Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-04 / 287. szám
Dolgozni és művelődni A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM a megyében két évtizednyire. tekint vissza. A dorogházi szövetkezeti asszonyok, vagy a Salgótarjáni Kohászati Üzemek munkásai voltak az elsők? Szükségtelen versengés ma már. Sokkalta izgalmasabb kérdéseket rejt ennél a szocialista brigádmozgalom jelene és még inkább a jövője, amelyekre figyelni kell, figyelni érdemes. Ezek közül az egyik, hogy a szocialista brigádmozgalom az elmúlt években a munkások, a termelőszövetkezeti tagok, az értelmiségi dolgozók szocialista fejlődését segítő legfontosabb tömegmozgalom tett. Csak a nógrádi ipari üzemekben mintegy háromezer szocialista brigád, több mint harmincezer tagja vállalta a mozgalom célkitűzéseit. Harmincezer lelkiismeretesen dolgozó, művelődő munkás! Hallatlanul nagy előre- lendítője volt eddig is, s a jövőben még inkább az lehet a termelésnek, a kultúrának, a bontakozó szocialista életmódnak. Lehet, ha mindazok, akik részesei a célkitűzések kimunkálásának, megvalósításának, a mozgalom irányításának, támogatásának, nem kampányszerűen, hanem folyamatosan teszik dolgukat és a mozgalom mutatós, de gyakran formális elemei helyett a kevésbé látványos, tartalmi jegyek erősítésére fordítanak nagyobb gondot. A nemrégiben lezajlott munkás kulturális hetek rendezvényei lehetőséget nyújtottak arra is, hogy a brigádvezetők találkozzanak, tanácskozzanak. Ügy tűnik, hogy az kezdettől fogva nem hagyott kétséget jóformán senkiben, hogy a szocialista brigádok elsősorban munkakollektívák. Mindenekelőtt a közösen végzett munka az a kötőanyag, amely összehozta és együtt tartja a kisebb-na- gyobb csoportokat. Az viszont ma sem egészen egyértelmű, hogy ettől még egyetlen brigád sem vélt szocialistává. E közösségek éppen abban különböznek más munkabrigádoktól, hogy a termelési tervek teljesítése mellett vállalják az újítások, a korszerű munkamódszerek alkalmazásának és terjesztésének kezdeti kockázatát is, S ahogy a munka embert teremtett, a közös tevékenység, a közösségért érzett felelősség képes arra is, hogy a szocialista, a kommunista erkölcs normáinak megfelelően formálja, alakítsa a mai ember életszemléletét, életvitelét. Különösképpen akkor, ha „ösztönzést” is kap rá. CSAKHOGY ABBAN MAR EGYÁLTALÁN nem vagyok biztos, hogy a brigádvállalá- sokban megfogalmazott követelmények, az értékelés rendszere és gyakorlata mindenütt hasznos ösztönzőnek bizonyul. Emlékszem, egy alkalommal a Salgótarjáni Kohászati Üzemek egyik gyárrészlegében végighallgattam a szocialista brigádok munkájának értékelését. A gazdasági, a mozgalmi vezetők, a szocialista címért küzdő brigádok vezetői, tagjai nagy felelősséggel szóltak a munkáról. Elmarasztalták azokat. akik igazolatlanul hiányoztak, s emiatt az egészen köze! csillogó aranyjelvény végül is ezüst maradt. Hogy a kulturális vállalások sorsa mi lett? Arról bizony nem sikerült képet alkotnom. Mert nem esett róla szó. Legalábbis egyetlen olyan brigád sem akadt, amelyet azért minősítettek volna vissza, mert nem teljesítette kulturális, közösségi vállalásait S a példa nem egyedülálló. A kérdés tehát az, hogyan érvényesül a szocialista brigádok tevékenységében a hármas jelszó: szocialista módon dolgozni, tanulni és élni? Miért van az, ho©r a szocialista brigádok nem kis részében úgy látják, bár a munkásművelődés ügye sokat haladt előre» — mindenekelőtt a felnőttképzés, a munkások szakmai, politikai ismereteinek gyarapodása jelzi —, a tanulás, a művelődés még ma sem azonos rangú a termelést segítő vállalásokkal? Az érvek, vélemények sokaságából osupán kettőt próbálok kiemelni. Ezek közül az egyik, hogy a szocialista címért küzdő közösségek egy • részében már a vállalások kialakításánál tapasztalható bizonyos igénytelenség, amelyet azután az értékelés sem korrigál. A salgótarjáni síkés öblösüveggyárban, a BRG- ben, az írószer Szövetkezetben, a balassagyarmati kábelgyárban is akad olyan közösség, amely megelégszik általános érvényű jelszavakkal, így azután pontozni lehet minden eredményt. Azt is, ami esetleg kevesebb a korábbinál. S az sem okoz feltűnést, ha a brigádból kiközösítik azokat a munkásokat, akik nehezen birkóznak meg az általános iskolával. De olyan szemlélettel is találkozhatik az ember, amely megkérdőjelezi a szocialista brigádok érettségét, önállóságát a művelődési vállalások kialakításában, teljesítésében. Képviselői amellett kardoskodnak, hogy a színház, tárlat és filmelőadások. látogatását éppúgy meg kell szervezni —, s erre buzdítják a művelődési intézmények munkásait —, mint a TIT-előadásokat reggeliidőben, vagy a könyvolvasást, az újságelőfizetést. A meglepetés akkor következik, amikor a sok száz színház- és filmbérlet ellenére a nézőtér — olykor-olykor a megyei József Attila Művelődési Központban is — foghíjas marad: Nem biztos, hogy a hiba a brigádokban van. Lehetséges, hogy a szervezők értelmezik rosszul a segítséget. Ügy gondolom, nem szorul különösebb magyarázatra a brigádok kulturális vállalásainak teljesítése, nem egyszerűen egy határozat végrehajtását jelenti. A munkások általános, szakmai és politikai műveltségének gyarapodása előbb-utóbb a termelés meny- nyiségi és minőségi gyarapodásában is ' jelentkezik. A munkásművelődés üzemi bázisai pedig a szocialista brigádok. Ezért a reális igényeken és lehetőségeken nyugvó vállalások kialakításában, megvalósításában és értékelésében nem kevés e közösségek felelőssége. De azoké a gazdasági vezetőké, szakszervezeti és pártmunkásoké sem, akik egy-egy területen gazdái e mozgalomnak. A ZIM salgótarjáni gyárában — országos kísérlet részeként — a közelmúltban hasznosnak ígérkező próbálkozást indítottak útra. Az uniformizált, az egész közösséget átfogó vállalások helyett személy szerint meghatározzák, hogy kinek, mit kell tennie — és mi az, amit valóban tenni tud — a művelődésért. így áll össze aztán a közöSiség feladata. A művelődési feltételek megteremtésébe. a meglevő lehetőségek hatékonyabb kihasználásába mind jobban „besegít” a gyárban dolgozó műszaki értelmiség. A viszonylag rövid gyári tapasztalatok, amelyeket más üzemi példák is erősítenek, bizonyítják, így talán még közelebb jut a munkás a művelődéshez. A tanulás, az olvasás, a színház való» élménye olyan erős kötést jelenthet. hogy a művelődés egy idő után természetes életelemévé válik, éppúgy, mint a munka. Könnyebb így az értékelést végzők dolga is. Ugyanis nem pontokat kell kalkulálniok, hanem mérlegelni, hogy mennyiben változott a brigád erkölcsi felfogása. közösségi élete, a kollektíva hol tart a szocialista közösséggé alakulás. útján. Egy-egy ember és így a brigád is, mennyivel lett több, gazdagabb, mint amikor elindultak. Mert ez, és nem valamiféle formális vetélkedés a szocialista brigádmozgalom célja. Vincze Istvánná Az írást azzal a szándékkal közöljük, hogy kiindulópontja lehet egy széles körű beszélgetésnek, vitának amelyben a NÖGRÁD hasábjain szocialista brigádok, gazdasági és mozgalmi vezetők mondhatják el véleményüket a brigádmozgalom eredményeiről, gondjairól és a továbblépés lehetőségeiről. Kijevi fifmlevfif (Tl.l Mihail Romm „végrendelete” Sokán olvasták lAjtmatov kisregényét, A fehér hajót. Ha írásműre illik a „poetikus” jelző: erre feltétlenül. Samsijev vitte filmre a kegyetlen környezet prés- szerű szorításában szenvedő kisfiú történetét (A fehér hajó az idei össz-szövetségi fesztiválon nagydijat kapott.) Samsijev filmjének nagyon szép részei vannak, az atmoszférateremtés dicséretet érdemel (elsősorban a távoli világ , szokásainak, szertartásainak rajza), a főszerepet alakító gyerek, Nurgazi Szidi- galijev rendkívül tehetséges. Az első benyomást Celhőzi, hogy a jelképes fehér hajó beúsztatása a filmbe . kicsit földre rántja, prózaivá nevezés egy banális melódra- hanhat á vesztébe, a XX. száváltoztatja a költői erőt. Egy- mára utal, melyet a polgárba- zad hátralevő esztendeiben a két szokványos megoldást is elengedtünk volna. Még egy érdekes „lenyomat” a jelenről. A címe: A világ végére, hőse — cinikus fiatalember, fésületlen hajjal és fésületlen gondolatokkal, akiről fokozatosan kiderül, mely a filmcsinálás kezdeti Jelenet az össz-szövetségi fesztivál nagydíjas filmjéből, A fehér hajóból. csak az A szerelem rabja. Ne ijedjünk meges éhínség stb.) Majd — meg a címtől, melyet akár végső tanulságként — megidézőjelbe is tehetnénk. Az el- jegyzi: az emberiség nem riogatnak. A stáb néhány tagja a Gyenyikin-megszállta vá ború idején a film úttörői for- .lózari észnek kell diadalmas kodni a vak ösztönök felett. _ ___ _ Olyan ez a film, mint egy roskában politikai konspiráció- végrendelet. Egy ember vég- ra vállalkozik. Ennek a harc- rendelete, aki mindig felelös- nak állít emléket a sokféle séget érzett a jövőért, ha'ngulati összetevőt övező mű. hogy nyeglesége csak álarc, valójában értékes ember ő, érkorszakát szellemes jelenetek egész sorában mutatja be. Az zelmei tartalmasak, szociális operatőrt, aki életét áldozza a érzéke fejlett, csakhát rettenetesen gyűlöli a formaságokat. Érdemes a rendező nevét megjegyezni: Rogyion Nahapetov. désben mutattunk be. A mi filmlexikonunkban még nem szerepel, a következő kiadásból azonban már nem maradhat ki. Játszott Suksin Taps a nézőtéren Végül néhány megjegyzés a szovjet közönségről, a moziba járási szokásokról és a filmkultúra színvonaláról. Mivel a televízió több csatornán sugároz műsort, vala- ről hosszasan illenék írni: Mi- melyest a Szovjetunióban is hail komm posztumusz filmje. A mester öt éve halott, az őszforradalmi harcban, ugyanaz a Nahapetov játssza (méghozzá kitűnően), akit az előző bekezMég egy nagy élmény, melyelső filmjében. A Volt egy szeállítás mégis az ő elkép- ilyen legény, .-ben, a Mi, húsz- zelései szerint készült íközreévesek című Hucijev-műben, Zsalakjavicsusz Ez az édes szó: Szabadság című alkotásaműködők: Hücijev, Klimov, Novogrudszkij stb.) A film csökkent a mozilátogatók száma. A visszaesés — világjelenség, persze nem csak a tévé az oka. A kasszarekordot — ez sem meglepő — a kalandos filmek, bűnügyi históriák érik ban. A világ végére a második sői Romm-remekre, A hétköznapi fasizmus-ra hasonlít (a kísérőszöveget az első részönálló rendezése. Posztumusz hitvallás címe: És mégis hiszek. A ké- el. Ez azonban az éremnek csak egyik oldala. „Telt házzal” vetítették A cigánytábor az égbe megy című filmet, Lotianu alkotását (nálunk 1977-ben jelenik meg a moNoha a mai tematika ben maga a rendező mondja): dokumentumkockák, inter- do- júk, híradórészietek képesi!! az minál a filmgyártásban, azért egyes gondolati tételek alapzikban) — és nagy érdeklődés kísérte az Alice már nem lamás korok is feltámadnak a ját. Mihail Komm arról be- Eik itt című amerikai lélekta- vásznon. A Ragyogj, ragyogj szél, hogy a világban nagyon nf dráma előadásait is. Egyre csillagom stílusára emlékeztet sok a nyugtalanító jelenség a hasonló problémát feldolgozó Nyikita Mihalkov-film (háborús veszélyek, a kábítószer-fogyasztás terjedése, töMai tévéajánlatunk 20.00: A LENINGRÁDI ÁLLAMI MINIATŰR SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA. Arkagyij Rnjk.in a kiváló komikus és parodiatq 19 ;7-!:en lett a Leningrad! Állami Miniatűr Színház tagja, majd vezetője. Az idén, év elején színházával együtt érkezett Budapestre és a fővárosban, majd vidéken is nag3( sikerrel mutatta be . Próbababák'’ című műsora!, rmjkin igen jó érzékkel tapintja ki a hétköznapok fonákságait, nagy megelevenítő erővel nevetteti ki a színpadra állított figurákat. Nemcsak a Szovjetunióban, hanem világszerte nagy sikerrel mutatkozik be találó paródiáival. Magyarországon többször járt már. Je’lemzö, hogy tört magyarságú szavai —- Válámi van, de nem az igazi — szállóigévé lettek. NÖGRÄD - 1976. december 4., szombat ; ARVBAS TIBOR regénye nvnrr irta rs HOR\\' TIBOR. rajzolta: ZÓKÁD ERNŐ több a klub. Sok a filmről szóló előadás. Mesélik, hogy a köznonti kijevi filmklubba jelentkezők többségét el kellett utasítani, mert csak két előadást tarthatnak az impozáns Dorn Kino-ban (a nagyteremben több mint 800 hely van). Nem kivétel, hanem általánosan elterjedt szokás, hogy nézők maximálisan „együtt élnek” a filmmel. Nem tapasztaltam egyszer sem, hogy valaki is felállt volna székéről az előadás befejezése előtt. Nem ritka a moziban a taps(!) lohasem felejtem el, hogy a Prémium kisinyovi vetítésén a nézők valóságos rokonszenv- tűntetést rendeztek Potapov brigádvezető mellett. Mintha színházban vagy gyűlésen lettek volna. 100 kötet évente Az érdeklődő nézők kevesebb külföldi filmet láthatnak, mint például mi, tájékozottságuk azonban elismerést érdemel. Egyszerű a magyaráT zat. A film-ismeretterjesztés színvonala rendkívül magas a Szovjetunióban. Évente körülbelül 80—100 kötet jelenik meg a filmről: évkönyvek, tanulmányok, képes albumok, rendezői pályaképek, forgatókönyvek stb. Népszerűségükre mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy a film- művészeti tárgyú kiadványok úgyszólván „lábon” elkelnek. Valami hatásos poén illenék a beszámoló végére, de nem nagyon szeretem a protokoll- szempontokat. Ezért csak any- nyit írok befejezésül: a színes, eleven szovjet filmélet folyamatos „föltöltöttségről” tanúskodik és további eredményeket ígér. Nemcsak lehetősélünk, hanem kötelességünk, n8's figyeljünk a szovjet ’ Vvidtúra tapasztalataira és a gyakorlati munkában hasz- I nősítsük észrevételeinket. I Veress József
