Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-06 / 263. szám

A minőség javítása érdekében 1971-ben versenyt hirdettek a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben. Azóta minden évben két alkalommal versengenek a mennyiségi tervüket legjobb minőséggel teljesítő munkások, a minőségi dolgozó címért. Az oklevél és az 1500 forin­tos pénzjutalom elnyerésének feltétele, hogy a dolgozó eredményesen alkalmazza az iij technológiákat. Gonda György dróthúzó már negyedszázada dolgozik a gyárban, s hozzáértésével méltán érdemelte ki munkatársai, vezetői elismerését. Gépén naponta kö­zel négy tonna kiváló minőségű exporthuzalt készít. A kötések egyenletességén, a súly pontos betartásán kívül legfontosabbnak a, húzószerszám teljes kihasználtságát tekinti, .ló munkája elismeréséül november 7.-e alkalmából elnyerte a minőségi dolgozó címet. Tanuló munkások Nemcsak a követelmény, az Igény is egyre nagyobb A Nógrádi Szénbányáknál dolgozónk szerzett _ legutóbb, ség. Ehhez viszont jelentős ok­mindig nagy figyelmet fordí- Most szervezzük Dorogházán tatógárda is szükséges. Meny- tottak a szakmai műveltség a vájártanfolyamot. Olyan nyíre biztosított ez? fokozására. Ennek ellenére ménkesi dolgozók vesznek — Mintegy 40 fős, úgy is többször lehet hallani, hogy ezen részt, akiknek megvan a mondhatnám, törzs oktatógár- esetenként és helyenként el- kellő föld alatti műszakszám és da alakult ki. Jól felkészült és az egyéb iskolai feltételekkel lelkes szakemberek, akik az is rendelkeznek. A 660 órás elméleti tudnivalókat az üze- elméleti képzés elvégzése után mi sajátosságokkal bővítve ké­tehetnek vizsgát vájárszak- pesek oktatni. Mondhatom, kü- mából. 25—30 fő részvételére lönösebb gondunk nincs az maradás van. A korszerűsö­dés, az új technika, techno­lógia nagy követelményt tá­maszt. Ami tavaly szakisme­retből elég volt, az idén már kevés. Több értekezleten han­got is adnak ennek a véle- tanfolyam alkalmas mények a bányászok, és az iparosok egyaránt, akiknél nem véletlen a hiányérzet. Az utánpótlás biztosítása fontos kérdés. Az idén öt ösz­töndíjas, felsőfokon végzett dolgozó lépett munkába. Ugyaniennyi tanul. Két ráter­mett vájárt a négyéves ak­nászképzőre küldtek. Szak­munkástanuló iskolán 73 fia­tal tanul. Vájárképzés fiata­lok számára, nincs a megyé­ben. Heten a második diplo­ma megszerzésére készülnek, 26 dolgozó főiskolán, egyete­men, levelező tagozaton tanul. Felsőfokú tanfolyamon 16, kö­zépiskolában 140 dolgozó közül 123 szakirányú képzésben vesz részt. Tavaly a vállalat dol­gozói közül 5943 végzett va­számítunk. Egyébként ez a arra is, hogy. a földalatti csapatoknál dolgozó iparosok, lakatosok, villanyszerelők második szak­maként megszerezzék a vájár- képesítést — mondja Csincsik Sándor. — Csak a ménkesiek szá­mara szerveznek tanfolyamot? előadók biztosításával. — A hallgatók szervezésével sincs gondjuk? — Arra sem panaszkodha­tunk. Az emberek tudásvágya, a nagyobb szakmai műveltség szükségességének felismerése egyre inkább érzékelhető a dolgozók körében. Ez elmond­ható a különféle speciális tan­— Nem, később Nagybá- folyamokra is. A feltételek tonyban, Kányás, Szorospatak és Tiribes dolgozói számára is. öt év alatt szakmunkás- képző tanfolyamon 285. a má­sodik szakmát biztosító tan­folyamon 225 dolgozónk rész­vételére számítunk. — A különböző betanító és speciális tanfolyamokkal együtt nagyon sok a lehető­biztosítása vállalati, illetve üzemi feladat. Ennek javítását szolgálja például az is, hogy vállalati oktatási központot hozunk létre jövőre Nagybá- tonyban, a volt igazgatóság épületében — mondta befeje­zésül Csincsik Sándor oktatá­si felelős. B. J. 1 Tovább javc'lt a gazdaságszervező tevékenysége Be^zéJgeiés Ozsvárt Józseffel, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkárávaf Salgótarjánban, a városi pártbizottság az elmúlt ma- gvobb figyelmet for-dítanak a pókban vitatta meg a cselekvési program végrehajtásának nagy értékű termelőberende- tapasztalatait. A termelőmunka eredményeiről és gondjairól, zések folyamatos hasznosí- a pártszervek és alapszervezelek javuló gazdaságszervező 1e- tására, a korszerű technológia vékenységéről nyilatkozott a NÖGRÁD-nak Ozsvárt József, alkalmazására, a tervszerű a városi pártbizottság első titkára. — Hogyan értékelte a párt­bizottság a pártszervek, az alapszervezetek munkáját, amelyet a cselekvési progra­mok széles körű ismertetésé­ért, végrehajtásáért végeztek? — Gazdálkodásunk megvál­tozott körülményei arra kész­háromnegyed eves fontosabb tapaszta­tása, a munka latait. — A cselekvési program végrehajtásának eddijgi ta­pasztalatai azt • bizonyítják, hogy a rendszeres ellenőrző munka, az év közben tett in­tették a pártszerveket, az tézkedések hatására a gaz­dasági fejlődés meggyorsult, megfelel a megyei, a népgaz­alapszervezeteket, hogy a po­litikai munka új módszereit alkalmazzák, középpontjába a gazdasági folyamatok elem­zése, a hatékonyabb gazdál­kodás, a gyártmányszerkezet korszerűsítése, a műszaki fej­lesztés, az exporttervek telje­sítése, a belső tartalékok fo­kozottabb feltárása került — kezdte a beszélgetést a váro­si pártbizottság első titkára. A végrehajtó bizottság, a pártbizottság irányító, ellen­őrző munkája tovább javult. Rendszeresen figyelemmel kí­létszámgazdálkodásra. — Hogyan alakult a beru­házási tevékenység a város­ban? — A cselekvési programban meghatározott tennivalókat lényegében elvégezzük. A me­gyei pártbizottság áprilisi ál­lásfoglalása kedvezően érez­tette hatását a tervezők, a beruházók és a kivitelező vál­lalatok tevékenységében. Az építések gyorsulnak. Elké­Tevékenységük dasági kívánalmaknak." Mun- s2;ült. .tbbbelÜ között » szak* mindinkább kánknak van azonban néhány .u/Ííw nZ olyan területe, ahol az ered­mények elmaradtak a terve­zettől. Az ipari üzemek termelése 8,4 százalékkal magasabb volt a háromnegyed évben, mint az elmúlt év hasonló szakában és meghaladja a tervezettet. Hasonló volt a minisztériumok irányítása alatt tevékenykedő gazdasár gi egységek fejlődése is. A tanácsi és a szövetkezeti ipar sabban nőtt a termelés a vá­ros új üzemeiben, mindenek­előtt a Vegyépszernél, sértük, testületi üléseken kér- gyarapodása ugyancsak szá- tük számon ia cselekvési prog- mottevő. Az átlagosnál gyor- ram végrehajtását. Az eddigi gyakorlattól eltérően, néhány esetben konkréten is meg­szabtuk a vállalatok, a nagy­üzemi pártbizottságok, az alapszervezetek feladatait. Többek között a ZIM salgó­tarjáni gyárában a munkaerő­gazdálkodást vizsgáltuk és öblösüveggyárban, a ZIM sal­Arany János úti bölcsőde és óvoda, a kemerovó-telepi óvo­da és bevásárló központ, üz­letház a városközpontban. Épül a zagyvapálfalvi ifjúsá­gi ház, a helyi autóbusz-pá­lyaudvar, a múzeum, a szám­viteli főiskola, s emellett ter­mészetesen több mint négy­száz lakás. Szólni kell azonban arról is, hogy néhány létesítmény építésével — a vásárcsarnok, a zagyvapálfalvi 12 tantermes iskola — elmaradtunk. — Milyen fontosabb fel­adatokra hívta fel a pártszer­vek, az alapszervezetek fi* BRG-ben, de a hagyományos gyeimét a városi pártbizott­nagyüzemek többsége ugysan- ság? Kérem, szóljon erről rö- csak teljesítette tervét. Né- viden. hány nagyobb gazdasági egy- nárthizottsás ségben — többek között az . A varosi , pártbizottság . úgy ertekelte, hogy a további­értékeltük a tanácsi építőipa­ri vállalat helyzetét, kibon­takozásának lehetőségeit. A pártalapszervezetek ugyancsak a cselekvési prog­ramok következetes végre­hajtására fordították a leg­több figyelmet. A munka ér­tékelésére a jelentkező gon­dok enyhítésére, ,az elmara­dások pótlására egyaránt fel­használták a pártgyűléseket, gótaráni gyárában — nem si­került maradéktalanul telje­síteni a feladatokat. A leg­nagyobb gondok azonban a salgótarjáni síküveggyárban jelentkeztek. A korábbi évek legnagyobb beruházása, a Zagyva III. kemence beállí­tása a folyamatos termelés­be késett, egyenetlen volt. Kedvezőnek értékelte a akban a vállalatoknak, s eb­ből következően a pártszer­veknek, az alapszervezeteknek is fő figyelmüket az idei fel­adatok maradéktalan megva­lósítására, az 1977-es év elő­készítésére szükséges fordí­taniuk. A gazdálkodás beíső tartalékainak feltárása, a hatékonyság növelése, a kor­szerű termelési eszközök és a pártcsoport-rnegbeszélése- termelékenysége .a tervezett­pártbizottság, hogy a munka ? munkaerö hatékonyabb fel­kel és jól hasznosították a tagkönyvcSerét megelőző sze­mélyes beszélgetések tapasz­talatait is. A városi pártbi­zottság úgy értékelte, hogy a cselekvési programok végre­hajtása során tovább javult az alapszervezetek gazdaság­irányító, -ellenőrző tevékeny­sége, erősödött a szemléleti és a cselekvési egység. To­vább szélesedett a munkaver- seny-mozgalom. Nőtt a párt­tagok, s a pártonkívüli dol­gozók felelőssége a végzett munkáért. A vállalatok több­ségében tervszerűbben, fo­lyamatosabban dolgoztak. — Kérem foglalja össze nél gyorsabban emelkedett a város üzemeiben. A terme­lés növekedése teljes egészé­ben a termelékenységből szár­mazott. Az elmúlt hónapok­használása a folyamatban le­vő beruházások befejezése a gazdálkodás hatékonyságának további javítása, a szemlélet és a gyakorlat egységének erősítése még tervszerűbb, ban több új termék hagyta következetesebb munkát J kíván a nagyüzemi partbi­el üzemeinket, amelyek kor­szerűbbek, jobban megfelel­nek a piaci igényeknek, s fgy termelésük is jövedelmezőbb. A gazdasági egységekben erőteljes a törekvés az ex­porttervek teljesítésére. Az a tapasztalatunk, hogy a vál­lalatok többségében helye­sen rangsorolták azokat a tennivalókat, amelyek a terv­szerűbb munkához, a haté­konyabb gazdálkodáshoz szűk­cselekvési program végrehaj- ségesek. A korábbinál na­zottságoktól, a pártvezetősé­gektől, a gazdasági vezetők­től, a párttagoktól, minden becsületes dolgozótól. A vá­rosi pártbizottság pedig ak­kor végzi -eredményesen mun­káját, hg ezek után is segíti a vállalatokat, a- pártszerveket és alapszervezeteket cselek­vési programjuk megvalósí­tásában — fejezte be a be­szélgetést Ozsvárt József. V. I.-nc lamilyen szakmai jellegű tan- folyamot — újságolta Csincsik Sándor szakoktatás-felelős. — Ez azt jelenti, mintha a dolgozók 95 százaléka vég­zett volna egy-egy tanfolya­mot. Ebben nem is szerepel a politikai oktatásban részt vet­tek száma. — A szakmai képzés, to­vábbképzés éves terv szerint folyik. Ezt a munkát az okta­tási bizottság irányítja. Kö­zéptávú, öt évre szóló tervet is készítettünk. Ebben az idő­ben szervezett tanfolyamaink­ra több mint 11 ezer résztve­vőre számítunk. — Milyen tanfolyamok lesz­nek, amelyre a legtöbb jelent­kezőt várják? j — Abból az alapelvből in­dultunk ki, hogy a szakmai ismereteket őt-hét évenként fel kell újítani. Ilyen felújí­tó, illetve ismeretbővitő tan­folyamokra közel nyolcezer résztvevőt terveztünk az öt­éves időszakra. Az idén 1680- an végeztek, illetve végeznek ilyen tanfolyamokon. A terv persze kapcsolódik az üzemek által felmért igényekhez. — A szakmásítás, illetve a több szakma megszerzése mindinkább követelmény a különböző munkahelyeken. Hogyan kívánják elősegíteni? — Legutóbb Várpalotán 12 mélyfúró szakmunkásunk végzett háromhónapos tanfo­lyam után. November elején újabb 18 dolgozónk kezd tan­folyamot. Gépjárművezető és karbantartó szakmát kilenc «"SrsrfrrSSSSSSSSSsSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ'SSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSArSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs'Ssrji, A Márkusz gyerekek közül hét a gyárban, a bányában próbált szerencsét. A legki­sebb maradt, mert otthon is kellett a dolgos kéz. Földet kaptak a felszabaduláskor. Ti­zenöt holdat. Az öreg cseléd egyszerre a maga gazdája lett Karancskesziben. De micsoda gazda lehetett! A föld még csak megjárta. Igaz nem volt szerszám, vetőmag is alig. Csak a rettenetesen nehéz munka. Ha egyszer-másszor kedvezett ií az esztendő, a gabona, a tengeri a végén csak füstté vált. Elvitte az adósság.1 (Ellenbach Istvánné, Már­kusz Erzsébet cigarettára gyújt, s nézi a bodorodó füs­töt. Éppen valamelyik nap mondtam: nem tudok én már egészen keszi lenni. Azóta, hogy az öt falu egy termelő- szövetkezetben dolgozik, s en­gem a pártvezetőség titkárá­nak választottak, nem huny­hatom be a szemem. Látnom, éreznem keli a másik négy község gondját-baját is. Egé­szen őszintén mondom, néha lelkiismeretfurdalásom tá­mad. Mi lesz, ha a keszi em­berek rájönnek, hogy már nem vagyok egészen jó lokál- patrióta?) Négy esztendeig bírták a keserves birkózást a földdel. Akkor az öregek elé állt a legkisebb is, hogy elmegy. Hat MEGTALÁLNI A BOLDOGSÁGOT hétig ismerkedett a géppel Szécsényben és traktoros lett Vadaskertben, az állami bir­tokon. Húsz esztendős ha le­het, leány és traktoros — rö- könyödtek meg a faluban. Nem zavarta a szóbeszéd. Jól érezte magát az állami gaz­daságban. Fiatalokkal dolgo­zott, akik megtették az ifjú­sági szervezet titkárának. Ké­sőbb, amikor mezőgazdasági munkások, gazdálkodók utaz­tak a Szovjetunióba, vitték őt is. Másfél hónapig nézték a kolhozokat, „tanulták” a közös gazdálkodást. Még jóformán meg se melegedett itthon, Gö­döllőn az Agrártudományi Egyetemen mezőgazdasági akadémia indult. A hallgatók között volt ő is. (Én magamban úgy neve­zem ezt az akadémiát, hogy munkás-paraszt káderképző iskola. Valamennyien a gépek, a munkapadok mellől, a föl­dekről ültünk a padba... Az emlékezet lassan törte át magát az éveken. Emelkedő­kön és buktatókon bukdácsol­tak a szavak. — Gondold meg, nekem hat elemim volt akkor! Aztán amikor vége volt az esztendő­nek, az iskola vezetői próbál­tak a telkemre beszélni, hogy maradjak. Érettségizzem le, végezzem el az egyetemet. Se­gítenek. De akkor hirtelen olyan iszonyú fáradtság tört rám, hogy nem tudtam másra gondolni, csak az álmatlanul töltött éjszakákra. Elsírtam magam. Elég volt! Soha töb­bet nem akarok tanulni — mondtam. Csak jóval később mart belém a felismerés, hogy valamiről lekéstem. Valami elszaladt mellettem, amelyet talán már nem érhetek utói soha. Harmincnyolc éves vol­tam, amikor érettségiztem. Ta­valy pedig befejeztem a marxista—leninista esti egye­temi szakosítót.) Dolgozott a DlSZ-központ- ban, és Salgótarjánban a me­gyei DISZ-bizottságon. Falu­si ifjúsági felelős volt itt is, ott is. Hozzánőtt a faluhoz, a falusi emberekhez. Végül ha­zament. Karancskesziben, a termelőszövetkezetben lett könyvelő. Kicsi és szegény a szövetkezet akkoriban. Mind­össze tizennégyen voltak. A könyvelő éppúgy aratott, csé­pelt, mint a tagok. -Osztani azt osztottak, amit megtermett a keszi határ. Búzát, kukori­cát, fát. A Hazafias Népfront Nóg- rád megyei Bizottságánál is a falut járta kerek tíz eszten­deig. A népfront IV. kong­resszusán Nógrád megyét kép­viselte. Tulajdonképpen ott, a küldötteket hallgatva értette meg igazán, hogy a népfront­politika nem taktika kérdése. Az emberek akarata ellenére egy szemernyit sem tudunk előbbre jutni. Megtalálni az utat az emberekhez (tapasz­talta) egyszerre könnyű és ne­héz feladat is. De éppen ez teszi a munkát érdekessé, iz­galmassá. Aztán újra a falu, a terme­lőszövetkezet következett. (— Ne gondold, hogy ne­kem áldozatot jelentett. Ne­hezen szoktam meg a várost. Zavart a zaj, az egymás mel­lett szótlanul elfutó, idegen arcok. Férjhez mentem, meg­született a gyerek. Laknunk kellett valahol. Házépítésre készülődtünk, s gondolkodni kezdtünk. Salgótarján vagy Karancskeszi? Itthon marad­tunk. De hát a ház így is ne­hezen épült. A férjem, én is keveset kerestünk akkoriban. Szóltak, hogy menjek agronó- musnak állami támogatással Marakodi pusztára. Nekünk akkor az a 800 forint az ott­hont, a boldogságot jelentet­te. ..) Karancskesziben a pártve­zetőség titkára volt, amikor 1975. elején egyesült a Ka- rancs völgyében gazdálkodó öt termelőszövetkezet. Ellen- bach Istvánnét a tsz-pártve- zetőség titkárának választot­ták. Hosszú volna elsorolni mennyi vita, veszekedés előzte meg, amíg az öt szövetkezet vezetősége, tagsága, négyszáz ember, szóban, munkában egyenesbe jutott. Ügy mond­ják, hogy a titkárasszony volt, aki a leghangosabban mondta: öt falu estével, kezével és szí­vével nem lehet rosszabbul gazdálkodni mint eddig! Ki­váltképpen akkor, ha a veze­tők, a tagok, az alkalmazot­tak, egyszóval mindenki meg­teszi a maga dolgát. Most, a második esztendővel számot- vetve kiderült, hogy már négymillió a nyereségük. A szeszélyes esztendő sem fogott ki rajtuk: (A szeme, az egész arca me­rő figyelem, ahogy beszél. — Az én apám cseléd volt. Sokat hallottunk egy más, szebb, emberibb világról. Bi­zonyára el is jutunk odáig... Mert itt a termelőszövetkezet­ben is sokan vagyunk már, akikben az eltökéltség mun­kál: ha kezünkbe vesszük a dolgot, annak mennie kell! Ha nem értjük azonnal, nekiru­gaszkodunk másodszor, har­madszor. A cselekvő ember még mindig megtalálta a ma­ga. .. mások boldogságát is.) 1 NÓGRÁQ — 19?ő. nqvember 6., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents