Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-12 / 241. szám
Ismeretlen paragrafusok Söpörjünk a saját portánk előtt Beköszöntött az ősz, hullanak a levelek, esik az eső. Egyre több szemét kerül ki a házakból is az utcára. Egy kis udvart kitakarítani nem kis dolog, hát még egy város tisztaságáról gondoskodni. A Salgótarján városi Tanács köztisztasági részlege mindent megtesz Salgótarján tisztaságáért, munkájuk azonban nem bizonyul — nem is bizonyulhat — elegendőnek. A köztisztaság nemcsak mindenki igénye, érdeke, hanem kötelessége is. A Salgótarján városi Tanács 3/1974-es rendeleté a köztisztaságról szól, és rögzíti a lakosság kötelezettségeit is. Ennek a rendeletnek néhány paragrafusát idéznénk. Hogy ez mennyire szükséges, azt a városgazdálkodási üzem vezetője, Nékám Er- yin indokolta. 1. paragrafus. Az ingatlan tisztántartásáról a tulajdonos, birtokos, kezelő, az ingatlanon levő helyiségek tisztán tartásáról, annak használója köte- lés gondoskodni. , — Ezzel elég gondunk van. Hogy más példát ne hozzak, az ÉVI Üzletház felső keren- gőjét és árkádjait nem takarítják kielégítően. Ez az üzemeltető dolga. 3. paragrafus 1. bekezdés.. A gyalogos alul-felüljárók tisztán tartása, ha azokon túlnyomórészt a vasút-, autóbusz- állomás, vagy egyéb létesítmény... átmenő forgalma bonyolódik le, az érintett létesítmény üzemben tartóját terheli. — A vasútállomás két végén levő aluljáró és a lépcsők tisztítása a vasút dolga volna. Legtöbbször ezt is nekünk kell elvégeznünk. 4. paragrafus 1. bekezdés. A közönség számára nyitva álló helyiségeket, itt különösen a szórakozóhelyek, vendéglátóipari egységek, üzlet- helyiségek és más elárusító- helyek előtti járdaszakaszt értendő, a nyitvatartás ideje alatt az üzemeltető köteles tisztán tartani. — Különösen az italboltok figyelmét érdemes lenne erre felhívni. Elsősorban ők nem tartják be a rendeletet. 5. paragrafus 1. bekezdés. Az ingatlan előtti járda, lépcső, a mellettük levő lefolyó, csatornanyílás tisztán tartása a tulajdonost (kezelőt) terheli. Az itt keletkezett szemetet a városgazdálkodási üzem szállítja el. — Erről, mintha senki sem tudna! Pedig ha a hulladékot összegyűjtik, és minket értesítenek, rövid időn belül elvisszük a szemetet. Ilyen igénnyel azonban a legritkább esetben él a lakosság. 7. paragrafus 1. bekezdés. Minden olyan ingatlanon, ahol tömeg fordul meg, a tulajdonosnak (bérlőnek, kezelőnek, használónak) kellő számú papír- és hulladékgyűjtő tartály elhelyezéséről, időbeni kiürítéséről, karbantartásáról, fertőtlenítéséről kell gondoskodni. — Ez az, ami nagyon sok helyen hiányzik. Alkalmanként nekünk kell felszólítani a létesítményeket, gondolkodjanak gyűjtőedényekről/ Aki óhajtja, annak el is készítjük a megfelelőt. A városgazdálkodási üzem az utóbbi időben nagy gondot fordít a hulladékgyűjtés, tárolás, elszállítás korszerűsítésére. Nemrég megjelentek a modern konténerek, s ennek következtében egyre nagyobb területen terjeszthető ki a egészséges, higiénikus rendszer. Legutóbb a Mali- novszkij és Salgó úton állítottak be konténereket, s ezzel párhuzamosan „kukásítot- ták” a Néphadsereg, Micsurin és Dimitrov utat. Ezzel kapcsolatban is merültek fel nehézségek. — Nagyon sokszor előfordul, hogy különböző nem odavaló holmikat találunk a kukákban, vagy melléjük szórva. Használhatatlan bútorokat, fémtárgyakat — ezek nem egyszer okoztak már sérülést a drága zúzógépekben — állati eredetű anyagokat, egyebeket. A szemétgyűjtő tartályokat a 12. paragrafus szerint a házak tulajdonosai kell, hogy beszerezzék, vagy béreljék. — Sokan tagadják meg a gyűjtőedények bérleti díját, mondván „nem kell, nem használjuk”. Például Zagyvapál- falván a Csokonai és Sugár útoiv legutóbb Salgótarjánban a Micsurin úton fordult elő ilyesmi. Természetesen a . kifogás nem elfogadható. Hiszen mindenütt termelődik szemét, ami nem marad a lakásban, a házban. Ahhoz, hogy tiszta városban élhessenek a salgótarjániak, minden lakó összefogására szükség van. Szükséges, hogy eleget tegyünk kötelességeinknek! Televízió és idegenforgalom ’ Televíziót nézni nemcsak szórakoztató, de igen tanu'- sagos dolog is lehet. A figyelmes néző, miközben apró Süteményt, vagy zsíros kenyeret majszol, kellőképpen rneg tud döbbenni az etiópiai éhezőkön; papuccsal a lábán együtt tud izgulni a Pamír csúcsait megostrom- ló bátor alpinistákkal; fröcs- csözve figyelheti, hogyan nyif- íannak ki a vadak a mind délebbre vándorló Szahara szélén; és forró levest kanalazva szörnyülködhet azon, hogy milyen istentelen hideg is van azon a Déli-sarkon. Egyszóval, mindent megtud az ember a képernyő előtt a képernyőiől, és képernyőből, Járni a világban történik, s az egészért csak a feneke fájdul meg a sok üléstől. Mindez nyilvánvaló és immáron közhely is. Le sem írtam volna soha, ha a minap egy egészen új és pompás felfedezést nem teszek. A televízió elvisz sajátx — ó, nem az országom! — városem szomszéd utcái soha nem látott világába is. A felfedezést úgy tettem, hogy valahol — lényeg ‘ c’-en, hogy hol —, valakiéknél — az is lényegtelen, hogy kitinéi — közösen néztük a televízió-híradót. A képernyőn a világ és az ország dolgai és a sorsa közben feltűnt a város, pontosabban a város egy új részlete, amelyet most építettek és építenek, s amely nemcsak nagyságával, de fekvése szépségével is valóban elismerésre- méltó. — Hát ez meg? — tátogott rá a képernyőn látott, de a valóságban még eddig soha meg nem nézett új városrészre házigazdám, valahogyan úgy, mintha valahol Ausztráliában épült új várost látna az itthoni képernyőjén. — Ez a város egyik új része. Nem láttad még? — Nem. És tényleg ilyen szép ? Kár, hogy olyan mesz- sze van. Kinek van ideje az ilyesmire?... Okos ember volt, aki a televíziót kitalálta — szögezte le végül is megelégedetten és már nézte is tovább a képernyőt, amelyen most egy „műho'.d”-köve- tő óriás parabolaantenna tűnt fel, valahol Jordániában, s amelyre oly jóízűt szusszanva lehetett mondani:, — Hogy mik vannak, öregem-.., hogy mik...! Megkérdezni, milyen Aggtelek, milyenek a zempléni hegyek, hogy tetszett-e a Re- guly-hagyaték Zircen, vagy szép-e Szentendre óvárosa, éppen olyan naiv és nevetséges dolog lenne, mint a Hold felszínéről alkotott személyes véleménye után érdeklődni. •. Kevesen vannak, sokan vannak? Nincs erről statisztika, de többen vannak, mint gondolnánk, s remélhetőleg azért kevesebb, mint ameny- nyire sötét képet fest ez az írás. Mégis; nem kellene valamiféle hazai, pontosabban házi idegenforgalmi szolgálatot bevezetni? Ismerd meg saját településedet! Fél nap a városban, autóbusszal és idegenvezetővel ötven forint. Tíz. Mért talán nem is ők tehetnek minderről, ők, akik eljutnak az utazási irodák szervezése jóvoltából — ha pénzük van —, akár még Kanadába, vagy Japánba is, de nem jutnak el, mert senki sem viszi őket, a város végére. Amely a városnak a vége, de az új városnak és holnapnak kezdete! Gyurkó Géza Az idén ismét Ki tud többet a Szovjetunióról ? Hatalmas ország a Szovjetunió. Történelmét, tájait, városait, embereit megismerni, a távolból jövő sok-sok új érdekes információt, eseményt befogadni, elraktározni nem könnyű feladat. Hátha még az ismeretekből számot is kell adni! És mégis! Az elmúlt évben meghirdetett Ki tud többet a Szovjetunióról? országos középiskolai versenyre Nógrád megyéből 16 középiskola nevezett. A megyei döntő két győztes csapata (Balassi Gimnázium és Táncsics Köz- gazdasági Szakközépiskola) Hatvanban, területi versenyen vett részt. A továbbjutó Balassi Gimnázium az országos döntőn a 17. helyen végzett, ami a résztvevők számát tekintve megfelelő eredménynek könyvelhető. Mindezt pedig x kedvcsinálónak szántuk, mert az 1976 77-es tanévben a KISZ kb, az Oktatási Minisztérium több szervvel közösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára újból meghirdeti a középfokú iskolák számára a Ki tud többet a Szovjetunióról ? című politikai vetélkedő- sorozatot. A vetélkedő anyagának versenykérdéseit a Szovjetunió című folyóiratban megjelenő cikkek adják. Benevezhet — négyfős csapatokkal — minden olyan középfokú iskola,. ahol legalább öt csapat vesz részt az iskolai vetélkedőn. A házi versenyen dől el, ki az a legjobban felkészült négy fiatal, aki képviselheti iskoláját a megyei, és továbbjutva a területi vetélkedőn, illetve a tv-s döntőben, amely 1977. április 28—29-én lesz. A vetélkedő fődíja egy háromszobás orosz, népi üdülőfaház. A második helyezett jutalma egy húszszemélyes kempingfelszerelés és egy színes televízió, az egyéni díjak pedig: harminc jutalom- utazás a Szovjetunióba és más szocialista országba a diákok és felkészítő tanárok részére. Érdemes tehát benevezni a versenyre és szorgalmasan olvasni, forgatni a Szovjetunió című folyóiratot, amely a versenykérdéseket, a megjelent cikkekkel kapcsolatos feladatokat tartalmazza! Maradnak a nővérek A százéves Parlament nagy üléstermét övező, alapfoglalkozásokat ábrázoló szoborfigurák közül hiányzik az egészségügy képviselője. Ez a kihagyás könnyen lehet a véletlen műve, de a százéves társadalmi feledékeny- ség jele is. Az egyik melléktársalgó sarkában végül ráakadhat az ember ama bronzöntvényekre, melyeknek egyik alakja középkori kirurgusinasra emlékeztet, aki misztikus hamleti pózban koponyát tart a bal kezében. Lehet, hogy ő lenne a keresett szimbólum? Egyébként kár ezen tanakodni. Fontosabb számunkra most az országgyűlés. szociális és egészségügyi bizottságának szeptember 30-i, csütörtöki ülése, amelyen dr. Aczél György miniszterelnök-helyettes a középfokú egészségügyi szakemberek — az ápolónők és általában az egészségügyiek — képzéséről, továbbképzéséről adott számot, állítva, hogy ezek jó megoldása a normális munkaerőhelyzet egyik alapvető kritériuma. Ezzel a megállapítással a bizottság tagjai egyetértettek, de a közös gondolkodásban továbblépve, a minisztériummal együtt állították : — A munkahelyeken a pályakezdő fiatalok részére biztosítani kell a lehető legjobb munkafeltételeket, a szakképzettségnek megfelelő munkakört, az anyagi és szociális juttatások lehetőség szerinti maximumát, különös tekintettel a lakásproblémák megoldására. Végül is olyan munkahelyi kedvet kell teremteni és megtartani, amely nemcsak értelmi megfontolást hordoz, vagyis azt, hogy érdemes a pályán maradni. Legalább ennyire fontos, hogy a kezdő szakemberek megszeressék a munkát és munkahelyei. Ezzel a szélesebb horizontú kitekintéssel tárgyalta a bizottság az egészségügyi szakemberek középfokú képzését és továbbképzését, elismerve az 1973-ban bevezetett reformok máris mutatkozó jó hatását. Ez a dátum .fordulópont; késve ugyan, de az egészségügyi szakképzés mégis rangjához illő helyre került a hazai iskolarendszerben; a túlzottan elaprózott egyedi szakképzés egységesen szervezett és irányított keretet kapott. Egyetlen kirívó példa: eleddig az egészségügyi szak- középiskola nem számított középiskolának. Ezek az anomáliák taszították el még a k>- képzett embereket is az egészségügy területéről. A távozottak aránya jóval meghaladta az évi 10 százalékot, a jelentkezők száma pedig egyre kisebbre zsugorodott. A reformot nem lehetett tovább halogatni. A Népköztársaság Elnöki Tanács az egészségügyi szakiskolákat a középfokú oktatási intézmények sorába emelte. Az idei tanévnyitáskor 5250 első osztályos diák ült a padjaikba az ország 71 ilyen iskolájában. Nagy dolog, hogy a továbbhaladás szintén szervezetten biztosított, 1975. szeptember 1-én megkezdte működését az egyetemi rangra emelt Orvostovábbképző Intézet keretében az egész ségügyi főiskolai kar, amely védőnői, gyógy- tornászi, diétás nővéri, közegészségügyi, járványügyi ellenőri, szakoktatói, intézetvezetői és mentőtiszti képesítést ad. A szakoktatási rendszer -tehát nyitottá vált. biztosítja a továbbtanulást, a szakmán belül és szakmán kívül. Érdekes hatása lett: mi helyt kitárultak a szakma kapui, mind ke vesebben lépnek ki rajta, hogy az egészség ügyet elhagyják. Korábban még. takarítói ál lásért is hátat fordítottak a nővérek a kórházaknak, rendelőknek. Mindenesetre, a parlamenti bizottság további nagy figyelemre intette a tárcavezetést, mert még mindig kevés a szakember, a társadalom kívánsága pedig jogos a lehető legjobb egészségügyi ellátásért. S. I. Új otthonban a szakmunkástanulók Az új tanévet már új épületben kezdhették meg a salgótarjáni 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói. A több mint 1200 szakmunkástanuló tágas előadótermekben, jól felszerelt szaktantermekben, korszerű tanműhelyben ismerkedhet szakmájával. Naponta négyszázan étkezhetnek az intézmény ebédlőjében, s csak hetek kérdése, hogy a 8200 kötetes könyvtár is a jövő szakmunkásainak rendelkezésére álljon. Az intézet egyik épületszárnyában kapott helyet a 300 férőhelyes diákotthon, ahol négyágyas szobák, tanuló- és klubhelyiségek teremtenek jó lehetőséget a bentlakó diákoknak a tanuláshoz. Hogy a reggeli órakezdések ne okozzanak torlódást, lépcsőzetesen, három csoportban kezdődik az oktatás. A fizikaelőadóban korszerű szemléltetőeszközök állnak a tananyag megértésének segítésére. Venczel Ottó, fizikatanár, II. éves gépiforgáesoló-tanulóknak a lencsék képalkotási törvényeit magyarázza. A szemléltető kísérlet ösz- szeállításában Viszkok István tanuló segédkezik. A csőhálózat- és berendezésszereiő-szakmában fontos a műszaki rajzok alapos ismerete. Az elsősök alig több mint egy hónapja ismerkednek a szakrajzzal, s még gyakran elkel Faragó László oktató segítsége. Ecsegi László és Kelló József II. éves üvegfúvó tanuló Huszár Tibor szakoktató irányításával a kehelyfúvás műveleti elemeit tanulmányozza, (mz) Nem szikrázó fém A tbiliszi gépgyártási és elektrotechnikai kutatóintézet munkatársai kidolgoztak egy olyan speciális ötvözetet, am;!y ütés és súrlódás követ- .eztében nem vet szikrát. Eb^ ,ől az ötvözetből készített szerszámok veszély nélkül, nyugodtan felhasználhatók bányákban, alagutakban, vegyiüzemekben és más robbanás- veszélyes munkahelyeken. A tbiliszi kísérleti gyárban már megkezdték a szerszámok sorozatgyártását az új öi.vözeibőlNÓGRÁD - 1976- október 12., kedd ii
