Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-17 / 272. szám

Nyugalom Bejrutban Kölcsönös törekvés a kapcsolatok Finn vendégünk Az arabközi biztortsági erők páncélosok támogatta mint­egy nyolcezer fős kontin­gensei hétfőn réggé’ nem egé­szen négy óra alatt sikere­sen végrehajtotta bejrúti ak­cióját. A „zöldsisakoso’l” az október 18-i rijadi megálla­podásnak megfelelően ellen­őrzésük alá vonták Bejrút és peremvárosai létfontossá­gú szektorait: a repülőteret, a főváros környéki üzem­anyag-tárolókat, az elektro­mos műveket és a kikötőne­gyedet. A békefenntartó alakulatok bejrúti bevonása incidens­mentesen zajlott le. A „zöldsisakosok” parancs­noksága felszólította Bejrút lakosait, ne közeledjenek a régi frontvonalakhoz, ame­lyek még aknátlanításra vár­nak. A főváros két szektora között a forgalmat mind­amellett hétfőn reggel meg­határozott pontokon újból megnyitották. Kamal Dzsumblatt, a Liba­noni Haladó Szocialista Párt elnöke méltatta a „bejrúti művelet” sikerét. Kifejtette: ennek célja „Libanon felda­rabolásának megakadályozá­sa, az ország arab jellegének megerősítése” volt. Camille Chamoun, a nem­zeti liberális párt vezetője, a libanoni konzervatív-ke­resztény tábor egyik ismert alakja kijelentette, az álta­la vezetett erők „egyáltalán nem nyugtalankodnak az arab­közi biztonsági erők libano­ni jelenléte miatt”. A WAFA palesztin hírügy­nökség jelentése szerint Jász- szer Arafat, ® PFSZ VB elnöke elhalasztotta hétfőre terve­zett damaszkuszi látogatá­sát. Aznap ugyanis részt vett a palesztin vezetők tanács­kozásán, amelyen a PFSZ nemzeti tanácsának (parla­mentjének) soron következő ülésszakáról, valamint a li­banoni fejleményekről volt szó. Bejrút lakossága kedden — 19 hónap óta először éb­redt nyugodt reggelre. A fegyverropogást és ágyúdör­gést a megélénkült utcai for­galom zaja, gépkocsik mo­torjának berregése váltotta fel. A UPI tudósítója szerint egy nyugat-bejrúti lakos ami­att panaszkodott neki, hogy „az éjszaka sokan nem tud­tak aludni” — hiányzott ne­kik a hónapok óta „megszo­kott zaj”. A libanoni főváros mind­két szektorában ismét kinyi­tottak a kiskereskedők. Meg­nyitották kapuikat az iskolák is. Már korán reggel nagy volt a forgalom a két szektor közötti legfontosabb átkelő­helyen, a múzeumnegyedben. Az utcákon nyugodtan sétál­gatnak a járókelők. A Bejrútba hétfőn reggel bevonult „zölűsisaRosok” szá­mát 3000 fővel, 11 200 főre emelték. A békefenntartó kontingensek kedden meg­szilárdították 24 órával ko­rábban elfoglalt állásaikat. A UPI úgy tudja, hogy az arabközi biztonsági erők ked­den északi irányban Tripoli, déli irányban Szidon térségét veszik ellenőrzésük alá. Fel­adatukhoz tartozik az országot észak—déli irányúan átszelő legfontosabb közutak újbóli megnyitása. (MTI) Carter fontosnak tátja a SALT-egyezményt Koszorúzás dr. Münnich Ferenc síremlékénél Dr. Münnich . Ferenc szüle­tésének 90. évfordulója alkal­mából kedden délután ünne­pélyes tiszteletadással meg­koszorúzták a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő harcosának síremlékét a Kerepesi úti te­mető Munkásmozgalmi Pan- theonjában. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Biszku Béla, a Köz­ponti Bizottság titkára és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai, a Miniszter- tanács nevében Aczél György, a Politikai Bizottság tagja és Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettesei helyezték el a megemlékezés koszorúit. A fegyveres testü­letek nevében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter, Benkei András bel­ügyminiszter, Papp Árpád, a munkásőrség országos pa­rancsnoka és Tömpe István, a Magyar Partizán Szövetség alelnöke koszorúzott. Lerótták kegyeletüket a hozzátartozók, a harcostársak, a barátok és a dr. Münnich Ferenc nevét viselő intézmé­nyek képviselői. (MTS) Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Biztatónak találja Leonyid Brezsnyevnek, az új SALT- egyezmény szükségességéről tett kijelentéseit, s bízik ben­ne, hogy a beiktatásáig hátra­levő időszakban is eredménye­sek lesznek a SALT-tárgyalá­sok — jelentette ki hétfői saj­tóértekezletén James Carter, az Egyesült Államok két hete megválasztott leendő elnöke. Carter, aki magyar idő sze­rint az esti órákban, georgiai lakóhelye közelében találko­zott (a szavazás óta másod­szor) a sajtóval, közölte: csak négy év elteltével csökkenthe­tő a munkanélküliség a jelen­legi 7,9 százalék felére, 4—4,5 százalékra. Carter kilátásba helyezte, hogy a jövőben az emberi jo­I delmi miniszterhelyettes és Luciano Radi olasz külügymi- nisztériumi államtitkár ked­den -a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban aláírta a ma­gyar—olasz vegyes bizottság gok tiszteletben tartásától te­szik függővé a külföldnek nyújtott amerikai segélyt. Ki- rivó példaként jelölte meg, hogy az amerikai élelmiszer­segélyek túlnyomó többségét ma is a chilei rendszer kapja. Az új elnök kijelentette: megegyezést fog szorgalmazni az atomfegyver előállítására is alkalmas nukleáris berende­zések kivitelének korlátozásá­ra- A tervezett intézkedések nyugatnémet és francia cége­ket is érintenek, amelyek az atomfegyverhez szükséges plutóniumot is előállító reak­torokat adnak el fejlődő or­szágoknak. Carter bejelentette első sze­mélyi döntését: Jody Powellt eddigi sajtótitkárát bízta meg a Fehér Ház-i sajtóhivatal ve­zetésével. A vegyes bizottság ajánlja a vállalatoknak, hogy fordítsa­nak nagy figyelmet a hosszú­távú együttműködés lehetősé­geire, s ezzel kapcsolatban az információcserére. Aláírták a magyar—óla»» vegye» bizottság ülésének jegyzőkönyvét Török István külkereske- második élésének jegyzőköny­vét. javítására (Folytatás az 1. oldalról) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára kedden Belg- rádban folytatta tárgyalásait Joszip Broz Titóval, a Jugosz­láv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége el­nökével. A jugoszláv főváros lako­sainak tízezrei üdvözölték Brezsnyevet és Titót az útvo­nalon, amelyen a tárgyalások színhelyére, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács épületébe haj­tattak. A megbeszéléseken az elv­társi őszinteség és a kölcsö­nös megértés légkörében foly­tatták a nemzetközi kapcso­latok időszerű problémáinak, a kommunista világmozgalom kérdéseinek, valamint az eny­hülés elmélyítéséért, a tartós békéért és a társadalmi ha­ladásért vívott harc felada­tainak megvitatását. Átte­kintették a párt és állami te­rületen megvalósuló baráti szovjet—jugoszláv együttmű­ködés további fejlesztésének egyes kérdéseit is. Leonyid Brezsnyev és Jo­szip Broz Tito kedden délután a Belgrád környékén levő dobanovci rezidencián baráti megbeszélést tartott szívélyes légkörben, a hagyományos őszinteség és a kölcsönös bi­zalom szellemében. Az SZKP és a JKSZ veze­tői megvitatták a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti kapcso­latok sokoldalú fejlesztésé­nek és elmélyítésének kér­déseit. Kifejezték egyöntetű véleményüket, hogy a két párt együttműködésének bő­vítése a Szovjetunió és Ju­goszlávia népei közötti test­véri barátság további erősí­tésének szilárd alapja. A megbeszélésen Leonyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito folytatta a véleménycse­rét a nemzetközi kapcsolatok egyes időszerű problémáiról. Hangsúlyozták az SZKP es a JKSZ törekvését arra, hogy az európai kommunista és munkáspártok berlini érte­kezlete határozatainak szel­lemében cselekedve elősegítse a kommunista mozgalom egy­ségének erősítését a békéért, a népek biztonságáért és a társadalmi haladásért vívott harcban. A tárgyalásokat követő ba­ráti vacsorán Titón és Brezs- nyeven kívül ott voltak a megbeszéléseken résztvevő szovjet és jugoszláv szemé­lyiségek is. Cédrusok — háttérrel (1.) Maroniták, síiták, druzok... Libanont — békeidőben — előszeretettel nevezték a Kö­zel-Kelet Svájcának. A Du­nántúlnál kisebb, hárommil­liós országban a lakosság jó egyharmada Bejrútban és köz­vetlen környékén telepedett meg. A főváros gazdasági köz­pontjában nyolcvannégy nagybank kirendeltségei vár­ták az üzletfeleket, minde­nekelőtt az olajsejkek pénzét Alig volt nemzetközileg jegy­zett nagyvállalat, multina­cionális érdekeltség, amely ne nyitott volna itt irodát A kikötő előtt éjjel-nappal sor­ba álltak a hajók, a válsá­goktól és bonyodalmaktól tá­volmaradó Libanon megbíz­ható tranzitállomásnak bi­zonyult a feszült időszakok­ban is. A főváros utcáin negy­venkilenc napilapot kínáltak a gyors beszédű rikkancsok, szinte minden irányzatnak volt újságja —, tág tere nyílt a hírek és álhírek felreppen- tésének, s nem utolsósorban a most már nem újságíróf ér­telemben vett hírszerzés­nek ... Ez a Libanon és ez a Bej­rút ma — amikor még nehéz lenne válaszolni rá, hogy a sokszor megsértett tűzszünet meghozza-e a békét —, hosz- szú háború utáni tájképet tár a világ elé. A húszhónapos ellensegeskedés során az or­szág minden hatvanadik pol­gára életét vesztette, minden huszonnyolcadik többé-ke- vésbé súlyosan megsérült, minden ötödik lakója kül­földre menekült, s elpusztult legalább hétévi nemzeti össz­termékkel egyenlő anyagi ér­ték. A súlyos válságnak egy­aránt van nemzetközi és bel­ső vetülete. Nem titok, s már egyre több dokumentum bi­zonyítja, hogy Libanon tu­lajdonképpen annak az ösz- szeesküvésnek áldozata, amellyel ki akarják terjesz­teni a „pax americanát”, a Washington s Izrael által szívesen látott sajátságos békerendezést a Közel-Kele­ten; amellyel meg akarják osztani az arab frontállamo­kat és eltántorítani azokat az antiimperialista harctól. De korántsem véletlen, hogy a „kísérleti terep” éppen Liba­non lett: az ország belső el­lentmondásai kínálták erre a lehetőséget. (A legszembetű­nőbb példa, hogy az ország­ból rendszerint vallási szem­benállásról, a keresztények és mohamedánok fegyveres ösz- szeütközéseiről tudósítanak. Szögezzük le rögtön, hogy Li­banonban társadalmi-politi­kai harc, osztályok Rcinflik- tusa zajlott, de ez a felüle­ten vallási villongás alakját öltötte.) Libanon lakosságának ugyanis 93 százaléka arab, mégis ez a2 egyetlen arab ország, ahol nem a mohame­dán vallás az egyeduralkodó. Sőt, a széttagoltság olyan fokú, hogy hivatalosan 28 egyistenhívő felekezetet tar­tanak nyilván. A különbö­ző keresztény irányzatok kö­zött a maronitáké a vezető szerep. Maron bizánci szerze­tes az V. században szem­bekerült az egyházi vezetés­sel. Eretnekség vádja alá he­lyezték őket, Szíriába, majd Libanonba menekültek, s a magas hegyekben kiépítet­ték sasfészkeiket, viszonylag fejlett mezőgazdasági terme­lést folytattak, s a fegyver­forgatás hagyománnyá vált közöttük. A XVI. századtól kezdve elismerik a Vatikán fennhatóságát, de megtar­tották saját egyházjogi elő­írásaikat: a papokat például választják a már meglett ko­rú férfiak közül, s ezért nős emberek is felszentelhetők. Leegyszerűsítenénk a dol­gokat, ha a másik oldalon ál­talában mohamedánokról be­szélnénk. A két fő ágazatot a szunniták és a síiták képezik. A szunna hagyományt jelent, s az iszlámnak ez az irány­zata a kalifaválasztás ere­deti formáját őrzik. A síiták (Siat el Ali — Ali pártja) a próféta meggyilkolt unoka- öccsétől, Alitól származtat­ják az egyházi vezetés érvé­nyét. Libanonban egyébként a síita imámoknak is volt ma­gánhadserege. A druzok szek­táját a -XI. században alapí­tották. Főként a Druz-hegy- ségben élnek', részben még patriarchális viszonyok kö­zött. Tanításaikról kevés hi­teles részlet állhat rendelke­zésünkre, titkos egyházi köny­veikhez a XX. század negye­dik negyedében is csak ki­váltságosak szűk köre juthat. Vezérük, Kamal Dzsumblatt jelentős földbirtokkal ren­delkezik, ismert költő, publi­cista és kiadó, több ízben volt miniszter, elnöke a Szo­cialista Haladó Pártnak, s antiimperialista magatartá­sának méltánylásaként Nem­zetközi Lenin Békedíjjal is kitüntették. A vallási sokszínűség el­lenére — hiszen Libanonban élnek még többek között ró­mai katolikusok, görögkato- likusok, örmény katolikusok, ortodoxok, protestánsok, iz­raeliták, vahabiták, s ki tud­ná végigsorolni,— évszázado­kon át ismeretlenek voltak a kimondottan felekezeti jelle­gű összecsapások. Mindez azonban egy csapásra meg­változott, amikor az I. világ­háború derekán kiderült, hogy „Európa beteg embe­re”, a török birodalom, már nem képes sokáig uralni hó­doltságait, s jelentkeztek az utódjelöltek. A londoni és a párizsi külügyminisztérium­ban előkerültek a térképek és a vonalzók, elkezdődött az osz­tozkodás. S a régi mondások, hogy két civakodó közül min­dig a harmadik örül. meg a római impérium hírhedt 'jel­szava, az „oszd meg és ural­kodj !”, nagyonis hasznavehe­tő receptnek bizonyultak. Egyaránt élt vele Nagy-Bri- tannia. amikor „védnöksége” alá helyezte Palesztinát, s a Libanonba hatoló francia gyarmatosítás. Réti Ervin (Következik: Robbannak az időzített bombák...) 2 NÓGRAD — 1976. november 17., szerda | köszöntése számvetés esztendeje lesz. Belgrádban gyűlnek össze azoknak az országoknak a képviselői, akik 1975-ben ép­pen a finn fővárosban kéz­jegyükkel fejezték ki, hogy igent mondanak Európa tar­tós békéjére, az egyenlőségen és a be nem avatkozáson ala­puló, kölcsönös előnyöket kí­náló együttműködésre. Belg­rádban arra a kérdésre ke­resnek majd választ: hogyan léphetünk tovább, mit tehe­tünk azért, hogy az európai béke és biztonság ügyét még jobban megszilárdítsuk, és az enyhülés szellemét föld­részünkön immár visszafor­díthatatlanná tegyük. Ami a magyar—finn kap­csolatokat illeti, Budapest és Helsinki viszonya példamu­tató a különböző társadalmi berendezkedésű, de állhata­tosan a békére törekvő álla­mok kapcsolataiban. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy nincs tennivalónk, nem fűz­hetjük még szorosabbra az együttműködést. Annál is ke­vésbé, mihthogy az enyhülési folyamat, tudjuk, nem érvé­nyesül automatikusan: föld­részünkön, Európában ts szá­mottevő politikai erők van­nak, amelyek meg akarják torpedózni ezt a legszélesebb néptömegek érdekeit szolgáló pozitív irányzatot. A finn- magyar kapcsolatok erősíté­se, minthogy szervesen bele­tartoznak az európai megér­tés mind átfogóbbá váló fo­lyamatába, a békés egymás mellett élés ügyét szolgálja. Konkrét lehetőségekben nincs hiány. A Kekkonen el­nökkel együtt érkező népes, államférfiakból, szakértőkből álló küldöttség a magyar tár­gyalópartnerekkel együtt min­den bizonnyal új módozato­kat tár fel a magyar—finn együttműködésben, akár a ke­reskedelemről, gazdaságról,' akár a műszaki-tudományos vagy kulturális kooperáció­ról van szó. Bízvást elmondhatjuk, hogy az európai helyzet jelentős stabilizáló eleme a magyar —finn együttműködés. Hel­sinkit és Budapestet törté­nelmi rokonszenv fűzi ösz- sze, de emellett mind erő­sebbé válik az a kötelék; amelynek szálait mind Ma­gyarországon, mind ivedig Finnországban a kontinen­sünk békéjéért, a népek bol­dogulásáért, megértéséért, az enyhülés érvényre juttatá­sáért folytatott következetes küzdelem szövi. BA importált kétszintes liétwég’i iniz Lali haló terület: 20 m2 1976. november 15-től december 31-ig a BA—22-es FAHÁZAT 2000 Ft árengedménnyel 29 200 Ft helyett 27 200 Ft-ért értékesítjük a salgótarjáni, egri, miskolc-sajóparti és mezőkövesdi TÜZÉP-telepeinken. OTP-hitelre is megvásárolható. É9*a Si-magyarorssági TÜZÉl* Vállalat Miskolc, Zsolcai kapu 28. ­Telefon: 15-040. Telex: 62265. Kedves vendéget, népünk, kultúránk régi barátját kö­szönthetjük hazánkban, Urho Kekkonent, a Finn Köztársa­ság államelnökét. Biztosak vagyunk benne, miként ko­rábbi magyarországi útjai, a mostani hivatalos látogatása is tovább mélyíti, gazdagítja majd a két nép hagyományo­kon, az enyhülés, a béke sze- retetén alapuló barátságát és együttműködését. Urho Kek­konen személyes érdemeit éppúgy nagyra értékeljük, mint országa aktív békepoli­tikáját, az elkötelezettséget, amellyel a nemzetközi eny­hülés érvényre juttatásáért, a különböző társadalmi beren­dezkedésű államok közti meg­értésért a finn nép folytat. Kontinensünkön a reáli­san gondolkodó politikusok, államférfiak, pártok, társa­dalmi szervezetek nagy meg­elégedéssel nyugtázzák az utóbbi években történteket, a légkör enyhülését, a feszült­séggócok megszüntetésére tett lépéseket. Ennek a kedvező folyamatnak az előmozdítá­sából a baráti finn nép, s sze­mélyesen Urho Kekkonen de­rekasan, kivette a részét. Ez is nagymértékben hozzájá­rul, hogy Helsinki kiemelke­dő képviselőjét, a nagy tekin­télyű államférfit mindenütt megbecsüléssel, szeretettel fogadják. Pártunk, népünk jól tudja, hogy az a következe­tes politikai irányvonal, ame­lyet a Paasikivi—Kekkonen nevek fémjeleznek, megfe­lel kérünk meghatározó nem­zetközi irányzatának, a békés egymás mellett élés elve gya­korlati érvényesülésének. Most, amikor már csak né­hány hét maradt az 1976-os esztendőből, érdemes felidéz­ni, hogy a következő év, 1977, Európa számára már a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents