Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-09 / 265. szám

Vtunkííí* Itn’Mirál'S lie'efc Képernyő előtt I Műsorhét az ünnep jegyében Párbeszéd kezdődött Az elmúlt hét televíziómű- sora magán hordoztá az ünnep­re, a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 59. évforduló­jára való előkészületek jegye­it. Számos kisfilm. emlékezés, portré, dokumentum vállal­kozás foglalkozott az 1917-es oroszországi történésekkel, s nem maradt ki a sorból a kor irodalmi-művészi igényű ábrázolása sem. Olyan mű szolgálta ezt. mint Visnyevsz- kij Optimista tragédia című drámája, melyet mindössze negyven-egynéhány esztendő­vel megszületése után bátran sorolhatunk a színpadi iroda­lom klasszikusai közé. Visnyevszkij drámája jól ismert a magyar színházláto­gató közönség előtt. Az Opti­mista tragédiát néhány évvel ezelőtt a szolnoki Szigligeti Színház Salgótarjánban is be­mutatta, s emlékezetes sikert aratott vele. „Hívni, ébreszteni, emlé­keztetni” — ebben jelölte meg az író drámája célját, mely a polgárháború éveiben a bal­ti flotta egyik hajóján játszó­dik. attól egy anarchista kü­lönítmény valóságós rém­uralmat teremt a legénység soraiban. Ennek felszámolásá­ra a bolsevik párt fiatal kom­munista lányt küld komiszár­nak a hajóra. A kettős ura­lom megszüntetése csak radi­kális eszközökkel valósítható meg; a hajó kommunista le­génysége és a jobb érzésű pártonkívüliek segítségével. Visnyevszkij drámá'a ma­gán viseli a húszas-harmm- cas évek avantgárd formakí­sérletező jegyeit, de az «író ezeket kitűnően állítja' ro­mantikus pátosza. eszméi mondandója szolgálatába. A drámát gyorsan váltakozó ké­pek. rövid epizódok. feszült dialógusok építik és emelik egészen magas hatásfokra. Az Optimista tragédia té­véjáték-változatát vasárnap este láthattuk. S, habár a mű látszatra valóban kínálja ma­gát a tévéadaptációra, hatá­sában, érzésem szerint mégis elmaradt a színpadétól, mely­nek zártabb egységében sű­rűbb atmoszféra teremthető. Eredményesnek mondható a mun­kás művelődési hetek lebonyolí­tása. szervezése a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek­ben. A Stromfeld Aurél Szocialista Brigád munkahe­lyén százkötetes könyvtárat léte­sített. amelyet fo­lyamatosan fris­sít fel új köny­vekkel. A gyár könyvtára az idén 130 ezer forintot költött könyvbe­szerzésre. a tava­lyi vásárláshoz képest 60 ezer fo­rinttal többet. A gyár dolgozói és családtagjaik szí­vesen keresik fel a könyvtárat. Von- sik Ernőné. a könyvtár vezető­je sok segítséget nyújt a müvek ki­választásában. . — fodor — Á fotózás műhelyéből — előhívás, nagyítás, retusálás — otthon A gondos amatőr fényké­pész nem csupán a felvételek elkészítését, hanem azoknak laboratóriumi kidolgozását is önmaga végzi. A mai modern lakásokban természetesen rendszerint nem áll rendel­kezésre korszerűen felszerelt fotólaboratórium. Egy-egy el­sötétíthető helyiségben — például a fürdőszobában, esetleg a konyhában —azon­ban kialakítható megfelelő fotólaboratórium. A házi mű­hely „berendezése”, s egyál­talán az otthoni előhívás kap­csán néhány körülményre ügyelni kell. Sokan az előhívókat, a ne­gatív- és papírhívókat is sa­ját maguk kívánják elkészíte­ni A képzett, fotóvegyészet- ben járatos amatőr erre is képes. De jó tanácsként érde­mes megszívlelni, hogy a fotóvegyszereket hosszabb ideig a lakásban nem célsze- serű tárolni. A vegyszerek megromol hatnak, ráadásul többségük mérgező is. Jobb tehát a kisebb tételekben kí­nált kész előhívókat a fotó- szaküzletekben megvásárol­ni. Nagyítás, illetőleg előhí­vás esetében lehetőleg steril körülményekről kell gondos­kodnunk. Ha módunk van rá, egyszerre csak egyféle hívót oldjunk, s használat után — amennyiben az még további előhívásra, laborálásra alkal­mas — azonnal töltsük vissza jel zárható üvegbe. Nagyításkor tiszta folyó víz állandóan álljon rendelkezé­sünkre. Nagyon sok hiba for­rása, hogy az előhívó és fixáló folyadék közé a fotó­amatőr nem tesz vízzel teli tálat, s így a nagyításokat a fixírbe dobva, beszennyezi az előhívót. Egy-két csepp fixír akár liternyi előhívót is tönk­retehet. Fontos, hogy lehetőleg friss vegyszerrel dolgozzunk. Az előhívás után megfelelő ideig tartsuk fixálófürdőben a fényképet, illetőleg a negatí­vot és megfelelő ideig mossuk is a kifixált fotónyersanya­got. Ha ezt elmulasztjuk, a negatív, illetőleg a papirkép idő előtt elhalványul, tönkre­megy. Ami a világítást illeti: legcélszerűbb, ha az előhívást — ha előhívótankkal dolgo­zunk — teljes sötétségben hajtsuk végre, és csupán az előhívási idő befejeztével sö­tétzöld lámpánál tekintjük meg a negatívokat. Sárgászöld fény mellett is nagyíthatunk, illetve előhívhatunk papírké­peket. . . Gyakori, hogy a nagyításba kisebb hibák csúsznak: a kép szürkére vagy éppen szurkos­ra sikerül. A tiszta, élvezhe­tő kópia, nagyítás azonban nem boszorkányság: a jó amatőr felszerelésében ott van a retusecset és a festék is. A saját maga által laborált ké­peket ki-ki maga retusálhat­ja, pontozhatja, hogy mindén tekintetben jó minőségűvé váljanak a „házilag” készült képek. Fényes Tamás 4 NÓGRÁD — 1976. november 9., kedd J A tévéjátékban ez a kisülé­ses állapotig feszülő légkör valahogy feloldódik, a drámai izzás nem perzsel, jobbára csak langyos látványt kapunk. Ügy tűnik. Sándor Pál rende­zése nem élt eléggé a tévé műfaji lehetőségeivel és esz­közeivel. túlságosan a szín­padi bemutatók hagyomá­nyait követte, és éppen ezál­tal veszített- Az irodalmi anyag merészebb kezelésére lett volna szükség, erre szá­mítottunk. sajnos, nem ezt kaptuk, pedig a szereplő együt­tes tagjaiban — mindenek­előtt Kútvölgyi Erzsébetben, Garazs Dezsőben. Kern And­rásban és Trokán Péterben — kitűnő színészpartnerek álltak Sándor Pál rendelke­zésére. Jól illeszkedett az ünnep­váró hét programjába ked­den este a Hunya Istvánról, a MEDOSZ 92 esztendős el­nökéről készült, Emelt fővel című portréfilm. S, ha már portréfilmről esett szó, méltó megemlíteni azt is, melyet csütörtökön Molnár Antalról, a kiváló idős zenetudósról áthattunk. Mindkettőnél el­ismeréssel kell említeni a ri­porteri személytelenséget, melyet dr. Szakács Kálmán egyetemi tanár, illetve Bónis Ferenc zeneesztéta vállalt a jó ügy érdekében. Szombaton elgondolkodtató politikai-bűnügyi történetet ismerhettünk meg a Saccó és Vanzetti című. 1971-es olasz film révén. Fabrizio Onofri és Giuliano Montaldo . nagy­igényű vállalkozása és ki­vitelezésében is ez igényhez méltó produkciója egy 1920- tól 1927-ig tartó, az ameri­kai Massachusetts államban ‘lejátszódott bűnügyi esemény és hátborzongatóan félelme­tes politikai per hiteles mű­vészi megidézése. A müsorhét könnyedebb vonulatában kapott helyet szerdán a Vidám kísértet cí­mű Noel Coward-vígjáték. Ügyes színpadi iparos mes­termunkájáról van szó, ami remek lehetőségeket kínál a színészi vérmérséklet szerin­ti komédiázásra. Ezzel a le­hetőséggel a Vígszínház együt­tese élt önfeledt jókedvvel, ugyanakkor mértéktartó fe­gyelmezettséggel. Az élveze­tes játékban szívesen láttuk Bánki Zsuzsát, Ruttkai Évát, Tábori Nórát, és az igényes komédiázás közepette meg- indultságunkkal küzdve, a közelmúltban elhunyt Somogy- vári Rudolfot. (b. t.) ILYEN MÉG NEM VOLT a megyeoen! (Az országban már nem is egy; gondoljunk csak a Széchenyi István nevét vi­selő szocialista brigádok nagy­cenki találkozójára.) A sal­gótarjáni üzemek, vállalatok Furák Terézről Kakuk Jó­zsefről és Nógrádi Sándorról elnevezett szocialista brigád­jai találkoztak a salgótarjáni munkás kulturális hetek al­kalmával az SZMT székházá­ban. Az „ilyen még nem volt a megyében” mondatunkat nem bombasztikus megnyilatko­zásnak szántuk csupán ezzel is a találkozó hézagpótló ie- lentőségére, fontosságára kí­vántuk felhívni a figyelmet. Persze, anélkül hogy objekti­vitásunk mércéjét alább he­lyeztük volna. Salgótarjánban mintegy 80 szocialista brigád választotta névadójául az említett három megyei munkásmozga'mi hőst. Közülük a fele tartotta érde­mesnek, hogy el is jöjjön a találkozóra A kép tehát, amit alkothattunk, nem teljes, vi­szont rendkívül tanulságos. Először is bizonyította a legfontosabbat: brigádjaink­ban él a .tenniakarás vágya, a közösségért vállalt felelős­ség konkrét cselekvésekben realizálód! törekvése. Másod­szor: szükség van az i’yen és ehhez hasonló összejövetelek­re, amelyek formát és keretet adnak e törekvések megva­lósítása számára, új ismerete­ket nyújtanak, személyes kap­csolatok kibontakoztatására al­kalmasak. Az egymás — a brigádok — közötti kapcsolatok valóságos 20.50: A „SAKK, KEMPE- LEN ŰR”. Tv-játék, I. rész. „Kempelen bármennyire is tudós szeretett volna lenni — csak tudós — tehetségéből és felismeréseiből takadó erköl­csi kényszere mindig kifeje­zetten közéleti, cselekvő, ható emberré tette. S ami legalább ilyen fontos: alig akadt még egy gondolkodó — bátrán mondhatjuk, egész Európá­ban —, aki minden munká­jában annyira saját korát, a felvilágosodás nagyszerű ko­rát fejezte volna ki. Ez vo­natkozik már-már hírhedt sakkozógépére, ugyanúgy, mint a vakírógépre, a beszélőgép­re, gőzgépére, léggömbkísérle­igényét csaknem valamennyi brigádvezető, hozzászóló meg­fogalmazta. Különösen érző­dött-ez a Budapesti Kötőipari Szövetkezet salgótarjáni tele­pének Furák Teréz nevét vi­selő szocialista brigádja ve­zetőjének szavaiból, aki el­mondta, hogv már eddig is több o'yan rendezvényt szer­veztek. amelyek célja tulaj­donképpen az említett kap­csolatteremtés. egymás tevé­kenységének tartalmi erősíté­se volt. Ieaz. ezek a kapcsola­tok ma még csak a Furák Te­réz leápvkoiléginm közössé­gére. a Furák család egyet­len ma élő tagjára, a baglyas- aljai Kazareczky Józsefnére vonatkoznak, de mindenkép­pen a törekvés komolyságát jelzik, és a munkásbrigádok­kal való jövőbeni kapcso’at alapjául szolgálhatnak. Ä NÓGRÁD MEGYEI Mun­kásmozgalmi Múzeum jó szol­gálatot tett ennek a tanácsko­zásnak az összghíváfával. Aki talán kételkedett volna a szándék helyességében, azt meggyőzhette a találkozó ak­tív, együttgondolkodásra ser­kentő, őszinte légköre. Számos konstruktív javaslat hangzott e'. S többen vetették fel e ta­lálkozók megszervezésének rendszeressé tételét, a tapasz­talatok kicserélésének szük­ségességét A múzeum ezfen az úton megtette a tőle vár­ható első lénést. ízléses füze- teeskében adta közre a név­adók rövid életraizát, mellé­kelve hozzá a bővebb tájé­kozódást segítő irodalomjegy­zéket. Ez a fajta segítség ma már megszokottnak tekinthető a teire, a Dunát az Adriával összekötő, százados áttörést jelentő víziút-tervére”. — ír­ja hőséről a háromrészes té­védráma szerzője, Kárpáthy Gyula. Már ebből a néhány utalás­ból is kitűnik, mennyivel na­gyobb formátumú alakja volt történelmünknek Kem­pelen Farkas, mint ahogy a közhiedelem tartja. S ha ar­ra is gondolunk, hogy Kem­pelen Mária Terézia és II. Jó­zsef alatt egyike volt az ud­var befolyásos tanácsadóinak, aki lehetőségeit mindig népe és hazája javára használta fel, máris teljesebb a „sak­kozógépes Kempelen” port­réja. Mai tévéajánlatunk IN U C bárabas TIBOR regénye nyomán írt* CS HORVATH TIBOR, rajzolta: ZORÁD ERNŐ közművelődési intézményeit gyakorlatában. He'vessegének vitathatatlansága mellett mé­gis felvetődik egy gondolat: .szentségtörésnek” számíta­na-e. ha a brigádok Önma­suktól. sa’át könyvtári. mú­zeumi kutatásaik alapián állí­tanák, össze a névadók élet­rajzát és a többi tudnivaló­kat? Vé'eménvünk szerint az öntevékenység a kulturális vállalások gvakran- tanasz­talt forma’itását is csökken­tené, hozzásegítene a szemé­lyes képességek szélesebb kö­rű kibontakoztatásához. Mert meggyőződésünk, hogy brigádjaink — s ezt nem eav alkalommal bizonyították más formában és más területeken is —. érettek erre a .munká­ra”, és több bizalommal ké­pesek is volnának a megva’ó- sítására, M’-ndez nem mond el­lent a szakemberi irányítás­nak. csupán azt egy má' mi­nőségbe. a tevékenységet a készen kapottság állanotából az önállóság, tehát felnőtti á’lapotába helvezi A szocia­lista brigádok ily módon egyenrangú, partneri viszony­ba kerülnek az intézmények­kel. a népművelési viszony közművelődési viszonnyá ala­kul át,. TALÁN EZ LEHETNE — az elmondottak mellett — egy másik fontos tanulsága ennek a valóságos problémákat fel­vető. a nézőpontokat és tö­rekvéseket tisztázó | nagysze­rű brigád vezető’ tanácsko­zásnak. — Elkezdődött tenát egy régen várt párbeszéd, és kíváncsian várjuk. hogyan folytatódik... Sulyok László A jobb rádióvételért A csehszlovák TESLA Vál­lalat a világon elsőként kezd­te meg univerzális frekven­ciagerjesztők gyártását — amelyek a rádióba beépítve az adást jobb minőségűvé te­szik. A gerjesztőt dr. Václav Zima mérnök elméleti mun­kái alapján tervezték. A fel­találót ezért az idén Klement Gottwald állami díjjal tün­tették ki. Mire jó ez a talál­mány? Amikor rádiót hallgatunk, előfordul, hogy egy-egy állo­más eltűnik, vagy más állo­mással együtt hallható. En­nek azonban nem mindig a rádiókészülék az oka. Ha egy, aránylag kisebb területen sok rádióadó működik, kölcsönö­sen zavarják egymást. Ennek megszüntetésére két lehető­ség van. Vagy nagy teljesít­ményű, hatalmas adót építe­nek, vagy a kisebb adók há­lózatát fejlesztik ki. Ez utób­bi rhócszer gazdaságos ugyan, die szükséges, hogy az egyes adóállomások hangjelzései tö­kéletesen szinkronban legye­nek. Minden adóállomásnak egyidejűleg ugyanazon a frek­vencián kell sugározni a fő hangjelzését. A sugárzás tökéletes szink­ronizálását a tudósok már 25 eve próbálják megoldani. De ez csak most sikerült. Zima mérnök a tökéletes fázisszink­ront úgy oldotta meg, hogy az adásprogram fázisait az egyik pontos időt sugárzó állomás­hoz és annak frekvenciájá­hoz alkalmazta. — Ezek a pontos időjelzők speciális óra­művek, amilyenből több van a világon, s amelyek jelzései­ket a hosszú és a nagyon hosszú hullámsávon sugároz­zák. Készüléke lehetővé teszi a jobb műsorsugárzást, és -vé­telt nagy területen — ered­ményesebben, mint egy nagy tellesítményü adó. Az ener­giamegtakarításon kívül az is erénye, hogy jobban ki le­het használni a nemzetközi­leg szigorúan ellenőrzött frek- venciasávokat. Az univerzális frekvencia- gerjesztővel . felszerelt rádió- készülékek iránt, amelyekbe ez a kicsi — de műszaki és gazdasági értéket nagymér­tékben növelő — frekvencia­gerjesztő van beszerelve, igen nagy az érdeklődés. Jól hasz­nálhatók ezek a Szovjetunió­ban, s más olyan országok­ban, amelyek kis, szinkroni­zált adóállomás-hálózatot akarnak kiépíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents