Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-19 / 300. szám
Szemlélet és GYAKORLAT A közművelődés ££ ítélésében, tehát a helyes szemlélet kialakításában jelentős fejlődést értünk el az 1974- ben kiadott közművelődési határozat óta. A közelmúltban az országgyűlés megszavazta a közművelődési törvényt, s az hosszú időre megszabja feladatainkat, jogaink és kötelességeink együttesébe ágyazva. A törvény helyes értelmezése és ^megfelelő végrehajtása nagyrészt a közművelődés gyakorlati szakembereire, a népművelőkre hárul, de természetesen képzettsége, képességei és lehetőségei szerint minden magyar állampolgárra. Továbbra is a helyes szemlélet kialakítása az elsődleges feladat, mindenütt, minden egyes emberben, mert ez az alapja a gyakorlati közművelődési munka eredményességének. Valóban minden egyes emberről szó van, mert nemcsak a közművelődés szakembereinek kell megfelelő szemlélettel rendelkezniük, hanem 'a társadalom valamennyi tagjának, hogy megértsék a művelődés szükségességét és fontosságát, belülről fakadó igény támadjon bennük az önművelődés iránt. Jo-_ gunk és kötelességünk a művelődés. Jogunk személyünket tekintve és kötelességünk a társadalom iránt, hogy megvalósíthassuk az eddig felhalmozott tudást és gondolati anyagot, s gyarapítva adhassuk tovább az utánunk következő nemzedékeknek. A helyes szemléletet határozat és immár törvény rögzíti, de találkozhatunk még téves nézetekkel, elképzelésekkel. Hogy példát is mondjak: egyesekben szinte meggyőződésként él még az a helytelen szemlélet, hogy a közművelődést egynek veszik a szórakozással, vagy pedig csak a művészeti tevékenység gyakorlására (amatőr formák) és megismerésére — élvezésére, részben elsajátítására — alkalmat adó formákat számítják oda. Az ilyen szemlélet nem veszi figyelembe a munkafolyamat és a társadalmi összfolyamat igényt formáló szerepét, képtelen megérteni, hogy a közművelődés (általában a művelődés) nem akkor kezdődik, amikor a munkaidő véget ér, hanem állandó jellemzője az embernek, sőt, maga a munkafolyamat is szerves része. Természetesen jelentős a közművelődés szerepe a szabad idő hasznos eltöltésében. Tudatosan arra kell törekednie, hogy utána mindenki „megújult emberként” kerüljön vissza a termelési folyamatba. Ennek elérésére nincs abszolút recept, figyelembe kell venni, hogy az emberek különböznek egymástól műveltségük, mindenekelőtt pedig a termelésben elfoglalt helyük és szerepük szerint. Ezért kell a közművelődés formáinak differenciáltaknak, „méretre szabottaknak” lenniük, ami természetesen nem jelenthet semmiben minőségi engedményeket. Vari azonban olyan eset is, amikor nem a különbözőségeket, hanem éppen a hasonlóságot kell figyelembe venni. Például a nagyjából azonosan képzett, hasonló munkát végző tagokból álló szocialista brigádokban. • Nem véletlen — egyre több példa igazolja —, hogy ezekben a brigádokban lehet könnyebben és gyorsabban kialakítani az új embertípust, amelyik élni tud a demokrácia adta lehetőségekkel, érti a kultúra folyamatjellegét, s azt, hogy folyamatos művelődése, önmegvalósítása az élet, a fejlődés elengedhetetlen feltétele. Ez adja a szocialista brigádok, mint munkahelyi kiscsoportok, rendkívüli jelentőségét a művelődésben. Ugyancsak helytelen szemlélet az,‘ amelyik a közművelődést leszűkíti néhány művelődési ágra, helyenként csak az intézményes művelődési lehetőségekre, vagy bizonyos tevékenységi formákra. A közművelődést a kultúra egészébe ágyazva, teljességében kell szemlélni; történetiségében, gyakorlatra irányultságában, társadalmi és gazdasági megalapozottságában és emberi vonatkozásaiban egyaránt. Ezért feladata a közművelődésnek — hirtelen vett, egészen szélsőséges példákat említve —, hogy megismertessen az új képzőművészeti irányzatokkal, megtanítson életritmusunk helyes szervezésére, segítsen egységes, megalapozott világnézetünk kialakításában, de például lakásunk értelmes berendezésében is — és így sorolhatnám nagyon hosszan. Erősen hangsúlyozva az említettek kiragadott és leegyszerűsített példajellegét, hozzáteszem: ez is feladata a művelődési otthonoknak, az ifjúsági 'kluboknak és a hasonló intézményeknek. Ugyanakkor ezek az intézmények ezzel együtt sem, egész tevékenységükkel sem merítik ki — közel sem — a közművelődés fogalmát. 'v A kultúra nem öröklődik, minden újabb nemzedéknek meg kell tanulnia. A közoktatás és a rá szervesen épülő közművelődés munkája éppen a „megtanítás”. A legszélesebben értelmezett kultúra elsajátítása mindenki számára elengedhetetlenül fontos. A kultúraelemek ismerete, birtoklása — úgy a tényinformációs anyagé, mint az értékeké —, segít az emberi szükségletek során felvetődő sajátos problémák megoldásában. Milyen problémákról lehet szó? Nézzünk ismét csak egyetlen példát! Mondjuk, a technika rohamos fejlődése, a munkavégzésben bekövetkezett változások, a gazdasági fejlődés és az életforma szinkronba állításának problémájáról. Nagyon-nagyon leegyszerűsítve így szoktuk ezt emlegetni: műveltebb, kulturáltabb munkás — termelékenyebb ipar —, magasabb életszínvonal — több termékennyé tehető szabad idő. Csakhogy — s ez a lényeg — nem elég a lehetőséget megadni a kultúra elsajátításához, hanem előbb tudatosítani kell megismerésének és megtanulásának szükségességét, fontosságát És ez is a közművelődés feladata. Nem folytatom va abban, hogy talán az eddigi példák is mutatják a megfelelő szemlélet elsődlegességét a közművelődési gyakorlattal szemben, de éppen annak érdekében. M. I. Örökös őrségben Szép és örömet okozó könyvet hozott a minap a posta a Zrínyi Katonai Kiadótól. Az Örökös őrségben címmel, most megjelent antológiát. Azt mondják, ha két férfi találkozik, rövidesen szóba kerül a sereg. A versek, novellák, riportok e szép gyűjteményébe ezért lapoz örömmel az olvasó. Mert életünknek egy kis darabkáját idézi. „S ami a parancsnál is több volt; / közös vágy, elszánt akarat. / Tíz emberé, harmincé, ezeré? / De egység voltunk, s nem csorda, tömeg! / Ezért nem tört meg semmiféle sors. / Én így emlékszem. Emlékezzetek.” De- mény Ottó: Én így emlékszem címmel, az antológiában megjelent versének befejező sorait idéztük. A hazafias és honvédelmi nevelés szolgálatában áll az irodalmi pályázat, amelyet a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar írók Szövetsége rendszeresen meghirdet, s kötetbe gyűjtik a legszebb- legjobb műveket. Hagyományt teremtve, hiszen az Örökös őrségben antológiát megelőzte a Vallomás a katonáról, a Sátrak melege, az Aranysörényű fellegek, a Vadgesztenyék és a Szivár- ványos idők című összeállítás. A szerkesztő — Illés Lajos ■*— vallomása szerint: „Az 1975. évi pályázati termés legjobb írásaihoz társíthatunk több olyan, e gondolati, érzelmi, élményi körbe tartozó értékes, szép műveket, amelyek nem a pályázatokon születtek.” Illyés Gyula, Illés Endre, Kolozsvári Grand- pierre Emil, Csanádi Imre, Galgóczi Erzsébet, verseivel, illetve novelláival az Örökös őrségben antológia a régebbiek folytatása mellett így válik az egész mai magyar irodalom ízleltetőjévé. A szép kiállítású kötet három ciklust foglal egybe, a vallomások első csokrának gyűtőcíme: Emlék és eszmélet. Vallomások és emlékek az írások, hiszen személyes sorsok idézésével a múltról van. Az „eszméletet” idézik, ugyanakkor, mert az új kor eljövetelének, a felszabadulás pillanatainak, áldozatainak állítanak emléket. A Levelek a laktanyából összefoglaló címet viseli a második ciklus. A címadó elbeszélést Csák Gyula írta. A hősök sorkatonák, tiszthelyettesek, tisztek. Szeretnek, élnek, dolgoznak. Elkeserednek, majd legyűrik saját gyengeségüket. Emberek. A ciklus egyik-másik írása megsejteti azt az óriási technikát is, amellyel békénket, nyugalmunkat vigyázzák. Országot, világot járva ... — ez az antológia befejező ciklusának címe. Az írók — a jelek szerint — szívesen járnak laktanyákba, s e találkozásoknak maradandóan szép irodalmi riportok köszönhetők. (Iszlai Zoltán: Tűzszerészek, Fenákel Judit: Katonafeleség). De bepillanthatunk tét a világot járó írók műveivel zárul. Az örökös őrségben szép, izgalmas és hasznos olvasmány. A volt katonáknak, mert ki-ki felismerhet egy vele „megtörtént” helyzetet S a leendőknek, mert sejtésük lehet majdani, átmeneti életformájukról. Irodalmi élmény segítségével. S ami a legfontosabb, a kötet a haza szeretetére tanít: a honvédelem megőrzendő hagyományairól, a békénk megvédésére felkészülő mai emberről szól. Fulgáriában az átlagéletkor világviszonylatban is magas: 71,3 év. A férfiak átlagosan 68 évig élnek, 28 évvel tovább, mint 1920-ban. Átlagéletkor tekintetében a bolgárokat csak a svédek, a norvégok, a franciáié és a svájciak előzik meg. A nők átlagos életkora 73,9 év, tehát a férfiak és a nők adatai között körülbelül 5 év különbség van. 1975-ben a halálozási arány 10,3 ezrelék volt. A statisztika azt mutatja, hogy a városi ember tovább él, mint a vidéki: minden 1000 városlakóra 7,7 haláleset jut évente, a falusiak halálozási aránya ezzel szemben 14 ezrelék. Bulgáriában — más országokhoz viszonyítva — a gyermekhalandóság is meglehetősen alacsony. 1975-ben kevesebb, mint 23 haláleset juTanfolyamok A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben minden évben dolgozók százai vesznek részt olyan jellegű tanfolyamokon, amelyek felfrissítik ismereteiket, s új módszerekkel, tapasztalatokkal gazdagítják őket. Jelenleg huszonhárom szakmai tanfolyamon ötszázhetvenhat dolgozó tanul. A többi között targoncavezetők, darukezelők, valamint dróthúzók vesznek részt a foglalkozásokon. A gyárban végzett felmérések tapasztalatai szerint a szakmai ismeretek bővítése jelentősen hozzájárul az eredményes munkához, így továbbra is folyamatosan sor kerül tanfolyamok indítására. Káldi János: Havas vers Tél a földön, tél az egekben. Az egész világ leveletlen. Mennek a hóban az anyókák, szivük fújja az égi nótát. Magamhoz őket hadd öleljem! Ballagnak haza a szivemben. A postásfiút — nagyon fázik — a versem viszi el hazáig. A kis vasutast — megy serenyen — bebugyolálja jóreményem. A fenyő s a fűz is: szerelmem. Védem őket a vad fagy ellen. S ha tán iszonyú, zord szél támad, elbújtatom a madárkákat. Az oktatás Mongóliában A hatodik ötéves tervben — vagyis 1980-ig — nem kevesebb, mint 45 ezer szakember kerül ki a mongol szakmunkásképző intézetekből. Az ilyen iskolák száma meghaladja a harmincat; több mint 90-féle — többek között műszerész, építész, erdész, vízügyi, élelmiszer- és könnyűipari, kereskedelmi és szolgáltatóipari — szakmát tanítanak. Az elmúlt öt évben 31 százalékkal nőtt a gimnáziumi (általános műveltséget nyújtó iskolai) tanulók száma: jelenleg háromszázezren vannak az országban. A tudományos-technikai haladásnak és az országban végbemenő társadalmi-gazdasági fejlődés követelményeinek megfelelően az általános műveltséget nyújtó középiskolákban jelentősen megváltozott a tananyag szerkezete. Megvalósult az iskolaköteles korúak kötelező, nyolcéves általános iskolai oktatása. Ez az általános és teljes középfokú képzés előfeltétele. Mongólia főiskoláin, technikumaiban és szakmunkás- képző intézeteiben majdnem 40 ezren tanulnak. tott 1000 élveszületésre. Ez a szám 1939-ben, az utolsó békeévben 139 volt. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az európai országok közül Bulgáriában él a legtöbb matuzsálem. Százezer ember közül 52-en, egy hegyvidéki megyében, a szmoljániban pedig 139-en érik meg a százéves kort. A demográfiai tendenciákból ítélve, az elkövetkező tizenöt év folyamán a lakosság egyötöde nyugdíjas lesz. Az előrejelzések szerint 1991- ben a 9 milliónyi bolgár közül 2 millióan haladják majd meg a nyugdíjkorhatárt. Egy másik érdekes előre jelzés: a most mintegy 8,5 millió lakosú Bulgáriában várhatóan az ezredforduló körül születik meg a 10 milliomodik állampolgár. barátaink életébe is. A ko4 NÓGRÁD — 1976. december 19., vasárnap [ k. gBulgária népessége Film levél Kísértet A MAGYAR FILMMŰVÉSZETNEK nemcsak klasszikus irodalmi alkotások vászonra vitelét kell vállalnia. Egyáltalán nem baj, ellenkezőleg: jó gyakorlat, ha a Talpalatnyi föld, a Szindbád, az Árvácska és ínás örök értékű művek mellett az úgynevezett „második vonulat” is megihleti a rendezőket. A találkozások értelmét és eredményét egyébként olyan kitűnő filmek bizonyítják, mint a Bakaruhában (Hunyady Sándor prózája új tartalmakkal telítődött. Fehér Imre interpretálásában), a Budapesti tavasz (Karinthy Ferenc regényét Máriássy Félix politikus szenvedéllyel és dicséretes vizuális fantáziával fordította le a képek nyelvére). Lényegében a magyar „új hullám” néhány programadó darabja is ezt a sorozatot gazdagította (Fábrl Zoltán—Sánta Ferenc: Húsz óra, Kovács András—Cseres Tibor: Hideg napok stb. Más szavakkal: a Móricz- filmográfiában nemcsak a Rokonoknak, vagy a Légy jó mindhalálig-nak kell szerepelnie, hanem a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című — a remekekkel nehezen összemérhető — műnek is. A Go- riot apó-t éppúgy meg lehet Cilmesíteni, mint a Vörös kocsmát (mindkét prózai alkotás Balzac tollából származik). Tolsztoj nagy regényeire éppúgy „rávetette magát” a filmművészet, mint az eszmeiművészi szempontból egyaránt problematikus Kreutzer szonátára. Mindezt azért bocsátottam előre, mert meggyőződésem, hogy a Kísértet Lublón című Mikszáth-kisregényt itt és most, tehát 1976-ban érdemes volt filmre venni. A nagy mesemondónak több jelentős könyve van, regényeiben súlyosabb a mondáéivá1 ó és színesebb a korrajz, ám a Kísértet Lublón is sok értékkel bír és szinte „kiált” a film- szalag után. Nem mellékes szempont, hogy a magyar közönség „elidegenedett” a magyar filmtől az utóbbi időben. A hídve- rést, a közeledést az irodalmi művek nyomán készített látványos, szórakoztató filmek siettethetik. Strang Jakab, a krakkói po- licía felügyelője — aki hallatlan rutinnal és csavaros észjárással vezeti a nyomozást — kimondja a filmben: boszorkányok pedig nincsenek! Kísértetek sincsenek! A rejtélyt, amelynek megoldására Lublón mindenki kíváncsi, csak józan fejjel lehet megoldani. Ez a felismerés határozza meg Bán Róbert rendezői alapállását is. Ezért teLublón szí meg főszerepének az energikus fogdmeget, s ezért szórja meg humoros ötletekkel a mesét. Kaszperek titkát a néző valószínűleg hamarabb tudja, mint Lubló járbor lakói. De ez nem baj: a Columbo-sóro- zat filmjei annak ellenére izgalmasak, hogy a bűntény a szemünk előtt, az expozícióban játszódik le. Ezúttal tehát nem annyira a fordulatok ragadják magával a mozilátogatót, hanem inkább a hangvétel. A humoros fricskák. A szellemes párbeszédek. Ahogy az egész elsüllyedt világ idézőjelbe kerül. Voltaképpen párbaj játszódik le a szemünk előtt. A babona ütközik meg az értelemmel, a sötétség a logikával. Noha a Kísértet Lublón cselekménye a XVIII. század elején játszódik, a fáradhatatlan Strang modern eszközökkel nyomoz. Afféle „lélektani hadviselést” folytat — egészen addig, míg ki nem deríti az igazságot. Ez az igazság — mint minden igazság — egyszerű. Kíséi'tet nincs, csak hasonmás. Az ember nem kettőződhet meg. Legfeljebb belebújik a másik bőrébe. Ezt teszi Csernyiczky Mihály, aki — ilyen a dolgok rendje — belesétál nyomozó uram csapdájába. A rendőr • teljesítményét már csak azért is elismerés illeti, mert Strang a rációt találja meg egy olyan korban, amikor a színes legendáknak s nem a reális valóságszemléletnek van divatja. BAN ROBERT EGYRE NAGYOBB szakmai biztonságérzékkel készíti filmjeit: a Kísértet Lublón a műfajnak, ha nem is kiemelkedő, de megfelelő színvonalú darabja. Amit kritikaképpen említünk, csak részben a rendező hibája. Az például nem, hogy a kiállítás szegényes és a „show” nagyvonalú attrakciókban szűkölködik. Az például csak részben, hogy néhol „áll a film, egy-két epizód — a király mulat! — érdektelen (a forgatókönyvet ketten jegyzik: Bán mellett Molnár Gál Péter, a népszerű kritikus.) Az viszont teljes egészében, hogy a főszerepre Cserhalmi Györgyöt kérte fel. Nem mintha kételkednénk a mostanában egyes számú filmszínésszé előlépett Cserhalmi tehetségében. Ellenkezőleg. Dehát ez a szerep nem neki való! „Megcsinálja”, ahogy mondani szokás, csakhogy a figura távol áll az ő alkatától. Különben a szerepeket jórészt ismeretlen színészek alakítják: Bán remek epizódistákat választott filmjéhez. (~s -í) Mai tévéajánlatunk 20.05: BESZTERCE OSTROMA (I. rész) Mikszáth Kálmán regényének televízióváltozata. A tv dramaturgiájának sokéves folyamatos munkája és programja a klasszikus magyar irodalom képernyőre adaptált bemutatása a mindig változó, megújuló közönségnek. Ennek • sorába tartozik a Beszterce ostroma is. Mikszáth regénye, ez a romantikusan ironikus, vagy mondhatnánk: ironikusan romantikus történet már irodalmi formájában is színes, fordulatos, kalandos. Énnek is köszönhető, hogy ez a majdnem évszázados regény mindig kedvelt olvasmány volt az ifjúság és az idősebbek körében egyaránt Bizonyítja soksok kiadása és feldolgozása más műfajokban is. A háromrészes film („A bolond gróf”, „A túsz”, „Az éjszaka”), a nézők minden rétegének kellemes szórakozást nyújt. Főszereplők: Bessenyei Ferenc, Nagy Attila, Hűvösvölgyi Ildikó, Felföldi Anikó, In- ke László, Horváth Gyula. Képünkön: Jelenet a BESZTERCE OSTROMA című tévéfilmből (december 19. — Vasárnap 20.05 h-kor kezdődő adás). \
