Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

Niért hiszek a jövőben?

ERRŐL BESZEL GENNA- GYIJ ZSUKOV, a távol-keleti Primőrje Partizanszk városának 29 éves bányász lakosa, aki az SZKP XXV. kongresszusának Küldötte volt— A jövőben többféle módon lehet hinni — mondja. Várná, hogy magától jöjjön el, az embertől független, küi- ső erők hatására, vagy saját kezünkkel- együtt a néppel építeni- Én az utóbbiakhoz tartozom.

— De az ember ritkán bízik abban, ami a jövőt illeti- ..

— Én sem vagyok mindenben oly biztos — folytatja G- Zsukov. — Például abban, hogy sikerül jól megvédenem a távolkeleti műegyetemen a diplomámat, hogy a közeljövőben új lakást kapok. . •

Beszélgetőpartnerem az említett műetegyem levelező tagozatának végzős hallgatója, leendő szakmája: az ásványi kincsek kitermelésének technológiája és komplex gépesítése, vagyis közvetlen összefüggésben ail jelenlegi munkájával. Aligha van a világon olyan egyetemi hallgató, aki tökéletesen bízva a sikerben indulna vizsgázni- vagy diplomáját megvédeni— És mi van a lakással?

— Amikor megnősültem- (feleségem a konfekciógyár szabászműhelyében dolgozik) lakást kaptunk- Most már két gyermekünk van és a lakás kicsi. Korábban azért nem adtam be új lakásigénylést, mert a bányánk üzemeltetését nem tartották kifizetőnek, be akarták zárni, és én azt hittem, hogy egy másik bányához kerülök át. Szakmát nem akartam változtatni, jóllehet ajánlatot rengeteget kaptam. Úgy gondoltam, hogy az új munkahelyemen adom be a lakásigénylésemet- Most aztán megváltozott a helyzet: a geológusok újabb szénrétejekre bukkantak- amelyek több évtizedre biztosítják a bányánk munkáját- Igénylésemet benyújtottam a szak- szervezet lakásügyi bizottságához, úgyhogy most várnunk kell.

— A burzsoá sajtó olykor azt állítja, hogy kommunisták, főleg pedig a pártkongresszusi küldöttek e tekintetben Komoly kiváltságokkal rendelkeznek. . •

— Senki, semmilyen kiváltságokkal nem rendelkezik- Van egv sorrendiség, minősítési rendszer, amely feltünteti a lakásigény fokát, az igénylés beadásának időpontját- az adott vállalatnál eltöltött munkaidőt. Mindez nyíltan történik, mindenki tudja a számát, a besorolását, s ha nem ért vele egyet, kérheti a felülvizsgálatát, fordulhat a városii tanács végrehajtó bizottságához (amely jóváhagyja a lakásügyi bizottság döntéseit és kiutalja a lakásokat) vagy egy felsőbb szervhezMINDEN EMBERNEK, MINDEN családnak megvannak a maga problémai- és sajnos nem mindegyiket oldják meg gyorsan és kedvezően. De a szovjet ember számára ismeretlenek az olyan problémák, amelyekkel a tó- késországokban kerülnek

szembe a dolgozók.

— Az árak miatt sem nyugtalankodunk : nem emelkedtek és nem is emelkednek a jövőben sem. Ami pedig a pénzt illeti, az attól függ, honnan nézzük a dolgot-.. Szüleim nyugdíjasok (apám, azelőtt a húskombinátban dolgozott, anyám pedig büfésnő volt a bányánkban) és szerintük mi most nagyon is jól élünk- Saját magukon tapasztalják, hogy a rnai életszínvonalat össze sern lehet hasonlítani a korábbival (a Szovjetunióban minden tizenöt évben megduplázódnak a reáljövedelmek). Nekünk meg úgy tűnik, hogy

még ennél is többet kellett volna elérnünk. Már ei sem tudjuk képzelni életünket, összkomfortos lakás, televízió, hűtőszekrény, divatos ruha, az évente kapott gyógyfürdői beutaló nélkül.

— Magyarán szólva- a feleségével együtt azt tartják, hogy nem keresnek elget?

— Körülbelül- (1971 és 1975- között 25 százalékkal növekedtek a reáljövedelmek, 1976. és 1980 között a munkások és alkalmazottak keresete további 16—18 százalékkal növekszik, a társadalmi fogyasztási alapokból, származó juttatások é6 kedvezmények pedig 28—30 százalékkal). A jót gyorsan megszokja az ember. Azt is- hogy ma jobban él, mint tegnap- ■.

— ön szerint ez általános

emberi jelenség: az igények gyorsabban növekednek,

mint a reális életszínvonal ?

— Ügy látszik igen. De köztünk és a tőkésországok között elvi különbség van. A Szovjetunióban mindenki, hangsúlyozom, nem a kiseb- ség, hanem mindenki megkapja mindazt- amit a társadalom nyújthat neki, vagyis, azt, amit mi magunk hozunk létre. Más dolog, amikor az embernek nincs lakása, a környéken meg üresen tátonga- nak a drága lakások- amikor az ember nem kezeltetheti magát egy jó klinikán, mert nem bírja a zsebe- Reális javak vannak, de nem mindnyájan jutnak hozzájuk- Nálunk ilyen nincs és nem is lehet.

TEHAT MIBEN LEHET BIZTOS a szovjet ember? Soha nem marad munka nélkül. Soha nem fog fizetni az oktatásért és az orvosi kezelésért. Soha nem fog holnap rosszabbul élni, mint ma- Soha nem válik a társadalmi igazságtalanság áldozatáváAlekszandr Guber

Á titokzatos hegyi tó

Egy szovjet hidrológus- csoport öt hónapig vizsgálta a Pamír-hegység nyugati részén elterülő Szarezi-tavat.

Az egyedülálló természeti jelenséget egy hegyomlós hozta létre, amely elzárta a Mur- gab folyó medrét és 'teljesen megszüntette a víz lefolyását. A négyezer méteres magasságban, nehezen megközelíthető helyen, a legközelebbi lakott településtől is háromnapi járóföldre levő tó negyven év alatt töltődött fel. Csupán egyetlen, vékony erecske folyik le a tóból, amely az erős földmozgások körzetében található. Egy újabb földrengés éppen úgy le is rombolhatja a természetes gátat, mint ahogy negyven évvel ezelőtt létrehozta. Ez katasztrofális következményekkel járna a környék lakosságára nézve.

Ezért kezdődtek meg azok az intenzív kutatómunkák, amelyeknek célja, hogy előre jelezzék a gát esetleges átszakadását. A hidrológus- csoport különböző méréseket végzett, tanulmányozta a víz hőmérsékletét, s a felszín alatti áramlatokat. Megállapították, hogy a tó hossza 61 kilométer, szélessége 4 és 6 kilométer között változik, mélysége 500 méter körül van, s vízfelületének nagysága eléri a 86,5 négyzetkilométert.

A kutatók több olyan jelenséget is felfedeztek, amelyek okait nem tudták kideríteni. Ezek egyike, hogy a tcfelszín hőmérséklete sok helyen jóval alacsonyabb, mint a mélyebben fekvő víz- rétegek. A Szarezi-tó fenekén felfedeztek két, egyenként kétszáz méter magas sziklatorlaszt is. Keletkezésük okainak és a tóra gyakorolt hatásuknak kiderítése a jövő feladata.

Petro Szítunc:

J U BT A R W A IC

Eljönnek sírunkra mind a zöld juharfák, mind egy-egy kis zsenge kölyökfát vezet.

Juhar voltál te is, törzsed kicsavarták, s hevertél a sorban, társaid között.

Leveleid hulló álmokként keringtek, nedved elfolyatták nyitott ereid.

Mezétlábas ágad mégis megvetetted, tápászkodtál újra és éltél megint.

Aztán rengetegben erdei vad voltál, zsákmányleső, éhes, űzött-kergetelt, juharfa tövében sokszor meghúzódtál, nem is sejtve, hogy a testvéred lehet.

De feléd az éjből sejtelem bolyongott, hogy szimatod prédát hasztalan kutat, hisz’ ez a te törzsed, gyökered és lombod, itt fut össze minden tekergős utad.

Fa ez? Vagy a te sok utad ringatózik ágas-bogasan a szeles ég alatt?

Szederinda-e az, ami lenn kígyózik, vagy kígyó, amely vad indaként szalad?

Léptél — botlasztottak lenn gyűrűző szörnyek, amíg el nem kaptál egy hajszálnyi fényt — s ember lettél végül.

Gyilkoltak,

megöltek,

ezer halált haltál..'. Nincs vége azért.

Nincs örökhalálú sírdombja a földnek: az ember nyomába fák sereglenek.

Juhar voltam én is. Tépáztak, letörtek. Feküdnöm kellene.

S látjátok — megyek.

Rab Zsuzsa fordítása

Beszélgetés a bará'ságról

Kitüntetés után a kisterenyei gimnáziumban

A közelmúltban tartották meg Budapesten a Magyar— Szovjet Baráti Társaság hatodik országos értekezletét. Ebből az alkalomból egyéni és csoportos kitüntetéseket adtak át azoknak, akik kiváló munkát végeztek a két testvéri nép barátságának ápolása terén. Tíz MSZBT-tagcsoport kapta meg a baráti társaság aranykoszorús plakettjét. Közöttük a kisterenyei gimnázium tagcsoportja is, amely az iskolai csoportok közül az egyetlen kitüntetett volt. Az ízlésesen elkészített, szép plakettet és a velejáró oklevelet Kovács Tibor, a középiskola pártszervezetének titkára vette át szombaton a Parlament Gobelin-termében.

Ünnep volt ez. Olyan ünnep, amely a hétköznapok munkáját jutalmazta, azokét a hétköznapokét, amelyek nélkül értelmüket vesztik az ünnepek.

Pergee8Ük vissza az

időt!

A gimnáziumi MSZBT-tagcsoport, amelynek valamennyi tanár és diák tagja, 1972. novemberében alakult. A két nép barátsága tervszerű ápolásának gondolata azonban korábbról eredeztethető.

— 1971-ben hoztuk létre a Druzsba klubot — idézi visz- sza a közelmúltat dr. Szomszéd Imréné iskolaigazgató. — S hogy hívek legyünk a névhez, a barátsághoz, igyekeztünk olyan programokat beépíteni, amelyek tanulóink internacionalista nevelését szolgálják, s elsősorban — személyes emberi kapcsolatok révén is — a magyar—szovjet barátságot erősítik.

— Törekvésük eredménye milyen konkrét formákban nyilvánul meg?

— Hagyománnyá vált, jó kapcsolat alakult ki intézményünk és az egyik szovjet katonai alakulat között Tanulóink több ízben jártak a Szovjetunióban, és személyes barátság szövődött közöttük a szovjet fiatalokkal. Nagyon sok diákunk levelez a Szovjetunióba, emléktárgyakat cserélnek egymás között, kölcsönös baráti látogatásokat terveznek. S ez nem ritkaság nálunk, hogy megyénkbe látogató szovjet turistacsoportokat látunk vendégül iskolánkban, a Druzsba klubban. Ami pedig külön örvendetes a fokozottabb gondoskodás hatására iskolánkban nincs orosz nyelvből bukott tanuló.

Diákokkal a klubban

Nem túlzás, ha azt mond-* juk, hogy a Druzsba klub a kisterenyei gimnazisták körében fogalommá vált. Ha megtekintjük a gyönyörűen berendezett termet, átlapozzuk az éves munkaterv lapjait, ezen cseppet sem csodálkozunk.

Ahogyan a negyedikes Tóth Emma megfogalmazza, ezekért a gazdag és változatos programokért szeretik a klubot: „Ha nem lenne, már nagyon hiányozna”.

Maruzs Éva, a harmadikos klubtitkár másféle szempontból próbálja megfogalmazni a maga és a diáktársak ragaszkodását.

— Azért is nőhetett annyira mindenki szivéhez hozzá, mert a létrehozásában, a létezésében mindenki munkája benne van. A szüreten keresett pénzünk 30 százalékát adtuk oda a felszerelés bővítésére.

Szovjetunióban

lartatn”

Kovács Tibor tanártól megtudom, hogy a helyiség kialakításában sokat segítettek a kisterenyei üzemek szocialista brigádjainak tagjai is: anyaggal meg a két kezükkel. Al- mási Ferencné, azokról az elismerésekről beszél, amelyeket a megyei szervektől kaptak. 1973 óta minden évben aranvkoszorús klub címet szereztek.

Kovács Tibor tanár a kitüntetéssel diákjai, Séber Erika és Tóth Emma körében.

„Volt olyan, hogy egyszerre 2? fiatallal is leveleztem!” — büszkélkedik Sirkó Éva diáktársai, Papp Zsuzsa és Gyur- csik Éva előtt.

A klub programjai között rendszeres lemezhallgatás is szerepel. Csortos Ildikó és Ruga Ibolya a ragyogó hangminőségű szovjet felvételek között válogat.

— képek: kulcsár józsef

Gyermekkorom kedvelt játéka a „Mesterségem címere” kezdődött így. Talán ma is játsszák még ezt a játékot a fiatalok. Annyi különbséggel, hogy ők már a valóságban is járhatnak az óhajtott baráti országokban. A kisterenyei gimnazisták közül legalábbis egyre többen. Sirkó Éva és Králik Katalin harmadik osztályosok például Kemero- vóban, illetve Moszkvában, Leningrádban jártak, a negyedikes Papp Zsuzsa orosz nyelvi táborban volt. Élményeik ma is elevenek, s a kérdezésre csakúgy öntik magukból.

— Az első külföldi utam volt — mondja Králik Katalin. Nagyon izgultam.

Ott aztán kiderült, hogy szorongásom fölösleges volt. Nagyon jól megértettem magamat a fiatalokkal.

— A nyelvi táborban — emlékezik Papp Zsuzsa — üze-;

mi komszomolistákkal is találkoztunk. És tényleg igaz az, hogy a barátság a személyes ismeretséggel mélyül el, erősödik. Azóta is levelezek.

Sirkó Éva két fiatallal is. Az első időben 28-an írtak neki, de lehetetlenség volt vállalni valamennyit. A Ke- merovóban töltött egy hónapra sok szeretettel és örömmel gondol vissza:

— A legszebb az volt benne, hogy barátságot kötöttünk. A két levelező társammal már olyan mély bennünk az érzés, hogy egymás meglátogatását tervezzük. A velem egykorú kislánytól, aki építőipari technikumba jár, megérkezett a meghívólevél. Ha minden jól megy, akkor a nyáron újra találkozunk.

így mélyül tovább a barátság, így szélesedik, válilc kitörölhetetlen, jobbító, eh» tető erővé.

Sulyok Lászl4 j