Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-05 / 288. szám
Mai arról: — mai rmberpk A romilányi i€on§|r@$$z&s'sr€i készülve ROMHANY. VÁLTOZÓ, nagyon gyorsan alakuló község. Országos hírű gyár. emslstes házak. Bokáig éró sár, ridegnek tűnő utcák. A szép ABC- boltban jó áruellátás, az utcára kiengedett tyúkok, kacsák... Ilyennek látja Romhányt az idegen. Aki évek óta itt él, ide köti a hivatása, munkája, lakása, bizonyára más szemmel nézi a falut. Hat esztendeje romhányi lakos dr. Szépvölgyi János fogorvos. Fiatal házas, két gyerekkel. Az első napokban, amikor ide költöztek, talán magú« sem hitték, hogy meggyökerezne«. — Gondolja csak meg. Mind a ketten pestiek vagytinic. Amikor a diploma után pályázat útján kerestem állást. Romhányt a hármas számú ..esélyesnek” jelöltem. Mit tesz a véletlen, ide jöttünk. Mindez hat esztendővel ezelőtt történt. — És azóta? — Nagyon jó\ megvagyunk. Az első évben szükséglakásban éltünk. De aztán felépült a gyógyszertár és a fölötte levő szolgálati lakás. A gyerekek óvodába járnak. Nem cserélnénk föl Romhányt más községgel.' A lakás valóban nagyon szép. Három szoba, összkomfort. Aia'ta a rendelő. — A rön‘gent most szerelik. Ha meglesz, a romhányi bármelyik pesti rendelővel vetekedhet — mutatja büszkén birodalmát Szépvölgyi doktor. — Hat falu — Romhány, Bánk, Szátok, Kétbodony, Kisecset, Szénié — ötezer embere tartozik a doktor körzetébe. Igazán nem panaszkodhat „munka nélküliségre”. Ha valakinek fáj a foga, még éjjel is felzörgeti az orvost. Amikor a Szépvölgyi-házaspár megérkezett Romhányba, tudtukra adták: számítanak közéleti tevékenységükre. Fiatalok, energikusak, értelmiségiek. Nagyon nagy szükség van rájuk. — BAR A KÉRÉS NF.M lepett meg. akkor mégis azt mondtam, hagyjanak egy kis időt. Ismerkedésre, letelepedésre. így történt. Rövidesen megszülettek a gyerekek, kellett pár esztendő, amíg beilleszkedtek, kialakították életformájukat. A tavasszal Szépvölgyi János kereste meg a tanácselnököt: „Itt vagyok. Ügy érzem, elérkezett az ideje, hogy részt vállaljak a közösségi munkából. Úttörőkorom óta nyüzsgő ember vagyok, hiányzik az effajta elfoglaltság....” Érthető örömmel fogadták. Rögtön rábízták a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság elnöki posztját. Nincs veszély — jól halad a helyreállítási munka A salgótarjániakat, He a környező községekből a megyeszékhelyre érkezőket is foglalkoztatja az Arany János úti építkezés gondja. Korábban sok szó esett az úgynevezett C Jelű út támfalának megcsúszásáról, most pedig a főutcán közlekedők a Karanes Szálló háta mögött nagy területen fóliával letakart földrészt látnak Ez a jelenség is sok szóbeszédre adott már okot, többek között arra, hogy ismét megcsúszott a hegyoldal, s vele együtt megmozdult a nem is olyan régen átadott új óvoda és bölcsőde épülete is. Mi a helyzet, mi az igazság, erről beszélgettünk Morvái Ernővel, a Salgótcyrjáni városi Tanács általános elnökhelyettesével. — Ha nem is minden igaz* de valami igazság van a szóbeszédben. Mégpedig az. hogy az Arany János úti óvoda alatt is megmozdult a rézsű, felhámlott a hegyoldal felső rétege, és ez csúszik lefelé. Ezen a részen ugyanis régen egy vízmosás volt, amit agyaggal töltöttek fel. Most a víz elázlatta az agyagot, ezért csúszik a felső réteg. De mindjárt elöljáróban kijelenthetem, hogy ez a csúszás nem veszélyeztet -ssemmit. Sem az Arany János úti óvodát, bölcsődét, sem pedig a B út támfalát. A fóliára azért van szükség, hogy az őszi nagy mennyiségű csapadékvíz ne , szivároghasson a rétegbe. Ez tehát megelőzés. — Dolgoznak a helyreállításon? — Igen! Már elkészült két kutatóakna a talajszelvény összetételének megállapítására. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat hozzálátott a védelem tervének elkészítéséhez is. Elgondolás szerint várhatóan három hét múlva hozzálátunk a helyre- állításhoz. — Ha már az Arany János útnál tartunk, mi a helyzet most a C jelű út támfalának helyreállításával? — Sajnos, ez a munkálat, illetve helyreállítás több millió forintot igényel. Immár második éve bajlódunk a C jelű út támfalának csúszásával. Mint ismeretes, le kellett állítani a lakóházak építését, ami mintegy 240 lakás elkészültének határidejét „csúsztatta” el. Zavarja a támfalcsúszás a közlekedést is, elsősorban a pártiskola és az épülő számviteli főiskola irányában. Azt is el kell mondani, hogy a tervezők, kivitelezők és a beruházók között a pereskedés azóta folyik. Ennek ellenére a város érdekeit megértve a támfal helyreállítása megkezdődött, és jó ütemben halad. A nehéz, mélyépítő munkát a Szénbánya Vállalat bányamentői végzik. A bányaműtök gyors és jó minőségű munkát végeznek, ami lehetővé teszi, hogy a víztelenítő bordák építését még ez év vegére befejezik. Egy másik téma, de ehhez hasonló, hogy dolgoznak az alsó támfalrendszer építésén is az óvoda udvarán. Ezt a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai látják el. Sajnos, a munkálatoknak csak egyhar- madát végezték el eddig. Azt szeretnénk, ha a bányamentőkhöz hasonló ütemben folytatnák a munkát, s az építők is felkészülnének a lélicsítésre. Ez azt jelentené, hogy a tervezett, 1977. első fél év helyett az első negyedévre befejeznék a munkálatokat, ami lehetővé tenné az Arany János úti építkezés biztonságos folytatását. — Milyen tanulságot vontak le a két esetből? — Akár a C út támfalának megcsúszása, akár az óvoda előtti oldal megmozdulása feltétlen figyelmeztető. Arra figyelmeztet bennünket és a tervezőket, hogy a jövőben az építési területet jobban válasszuk meg. Úgy látszik, hogy az Arany János utcai építkezésen ed- dik a gondosság nem volt elég. A jövőben körültekintőbb tervet kell kérni. Végső soron azt kell mondanom, hogy nincs veszély, jól halad a helyreállítási munka, az Arany János úti rész Salgótarján egyik legszebb városterülete lesz — fejezte be nyilatkozatát Morvái Ernő. Ez volt az első lépés. Rövidesen a községi népfrontbizottság elnökévé választották. — Ez már keményebb diónak látszott. A népfront nem olajozott gép. Olyan emberek- kellenek a bizottságba, elnökségbe, akik szívvel-lélekkel csinálják, amit vállaltak. A népfront szervező munkájára, mozgósító hatására nagy szükség van. Az semmit nem ér, ha csak jelentéseket Írogatnak, vagy néhanapján egy- egy tanácskozást tartanak. Romhányban válami elkezdődött. összeült az elnökség és munkatervet készített. • — Arra törekedtünk, hogy az élethez igazítsuk az elképzeléseinket. Az itt élő családok anyagilag nagyon jól élnek. Nézzen körül a községben. Szép házak, kocsik, ví- kendtelkek. De a megszerzett javakkal még nem tudnak úgy élni, hogy azok a kényelmet, a szebb, okosabb életet szolgálják. A szép fürdőszoba gyönyörű csempékkel már általános, de sokan még mindig lavórban fürdenek. A cifra, méregdrága vaskerítések sz:n- tén csak azt szolgálják, hogy a csa'ádok fitogtassák: nekik is telik.... — Az a fontos, hogy az emberek érdeklődését felkeltsük. Ha hasznos munkáról van szó, szívesen segítenek. A faluban szeretnénk társadalmi munkát szervezni. Ráfér Rom- hányra, hogy. szebbé tegyük az utcákat, virágokat, fákat ültessünk. Jó előadásokat tartani, a művészeti kérdésektől kezdve egészen a családi nevelésig. Épül egy tornacsarnok, mindenki nagyon örül. Az elmúlt évben Romhányban a társadalmi munka értéke személyenként kétszáz forint volt. TERVEKBEN NINCSEN hiány Romhányban. A tanács és a népfront együttműködése már eddig is sok hasznot hozott. — Van még egy dédelgetett tervünk. Ha felépül az új gyár, és több vizünk lesz, egy uszodát szeretnénk a faluba. Az lenne csak az igazi... Csatái Erzsébet \ Inferjú <Jr. Moharos Józseffel, a TÓT elnökhelyelfescve! Munkatársunk felkereste dr. Moharos Józsefet, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa szövetkezetpolitikai kérdésekkel foglalkozó elnökhelyettesét, hogy a közelgő kongresszusról beszélgessen vele. azt helyi viszonyaikra alkalmazva feldolgozták. Ahol a beszámolóban §aját ügyeikről hallottak, a vita élénk és alkotó volt. — Hol tart a kongresszus előkészítése? — December 15-én ül ösz- sze a harmadik országos termelőszövetkezeti kongresszus. A területi szövetségek megtartották azokat a gyűléseket, amelyeken megválasztották a kongresszusi küldötteket, sőt, részben már a TOT-tagokat is. Viszont október 10-én befejeződött a több embert érintő szakasz: a tsz-ek és társulásajk közgyűléseken,, illetve küldöttgyűléseken választották meg küldötteiket a területi ülésekre. — A demokrácia szélesítésének jegyében ez alkalommal a termelőszövetkezetekbe előre kiküldtük azt az anyagot, amely a kongresszus napirendién is szerepel. Ellenőrizzék, hogy jól ítéljük-e meg a helyzetet és ha úgy gondolják, módosítsák az elképzeléseket. Másik fontos célunk volt, hogy a kongresz- szusra olyan küldötteket válasszanak, akik képviselni tudják azokat a speciális kívánalmakat, amelyeket a szövetkezetek a mozgalom fejlődésével szemben támasztottak. — Mennyiben teljesült ez a várakozás? — Nagy örömünkre szolgál, hogy kivétel nélkül valamennyi közgyűlés, részközgyűlés, küldöttgyűlés — márpedig ezek száma meghaladta a másfél ezret — már az első összehívásra határozatképes volt Ez a siker azt igazolja, hogy a tsz-tagokat érdekli a kongresszus, bele akarnak szólni annak munkájába. — A gyűlések nagyobbik részén a szövetkezet vezetősége, illetve a közös vállalkozás igazgatósága „adaptálta” a kiadott kongresszusi irányelveket. Tehát nem egyszerűen felolvasták a szöveget, hanem — Volt-e a vitának kiemelkedő, központi témája? — Második kongresszusunk előkészítése során a viták.kö- zéppontjában az SZTK-ügyek álltak. Tehát az, hogy a tsz- tagok hátrányban vannak a betegellátásban, a nyugdíjazás szempontjából. A kormány azóta ezt a panaszt orvosolta. — A mostani vita legjellemzőbb érdekessége: a tsz- ekben együtt dolgozó különböző rétegek aktivitása. A legtöbb felszólaló a traktorosok ás a baromfigondozók közül került ki. Mindkét csoport fizikai dolgozókból, általában szakképzett fiatalokból áll. Viszont a traktorosok férfiak, a baromfigondozók túlnyomó részt nők. — Nagy számban szerepeltek a vitában a választott vezetők is, tehát az agronómu- sok. közgazdászok, áruforgalmisok. munkaügyisek. Észrevehető azonban, hogy hiányoztak a vitából azok. akik oktatással, továbbképzéssel, kulturális kérdésekkel, sportügyekkel foglalkoznak. lődni kell, ám a képzés és továbbképzés nem mindenben felel meg a tsz-adottságoknak. A továbbképző tanfolyamok tartósak és bentlakásosak. A nők ezeken családi okok miatt nem tudnak részt venni, a vezetők pedig nem szívesen hagyják el tartósan a gazdaságot. A tsz-sajátosságokhoz jobban igazodó képzési és továbbképzési rendszert kellene találni. — Az idősebbek, az alapító tagok figyelme általában a háztáji problémák és a nyugdíjba került tsz-tagok sorsa felé fordult. Hangoztatták például, hogy az érdekképviseleti szervezetekben a nyugdíjasoknak is helyet kellene biztosítani. — Szolgált-e a vita? meglepetéssel — Mit kívántak a képviselők”? ,réteg— Eltérő helyzetüknek megfelelően mást és mást. Általános volt az igény a fokozottabb képviseletre. Tehát arra, hogy a kongresszus, vagy a TOT ne az „elnökök testületé” legyen, -hanem többen kerüljenek be a fizikai dolgozók és. a középvezetők, valamint a nők soraiból. — A középvezetők — de az elnökök, főagronómusok, főkönyvelők, jogászok is — feltűnő eréllyel hangoztatták: túlságosan szövevényes úton jut el a népgazdasági akarat a tsz-ekbe, nem mindig idejében és nem is mindig egyértelműen. — A nődolgozók képviselői de a választott vezetők is helyettese, elmondták, hogy tanulni, fej— Meglepően sokat foglalkoztak a felszólalók a sajtó, a hírközlő szervek munkájával. Megállapították, hogy a megyei lapok, a rádió és a Szabad Föld sok segítséget ad munkájukhoz, így például a kongresszusi előkészítéshez is. Hiányolták azonban a televízió, és az egyéb országos lapok segítségét. — Végül is „mi maradt állva” a kiadott tézisek közül és min kell majd, a viták tanulságait levonva, változtatni? — Örömmel nyugtázhatom, hogy a kiadott tézisek 90 százaléka egyetértésre talált a közgyűlésen résztvevő százezrek körében. A tanulságokat levonva azonban két irányban módosítani fogjuk az elképzeléseket. Az egyik: határozottabban fogjuk sürgetni az állami irányítás egyszerűsítését és hatékonyabbá tételét. A másik: a szövetkezeti demokrácia és az elhangzott kívánságok figyelemEevételé- vel gondoskodni igyekszünk arról, hogy1' az egyes rétegek — a nyugdíjasok is — megfelelő képviseletet kapjanak — mondotta befejezésül dr. Moharos József, a TOT elnökF. B. A laboráns Sokat kell még tanulnom Karcsú, gyermekarcú fiatalasszony Sütő Istvánné, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat pásztói telepének laboránsa. Egy 9 éves fia és egy 10 éves lánya van. Annak idején, 1963-ban, ő maga is gyerekfejjel, az általános iskola ■elvégzése után került a tejüzembe, nagyapjának kérésére, aki balesetet szenvedett. Hoppal József akkori telepvezető vette pártfogásába a serdülő kislányt. — Kellett a pénz, azért jöttem el dolgozni. Ugyanis nagy- szüléimnél laktam. Mit szoktam meg nehezen? Pár pillanatig hallgat, miközben gondolatai visszakanyarodnak az itt eltöltött' szűk másfél évtizedre: — A keramitkockákon való közlekedést. Nagyon csúszott, nem mindig tudtam megtartani az egyensúlyomat. Ha jól emlékszem, négyforintos órabért kaptam, mint négyórás dolgozó. Ezért is szaporán kellett járni a kezemnek, mert a félautomata vajadagoló gép nem hagyott tétlenkedni. Egy óra alatt 70—80 kilogramm vajból készítettem 10 dekás csomagokat — lebbenti fel az emlékez.és fátylát a csendes, halk szavú fiatalasszony. Különböző beosztásban dolgozott, majd szülés után jelenlegi munkahelyére, a laboratóriumba került. — Szondi Valériától, aki most művezető, sajátítottam el a Jaboránsi munkát. Feladatom, hogy csak jó minőségű tej kerüljön ki a fogyasztókhoz. — Sikerült? — Eddig még igen. Valószínű azért, mert nemcsak én, hanem mások is nagyon vigyáznak rá. Előfordult, hogy valamelyik szállítmányra nemet mondott? — Igen, még a kiszállítás előtt, mert nem volt jó a pasztőrözés. Újra csinálták, utána ismét mintát vettem, s megvizsgáltam. Ekkor már kifogástalannak találtam. Ilyesmi csak nagyon ritkán fordul elő nálunk — jegyzi meg. Elmondása szerint az itt eltöltött csaknem 15 év alatt sokat tanult, de még nagyon sokat kell tanulnia ahhoz, hogy otthon legyen a szakma több területén. Jelenleg Pi- linyi Beatrixtől — aki Szegeden végezte el az élelmiszeripari főiskolát — tanulja a bakterológiát. — Ha szabadságon van, vagy más hivatalos elfoglaltság szólítja el az üzemből, akkor én helyettesítem. Megvizsgálom a tejtankok tisztaságát, azt, hogy nem fertő- zött-e a tej, nincs-e benne kó- li? Nagyon erdekes ez a munka, nagyon szeretem csinálni. Hogy még jobban helytálljak, tovább kell tanulnom. Jelentkeztem a szakmunkásképző tanfolyam elvégzésére. Januárban indul. — Mit szól ehhez a férje? — Egyetértett vele. — Mi a terve a szakmunkásképző elvégzése után? — Szeretném megszerezni a technikusi végzettséget. Nem lesz könnyű az első időkben, mert az általános iskola elvégzése, és a mostani elhatározás között bizony elég hosszú idő telt el. A tanuláson kívül mint KISZ-tag, továbbra sem akar lemondani közéleti tevékenységéről. A szakszervezet nőfelelőseként reálisan képviseli nőtársainak érdekeit;» Ezért nem tudott nemet mondani az üzem igazgatója mindazokra a kérésekre, amelyeket dolgozótársai érdekében tolmácsolt a vezetésnek. — Sok gyakorlatra van szükségem a továbbképzés _ % m ellett, hogy még jobban megfeleljek munkatársaim bizalmának, az önként vállalt társadalmi feladatnak — mondja a fiatalasszony. Szó szót követ, majd témát váltunk. — Nem, nem hívtak máshová dolgozni, de nem is gondoltam sohasem távozásra, összeforrott törzsgárda dolgozik itt együtt. Nem tudnék megválni tőlük. Egyébként hosszú időre elköteleztem magam. A vállalattól 15 évre negyvenezer forint kamatmentes hitelt kaptam lakásgondom megoldásához. A beszélgetés során tapasztalt benyomásaimat erősítette meg Fülöp Árpád főművezető, aki a következőket mondotta: — A fiatalasszony gyerekfejjel került az üzembe. Akar, tud dolgozni, szereti az üzemet, az aranykoszorús Tyeres- Rova brigád tagja. Dr. Ispán Károly üzemigazgató pedig így vélekedett: — Mindenki szereti. ,szavára adnak munkástársai, tud a nyelvükön beszélni. Csendes, szerény, megfontolt. Ha valahol segíteni kell, ő biztos az elsői: között van. Később megtudtam, hogy aznap délután zajlott le az a taggyűlés, amely _egyhangú- lag elfogadta Sütő Istvánné pártba való felvételét. V. K. NÖGRÄD — 1976. december 5., vasárnap 3 S.
