Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-05 / 288. szám
Egy nyelven beszélni buy nép!ront-kezdeményezés tapasztalatairól „A döntő él, hogy gondolkodni tanítsunk" >zentágothai János akadémikus nyilatkozata AZ EMBEREK KÖZÉLETI aktivitása, amely egyik alap- feltételét jelenti a szocialista demokrácia fejlesztésének, természetesen a műveltség emelésével összekapcsolódva, napjaink sokakat foglalkoztató kérdése. Éppen politikai fontossága révén a fejlett szocialista társadalom építésének jelenkori követelményeiből fokadóan. Ezért is üdvözölhettük olyan egyértelmű lelkesedéssel a homokterenyei községi népfrontbizottság kezdeményezését, amely egész hétre terjedően tette vizsgálat tárgyává a közművelődés és a közéleti aktivitás kölcsönhatását, osz- szeiuggéseit. S tovább növelte hasznosságát, hogy nem hagyott figyelmen kívül egyetlen társadalmi osztályt, léte- get sem. Éppúgy foglalkozott a munkásök és a nők közéletben betöltött és betöltendő szerepével, mint az ifjúságéval, az értelmiségével, vagy a nyugdíjasok, a cigánylakosság e területét átfogó problémáival. A lakosság valamennyi rétege, korosztálya képviseltette tehát magát ezeken a rendezvényeken, ahol elmondhatta mindenki a véleményét, tapasztalatait, tanácsait. Ilyeténképpen az egész lakóterületet érintő és érdeklő kérdések kerültek megtárgyalásra, a közösség örömét és gondját állították az irányító állami, politikai szervek és tömegszervezetek munkájának középpontjába. A járási TIT-szervezet segítségével megrendezett közművelődési hét Homokterenyén nem tekinthető művelődési előzmények nélkülinek. Ezen a területen már évek óta eredményes ismeretterjesztő munka folyik, a közművelődés is számottevő sikereset ért el. A tanácsi fenntartású könyvtár tevékenysége a járásban egyike a legjobbaknak. A felnőttoktatás terén szintén jelentősek az eredmények. A dolgozók kihelyezett gimnáziumát a nyáron például 51-en fejezték be. S a tanulásnak olyan presztízse, becsülete alakult ki, hogy november elején már nyelvtanfolyamot is lehetett indítani a községben. A német nyelv- oktatás jelenleg két csoportban folyik a helyi népfront- klubban, a, hallgatók száma megközelíti a negyvenet. Közöttük — mint a gimnázium esetében is — jelentős számban találunk munkásokat. Amit most elmondó! tunk, nem egyenlő a teljességgel, arra viszont elégséges és meggyőző, hogy a valóságnak megfelelően éreztessük a közelmúlt és a jelen művelődési tevékenységét, az elért eredményeket. ISMERETÜNKBEN MAR egyáltalán nem tekinthetjük véletlen akciónak, sza'.maígy élünk mi Petióleumos hétköznapok HEJ, DE HUNCUT ember a kisöreg! Minden szavunkat kiforgatja, mindenre van egy-két csípős megjegyzése, saját életbölcseletéből merített szólásmondása. Ki-ki- pislant a nagy sapka alól, aztán mikor látja, hogy nevetünk, ő is elmosolyodik. Abból a morózus fajtából való, aki szégyenkezik a lágy szíve, csupa-lelke miatt. Takargatná mindenáron, kemény szóval, dohogással, ellenkező« szavakkal... Élete: kemény élet. Napjai: Izzadságszagú hétköznapok. Érdes, durva tenyerének tapintása, ahogy kezet ad. De az arcát elkerülték a ráncok, olyan 'sima, hidegtől pirosra csípett, hogy sok fiatal rá- irigyelhetne. __ Hány esztendők is, János b ácsi? — Hogy Ijány-e? Vénebb vagyok én már a véntől, a nyolcvanadikat taposom. 1897- ben láttam meg a napvilágot Alsószátokon. Aztán tudja-e milyen világ járta akkoriban? Siránkozott a gyereknép: — Mama, adj kenyeret! — De ha nincsen... — Megeszem én ha nincs is! Viccformának veszik ezt már a fiatalok, pedig áok igazság van benne. Ma az a szokás, hogy ha est.e felszeg, a család egy kenyeret, reggelre már kihajítják, mert nem friss. Régen meg? Sütött az anyám egy vetet kemencére- valót, aztán azon rágódtunk egy hónapot. Helyeselnénk, bólogatnánk, de ránk mordul a kisöreg: — Ne tegyenek úgy, mintha átéreznék. Nem értik maguk a régi világot. Olyan fiatalok, hogy nem sokat hallottak még délre harangozni! Óriási kacaj a cukorrépahegy tövében. Idős Barta János bácsi már megint elmés kedvében van. Kaparhatja a hosszú nyelű villával a földet, aztán beinvitál a melegre fűtött kis bódéba; — Jöjjenék hát! Azt gondoltam, csak néhány szót váltanak egy ilyen magamfajta öreggel. De ha az életemre kíváncsiak, üljünk meg a kályha melegében! — Amikor 1919-ben megnősültem, Szécsénkéről ho*tam a menyecskéi, nem volt nekünk semmink. Éjt nappallá tettem, dolgoztam a mezőgazdaságban. Voltam kondás, béres, napszámos. Voltam én már minden, csak még akasztott ember nem. No, addig szorítottuk a munkát, míg összeszedtünk tíz hold földet, egy kis házat Kisecseten. Aztán itt is öregedtünk bele az életbe. Amíg bírtuk az asz- szonnyal, a tsz-be jártunk. Aztán onnan is elmaradoztunk. Kavarognak az emlékek a kis fabódéban; látjuk az öreget a világháborúban viseltes katonái között... Aztán fut a gondolat, új kép, új világ; a termelőszövetkezet nyújtotta biztonság, a változó falu, a változó emberek.... — Család van-e, János bácsi? — Két gyerek, meg két onoka. összejövünk hébe-hóba, meghányjuk-vetjük a sorunkat, panaszoljuk az idő múlását Mert hát ők se mai gyerekék már. — Az egészségre nem panaszkodik.... — Nem én. Nem rágja az én tüdőmet nikotin. Soha nem dohányoztam. Húst már öt esztendeje nem eszek, árt a szervezetnek. Szíverősítő? No, abból naponta két íéldecit csak leerőltetek — kacsint az öreg, aztán indulunk vissza a cukorrépahegyhez. — A hatvani cukorgyárnak szállítják. Én gereblyézem kupacba, a mázsálásnál is segítek. Amikor a fizetésről kérdezősködtem, azt mondták; — Ne féljen bátya, nem veszünk össze! Hát én nem is félek. Akármennyit is adnak, jól jón a kis nyugdíjhoz. — Az esték? A munka utáni pihenőórák? — Azok a jók. Beülni a karosszékbe, aztán a petróleumlámpa fényénél elbíbelődni a múlttal... — Petróleumlámpa? — AZ BIZONY. Az egész faluban bevezették a villanyt. Én nemigen álltam rá. No, nem maradiságból! A petróleumlámpa halvány fénye, nekem a sájat életem fénye. A fiatalságé, a megdolgozott nehéz esztendőké... — vkm — 4 NÖGRÁD — 1976. december 5., vasárnap lángszerű fellobbanásnak a helyi népfrontbizottság említett közművelődési kezdeményezését. Nagyon is reális, megalapozott igényeken alapult. Homokterenyének 1260 lakosa van. A művelődési rendezvényeken pedig több mint 200-an vettek részt. S híven fejezi ki az aktivitást, hogy a2 előadásokat követő konzultációkan csaknem 40-en nyilvánítottak véleményt. S nem is akármilyent; olyanokat, amelyek hozzáértésről árulkodtak, tanúsitották a közösség dolgai iránti érzékenységet, felelősséget, a tenni- és segíteniakarást. A munkások például nagyon világosan és helyesen fogalmazták meg többek között- az iskola és az üzem kapcsolatának, továbbfejlesztésének, a politechnikai képzés hatékonysága emelésének szükségességét, önmaguk és a műszaki értelmiség továbbképzésének fontosságát. Hasznos javaslatok hangzottak el a fiatalok művelődésének, közéleti aktivitásának kérdésében. A megnyilatkozásokból szinte kivétel nélkül érződött az őszinteség, a közösség gondjainak nyílt vállalása. Az, hogy a lehetőségek, a közéleti fórumok tartalmi munkájának fejlesztési igénye nemcsak a vezetők törekvése, hanem minden felelősséggel gondolkodó, jobban, szebben, emberibben élni kívánó emberé, legyen az munkás, értelmiségi, nyugdíjas, idős, vagy fiatal. És ez a tapasztalat mindennél lényegesebb! Homokterenyén együtt gondolkodtak az emberek: vezetők és nem veHároméves elméleti és iskolai-kísérleti munka alapján az MTA elnökségének közoktatási bizottsága elkészítette az ezredfordulóra várható műveltségeszmény koncepcióját, illetve annak a közoktatásra alkalmazható modelljét: számos résztanulmányra, s az* iskolai gyakorlatból szerzett tapasztalatokra alapozva dokumentumokat fogalmaztak meg. E dokumentumok egyikében hét nevelési tömb kialakítását javasolták, amely a jelenlegi tantárgy-rendszert, váltaná fel. A javaslat szerint a következő egységek kapnának helyet a jövő iskolájában: nyelvi-kommunikációs nevelés (anyanyelv és két idegen nyelv), matematikai nevelés, természettudományos nevelés, történeti, társadalmi nevelés, esztétikai-irodalmi nevelés, szomatikus és mentálhigiénés nevelés, valamint technikai nevelés. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége közoktatási bizottságának ajánlásáról gzentágothai János, az MTA alelnöke, a bizottság vezetője nyilatkozott az MTI munkatársának: — Igen lényeges eleme volt az egész munkának az iskolakísérlet. Az általános iskola alsó tagozatában integrált természettudományi oktatást szeretnénk megvalósítani. A természettudományi albizottságunk természetismeret nevű tárgyat javasolt, és ezzel rendkívüli eredményeink vannak. Szeretnénk, hogy a környezetismeret az alsó tagozatban már kezdettől fogva szétváljék: természet- és társadalomismeretre. Természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően a gyermekeknek előbb a közvetlen családi kötelmeket, családi viszonyulásokat, a lokális ismeretségi köröket kell megismerniük. — A gimnáziumokban szintén folynak már kísérletek: I.. és II. osztályban részben integrált, részben koordinált természettudományi oktatást nyújtunk. Ennek alapja, hogy a fizika és a kémia, valamint a földtudomány nem leíró része, anyagszerkezet címen olvad össze. Az anyag szerkezetét tehát az elemi fizika és a kémia bizonyos alapfogalmaiból építjük föl. A II. és a III. osztályban azonban ezek a tantárgyak szétválnak, ott külön tanítjuk a biológiát, a fizikát, a kémiát. A IV. osztályban ismét integrálódnak a tantárgyak, s itt megismerik a tanulók az anyag fejlődéséről, a világ- egyetem keletkezéséről szóló nézeteket. — A műveltségnek az ezredfordulóra kivetített képe fé-J lig-meddig futurológia jellegű elemzés. Izgalmas, konkrét elképzelések vannak már például a nyelvoktatásról. A magyar nyelv oktatását két idegen nyelv tanításával szeretnék kombinálni. Az ide- gennyelv-oktatást olyan korán kell kezdeni, amennyire csak lehet. Tudjuk, hogy idegen nyelvi környezetben 8—9 éves korig a gyermek néhány hónap alatt kiválóan elsajátít egy nyelvet, utána ez a sajátosság elvész. Az orosz nyelvet tehát már az óvodában szeretnénk tanítani, amikor még a gyermek játékosan fogja fel az egészet és a hangképzése is sokkal plasztikusabb. — Alapvetően új feladat a mentálhigiénés nevelés. Ezt tulajdonképpen a testnevelés egy részeként alkalmazzuk majd. Köztudott, hogy nálunk nem fejlődött ki kellőképpen a népsport, a tömegsport. Ez alapvető népegészségügyi probléma is. Egyre inkább nő a szabad idő. Azt szeretnénk, hogy ezt egészséges sportokkal, kirándulásokkal, turisztikával, vízi sportokkal, kempingezéssel töltsék ki. A perspektivikus műveltséggel foglalkozó alapkoncepciókban elég világosan megfogalmaztuk, hogy minden fiatalnak legyen igénye saját testi és lelki intellektuális adottságainak a kiművelésére, kihasználására. Egyebek közt ezzel is foglalkozik a mentálhigiénés nevelés. ezenkívül ennek keretében beszélünk majd a családi életre való nevelésről, a szexuális felvilágosításról. — Másik új blokk: a teoh- 'nikai ismeretek. A korábbi politechnikai oktatás és az „öt plusz egyes” forma nem vált be. A technikai oktatásnak sokkal nagyobb a feladata annál, hogy a háztartásban előforduló egyszerű technikai munkára felkészítsen. A természettudományi szakemberek azt javasolták, hogy a különböző természettudományi tárgyak fizika-, kémia-, biológialaboratóriumaiban ismerjék meg a tanulók a mai modern technika elemeit. — Elképzeléseinkből néhányat már alkalmaznak majd a középtávú, az 1978-ban bevezetendő tervben is. Elsősorban azokat, amelyeknek a feltételei érettek. Lényeges feltétel például a pedagógusok felkészítése, továbbképzése. Mai tévéaj'ánlatunk zetők. Együtt gondolkodtak a jobbért, s egy nyelven, azonos alapállásból és igénnyel beszéltek a megvalósításról, a lakosság közös érdekeiről. NEM LESZ HAT MEGLEPETÉS, ha jövőre újra hallunk hasonló kezdeményezésről — és talán ismételten a homokterenyei népfrontbizottság dicséretére. (ok) 21.S0: A ROZSA nvURFK. Hetven éve született Rózsa Ferenc, a magyar kommunista mozgalom mártírja. A műsorban azonban nemcsak rá emlékeznek, hanem testvérére. Rózsa Richárdra is, aki 1932-ben bevonta őt az illegális kommunista párt munkájába. Rózsa Ferenc építészmérnök volt, már fiatal korában rokonszenvezett a diákok mozgalmával, amikor Németországban dolgozott, 1931-ben érkezett haza. A munkásmozgalomban hamarosan fontos beosztásokat kapott. Irányításával jöttek létre a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezető szervei; tagja lett az 1941-ben alakult Központi Bizottságnak. Megbízták az illegális Szabad Nép szerkesztésével. 1942-ben elfogták; a vallatásokba és a kínzásokba belehalt. A műsorban harcostársai, barátai — Rózsa Irén, Kiss Tiborné. Révai Józsefné, Köböl Ferenc, Erdélyi György, Fodor Zoltán és dr. Vida Ferenc — emlékeznek rá és testvérére. BARABÁS TIBOR regénye nyomár írta CS HORVATH TIBOR. rajzolta: ZOrAD ERNŐ Tamás István: Vitorla tolláik ejtve utak mentén jegenyének szúrják Hívnak csalogatnak' röptűkben serény szomorú vadlibák Húznak az evezők Rovásukban bánat keserű elmúlás s megjárni csak egyszer csábító ős titok jélt vágy az óceán Szárnyszegett ember ki rókaként sandít a szőlőre mindenek fölött ki úrnak hitte magát szertelen gőgjének omladéka’ alól * szitkozódva ön árnyára kiált S húznak húznak szántva homlokunkba névjegyüket fehér s fekete vitorlák Karácsondi Imre: Virág szép tavaszi fűben kicsike kék virág kicsike kék virág üldögél a fűben leszakasztom néked azt a kis virágot azt a kis virágot elhozom én néked néked adom én azt kegyes ajándékba kegyes ajándékba megkapod te biz azt tűzd a kebeledre örülj néki kedves örülj néki kedves tűzd szép kebeledre csókolj meg virágért hagy örüljek én is hagy örüljek én is ölelj meg virágért beszéljél érette sok-sok kedvességet sok-sok kedvességet hadd halljak érette szeressél engemet virágom nem lesz is virágom nem lesz is csókolj riteg engemet V
