Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-20 / 275. szám

/ Népgazdaság és egészségügy A t. egészségügynek a gaz­dasági életre gyakorolt befo­lyása világszerte ismert. Nem­zeti jövedelmükből főleg a fejlett országok egyre na­gyobb összegeket fordítanak egészségügyi kiadásokra. Míg azonban a tőkésországokban ez nagyrészt a profit növelé­sét szolgálja, a szocialista ál­lamokban az egész társadalom érdekeit. Ennek megfelelően nálunk az- egészségügyi ellá­tás állami feladat. A társadalom, illetve a nép­gazdaság és az egészségügy kölcsönhatása kapcsán fel­merülhet a kérdés: mennyi­ben tesznek elegét az egy­más iránti elvárásoknak, s ho­gyan áll a helyzet ezen a té­ren megyénkben? 110 helyett 401 orvos Amikor még jelenleg is ész­lelhető a kielégítetlenség ér­zése, érdemes emlékeztetni arra, hogy 1950-ben mindösz- sze 110, 1975-ben pedig már 401 orvosa volt megyénknek, az orvosi körzetek száma 38- ról 98-ra, a kórházi ágyaké 1150-ről 2058-ra nőtt. (össze­hasonlításként megemlítjük, hogy Nógrád megyében 10 000 lakosra 87, az USA-ban pe­dig mindössze 79 kórházi ágy jut.) A társadalombiztosítási kiadások évi összege me­gyénkben csak az utóbbi év­tizedben 467 millióról 1324 millió forintra, ezen belül az egészségügyi hálózat fenn­tartási-működtetési költségei 85 millióról 201 millióra, a gyógyszerköltségeké 34 mil­lióról 77 millióra, a táppénz­folyósításé 64 millióról 122 millió forintra emelkedtek. Az egészségügyi beruházá­sok esetében a számadatok­nál érzékelhetőbb a salgótar­jáni új kórház és rendelőin­tézet, valamint a balassagyar­mati kórház folyamatban le­vő rekonstrukciója és fej­lesztése. Olyan ráfordítások ezek, amik nemzetközi és ha­zai viszonylatban egyaránt kiemelkedőek. A szervezet fejlődésének megfelelően emelkedett az egészségügy teljesítménye is. 1950-ben 22 000, 1975-ben már mintegy 46 000 beteg része­sült kórházi ellátásban. A körzeti orvosok és a szakor­vosi rendelőintézetek beteg- forgalma majdnem a három­szorosára nőtt: 1975-ben kö­zel 2,4 millió esetet tett ki, azaz egy lakosra 10 esetet. A hatékonyság eredményei­nek felsorolására sem vállal­kozhatunk, csupán a szemlél­tetés kedvéért említjük meg, hogy 1950-ben 1000 élve szüle­tett gyermek közül egyéves koráig 193 halálozott el, 1975- ben pedig csak 29. Az eltelt negyedszázadban a gümőkó- ros betegek szama a negyedé­re csökkent, 14 éves kor alatt évek óta nem fordul elő tbc-s megbetegedés. A jelentős eredmények mellett ugyanakkor nem te­kinthetünk el a még fennálló ellentmondásoktól, fogyaté­kosságoktól sem, még, ha azok nem is olyan jelentősek. Nagy részük ma már nem törvény- szerű, más részük megoldása pedig a további fejlődéstől várható. így hazánk és megyénk egészségügyére jellemző az orvosi gépi és műszerpark elavultsága. A probléma meg­oldása folyamatban van, mi­vel fejlesztésére a jelenlegi ötéves terv megvalósítása so­rán háromszor annyi össze­get kap az egészségügy, mint az előző tervciklusban. A más irányú fejlesztések miatt er­re csak most kerülhet sor. Szervezési problémák Egészségügyünk egyik fő problémája szervezési jelle­gű. A gyógyító-megelőző in­tézmények integrálásában le­maradtunk a szocialista ál­lamok többségétől. Ennek hiá­nya nemcsak népgazdasági- lag volt káros a párhuzamo­san végzett (felesleges) vizs­gálatok nagy száma, a még jelenleg sem kielégítő orvosi műszerpark ésszerűtlen ki­használása, az adminisztratív létszámnak az elaprózottság­ból eredő magas volta stb. miatt, hanem megterhelő volt a lakosság számára is. (Ismét összehasonlításként: nálunk az egy lakosra jutó röntgen­vizsgálatok száma közel két­szer annyi, mint Angliában.) Az egészségügyi intézetek in­tegrálása most már folyamat­ban van nálunk is, ami le­hetővé teszi az említett fo­gyatékosságok nagy részé­nek kiküszöbölését. * Aránytalanságok vannak a szakorvosok megoszlásában. A nem mindig megalapozott létszámfejlesztések során vi­szonylagosan jó orvosellá­tottságunk mellett „hiány­szakmák” alakultak ki. Egye­bek között fejletlen üzem­egészségügyi szolgálatunk is. Mindez nem kismértékben csökkenti a gyógyítás haté­konyságát, s nem közömbös gazdasági tekintetben sem. Egészségügyi kormányzatunk az utóbbi időben fontos intéz- keűéseket hozott ezeknek a hiányosságoknak a felszámo­lására. Az egészségügyi intézetek hatékonyságának elemzése még nem kielégítő. A tudo­mányos munkaszervezés al­kalmazásában a népgazdaság ágazatai közül az egészségügy az elmaradottabbak közé tar­tozik. A betegek közvetlen ellátása és az ezt kiszolgáló apparátus, valamint az egyes orvosi szakterületek között optimális összhangot terem­teni tudó szakemberekben or­szágosan hiány mutatkozik, megyénkben pedig talán még inkább. Nálunk nem nagyon érződik még az orvos-szocio­lógiai tudományoknak a fej­lett országokra jellemző elő­retörése sem. így a korszerű epidemiológiai módszerek (a betegek aktív felkutatása, a rizikótényezők vizsgálata stb.), amik az egészségügy számá­ra talán többet jelentenek, mint az ipar és a kereskede­lem számára a piackutatás, még nem terjedtek el a kí­vánt mértékben. Egyre ke­vésbé nélkülözhető a modern számítástechnika alkalmazá­sa. Az országosan kibontako­zó ez irányú munkában re­mélhetőleg megyénk sem ma­rad le. Még mindig sok a táppénzes Az említettek megvalósu­lása lényegesen csökkentené a szükségletek és az Ígérnek közötti különbségeket. Ä két fogalom ugyanis nem azonos. Egészségügyi szükséglet ese­tében olyan reálisan létező kóros elváltozásokról van szó, melyek megfelelő orvosi el­látást követelnek, az igény viszont szubjektív elemeket is tartalmaz. S míg az elftll esetben az emberek egy része betegsége ellenére sem keresi fel az orvost, addig az utób­biban gyakran fordul elő en­nek az ellenkezője. Viszony­lag kis hányadát képezik a lakosságnak az indoKolatlan igényeket támasztok, de mi­vel sűrűn keresik fel az or­vosokat, jelentős időt és anya­gi eszközt vonnak el abból, amit a valóban betegek ellá­tására lehetne fordítani. En­nek az ellentmondásnak a megszüntetéséhez még hosz- szú évekre van szükség, me­lyek során a lakosság, illetve a betegek gondozása teljessé válik. Megyénkben a gondo­zás _ terén már rendelkezünk bizonyos tapasztalattal. A teljes gondozás azonban még további fejlesztéseket igényel, s egyebek között a lakosság­szűrés automatizálását. A népgazdaság és az egész­ségügy kölcsönhatása a leg­jobban talán a táppénzes helyzetben mutatkozik meg. A nemzetközi összehasonlí­tások egyértelműen bizonyí­tották a keresőképtelen állo­mányban levők számának ir­reálisan magas voltát ha­zánkban, megyénk táppén­zes százaléka viszont jóval fe­lülmúlta még az országos át­lagot is. Az utóbbi néhány évben a betegség címén mun­kából kieső dolgozók aránya az 1955. évi 4 százalékkal szemben elérte a 7,0—7,5 szá­zalékot: a táppénzen levők száma 5500 fő körül volt. Az egészségügyben ezt egyebek mellett a megye sajátos ipar­szerkezetével magyarázták, a vállalatok, intézmények pedig a problémát mind az egész­ségügyben, mind a népgazda­ság más ágazataiban történ­tek mulasztások, amiknek a megszüntetésére csak közös összefogással lehetett szá­mítani. A megyei tanács vb egészségügyi osztálya által kezdeményezett vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy némely területen az ellenőr­zés nem volt kielégítő, s mi­közben a körzetek jelentős részében a táppénzes száza­lék 2—4 százalék között voll, más körzetekben 12 százalék felett, míg egyik járásunk­ban a táppénzre jogosult ter­hes nők 35 százaléka volt táp­pénzállományban, egy másik­ban 75 százalék. A helyzet részletes és pontos ismereté­ben hozott konkrét intézke­dések eredményeként me­gyénk táppénzes százaléka két évtized után első alka­lommal az országos átlag alá csökkent, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a táppénzre jogosultak körében a korábbi 5500 dolgozóval szemben na-, ponta jelenleg csak 4500 esik ki betegség címén munkából. Figyelemmel arra, hogy ha­sonló mérvű csökkenés ta­pasztalható más területeken is, pl. a mezőgazdaságban, az­az ilyen aránybari nőttairiun- kában részt vevők száma, ez csak megyénkben a becslések szerint évente kb. 60—80 mil­lió forinttal növeli a nemzeti jövedelmet. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy az egészségügy olyan társadalmi szükségle­tet elégít ki, amelynek a ter­melés szolgálata csupán egy részét képezi; az életért ví­vott küzdelemben az embert születésétől haláláig elkísé­ri. Ugyanakkor az emberi munkaerő újratermelésével nem jelentéktelen a népgaz­daságban játszott szerepe sem. Fontos, hogy helyesen Ítél­jük meg az egészségügynek a társadalom életébon és a nép­gazdaságban elfoglalt helyét, méltányolva az eddig elért jelentős eredményeket. Emel­lett az igények esetében tisz­tában kell lennünk a lehető­ségekkel is. Társadalmunk, a népgazdaság növekvő össze­geket fordít egészségvéde­lemre, az egészségügynek en­nek megfelelően optimálisan kel) eleget tennie a vele szemben támasztott megala­pozott igényeknek. Dr. Varga János Mai kommentárunk A lakáselosstásról LAKASRA VÁRNI NEHÉZ. De a lakáso­kat igazságosan szétosztani sem könnyű fel­adat. Figyelembe venni a környezetet, szo­ciális helyzetet, a gyerekek számát, a lakást bérlők foglalkozását és még számtalan mást, nagy körültekintést követel. Salgótarjánban az elmúlt ötéves tervben több mint háromezer lakás épült. Szépek, korszerűek. Legnagyobb részük kétszobás, vagy ennél nagyobb. Sokan költöztek új otthonba, ez sok családban az életformát is megváltoztatta Az épülő házak ellenére még mindig sok a lakásigénylő. A városban élő családok ti-' zenegy százaléka nyújtott be kérvényt a vá­rosi tanácshoz. Emellett a betelepülni szán­dékozók aránya is eléggé magas. Sokan — kinőve a meglevőt — egyszobás lakásukat tágasabbra szeretnék cserélni. A fiatalok saját otthonba törekednek, ízlésük­nek megfelelően akarják berendezni, a ma­guk életét élni. "Több generáció egy lakásban semmiként nem egészséges. Pillanatnyilag 2268 lakásigénylő adatait tartják nyilván az igazgatási osztályon. Eny- nyi család várja az értesítést. Hogy a postás meghozza a hírt, mikor, hová költözhetnek, milyen lakást kapnak. Az ötödik ötéves tervben Salgótarjánban a tervek szerint kétezerhatszáz lakás épül. Több mint nyolcezer ember költözhet ú.i, korszerű otthonba. Csakhogy az új lakások közel harminc százaiéit azoknak kell jut­tatni, akiknek lakását városépítési, vagy egyéb okokból lebontják. Így csak hetven százalék jut a lakáshiány mérséklésére. Sem pénz, sem kivitelező, sem erő nincs több la­kás építésére. Határozott az elképzelés, hogy a tanács kö­vetkezetesen végrehajtja a lakáselos^tás igaz­ságosabb, valóban társadalompolitikai cél­jainkat szolgáló módját. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy elsősorban a több- gyermekes családok, a munkások és a fiatal házasok jutnak új otthonhoz. A tanácsi la­kások döntő többségét — öt évre számolva —. hétszázharminc lakást szociális elvek alap­ján osztják szét. Ez a mód az alacsony jö­vedelmű családokat segiti, elsősorban a több- gyermekeseket. A jövő év végéig önálló lakáshoz jutnak azok a három- vagy többgyermekes csalá­dok, melyeket a tanács 1975. december 31-ig igénylőként tartott nyilván. Akik ebben az évben, vagy jövőre adják be kérelmüket — például gyarapodott a család —, azok a be­nyújtás időpontjától számítva két éven belül kapnak lakást. A tanácson úgy számolják, hogy ehhez száznegyven, százötven tanácsi bérlakásra van szükség. Sokya kétgyerekes családok száma. Akik az elmúlt év december 31-ig kértek lakást, azok még ebben az ötéves tervben önálló otthont kapnak. Hogy az elhatározásból va­lóság legyen, ahhoz — az előzetes felmérések alapján —, mintegy kétszáz tanácsi bérla­kás, huszonöt tanácsi értékesítésű és hatvan­egy társasházi lakás szükséges. Az öt évnél hosszabb ideje lakásra váró, egy gyereket nevelő családokat is számba vették a tanács szakemberei. Számuk nem jelentős,.mintegy ötvenre tehető. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a fiatal házasok gondjaira Legtöbbjük kerese­te alapján jogosult lenne tanácsi lakásra. A nincs bői viszont nem lehet osztani. A fiatalo­kat előnyben részesítik a tanácsi értékesí­tésű lakások vásárlásánál. Olyan javaslat is napvilágot látott, hogy a családalapítás, az előtakarékosság megköny- nvítésére a megüresedő egy szoba, komfort nélküli lakásokat kapják meg a családalapító fiatal házasok, természetesen csak átmeneti­leg. Igényeiket a tanács nyilvántartja és a lehetőségek szerint gondoskodik végleges el­helyezésükről. Előnyt jelent az ifjúsági ta­karékbetétkönyv, főként a lakásépítő szövet­kezetekben. MINDENT ÖSSZEVETVE JOGOSAN érez­zük úgy, hogy a lakáselosztásnak ez a mód­ja jó és hasznos. Türelemre int, egyúttal ar­ra is figyelmeztet: csak úgy valósítható meg, ha az üzemek, intézmények támogatják vég­rehajtását. Csatai Erzsébet A tanév megkezdésével munkához láttak a megye és Salgótarján területén az úítörö- házak és az MHSZ szervezésében, általános iskolások részére a különböző szakkörök. A megyeszékhelyen tíz éve működik a rádió amatőr-szakkör. A gyerekek önkéntes ala­pon jelentkezhetnek, majd akik, az alapismeretekei elsajátították, részt vehetnek a rá­dió-iránymérő versenyeken is. Á szabadidő-eltöltésnek ezt a formáját az idén 18 ta­nuló választotta. A rádió-iránymérő szakkör fejleszti a kézügyességet, felkészültséget biz­tosít a sorkatonai szolgálat végzéséhez. Képünkön Lakatos László segítségével tanulja a morze ABC-t Baranyi László, Simon János és Borbényi János, a Gagarin Általános Is­kola tanulói _ fodor __ ’ *S*'SS**SS*SS*SSSSSSSSSSSSSSJSS*rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSS.'*0lkySffSSSfSSSS/**SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSfSSSSfSSSS/SS*SS*SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS»rMm Még a harmincas évek tá­ján történt: a község lakói el­határozták, hogy a' környező földterületeket gyümölcster­mesztésre hasznosítják- Női­tek, gyarapodtak, a kis gazda­ságok, termékenynek bizo­nyult a föld, évről évre több gyümölcs mosolygott a mun­kát, fáradságot nem sajnáló szorgos gazdákra. Így honosodott meg a gyü­mölcstermesztés Drégelypa- lánkon és környékén, így vált egyre híresebbé a földjein ér­lelődő eper, málna, ribizli. összedugták fejüket a szak­emberek, a termelőszövetke­zet vezetői. A bőség, a ter­mésmennyiség növekedése okozta számukra a gondot. Hogyan lehetne hasznosítani, jól kamatoztatni a fölös gyü­mölcsmennyiséget, amely az exportból visszamarad? Egy kis mérlegelés, számvetés, a lehetőségek latolgatása — és 1967-ben megalakult a dré­Málna, ribizli, szamóca, jaffa A drégelypalánki „szörpösök II gelypalánki Szondi Termelő- szövetkezet szörpüzeme. Az alapítók maguk sem gondol­ták, hogy néhány év múltán nemcsak az országban, de a határokon túl is ismertté vá­lik ez a kis nógrádi üzem. A kellemesen berendezett Iroda szekrénye szinte vonz­za a tekintetet. ízlésesen pa­lackozott, színes csomagolású üvegek sorakoznak a polco­kon. Málna, szamóca, fekete- ribizli, csipke és vegyes szörp, jaffa — a szörpüzem kivaló termékei. Kapás József 1970-től az üzem vezetője — Nagyot fej­lődtünk az eltelt kilenc esz­tendő alatt. Az első évben ki­lenc vagon szörpmennyiséget készítettünk, az idei évben elérjük a négyszáz vagont. Termékeinket szállítjuk az ország minden részébe, expor­tálunk Lengyelországba, Cseh­szlovákiába és Romániába. Az induláskor 12 dolgozónk volt, ma pedig negyven. Jó részük asszony és lány- Betanított munkásokként dolgoznak, 'de a közeljövőben a technológia korszerűsödése megköveteli majd, hogy mégszervezzük az élelmiszeripari szakmunkás- képzést. Próbáljuk megérteni a szörpkészítés folyamatát, for­télyait, melynek során a nyers gyümölcsből édes ital válik. Azt is megtudjuk, hogy a sa­ját gyümölcstermésen túl a jaffahoz szükséges alapanyag Libanonból. Izraelből és Gö­rögországból érkezik. — A sok finom szörp kö­zül melyik a legkiválóbb, a legkeresettebb? Válasz helyett egy okleve­let mutat Kapás József. Az idei nemzetközi vásáron a drégelypalánki szamócaszörp vásári díjat nyert. Tréfálkozik, nevetgél az asszonyhad, fittyet hányva a csípős hidegnek. Kora hajnal óta gyümölcsöt préselnek az az üzem udvarán. Mindany- nyian beszélni szeretnének, alig győzöm írni a neveket. Lencsés Sándorné, Iván Jó­zsef né, Radics Ferencné, Imre Jánosné, Csaszni Istvánné a délelőttös brigád tagjai. Di­csérik az üzemet, a kereseti lehetőségeket, a szörpkészítés szépségeit. Amely számukra állandó munkát biztosít, még a holtidényben is. Hogy ők maguk szeretik-e a szörpöt? Nos, ebben a kér­désben megoszlanak a véle­mények. — Kinek, mi az Íz­lése. Az biztos, hogy az új szőlőlevet mindannyian ked­veljük. — No, de panaszkodjunk is egy kicsit — szól közbe Csaszni Istvánné. — Jó dolog az, hogy megoldották az étke­zésünket. A helybeli presszó­ból szállítják a meleg ebé­det. De írja csak be nyugod­tan azt is, hogy nagyon kévés a kaja. Ma is kaptunk két szem krumplit meg egy pa­rányi húsdarabot. Édeskevés az nekünk, akik reggeltől sö­tétedésig ilyen kemény mun­kát végzünk. — vkni — NÖGRÁD — 1976. november 20., szombat 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents