Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-06 / 263. szám

Megőrizni belső tisztaságunkat Arcképvázlat Valentyina Tyelicskina színművésznőről A szovjet filmek fesztivál­ja alkalmából hazánkba érke­zett szovjet filmdelegácló no­vember 8—9-én Nógrád me­gyébe, Salgótarjánba is ellá­togat. A küldöttség két szí- ncsztagját, Irina Kupcscnkót és Valeníyina Tyelicskinát mu­táljuk be olvasóinknak. Valentyina Tyelicskina a szovjet filmművészet érdekes és figyelemre méltó jelensége. E megállapítás jogosságát szá­mos kitűnő alakítása, em­beri és színművészi meg­nyilatkozása tanúsítja. Épp olyan egyszerű és természeies megjelenése a vásznon, akár­csak az életben. Szerény és közvetlen, mint amilyenek cs.ak a nagy m ű vésze gyén i .je­gek lehetnek. Szándékosan nem emlegetjük őt — divatos kifejezéssel — ,,filmcsillag­nak”. mert az ő ragyogása nem külső tündöklés, hanem való­ságos belső ragyogás, melyet a természetes tehetség, a biz­tos tudás és a finom, fogé­kony lélek fénye táplál. Mind­ez oly tündéri megnyerő báj­ként tükröződik arcán, amit hivalkodó filmszépségeknél nem is tapasztalhatunk. Azok közé a színművészek közé tartozik, akik tudásuk­kal, tehetségükkel, egész ere­jükkel a filmművészet szol­gálatában állnak. Nem osztja meg énjét a színház és a film között. Ezt úgy is mond­hatnánk, nem forgácsolja szét tehetségét. így lehetnek figurái jól kidolgozottak, erő­teljesek. Tyelicskinát elsősor­ban falusi lányok és falusi fiatalasszonyok életrekeltő.ie- ként ismeri a közönség. Mint­hogy maga is faluról szárma­zik közel érzi magához a fi­gurákat. Szülei, munkájukat tekintve egyszerű falusi em­berek. Apja lakatosmester, anyja elárusítónő. Ám mind­ketten tehetséges emberek, gazdag lelki élettel, fogékony­sággal az élet dolgai iránt. E tulajdonságokat örökölte tő­lük. Tizenkilenc éves korában került a filmhez és azóta nem kevesebb, mint 21 film­ben játszott. Fő- és epizód- szerepeket. Erős akaraterejé­nek köszönheti, hogy egyálta­lán színésznő lett. Az édesap­ja ugyanis jog-, vagy orvos- tanhallgatónak akarta adni. Holott ő már süldőlány. kori­ban arról ábrándozott — ti­tokban persze —, hogy szí­nésznő lesz. Érezte, hogy más nem tudna lenni. És elhatá­rozta magát. A filmművészeti főisko­lán csakhamar megmutatko­zott különleges tehetsége. És már a diplomamunka-filmjei meghozták a sikert. Három ilyen filmje volt: Az újságíró, Ivanov (Csehov drámája nyo­mán), Majakovszkij nevet, '.A poloska című vígjátékból ké­szült). Tyelicskina másod- és harmadéves hallgató volt, amikor Az újságírót forgat­ták, s mint ismeretes: a film világsiker lett. A művésznő arról, mi a legfontosabb a tehetségen kí­vül a filmművészetben, >gy vall: A film sajátos művé­szet. Nehéz pontosan meg­mondani, mi a legfontosabb a filmben, ezt mindenki más­képp látja. Azt hiszem, fon­tos a szép külső, de vannak annál fontosabb dolgok is, például a téma (a szerep) jó megválasztása. Régebben úgy gondoltam, nagyon fontos, hogy sokat dolgozzon az em­ber. Ma már azonban sokkal fontosabbnak látom. kivel dolgozik együtt az ember, ho­gyan viszonyulnak az alkotó tehetséghez, tudnak-e elég finoman bánni a tehetséggel, fel tudják-e mérni kellőkép­pen a színész képességeit és sajátosságait. Természetesen a színésznek is jól kell ismer­nie a maga képességeit. De azt hiszem, a legfontosabb, hogy az ember megőrizze belső tisztaságát. Nagy öröm a színész számára, ha felfedezi, hogy elérkezett az ő ideje, az idő. amikor tud valami fontosat és érdekeset monda­ni embertársainak. K. J. Egy fiatal színésznő portréja Irina Kupcsenko először Turgenyev Nemesi fészek cí­mű művének filmváltozatában lépett a kamerák elé, Liza Kalityina szerepében. Sokan úgy vélik, hogy a fiatal szí­nésznőnek szerencséje volt, hiszen az orosz irodalom egyik legbájosabb, legtisztább alak­ját formálhatta meg. Persze, turgenyevi hősnőt alakítani nehéz feladat. Nemcsak mű­vészi adottságokat, tehetséget kíván, hanem nagy és mély érzelmi tapasztalatokat is. S honnan veheti mindezt egy fiatal színésznő, egy negyed­éves főiskolai hallgató? Azt is mondhatnánk, hogy Irinának szerencséje vo't, hi­szen jó rendező, Andrej Mi- hajlov-Koncsalovszkij irányí­tásával debütálhatott a film- művészetben. ... A Nemesi fészek cí­mű film első kockáitól meg­ragadja figyelmünket Irina Kupcsenko magas, vékony alakja, a tarka virágok ez­rei között. Tekintete, .egyen­letes, nyugodt hangja, pózta- lan közvetlensége arra vall, hogy mély és nemes ember áll előttünk. Durszova, az oroszországi föderáció érdemes művésze, aki a filmben együtt játszott Kupcsenkóva! — így jelle­mezte a fiatal színésznőt: „Irinának szerencséje volt. Érdekes feladatot kapott, s jó útravalót az induláshoz. Kí­vánom neki, hogy egész éle­tére őrizze meg szenvedélyes­ségét.” És most ismét találkozunk a fiatal művésznővel a Vá- nya bácsi című filmben. A rendező ismét Andrej Mihaj- lov-Koncsalovszkij, s a part­nerek olyan kiválóságok, mint Szmoktunovszkij és Bondar- csuk. Csehovot játszani nagy fe­lelősség Makszim Gorkij igy írt az írónak: „A napokban megnéztem a színházban a Ványa bácsit. Néztem és úgy sírtam, mint egy asszony, pe­dig nem valami gyengék az idegeim. Műve megrendített, felkavart.” Szonja a'akjában Irina Kup­csenko ismét figyelemre méltó alakítást nyújtott. A kritiku­sok nemcsak a színésznő sze­mélyes varázsát, játékának meggyőző erejét emelték ki, hanem azt is, hogy színészi tehetsége milyen emberi adott­ságokon átszűrve jelentkezik. Megtestesül benne az orosz nő „örök” nemzeti karakte­re, a klasszikus és a mai hő­sök alakjaiban egyaránt. Irina Kupcsenko így látta szerepét: „Megszerettük Szon- ját. Nemes szíve, jósága, sze­relme és áldozatkészsége — amely még hálára se számít­hatott — hozzánk nőtt. Mi lehet a forrása ennyi bölcses­ségnek? Szonját megismerve mélyebben értem Csehov hő­seit, s azt hiszem, soha nem fogok megválni tőlük.” Irina e'mondta, hogy nagy izgalommal várja filmjei be­mutatóit, de minden alka­lommal úgy érzi, jobban, kel­lett volna játszania, S a jövő tervei? — Nagyon szeretnék mai kortárs nőalakokat megfor­málni. G. Geraszimova Munkás kulturális hetek Munkások és az olvasási kultúra A megye függetlenített^' fő- tek- Mások az iskolák és a hivatásé könyvtárosai — ki. sebb számban a tiszteletdíjas könyvtárvezetők — vettek részt azon. a tanácskozáson, amelyet a salgótarjáni mun­kás kulturális hetek kereté­ben a Balassi Bálint Megyei Könyvtár rendezett a TIT megyei székházában. Az egy­begyűltek nem kevesebbre, mint arra vállalkoztak, hogy kicserélve mindennapi mun­kájuk tapasztalatait, állást foglaljanaik a munkások ol­vasási kultúrájának emelé­sét szolgáló hatékony és cél­ravezető módszerek kérdésé­bén. A vállalt feladat teljesíté­sét. a reális, helyes állás­foglalás kialakítását jelentős mértékben segítette dr. Ka­marás István, az Országos Széchenyi Könyvtár könyv­tártudományi és módszertani központja osztályvezetőjének hasznosítható ötletekben gazdag, színvonalas előadása- A hallgatóság több vitatható kérdésre kapott határozott vá­laszt- Ezek között alapvető fontosságú a könyvtárosi munka szempontjából, hogy a gyakorló könyvtárosoknak alapos és megbízható olva­só- és olvasmányismeretre kell szert tenniük munkájuk hatékonyságának fokozása ér­dekében. A könyvtárosi mun­kát segíthetik ugyan a kü­lönböző módszertani kiad­ványok és segédeszközök, de az említett ismereteket egyi­kük sem pótolhatja. Ezeket minden könyvtárosnak ma­gának kell megszereznie, a folyamatos és állandó önmű­velés, az olvasókkal való köz­vetlen találkozások révén­A résztvevő könyvtárosok a tanácskozáson jelentős szám­ban mondták el tapasztalata­ikat és véleményüket vég­zett munkájukról- Beszámol­tak azokról a kezdeményezé­sekről is, amelyeket az utóbbi esztendőben, hónapokban ho­nosítottak meg tevékenysé­gük gyakorlatában. A megyei könyvtár dolgozói, az egyes üzemek. vállalatok szocia­lista brigádjai körében vég­zett közművelődési munká­júkról. különféle ajánlójegy­zékek, könyvkiállításök ké­szítéséről, író-olvasó talál­kozóit, vetélkedőik előkészí­téséről szóltak. A szakszerve­zeti könyvtárosok elsősorban a szocialista brigádokkal kö­tött együttműködési szerződé­seik tapasztalatairól beszél­könyvtárak kapcsolatának továbbfejlesztését, az iskolai, irodalomoktatás tapasztalha­tó korszerűtlenségét, a könyv­tári bürokratizmust, a köte­lező statisztikák elburjánzá­sát tették szóvá- A hozzászólásokat az őszin­teség, a határozott íenni- akairás jellemezte. Dicsére­tesnek minősíthető a fej­lesztés irányait különböző módszerekkel kutató kezoe- ményezési készség, a to­vábblépés nemes igyekezete is. Mindezek ellenére — egyébként hozzászólásában dr- Kamarás István ezt rész­letesen kifejtette — használ­na az ügynek- ha néhány nagyszerűnek látszó ötletet alaposan megvizsgálnánk, kö­rültekintőbben elemeznénk, nemcsak célját, hanem vár­ható hatását, eredményeit is- Mert az ötlet előzetes kriti­kája mindenképpen az ötlet hasznára válik. Biztonságot ad a munkában, megkímél az esetleg bekövetkező kudar- retne beiratkozni? c októl. esetben kevéssé Kamarás István három- ál­talánosan elterjedt munka- módszerről mondott külö­nösen figyelemre méltó, el­gondolkodtató véleményt- Az egyik a vetélkedők mód­szere volt- Anélkül, hogy bár­miféle módon is kisebbíteni igyekezett volna e rendezvé­nyek közművelődési fon­tosságát, meggyőzően fejtet­te ki. hogy ezek csak akkor érhetik el valóságos céljukat, ha nem lexikális- készen ka­pott ismeretek reprodukálá­sára törekednek, hanem ösz­tönzik — csoportos, vagy egyén; — az önálló kutatást. Az ismeretek „megszenve- dettsége” így érzelmi kötő­dést is jelent. A könyvtár és a szocialis­ta brigádok közötti együttmű­ködési szerződéseket a je­lenlegi formában és a tapasz­talatok szerint nem -artja célravezetőnek- Ezek olyan formális vállalások, 'amelyek tulajdonképpen mind a két fél részéről azt vállalják, amit vállalás nélkül is vé­gezniük kellene. Tagadólag válaszolt arra a felvetésre :s. amely szerint több szocialis­ta brigád a könyvtárosok üzemi látogatása során szán­dékát fejezte ki az egyember- kénti könyvtári beiratkozás­ra. Ezt a helyes szándékot fordított módon kellett vol­na és kell inspirálni- Elő­ször hívják meg a brigádo­kat a könyvtárba, és csak aztán tegyék fel a kérdést, az átélt élmények után: ki sze- Ellenkező valószínű, hogv megfelelő célt érünk el; nem marad-e formális a be­iratkozás? A könyvtárosok tanácsko­zása — e rövid idézés is ér« zekelteti — alkotó légkörben zajlott le- Különböző mun­kamódszereket, kérdéseket ütköztetett- s hozzájárult ah­hoz, hogy az eddigi tevékeny­ségi keretek újragondolásával gyorsabb lépéseket tegyünk a munkások olvasási kultúrá­jának fejlesztéséért. Sulyok László Bábjáték eszperantó nyelven Hosszú időkön át a bábjá­ték kulturális, vallási célokat szolgált, s csak az időszámí­tás utáni hetedik-kilencedik században veszítette el mági­kus jellegét, hogy népszóra­kozássá legyen. A vallási tar­talom is megváltozik. Szinte minden nemzetre jellemző, hogy megteremtette a maga hősét, aki harcol az elnyomás ellen, megveri a zsandárokat, felakasztja a bírókat stb. Napjainkban a bábjátszás magas művészi igénnyel je­lentkezik minden korosztály számára. Komplexitása már utolérhetetlen, hiszen mindent felölel a művészetek terüle­téről. Nem véletlen tehát, hogy az Internacia Kultúra Mai tévéajánlatunk r 17.15: A Vörös tér. Milyen is a Vörös tér, Moszkva közepe? Arany csil- logású kupolákkal, a Kreml bástyáival, a Lenin-mauzóle- umrnal, s az előtte kígyózó tiszteletadó tömeggel. A Vö­vonulások ünnepélyes pilla­natait, vagy a hétköznapok forgalmas képét - idézi a né­zőben. De milyen volt régen a Vörös tér? — Erre is fele­letet kapunk a tévéfilmből, amely archív képeket, egykö­rös tér napsütésben, vagy^ri film- és híradórészleteket esőben, télen és nyáron egy- is felsorakoztat. S a hajdani aránt megragadó. A tágas és a mai Vörös térről is sok szép architektúrájú tér, a fel- ismeretet nyújt. —­Vetélkedő tanácsi dolgozók A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 59. évforduló­ja tiszteletére a minap szel­lemi vetélkedőt rendeztek Pásztón a járás fiatal tanácsi dolgozói részvételével. A ve­télkedő témáját a napi politi­kai események, a XX. szá­zad művészete és az általá­nos áilamigazgatási ismere­tek tudnivalói adták. A ver­senyt a Pásztói nagyközségi közös Tanács szakigazgatási szervének csapata nyerte. Má­sodik, illetve harmadik he­lyen a Káliói községi közös Tanács és a pásztói járási hi­vatal 1. számú csapata vég­zett. barabAs TIBOR regénye nyomán írta CS HORVATH TIBOR, ralzolta: ZÓivAU LK.NO Servo, a Nemzetközi Kulturá­lis Szolgálat is felfedezte, és saját becsületes céljának a szolgálatába állította. Az In­ternacia Kultúra Servo egyik központja Jugoszláviában, Zágrábban működik, s 1974 óta október utolsó napjaiban harmadik alkalommal rendez­te meg a bábjátékosok nem­zetközi találkozóját, ponto­sabban, fogadta azokat a báb­játékosokat. akik műsoruk­kal lehetővé teszik az eszpe­rantó nyelv szélesebb körű ismertetését Jugoszláviában. A salgótarjáni József At­tila megyei Művelődési Köz­pont Főnix bábegyüttese is jelentkezett a felhívásra, és a kívánt követelménynek, hogy az egész műsor eszpe­rantó nyelven hangozzék, nagy szorgalommal tesz e'eget. Á tanulás — melyet a helyi esz- perantisták segítettek — nem ment könnyen, mivel a kí­vánt műsorban igen sok szö­veget kellett megtanulni há­rom kislánynak, akik .még csak 4—5. osztályosok. De megérte a fáradtságot. A si­ker nem maradt el, és a nyu­szi (Ondrék Anita), a mókus (Horváth Anita), a mackó (Schujer Nóra) mindenki ked­vence lett. Hogy mennyire az eszperan­tó nyelv érdekében hívták meg a csoportokat, legjobban az bizonyítja, hogy az előadá­sokat menet közben saját nyelvükre fordították. A pécsi Bóbita együttes műsorát ez xiesit szaggatottá tette, és oly­kor a játékosokat is igen ne­héz helyzet elé állította. A Főnix együttes műsorában sok a zenei átkötés, emiatt anye v fordítása nem okozott zök­kenőket, s mivel az előad s (gén látványos, egy-egy jele­netet hangos kacagás, tans kísért, megelőzve a szövés anyanyelvi értelmezését. Ügy tűnt az egész, mint a „hős­korszák” idején, 1948-ban, gmikor faluról falura vi ­ták a bábjátékot, hogy szó­rakozzanak a gyermekek. Zágrábban nagy elismeré«- -el fogadták a salgótarjániak átékát. Különösen dicsérték ' boszorkányt alakító Jáno- Melinda és a Miranda ne- "ű lányát megszólaltató Andó Isuzsa eszperantó szöves- nondását, Az együttes ko- fioiy vállalkozása sikerrel járt másik két helységben is. /elika-Goricában és Zestvé- en bizonyára sokáig emle- “íni fogiák a Sorcádo Sata­’f a Gonosz varázslatot, > kedves, szlovák mese. iCidolgOZást. — ü mm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents