Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-19 / 274. szám

A szovjet »ajtó Leonyid Krezsnyev jugoszláv útjáról Megegyeznek az érdekek az enyhülés folyamatában Valamennyi központi szov- ország dolgozói nagymérték­űét lap csütörtöki számában ben érdekeltek abban, hogy nagy terjedelemben foglal- az enyhülés folyamata vissza­kozik Leonyid Brezsnyev fordíthatatlanná váljon”. Jugoszláviában tett három­napos baráti látogatásával. A A Szovjetunió és Jugoszlá- találkozó —, mint rámutat- via — mutat rá a továbbiak­nak — újabb, rendkívül je- ban az SZKP KB központi lentős fejezet a szovjet—jugo- lapja — békeszerető politiká- szláv kapcsolatok történeté- jában egyaránt „síkraszáll az ben. európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záródoku­A szovjet—jugoszláv közle- mentumában foglalt határo- ményről szólva a Pravda zatok következetes megvaló- hangsúlyozza: „Ez a fontos sításáért. A jövő évben a dokumentum meggyőzően ta- jugoszláv fővárosban kell núskodik a szovjet—jugoszláv megrendezni a helsinki ta- égyüttműködésnek arról a nácskozáson részt vett álla- magas szintjéről, amelyben mok képviselőinek találkozó- az egyenjogúság és a bel- ját. Nyilvánvaló, hogy a belg- ügyekbe való be nem avat- rádi fórum elősegítheti a kozás elveihez való kölcsönös Helsinkiben elért pozitív ered- ragaszkodás, a két országiét- mények megszilárdítását, érdekeinek internacionalista »Helsinki szellemének-« fej­megközelítésével, mély figye- lesztését a nemzetközi kapcso- lembevételével párosul.” latokban”. „A belgrádi megbeszélések —, „Az SZKP és a JKSZ —, mint a Pravda hangsúlyozza ahogyan ez ezekben a napok- — ismét bebizonyították, hogy ban Beigrádban a nemzetsö- a világpolitika jelenlegi kar- zl kommunista és munkás- dinális kérdéseiben a Szov- mozgalom időszerű kérdései- jetunió és Jugoszlávia azo- ről tartott véleménycsere ered- nos, vagy egymáshoz közel- ményeként megerősítést nyert álló állásponton van. A béke- — síkraszáll a testvérpártok szerető népekkel együtt a két önkéntes, elvtársi, internacio­Sarlós kíván (Folytatás az 1 oldalról) egyik legkorszerűbb technoló­giájával működő, szovjet gyártmányú önjáró biztosí­tással ellátott frontfejtés te­vékenységéről. A bányaláto­gatás során Sarlós István szá­mos kérdést tett fel a házi­gazdáknak. Délután Nagybátonyba uta­zott a Politikai Bizottság tag­ja, s a Bányász Művelődési Otthonban a szé'nmedence né­hány szocialista brigádjának vezetőivel találkozott. Itt Zsuffa Miklós adott tájékoz­tatót a Nógrádi Szénbányák életéről. A történelmi vissza­pillantás után beszámolt ar­ról, hogy a medence szénter­melése ismét gazdaságossá vált. Ezért az ötödik ötéves tervben eddig soha nem lá­tott rekonstrukciót hajtanak végre, mintegy ötszázmillió forintos költséggel. Tovább gépesítik a feltárást, s a ter­melés fokozása mellett a na­gyobb biztonság elérése a cél. Szólt a szociális intézkedé­sekről, majd arról, hogy évi nyolc-tíz százalékos teljesít­ménynövekedést mutatnak fel a nógrádi bányászok, s 1980- ban mintegy 20—30 százalé­kos létszámcsökkentés mel­lett is biztosítják a jelenlegi szénmennyiség kitermelését. A szocialista brigádok segít­ségével évi terven felül a népgazdasági igénynek meg­felelően mintegy húszezer tonna szenet küldenek fel­színre a szénmedence bányá­nalista együttműködésének további kiszélesítéséért és el­mélyítéséért Marx, Engels, Lenin tanításai alapján” — hangsúlyozza a Pravda. A belgrádi megbeszéléseken „mindkét részről kifejezték azt a törekvést, hogy az SZKP és a JKSZ — az európai kom­munista és munkáspártok berlini konferenciája hatá­rozatainak szellemében cse­lekedve — elősegíti a kommu­nista mozgalom egységénes megszilárdítását a békéért a biztonságért és a társadalmi haladásért vívott harcban”­A Szocialisztyicseszkaja In- dusztrija belgrádi tudósítói hangoztatják: „a jugoszáv közéleti és politikai személyi­ségekkel, a gazdasági veze­tőkkel, az újságírókkal foly­tatott megbeszélések során megerősítést nyert a látoga­tás egyöntetű értékelése, mint rendkívül nagy jelentőségű esemény a két ország szá­mára. Emellett különös fi­gyelmet érdemel az a tény, hogy állandóan szélesedik a szovjet—jugoszláv együttmű­ködés politikai, gazdasági és kulturális területeken”. (MTI) Összeült az Orosz t öder ácw Legfelsőbb 1 anácsa Csütörtökön a Kremlben megnyílt az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsának ülés­szaka. . A tanácskozás napirendjén az OSZSZSZK 1976—1980-ra szóló népgazdaság-fejlesztési tervével, valamint az 1977- es népgazdasági tervvel és az 1977-re szóló költségvetéssel kapcsolatos kérdések szere­pelnek. Az ülésszak elnökségében foglalt helyet Leonyid Brezs­nyev, Nyikolaj Podgornij és más szovjet vezetők. (MTI) Tiltakozás az USA vétója miatt Az el nem kötelezett orszá­gok koordinációs irodája szer­dán a világszervezet székhe­lyén közzétett nyilatkozatá­ban határozottan tiltako­zott amiatt, hogy az Egyesült Államok ismét megakadályoz­ta a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét az ENSZ-be. A koordinációs iroda — hangoztatja a nyilatkozat — szükségesnek tartja újból leszögezni, hogy a vietnami nép harminc éven át szinte felbecsülhetetlen áldozatok­kal járó hősies harcot folyta­tott a függetlenségért, a sza­badságért és a nemzeti egy­ségért, s ezzel igen nagy­mértékben járult hozzá más népek békéjéhez és függet­lenségi harcához. A Vietnami Szocialista Köztársaság békés ország, mely együttműködik és dip­lomáciai kapcsolatokat tart fenn több mint száz állammal, részt vesz csaknem vala­mennyi nemzetközi szervezet munkájában. Külpolitikájá­ban a béke érdekeit tartja szem előtt, ezért jogosan ille­ti meg az ENSZ-tagság. Az Egyesült Államok vétója igazolhatatlan, az ENSZ alapokmányának ellentmon­dó és úgyszólván valamennyi tagállama óhajával ellentétes lépés. A koordinációs iroda fel­szólítja az ENSZ közgyűlését, ítélje el az Egyesült Államok lépését, s hagyjon jóvá egy olyan határozatot, mely ja­vasolná a Bizton?ági Tanács­nak a vietnami felvételi kére­lem újabb megvitatását és kedvező eldöntését. A nyilatkozat felhívással fordul az el nem kötelezett és békeszerelő országokhoz, tiltakozásra szólítja fel őket. (MTI) szál. A vitaindító után több szo­cialista brigádvezető kért szót. őszintén mondták el véleményüket a munkáról, beszámoltak az ' örömökről, gondokról. Lőrincz András, a tiribesi aknaüzem képviselő­ié az ágazat kiváló brigádjá­nak vezetője először a terme­lési eredményekről szólt. Míg 1971-ben a frontfejtésen 39 mázsás volt az egy főre eső teljesítmény, addig ez ma el­éri a 67 mázsát. Bakos Al­bert, a megyei párt-végrehaj­tóbizottság tagja, a ménkesi bányáüzem iparos szocialis­ta brigádjának vezetője az akna szocialista brigádjainak teljesítését ismertette. Hang­súlyozta, hogy a 90 fős mű­helybrigád nagy felelőssé­get érez azért, hogy a bányá­ban a gépeket mind jobban kihasználják. Ehhez azon­ban az is szükséges, hogy biztosított legyen minden egyes géphez a pótalkatrész. Bejelentette, hogy komplex­brigádot szerveztek azért, hogy mindenki érdekelt le­gyen a gépek jobb kihaszná­lása érdekében. Balogh IsT- ván Kánvásról csakúgy, mint Kazinczi Gábor Szorospatak­ról, a szocialista brigádok kul­turális életében jelentkező gondokról beszélt. Nem egy helyen 35—50 községből jár­nak be a dolgozók, nehéz ösz- szefogni munka után a bri­gád tagjait. Borbás Antal, Ba- kalár Lászlóné, Merlák Ottó, a nagybátonyi_ gépüzem szo­cialista brigádjainak nagy­szerű eredményeiről adott számot. Fülöp Pál szorospa­taki elővájási brigádvezető, Földi István szorospataki fő­aknász, az aknaüzem szo­cialista brigádjainak életéről számolt be. Szót kért György Istvánná, a kisterenyei építé­si üzem szocialista brigád- vezetője is. Elmondotta, hogy az üzemben négy női szocia­lista brigád dolgozik, közü­lük a ládaszegező nők vég­zik a legnehezebb' munkát. Ennek könnyítésére gépet kérnek. A találkozón elhangzottak­ra Sarlós István válaszolt. Elöljáróban azt hangsúlyoz­ta, hogy örült ennek a talál­kozónak, hasznos volt a bá­nyalátogatás, s mód nyílt ar­ra, hogy megismerje a szo­cialista brigádok örömeit és gondjait. Ezután az üzemen Cédrusok — háttérrel (2.) Robbannak az időzített bombák A térképpel és vonalzóval történt osztozkodás a külügy- minisztériumi paloták lefüg- gönyzött termeiben — nem a képzelet világának szülemé­nye. 1915-ben Sir Mark Sykes, angol és Francois Georges Picot francia diplomata sza­bályosan felosztják országaik között a Közel-Keletet, ahol akkor még a török zászló lo­bog. Libanon a kékre satíro­zott, francia érdekövezetbe ke­rül. .. A francia nagytőke nagy lendülettel veti magát az új vadászterületre. Korszerűsí­tik a bejrúti kikötőket, autó­út épül Damaszkuszig, a liba­noni fővárost az egész térség gazdasági-kereskedelmi- pénzügyi központjává ala­kítják. Megindul egy belső népvándorlás: a maronita fel­ső réteg otthagyja hegyvidéki településeit, és tömegesen a városokba, mindenekelőtt a fővárosba költözik. Pénzva- gyonukat befektetik a bank­szakmába. kereskedelembe, szállításba, idegenforgalom­ba, kisebb mértékben az ipar­ba is. A francia hatóságok tá­mogatják ezt a folyamatot, sőt állandóan a „keleti keresz­ténység” megvédéséről szóno­kolnak. A maronita milíciák megtarthatják fegyvereiket, s 1925-ben, a gyarmati hódítás elleni első libanoni felkelés idején a francia hadsereg ezekre a segédcsapatokra tá­maszkodik. Libanonban közben mind hangosabb a függetlenség kö­vetelése és 1936-ban a fran­cia Népfront-kormány ön­állóságot ígér, három eszten­dőn belüli határidővel. Csak­hogy a baloldali kormányzat lemondásra kényszerül, s 1939-ben, a II. világháború előestéjén a párizsi nemzet- gyűlés jobboldali többsége megtagadja a függetlenséget. Ismét a maronita vezetés ké­pezi ennek a pálfordulásnak a belső, libanoni bázisát. A há­ború a Közel-Keletre is kiter­jed: érdekes módon Libanont a petainista Vichy-kormány helytartója, Denise tábornok viszonylag nagy erőkkel tudja védeni. Az ostromló Szabad Francia Erők, személyesen De Gaulle tábornok újabb ünne­pélyes ígéretet tesznek Liba­non függetlenségére, amivel maguk mellé állítják a lakos­ság zömét. Ezt az ígéretet akkor nem lehet nem betartani. 1944. ja­nuár elsején működésbe lép az önálló libanoni közigazga­tás; két évvel később az utol­só francia csapatok is az or­szág elhagyására kényszerül­nek- A franciák távoztak, de időzített bombák sokaságát hagyták maguk után, s azok rendre robbani kezedtek. A legnagyobb hatású politikai pokolgép az ország alkotmá­nyát pótló ún. Nemzeti Char­ta volt. amely pontosan előír­ta a vallási arányokat az ál­lamhatalom vezető posztjain. (Alapul az 1932-es népszám­lálás állítólagos adatait vet­ték. Ez idő tájt Libanonnak mindössze másfél millió lakosa volt. s a keresztény-mohame­dán népességarányt 6:5-ben állapították meg. Ezért a 99 tagú parlamentben kötelezően így oszlanak meg a mandátu­mok; 30 maronita, 20 szunnita, 19 síita, 11 görögkeleti, 6 druz, 6 görögkatolikus, 4 örmény ortodox, 1—1 protestáns, ör­mény katolikus, illetve az iz­raeliták és egyéb kisebb fele­kezetek képviselője. A köztár­sasági elnöknek mindig ma- ronitának, a miniszterelnökök­nek szunnitának, a parlamen­ti elnöknek síitának kell len­nie, a hadseregfőparancsnok maronita. de lassanként már a miniszteri tárcákra is kiala­kult az érvényes szokásjog...) A keretszámok és vezető posztok betöltésének biztosítá­sára a legjelentősebb pártok csaknem kizárólag vallási ala­pon szervezkedtek. A maroni- ták általában a két erősen jobboldali csoportosulásba, Chamoun Nemzeti Liberális Pártjába és Gemajel falangis- ta szervezetébe tömörültek. A vallási és párttagozódás lé­nyegében egybeesett az osz- tályszembeállítással is. Igaz, akadnak tehetős muzulmán családok és szegény kereszté­nyek, de a gazdasági egyen­lőtlenség főként a mohamedá­nokat sújtja. Márpedig Liba­nonban nagyok a különbsé­gek: a nemzeti jövedelem fe­lével az ország lakosságának mindössze öt százaléka ren­delkezik; a közép- és tehető­sebb kispolgárság 36 száza­lékkal részesedik; a lakosság túlnyomó többségének viszont alig 14 százalék jutott. Az ál­lami hivatalokban és a hadse­regben legalább 70—80 száza­lékosra becsülték a kereszté­nyek arányát­A lakosság két fő összetevő rétegének más-más külpoliti­kai elképzelései is voltak: a maronita vezetés nyugatbarát álláspontra helyezkedett, míg a mohamedán többség az anli- imperialista arab országok mellett állt, s különösen nagy volt körükben Nasszer elnök tekintélye. A belső feszültség fokozódásának első jelzése az 1958. évi polgárháború lehe­tett. A keresztény-jobboldali vezetés elfogadta az amerikai elnök nevét viselő, Eisenhower- doktrínát, amely az Egyesül Államok beavatkozásával fe­nyegette a Közel-Keletet. Ha­talmas tüntetések robbantak ki, majd amikor 1958. május 8-án meggyilkolták Naszib Metint, az ismert baloldali újságírót, fegyveres harcok robbantak ki. Az ország terü­letének háromnegyed része a baloldal kezébe került, de jú­lius 15-én — egy nappal az iraki haladó fordulat után — partra szálltak a „bőrnyiakú- ak”; az amerikai tengerész- gyalogosok. Segítségükkel a jobboldal képes volt vissza­szerezni elveszett állásait. A polgárháború befejeződött, de Libanon egyetlen problémáját sem tudták megoldani. Az ország közben végképp „kinőtte” a Nemzeti Chartát. Nyilvánvaló, hogy egy kor­szerű ország hatalmi szerkeze­tét nem lehet vallási alapo­kon elosztani, de ráadásul a népesség aránya 6:5 lett a mohamedánok javára. Nem tekinthetünk el attól a tény­től sem, hogy közben 350 ezer palesztin telepedett meg Li­banonban, akik javarészt ugyancsak mohamedánok- Miután 1970. őszén a hírhedt Fekete Szeptember során a jordániai király légiósai leszá­moltak a palesztinekkel, a PFSZ központja Bejrútba he­lyeződött át, s Dél-Libanon- ban, " Arkud térségében, az úgynevezett Fatah-földön alakult ki a legerősebb palesz­tin bázis — a magas hegyek és barlangrendszerek ehhez kedvező terepviszonyokat biz­tosítottak. A palesztinprobléma újabb vízválasztónak bizonyulha­tott. Az izraeli hadsereg ugyanis rendszeres támadá­sokat intézett Dél-Libanon el­len, főként azért, hogy ráve­gye- a. libanoni jobboldalt: cselekedjen maga, számoljon le az „idegenekkel”, alkal­mazza a jordániai , módszere­ket. A. hazafias baloldali erők — ha úgy tetszik a . muzul­mánok — a palesztin nemzeti mozgalom mellé álltak. Réti Ervin (Következik:-Egy autóbusz utasai) 2 NÓGRÁD — 1976. november 19., péntek | belüli szocialista demokrá­ciáról szólt a brigádvezetők­höz. Fontos ez a munka azért is, hogy a vezetők egy-egy döntés előtt megismerjék a dolgozók véleményét. A to­vábbiakban a szocialista bri­gádmozgalom jelentőségét méltatta. A mozgalomban különböző képzettségű embe­rek dolgoznak egymás mel­lett, és ez nagyszerű dolog. Tömöríti az embereket, hogy szocialista módon éljenek, dolgozzanak és tanuljanak. De szükséges az is, hogy bri­gádba tömörüljenek azok, akik ma még nem élnek ilyen közösségben. El kell érni, hogy a többiek is szocialista . mó­don éljenek, dolgozzanak es tanuljanak. Szólt a fiatalítás­ról is. Hangsúlyozta az is­kolai nevelő tevékenységet, a munkára való nevelést. Szólt a fiatal mérnökök, a fiatal értelmiségiek helyzetéről. A fiatal mérnök tanulja, ismer­je meg az üzem életét, terme­lési rendjét, így válik kifor­rottá, ezután tud csak maga­biztosan vezetni. Sarlós István a gépesítés fontosságát is említette, azt hangsúlyozva,. hogy a gépesí­tés a fejlődés szükségszerű törvénye, ami az embert a nehéz munka alól tehermen­tesíti. Viszont szükséges, hogy a gépet az ember jól irányítsa. A versenyről szólva kije­lentette, hogy abban a felté­teleket mindenki számára egyformán kell biztosítani, s ez elvezet a nógrádiak által vállalt húszezer tonnás évi több termelés megvalósítá­sához is. Az elvtársi légkör­ben lefolyt találkozó során Szabó Endre, a Nógrádi Szén­bányák szocialista brigádjai nevében bányászlámpával kedveskedett Sarlós István­nak. A kora esti órákban ta­nácskozásra került sor a me­gyei pártbizottságon. A ta­nácskozáson részt vettek a megyei pártbizottság titkárai, Hoffer István, a párt megyei végrehajtó bizottságának tag­ja, a megyei tanács elnöke, dr. Kurázsi Benő, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bi­zottságának elnöke. Ters- tyánszky Rudolf, a KISZ Nóg­rád megyei Bizottságának tit­kára, Kovács László, a Szak- szervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető titkára. Géczi János, a megye politi­kai, gazdasági és kulturális életéről tájékoztatta a vendé­get. Marczinek IsWán, a Hazafias Népfront Nógrád me­gyei Bizottságának titkára a népfrontmozgalom megyei eredményéről, a Hazafias Népfront VI. kongresszusa után végzett munkáról adott számot. Sarlós István és kísérete es­te Karancsberénybe utazott, ahol megtekintette a felsza­badulási és 1 partizán-emlék­múzeumot. Tegnap este Sarlós István visszautazott Budapestre. Szöveg: S. L. _____ Kép: K. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents