Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-02 / 285. szám

Kiállítások 1977-ben Tollhegyen Egy népművelő keserve ,.. csak Bornemisszáéit tábortüzénél dobja a hálára köpönyegét. Né­ma csönd támad. Az Ámulat csendje. Aztán... Vivőt, Rákóczii VIVATI Evek óta reszt ve­szek Salgótarjánban ezeken a megbeszéléseken. Ilyenkor, év vége táján, már a követ­kező esztendő képző- és ipar­művészeti kiállítási program - ját beszélik meg a jelenlevők, a megyei és városi művelődé­si szervek, az intézmények képviselői, valamint a művé­szek. (Már aki eljön. Nem­csak művészek . hiányoznak, a tárlatokat rendező művelődé­si otthonok képviselői közül is néhányan, a kiállításokat összehangoló megyei törekvé­sek nagyobb dicsőségére.) Hasznosak ezek a tanácsko­zások. Többi között az is kiderül, hogy — lám — mennyi tárlatot nyitunk meg egy év alatt ebben a kis me­gyében. Bizony, sokat. Kicsit el is hűlhetne az ember, ha csak ezek számát, s a látoga­tottságról készült statiszti­kát nézné. Ismerjük el, természetesen, nagy eredmény az is, hogy ilyen sok kiállítást rendeznek egy olyan kulturális háttér­rel rendelkező megyében, mint Nógrád, ahol például a színház csak szolgáltatásként van jelen, az irodalmi, a ze­nei élet meglehetősen szűk mederben csordogál. Csak örülhetünk, hogy a megye két városán,, Salgótarjánon és Balassagyarmaton túl, a járá­si székhelyeken, községekben, ( üzemekben, iskolákban, köz­művelődési intézményekben stb. is rendszeresen nyitnak képző- és iparművészeti tár­latokat, kisgalériák kezdik meg működésüket. Igaz, „nagy” galériája nincs Nógrádnak. Kisebb képtára is csak egy van, Balassagyar­maton. (Salgótarjánban az új múzeummal együtt galéria is épül). A legreprezentatívabb kiállítóhely a megyében a salgótarjáni megyei művelő­dési központ üvegcsarn-oka. De ez sem ideális. Maradjunk a kiállítások vi­szonylag nagy számánál, bár ez a korábbi évekhez képest csökkent. Ügy tűnik. Nógrád- ban még nem érzékelhető a maga teljességében az a moz­gás, amely a művészetek bel­ső szerkezetének módosulá­sát eredményezi. A képzőmű­vészetnél maradva például, a vizuális kultúra „letétemé­nyesei” — kis túlzással — a táblaképek, a múzeumok kép­zőművészeti gyűjteményei voltak tíz-tizenöt évvel ez­előtt. Ma a vizuális kultúra fogalmát egyre inkább a kör­nyezetesztétika egészére, az épített környezetre, az ipari formatervezésre stb. vonatkoz­tatjuk. Így van ez Nógrádban is, annak ellenére, hogy nél- dául a jövő évi kiállítási program ezt még nem tükrö­zi egyértelműen. (Őrölünk, qí tévéajáníatunk December 2., II. műsor — 21.10: Próféta voltál, szívem. J 20.00: KANTOR és Horváth Sándor mellett, Kántor „szerepében” Tuskó Tovább folytatódik a híres kutya. hyomozókutya története. Csu- _______________________________ p áti, azaz Tóti Tibor törzs- őrmester, immár megkapta a (jogot arra, hogy ne csak a főváros, hanem az egész or­szág területén nyomozzon az okos rendőrkutyával. A kártyajáték annak idején jellegzetesen „úri” játék volt. Aki nagyvonalúan kár­tyázott, számíthatott arra, hogy ha rossz a lapjárás, elveszít­heti birtokát, vagyonát. Mit tesz azonban az, akinek sem­milyen vagyona nincs? Az kártyaadósságot csinál, amely­nek nincsen fedezete. Ezt az adósságot pedig, a betyárbe­csület kívánalmai szerint is, illik megadni. A pénzszerzés módjai között pedig olyanok is vannak, amelyek már Kán­tor hatáskörébe tartoznak... A szereplőgárda a régi: Ma­daras József, Szilágyi Tibor ,, hogy az iparművészeti tárla­tok száma azért némileg nö­vekszik. Természetesen, az iparművészeti tevékenység annál sokkal erőteljesebb Nógrádban, mint ahogyan ez az 1977. évre tervezett kiállí­tási programból kiderül.) MINAP BESZÉLTÉK MEG ezt a programot Salgótarján­ban. Jövőre is sok kiállítás lesz. Félő azonban — s erre idei tapasztalatok is figyel­meztetnek —, hogy hatásuk nem áll majd arányban szá­mukkal. A kiállítások ren­dezése mindinkább rutinsze­rűvé válik, előkészítésük, „tá­lalásuk”. a kapcsolódó köz- művelődési rendezvények (közönség-művész találkozók stb.) elerőtlenednek. Mind a közművelődésnek, mind pe­dig a művészeknek nagyobb szerepet kell vállalni abban, hogy a megyei kiállítások ha­tékonysága a jövőben növe­kedjen. Természetesen, meg­van ebben a megyei és vá­rosi művelődési szervek ága­zati felelőssége Is. A nógrádi képzőművészeti kiállítási programra évek óta jellemző, hogy vannak repre­zentatívnak szánt tárlatok, amelyeken, mint egy vázon, az egész program nyugszik. Maradjunk a hasonlatnál: ha ez a váz gyengének bizonyul, meginog az egész építmény. Márpedig a vázban itt-ott mutatkoztak a gyengeség je- iei. Ezért különösen szük­ségesnek látszik mindenek­előtt az orf'záfms zománc- biennálé szerepének és jelle­gének mielőbbi pontos ki­munkálása. Véleményünk szerint ugyanis a legutóbbi biennálé fiaskónak bizonyult, s ennek ismétlődését ez a rendezvény csak nehezen bír­ná ki. Fontosnak tűnik a salgótarjáni tavaszi tárlat nagyon gondos előké­szítése és megszervezése, to­vábbá — s ez a zománc- biennáléra is vonatkozik — a díjazások körüli bizonyta­lanság megszüntetése. LESZ TEHAT SOK KIÁL­LÍTÁS 1977-ben Nógrádban. (Néhány művész örvendetesen gyakran szerepel, néhány pe­dig teljesen kimarad a me­gyei programból). Mindazon­által a lényeg nem a tárla­tok számának gyarapítása, hanem közművelődési hatásuk növelése. Ebben különösen, sok még a tennivaló. Tóth Elemér A járási művelődési köz­pont előadója még egyszer vé­gigfutott a klubtermen. Min­den rendben van — állapítot­ta meg, s várta a vendégeket.. Az érdeklődő helybélieket és az előadót. Az utóbbi — a közkedvelt, népszerű hetilap munkatársa rövidesen meg is érkezett. Barátságosan indult az is­merkedés. A vendég elmondta a népművelőnek, hogy szíve­sen, bár nem minden bonyo­dalom nélkül tett eleget a meghívásnak. Divatba jöttek az effajta találkozók, erre a délutánra is éppen négy hely­re invitálták. A nógrádi járá­si székhely mellett döntött. Ki tudja miért, erről már nem esett szó bőveboen. A közvetlen társalgás aztán éles fordulatot vett. A ren­dezvény tervezett időpontja után fél órával megérkezett a népművelő felesége és elhűl­ve szólt férjére: te még nem vagy benn az előadáson? A válasz szomorúan egyszerű volt: hogyan is lehetnék, ami­kor te vagy az első érdeklődő. A közkedvelt, népszerű he­tilap munkatársa — enyhén szólva —■ toporzékolt. Habo­zás nélkül, határozottan visz- szautasította a felkínált tisz­teletdíjat. Mert ő arra így nem szolgálhatott rá. Aztán „jó em­lékei között” elraktározva ezt a nógrádi utat — dolgavége- zetlenül távozott. Más eset. Elkészült egy klub, s az avatást, az első programot egy országos szer­vezet egyik közismert és köz- tiszteletben álló vezetője — egyébként Nógrád szülötte — vállalta. Ezen az eseményen hatan (!) jelentek meg. A szépítés és torzítás nélkül közreadott két történetnek több közös vonása van. Elő­ször: a helyszín ugyanaz a já­rási művelődési központ. Má­sodszor: mindkét rendezvény­re ugyanazokat az embereket, ha úgy tetszik, ugyanazt a kört várták. Vállalatok és in­tézmények „első számú veze­tőinek”, szakszervezeti funk­cionáriusainak, KlSZ-titkárai- nak küldték el a meghívó­kat. A téma, a napirend miatt. Hasztalan. Hosszasan lehetne bogozni: nem az elnagyolt szervezésen, a rossz előkészítő munkán bu­kott-e meg a szóban forgó két rendezvény. Ez esetben aligha lehet erről szó, hiszen hetven— nyolcvau felelős beosztásban dolgozó vezető, társadalmi tisztségviselő névre szólóan kapta meg a meghívót. Az okot így máshol kell ke­resni. A két hamvába holt Tévélottó A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság az idén is kibo­csátotta a soron kívüli tévé- lottószelvényeket, amelyek árusítását december 3-án kez­dik meg. A tévélottó számsorso­lását december 3 9-én este, szórakoztató televíziós riport- műsor keretében tartják a III. kerületi, Flórián téri lot­tóházban. A szelvények tárgy- nyeremény-sorsoiását decem­ber 21-én rendezik, a húzá­son ezer értékes nyeremény­tárgyat, főnyereményként la­kókocsis Zsiguli személygép­kocsit sorsolnak ki. A tévé­lottószelvények beérkezési ha­tárideje december lö-an déli 12 óra. BARABAS TIBOR regénye nyoma; irta CS HORVATH riBOk. rajzolta: Z0RÁD ERNŐ O A táborváros sátrai kört } férfialak tűnik fel. Las­Wf se fí san lépeget, nézelődik. Figyelő szeme mindent észrevesz. Örül, ha tréfaszó üti meg a fü­lét, elszomorodik a bús Rurucdalok hallatán, (ügyel, nehogy felismer- iék. i, Köszöni az ország a vi­tézi tettet. Bornemissza Jánost rendjéből, rang­jából felemelem és had­naggyá teszem. A töb­biek jó lovat, díszes nyerget, kardot kapnak. Ma este a^ugndégeim vagytok. Igyatok, vigad­jatok, veletek vigadunk. kulturális esemény kapcsán — ha túlzás is lenne egyértelmű­en pálcát törni fölöttük — ér­demes néhány szót szólni a tapasztalt vezetői magatartás­ról. Mert mi mást jelezne ez a csökönyös érdektelenség, ha nem befelé fordulást, elszür- külést. Talán rémlátomás még tendenciáról, mindennapos gyakorlatról beszélni — ha e két esetben azonos is a hely­szín. s ugyanazok az emberek állították ki magukról ezt a nem éppen hízelgő bizonyít­ványt. Az elkeseredett, fáradozását elvetéltnek látó népművelő meg van győződve arról, hogy a művelődési házból elmaradó gazdasági és társadalmi veze­tők túlnyomó többsége mara­déktalanul eleget tesz a mun­kahelyen támasztott követel­ményeknek. S ez a kommentá­tor véleménye is. Napjaink­ban azonban ez nem elég. A holnap, az egyre1 fokozódó kö­vetelmények miatt. Ennek tel­jesítéséhez pedig elengedhetet­len a szélesebb látókör. a szakmán túlmutató ismeret. Az indokok közül még csak egyet említünk. A pé’daadást. Mert követelni is csak az a.ye- zető követelhet, aki maga is élen jár a tanulásban, isme­reteinek gyarapításában. Be­szűkült szakbarbárok helyett így kaphatják meg a „korsze­rű. mindenre érzékenyen rea­gáló ember” minősítést. A be- osztottaiktól. — kele — Megjelent as oktatási miniszter r endelete a pályakezdő pedagógusok munkába tépéséről Megjelent az oktatási mi­niszter rendele, a felsőoktatá­si intézmények nappali ta­gozatán végző pályakezdő pe­dagógusok munkába lépésé­ről, a pedagógus munkakö­rök betöltéséről. A rendelet értelmében 1977. január 1- től a pályakezdő pedagóguso­kat csak pályázat útján lehet alkalmazni. Pályázati felhívás nélkül betölthetők viszont — megfelelő képesítésűekkel — a szakközépiskolákban és a szakmunkásképző iskolákban a szakoktatói, gyakorlati ok­tatói munkakörök. Pályakezdő pedagógusnak tekinthető1 az, aki bármely felsőoktatási intézmény nap­pali tagozatán 1977. január 1. után pedagógiai képesítést, illetve pedagógiai képesítést is szerez; végbizonyítványa megszerzésének napjától a szakképzettségnek megfelelő munkakörben eltöltött három évig. A jövőben a pályázati fel­hívásokat az alkalmazó isko­lák, intézmények felügyeleti szervei megküldik az Oktatá­si Minisztériumnak. A minisz­térium, figyelembe véve a végzősök számát és összetéte­lét, felügyeleti szervek, illet­ve megyék szerinti bontásban engedélyezi a pályakezdők részére meghirdethető pályá­zati felhívások számát. Pályá­zat kiírását csak határozatlan időre szóló munkaviszony lé­tesítésére engedélyezik és előnyben részesítik a fejlesz­tésre kerülő, illetve szak­képzett pedagógusokkal kel­lően el nem látott körzeteket, intézményeket. A pályázati kiírásoknak — amelyeket januárban és ápri­lisban tesznek közzé az egye­temeken és főiskolákon — egyebek között tartalmazniok kell a kezdő pedagógus szá­mára biztosítható különféle juttatásokat — letelepedési segély, területi pótlék, illet­ményföld, lakás- és étkezé­si lehetőség stb. — is. Pályázatot — a társadalmi ösztöndíjasokat kivéve — az intézmény utolsó félévére be­iratkozott hallgatók uyuithat- nak be, mindkét pályázati szakaszban legfeljebb három helyre. A felsőoktatási intéz­mény a hallgatókról jellem­zést ad, illetve véleményt csatol a pályázathoz, s ameny- nyiben egy állásra több pá­lyázó akad, ajánlási sorren­det állapít meg. (Ebben a munkában közreműködnek az egyetemek, főiskolák párt- és KISZ-szervezetei ' és az érin­tett tanszékek képviselői is.) A munkáltatók a pályáza­tokat — figyelembe véve a pedagógusképző mtézmény ajánlási sorrendjét — tíz na­pon belül elbírálják. Ha a pályázati felhívásra csak egy pályázat érkezett és a pályázó képesítése — tanár eseten egyik szakja — megegyezik az igénnyel, a pályázatot csak különösen indokolt esetben utasíthatják el. Az egyetem, főiskola megkerülésével be­nyújtott pályázatokat — ér­demi elbírálás nélkül — visz- szaküldik. Az idei tanévben — és a továbbiakban — január első napjaiban, de legkésőbb ja­nuár 15-ig teszik közzé elő­ször a pályázati felhívásokat a pedagógusképző intézmé­nyekben. A pályzatot február 15-ig lehet benyújtani, már­cius 9-ig a munkáltatók el­bírálják azokat és értesítik a pályázókat. Lehetetlen a földrengés pontos előrejelzése A tudomány jelenlegi hely­zete alapján a földrengések idejének pontos előrejelzése lehetetlen — jelentette ki a moszkvai rádióban Viktor Szo- lonyenko akadémiai levelező tag, a legismertebb szovjet szeizmológusok egyike. Szolonyenko félrevezetőnek nevezte azokat a napi sajtó­ban, de a tudósok egy részé­nek körében is elterjedt né­zetet, mely szerint a külön­böző tudományágak együttes munkájával bizonyos előjelek alapján megállapítható egy földrengés várható időpontja. Mindazok a szenzációhajhászó közlemények, melyek e tárgy- oan napvilágot láttak ennek, vagy annak a földmozgásnak a pontos előrejelzéséről, a tu­dományos ellenőrzést követően alaptalanoknak bizonyultak. A földrengés-katasztrófák ugyanis a földkéreg mélyebb rétegeiben végbemenő folya­matokkal függenek össze. A földrengés-előrejelzésnek a professzor szerint percre pontosnak kell lennie. Ellen­kező esetben semmiféle, gya­korlati értéke nincs. Noha nagy tudományos eredmény lenne az is, ha egyhetes pon­tossággal meg tudnák jósolni a földmozgás idejét, az így ke­letkező kar azonban nagyobb lenne, mint maga a földren­gés okozta kár, mert óriási területek gazdasági életét bé­nítanák meg. A szovjet tudós szerint a probléma megoldását jelenleg a földrengések helyének és várható erejének prognózisa jelenti. Ennek alapján tanul­tak meg Japánban olyan ha­talmas építményeket tervezni, melyek ellenállnak a földren­gésnek. Hasonlóan jártak.el a szovjetunióbeli Taskentben. A szeizmológusok, geofizikusok és geológusok együttes munkájá­val ugyanis meghatározható a várható szeizmikus aktivitás legmagasabb foka egy adott térségben. Egy adott földren­gésnek az előjelei viszont sok­szor becsapják a tudósokat, máskor egyáltalán nincsenek előjelek. A mongóliai -Gobi Altaj hegységben például 1957-ben a történelem egyik legnagyobb földrengése kö­vetkezett be — maximális erősségű volt és hegyeket dön­tött le — minden előjel nél­kül. Éppen ezért a szovjet tu­domány jelenlegi álláspontja szerint a földrengések elleni harc leghatékonyabb formája a pontos szeizmológiai térké­pek kidolgozása, a földrengé­sek varható erejének jelzése a pontos idő meghatározása nél­kül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents