Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

A Intés dicsérete MÁTÉ CSABA, 35 éves, •zerkesztö, az SKSE edzője: Nurmi, Zátopek, Kuc, Kovács József. Ismerős ne­vek? Igen. Mimoun, Bikila, Roelonts, Viren. Csak né­hány név és máris a futás jut eszünkbe. Egy-egy nagy verseny öldöklő küzdelme a hosszútávon. Futnak az általános iskolások! Mezőn, a pálya sa­lakján. Felmérő versenyeken találkoznak, eldöntik, ki a leggyorsabb, ki a legkitartóbb. Újra rangja lett a fu­tásnak. „Nem szégyen a futás, de hasznos” — mond­juk, de átértékeltük a régi mondást. Az iskolai testne­velés rendszeres mozgást biztosít, de mi történik az is­kola elhagyása után? Ma még kevesen kocognak an­nak ellenére, hogy sokan tudják: a futás minden moz­gáskészség alapja, szinte egyedül alkalmas arra, hogy a tüdő, a szív, a vérkeringés működését megfelelő szinten tartsuk. Mindenkinek meg kellene találni a módját, hogy rendszeresen fusson, kocogjon! Fiatalok és idős atléták, edzők és versenyzők — valamennyien nógrádiak — vallanak összeállításunkban a futásról. Jó részük ismert versenyző. Mások most is­merkednek a sportággal. Egyben megegyezik a véle­ményük: szeretnek futni, és ezáltal népszerűsítik a moz­gást. Segítenek abban is, hogy minél többen hódolja­nak az atlétikának. A montreali olimpia előtt a párizsi televízióban az ötvenöt éves Alain Mimoun, a melbour- nei olimpia győztese figyelmet érdemlően nyilatkozott a futásról, amikor a fiatalokhoz szólt. „Ne csak azért sportoljanak, hogy néhány év múlva bajnokok legyenek. Mindenekelőtt szeressék a sportot! És ha véletlenül mégis bajnokok lesznek, annál jobb. Szeressék a futást, ahogy én szerettem. Ha az ember futás közben figyeli- a természetet, hallgatja a mada­rak csicsergését, egy-egy pillantást vet a virágzó fákra és bokrokra. . . akkor ncgyon-nagyon boldog. Én lega­lábbis mindig annak érzem magam...” KUN LASZLÖ, 35 éves. » Balassagyarmati SE vezeti» eil­„Ottörő koromban tagja voltam annak a 4x100-as vál­tónak, amelyik az úttörő-spar- takiádon harmadik lett. Ez az élmény kapcsolt a sporthoz. Kerékpároztam, voltam sífutó és csak később döntöttem végleg a futás mellett. Nem voltam gyors, kitartó. A ter­mészetet mindig szerettem, így aztán a futás mindig ki­rándulást is jelentett Eleinte nehezen ment, aztán megszok­tam, véremmé vált. Hányszor voltak gondjaim, izgalmak értek, elkeseredtem. Segített a futás. Kikapcsolódtam, szel­lemileg felfrissültem. Persze, ez eredmény sem közömbös”. (1961—1975 között verseny­zett. Sérülés miatt hagyta ab­ba. 1970-ben 29 évesen ért el 10 000-en 32:20-at, s ezt két évvel később 31:27-re „lefa­ragta”. Ekkor már emelték a szinteket, s ezért ez az idő „csak” II. osztályú minősítést jelentett.) tud kihagyni az ember. Her- telendy Bélának köszönhe­tem, hogy megszerettem az atlétikát. Győzni nagyszerű dolog, jó érzés, de a veresé­gekből is tanul az ember. Ed­ződik az akaratom. A napot reggel fél 6-kor futással kez­dem. Az edzésadagom napon­ta 20—25 kilométer. A futás szépsége mellett, egészséges is”. JANDÉK JÓZSEF, 16 éves, szakmunkástanuló, a Balassa­gyarmati SE atlétája: „Szeretek futni. A testneve­lő tanárom, Kertész Gábor, általános iskolás koromban azt mondta: jó lenne, ha fog­lalkoznál a futással. Még sok­ra viheted! Ez egy mezei verseny után történt. Ked­venc távom a 3000 méter. Gödöllőn az idén májusban, mint serdülő indultam az ifi CSB-n, és csak kéttized má­sodperccel maradtam le a do­bogóról. Ez a legnagyobb si­kerem. Versenyeztem a Nép­stadionban is! Kilenc percen belül szeretnék futni 1977- ben”. (Bátor, kezdeményező ver­senyző. Ha kell, élre áll. még ha erős is a mezőny. Küzde- nitudásáért szeretik társai.) SZILAGYI TIBOR. 22 éves, lakatos, az SKSE atlétája: \ „Nehéz megszokni a rend­szerességet. Ez a legnehezebb ebben a sportágban. de aztán később már egy napot sem (Hat éve atlétizál. A B vá­logatott keret tagja. Távja 10 000 méter és 20 kilométeres gyaloglás.) MECSEK LAJOS, 34 éves, országos csúcstartó: „Múlnak az évek. Egyre ne­hezebb tartani az I. osztályú szintet. Annak csak örülök, ha minél többen futnak, ko­cognak az országban. Minden­fajta futás, mozgás nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is javítja az embert és ez az emberek közötti kapcsolatban sokat jelent”. (Az elmúlt 12 év legna­gyobb magyar futóegyénisége Az 1966-os budapesti EB-n 28:27-es idővel 10 000 méteren ezüstérmes Eredménye or­szágos csúcs, amey a mai napig fennáll. Stockholmban 5000 méteren 13 29.2-vel ál­lított fel magyar csúcsot 1968-ban Ezt sem tudták még rhegdönteni A két hosz- szútávon 1964 és 1971 között kilenc bajnokságot szerzett! Nagymezein tizenegyszer nyert magyar bajnokságot Huszonhétszeres válogatott. Az SBTC színeiben 1964-ben Tokióban és 1968-ban Mexikó­ban volt olimpikon.) GRAPKA EMIL, 23 éves, műszerész, a Balassagyarmati SE atlétája: „Általános iskolás korom­ban egy mezei versenyen har­madik lettem. Ekkor szeret­tem meg a futást, de sokáig c3ak néztem a futókat, a zöld melegítős MEDOSZ-at- létákat. Nem mertem közéjük menni — senki nem hívott. Gimnazista koromban már rendszeresen i versenyeztem. Mindig csak az eredményért futottam! Ezt tartottam szem előtt. Ha nem futok, akkor biztos valamilyen más moz­gást csinálok. A?.ért válasz­tottam az atlétikát, a futást, mert itt le tüdőm mérni, mi­re vagyok képes. Ügy érzem, erre volt képessegem és lehe­tőségem is legjobban itt Ba­lassagyarmaton”. (Hat é\Te atlétizál. Ifjúsági korában aranyjelvényes ver­senyző. Az utánpó'lás-válo- gátott keret tagja: Távja: 5000 és 10 000 méter.) VARGA JÁNOS, 21 éves, autószerelő, az SKSE atlétája: „Nekem a futás szenvedés. Szenvedni pedig nem szeretek. A mozgást szeretem! Lehet, hogy birkózó lettem volna, ha ott jobban érvényesülök. A futásban tudtam fiyerni! Ez­ért választottam”. (Az idén 5000 méteren két­szer futott I. osztályú szinten belül. Legjobb eredménye: 13:57.6. Korosztályában az országban csak egy versenyző ért el jobb eredményt. Az utánpótláskeret tagja. Tagja az 1978-as prágai EB-re és az 1980-a.s moszkvai olimpiá­ra készülő szűkebb válogatott keretnek. Négy éve atlétizál. edzője Hertelendy Béla.) VANSZ ISTVÁN, 27 éves, lakatos, a Balassagyarmati SE atlétája: „Katona koromban szeret­tem meg a futást. Egyszerre két hosszútávú versenyt hir­dettek meg egymás után. Be­álltam, nyertem, újra indul­tam. megint győztem Aztán edzőtáborok, majd a Diós­győri VTK következett. Sze­retem az erdőt, a tájakat. Naponta 30 kilométert futok. Délelőtt tízet, délután húszat. Heti 10 edzésem van. A futás, a friss levegő után jobb az étvágy, a közérzet. A hangulat pedig a győzelem után. Aki zojc: „Valahogy ösztönösen min­dig a futás iránt vonzódtam. Iskolás koromban megvertem az igazolt versenyzőket. így kezdődött kapcsolatom a fu­tással Meg úgy hogy Balkó Pista azt mondta: holnap lát­ni akarlak az edzésen! A si­kerek, győzelmek tartottak az atléták között és az, hogy bebarangolhattam az ország szinte minden részét mint atléta. A kialakult sportba­rátságokra is szívesen gondo­lok vissza. A futás nekem életszükséglet. Én ma is futok, mert ha kimarad egy nap, es­küszöm már beteg vagyok”. fajta, amely — ha nem is fe­küdt a legjobban — a leg­több örömet adta. Azért fu­tottam, mert ezt a sportágat éreztem a legigazságosabb­nak. Itt a tehetség és a mun­ka dönti el, hogy ki milyen eredményt ér el. A futás az egyik legtermészetesebb moz­gásfajta, mindezek mellett jó levegőn, csodálatos környe­zetben, a természettel együtt- élve dolgozhat az ember”. (1958 óta versenyzett. Két éve hagyta abba az aktív sportolást. Fénykorában or­szágosan elismert versenyző volt. Híres szorgalmáról. Sé­rülései gátolták a még jobb eredmény elérésében. Ma a legismertebb megyei hosszú- távfutó edző. Napi edzésadag­ja 10 kilométer.) (1958-tól 1974-ig aktív ver­senyző. Fő száma a 3000 mé'e- res akadályfutás volt. Azt. mondják róla: mindenkiből futóatlétát akar nevelni. Til­takozik. Mondja: csak akkor tudnék sírni, ha egy futásra termett gyerekből minden­áron mást akarnak nevelni.) BENE ISTVÁN, 15 éves, szakmunkástanuló, az SKSE atlétája: nem próbálta, nem is tudja elképzelni, milyen nagysze­rű érzés nyerni Jövőre sze­retném az I osztályú szintet megfutni vagy 1500-on, vagy 3000-en. Megfutni és két-há- rom évig tartani”. (Az említett számokban az országos ranglistán a 10—12. helyen van. A győzelemért mindenre képes Veszíteni nem szeret. Hat éve atlétizál. Két éve él Balassagyarmaton) HERTELENDY BÉLA, 3C éves, az SKSE edzője: „Szerintem a testkuUúra ré­szeként a sport, csakúgy mint a fizikai munka, elválasztha­tatlan az embertől. A lényeg, hogy mindenki a saját egyé­niségének megfelelő mozgást megtalálja, azt amire képessé­ge van, ahol örömet érez és amelyben a legnagyobb siker­élményeket tudja elérni. Ne­kem az atlétika és azon belül is a futás volt az a mozgás­SIMON KATALIN, 12 éves. általános iskolás, az SKSE Sí atlétája: „Nálunk Karancskesziben az iskolában mindig vannak me­zei futóversenyek. László László tanár biztatott, hogy jó lenne, ha atlétizálnék. Tar- jánban azt mondták, szívesen fogadnak. Hetente háromszor- négyszer bejárok. Jól érzem magam. Hogy még mi lesz, nem tudom”. (Kőszegi Erzsébet edző: Ka­ti jó képességű, szorgalmas versenyző. Kicsit nehezen ba­rátkozik, de mindent pontosan, lelkiismeretesen elvégez. Jó futó lehet belőle.) jöttem, mostani edzőm kezet fogott velem. Szeretek győzni, akarok is, de nem mindig si­kerül. Nagyon jó utazni, a társaimmal viccelődni. A fu­tást nagyon megkedveltem". (Bátor, jó adottságú ' ver­senyző. Sokat fejlődött egy év alatt, mióta atlétizál. Csak tőle függ kamatozik-e tehetsé­ge.) összcállílolla: SZOKACS LÁSZLÓ Fotó: KULCSÁR JÓZSEF „Szeretem a focit, de az atlétikát még jobban. Tóth Endre kétszer is megvert az iskolai versenyeken. Nem is nagyon akartam kijönni a pá­lyára. Aztán amikor először

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents