Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-06 / 236. szám

Ul ISBCOK.fi A „honfog'alás” napjait éli a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet. A tanulók Boldogan vették birtokukba az ország egyik legmodernebb oktatási intézményét. Ma már tágas tantermekben, gyakorlati mű­helyekben folynak az órák, képzések A diákok az isko­lakezdés napjáig szorgos han­gya módjára serénykedtek. Igyekeztek, hogy időben kez­dődhessék az oktatás. Pado­kat hordoztak, termeket ren­deztek, sok-sok apró és na­gyobb munkát végeztek el fia­talos lendülettel, lelkesedés­sel. „A legkisebb ajándéknak is örülnek az emberek, hát még ilyennek...” —/ mondták m'kor meglátogattam őket. A szervezésnél, irányítás­nál és a „fogd meg”-nél is kitűnt a többiek közül egy barna, göndör hajú, bajuszos fiú. „Ö a főnök, de nem is akármilyen” — igazítottak út­ba társai. Ügy éreztem, eb­ben a mondatban van vala­mi melegség, bizalom, meg­becsülés. Brunda Gusztáv alig több mint fél éve került vissza hajdani iskolájába, ahol 1972- ben szerezte meg a szakmun­kás-bizonyítványt, Most mint karbantartó dolgozik és a szakmunkásképző KISZ-tit- kára. — Huszonegy éves vagyok. Ebből hét évet titkárként te­vékenykedtem a mozgalom­ban — kezdte a beszélgetést. Először ifjúsági klubvezető, majd a'.apszervezeti titkár és a városi bizottságban szerve­ző lettem. A vizsgák után a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekbe kerültem szakmunkás­ként. Már ekkor elég járatos voltam a KISZ-munkában és tapasztalatokat is gyűjtöt­tem. Megválasztottak a nagy­üzemi és a városi KISZ-bi- zottság stagjává. Ekkor 1974- ben felvettek a párttagok so­réba. A mozgalomban végzett pél­damutató munkájáért elnyerte az aranykoszorú6 KISZ-jel­vényt. A hadseregben sem szakadt el az ifjúsági szövet­ségtől. Két évig szintén mint titkár tevékenykedett A po­litikai képzés mellett nem feledkezett el a szakmairól 'sem. — A do'gőzök kétéves es­ti szakközépiskolájában meg­szereztem az érettségit. Foly­tatásként a Budapesti Műsza­ki Egyetemi e jelentkeztem. Nem tudtam elvégezni, mert nem rendelkeztem azokkal az alapokkal, melyekre ott építeni lehetett és kellett. Természetesen, a tanulásról nem mondtam le. Igyekszem elsajátítani és bepótolni a hiá­nyosságokat. — Így 1975. decemberében újból visszakerü'tem, most már dolgozni, a szakmunkás-' képző intézetbe. A régi isko­lában KISZ-életről beszélni alig lehetett. Alapvető hiá­nyosságok, hibák mutatkoz­tak. A két épületre való osz­tottság a délelőtti és délutá­ni foglalkozások miatt a diá­kok annyira szétszóródtak, hogy egy rendezvény vagy összejövetel közös időpont­jának meghatározása szinte lehetetlen volt. — Milyen változás várha­tó az új intézmény átadásá­val? — Most igazán minden biz­tosított. A tanulók együtt­vannak. A kollégium és is­kola egy helyen jó alkalom arra, hogy megvitassák a gon­dokat, közösen szervezhes­senek, dolgozzanak. Meg­alakult a tanári KlSZ-alap- szervezet, amely már eddig is. de a jövőben még haté­konyabb segí iséget nyújt a diákoknak. Együttesen sok mindent könnyebben sikerül megoldani. Célunk, hogy min­denki jól érezze magát a szer­vezetben, aktívan dolgozzon és minél több feladatot vál­laljon — mondta a titkár. Természetesen, mindez fo­lyamat, melyet nem lehet egyik napról a másikra meg­valósítani. — békési — Tervek az élismét csökken tésére A biztat^ tapasztalatok a'aoján az Oktatási M niszté riumban azt tervezik, hogy az óv ismét és megszán,elését célzó kísérletet az 1977—78-as tanévtől valamennyi általá­nos iskola első és második osztályában általánossá te­szik Az ezze] kapcsolatos jog­szabálytervezet előmunkála­tai megkezdődtek. A kísérlet az idei tanévben, mintegy ezer isko ában- az ál­talános iskolák közel egyne­gyedében folyik. Az 1972 óta tartó kísérlet során a tanuló­kat a rendtartástól eltérően minősítik, s csupán a máso­dik osztály végén osztályozzák őket. Ez kétéves fejlődési sza­kaszt biztosit a tanú óanak. Amennyiben egy-egy ép értei- mű gyermek az első évben a rendszeres iskolába járás e.le­nére is egyes tantárgyakból gyengébb eredményt ér el, a második évben mód van hiá­nyainak pótlására. A pedagó­gusok differenciáit tanórai es órán kívüli foglalkozások ke­retében segítik a lassúbb fej­lődést! gyermekeket, hogy hátrányaikat mielőbb, de le­hetőleg a 2. osztály végéig behozzák. Ez a kísérlet, illet­ve a tervezet általános beve­zetése a tankötelezettségi tör­vény hatékonyabb végrehaj­tását is szóig Úja. Számos gyer­meket megóv az első osztály évismétlésével járó kudarcá­tól. Napjainkban a tanítási óra pedagógiai munkája egyre koi-szerűbb és gazdagabb. A kísérlet azonban fokozottab­ban ráirányította a figyelmet a tanulók tanítási órán kívüli segítésére, a korrepetálások pedagógiai kérdéseire. Nyil­vánvalóvá vált: szükséges a korrepetálások szervezésének és korszerű pedagógiai veze­tésének legjobb gyakorlati tapasztalatait számba venni és közreadni. Az Oktatási Mi­nisztérium márciusban e té­makörben hirdetett pályázata élénk visszhangra talált. A több mint félezer oldalnyi pá­lyamunka értékelése megkez­dődött. A pályázók számos olyan gyakorlati megoldást ismertetnek- amelyek remél­hetőleg segítik majd a peda­gógusok munkáját és elterje­désükkel növekedhet a korre­petálások hatékonysága. A pályázat eredményhirde­tésére december 1-én kerül sor. A legjobb pá'yamunká- kat az Oktatási Minisztérium könyv alakban tervezi közre­adni és az érintett általános iskolai pedagógusok rendelke­zésére bocsátani. Nagybátonyi kezdeményezés Tanácstagok és népfront- aktivisták együtt Nagybátonyban a nagyköz­ségi tanács és a lakosság kap­csolata az elmúlt években eredményesen fejlődött. Ezt bizonyítja a milliós nagyság- rendű társadalmi munka, a fejlődő közösségi érzés, a ma­gasabb szintű szocialista ön­tudat — mondta Kenyeres Pál nagyközségi tanácselnök — beszélgetésünk alkalmával. A nagyközségi tanács a maconkai, a bányavárosi és a nagybátony-falusi népfront­szervekkel együttműködve a lakosság támogatásával, a vá­lasztópolgárok bevonásával sok nagyszerű eredményt- ért el. Az aktív közélet, a' lakos­ság közvetlen részvétele a helyi feladatok megoldásában hosszú évek helyesen politi­záló tevékenységére utal. A íeladatok úgy valósíthatók meg, ha azok, akik érdeké­ben a végrehajtás történik, értik, helyeslik a célkitűzé­seket és feladatokat kapnak a végrehajtásra. AZ ÉRDEKEK EGYEZTETÉSE Az ötödik ötéves terv nagy­bátonyi célkitűzései igénylik, hogy a nagyközség lakossá­gával kialakult jó kapcsolat tovább fejlődjön. Ezt a gon­dolatot fogalmazta meg Var­ga Gyula tanácstag is. ami­kor javasolta, hogy a telepü­lésrészek — a bányaváros, Maconka, Nagybátony-falu és Szorospatak — érdekeinek megvitatása és egyeztetése érdekében hívjon össze a nagyközségi tanács olyan ta­nácsülést, ahol nem lesz elő­re megjelölt napirend. Így minden tanácstag — a saját területéről — elmondhatja a lakosság kérését, és azok megoldására konkrét választ kérhet. A javaslat alapján a nagy­községi tanács vezetői — a nagybátony-falusi, a bánya­városi és a maconkai nép­front véleménye alapján — úgy határoztak, hogy ezeken a településreszeken összehív­ják a tanácstagokat és a nép­frontaktivistákat, bizottsági tagokat. Maconkán, a bányává ros- ba.n és Nagybátony-falubari megtartották a területen mű­ködő tanácstagok és népfront- aktivisták közös tanácskozá­sát. E fontos, a lakosság ér- I dekeit kifejező értekezleteken a nagyközség tisztségviselői is részt vettek. hatékonyabb MUNKA A bányavárosi megbeszélé­sen Valah László néptront- titkár összegezte a résztvevők hozzászólásait. Többen mond­ták, hogy a kereskedelmi egységek áruellátása általá­ban jó, de a zöldség- es a gyümölcsellátás többször aka­dozik, s ez sok bosszúságot okoz a háztartásokban. Kér­ték a községgazdálkodási vál­lalat házkezelői feladatának javítását. Igényként jelentke­zett, hogy a lakóbizottsagok hatékonyabb munkát végez­zenek a társadalmi munka szervezésénél, irányításánál. Szóltak a köztisztaság fejlő­déséről, de felvetették a bá­nyaváros további parkosításá­nak, szépítésének fontosságát is. Erre konkrét javaslatokat tettek, de egyben kérték az üzemek, vállalatok segítségét. Nagybátony-faluban Sulyok József arról szólt, hogy a tár­sadalmi munka végzésébe a cigány származású. lakosságot is vonják be. Közülük sokán vállalnának közhasznú társa­dalmi munkát, ha erre a Ha­zafias Népfront, vagy a nagy­községi tanács igényt tartana, Szó volt a villanyhálózat fej­lesztéséről, az égők pótlásáról, az utcai forgalmi jelzőtáblák elhelyezéséről, a Zagyva-par­ton a csapadékvíz elvezetésé­ről is. Orsó László népfront­titkár a háztáji gazdaságok­nak nyújtandó segítségről szólt. Véleménye szerint — ezzel a nagyközségi tanács is messzemenően egyetért — az állattartás fejlesztése, színvo­nalának javítása érdekében mielőbb nagy teljesítményű darálót kell biztosítani a la­kosság részére. Varga György községi párt­titkár kérte — a szülők véie- rfténye alapján —, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően teljes útvonalon járjon az iskolabusz. Lerövi­dítették az útvonalát, így a gyermekeknek sokat kell gya­logolni, főleg esős, sáros idő­ben. UTAK JAVÍTÁSA A maconkai tanácskozáson Barna István és Darabos Jó­zsef az utak javítását és kor­szerűsítését kérte. Jogos igényként került szóba — mondta Koczka Albert nép­fronttitkár — a járda építése, amelyet a nagyközségi tanács már el is kezdett. A tanácsi tisztségviselők kérték Macon­ka lakosságának segítségét « fontos feladat megoldásához. Az itt élő tanácstagok és nep- frontaktivisták ígéretet ♦et­tek arra, hogy a társadalmi munka szervezésében és irá­nyításában segítséget nyújta­nak, azokban részt vesznek. Ez fontos feladat azért is, mert a társadalmi munká­ban való részvétel aránya —• az elmúlt években — Nagy- bátony nagyközség terüle Len itt volt a legkisebb. A tanács a jövőben is fel­használja Nagybátony telepü­lésrészein a tanácstagok es a népfrontaktivisták tanácsko­zását a lakosság tájékoztatá­sára. a vélemények megisme­résére és formálására. Ezért határoztak úgy, hogy a jövő­ben félévenként tartanak Ma­conkán. a bányavárosban és Nagybátony-faluban tanács­kozást a népfront aktivistái és a tanácstagok együtt. Gyenes László A NÓGRÁD-ban összefog­laló már inapvilagot látott nyári úttörőtáborainkról. Ez alapot ad bizonyos következ- tetesek levonására, de kevés ahhoz, hogy átfogó képet nyerjünk a táborok célkitű­zéséiről, a tapasztalatairól. Az idén többféle típusú táborban üdülhettek, szerezhettek is­mereteket úttörőink. Egy kö­zös vonása azonban minden tábornak volt. Valamennyi a jubileum jegyében került megrendezésre, programjáoan helyet biztosítottak a 30. év­fordulónak, a születésnapi rendezvénysorozatnak. Minden tábortípusnak sajá­tos célkitűzései voltak, amit igyekeztek meg is valósítani. Így más jellegű programot adtak az üdülő csapattáborok, a váltótáborok, mást a vezető­képző táborok és szaktáborok, a központi és külföldi tábora­ink. A legtöbb úttörőt megmoz­gató tabor a csapatok által szervezett önálló csapattábor. Látszólag a pihenésen, üdülé­sen, szórakozáson, egyszóval a nyaraláson kívül más célja nem volt. Látszólag — hang­súlyozom —, mert azok a pe­dagógus kollégák, akik előké­szítik ezeket a táborokat, programját és végigvezetik, nagyon sok szempontot vesz­nek figyelembe. A táborok a közösségi nevelés fontos szín­terei, ahol legjobban meg le­het ismerni a pajtásokat. Nem az iskolában vannak, nem éreznek olyan kötöttséget, ahogy mondani szokás, nem »viselkednek”, természetes Ö.-6ze"ezve a tanulsá"okat ö ^ o Tapasztalatok az úttörőtáborokban „én”-jüket adják a gyerekek. De nemcsak figyelni, megis­merni, nevelni is lehet, kell, sokkal kézenfekvőbb mód­szerrel, mint a szorgalmi idő­ben. A táborban nincs jó és rossz tanuló, szünet van. Az úttörőformaságok, a szerve­zeti élet kap nagy színteret, aminek gyakorlásában mind­annyian részt vesznek. Együtt vannak reggeltől estig, estétől reggelig. Egymást is sokkal jobban megismerik, mint egy egész év alatt az iskolában. Mély barátságok születnek olyan gyermekek között is, akik eddig alig köszöntek egymásnak. Külföldi táborainkban szin­tén adódnak nevelési lehető­segek. Ezen a nyáron Keme- rovóban és Besztercebányán táborozott megyénk egy-egy úttörödelegációja. Az evekre visszanyúló kapcsolatok egyik formája ez a kölcsönös nyári táborozás, ami gazdag, színes programjával életreszóló él­ményt jelent úttörőinknek. Nemcsak arról van szó, hogy külföldi tájakra juthatnak el. hanem arról is, hogy megis­merik az ott élő emberek, s főleg fiatalok életkörülmé­nyeit, barátságot kötnek szov­jet és szlovák pionírokkal. Kevesebb úttörőt megmoz­gató, de nem kevésbé fon- . sak a vezetőképző táborok. Megyénkben a gyermekveze- tő-képzés bázisa a Balassa­gyarmat—Nyírjes tábor, ahol főként őrsvezetőképzés fo­lyik. Célja mindenekelőtt a gyermek vehetők felkészítése kisebb úttörő-, illetve kisdobos­közösség vezetésére, irányítá­sára. Ennek kapcsán elsősor­ban a szervezed felépítéssel, az azzal való élés formáival, lehetőségeivel kell megismer­kedni, és megismertetni az úttörőket. Meg kell tanulniuk — miközben a táborban ma­guk is közösséggé formálód­nak —, hogyan lehet az őrsből valódi közösséget teremteni. Amikor megérkeznek a tá­borba, bizony nem egyszer ne­héz elválni a szülőktől, vagy este elaludni az anyai puszi nélkül. De a tábor erre is ne­vel, önállóságot kell tanul­niuk. Bár először nem ritkán a táborvezetőnek, a nevelők­nek kell a szülőket helyette­síteni elalvás előtt, vagy a napnak abban a szakaszában, amikor arra éppen szükség van. Ugyancsak nagyon hasz­nos és egyben megfelelő pi­henési, szórakozási lehetősé­get jelentett a kétszer kéthe­tes szaktábor Kunhegyesen, ahol a tanulmányi versenyek helyezettjei jutalomként ve­hettek részt. Az üdülés mel­lett, kevés óraszámoan ugyan, szakfoglalkozásokat is tartot­tak. Biztosiiva ezzel, hogy továbbfejlesszék ismereteiket A pajtások az áltaiuk kedveit szaktárgyban. Ebbe a tá- bortipusba sorolható a megyei köny^pr által szervezett egy- het.es ml vasóla bor, ahol az iro­dalmat kedvelő pajtások kép­zéséről gondoskodtak hozzá­értő könyvtárosok, pedagógu­sok — úgy érezzük — ered­ményesen. Szólni kell még a központi táborokról. Csilleoérc és Zán- ka nyaranta tárt kapukkal és gazdag programmal várja az úttörőket. Van olyan tapasz­talat is, a vezetőképző és a központi táboroknál főként, hogy nem minden pajtás megy el a táborba ilyen-olyan in­dokkal, vagy ürüggyel. Nem gondolva arra, hogy más na­gyon szívesen igénybe vette volna a számára fenntartott helyet. Erre a jövőben job­ban oda kell figyelni, a moz­gósításnál és a kiválasztásnál is. A TÁBOROK szervezése és irányításakor felmerülő gon­dokat feledtetik a szeptembe­ri találkozások a gyermekek­kel, akik már akkor a jövő nyarat tervezik. Ez egyrészt köszönet az úttörővezetőknek, másrészt erőt ad ahhoz, hogy egyre szebb, jobb és nagyöbű létszámú táborokban biztosít­sanak gondtalan pihenést, vagy alapos felkészülést a következő úttörőévre. Sz. Kispál Veronika megyei úttörőtitkár Az esős időjárás kényszerű szüneteket okoz a mezőgazda­sági munkában. A palotási Május 1. Termelőszövetkezetben ezt az időt a gépek kisebb hibáinak javítására használják fel Albert Mihály mezőgazdasági gépszerelő a répafejező gép fejczölánc feszítését ellenőrzi hogy a talaj felszára­dása után újra teljes kapacitással kezdődhessek a munka. NÓGRÁD — 1976. október 6., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents