Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-02 / 285. szám

Kommunista hadvezér „Bennünket a Szovjet Fegy­veres Erők Főparancsnoksá­gának és a Szövetséges Ha- talmak Főparancsnokságai- nak képviselőit felhatalmaz­tak a Hitler-ellenes koalíció kormányai arra, hogy átve­gyük a német főparancsnok­ság képviselőitől a Németor­szág feltétel nélküli fegyver- letételéről szóló okmányt. Hívják be a terembe a. német főparancsnokság képviselőit.” Ezek a szavak hangzottak el G. K. Zsukovnak az ajkai­ról 1945. május 8-án éjfélkor. Mindössze 50 percig tartott a legújabbkori történelemnek az a soha nem felejthető jelene­te, amelynek során a náci Németország katonai vezetői kapituláltak. Ekkor már Zsu- kov a németországi megszál­ló szovjet csapatok főparancs­noka volt. Ha ma élne, éppen nyolcvanéves lenne. Az erős testalkatú, szegény­paraszti gyermeksorban, majd a moszkvai ifjúmunkás évek­ben megedzett fiatalemberből hamarosan kiváló lovas­katona lett, a cári hadsereg altisztje. A Vörös Hadseregbe már maga kereste az utat, önkén­tesként lépett be a lovasság­hoz. Nem egyszerűen katona akart lenni, hanem a bolse­vik párt katonája. A pártba való felvétele életének ki­emelkedő eseményeként ma­radt meg emlékezetében. „Az­óta minden gondolatomat, tö­rekvésemet és tettemet a párttag kötelességének ren­deltem alá, és amikor a haza ellenségeivel kellett összecsap­nunk, én — mint kommunis­ta — felidéztem pártunknak azt a követelményét', hogy mutassunk példát népünk ön­zetlen szolgálatában”. Ennek a vallomásnak az őszintesé­gét tettei igazolják. Mindvégig hű maradt a ka­tonai pályához és a párthoz. Soha sem tévesztette szem elől, hogy minden katonai te­vékenység sikerének nélkülöz­hetetlen előfeltétele a hadse­reg és a nép egysége. A polgárháború befejezése után hivatásos katona ma­radt meg emlékezetében. „Az- odaadással végezte munká­ját. Amikor a japán milita­risták 1939-ben betörtek‘Mon- góliába, a szovjet kormány, amely szerződésben kötelez­te magát Mongólia megvédé­sére, rábízta az ottani had­műveletek irányítását. A szov­jet és a mongol csapatok rö­vid idő alatt fényes győzelmet arattak a japánok fölött. Be­bizonyosodott, hogy Zsukov nagyszabású hadműveletek vezetésére alkalmas hadvezér. A Nagy Honvédő Háború­ban mindig a legnehezebb feladatokat kapta. Kiemelke­dő szerepe volt Moszkva és Leningrad védelmében, a sztálingrádi megsemmisítő hadműveletekben, az Ukrajna felszabadításáért vívott küz­delemben, a fasiszta csapatok szétzúzásában Belorussziában, végül Berlin elfoglalásában. Hosszú, nagyon hosszú volt tehát az út, amelyen az orosz falu szegény gyermeke elju­tott odáig, hogy előtte kapi­tulált a náci Németország hadserege. És szinte felmér­hetetlen, hogy mennyi áldo­zatkészség, szellemi és fizikai képességek kellettek ennek az útnak a bejárásához. Mind­ezért még az a nagy megtisz­teltetés is jutalmazta, hogy ő vezényelhette Moszkvában a Győzelmi Díszszemlét. „Sem­mihez sem hasonlítható az a pillanat, amikor 200 vörös­katona, háborús veterán, dob­pergés közepette a Lan in - mauzóleum talapzatához ve­tette a német fasiszta hadse­reg zászlaját” — írja életének talán erről a legnagyobb, leg­boldogabb napjáról. De a győzelmes hadvezér megemlé­kezett elesett hajtásairól Is: „Milyen kár, hogy a vér­szomjas ellenséggel vívott harcokban elesett sok hű ha­zafi már nem érhette meg ezt a boldog napot, győzel­münk nagy napját”. B. E. A NÓGRÁD szót emelt Lehetne átutalási betétszámlára? A közelmúltban nagybáto- zás. Az a pénzbeszedő, aki viak panaszát közöltük, akik túlórát vállal, természetesen csak akkor tudja az „idegen” az áramszámlával kapcsoiat­KEVÉS A PÉNZBESZEBÖ területet ellátni, ha sajátjával ban emeltek kifogást. Az végzett. EMÁSZ salgótarjáni üzem- igazgatóságáról ' ismételten . megkerestek bennünket ez ügyben. Turcsányi Béláné FÉLMILLIÓS ADÓSSÁG üzemgazdasági osztályvezető mondta el észrevételeit. --------------------------­L együnk ószinték, a lakók .--------------------------- sem angyalok! Vannak olyan á ramfogyasztók, akiknél a pénzbeszedőnek legalább kétszer-háromszor meg kell jelenniük. Különféle indokok­kal halasztgatják a számla fizetését. Az amúgy is túlter­helt pénzbeszedők munkáját ez még tetézi. Nem vitás, hogy villanyra minden háztartásnak szüksé­ge van. A salgótarjáni üzem- igazgatóság igyekszik em­berségesen intézni a hátralé­kosok ügyét. Ritkán folya­modnak az áram kikapcsolá­sához. Mindenesetre az üzem- igazgatósághoz tartozó terüle­ten jelen pillanatban félmillió forint az összeg, amivel a fogyasztók adósai az SMÁ3Z- nak! Ebben az évben nemcsak Nagybátonyban, hanem az ÉMÁSZ-hoz tartozó egész te­rületen gondok jelentkeztek a fogyasztói számlák körül. En­nek oka, hogy a számlázás­ban — hosszú idegi más vál­lalat végezte — az ÉMA3Z áttért a saját számítógépes számlázásra. Az áttérés sok zavarral járt. A számlák különféle időpon­tokban és nem a várt összeg­gel érkeztek. Hol többet, hol kevesebbet kellett fizetni, mint amire a fogyasztók számítot­tak. Az év második felében a számlákat már időben készí­tik. Így lehetőség nyílik ar­ra, hogy a pénzbeszedők, a lakók által megszokott, és előre meghatározott időben je­lenjenek meg a számlával. Még mindig gondot jelent« a létszám. A salgótarjáni üzemigazgatóságnál kevés a pénzbeszedő. A vállalat lét­számgondokkal küzd. Harminc pénzbeszedő munkáját egyen­lőre huszonnégyen látják el. így elkerülhetetlen a túlórá­másrészt úgy bánjunk vele, hogy abból mindenkinek jus­son. A számlák fizetésével kap­csolatban az osztályvezető ja­vaslatot mondott. Azon a gondon ténylegesen nem tud­nak segíteni, hogy (például) Nagybátonyban egy napnál többet töltsön el a pénzbesze­dő az utólagos számlarende­zéssel. Viszont jó lenne meg­valósítani, hogy Nagybátony­ban is lehessen OTP-n keresz­tül átutalási betétszámlára fi­zetni az áram díját. Ez sokak gondját megoldaná! Érdemes elgondolkodni rajta. Várjuk az OTP vála­szát. Megoldható-e az ÉMÁSZ javaslata? — CSC — Ismert a terv» készülnek az új felajánlások Az üzemekben az idei fela­datok teljesítésén fáradoznak. De a vezetők asztalán már a jövő évi terveken dolgoznak. Az időben elkészített részletes terv fél siker — tartja a jó vezető. Mennyire igaz, arra sok példát fel lehetne sorolni. A termelés feltételeihez szüksé­ges anyagot időben kell meg­rendelni. Az üzemrészeknek, brigádoknak már az első napot a megfelelő termelési program ismeretében kezdeni. A ver­seny töretlen folytatása is csak úgy biztosítható, ha a felada­tokat időben megkapják, meg­ismerik a kollektívák, a bri­gádok. Hol tartanak a terve­zési munkában a Nógrádi Szénbányáknál? A kérdésre Jambrich Páltól, a vállalat tervosztályvezetőjétől kér­tünk választ. — Az 1977. évi tervünk szer­ves része a középtávúnak, az öt évre szólónak, csak annál sokkal részletesebb. A jövő évre szóló tervezési munka végső soron már az első fél évben megkezdődött. Az üze­mek úgynevezett előtervére épült fel a vállalati, amit jú­lius 15-re elküldtünk felügye­leti szervünkhöz, a Magyar Szénbányászati Tröszthöz. Ta­nulmányozás után augusztus 1.0-én már a helyszínen, a tröszt és a vállalat illetékes vezetői megtárgyalták a tervet. Műszakilag jónak, gazdasági­lag megalapozottnak ítélték meg azzal a megjegyzéssel, hogy a népgazdasági igények­nek megfelelően kisebb-na- gyobb változtatásra sor kerül­het. Ez vonatkozik a terme­lésre, a hatékonyságra, a fej­lesztés ütemére, a beruházások ütemezésére és egyéb más tervmutatókra. Az üzemek te­hát rendelkeznek olyan meg­felelő részletességű tervekkel, amelyek a jövő évi jó felkészü­lést lehetővé teszik. — Van-e változás az eredeti ötéves tervhez viszonyítva es milyen mértekben? — Igen, elsősorban a szén- termelésben. Az eredetileg 1977-re tervezett egymillió-tíz­ezer tonna szén helyett egy­millió-húszezer tonnát ter­veztünk. Ezt ugyanis már az idén elérjük, bár egymillió tonnára szólt a terv — vála­szol az osztályvezető. — Aknánként hogyan osz­lik meg a fokozott követel­mény? — Itt is van változás. Há­nyástól például 1977-ben húsz­ezer, Ménkestől pedig tízezer tonnával többet követel a terv, míg Tiribestől az ideinek meg­felelő mennyiséget.: Szorospa­takon a rendelkezésre álló feltételek — feltártság, elő­készítettség hiánya — miatt tízezer tonnával kevesebbet. Melléküzemeinknél kivétel nélkül fejlődést ír elő a terv árbevételben, eredményesség­ben egyaránt. Ezekkel az üze­mekkel már részleteiben is megtárgyaltuk a jövő évi ter­veket, csökkentésre sehol sem kerül sor. — Miként tükröződik a jövő évi tervekben a fejlődés, a termelés színvonalának növe­kedése? Tudna erre néhány példát említeni? — Elsősorban a szénterme­lésből kellene néhány példát említenem, ami nemcsak a színvonal növekedését, ha­nem azt is érzékelteti: sok­kal nagyobbak a követelmé­nyek. Az össztermelésen belül a géppel jövesztett szén ará­nya az elmúlt háromnegyed évben 43 százalék volt. Nem értük el a tervezett 55 száza­lékos arányt. Jövőre pedig 68,7 százalékos arányt kell elérni. Úgy gondolom, ebből jól lehet érzékelni a feladat nagyságát. Igaz, az idén egy önjárós frontfejtés üzemelt. Jövőre a ménkesi mellett már Hányáson és egy kisebb front önjáró biztosításával Szoros­patakon is számolunk. — A másik fontos gépesíté­si mutató a rakodásé. Az idén géppel rakták fel a szén 65 és fél százalékát és ez valame­lyest meghaladja a tervezet­tet. De jövőre már 76,6 száza­lékos arány elérése a követel­mény, — Gépi szállításban már szinte elértük az optimális arányt. Az idén 95.4 százalék az össztermelésen belül a gép­pel elszállított szén aránya. Valamivel ennél is többre szá­mítunk — mondta Jambrich Pál. — A jövő előkészítése, a feltárás, vágathajtás gyorsítá- sának szükségessége általában minden értekezleten szerepel. Ezzel kapcsolatban mit ír elő a jövő évi terv? — Kétségtelen sokat kell még pótolni és éppen ezért összes feltárási, elővájási ter­vünk a jövő évre 18,6 kilomé­ter vágat kihajtását írja elő. Itt különösen érzékelhető a fejlődés, a gépesítés. Az 1975- ös évben valamivel több mint 17 kilométer vágat készült el. Ennek 13 százalékát gépekkel hajtották. Az idén az arány várhatóan 35 százalék körül lesz. Ám jövőre a 47,3 száza­lékos arány elérése a cél. Mind­ez bizonyítja, hogy a terme­lésen belül jelentős a feszí­tés a követelményekben. — Mi az, ami ma még nem teljes egészében tisztázott a jövő évi tervből? — Úgy gondolom, az eddig elmondottakból érzékelni le­het, hogy a tervmunka a ko­rábbihoz viszonyítva sokat ja­vult. Ám még sok munka hát­ravan. A beruházások ponto­sítása még tárgyalást igényel. A jövő évi bérfejlesztés mér­téke sem ismert! A különböző anyagárváltozások átvezetése is később lehetséges. Az igény is változhat még. Végleges terv csak december végére várható. Mindenesetre ami már ismert, az elegendő a za­vartalan átmenet biztosításá­hoz — fejezte be Jambrich Pál tervosztályvezetö. B. J. Kedves nógrádi utazók! Ha netán Hatvanban vártok á vo­natok csatlakozására, eszetek­be ne jusson pénzeteket az ételt, italt kínáló automatákba dobálni. Mert a gép képmuta­tó. Csal. Valahogy így festhetne egy közérdekű közlemény. Apró ügy, felesleges a figyelmezte­tés — mondhatja bárki. Elvég­re megszoktuk már, hogy ezek az elmés szerkezetek kisebb- nagyobb pontatlanságokkal dolgoznak. így igaz, de hát ez a hat­vani gépsor más. Olyan ren­díthetetlenül — mondhatni fáradhatatlanul — lop, hogy TOLVAJ AUTOMATA nincs az a hivatásos zsebmet­sző, aki versenyre kelhetne vele. Itt csak igen ritkán függ tábla: „Nem működik!’’ Igaz, hogy sokszor akkor sem moz­dul, ha a figyelmeztetés hi­ányzik. Figyelmeztetést, táblát nem látván, az egyik héten ma­kacsul kísérleteztem. Amikor az ötödik nap is „elnyerte” ebben az egyenlőtlen játékban négy forintomat a gép, men­tem reklamálni. A szintén az Utasellátó kezelésében levő étteremben szívesen tájékoztat­tak, sajnálkoztak a pincérek. „A srác elment. A panasz­könyv is nála. Szép! Akinek nem erre visz nap mint -nap az útja, utazzék ide ismét, hogy megtegye észrevételét. Sok bosszúságot okozott ne­künk a salgótarjáni automata­sor is annak idején, mert be­zárták. A fene tudja, az talán még tisztességesebb megoldás volt. Mert nem lopták ki zse­bünkből a pénzt. A szó szoros értelmében, pirulás nélkül. K. G. MEGVALÓSÍTHATÓ A JAVASLAT? A villamos energia na­gyon fontos társadalmi tulaj­don. Közös érdekünk, hogy egyrészt takarékoskodjunk, „Feldarabolja” a beszédet A telefonvonalak zsúfolt­ságának csökkentésére, s a ka- belbővítéssel járó rendsze­res útburkotaüfelszedés el­kerülésére új technológiát dol­gozott ki a Posta Kísérleti In­tézet. Neve: pulzuskód-modu- láció (PCM). A PCM-szisztéma lényege, hogy „feldarabolja” a beszé­det, vagyis egy pillanat tört része alatt megszakítja, s má­soknak is átadja a vonalat anélkül, hogy a beszélgető- partnerek ebből bármit is ész­lelnének. Je’enleg ugyanis egy érpáron egyidőben egy beszélgetés bonyolódhat, a PCM alkalmazásával azonban egyszerre akár 30 beszélgetést is továbbíthat az érpár. A módszer alkalmazásakor a telefonkábelek mentén két ki­lométerenként különleges erő­sítőberendezéseket kell felsze­relni. A Telefongyárban már meg is kezdődött ezeknek az erősítőknek a gyártása. A tervek szerint a leendő újpesti telefonközpont vona­lainál már a PCM-szisztémát alkalmazzák, s ígv egyebek mellett a békásmegyeri lakó­telep telefonjai ezen az el­ven működhetnek. BBBBBBBBBBIBVaBVBBBBBBBBBBBBBBBBBKBfBBBflBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBIBBBBflBBBBVBBBBBBBBBBBBBBtBBBBBflSBBBBBBBBBaBBBBBBBJBBBBBBBBBBBBBBBBflBBBBBBBIBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBrBBBBBBBBMaBI s 'T'izenhatan vannak. Pil- ianatnyilag öten dol­goznak a tekercselőgépeken. A többiek más munkafolyama­tokon tevékenykednek. Ta­valy nyerték el az1 ezüst fo­kozatot. az idén az aranyat pályázták meg. A brigádvezető több társá­val együtt a helybeli tsz cu­korrépatábláján szorgoskodik. Így hát helyettesével, a ke­vés beszédű Styevka Istvan- neval váltogatjuk a szót. Ügy kell kihúzni belőle csaknem minden gondolatot. Mondja is: — Nemrég választottak meg helyettesnek. Nem szeretek én ilyesmit csinálni. Szokat­lan még. Aztán szinte körül­tapogatva minden szót, így folytatja: — Összetartó közös­ség a miénk. Az átlagéletkor 30—35 év. Az összetartó közösség kife­jezés a többi között azt jelen­ti, hogy a kollektíva minden tagja teljesíti a termeléssel kapcsolatos vállalását. — Én ma jöttem ide, he­lyettesíteni a brigádvezetőt. Lehet, hogy az első napokban nem fc-em el a ,száz százalé­kot, de utána igen. Pedig nem könnyű, mert kis dara­bokról van szó. Nem sokkal később Bodo- nyi Istvánná veszi át a szót: — Egymás között is ver­senyzőnk. Száz százalék alatt még nem teljesítettem. Igyek­szem most is, hogy felette le­gyen. — így igaz — erősíti meg az előbbieket Törnek Kálmán­Ezüst után arany? A mi még fáj né meós, aki egyúttal a telep munkaverseny-felelősi tisztét is ellátja társadalmi munká­ban. Bodonyi Istvánnéval átel- lenben dolgozik Termán Sán- dorné. Az alakulástól kezd­ve tagja a kollektívának. Így mondja: — Jó együtt dolgozni. Most nekem nem úgy megy a mun­ka, mint ^ihogy szeretném, kehet, hogy egy hét múlva mást mondanék. Pillanat­nyilag érzem, hogy jó ma­gasra állították a mércét. Mondtam is a telep vezetői­nek. Ok azt válaszolták: a normát Vácott állapították meg. No, mindegy. Ha folya­matosan lesz huzal, akkor nem kell aggódni. Ám, most sincs elég. Ez fáj nekem a legjobban. — Meg nekünk is — mond­ják egyszerre többen is az anyagellátással kapcsolatban. — Ilyenkor egy-két napig a tekercselők más munkával foglalkoznak, ahol ugyanúgy helytállnak, mint megszokott reszortukon — vélekedik Tő­inek Kálmánné. Sőt, ennél jó­val többet tesznek. Munka­idő után. a gyártás közben előadódó hibás termékeket ki­javítják, s még más brigá­doknak is besegítenek. Kár volna, ha az idén elemének az arany fokozattól. — Van ennek valami kü­lönös akadálya? — Munkaverseny-szabály- zatunk szerint igen. Ebben szerepel, hogy az arany fo­kozat eléréséhez két újítást kell a brigádoknak beadniuk. Az asszonybrigád nem tudja ezt az előírást teljesíteni, mi­vel nincs érzékük az újítások­hoz. Ez nem szégyen. Bízom abban, hogy versenyszabály­zatunk rugalmasan alkalmaz­kodik az élethez. Nemcsak a munkában va­ló helytállás, hanem a műve­lődés is erőssége a kollektívá­nak. Ketten ugyan még adó­sak a nyolc általánossal, de tőlük nehezen lehet számon kérni a tanulást, mert negy­venen felül vannak. Ám le­het, hogy a magasabb foko­zatú brigádcím elérése meg­kívánja, hogy ők is végezzék el a nyolc általánost. Egyéb­ként mindannyian szakszer­vezeti oktatásra járnak. Bér­letük van a Fővárosi Operett- színházba, ahová a gyár au­tóbusza viszi őket. Nem zaj­lik le nélkülük író-olvasó ta­lálkozó sem, A legutóbb meg­tartott rendezvényen helyi népviseletben jelentek meg. — Kirándulni is együtt me­gyünk. Az idei nyárra nem kaptunk buszt, mondván: el­fogyott a kilométer. — szol kissé méltatlankodva a két­szeres Kiváló Dolgozó cím­mel kitüntetett Termán Sán­comé. A brigád életével kapcso­latos jelentős programokat a havonta sorra kerülő brigád­gyűlésen beszélik meg. Itt döntik el, mikor jönnek tár­sadalmi munkára. — Ilyenkor egy órával előbb jövünk be, vagy megtoldjuk a műszakot — folytatja Tö­rnek Kálmánné Ügy kell be-1 osztanunk az időt, hogy min­denre jusson, mert egy asz- szonynak sok mindenre kell gondolni. Még akkor is, ha a veze­tők a lehetőségekhez képest segítenek. — Rosszat nem tudunk rá­juk mondani — vallják egy­öntetűen a brigád tagjai. j^Jem számításból vagy más okból dicsérik a telep vezetőit, hanem meggyőző­désből, amit a jó tapasztala­tok alakítottak ki bennünk. Kikről van szó? A váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyára romhányi telepén dolgozó egyik legjobb brigádról, a Célbrigádról. V. K. NÓGRÁD - 1976. december 2., csütörtök 3 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents