Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-12 / 241. szám

Irodalmat kedvelők között Kettős cél a szécsényi ELZET1 -ben AZ ELZETT gyáregység szé- csenyi telephelyén különbö­ző beosztásban dolgoznak, el­térő az iskolai végzettségük, de van egy közös vonásuk: az irodalom szeretete. Ez a közös vonás az, ami esténként összehozza őket, hogy ver­sekről, irodalmi alkotásokról beszélgessenek, műsorössze­állításokkal színesebbé tegye­nek egy-egy üzemi rendez­vényt, s másokba is beoltsák a versek iránti érdeklődést. A csoport vezetője, Ispán Zoltánná így vall az elkép­zelésekről, célokról: — Valamennyien fiatalok vagjrunk, kedveljük az iro­dalmat. Az a célunk, hogy az üzem társadalmi rendezvé­nyeit szerény kis műsorunk­kal még tartalmasabbá te­gyük. Természetesen, szeret­nénk túllépni az üzem kere­teit, s bekapcsolódni a köz­ség közművelődési életébe­Az ELZETT irodalmi színpa­di csoportját jól ismerik az üze­men belül. Névadón, K1SZ- esküvőn és különböző társa­dalmi ünnepeken már bemu­tatkoztak. Igazi értéküket, az „irodalombarát” je'zőt mégis az adja rpeg, hogy minden műsorukat közösen ál’ítják össze. , — Nagy súlyt fektetünk az anyaggyűjtésre — magya­rázza a csoport vezetője. ,— Megadjuk a témát és minden­ki kutat, keres, egyszóval ol­vas. Aztán közösen megbe­széljük, összeállítjuk, szétoszt­juk a szerepeket, s csak utá­na következik a próba. Az egész kollektíva szellemi munkájából áll össze a mű­sor. — Mindig ezt a módszert követik ? — ZÖMMEL IGEN. — Most mire készülnek? — November 7-re készítünk összeállítást és egy vidám hangulatú műsor körvonala­it tervezzük egy késő őszi klubestre. Az irodalmi színpad az ifjú­sági házban próbál Az asz­tal körül ülő lányok és fiúk előtt verseskötetek, újságok, jegyzetfüzet. A kollektíva böl­csességével összeáll a legújabb darab. Kozma Mária előtt az asztalon aprópénz hever. — Ez a csapat vagyona — mondja. Látja, hogy értetlenül nézek a fi'iérekre, magyará­zatként hozzáteszi: — Ha valaki helytelen, ma­gyartalan kifejezést használ, azt tíz fillértől ötven fillérig terjedő pénzbírsággal sújtjuk. Ezt még az alakuló ülésünkön határoztuk el. — Mi lesz a pénz sorsa? — Olyan kevés, hogy a fel­használásáról nem érdemes beszélni. — Milyen céllal és szándék­kal jelentkeztek a csoportba? — tettem fel a kérdést a cso­port tagjainak. — Középiskolás koromban kötöttem barátságot a vers­sel. Nem szeretném, hogy ez megszakadjon — vélekedett Frenkó Erika­— Szeretek verset olvas­ni és mondani — magyaráz­ta'Bárány Piroska. — Ez volt az elsődleges célom, hogy ide­jöttem, de a gimnáziumban, ahol levelező tagozaton ta­nulok, nagy hasznát veszem az itteni tapasztalataimnak. Az ott tanu’takat pedig itt tu­dom hasznosítani. Egyébként a csoportból so­kan tanulnak valamilyen for­mában. Bárány Gábor vála­sza tömör és kifejező: — Ismereteimet, érzelmi vi­lágomat gazdagítja, kifejező- készségemet fejleszti. LÖIUNCZY LÁSZLÖNÉ így szólal meg: — A sikerélmények az em­beri lélek formálói, az él­mények egy részét a versek és az előadások jelentik szá­momra. Kezdődhet a próba. Talán észre sem veszik, hogy me­gint gazdagabbak lettek. Sz. F­jy r • • 1 1 r ’ Készülődés az Ady-centenáriumra Az Ady-centenárium méltó megünneplésére készül a Petőfi Irodalmi Múzeum. Gazdag programmal, múzieoló- giai, irodalomtudományi te­vékenységgel Ady életművét, szellemiségét ismerteti meg az ifjúsággal, a lakosok széles tö­megével. Jelenleg főleg az Ady Endre-emlékmúzeum lét­rehozására összpontosítják a figyelmet és az energiát. A Veres Pélné utca 4. szám alat­ti lakásban — ahol Ady utol­só másfél évét töltötte — ja­vában dolgoznak a szakembe­rek. A tavaly megszerzett Ady-relikviák, az egykori Ady-lakás berendezési tár­gyainak zömét már restaurál­ták. Az emlékmúzeumot elő­reláthatóan január elejére rendezik be. A ház falán dom­borműves emléktáblát helyez el a Fővárosi Emlékmű Fel­ügyelőség. Jövő év novemberére — a költő születésének 100. évfor­dulójára — állandó Ady End­re-kiállítást is rendeznek. En­nek megnyitásakor emlékülést tartanak. Kiállítasvezetök, Ady-kéziratok fakszimile ki­adását is tervezi a múzeum. A peremkerületi iskolákba, művelődési házakba, valamint az üzemekbe, munkásszál­lókba vándorkiállítást juttat­nak el. Számos külföldi nagy­városban: Moszkvában, Tallin- ban, Berlinben, Weimar ban. Prágában, Pozsonyban, Zág­rábban, Újvidéken, Bukarest­ben, Nagyváradon, illetve Bécsben, Párizsban, Rómában is vándorkiállítás mutatja be a modern magyar költészet kiemelkedő alakjának mun­kásságát. A kiállításon a 25. Színház közreműködésével zenés irodalmi műsorokra ke­rül sor. A következő év no­vemberében jelentetik meg az Ady Endre című tanulmány- kötetet, amelyben mintegy 20 neves szerző újabb tanulmá­nyát adják közre. Mai tévéajánlatunk 20.35: A VONATOK REGGEL INDULNAK. Tévéjáték. Az észt Kaimon d Kangver színművéből Radó Gvula rende­ző készített tévéfilmet. A történet egy állomáson ját­szódik, éjszaka, kihalt váróterem­ben. Itt találkozunk a szereplők­kel. a Férfivaj (Szilágyi Tibor játssza). — aki élete sorsfordu­lóján áll- Aki most lázad fel sorsa, ellen. Pedig nem volt min­dig ilyen, olyan volt. mint a többiek, elfoglalta az érvényesü­lés és annak minden eszközét. A Férfi az éjszakai váróterem­ben találkozik a többiekkel. Revizorral (öze Lajos). — aki csak álmodja vágyait, megvaló­sítani alig mer valamit belőle. Az Újságíróval (Pathó István),-— aki nagy riportra vágyik, de megmarad szürke kisembernek, s a szürke események szürke el- mondójának. A Tanítónő (Po­gány Judit) — a nő passzivitá­sának megtestesítője. A változást csak másokba kapaszkodva tud­ja elképzelni: ők négyen képvi­selik azt a világot, amelyben nemcsak dönteni kell. hanem valamilyen módon változtatni is. Saeberényi Lehel: 72. Szorult a hurok Zsabka kö­rül, Maigret szemének hurka: „Bolondot űztél, fiam, a fél faluból, meg is érdemlik az ostobaságukért. De a végét azt csúnyán elhibáztad”. A pipa a fogak zugolyába ugrott, a pók kilépett a háló sarkából, ahonnan eddig ébe­ren figyelt. Az atyafiak elé lépett. — Ezek szerint maguk csak­nem mindannyian találkoztak már a katonával. — Pöffen- tett egy füstöcskét. — Jól ti­tokban tartották, még egymás előtt is. Nem hasonlított rá? A pipás fő odabökkintett Zsabkára. A bölcs gúny széles nyugal­ma csak egy szemö’dökeltoló- dást mutatott a homlokon, mi­dőn a válasz megérkezett. „Nem” — volt a válasz, a bizonytalan fejrázások össze­ge. — Szóval nem — dünnyö- gött Maigret. Látszott, kellő értékére szállítja le a választ, megbízhatóságát, s ennél fog­va használhatóságát tekint­ve. Nem illett a koncepció­jába, melynek hiányzó pillére már nem is volt, ’egföljebb eléggé át nem gondolt, ami bizonyos időbeliségeket illet- Bizonyos alibiket kell még tüzetesebben megvizsgálni. S míg így szólt magában Maig­ret, máris jött egy időbeli buk­fenc. De még mekkora! Maigret mester póklépteivel még helyére sem ért, amikor Sandi a marék kupacból ki­emelte Terézáék kenyérvágó kését. Nézte-nézte, s mind néz­ték, akik ott vo’tak. És töb­ben felszisszentek, összesúg­tak­De maga Sandi tátotta el igazán a száját. — Bizony úristen az övék!... Ha nem magam hoz tam volna Cseszkóból, mert kérték... Lonci is odajött, ő is látni akarta, hátha ismerős. Kala­pált a szíve, ahogy ujját vé­gighúzta a fényes, rozsda- mentes pengén, mintha ezzel legalábbis bizonyosságot sze­rezhetne. S afféle érzéki csa­lódása volt, mintha csak az imént szeltek volna vele ke­nyeret­— De hisz ez az éjjel tűnt el! Most, most, az éjjel! ­... És már ide is került, a hegy rejtekébe. Hát ez nem lehetséges emberi kéz által. Franyóék a bársonykala­pok alatt összenéztek. Most először emelték feljebb tekin­tetüket. Egyenesen a nagy- tekintélyű nyomozóra: na, eh­hez mit szól? Maigret nem szólt semmit, págta a feladvány fölött a pipáját. Variánsokat vett sor­ra- Zsabka, való igaz, aligha fordulhatott meg itt éjjel, hajnalban még kevésbé, minthogy kézben volt. De mi­nek is hozta volna ki ide azt a kést, elorozván a faluból? S ebben igazuk vo’.t: hol az az emberfia, aki éjjel ellop egy kést a faluban, s reg­gelre, no jó: délelőttre már el is nyeli azt a Vaskapu­szikla ürege? Marhaság. Te­hát a kés vagy nem az éj­jel tűnt el, vagy nem az a kés. amelyik eltűnt. S nem is a faluból tűnt el, hanem 4 NÓGRAD- 1976-október 12., kedd Képernyő előtt CT Páger Antal januárban lesz hetvenhét éves. Egy makói bí­rósági szolga gyermeke volt. „Nagyravágyó” tervei is édes­apja munkahelyéhez, a birő- Sághoz kapcsolódtak. A csa­lád úgy határozott, hogy jo­gászt nevel a fiúból, hogy ahol apja szolgaként működött, ő már mint bíró. vagy ügyvéd léphessen be a tárgyalótermek­be. Közben hangos sikereket ért el a műkedvelő előadáso­kon, amelyeken gyakran és szívesen fellépett. Színművé­szi elhivatottságának köszön­hette. hogy jogi végzettséggel a bíróság helyett a színpado­kon gyümölcsöztette egyedül­álló tehetségét. .Színiiskolát nem végzett, de a színházak versenyeztek személyéért. Húszéves korá­ban Székesfehérvárott kezdte, három év múlva Kecskemétre, egy évre rá Pécsre, majd Nagyváradra került. Három esztendőn át Szegeden ját­szott egészen 1929-es Pestre kerüléséig. Nagy sikereket ^rt el az úgynevezett natur- bursefa szerepekben, élte, nem is játszotta az együgyű, jámbor tisztalelkű kamaszfiúszere- peket, Akik később ismertük meg, ezeken a sikereken nem is csodálkozunk. A mai Pá­ger ismeretében azonban an- ” nál meglepőbb, hogy Szegeden többnyire operettekben lépett föl es táncos komikusként ér­te el sikereit. Feljegyezték ró­la, hogy énekhangja mar akkor is csekély volt, orgánuma kor­látozott erejű, tánctudása mérsékelt. Mivel nyűgözte le mégis a közönséget? Talán szerénységével? Ez ugyan emberi erény, de nem színészi készség. A válasz egy­értelmű: rendelkezett és ren­delkezik a nagy művész min­den eszközével. Az a típus, hogyha megjelenik a színpa­don, szinte egymaga betölti a teret, nem lehet másra figyel­ni. .Művészetének lelke, ereje mindjárt megmutatkozik az az emberi szívek radarján. Tud kontaktust teremteni a közönségével. Amellett csodá­latos művész, sokoldalúsága szinte utánozhatatlan. Nincs kis és nagy szerep, amely­ből ne tudna tökéletest, alkot­ni. Persze, elsősorban jellem- színész, ezzel a képességevei aratta hatalmas színházi- és filmsikereit Pestre kerülvén, az Andrássy úti Színházban, a Belvárosi Színházban, a Ma­gyar Színházban. a Király Színházban, a Vígszínházban. Valamint a filmek egész során. Ritkán látott karriert futott be proletárgyerek létére. Ez azonban csak az első karri­erje volt, ami 1944-ig tartott. Mert Páger két karriert futott be, ha a második véletlenül nem lenne az előzőnek köz­vetlen folytatása. Pályája tetőfokán eltávozott az országból és Argentínában itt ragadhatták el az erdőn, miért lenne kivétel? Akkor pedig ez a sötétben bujkáló csirkefogó éppúgy tehette. S megint csak helyén állt a pil­lér. Maigret foga közt szi­lárdan állott a pipa. De Sandi ragaszkodott hoz­zá,, hogy Terézáé a kés, és hogy ő vette Cseszkóban, ti­zenöt koronáért. Holub Ciprián pedig ah­hoz ragaszkodott, hogy Teré- za a füle hallatára sírt-rítt, miszerint meggyíittek az éj­jel a boszorkányok, randalí­roztak a házban, ezt meg azt elvittek, a kenyérvágó kést is. Maigret mosolygott Holub Cipriánon, de Holub Ciprián nem hagyta magát, s mások is állították, hogy igeniß, ez történt, és meg lehet kérdez­ni Terézát. Sandi pedig csak nehezen engedett az igazából, akkor is vonogatta a vállát, mintegy kimutatva, hogy nem győz­ték meg, csak az erőszaknak enged­Noha Maigret nem tudott az általános ragaszkodással mit kezdeni, szöget ütött a fe­jébe. Külső jelek is mutatták. Még egyszer végignézte Zsab- kát tetőtől talpig. Mintha ed­dig csak felületesen tette volna. A pipa meg nem ál­lott oly keményen a foga közt, mint még az imént, ingott- bingott, majd kipottyant a szájából. telepedett le családjával. Az itt töltött tizenkét esztendőről faggatta őt Vitrai Tamás a szombat esti műsorban.. És Pá­ger, azaz Téni bátyánk vallott. Elmondta, hogy családja ér­dekében választotta a disszi­dálást, s kihagyta azokat a drámai részleteket, amelyek pletykaként már akkor be­járták az országot. Mégis, mi­vel telt el tizenkét esztendő? A válaszból az tetszett ki, hogy íestegetéssel és nosztal­giával. A színművészetet fel­cserélte a nyelv nélkül is ér­vényesülni tudó képzőművé­szi hivatással. Az argentin fo­lyók partján, ahová horgász­ni járt, tájképeket festege- tett, s a dél-amerikai tájékok­ból Csongrád megyei, Tisza menti és Maros-parti képek születtek? Talán éppen ez a magyar egzotikum keltette föl az ottani kultúrsznobok érdeklődését!) Zilahy Újvi­dékről járt ki a magyar határ­ra, Páger Argentínában látott magyar tájakat! Lám milyen csodákra és megalázásra képes a hazaszeretet és a honvágy! Vágyott haza, de nem moz­dult. A haldoklást a vegetálást választotta inkább. Azután megjelent nála a magyar ál­lam megbízottja és felaján­lotta, hogy térjen haza. Ha úgy gondolja, akár csak egy évi próbaidőre. Hazatért és a Néphadsereg Színháza, a mai Vígszínház szerződtette. S folytatódott csodálatos, félbe szakadt kar­rierje színpadon, filmen, tele­vízióban. Feledhetetlen sze­repeket alakított, többek kö­zött Shaw: Szent Johannájá­ban, Kohout: Ilyen nagy sze- relemjében, Gowd’ Usseau: Mélyek a gyökerekjében, Ver- cors: Zoo, vagy az emberbarát gyilkosában, Nash: Az eső­csinálójában, Tolsztoj é | Piscator Háború és békéjében, a Karenina Annában és Wil­liams: Macska a forró tetőn- jében. Ezt a hiányos és heve­nyészett címsort a televízió további két adattal tetézte, amikor elkészítette Szép Ernő: A hasbeszélő és Csehov: Haty- tyúdal című egyfelvonásosának tévéváltozatát. Págerrel a fő­szerepben. Különösen a Cse- hov-mű szívszorongató szép­sége marad meg bennünk, amíg csak élünk. Ha lehet, Páger ebben még önmagát is felülmúlta. Szép este volt. Köszönjük. (b. t.) Mai vándorszínészet Újjáéled a vándorszínészet, ha nem is úgy, mint Déryné korában dívott. Pajtában nincs már színielőadás, persze paj­ta se igen akad. Fogadóban inkább a budapesti Radnóti Miklós irodalmi színpad pe­dig cukrászdákban és esz­presszókban is tart rendszeres vendégjátékot. Távoli rokona az egykori vándorszínészet­nek a színházak sok nemzet­közi vendégjátéka. Budapesten pedig a mű­vészeti hetek vendége volt három színház szomszédos or­szágból. A moszkvai Taganka Színház vendégjátékát kísér­te a legnagyobb érdeklődés. Modem, erős, hatásos színház ez. A művészeti hetek vendé­ge voit a prágai opera és a pozsonyi Nemzeti Színház. De a művészeti heteken be­mutatkozott Budapesten két hazai színház is, a veszpré­mi társulat Tamási Áron Vi­téz lélek című „példázatát” adta elő, a szegedi operatár­sulat pedig Vántus Istvánnak Móra Ferenc könyvére írt művét, az Aranykoporsót. Két-két előadás ez mindössze, ízelítő inkább, semmint láto­gatás. Ígéretesen indul az évad a tekintetben is, hogy sok-sok mozdulatlanság oldódik majd föl. Neves művészek nyilat­koztak úgy, hogy szívesen ját­szanának egyszer-másszor en­Odabent kérdést tett ma­gához: „Nem stimmelne az egész?” Nekilátott, hogy átvizsgálja újra a koncepció pilléreit, me­lyek kétségkívül stabilnak tet­szettek. Zsabka titokzatos, mi több: időzített útjai az erdőn, éppen errefelé; a búcsúnapi lánykövetés; különös eltűnés az eltűnés színhelyéről; gya­nús alibik. És mindehhez a fickó rettegett híre, büntetett előélet, züllött életmód. •. És közben valami kicsi mind­egyikhez hiányzik, hogy bizo­nyítékká váljék... És itt most a hegyen már-már úgy tet­szett, az a kicsi is megvan, meglesz. A fickó maga árul­ja el magát. Szemmel látha­tóan összeroppant; feltűnt már, ahogy közelítettek a helyhez. Mindenkinek feltűnt... S mi­kor a cél karnyújtásnyira sincs, hirtelen távolabb ke­rültünk tőle? Távolabbra, mint valaha is voltunk? Maigret azon volt, hogy „nem -et int e belső kérdé­sére. A pipája is kimozdult már a helyéből. De félúton meggondolta; se „nem”-et, se „igen”-t nem tett rá. S lám, az óvatosság még nagy nyomozóknak sem árt. Feró most megragadta Lon­ci karját. hogy a lány fel- szisszent. Az ujjak izgalmát a szemek izgalma mentette, a megvilágosodás izgalmá­tól fénylő homlok: értem! (Folptaiju/cJ nek, vagy annak a társaságá­ban, de az másik társulat tagja. Ez idén egy kitűnő színész — Garas Dezső — arra is vállalkozott, hogy „szabad­úszó” legyen. Egy-egy produk­cióra szerződik. Ez a módszer külföldön sokfelé divatos, s kétségtelen előnye, hogy min­den előadáshoz a szó jó ér­telmében sztárt szerződtetnek. Másutt meg a „stagione” a divat, a vándortársulat. Egy­szer itt, másszor ott telepszik meg a színház, hogy a váro­sok színházépületeit bejárva a színházi kultúrát sokfelé ter­jessze. Ilyesmit tett eddig is a Déryné Színház; az újdon­ság most az, hogy nagyobb városok és nagyobb színházak választanak ilyen megoldást. Például Székesfehérvár (nem először) és Sopron szép kő­színháza más városok — kö­zöttük Budapest — társulatait látja vendégül. Mintha ál­landó kamaraszínpada lenne a fehérvári, meg a soproni a Nemzetinek és több más szín­háznak is. Mindegyik előadást persze nem viheti a színház magá­val, mégis további lépés ez az ország kulturális kiegyensú­lyozottsága felé. Budapest szellemi kivétele- zettségén kétségkívül a tévé ütötte az első csorbát. Kultu­rális események, színházi előadások, koncertek, tárlatok, operabemutatók ma már nem csak akkor élvezhetők „vidé­kieknek”, ha odautaznak, ha­nem akkor is, ha bekapcsol­ják a készüléket. Szó sincs arról, mintha ez pótolná a személyes élményt, ellenke­zőleg, sokakban bizonyára fölkelti az igényt rá. Az oda­utazásra is. De — a színház viszontlátogatásra is. Kulcskérdése a jövőnek, hogy mennyire gazdagodhat az ország kulturális élete, s Így mindenki kultúrája is. Kulcskérdése, hogy a közle­kedés javulásával valóban csökken-e a távolság — leg­alábbis időben — Budapest és más városok, tájak között. Remélhetően mind többen lesznek, akik nem csak bevá­sárolni látogatnak a főváros­ba, hanem kulturális élmé­nyekre is. És remélhétő, hogy a színházi vendégeskedések ugyancsak megszaporodnak. Egyelőre tétova még a pró­bálkozás. hogy hosszabb-rövi- debb időre egymáshoz látogas­sanak színházak, de talán a most kezdődő évad tapaszta­latai serkentően hatnak majd. Nem az a cél, persze, hogv minden város minden színhá­za a soproni és a székesfehér­vári módjára egész évadát vendégjátékokból állítsa ösz- sze, de cél lehet, hogy min­den színház minden évadának megfelelő szakasza legyen vendégjáték. Modern és sokat- ígérő újjászületéseként a vándorszínészeinek. z. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents