Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-06 / 263. szám

Huszonnyolc éve az öntödében Nógrádi műszaki hónap lávlatban is Huszonnyolc éven át egy munkahelyen dolgozni már igazán szép dolog' S még mindig - nincs vége. Hiszen Kovács Árpádné, a ZIM sal­gótarjáni gyárának kulcsön­töde alapszervezeti titkára alig múlt negyven éves. Igen, tizennégy éves is alig volt mindössze, amikor bekerült a gyárba, a nem :s legkönnyebb munkára: mag- készítő lett az öntödében- Bi­zony, nehéz volt a kezdet, de még a rá következő jó né­hány esztendő is. A poros, gázzal itatott levegő-.. és a nagyöntöde* ahonnan — em­lékszik rá —, ha vihar volt, mindenki szaladt kifelé, mert féltek, összedől­— Hát, ilyen volt az éle­tem indulása... Persze, azóta már köny- nyebb. Nem- nem a munka: az ugyanolyan nehéz, kemény, mint hajdanán volt, hanem a körülmények változtak meg- 1971-ben megépült az új kulcs öntöde. — Még a levegője is má- sabb. Szervezettebben, em­berhez méltóbban dolgozha­tunk. És becsülettel is végzi a munkát Kovécs Árpádné, a Kállai Éva Szocialista Brigád tagja: megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát, többszörös Kiváló Dolgozó jelvénnyel kitüntetett. Mind­emellett jelentős társadalmi tevékenységet is folytat, mi­nek eredményeként öt évvel ezelőtt megválasztották a kulcsöntödei alapszervezet tit­kárává, s tagja lett az üzemi és a városi pártbizottságnak is­Az alapszervezet tagjainak többsége nő. Sokukat szinte gyermekkoruk óta ismerem, hiszen valaha együtt kezdtünk itt. És ez jó: könnyíti a part­munkát, viszont növeli az ember felelősségérzetét is­Azt vallja Kovács Árpád­né: szeret itt, közöttük dol­gozni- Mondja — szerinte —, a külcsontödei kollektíva az egyik legjobb, legösszeforrot- tab-b a gyárban. Majd min­denki törzsgárdatag, nagyon- nagyon kevés a ki-belépők száma. Szinte példát mutat­nak a többieknek a feladatok megoldásában­— Ez jó- Engem is serkent, további jó munkára ösztönöz a lelkesedésük, szorgalmuk. Tanul, hogy másoknak pél­dát mutasson, s ő is lépést tudjon tartani a követelmé­nyekkel. Mert csak így lehet — mondja Kovácsné. aki kö­zel három évtizede dolgozik már. egy helyen. M- I. hatékony, korszerű erdőnevelési módszerek Az Országos Erdészeti Egye­sület balassagyarmati csoport­ja a műszaki hónap célkitűzé­seinek megfelelően a gazdasági hatékonyság növelésének témá­it az erdő-, illetőleg az állomány­nevelés és az erdőtelepítés terü­letéről merítette. A két ágazat neves tudományos képviselőit a soproni Erdészeti és Faipari Egye­temről hívta meg: dr. Majer An­tal tanszékvezető egyetemi ta­nárt és dr. Tompa Károly egye­temi docenst. Dr. Majer Antal előadásában az erdővel szemben támasztott társadalmi követelményből (nyers­anyagtermelés, emberi környe­zetvédelem) kiindulva jutott el ahhoz, hogy az értéktermelés emeléséhez, a gazdaságosság se­gítéséhez, az üzembiztonság fo­kozásához hatékony erdőműve­lési módszerek szükségesek. Meg­valósításuk biológiai, ökonómiai és technikai eszközökkel törté­nik — kiválasztási, nevelési és védelmi módszerekkel. A komp­lex eljárások vezetnek célhoz. Modelleket kell megállapítani, amelyekhez a konkrét mérése­ket szükséges hasonlítani. — Az erdész erdőnevelési te­vékenységében a távlati jövő­ért munkálkodik — mondotta Ma­jer professzor —, ezért az erdész „kétlelkű”, 'mert emellett a pilla­natnyi nyereségért is kell dol­goznia. Dr. Tompa Károly elmondta, hogy az országban ma már T7,9 százalék az erdő, s az V. ötéves tervben további 45 ezer hektár új erdő telepítésére kerül sor. a mai fafogyasztás 8,5 millió köb­méter. Az ezredfordulóra több mint 10 milliót kell évenként kitermelni. Az összes, erdőterü­let 78 százaléka a gazdasági, 14 százaléka védelmi jellegű, 6 szá­zaléka egyéb célra fenntartott, 2 százaléka pedig fásítás. Ahhoz, hogy a kitermelhető fa­tömeg 25 százalékra növekedjen, az ültetvényszerű telepítések üte­mét — különösen a gyorsan nö­vő lombfa-fajok javára —■ fokoz­ni kell és a cellulóznyár létesí­tését előmozdítani szükséges. A növekedés fokozására meliora- tív beavatkozás szükséges és fel­dolgozóbázist kell létesíteni a mintegy 30—40 százalékát kite­vő, eddig fel nem használt gyö­kér, tuskó és ág feldolgozásá­ra. A faneanesítésben is nagy tar­talékok rejlenek. Kiváló génre- zervációkat létesítenek ország­szerte a legjobb tulajdonsággal rendelkező fákból, fafajokból. Csak ellenőrzött anyag kerül fel- használásra — nagyrészt vege­tatív szaporítás útján. A mag- planíázsok üzemi méretekben is lehetőséget kapnak. A jó ülte­tési anyag biztosítása után kö­vetkezik az erdőtelepítés végre­hajtása, amelynek kivitelezésé­nél több fázisú teljes gépesítés a cél — megfelelő szakmunkás- dárdával. Az előadó azután szóban és diafilmen bemutatta a jelenleg legjobb speciális gépeket, a ta­laj-előkészítésre, mélyforgatásra, mélylazításra, az ültetés, majd az ápolás elvégzésére és a vegysze­rezés további kiterjesztésére. A végső cél az iparszerü faterme­lési rendszer kialakítása, ennek indítására a Nyugat-magyarorszá­gi Fagazdasági Kombinátban már — kísérleti jelleggel — sor ke­rült. Prókay Gyula Nőkről — nemcsak nőknek Talán sokan kételkednek abban, hogy egy nő, a nőkről elfogultság nélkül, tárgyilago­san írhat. S hogy most mégis megteszem, ar­ra a nőpolitikái határozat szépen megfogal­mazott elvei, és néhány, a közelmúltban le­zajlott nőkérdéssel kapcsolatos tanácskozás ösztönöz, és egyben segít, hogy ne rugaszkod­jam el a realitások talajáról. ★ A határozatban a nőkről, társadalmunk népes táboráról van szó. Nem véletlen, hogy az érdeklődés fókuszába kerültek: népi vé­letlen azért,- mert mindennapi életünk nö­vekvő követelményei — a társadalom és a család formálásának gondja — egyre több és több feladatot ró rájuk. A velük szemben támasztott igények, a munkahelyi helytállás, a közügyek gyakorlása, a vezetésben való részvétel mind magába foglalja, hogy társa­dalmunk a nőket nem tekinti alárendelt partnernek, a férfiakkal azonos jogokat él­vezhetnek. Ma már azt mondhatjuk: a nő ne csak anya és feleség legyen, de aktív köz­életi ember is. Egy fiatalasszony tréfásan a következő­képpen nyilatkozott: — Eddig a „munkaköri leírásunkban” csak a mosás, főzés, takarítás, esetleg a nyolcórás munkaidő szerepelt. Ma már nem panaszkodhatunk, mert mindezek mellé kaptunk jogokat is, Megkaptuk, hogy lehetünk vezetők, igazgatók, tanulhatunk, művelődhetünk. Ezt el is várják tőlünk. Csak egy baj van: a tág lehetőségek biztosításakor elfelejtették a 24 órából álló napot pár órá­val megtoldani. ★ Pesszimista a nyilatkozat? Annak tűnik. Ám, ha megismerjük a íiatalasszony körül­ményeit, megértjük őt. A munkahelyen több funkciót is ellát: pártvezetőségi tag, könyv­bizományos, nőbizottsági tag, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A gimnázium esti tagozatát végzi. Otthon pedig két gyermek anyja. A férj — beosztása miatt — ritkán tartózkodik otthon, ö sem vonható felelős­ségre. Azt hiszem további magyarázkodásra nincs szükség. A fenti esetből általános következ­tetést levonni nem lehet. Mert a helyzet nem ennyire „sötét.” A nőhatározat meg­születése óta ugyanis megyei, járási és egyéb szinten kiemelten foglalkoznak a nők hely­zetével az illetékes vezetők. Az utóbbi időben több ilyen témájú ta­nácskozáson, beszélgetésen módom volt részt venni. Tsz-elnökök, igazgatók, kereskedelmi vezetők és dolgozó asszonyok tárgyaltak a határozatnak a gyakorlatban való érvénye­süléséről, avagy torzulásairól. A vita, nem csupán a vita kedvéért bon­takozott ki. Sok probléma került felszínre. Egy tsz-elnök beszámolt arról, hogy az ő szö­vetkezetükben a dolgozók 70—80 százaléka nő. Helyzetüket azzal tudnák könnyíteni, ha bölcsődét, óvodát, üzemi konyhát építhetné­nek. Erre azonban nincs anyagi lehetőség. Érdekesen vetődött fel a nőknek a vezetés­ben való részvétele is. Vannak területek, ahol nem szorgalmazták ezt a kérdést. Ahol pedig csinálták, ott felemás tapasztalatok gyűltek össze. Arról van szó, hogy a nők még ma Is félnek a vezető beosztás elválla­lásától. A tanácskozáson szó esett még bérezési kérdésekről, a szolgáltatások javításáról; olyan problémákról, amelyek közös összefo­gás útján megoldhatók. "ér Nem tárgyaltak azonban — vagy csak érin­tőlegesen — egyik tanácskozáson sem a fér­fiak feladatairól. Pontosabban a családapák otthoni kötelességeiről. Nem is tárgyalhattak, hiszen e kérdést nem lehet központi vagy területid utasítás alapján megoldani. Ez min­den férfinak, családapának saját lelkiismere­tére bízott. A nőpolitikái határozat következetes vég­rehajtása akkor lesz teljes, ha a férfiak „munkaköri leírása” is gyarapszik néhány apró tevékenységgel: például takarítás, mo­sogatás, mosás. Hát ha még élnek is ezen „jogaikkal!” V. Kiss Mária FELTEIBBHI A KORONÁT ’ll órkarbidot gyártanak. ■*"* Az ívfényes kemencé­ben történő olvasztástól a ki­készítésig, a csomagolásig a héttagú Nógrádi Sándor aranyjelvényes szocialista bri­gád végzi az összes munkát. Kényes, drága termék. Éven­te két tonna készül belőle az ötvözetgyárban, aminek az értéke meghaladja a három­millió forintot. Felhasználják mindenütt, ahol kemény anya­gokat csiszolnak, gyémánt szerszámokkal dolgoznak. A kohászati üzemekben a hu- zókőgyártáshoz is ezt alkal­mazzák. A brigád 1970-ben szervező­dött. Vezetésével Szabó Já­nost, a fiatal kohásztechni­kust bízták meg. Az eddig megtett útra jellemző, hogy évről évre egységesebbé vált a kis kollektíva. Rendszeresen teljesítették a felajánlásukat. Az alap, amire vállalást tet­tek. mindig az előző évben elért szint volt. Így van az idén is. miként Szabó János brigádvezető tájékoztat. — Vállaltuk, hogy a tava­lyihoz viszonyítva három szá­zalékos megtakarítást érünk e!, a fajlagos anyag- és ener­giafelhasználásban. Eddig 3.45 százalékos a megtakarí­tás. A bórkarbid olvasztásá­hoz használt szénelektródá- bél pedig három helyett több mint 13 százalékos a megta­karítás. Egy korábbi újítás kedvező, hatása érződik ebben. A kohó módosításával sikerült a jobb kihasználást biztosíta­ni. Ügy gondolom az idén minden eddigi eredményt túlhaladunk. Feltesszük a ko­ronát — mondja Szabó János. — Értékes, tehát kényes terméket gyártanak. Sok a megrendelő és igényesek a ve­vők. Sikerül-e mindenkor megfelelni ezeknek az igé­nyeknek? — Kétségtelen, hogy a ter­mék készítése figyelmes, gon­dos munkát igényel. Sűrű szi­tákkal, mosással választjuk szét f-remcsenagyság szerint a bói. zrbidot. Az ára is et­től függ. Vállaltuk, hogy minőségi reklamáció nem lesz. Az ígéretet eddig sike­rült teljesítenünk. Remél­jük. ezután sem lesz ok ki­fogásra — kapom a választ. Az ötvözetgyárban nem vé­letlen, hogy az egyik legjobb brigádként emlegetik a bőr- karbidgyártókat. A fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentésével, az anyagkiho­zatal növelésével évről évre hatékonyabban dolgoznak. Bár azt is mondják, hogy egy elért felsőbb termelési szintről mindig nehezebb előbbrelépni. A fejlődés tö­retlen és nemcsak a gazdasá­gi munkában. A példásan vezetett brigád­napló jól tükrözi hogyan ko- vácsolódik a közösség, mint változik művelődési igénye. Együtt vesznek részt társa­dalmi munkában a zagyva! iskolánál, sportpályán, az üzem területén. Megkezdő­dött a színházi szezon. Az el­ső előadást is együtt nézték meg Gyakori az ilyesmi. Ki­állítások, kirándulások. mú­zeumlátogatások szerepelnek a naplóban. Fájd György elvégezte a nyolc általánost. A beszélge­tés során kiderült, hngv S*a- bó János főiskolára jár. Nép- művélés-pedagógiai szakra. Miért éppen erre? — Kedvem volt hozzá. Sze­retem a kultúrmunkát és elég aktívan foglalkozom fa­faragással, rézdomborítással. Most készülök néhány darab­bal a zsűri elé. Egyébként, ha valamit elkészítek, behozom megmutatni a brigádnak. Az első zsürizőim a munkatársa­im Fájd János, a brigád egyik tagja gyakran megláto­gat, kedvet kapott a faragás­hoz. Talán ez is hozzájárult, hogy a művelődésben, kultú- rálódásban is egységessé vált a brigád. Tavasszal segítettük megszervezni a klubban a képzőművészeti kiállítást. Az őszi tárlatot is megszervez­zük a nógrádi képzőművészek műveiből — mondta Szabó János. Élenjárni a termelőmunká­ban és szórakozva kulturálód­ni Ez vált kimondhatatlanúl a brigád jelszavává. Egymást segítve könnyebb megfelelni er.nek a feladatnak. Nem vé­letlen az sem, hogy az időköz­ben nyugdíjba került brigád­tagok visszajárnak a , közös­ségbe. Arrafe’é van ez így. ahol jó a kollektíva, jó az emberek közérzete. ^ B. J. Tanuló munkásnak A jánosaknai Női Fehémeműgyárban az új technológi­ák, anyagok alkalmazása, a minőség javítása magasabb szak­mai képzettséget követel a dolgozóktól. Ennek érdekében indult rfleg a saját szervezésű szakmunkásképzés, ahol a betanított dolgozók egy év alatt képesítést szerezhetnek. A már szakmával rendelkezők is szép számban tanulnak a szakmunkások szakközépiskolájában, gimnáziumban és textilipari szakközépiskolában. A képzések eredményeként a szakmunkások száma az ötödik ötéves tervidőszak végé­re több mint kétszeresére nő, megközelíti a háromszázat. Szá­mokkal nem jellemezhető hozzáértésük, pedig még szebb, még jobb termékek megszületésének biztosítéka. Kaszás Józsefné 1969-ben tanulóként került az üzembe. Szakmát szerzett, s jelenleg a gyártásra kerülő új fazono­kat elsőként készíti el, a technológiai műveleteket ö mutat­ja meg a szalag dolgozóinak. Hogy munkáját még jobban végezhesse, tavaly óta a ruhaipari szakközépiskolában ta­nul. Képünkön: Mészáros Gábornéval a blúzgallér össze­állítását végzi. Bocsi Erzsébet varrónő (balról) jövőre végez a szakmunká­sok szakközépiskolájában, de utána is szeretne továbbta­nulni cs a textiliparban maradni. Munkája mellett KISZ- alapszervezete titkári teendőit is ellátja. Jelenleg Tóth Má­ria faliújság-felelőssel, a November 7-i ünnepség dekorá­cióját készítik. Keményné Pozsik Éva a gyár­ban tanulta szakmáját, s most munkája mellett a szak­munkások szakközépiskolájá­ban tanul. Érettségi után. a marxista—ieninista esti kö­zépiskolában szeretné politi­kai ismereteit bővíteni. Albertus Józsefné már hat éve végzi a termékek gyártás­közi minőség-ellenőrzését. Hoz­záértését még alaposabbá akarja tenni, varrónő szakmát tanul, s ezzel régi vágya tel­jesül, mert gyerekkora óta ez az álma. A bolgár vegyipar exportja A bolgár vegyipar több mint 140 termékkel képvisel­teti magát a nemzetközi pia­con. A kalcinált szóda, a mű­trágyafélék, a növényvédő szerek, a gyógyszerek és a különböző kozmetikai cikkek ma már jó hírnévnek örven­denek. Több mint 20 országba ex­portálják a bolgár karbami- dot, amit Vraca városában állítanak elő. A dimitrovgrá- di kombinát szervetlen vegy­ipari termékei, több mint 30 országban ismertek. A kül­földi cégek egyaránt keresik a bolgár műszálat, az autó­] NÖGRÁD - 1976. gumit és a különböző ipari textíliákat is. A legaktívabb a kereske­delmi forgalom a Szovjetuni­óval és a többi szocialista or­szággal. Ez az (árucsere a ter­melési kooperáció és > a sza­kosodás alapján fejlődik. Az 1976—1980-ig terjedő V. öt­éves tervben Bulgária több mint 10 fajta gyógyszeripari terméket és 110 egyéb vegy­ipari cikket szállít a Szovjet­unióba. A bolgár—szoviet vegyipari árucsere ebben az időszakban csaknem megkét­szereződik. november 6., szombat 5

Next

/
Thumbnails
Contents