtó megtisztelt azzal, hogy személyemmel is foglalkozott, s kiemelte, hogy ritkán utazom, a tegnapi napon először voltam kapitalista országban. Ami a látogatás hivatalos jellegét illeti, ez bizonyos mértékig igaz is. Nem hivatalosan azonban már jártam néhány kapitalista országban, sőt, kapitalista országban éltem le életem nagyobbik felét (derültség). Volt alkalmam New Yorkban is megfordulni, s amint tudják, az sem egy szocialista ország nagyvárosa, sajnos. Annak, hogy hivatalos minőségben először járok Ausztriában, természetesen több oka van. Az emberek különbözőek. Ismérek szenvedélyes utazókat. Én nem tartozom közéjük. (Derültség.) De ahova szükséges, amikor a két ország kapcsolatának fejlesztése szempontjábó'. politikailag hasznos, oda és akkor mindig elmegyek. így jutottam el most Bécsbe, s így fogok elmenni a Német Szövetségi Köztársaságba is. december 8., szerda ARBEITER ZEITUNG: Magyarországot baráti országok veszik körül — közéjük számítható Ausztria is —, miért állomásoznak tehát szovjet csapatok Magyarország területén? KÁDÁR JÁNOS: Naivság azt képzelni, hogy egy ország biztonsága csupán a közvetlen szomszédok szándékaitól függ. Az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok ottlétét tehát nem az indokolja, hogy az önként semlegessséget vállalt Ausztria részéről valamiféle támadástó1 félünk. Nincs belpolitikai oka sem. Az általános világpolitikai helyzettel függ össze. S a kérdés más megítélése, a helyzet megváltozása a béke és a biztonság ügyével függ össze. Ismeretes. hogy a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének a közelmúltban Bukarestben tartott ülésén egész sor alapvető és fontos kérdés szerepelt napirenden. így újra nyilvánosan is elismételjük, hogy készek vagyunk a Varsói Szerződés szervezete és a NATO egyidejű megszüntetésére. Azt javasoljuk, hogy ha erre még nem érett meg az idő, akkor viszont legalább ne törekedjünk e két katonai csoportosulás bővítésére. Ha tehát ezekben az alapvető kérdésekben előbbre jutunk, és az általános helyzet tovább javul, akkor a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására nyilván nem lesz szükség. DIE PRESSE: Van-e kilátás a vízumkényszer megszüntetésére Magyarország és Ausztria között? KÁDÁR JÁNOS: Már sok éve, jóval a helsinki értekezletet megelőzően folytattunk tárgyalásokat és azok eredményeit realizáltuk is. Ezúttal valóban a magyar—osztrák kapcsolatok számos fontos kérdését érintettük. Azért emlékeztetünk külön is a helsinki értekezletre, mert az ott elfogadott ajánlásoknak, azok szellemének teljes mértékben megfelelnek azok az intézkedések, amelyeket a magyar—osztrák viszony javítására már tettünk, «. amelyeket a jövőben is szándékozunk tenni. A vízumkérdés közvetlenül érinti az állampolgárok tömeges külföldi utazását, így a Magyarország és Ausztria közötti utazásokat is. Már jó pár évvel a helsinki értekezlet előtt igyekeztünk előmozdítani a turistaforgalom növekedését, a széles körű kölcsönös látogatásokat más országokba. Megmondom, ebben döntően politikai meggondolások játszottak szerepet Elsősorban azt szerettük volna elősegíteni, hogy az emberek jobban megismerjék a szomszédos országokat. Nos, változtattunk a korábbi gyakorlaton, és a nyugat-európai országokkal elég széles körű turistaforgalom kezdődött el. Ez politikai haszonnal járt számunkra. Azok a magyar állampolgárok, akiknek korábban nem volt módjuk arra, hogy kiutazzanak valamelyik nyugat-európai országba, most kiutazhatnak. És az a sok százezer magyar állampolgár, aki évenként nyugateurópai országokban tölti szabadságát, jó érzéssel érkezik haza. Rájön, hogy Nyugat- Európa fejlett kapitalista országaiban sincs kolbászból a kerítés. Olyan jelenségeket lát, amelyeket otthon, Magyarországon már el is felejtett. Látja például a munka- nélküliséget és az attól való félelmet, a létbizonytalanságot. Nagyon jók a benyomásaink a nyugat-európai turistákról. Nem tudom pontosan, mi a dialektikus összefüggés a sajtó és a turizmus között, de két dolgot tapasztaltunk. Az egyik: a Nyugat-Európá- ból érkező turista Magyarországon általában kellemesen csalódik. Mert bármilyen kritikus szemmel nézi is azt, ami nálunk van, mindenképpen jobbat tapasztal annál, amit korábban a nyugat-európai kapitalista sajtóban olvashatott. A másik: alighanem összefügg ezzel, hogy a turistaforgalom kiszélesedése óta a nyugat-európai sajtó megítélése is javult Magyar- országról. Mert amit a nyugat-európai állampolgárok milliói saját szemükkel tapasztalnak Magyarországon, azt homlokegyenest ellenkezően lefesteni azért a legrosszabb szándékkal sem lehet. A nyugat-európai országokkal lebonyolódó turistaforgalmon belül a magyar—osztrák forgalom az egyik legjelentősebb. A turizmusnak azonban politikai vonatkozásain túl gazdasági oldala is van. Mi folytatjuk , a turizmus terén a nyitott ajtó politikáját. A turizmust azonban még nem tudjuk gazdaságilag kihasználni, ezt még csak most tanuljuk. Ha az idegenforgalomban annyi tapasztalatunk volna, mint Ausztriának, s ha a nemzeti jövedelem akkora hányadát tudnánk előteremteni a turizmusból. mint Ausztria, akkor mi is jóval szélesebb körű túristaforgal- mat bonyolítanánk le. Nem nehéz megérteni, hogy Magyarország — ahol alig néhány esztendős a tömeges turistaforgalom — erre gazdaságilag nem volt felkészülve. Mivel megfelelő színvonalat szeretnénk biztosítani, nagyon gyorsan, szinte erőltetett ütemben igyekeztünk kifejleszteni a szállodákat, az idegenforgalom és a vendéglátás intézményeit. A Magyarország és Ausztria közötti vízumkényszer eltörlésének elvileg hívei vagyunk. De még bizonyos gazdasági feltételeket illetően hátrányban vagyunk. Ezeket a feltételeket — az osztrák partnerekkel együtt, közösen — még meg kell Vizsgálnunk. Érik azonban a helyzet és már közel van az az idő, amikor a két ország között a vízumkényszer megszűnhet. PRAVDA: A helsinki konferenciát követően miiyen perspektívái vannak az úgynevezett kis európai országoknak politikai, gazdasági és kulturális téren? KÁDÁR JÁNOS: Ausztria és Magyarország egyaránt kárvallottja volt a második Világháborúnak. Mindkét nép sok vért vesztett, és nagy gazdasági károkat szenvedett, sajnálatos módon nem a jó ügy érdekében. Ha van nép, amely békét kíván, a magyar nép feltétlenül ilyen. Gondolom ugyanez elmondható az osztrák népre is. Kifejezésre jut ez az osztrák állam politikájában is, amely kimondta az örökös semlegességet. A magyar állam több mint ezer esztendővel ezelőtt alakult meg. Ügy tűnik, legendás vezérünk, Árpád, — akit honfoglalónak nevezünk — sok tekintetben jó helyet válasz-' tott ki a magyar népnek. Az éghajlat jó, az ország szép, nekünk a legjobban tetszik a világon. Egy szempontból azonban Árpád azt hiszem nem volt eléggé előrelátó. Van ugyanis ennek a helynek egy hátránya: a hadak útján terül el. Lehet, hogy az osztrákok is hasonlóan gondolkodnak saját hazájukról: szép, nekik bizonyára a világon a legjobban tetszik, de Ausztria, is eléggé „forgalmas” hely. Azt hiszem, nem kell sokat bizonygatni, hogy a magyar nép, s gondolom az osztrák nép is, mindenekelőtt békét kíván. További — immár politikai — indokok, hogy a magyar nép, nagyszerű programmal, a fejlett szocialista társadalom, építésének programjával rendelkezik. S ennek megvalósításához mindenekelőtt béke kell. Magyarország tehát feltétlenül érdekelt a Helsinkiben elfogadott ajánlások gyakorlati megvalósításában, s gondolom, Ausztria szintén. Megemlítek még egy tényezőt: a Magyar Népköztársaságnak nemcsak az a sajátossága, hogy kis ország, hanem az is, hogy nyersanyagban, energiában szegény. Jelentős mértékben érdekelt tehát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok építésében. Bizonyos szempontból irigyeljük az olyan országokat, amelyek, nemzeti jövedelmének csak hat százaléka függ a nemzetközi áruforgalomtól. A Magyar Népköztársaság nemzeti jövedelmének mintegy 45 százaléka realizálódik a nemzetVáltozó India Indiában minden esztendőben több mint tízmillió ember (mint hazánk teljes lakossága) jön a világra. Minden második másodpercben születik egy gyerek. E világrésznyi ázsiai országban 600 millió ember él. India a fejlett technika és az őskori elmaradottság földje. India a szó szoros értelmében fejlődő ország: szeretne megszabadulni a gyarmati sors örökségétől, az írástudatlanságtól, a szegénységtől, a munkanélküliségtől. Indiában rendkívül bonyolult és nehéz az előrehaladás. Az országot 27 állam szövetsége tartja össze, s mindegyik más-más fejlettségi fokon áll. Szinte minden államnak sajátos történelmi múltja, kultúrája, vallási hagyományai vannak. S ehhez járul, hogy az állampolgárok 1652 nyelvet, tájnyelvet beszélnek. Hivatalosan 14 nyelvet ismertek el, ám így sem értik egymást. Ezért a volt gyarmatosítók nyelvét, az angolt nem lehetett kiiktatni. Most kezdik erőteljesebben terjeszteni a hindi nyelvet. A születésszabályozás fontos kormányprogram, de még nincs számottevő eredménye annak ellenére, hogy a hivatalos családideái egy, legfeljebb két gyerek. A demográfiai robbanást még eddig nem sikerült megállítani, ennek oka, hogy a lakosság műveltsége, felvilágosultsága még nem megfelelő színvonalú. Az ország haladó emberei vallják, hogy a jelenlegi helyzet gyökeres megváltoztatásához mélyreható társadalmi reformok szükségesek. Indira Gandhi miniszterelnök a nők nemzetközi éve al- ka'mából nyilatkozta, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket nemcsak a nők és a férfiak, hanem a szegények és gazdagok között is meg kell szüntetni. A függetlenség kivívása, 1947 óta Indiában előnyös változások történtek; meggyorsult az Ország iparosodása, civilizációs fejlődése. Törvényt alkottak a földreformról, haladó társadalmi törvényeket fogadtak el. A lakosság 80 százaléka ma is falun él. A földreform még a jövő feladata. Sok helyen felszabadították a szolgákat, de talpalatnyi földet sem kaptak. S a szabadság létminimum nélkül újabb szolgaságot hoz. A föld nélküli páriák milliói a nagyvárosokban próbálnak szerencsét, sokszor a munkalehetőség reménye nélkül. India mai vezetőinek ilyen örökséggel kell megküzdeniük, hiszen a mai gondok többsége az ország életerejét kiszívó brit helytartók hagyatéka. S mindezeket nem lehet a legjobb tervekkel, rendel etekkel sem egy csapásra eltüntetni. Az ország miniszterelnöke — aki több mint 10 éve dolgozik a nem könnyű feladatok megoldásán, következetesen vallja, hogy Indiát „egyetlen csoda” mentheti meg: a kitartó, szorgalmas munka. Indira Gandhi 24 éves kora óta tagja a kormányzó Kongresszuspártnak. A jobboldali erők minden lehetőséget felhasználnak az elmaradottság konzerválására, a társadalmi reformok megakadályozására. (Pergőtűz alá vették például a földreform végrehajtását, az államosított bankok munkáját, támadást indítottak a kormány 20 pontos gazdaságfejlesztő programja ellen.) A kormány a társadalmi vívmányok védelmére kénytelen volt rendkívüli állapotot bevezetni, melynek érvényességét a parlament további egy esztendőre meghosszabbította. India fejlődését segíti az a külpolitika, mely baráti viszonyt épít a szocialista országokkal, fejleszti velük kulturális és kereskedelmi kapcsolatait. India hozzájárulása Ázsia békéjéhez és biztonságához előmozdítja közös ügyünk, a békés egymás mellett elés megvalósítását, a világbéke megőrzését. N. I. Közlemény Nyárddi Róbert, az MTI tudósítója jelenti: Giscard d’Estaing francia államfő kedden délután zárómegbeszélésen találkozott vendéglátójával, Joszip Broz Tito elnökkel. A hivatalos tanácskozások befejezése után közzétették a látogatásról és a francia—jugoszláv magas szintű tárgyalásokról kiadott közös közleményt. A két elnök — emeli k! egyebek között a közlemény — megállapította, hogy a társadalmi rendszerek különbözősége és az egyes külpolitikai kérdésekben mutatkozó eltérő állásfoglalások nem akadályozhatják az együttműködés bővülését. A közlemény bejelenti, hogy Giscard d’Estaing franciaországi látogatásra hívta meg Tito elnököt. közi árúforgalomban. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy Magyarországon megtermelt ipari, mezőgazdasági vagy egyéb árunak majdnem a felét exportálnunk kell, hogy a termelés folyamatosságát és fejlesztését biztosíthassuk. A Helsinkiben elfogadott ajánlások egyik — számunkra, létfontosságú — pontja a kölcsönösen előnyös, a kölcsönös érdekeknek megfelelő gazdasági kapcsolatok széles körű bővítését mondja ki. A helsinki értekezlet ajánlásaihoz ezért is fűzünk nagy várakozásokat: érdekeltek vagyunk, megvalósításukban, erőfeszítéseket teszünk realizálásukért és teljes szívvel támogatunk minden - olyan nemzetközi törekvést, amely ezt szolgálja — fejeze be válaszát nagy taps közben Kádár János. Látogatás as osztrák parlamentben A sajtókonferencia után Kádár János az osztrák parlament épületébe látogatott. Kíséretében volt Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és dr. Nagy Lajos bécsi magyar nagykövet. Ott volt dr. Friedrich Frölichsthal, budapesti osztrák nagykövet is. A parlament bejáratánál Anton Benya, a nemzeti tanács elnöke és Otto Probst, a nemzeti tanács egyik elnök- helyettese fogadta az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, majd az elnöki tanácskozóteremben találkozóra került sor a nemzeti tanács és a szövetségi tanács képviselőivel. Ezen többek között részt vett Rudolf Schwaiger, a szövetségi tanács elnöke, valamint a nemzeti tanácsban képviselt három politikai párt frakciójának vezetője és a törvényhozás két házának több képviselője. Anton Benya üdvözlő szavaiban hangsúlyozta: „külön öröm számunkra, hogy ön a látogatás alkalmával olyan jelentőséggel kiemelte a lcéi szomszéd ország egymáshoz fűződő kapcsolatainak fontosságát.” A nemzeti tanács elnöke ezt követően tájékoztatást adott az osztrák törvényhozás szervezetéről és. munkájáról, valamint a magyar és az osztrák parlament között kialakult kapcsolatokról. Kádár János megköszönte a tájékoztatást, majd beszélgetést folytatott a ■ képviselőkkel, végül pedig megtekintette a parlament épületét. (MTI) /
