Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-07 / 289. szám
Dolgozni és művelődni Vita a szocialista brigádok ku luralis vállalásairól Gyermekcipőben jáiunk még A szocialista címért küzdő brigádok már eddig is tettek egyet, s mást a művelődésért, de úgy érzem, hogy még gyermekcipőben járunk. A brigádok, a brigádtagok többsége azt tartja, hogy végezzük el becsületesen a munkát, és, ha marad egy kis idő, akkor jöhet a színház, a mozi, meg a könyv. S az igazsághoz tartozik az is, hogy ma még nem kevesen vagyunk olyanok is, akik elalszunk a könyvek felett. Mindennek ellenére nem tartom tragikusnak a helyzetet. A tömegkommunikációs eszközök, a televízió, a rádió, az újságok hihetetlen mennyiségű információt szállítanak. S ha, mondjuk, a televízió egy görög drámát mutat be, az emberek reggel, munkakezdéskor beszélnek róla, összefüggést keresnek a dráma tanulságai és mai életünk között. Lehet, sőt, biztos, hogy ezek a beszélgetések nem egészen szakszerűek. Hiszen nem mindenki tudja pontosan, mi is az a görög filozófia, az antik dráma. Csak azt tudják, hogy valami szépet láttak, és ez foglalkoztatja őket, beszélnek róla. Később újra leülnek a televízió elé. Esetleg elmennek színházba is. A szocialista brigádoknak azért ennél többet kell tenni a művelődésért, a kultúráért. Én azt tartom helyes megoldásnak, ha a brigádtagok személyre szólóan, önként vállalják, hogy tanulnak, művelődnek. Az egyéni feladatok meghatározása, végrehajtása nehezebb, mint a kollektív vállalás, de többet ad az egyénnek és a brigádnak is, az értékelés is egyszerűbb. Itt van példának a mi brigádunk. Kilencen vagyunk együtt. És, ha történetesen egy filmet „csak'1 heten néztünk meg — mert kettőnek más dolga volt, vagy egyszerűen a film nem kötötte le az érdeklődését —, akkor ránk sütötték,' hogy a brigád nem teljesítette vállalását. Természetesen az egyéni vállalás nem megy könnyen, különösen az elején. Fontosnak tartom, hogy a brigádvezető járjon elöl jó példával, és pontosan úgy szervezze a brigádtágok vállalásait, mint például a társadalmi munkát. Ami pedig a kulturális vállalások tekintélyét illeti, a brigádoknak és az értékelést végző bizottságnak együtt kell erősítenie. Bálga József szocialista brigádvezető, salgótarjáni síküveggyár Együtt a gazdasági vezetőkkel Mi huszonkilencen dolgozunk együtt a brigádban, s úgy gondolom, hogy a munka mellett egyre többet teszünk a tanulásért, a művelődésért. A brigád csaknem valamennyi tagja tanult, vagy tanul valahol. Hárman — negyven éven felüliek már — elvégezték az általános iskolát. Többen tanulnak a marxista—leninista esti középiskolában, s más politikai tanfolyamokon. A gazdasági vezetőkkel együtt azt is megnéztük, melyik brigádtagnak, milyen a szakmai végKépernyő előtt RAJKIN Arkagyij Rajkin nevének népszerűsége nálunk legsikeresebb művészeink népszerűségével vetekszik. Mi a titka annak, ha valaki nevét említi, szájunk széles mosolyra húzódik és nyelvünkre tolul egy immár szállóigévé vált mondat: kicsit idegenes akcentussal: válámi ván... de nem áz igazi. A leningrádi művész osztatlan magyar sikerének természetesen ezer összetevője van. Elbűvölő egyénisége, művészi megfigyelőkészségének hallatlan pontossága, figuraíormá- ló képességének sokoldalúsága, feleslegektől, sallangoktól mentes lényegláttatásának plaszticitása szerves egységgé ötvöződve adják együttesen azt, amit Rajkínként érzékszerveinkkel felfogunk. S természetesen. mindezek mellett nem mellékes motiváció az sem, hogy olykor anyanyelvűnkön szól hozzánk, közvetíti többnyire általános érvényű, országhatárokat átívelő humorát, s ezt hordozó szép emberi gondolatait. Csípős ez a hufnor’, mert sohasem öncélú. Hétköznapos emberi gyarlóságainkat. az önzést, a hiúságot, a törtetést, karrierizmust, vsgy a mara- diságot, az emberi butaságot, korlátoltságot célozza még a szatíra fegyvereivel. És mindig telibe talál. S ez a telitalálat nemcsak neve'őlzmrinkát mozgatja meg, de gondolatainkat is. Körülbe’ül ez minékünk Arkagyij Raikin, a leningré- di Állami Miniatűr Színház igazgatója és vezető művésze, aki számos magyarországi, egyéni vendégjáték után ez év elején társulatával járt nálunk és kirobbanó s'kerrel lépett fel a fővárosban és több vidéki színpadon. A rendkívüli közönségérdeklődés teljesebb kielégítésére bölcsen tette s televízió, hogy a társulat műsorának színe-javáról felvételt készített, melyet az elmúlt szombaton láthattunk. Azt kell mondanunk, hogy a Miniatűr Színház, mint a szatíra műfaj fóruma jóval sokrétűbb és távolabbra mutató, mint azt az eddigi Raj- kin-szereplések alapján véltük. A műsor egészében lényegesen kevesebb volt, ami közvetlenül és elsődlegesen a nevettetést kívánta szolgálni, és lényegesen több, ami gondolati töltetével a káros és kóros emberi magatartásformák társadalmi veszélyességére igyekezett ráeszméltet- ni bennünket. Ilyen volt Raj- kin nyitó-, majd zárómonológja. De természetesen nem hiányzott a műsorból a bő- vérű szatirikus humor sem. mint amit a fodrászüzlet-jelenetben, a kesztyűjelenetben vagy a bürokratikus ügyintézést a töké’etességig hegyező jelenetben kaptunk. S nevetést! ullámaink közepette arra kellett döbbennünk, hogy ezeket is dúsan át- meg átszövi a mindennapi élet valós realitása. S hogy ezek tipikus magyar jelenségek is. sajnos, melyek mellett egyetlen társadalmilag elkötelezett színpad sem mehet el behúnyt szemmel, szó nélkül. Annyi hasznos töltet, amennyit a rendelkezésére álló nyolcvan percben Rajkin társulata szórakoztatásunkra és elgondol- kodtatásunkra felhasznál, a budapesti testvérszínpadok ké* produkciójához is elegendő volna. Ezzel, úgy gondolom, minősítést mondtam ki Raj- kinékról és önmagunkról egyaránt. Egyébként a leningrád' vendégek magyar segítőiként ülő megemlíteni Farkas András. Borbás Gabi. Dobránszkv Zoltán, Dailos Szilvia. Gera Zoltán. Hacser Józsa. Schubert Éva, Szegedi Erika. Szu- hav Balázs és Vitéz László nevét. akik alkalmazkodókészséggel támogatták a televízió ügyszolgálatát. (b, ».) zettsége, és mire van szüksége ahhoz, hogy eredményesebben lássa el munkáját. Most többen szakmai tanfolyamon tanulnak, a meglévő mellé újabb szakmát szereznek. Mi az idén már egyéni vállalásokat tettünk, a közös helyett. Az emberek nem egyformák a brigádon belül. A munkát, a művelődési vállalásokat is differenciáltuk. Az értékeléskor is hasonlóan járunk el. Egyénenként vizsgálja a brigád is, az értékelést végző bizottság is, hogy ki mit tett. Ennek megfelelően alakul azután az anyagi és erkölcsi elismerés. Lesz brigádtag, aki 300, és lesz olyan, aki 1000 forintot kap. Ügy gondolom, ez így igazságos. A brigád egyébként 1962- ben alakult. Többször elnyertük már az aranykoszorús jelvényt. Az utóbbi években — annak ellenére, hogy többet és jobban dolgoztunk, rendszeresen művelődtünk — mégis gondjaink voltak a minősítésnél. Húsz embert alig- alig tudtunk mozgósítani a rendezvényekre. Ez aztán az értékelésnél is éreztette hatását, visszaminősítették. Legutóbb már- csak ezüst jel vényünk volt. Verbói Károly brigádvezető, Salgótarjáni Kohászati Üzemek A vidékiekűek nehezebb Köztudott, hogy az építőiparban sok a vidékről bejáró munkás. Életkörülményeik, így művelődési lehetőségeik is nehezebbek, mint a városiaké. Ha ledolgozzák a nyolc órát, viszi őket az autóbusz haza. Ha adottak is a művelődési lehetőségek falun, sokan akkor sem élnek vele. Ott a kert, a jószágok. Valakinek azt is el kell látnia. Legfeljebb a televízióra és az újságra marad idő. Véleményem szerint az is műveltséget jelent, hogyha egv ember tájékozott a világ dolgaiban. Tudja, hogy ml történik az országban, a megyében. Csakhogy ezt senki nem veszi számításba a brigád- vállalások értékelésénél! Fodor Károly brigádvezető, Nógrád megyei Tanácsi Cpitőipari Vállalat 21.40: VOLT EGY MŰSOR.. I. rész. EGYSZER Jelenet a „Feltűnés nélkül” című riportfilmből. (December 7. — Kedd — 17.35 h.) Jelenet a „Századunk” XXV. részéből. (December 7. — Kedd — 20.00 h.) Tavaly nyáron jelentkezett utoljára az Ötszemközt című adás, amelyben Vitray Tamás neves közéleti embereket, színészeket, tudósokat, politikusokat, írót, zenészt, ültetett a kamerák elé. Most „Az ötszemközt emlékezetes perceiből” alcímmel képernyőre, kerül a műsor fináléja. Vitray Tamás azt mondja: „Nagyon izgatott, van-e valami közös az »Ötszemközt«- ben már szerepelt, szakmájukat, hivatásukat szinte mo- nomálisan szerető emberekben, A sorozat szerkesztőjével, Roska Katalinnal és rendezőjével, Fellegi Tamással, az Ötszemközt-sorozat záróakkordjaként összehoztunk egy kísérletet. Kíváncsiak voltunk, hogy viselkedtek riportalanyaink például életük válságszituációban. Vagy: található-e gyermekkorukban, olyan motívum, amely későbbi pályájukon meghatározó, lehetett. Mi nem akartunk befolyásolni senkit, ha van valami közös, azt döntse el a néző. Az én konklúzióm: minden ember egyforma: Vagyis az egyik ilyen, a másik olyan”. Várnézőben Nógrád megye bővelkedik történelmi romokban. Minden harmadik, negyedik község határában volt legalább egy népvándorlás kori földvár, pa- lánkvár, vagy valamiféle történelmi erődítmény. Akik felkeresnek egy-egy várromot, keveset tudnak meg a történelemből. Sokkal többet azok, akik a szécsényi kastélymúzeum két kis termében berendezett kiállítást megnézik, mellyel a rendezők áttekintést nyújtanak Nógrád várairól. Egykorú ábrázolások alaprajzok, irodalmi idézetek és — másolatban — történelmi dokumentumok adják a tárlók hátterét. Elöl pedig a gazdag ásatási anyag néhány darabja látható. Az átlaglátogató természetesen először a fegyvermaradványokat keresi és találja meg. Pedig sok ennél érdekesebb, értékesebb látnivaló is akad a tárlókban. Edény- és kályhacsempe-töre- dékek, melyeken a mértani ábrázolás mellett egyszer-egyszer feltűnik egy középkori alak, bemutatva a kor viseletét, s egy-két olyan virágmotívum, amely azóta a népi hímzések világába került. Kevesen tudják például, hogy a nógrádi vár ásatásakor még vízve- zetékcső-töredékekre is bukkantak. A figyelmes látogatónak a grafikus ábrázolások között is akad csemegéznivaló. Például az a rajzsorozat, mely a Nógrádban legelterjedtebb, beltornyos csigavonalú várépítkezést ismerteti. Ilyen vár —, hogy csak a két legismertebbet említsük — Salgó és Hollókő. A kiállítást kiegészítik azok a könyvek, melyekből az ér» deklődők bővebb ismereteket szerezhetnek Nógrád várairól, történelméről. Az időszakos, kiállításnak a vendégkönyv bejegyzései szerint a múzeumi hónap óta, amikor megnyitották, nagyon sok látogatója volt. Mindenki — főképp a tanárok — elismerően szólt róla, kiemelve pedagógiai értékét. NÖGRÁD — 1976. december 7., kedd «ARABAS TIBOR regénye nyomfti irta CS HORVÁTH TIBOR. rajzolta: ZOKAD ERNŐ Túl késő Fritzi Massary, a neves éne-' kesnő és Max Pallenberg, a komikus a legboldogabb házaspárok közé tartozott. Ha támadt is közöttük olykor nézeteltérés, igyekeztek humorral áthidalni. Egy alkalommal Max Pallenberg szokatlanul későn ért haza. A színházi próbának ugyan este hatkor már vége volt, a komikus azonban még csavargóit egy keveset Berlinben, s csak este tízre ért a lakásba. Felesége — mint mindig — figyelmes háziasz- szonyként sürgölődött körülötte, és egyetlen szó nélkül végighallgatta férje magyarázkodását. Másnap hajnalban 5 órakor csengett a vekker. Mint akit a skorpió csípett meg, úgy ugrott ki Pallenberg az ágyból, ránézett az órára, majd dühösen mondta: „JVe- gyed tízre kell a színházban lennem, éppen elég lenne, ka nyolc órakor kelnék fel". — Lehetséges — válaszolta kuncogva Fritzi Massary —. de, ha a színházból hazafelé négy óráig tart az út, logikus, hogy odafelé is ugyanannyi időre van szükséged. Nem illik megvárakoztatni a kollégákat. Tanulnak a dolgozok Az Érsekvadkerti Építőipari Szövetkezetben a közelmúltban tanfolyamot szerveztek a betanított munkások számára. A női részleg dolgozói gyarapítják szakmai ismereteiket. Többek között a TUNER nagyfrekvenciás hangolóegység gyártásához szükséges alapfokú tudnivalókat sajátítják el továbbképzésen, melynek befejezését a jövő év márciusára tervezik. A Balassagyarmati Ruhaipari Szövetkezetben november végén kezdődött tanfolyam. Az egyéb -oktatásban nem részesülő szocialista bri- Acltagok hat előadáson ismerődnek szövetkezetpolitikai kérdésekkel. I
