Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)
1976-11-09 / 265. szám
Nagyobb a súlygyarapodás Az ^rdekpl'pk többsége megértette FIGYELEMREMÉLTÓ szakmai tanácskozáson vettek részt a közelmúltban nagyüzemeink állattenyésztési szakemberei Magyarnándor- ban. A tanácskozás célja volt: megismertetni és kiszélesíteni a karbamid felhasználását a szarvasmarhák tömegtakarmányozásában. Megyénk mezőgazdaságának ötödik ötéves terve lényeges feladatokat tartalmaz a termelőszövetkezetekben folyó szarvasmarha-tenyésztés területén. A fejlesztési célkitűzés többek között, a tehénállomány jelentős létszámnövelése mellett (27—28 százalék), a fajlagos tejtermelést 3000—3050 literben határozta meg. Közismert, hogy az állatlétszám növelésének, a termelés színvonala emelésének egyik sarkalatos kérdése a takarmánygazdálkodás fejlesztése, a felhasznált takarmányok mennyiségének és minőségének javítása. E területen az üzemek adottságai még nincsenek kihasználva. A meglevő tartalékok feltárásának és eredményes hasznosításának számos útja lehetséges. , Az üzemi vezetők szemlélete az idén kedvezően változott. Annak ellenére, hogy a hosszan tartó nyári szárazság é6 hőség rendkívüli helyzetet teremtett az állattenyésztés számára is, a szarvasmarha-tenyésztésben az előirányzott termelési eredmények várhatók. A termelt és értékesített tej mennyisége a fajlagos tejtermelésnek megfelelően, kedvezően alakult. MEZŐGAZDASÁGUNKBAN világosan leszűrhető az a tény, hogy a termelés azon területei, melyek egy adott színvonalon megrekednek, egymás után nehéz helyzetbe kerülnek, nem szolgálják az, üzemi igényeket, nem képesek a lakosság, a népgazdaság szükségleteit kielégíteni. Igv van ez a szarvasmarhatenyésztésben is. Az idei termelési eredmények biztatóak. A fejlődés feltétlen indokolt. Mindezt eredménnyel szolgálta a magyarnándori tanácskozás, mely a szakemberek körében sokat vitatott kérdéssel, a karbamid takarmánykiegészítőként történő felhasználásával foglalkozott. A fehérjehiány mezőgazdaságunk egyik megoldatlan problémája. A meghatározott létszámfejlesztés és termelés- növelés napjainkban még fokozottabban veti • fel az állat- állomány fehérjeszükségletének biztosítását. Megyénk fe- fehérjetermelésének növelésére szerények a lehetőségek. A pillangós takarmánynövények vetésterületének emelése. a hozamok fokozása korlátozott. Viszont a szarvasmarha-tenyésztésben a kialakulóban levő intenzív tejtermelő állomány és iparszerű tartási körülmények a fehérjemeny- nyiség növelését (indokolják. A szántóföldön megtermelhető fehérje mellett, a meglevő fehérjehiány pótlásának egyik módja, a karbamid takarmányozási célra való felhasználása. Sajátos viszonyaink között a karbamid etetése kétféleképpen jöhet számításba: 1. nagytömegű, viszonylag fehér jeszegény tömegtakarmány fehérjetartalmának kiegészítése, 2. az abraktakarmány fehérjeszintjének emelése. Az abraktakarmány karba- middal történő dúsítását, illetve karbamidos keveréktakarmány etetését több üzemünk elsősorban a marhahizlalásban oldotta meg eredménnyel. A drégelypalánki termelőszövetkezet főállattenyésztője például beszámolt róla, hogy a karbamidos marhahizlalás esetén napi 1520 gramm a súlygyarapodás, míg hagyományos takarmányozásnál 1180 gramm. A magyarnándori termelőszövetkezetben hasonló tapasztalatokat szereztek. A karbamid üzemen belül előállított abraktakarmányban történő felhasználása fokozott figyelmet, lelkiismeretes munkát követel. A karbamid nem „csodaszer”. Hasznos segítséget nyújthat — kellő szakmai fel- készültség és fegyelem mellett — az ágazat termelésének növeléséhez, a takarmányozási költségek csökkentéséhez. A MAGYARNÄNDORBAN megkezdett példa a takarmánygazdálkodáson belül a kérődzők fehérjeszükségletének korszerű és gazdáságos kielégítését szolgálja. Az eredmények ismeretében joggal remélhetjük, hogy megyénk más üzemei is követni fogják a bemutatón látott és hallott kezdeményezést. Dr. Bablena Ferenc Minden jelentős beruházásnak van kivitelezőié Beszélgetés a beruházási operatív bizottság vezetőiével Csak a medvék jártak hozzánk., a u A kultúrpalota első emeleti kiállítótermében fotók, tablók, plakátok között találkozunk. A kiállítás kalauz^ szőke, törékeny, szemüveges, fiatal nő. Bemutatkozik, Tá- nyának hívjak. Moszkvából jött, a Forradalmi Múzeum munkatársa... A budapesti kiállításon most egy másfajta forradalmi tett tárgyait mutatja be a látogatóknak: Él- munkás-igazolványok, a Kom- szomol-brigádok tagjainak kialakult egyenzubbonya, újságlapok, röpcédulák. Kicsit a háborús, katonai emlékekre gondolok. Pedig a kiállítás a lehető legbékésebb tettet, az építést ábrázolja, a Baj- kái—Amur vasútvonal, orosz rövidítésével a BAM fiataljainak munkáját, eredményeit, nehézségeit. Ulkanból jött Budapestre Ivan Reva is. Magas, sovány fiú, kis bajusszal és észrevehetően ukrános akcentussal. — Igen, az ukrajnai Zsito- mirból mentem az építkezésre — mondja. Előtte 3 évet szolgáltam a flottánál. Ott jelentkeztem először. A tévében láttam a hajón — fedélzetmester voltam —, amint a komszomol XVII. kongresz- szusáról elindult az első brigád a szibériai őserdő közepébe vasutat építeni. Akkor ott azt mondták, várjak, és a lakóhelyemen jelentkezzek ismét. Sikerült! A helyi ifjúsági szervezet ajánlott és fél év múlva már ott voltam. Helikopterről raktak ki minket, favágókat. Eredetileg erdésztechnikus vagyok, így aztán érthető, hogy ilyen brigádba kerültem. A helyet akkor még csak a levegőből lehetett megközelíteni, látogatóba a földön csak a medvék jártak hozzánk. Megszoktam ott. Megnősültem, fele- ségem is ott dolgozik. Lakást is kaptunk Ulkanban. Lehet, hogy ott is maradunk, ezt még nem tudom pontosan, de az biztos, hogy rengeteg munka- lehetőség van. Jó a kereset, 350 és 500 rubel között van, Persze, ez nem minden. Aki csak a pénz miattion ide, az nem bírja ki sokáig — a BAM-on embernek is kell lenni. .. , (M-r) Megyénk minden oldalú fejlődése szempontjából kulcsszerepe van a beruházásban érdekelt szervek, szervezetek jó együttműködésének, a rendelkezésre álló kapacitás előrelátó, céltudatos, hatékony kihasználásának. E cél elérését szolgálja a beruházási operatív bizottság, amely a megyei párt-végrehajtóbizottság beruházási tevékenység fejlesztésével kapcsolatos állásfoglalása után jött létre Rovatvezetőnk felkereste a megyei operatív bizottság vezetőjét, Illés Miklóst, a megyei tanács általános elnökhelyettesét, és megkérte, hogy válaszoljon a beruházási témával kapcsolatos kérdéseinkre. — Kérem, ismertesse röviden a megyei párt-végrehajtóbizottság útmutatását! — A megyei párt-végrehajtóbizottság ajánlotta a megyei tanácsnak, hogy legyen olyan bizottsága, amely az ötödik ötéves tervi fejlesztéseket, az ehhez kapcsolódó építőipari, építőszerelési kapacitás nagyságrendjét figyelemmel kíséri és őrködik rendeltetésszerű felhasználása felett. Ennek kapcsán az új tervciklusban jóváhagyott beruházás jellegű fejlesztéseket, a megyei pártbizottság irányelveinek megfelelően sorolja. Teremtsen olyan helyzetet, hogy a megyében levő valamennyi jelentősnek ítélt beruházásnak már ebben az évben ismert legyen a kivitelezője. Ez a bizottság a megyei tanács tervgazdasági bizottsága albizottságaként már működik. Nem védi, nem tesz szektorán« megkülönböztetést a beruházok és kivitelezők között (állami, tanácsi, szövetkezeti). A bizottság olyan szakemberekből és politikai munkásokból áll, akik területi méretekben és áttekintéssel gondolkodnak, járatosak a beruházások előkészítésében, valamint az építőipari munkák területén. — Meddig jutottak a feladatok megoldásában? — Miután arról nem lehet szó, hogy teljes részletességgel minden kisebb jellegű beruházásokkal, építőipari szervezetekkel foglalkozzunk, kénytelenek voltunk nagyságrendeket. értékhatárokat felállítani. Első feladatként számba vettük azokat az építőipari szerveket, szervezeteket. amelyeknek meghatározó szerepük van a fejlesztésben. Kilencet soroltunk ide. Ezután felülvizsgáltuk az építőipari szervezetek öt évre szóló termelési tervét, azaz, a várható kapacitás nagyságrendjét. Ezzel szembeállítottuk a különböző tervekben — vállalati, tanácsi, szövetkezeti — jóváhagyott és pénzügyileg megalapozott megvalósításra váró feladatokat. — A munka során mi okozott gondot? — Annak eldöntése, elbírálása. meghatározása, hogy a beruházások milyen körét minősítsük jelentősnek, abból a szempontból, hogy intézményesen gondoskodjunk az ide szükséges kapacitásokról. Ezt is megoldottuk. A következőket tartottuk jelentősnek: I. A célcsoportos beruházásokat, értékhatárra való tekintet nélkül. 2. A telepszerűen épülő lakások egészét, bármilyen konstrukcióban is készül. 3. Az ipari beruházásokat 20 millión felül. 4. Kereskedelmi, közlekedési, mezőgazdasági beruházásokat 10 millió felett. 5. Tanácsi beruházásokat; nagyközségekben 3, városokban pedig 5 j millió felett. Ennek ismeretében szembeállítottuk az igényeket a lehetőségekkel. Kiderült, hogy valamennyi jelentősnek ítélt beruházás az előbb említett 9 építőipari vállalat kapacitásának mindössze 64,4 százalékát teszi ki. — A kivitelezőkkel történt tárgyalások során, milyen korábbi elkötelezettségeket vettek figyelembe? — Tudomásul vettük a kivitelezési szerződéssel ellátott, folyamatban levő beruházásokat. a kapacitásfoglalási szerződéseket. Felülvizsgáltuk a szóbeli és írásbeli további elkötelezettségeket is. Ügy láttuk, hogy ez utóbbiak zöme is elfogadható. Ezt követően tárgyaltunk azokról a beruházásokról, amelyek a megye ötéves tervében szerepelnek, jelentősek, de még nincs kivitelezőjük. — Kérem, mondjon néhány szót az érdekelt vállalatok tárgyalási készségéről, magatartásáról! — Többbségük az első menetben anyagi feltételeket kívánt szabni, jogos, reális kívánságaink teljesítéséhez. Ezeket visszautasítottuk Ugyanis nem terven felüli , kapacitást kértünk, csupán a, meglevő kapacitásnak is csak. részleges kitöltéséről kívántunk gondoskodni, a vállalati érdekek figyelembevételével, azok vezetőinek egyetértésével. Célunk, hogy a realitásoknak megfelelően töltsük ki a vállalati kapacitásokat, ahogy ezt a megyei terv meg- , követeli. Először nehezen értették meg, hogy az általunk, ajánlott munkák az ő érdekük mellett a megye fejlődé-, sél is jó! szolgálják. Később többségük belátta, hogy ajánlataink megfontoltak, szűk-. séges elvégezni. — Pillanatnyilag milyen kérdések várnak megoldásra? — A tárgyalások után. valamennyi beruházót értesítettünk arról, hogy az általa tervezett, szerintünk jelentősnek ítélt beruházásnak ki lesz a kivitelezője, illetve kivel kell megkötnie a kapacitásfoglalási szerződést. Ezen állásfoglalásunk egyúttal azt is jelenti, hogy a beruházók beruházásaikat nem ajánlhatják fel más kivitelezőnek. — Hosszabb, vagy rövidebb távra szólnak a megbízások? — A kapacitások rendeltetésszerű kitöltésével, az ötödik ötéves tervben szereplő beruházások elhelyezésével 1980-ig megoldottuk a feladatokat. A beruházások között vannak olyanok, amelyek a hatodik ötéves tervre való átmenetet is biztosítják. Az elvégzett munkával nem zárult le feladatunk. Fontos tennivalónknak tartjuk továbbá a szóban forgó beruházások évenkénti ütemezését, konkrét rangsorolását. Segíteni ki-“ vánunk a különböző építőipari szervezeteknek, kapacitásszerkezetük ésszerű kihasználásában és a jövőbeni helyes kialakításában. Szeretnénk tevékenységünket a műszaki, tervezői munkára is kiterjeszteni. Itt nehéz helyzetben vagyunk, mert a nagy- beruházások tervei Budapesten, a központi tervezőinté-; zetekben készülnek. Ezért velük szembeni munkamódszerünket, tárgyalási készségünket, magatartásunkat ennek figyelembevételével alakítjuk ki — fejezte be nyilatkozatát Illés Miklós. Venesz Károly József Attila-idézet is lehetne Beszélgetés Barthó Jenő életéről Erről beszélnek a hazánkban tartózkodó ifjúsági barátságvonat utasai is. A küldöttség vezetője, A. Arszen- tyev, a Komszomol kb titkárságának tagja elmondja, az építő fiatalok közül csak minden századik részesült a megtiszteltetésben, hogy két hetet Magyarországon tölthessen. Ez 295 főt jelent. Tehát csupán az ifjúsági szervezet küldötteként több mint 29 ezren dolgoznak a végtelen erdőségekben, a tajgával borított hegyekben. Persze, az építők a legérdekesebbek. A nekirugaszkodott fantázia • marcona medvevadászokra számít, de csalódnia kell. A valóban vállas fiúk mellett szép számmal vannak itt lányok is. Nem véletlen ez, hiszen amint elmondják, az építőknek 40 százaléka közülük kerü'. ki. Egyikük Kátya Narimceva Omszk- ból érkezett. Szibériai, de ahogy elmondja, neki is nehéz volt megszokni a tajgai körülményeket, a 40—45 fokos hideget. Nehéz elképzelni, hogy ez a húsznál alig több szőke lány brigádvezető — egy csapat férfi, gépészek, pályamunkások, gépkocsivezetők főnöke. — Technikumot végeztem — mondja —, vasútépítő a szakmám. Eleinte földmérőként dolgoztam, s most is én vagyok a brigád geodétája. Nem játszom meg a főnököt, nem is lehet, hisz a beosztottaim között vannak akik kétszer olyan idősek, mint én. Meg aztán a fiúkkal általában jó’, megértjük egymást. Lehetne az a bizonyos, az az igen-igen szépen hangzó József Attila-idézet is Barthó Jenő munkáról vallásának mottója — gondolom —, amit, ■sajnos, elcsépelt jelszó gyanánt, látunk már viszont szinte mindenütt. Igen, ez az egyetlen sor, a „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy ...” jár az eszemben minduntalan, mikor az éveket számba véve az öntő- íormázóval beszélgetünk. Aki még tizennégy-éves- sem-volt-korában kezdte itt a szakmát, az acélárugyárban, a mostani Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. S aztán hosszan tartó kitérő után került. 1964-ben vissza. Most meg, a májusban bezárt acélöntődéből, a vasöntödébe áttoerülten, éppen csak megmelegedetten, minőségi dolgozó lett — tizenötödmagá- vai a gyár több mint négyezer fős kollektívájából. Erről beszélgetünk; a munkáról, amit oly’ nagy kedvvel végez, hogy szinte hibát sem ejt, no, meg az életéről, eddigi útállomásairól. Akik, bizony, hosszú ideig elkerülték az utolsó megállóként tisztelt, jelenlegi munkahelyet. Ahonnan — mint mondja — már csali a nvugdíjazáskor szeretne véglegesen távozni. No, nem, nem azért, mert. olyan rettentő nagy a fizetsége mostanában. Mert, mint említette, mióta megszűnt az acélöntődé, igencsak néhány száz forinttal visz haza kevesebbet, hanem a munka végett. Amit, függetlenül attól, hogy poros, piszkos, nehéz, egészséget rongáló, mégis szépnek, egy élet értelmét tartalmazónak tart. — Ha nem tűnne nagyzolásnak ez a megfogalmazás, hogy nem egyszerűen szakmának, hanem — hivatásnak könyvelem el a munkámat, minduntalan hangoztatnám. Mert tetszik, mert szeretem, s úgy vagyok vele, ha nem ezt csinálnám, • boldogságom sem lelném. — Boldog? — Az. Tudja, milyen gyönyörűség egy kiöntött, pontos, szinte elegáns munkadarabot kézbe venni, körbe-kör- be nézegetni...? Amiről tudja az ember, hogy szinte a másnak semmit jelentő anyagból hozta létre. Ami annyifelé eljut ország-világban, hogy két kézen sem lehetne összeszámolni. S ami, ha nem sikerül, ’ éjjeleken át tartó töprengésbe kényszerít, s nem szégyellem bevallani: pírt von az arcomra mások előtt, és még szótlanabbá tesz... És mintha lelke lenne annak a vasdarabnak, kérdezgetem: mi volt a baj? Mit nem úgy csináltam, ahogy kellett volna? — Nemcsak ügyes kéz kell... — Nem. Már tanulókoromban arra okítottak: az eszed használd, fiam, az eszed! Gondolkodj előbb, s csak aztán cselekedj! — Rég volt. — Igen. De azóta is tartom magam hozzá. Ezt nem lehet elfelejteni, mint azt sem: hogyan lettem öntő. — Hogyan... ? — Véletlenül. Amikor huszonnégyen megálltunk a gyárkapuban, akkor végzett elemisták, tizennégy évesek is alig voltunk. Azt mondták: legyetek öntők, dupla fejadagot kaptok. Azt sem tudtam, mi fán terem az öntőség, de csábított a dupla mennyiségű élelmiszerjegy... És elkezdtem. Éppen huszon- kilencedik éve. — Negyvenhárom éves múlt... — Annyi. Sok van még a nyugdíjig, bár keveset gondolok arra az időre. Gyakran inkább a múlt foglalkoztat. Hogy felszabadulásom után Csepelre kerültem. Miért? Véltem, jobb lesz. De haza- vágyód tam, ide, ebbe a füstös műhelybe. Mivel itt akkor nem volt hely, a tűzhelygyárban . találtam munkát. — És — mint említette — 1964 óta dolgozik a kohászatnál. — Igen, éppen ennyi ideje. — Egy munkahelyen. — Most már a másodikon. Mert ezt is mondtam, mióta megszűnt az acélöntődé, amit mi azóta is megkérdőjelezünk, helyesen tették-e, a vasöntödébe kerültem át. — Acélöntés, vasöntés. Lényeges technológiai eltérés... — Valóban, de semmi nehézséget nem okozott. Az embernek érzékenyen kell reagálnia az újra. Mindenhez kell érteni, ebben a szakmában semmire sem mondhatja, hogy nem tudom, mert nem csináltam. Persze, mert ezerféle munkánk van, gyakran össze kell ülnünk megbeszélni az újat a többiekkel: hogyan lesz jó a gyártás, milyen fogásokat, módszereket alkalmazzunk? Több szem többet lát, több agy többet tud! Nem szabad az embernek szégyellni, hogy más valakinek jobb ötlete is van, mint az övé! — Így teremtődik meg a jó munkadarab? — Igen. De1 végül is, valakinek, a végrehajtónak a függvénye. — Az öné is. — Az enyém is. S azon vagyok mindig, minduntalan, hogy jó szülessen. — És ezt szeretné még továbbra is? — Természetesen. Hátralévő munkáséveim utolsó percéig ... Karácsony György NOGRAß — 1976. november 9., kedd 3
