Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-20 / 275. szám

1: Prémium a Prémiumért Szergej Mikaeljan nemzetközi sikere A sevillai borbély Déryné színházi A szovjet filmek fesztivál­ja alkalmából hazánkban tartózkodott szovjet íilmde- legáció legszerényebb, de egy­szerűségében is rendkívüli fi­gyelmet keltő, vonzó egyéni­sége Szergej Mikaeljan, a Prémium rendezője volt. 1923- ban született, kamaszíővel vett részt a Nagy Honvédő Háború harcaiban, s több íz­ben is súlyos sérüléseket szen­vedett. A győzelem után éve­kig gépgyári munkásként dol­gozott, majd 1951-ben elvé­gezte a moszkvai művészeti főiskola színházrendezői sza­kát. Rendezői minőségben a Szovjetunió különböző váro­sainak színházaiban dolgozott, többek között a moszkvai Szovremennyik Színházban. A MOSZFILM felsőfokú film­rendezői szakát 1959-ben fe­jezte be, s végérvényesen a filmművészet mellett kötelez­te el magát. — Hogyan lett művész, filmrendező? — A foglalkozás, a hivatás megválasztása, úgy érzem, sokkal véletlenebb dolgokon múlik, mint általában hisz- szük. Kamaszfejjel az ember még nem tud teljes tudatos­sággal dönteni. Mégis: ho­gyan lettem művész? Aho­gyan visszaemlékszem, mint gépmunkás, meglehetősen sok szabad idővel rendelkeztem, s hogy hasznosan használ­jam ki, verseket kezdtem ta­nulni. öt nagy epikus költe­ményt tanultam meg kívül­ről. Olyanokat, mint például az Anyegin. Aztán dolgoztam színjátszó önképzőkörben, és valahogy kezdtem fokozato­san elsajátítani a mostani, hi­vatásom gyakorlásának ele­meit. Ez nagyon bonyolult do­log. Ha szabadna, nem is vál­lalkoznék leírására, egyrészt, mert az ember önmagának való elemzése nehéz. más­részt véleményem szerint sze­rénytelen dolog. , Szergej Mikaeljan jelenleg a leningrádi LENFILM Stú­dióban dolgozik. Az 1968-ban szovjet—norvég koprodukció­ban forgatott filmjét, az így élt Nansent, a magyar tele­vízió nézői is láthatták. Si­kert aratott A vihar elébe és A nagymester című alkotá­sa is. Legnagyobb sikerét azonban hetedik filmjével, a nálunk most bemutatott Pré­miummal érte el. A kritika és a közönség nemcsak a Szov­jetunióban fogadta kitüntető érdeklődéssel, hanem a szo­cialista országokban is. Ter­mészetesnek tekinthető, hogy beszélgetésünk középpontjá­ban ez a műve állt, amelyről Leonyid Brezsnyev. az SZKP főtitkára is említést tett a Szovjet Kommunista Párt XXV. kongresszusán. — Véleménye szerint mi­nek köszönheti a Prémium az ön filmbiográfiájában pá­ratlan sikerét? — Érzésem szerint annak, hogy olyan exponált társa­dalmi kérdésről szól, amely nagyon sokakat érdekel a szo­cialista táboron belül. Az em­bereket ma egyre intenzíveb­ben érdeklik a morális kérdé­sek. nevezetesen az a problé­ma: mi a szerepe az egyes embernek a szocialista társa­dalomépítésben, hogyan tehet érte? — Az egyénnek és a társa­dalomnak ennyire elevenébe vágó kérdésről korábban ké­szített-e filmet? — Ez volt az első. Persze, nem tekinthető előzmények nélkülinek. Három olyan ko­rábbi filmem is van, amely már ebbe az irányba tapoga­tózik. Az ember helyét ku­Vendégségben ct könyvtárban r 'A balassagyarmati peda- és olyan kiadványokat, ame- gógusklyb tagjai közül tizen- lyek kölcsönzésben nincsenek, öten éltek a meghívásunkkal de a könyvtár által az iskoia — kezdte a beszélgetést Tor- jól tudja hasznosítani. Öröm­nai Júlia, a Madách Imre já- mel fogadták például a Ma­rási-városi Könyvtár könyv- gyarország felszabadulása tárosa. — A pedagógusklub tár- bibliográfiai gyűjteményt, sadalmi vezetőségének tagja Főleg a magyar és történe- vagyok. Ebben a minőségem- lem szakos tanárok. ben ajánlottam a programot. _ Ajándékba kaptak a Podlipszky Ervin könyvtár- könyvtártól sok politikai pla- igazgatoval együtt az volt a kátot. Kis ajándékcsomagot ál­célunk, hogy segítséget ad- ütöttünk össze a részükre, junk pedagógusainknak, a Mindenki kapott egy péidányt gyakorlatban miként használ- a tavaly megjelent Vonsik hatják ki még jobban a Gyula—Pál László: Üj fajta könyvtár nyújtotta lehetőse- had című munkájából is. eeK,e'' — Amikor körbejártuk a — Hogyan? könyvtarat — szünnap lévén — Egész estét töltöttünk a — az olvasóteremben egy csé- könyvtárban. Szó esett sok sze tea mellett folytattuk a mindenről. Lehetőségekről, kötetlen beszélgetést. Gimna- igényekről, de talán legtöbbet zlsta olvasóink rögtönzött mű- a bibliográfiákról beszéltem, sorrai szórakoztatták a ven- Mint olyan lehetőségről, ami dégeket. Stílszerűen tanár nagymértékben segíti h ta- diákj isk0la témakörből me- jékozódást a könyvanyagban rftve az aforizmákat, bökver­— az iskolai tanórák és ren- seket, költeményeket. Magam dezvények, jubileumi kiáilí- is beálltam „felolvasónak" és tások rendezéséhez is komoly a Mindenféle híres ember segítséget nyújtva- című kötetből idéztem gon­— Tudott valami érdekeset dolatokat. mutatni az ajánlással egyidő- _ Jó hangulatban sokáig ben? Valamilyen új kiad- maradtunk együtt pedagó- ványra gondolunk. gusok és könyvtárosok ebben — Igén. Szombathelyről a „rendhagyó vendégségben" rendszeresen kapunk bibliog- — fejezte be eszmefuttatását ráfiákat, biobibliográfiákat a könyvtáros. _ e __ Mai tévéajánlatunk 21.30: A CSENDHÁBORÍTÓ, renccel a főszerepben. A Jé­Vámos László rendező szí- kely—Ránki változat rímek- nes musical-tévéjátékot ké- be szedte, és Ránki György szített Szolovjev-Vitkovics zenéjével pedig 1959-ben a Csendháborító című mesejá- Madách Színházban került tékából, amelyet Jékely Zol- közönség elé. Akkor még nem tán költött át versbe és zene- tudtuk, hogy tulajdonképpen jét Ránki György szerezte. musicalt játszunk, amelynek — Fordulatos meséjű, ke- zenei alapját Ránki György­nek musical született a Csend- nek a rádióban elhangzott háborítóból — mondja Vá- szvitje adta. A televíziós fel­mos László, aki harmadszor vételek során Ránki György találkozik a furfangos Nasz- újabb két zeneszámot kompo- reddin történetével. — A nált a meglevő dalokhoz és Csendháborítót nálunk elő- így vált a darab teljes musi- ször a felszabadulás után az callé. A képernyőn Naszred- Izabella téri Magyar Színház- dint Hareányi Gábor alakít- ban játszották Ladányi Fe- ja. 4 NOGRÁQ - 1976. november 20., szombat | díszbemutató Magyarnándorban tátják a társadalomban, az emberi erőfeszítés és helytál­lás morális szükségességét és nagyszerűségét példázzák. — Voltak-e akadályai a for­gatásnak? — Apróbb bürokratikus ne­hézségeket nekünk is le kel­lett küzdenünk. De a film teljes zöld utat kapott, amit az is bizonyít, hogy a színhá­zi változat bemutatóját egy hónappal megelőzte a film- premier. — A film egyik kulcsfigu­rája Potapov brigád vezető. Szerepére Jevgenyij Leono- vot kérte fel, akit mi első­sorban komikus színészként ismerünk. — Az ő szerepeltetésében nincs semmi különös. Ko­moly szerepet játszott, ha sza­bad ezt mondani, a Belorusz pályaudvarban is, és még több más filmben. Nem be­skatulyázott színész, ami fő­képpen a LENFILM egyik­másik rendezőjének köszön­hető. A forgatókönyv elolva­sása után azonnal rá gondol­tam* Kitűnő színész, alkati­lag is alkalmas a szerepre. Csupán a felkérése tűnt meg­oldhatatlannak, mivel abban az időben több filmben is szerepelt. Színházi szerződé­se pedig . Rigába szólította. Ügy hidaltuk át a nehézsé­get, hogy az egész stáb, 50 tag, 3 hónapra Rigába költö­zött, ahol tulajdonképpen a külső felvételeket készítettük. — Meddig tartott a forga­tás? — Az ember általában egy­másfél évet fordít egy-egy munkájára. Ezt nyolc hónap alatt készítettük el, a vágás­sal együtt. Három hónappal korábban a tervezettnél. Ezért prémiumot kaptunk ... De mi nem utasítottuk vissza, mert úgy véltük, megérdemeltük. A Prémium 1975 márciusi szovjetunióbeli országos be­mutatóját követően nagyon sok vitára, művész-közönség találkozóra került sor. Ren­geteg levelet kaptak az al­kotók, s kéthetes szibériai vé­leménycserén vettek részt. A filmet eddig 30 millióan te­kintették meg a Szovjetunió­ban. S hogy ez mennyire si­ker? Képet kaphatunk róla. ha összehasonlítjuk a vidám és kalandfilmek látogatott­ságát. A jónak nevezetteket 60—70 millió nézó, a nagyon jókat általában 80—90 millió ember látogatja. Természeteseit nem másfél év alatt, mint a Prémiumét. Sulyok László A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ a minap Magyarnándorban tar­totta Rossini: A sevillai bor­bély című vígoperájának or­szágos bemutatóját. Sándor István, a Magyarnán- dori Állami Gazdaság szo­cialista brigádvezetője kö­szöntötte a huszonöt éves ju­bileumát ünneplő Déryné Színházat, a zsúfolásig meg­telt nézőtér előtt, A falu ne­vében köszönte meg a ma már hétköznapi varázslatot: operát játszanak az országjá­ró színház művészei Magyar­nándorban! Az ünnepi vára­kozást csak fokozta, hogy a helyi pávakor páratlan tisz­tasággal felhangzó űalcso- korral kedveskedett a vendé­geknek, akik a színház közel­múlt években kialakult gya­korlatát folytatva, újabb víg­operával (ha ezúttal felújítás­ról van is szó) lepték meg közönségüket. Rossini: A sevillai borbély című vígoperáját Kertész Lász­ló, a színház főrendezője ál­lította színpadra kitűnően alkalmazkodva a „kamarale- hetőségekhez”; kis létszámú ze­nekarhoz, tenyérnyi színpad­hoz, alig tucatnyi színészből álló operatársulathoz. A ren­dező szándéka szerint olyan „vidám daljáték” kelt életre a magyarnánöori művelődési ház ^színpadán, amely a nép­szerű zene mellett elsősor­ban a fergeteges tempóval népszerűsítő (ám csöppet sem didaktikus) játék- és ének­stílussal próbál közelférkőz­ni a közönség érzelmeihez. Nem sikertelenül. Kertész László rendezése invenciőzus, értő munka, s olyan társakat talált koncepciójához, mint Vi­rág Rezső Bartaló szerepében. Bordás Dezső, a ravasz bor­bély szerepében, mint Vajda Dezső a zenetanár Basilió köntösében. Elsősorban hármójuk re­mek komédiázó kedvére, len­dületére, inpozáns énekhang- jára épülhetett a sikeres elő­adás. De nem 6okkal marad el az ő teljesítményűk mö­gött az együttes egésze sem. Almaviva gróf — Iván József alakítja —, a talpraesett, csu- paélet, ravaszság Figaró se­gítségével nyeri el szerelme­sét, Rosinát, akit gyámaty­ja, doktor Bartaló szeretne oltárhoz vezetni. Persze, a valóságban egyáltalán nem ilyen egyszerű az opera cse­lekménye. Meséjének világos­sá tételéhez a rendezőnek ki­tűnő eszközei vannak. Han­gulatos életkép- és táncbeté­tek, poentírozott cselekmény­fordulatok segítik a megértést azok számára, akik a muzsi­kával, a történettel most is­merkednek. Kertész László­nak sikerült Almaviva és Fi­garó kettősében már első ta­lálkozásukkor olyan feszült­ségeket, dramaturgiai lehető­ségeket koncentrálnia, ame­lyek innen repítenek végig az előadáson. Ahogyan Figaró a jövendő szolgálataiért ka­pott aranyakkal, Almaviva a reménykedő szerelemmel szárnyal: kimunkált jelenet, szép élmény, mint ahogyan azzá sikerült az ismert, nép­szerű kvartett is, amikor Fi­garó a féltékeny Bartalót bo­rotválná, s előttük az ének­lecke ürügyén együtt levő szerelmesek a szöktetés ter­vét beszélik meg. Jól dirigált zenekar — ze­nei vezető: László Endre — tolmácsolja a páratlanul gaz­dag, nagy kifejező erejű mu­zsikát. Ennél a jelenetnél érez­hető leginkább, kitűnő csapat­munka az előadás. Rosina nehéz feladatot je­lentő szerepében Kálny Zsu­zsa csak helyenként tud fel­nőni nagyszerű partnereihez, az epizódszerepben Is értékes teljesítményt nyújtó, ígéretes tehetségű Lenkefy Erika bá­tortalanul énekel. A táncokat Barta Judit tervezte. Sostarics Zsuzsa színpad­képe szellemes telitalálat, jól szervezhető a néhány négy­zetméteres színpadtérben. Ri- manóczy Yvonn jelmezei — mint már megszoktuk —, most is kitűnően szolgálják az előadást. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy A sevillai borbély felújítása fontos szinházpolitikai és köz- művelődési vállalkozás, közön­ségünk, ahogy a díszbemuta­tón láthattuk, a siker nyo­mán támogatója a színház me­résznek tűnő vállalkozásainak. <e) C=4 Q barabas TIBOR regénye nyomán Irt« CS HORVÁTH TIBOR. rajzolta: ZORAD ebnö Sebesen robog o hintó. Két utaso gondolataiba merül. Gróf Starhenv berg a tervezett often- zíva módozatait fontol­gatja. „Rákóczi Felié­ged foglya leizl" — fogadta meg. Nem ké­telkedik benne: állni fogja a császárnak adót szavát. Pichler ha» dipénztárnoknak az iménti figyelmezletés jár az eszében, s telve van aggodalommal. Nem a százezer arany, a sereg zsoldja miatt, amit ma­gukkal visznek. Az éle­téért remeg. Felhívás a közművelődésért A televízió és a rádió „Min­denki iskolája” című soroza­ta hatékonyan szolgálja a közművelődést és a felnőttok­tatást. Ezért az Országos Köz- művelődési Tanács elnöksége felhívással fordult a tanácsok, a társadalmi és tömegszerve­zetek, a vállalatok és a szö­vetkezetek vezetőihez, irányí­tó testületéihez. AZ MSZMP KB közművelődésre vonat­kozó határozatának és a köz- művelődési törvény előírá­sainak megfelelően ösztönöz­zék a dolgozókat: vegyenek részt a tanulás, művelődés e formájában, mind többen ad­janak számot ismereteik gya­rapodásáról. Különös gonddal alakítsák ki és támogassák a konzultációs központokat, a Mindenki iskolája adásait hasznosítsák a dolgozók álta­lános iskoláiban és hangolják össze a közművelődési, isme­retterjesztés! programokkal. A legjobb eredményeket elérő megyék, s a főváros ré­szére első díjként 500 000, második díjként 300 000 és harmadik díjként háromszor 150 000 forintot ajánl fe’. az Országos Közművelődési Ta­nács elnöksége. Ezt az össze­get a közművelődési, felnőtt- oktatási és -nevelési intézmé­nyek szakmai berendezésé­nek, felszerelésének korsze­rűsítésére fordíthatják. A legjobb módszereket alkalma­zó, és azokat széles körben terjesztő közművelődési in­tézmények, iskolák, vállala­tok, felsőoktatási intézmé­nyek részére három, egyen­ként 50 000 forintos különdí- jat adományoz az Országos Közművelődési Tanács el­nöksége. A díjakról az 1976— 77 oktatási évben elért ered­mények, valamint az 1977— 78-as tanév szervezésében el­ért teljesítmény figyelembe­vételével — az e célra alaku­ló operatív bizottság javaslata alapján — 1977. decemberében | dönt az Országos Közművelő­dési Tanács elnöksége. Az ér­tékelés részleteiről külön tá­jékoztatja az érdekelteket az OKT titkársága. Ismerkedés a vasúttal A megyei pályaválasztást hetek alkalmából rendezett Nyitott kapuk napjai kéthetes akció során a megye több középiskolájában szervezik meg diákok és a vasutasok találkozóját. Ezen a héten a rétsági és a balassagyarmati középiskolák tanulói ismer­kedtek meg a MÁV munká­jával, gondjaival. Az elhe­lyezkedési lehetőségekről Za­lán Attila, a MÁV balassa­gyarmati vonalfőnökségének személyzeti vezetője tájékoz­tatta a fiatalokat. A salgótar­jáni középiskolák diákjaival november 23—25, között Zá­rai Kái’oly, a salgótarjáni pá­lyaudvar állomásfőnök-he- lyettese találkozik. Kjstere- nyén a gimnazisták mellett a végzés általános iskolásokat is bevonják az akcióba. Cse­csei Ernő állomásfőnök nyújt tájékoztatást. A találkozók al­kalmával a fiataloknak leve­títik ,a 125 éves a magyar vas­út című ismeretterjesztő fil­met. Mezei András: KÖZÖTT Mint akit körbe énekeltek, a láthatatlan hang-falak kijelölték világomat a föld fölött, az ég alatt. Kering a lusta nagy madár. A lába zöld. a szárnya kék. Kivetnek mind a nációk: rikoltozó emberiség. Hazák között, fajták között énekek hang-határai: térképein kirajzolódnak a trillák körvonalai.

Next

/
Thumbnails
Contents