Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)
1976-11-19 / 274. szám
Ankét a szerkesztőségben Egy munkarendszer tapasztalatai (1.) JVem rétegek teendője Rövid ideje, alig hetedik éve, hogy más — szocialista és kapitalista berendezkedésű — országok kedvező tapasztalatai alapján hazánkban is bevezették a Dolgozz Hibátlanul munkarendszert. Ami — sok-sok téveszmével, ellentétben — nem mozgalom, nem meghatározott időre szóló versenyforma. nem valami újfajta kitalálás, hanem valóban az, ami nevében is benne foglaltatik: tehát munkarendszer. Egy e témát feldolgozó-ismertető kiadvány, ami mondhatni, meg a hőskorból. 1970-ből származik, a következőképpen fogalmaz: „A Dolgozz Hibátlanul munkarendszer vezetési elv, amely a műszaki, gazdasági, szervezési és nevelési intézkedések összefüggő rendszerével igyekszik a hibákat és a veszteségeket megelőzni, csökkenteni... Lényegében az intenzív fejlődés szervezett, tudományos alapokra helyezett, de a vállalati kollektíván keresztül társadalmasított, új formájú vezetési eszköze, módszere...” Az olvasó — gondoljuk — az utóbbi mondatra talán érzékenyen reagál, s talán meg is kérdezi, hogy csupán a vezetőknek ajánlott eszközről, módszerről lenne szó? Íme, jószerivel nem is érintettük a DH-t, s máris kérdéssel állunk szemben. De ha még tovább mélyednénk a téma boncolgatásában, ismételten újabb és újabb, válaszadásra késztető gondolatsor vetődne —, s vetődik is — fel. Amit pontosan regisztrálhattunk a közelmúltban, a NÓGRÁD szerkesztőségében megtartott, a DH- munkarendszer helyzetével foglalkozó ankéton. Időszerűnek tartottuk az effajta szerkesztőségi kerek- asztal-beszélgetést több okból is. Elsőként, mert a megyében van az a vállalat, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, amelyik 1970-ben, az országban szinte elsőként kezdte meg bevezetni a Dolgozz Hibátlanul munkarendszert. Aztán azért, mert jelentős a DH-t már bevezetett, s a szándékozó vállalatok, üzemek, gyáregységek száma. És — ami legfőképp ösztönzött bennünket az ankét megszervezésére — kevés, nagyon kevés alkalommal hallunk időszerű beszélgetéseink során a munkarendszerről. Mintha a meglehetősen nagy visszhangot kiváltó kezdet után alábbhagyott volna a lendület, s mintha — groteszk hasonlattal élve — szárnyát szegte volna a DH-madár. És — sajnos, — van is benne némi igazság. ★ Ismerősömet, egyik tarjám nagyüzemünk DH-titkárát faggattam a minap: hogyan állnak náluk a munkarend- szer ügyei? Hogyan... hogyan? Mondjam őszintén? •— kérdezte hosszabb töprengés után. Igen, csak úgy mondd! Hát szerintem meglehetősen gyengén mennek a dolgok. Miért? Talán azért, próbálta megmagyarázni, mert rossz volt az előkészítés. Szinte parancsra cselekedtünk. Pedig a munkarendszer sikeréhez, s ezt belénk is verték a DH bevezetését megelőző elméleti konferenciákon, a legalapvetőbb a feltételek biztosítása. ★ Igen, a lényegre tapintott rá a DH-titkár! Mert miként ankétünk résztvevői is — különösképpen Babus Gyula, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek műszaki főosztályának vezetője és Prouza Tibor, a Nógrádi Szénbányák szervezési osztályvezetője — hangsúlyozták: ezen, az alapok megteremtésén áll, vagy bukik minden. Légvárakra nem lehet építeni! S ez — miként egy-két példa is bizonyítja — igaz! Kérdeztem a múltkor a ZIM salgótarjáni gyárának egyik vezetőjét, mennyiben járul hozzá a náluk is működőt??!), a hibátlan munkavégzésre ösztönző munka- rendszer a selejtcsökkentés- hez? Válasz helyett visszakérdezett: honnan tudja, hogy nálunk is van DH? Mondom neki, egyszer-kétszer már írtam róla. És maga tényleg úgy véli, hogy egy bevezettetett rendszer egyből megoldja minden gondunkat? Nem, természetesen, nem... No, látja! Szóval a selejt... Nem csökkent, bevallom, sőt inkább... 'ér Hogyan is szól az írásunk elején már idézett megfogalmazás? „A DH szervezési, műszaki és gazdasági... intézkedések összefüggő rendszere.” Nem véletlenül ismételtük meg a fentebbi mondatot. Mert — erről van szó! Ezt kell tenni: szervezni, szervezni és még egyszer szervezni. Mert — ankétünk egyik résztvevője is megfogalmazta: ,— miként az emberekre is áll, hogy külső megjelenésből is lehet következtetni , belső tartalmukra. vonatkozik ugyanez az üzemekre, vállalatokra is. A rendezetlenség, az elhanyagolt, piszkos munkahely feltételezi a selejtes munkát, sőt, nem egy esetben elő is idézi! Én íme, szinte meg is válaszoltunk az írás elején felvetett kérdésre, ami valamiképpen így szólt: csak egy réteg módszere, rendszere a DH? Természetesen, nem! Mindenkié, aki tevékenyen részt vesz egy gyár, vagy vállalat termelésének lebonyolításában. A hibátlanul dolgozni nemcsak a munkásokra vonatkozik. Sőt! Karácsony György Felismerték a hibákat A salgótarjáni öblösüveggyárban az elmúlt évekhez képest idén jelentősen visz- szaesett a benyújtott újítások száma. Ez önmagában még nem jelenti az újítómozgalom visszaesését, mert természetes, hogy a megoldásra váró feladatok évente változnak, s így az újítások számában is szóródás tapasztalható. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az idén megválói- sült gyári rekonstrukciót sem, ami a kohók alapanyag-ellátását gépesítette, önmagában megoldva sok-sok újításra váró problémát. Azonban mindezek a tények még nem eredményezhetik a tapasztalható mennyiségi és minőségi visz- szaesést a versenymozgalomban. Az idén 100—200 példányban készült el az újítási versenyfelhívás és a -feladatferv. A dolgozók ismerik a feladatokat, s megoldásuk módját is. Nincs baj az anyagi ösztönzéssel sem. Az újítóknak az erkölcsi elismerésen és az újítási díjon felül lehetőségük van céljutalmak elnyerésére is. Az idei újítási feladattervben a gyár vezetői 31 proD- léma megoldásához kértek javaslatot. A beérkezett újítások között azonban mindösz- sze egy foglalkozott a felsorolt kérdések egyikével, s bár gazdasági jelentősége nagy, egye- dülisége elgondolkoztató. A benyújtott 45. újításból, nyolcat vezettek be kísérleti, hetet állandó jelleggel. A javaslatok egy'harmad része még elbírálásra vár, s bár rendelet írja elő, hogy az újítás benyújtását követő hatvan napon belül döntésnek kell születni a javaslat sorsáról, az elbírálatlan újítások között jelentős számmal akad még júniusban benyújtott is.1 Talán nem kell bizonygatni, hogy ez egyetlen dolgozó újítási kedvét sem növeli. A benyújtott újítások zömére' jellemző a pongyola megfogalmazás. Inkább ötletnek nevezhetők, mint konkrét javaslatnak. Népgazdaságunknak szüksége van az újításokra, de ez nem jelenthet igénytelenséget a javaslatok minőségével szemben. Ellenkezőleg, alkotó jellegű munkát követel. És a .jó értelemben vett igényesség csak növeli a mozgalom értékét. Az újítók aktivitásának nem ez árt, hanem az a hosszú idő, amíg a javaslat megvalósul. Mert nemcsak az elbírálás késik, hanem a konkrét kivitelezés is. Vannak ugyan gyorsan megvalósuló újítások, de az ötvözetgyárban ez nem általános. A gyár és a versenymozgalom vezetői szembenéztek ezekkel a gondokkal. Már elkészült a jövő évi újítási szabályzat tervezete, és az újítási feladatterv módosítására is sor kerül. Az új szabályzat fokozott figyelmet fordít a mozgalom szervezettségére. (mz) Polski Fiat — 24 országba Lengyelország 1976 végéig körülbelül 42 ezer személy- gépkocsit, 880 teherautót, 320 mezőgazdasági és közúti vontatót és 9000 áruszállító kocsit exportál. A legtöbbet a Fiat 125-ös kocsiból szállítanak külföldre. A kocsik jelentős része az NDK-ba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Magyarországra és Jugoszláviába kerül, de exportálnak az NSZK-ba, Franciaországba, Angliába, Irakba, Indonéziába, Egyiptomba és Thaiföldre is. A Fiat 125-ösre az idén 24 országból érkezett megrendelés, de a legyártott gépkocsik többsége belföldi piacra kerül. As alapvető építőanyagokból kielégítik a lakosság igényeit — A hasai termetes hiányait importtal pótolják — As V. ötéves terv építőanyag-ellátása A negyedik ötéves terv időszakában — főleg annak közepétől — az ipari termelés növekedése, az importlehetőségek kihasználása nyomán a kereskedelem örvendetesen javította az építőanyag-ellátást — állapította meg a Belkereskedelmi Minisztérium vézető testületé az építőanyagkereskedelem tevékenységével. teendőivel foglalkozva. 1977-re a kereskedelem az építőanyag-forgalom további 2—3 százalékos növekedésével számol. Az eddigi tárgyalások és megállapodások alapján a legfontosabb termékekből — például cementből, falazó- és tetőfedő - anyagból, burkoló- és faanyag — a tervezett mennyiség biztosítható. A jövő évi megnyugtató ellátáshoz azonban még szükségesnek látszik az ideivel azonos meny- nyiségű. mintegy 20 000 tonna mészhidrát behozatala tőkéspiacról, s további szocialista importra van szükség az ablakhiány megszüntetésére is. Az ötödik ötéves terv töfíb állami lakás, ezzel szemben az előzőnél kevesebb, 180 000 családi ház építését írta elő. Ehhez évente további 2—3 százalékkal növelik a kereskedelmi építőanyag-forgalmat. A hosszú lejáratú államközi szerződések, az ipari vállalatok szállítási készsége alapján a’ tervidőszak végéig várható az építőanyagellátás javulása. Előreláthatóan kiegyensúlyozott kínálatot nyújt a kereskedelem cementből, azbesztcement tetőfedő anyagokból, építő-, faanyagokból, parkettából stb. A minisztérium kérte az ÉVM segítségét a hazai kapacitások igény szerinti bővítéséhez, néhány termékcsoporton belül pedig a választék összetételének javításához. A tervidőszak hátralevő részében a mostanihoz hasonló gondok egy része még meg,- marad. Mészből, elsősorban égetett, darabos mészből. a keresletet ki tudják elégíteni, mészhidrátból azonban egykét évig — amíg a hazai ipar elegendő mennyiséget nem gyárt — növelni kell az importot. Egyelőre tőkésbehozatallal gondoskodnak a még hiányzó falburkoló csempékről, amelyből egyébként s tervidőszak második felében a hazai üzemek már minden igényt kielégítenek. Változatlanul nincsen kilátás a következő években arra, hogy a hazai ipar elegendő ajtót, ablakot adjon a kereskedelemnek. Ezért változatlanul szükség van a szocialista import és az államközi kontingensek bővítésére. Parkettából már van — s az ipar jelzése alapján lesz is — elegendő. Gondot okoz azonban, hogy a termelés jelzett összetétele nem találkozik a lakosság keresletével Az ipar például a belkereskedelem igényénél 20 százalékkal kevesebb normál parketta, viszont ugyanennyivel több mozaik- és panelparketta szállítására vállalkozott. A falazóanyagok ipari kínálata nagyjából ugyancsak megközelíti a belkereskedelem igényeit. Kis méretű téglából azonban mindössze a felét ajánlja a szükséges mennyiségnek. Kiváló terjesztő Párt megbízatás! — Nem is tudom, mit mondjak? Csinálom és kész — szabadkozik Sanyoczki Lászlóné, a salgótarjáni bányagépgyár Koá.suth könyvterjesztője, amikor beszélgetni kezdünk. NEM BÍZTÁK A VÉLETLENRE öt esztendővel ezelőtt kapta a megbízatást a pártvezetőségtől. — Valahogy úgy adódott, hogy a munkával együtt örököltem a terjesztést. A pártirodáról elment az adminisztrátor és én kerültem a helyére. Egy kicsit természetesnek is tartottam, hogy a könyvterjesztés nálam marad. ■. Olyan a- munkám, hogy rendszeres a kapcsolatom a munkahelyi alapszervezetekkel, a párttagokkal. Aztán a szekrényben sok könyv, folyóirat elfér. — Ez azért nem egészen így történt — mond ellent a fiatalasszonynak Megyes Miklós, a pártvezetőség titkára. — A politikai irodalom terjesztése nálunk pártmegbízatás: Propagandamunka, amelyet semmiképpen sem bízunk a véletlenre. Jó szervezőkészséget, az emberek ismeretét feltételezi. Ezért aztán nem mindegy, hogy kire bízzuk a politikai irodalmat. A könyveknek, folyóiratoknak másutt is találtunk volna helyet. — Valóban ez a legkevesebb — hagyja helyben Sonyóczki Lászlóné. — Az a fontos, hogy a könyvek, a folyóiratok időben eljussanak az olvasóhoz. Akkor érkezzenek, amikor szükségük van rá. AKI EGYSZER ELJÖTT Az első esztendőben mindez korántsem tűnt ilyen egyszerűnek, Sonyóczki Lászlóne- nak. Űj volt a gyár, ismeretlenek az emberek. — Jöttem, mentem az üzemekben, a munkahelyeken. Nem csak az alapszervezeti propagandistákkal, másokkal is szót váltottam. Ilyenkor rendszerint meginvitáltam őket a pártirodára. Nézzék meg, milyen új könyvünk érkezett. S, aki egyszer eljött, talált kedvére való olvasnivalót is. Azután bekopogott másodszor, .harmadszor. Ha éppen nem volt meg az a munka, amit keresett, néhány nap múlva megszereztem — magyarázza. A könyvterjesztő buzgalma természetesen meglátszik a könyvek, a folyóiratok forgalmán. öt évvel ezelőtt három— három és fél ezer forintra becsülték a politikai irodalom értékét a gyárban. Most húszezer forintnál tartanak. S, hol vannak még attól, hogy igazán elégedettek lennének az olvasással, a politikai műveltség gyarapításával. — Persze a változás azért szembetűnő — mondja. — Különösen a szocialista brigádok jönnek gyakran. Tavaly több mint hatezer forint értékű könyvet vittek el. S szerencsére nem csak vásároltak, rendszeres olvasók is. Beneveztek a Tudjunk többet olvasómozgalomba. A gyárban a szocialista brigádok kétharmada valóságos kis könyvtárral rendelkezik. De a könyvek, a folyóiratok hasznos segítséget nyújtanak a propagandistáknak, a pártoktatás hallgatóinak is. Különösen azóta veszik nagy hasznát, hogy a Kossuth Kiadó, így a megyei kirendeltség is, a politikai irodalom gazdag választékát kínálja az érdeklődőknek. — így könnyebb a terjeszr tő munkája is — jegyzi meg Sonyóczki Lászlóné. — Bár a klasszikusok, a lexikonok mellett talán több szépirodalom kellene- Sokan keresik a politikai, a történelmi események hátterét bemutató irodalmi műveket. A PÁRTÉLET LATJA HASZNÁT A pártvezetőség, az alapszervezetek egyformán segítik a terjesztő munkáját. — Évente legalább egy alkalommal a pártvezetőség megvizsgálja a politikai irodalom terjesztését. De az alapszervezetek is összegzik a terjesztési munkát — magyarázza Megyes Miklós. — Ilyenkor nemcsak az eredményekről esik szó. Megbeszéljük azt is, hogy az alapszervezetek milyen segítséget adjanak a terjesztőknek az igények még alaposabb felméréséhez, kielégítéséhez. A propagandisták mellett néhány alapszervezetben önálló könyvterjesztő dolgozik. Szeretnénk, ha a politikai műveltség gyarapodása még jobban éreztetné hatását a pártéletben, a pártmunkában. Sonyóczki Lászlóné figyelmesen hallgatja mindezeket. Aztán mondja: — Az alapszervezetek segítsége nélkül aligha tartanánk itt. A napokban vette át a kiváló terjesztők ezüst plakettjét. Mellette még többen kaptak öt-, illetve tízéves terjesztői munkáért elismerést. (Vinczc Istvánné) Silózás a tábla szélén A szécsénkei termelőszövetkezetben jól haladnak az időszerű mezőgazdasági munkákkal, annak ellenére, hogy nem minden erő- és munkagép tevékenykedhet. — Reggel az egyik kombájn minden erőlködése ellenére a sárba „fulladt”, a kukoricatábla közepén — említi Mátyási Gyula, az egyik traktorvezető, aki silózással foglalatoskodik. — A takarmányínséges esztendőben szükség van minden mellék- termékre. A gazdaság vezetői úgy döntöttek, hogy a,cukorrépa-betakarítás során a földön maradt répafejet, répalevelet mindjárt itt, a tábla mellett silózzuk, hogy legyen elegendő takarmány a télen. A gép öblös torka ontja magából a sötétzöld vagdalé- kot, előbb-előbb áll, hogy formája is legyen a takarmánytömegnek. Hajzsek István és Mátyási Ferenc fáradhatatlanul adagolja a leveleket a Zetor vontatta kiskocsiról. így szedik össze villával, ez még nincs gépesítve. — Nem sok van már hátra — mondják. Gondos gazdák. Ami hasznos, nem hagyják az időjárás martalékául. (Marcso felvétele) NÓGRÁD — 1976. november 19., péntek 3
