Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-06 / 236. szám

Jványi Ödön kiállítása Szécsényben BÁR KORÁNTSEM mu- szeti nevelés különböző for- tatja be teljes gazdagsága- máiban tevékenyen részt vesz. ban az életművet, Iványi Ödön Je>ealeg tonár a 6aigótarjárU lestomuvesz szécsényi kialli- ,, , tasa alkalmas arra, ftogy meg- Madach Imre Gimnaz.um- közelitően tájékozódjunk a ban. Számos alkalommal ren- művész törekvéseiről, külö- dezett önálló kiállítást Sal- nösen az utóbbi időre vonat- gouarjánban, Balassagyarma- kozóan. Mint hírül adtuk, Ivá- lon> Baján, Makón, Beszter- nyi Ödön Salgótarjánban élő cebányán Műveivel rend- festőművész egyéni kiállttá- szeresen találaozunk az or- sa október 2-án nyílt meg szagos kiállításokon, a salgó- a szécsényi helytörténeti mu- tarjáni tavaszi tárlaton, az zeumoan, az idei múzeumi es egrj akvarellbiennálén, a mis­műemléki hónap egyik ki- gold téli tárlaton, a balato­emeikedő' eseinényeaént. A tárlat december 3-ig várja az érdeklődőket. L,esz tehát al­kalom arra, hogy a megye- székhely. az egész megye ér­deklődő közönsége megte­kintse a tárlatot, hét végi programjaikba mind többen iktassák be Szécsény hely- történeti múzeumának, ezen belül Iványi Ödön kiállítá­sának megtekintését is. Ezúttal nem vállalkozha­tunk szakmai értékelésre, ni nyári tárlaton. Több díj tulajdonosa. EkEKUTÁN NÉHÁNY szót a szécsényi kiállításról. Olaj­képeket és akvarelleket lá­tunk jelentős számban. Az olajkepekre általában jel­lemző a tematikai gazdag­ság. Iványi Ödön alkotásai a társadalom folyamataiban szélünk, az adott földdara­bon élő és dolgozó emberek­ről is szó van, sőt, róluk van szó elsősorban. Képein e tájak emlékei, az ott élő em­berek néhány lényegi voná­sának pontos mégörökítései tűnnek fel Szécsényben lá­tott olajképei közül szívesen emeljük ki a Bányász-piétát, a Kubikost, a Hídépítőket, az Ünnepet, az Esti fényeket, a Gótikát. Amikor Iványi Ödön akva- relljeiről szólunk, mindenek­előtt azt jegyezzük meg, hogy a művész munkásságában az akvarell egyáltalában nem valamiféle „másodlagos"’ mű­faj. Iványi Ödön akvarell- jei a művész munkásságá­nak szerves részei, sőt, meg­jegyezhetjük: volt időszak, amikor Iványinál az akva­rell izgalmasabbnak tűnt, mint Üli jegyzet az NDK-ból (2.) Séta a virágos, faházas Quedlinburgban tevékenyen részt vevő ember ®z ?*ai- utóbbi években vallomásai a változó világról, a változást hozó munkálkodó emberről. A művészt mince­csupán néhány megjegyzést nekelőtt a dolgozó ember ér- teszünk; a teljesség igénye dekli, annak felemelően küz- nélkül szólunk Iványi Ödön delmes hétköznapjai, csillo- munkásságának néhány jel- gó ünnepei. A\ dolgozót, a lemzőjéről. munkást nemcsak adott mun­különösen nagy méretű ak- varelljei voltak azok, ame­lyek joggal vonták magukra a figyelmet, friss hangvéte­lükkel, sajátos megóvásaik­kal. Szécsényben is előkelő helyen szerepelnek az akva- rellek. Ezek a művész meg­Iványi Ödönt Nógrád me- kahelyén, a munka folyamaté- h^1 ^vallomásai é*SI|Ö1-,'éS-,ÍÖ1-d gyében, nem kell bemutatni, ban örökíti meg, igyekszik ' ' ’ ' jól ismeri és kedveli a közön- ennél mélyebbre nyúlni, s a ség. Ez a tárlat mégis al­kalmat kínál arra, hogy né­hány adatot felelevenítsünk vele kapcsolatban. Leszenyén született 1918-ban, a képzőmű­vészeti főiskolát Rudnay Gyu­la tanítványaként 1943-ban végezte el. A Rudnay-mű- vésztelepen Baján dolgozott 1948-ban. Salgótarjánban 1954 óta él, s vele kapcsolatban nem érdektelen annak hang- súlyozása sem, hogy a megye és Salgótarján közéletében, közművelődésében, a művé­munka eredményével, az al­kotással, vagy éppen az élet egyetlen „kinagyított” moz­zanatával jellemzi az embert. Iványi Ödönnek vannak tá­jai, amelyeket különösen ked­vel, pontosabban, amelyekben otthonosan érzi magát. Ter­mészetesen, minden idegszá­lával kötődik Nógrádhoz, a palóc föld dombjaihoz, Sál­ról, hegyekről, folyókról, ár­terekről, a Karancs mentéről, a reggeli ha’ászatról a Tiszán, a fényes párákról, friss esők utáni földről. Az Öreg ud­varház, a Napsütötte falak, a Reggeli halászat, a Tél és a Csend vallomása mély em­beri és művészi őszinteség hordozója AKI ÉRDEKLŐDIK me­gyénk képzőművészeti élete iránt, nem mulaszthatja el a gólarjánhoz. Itt él, dolgo- szécsényi kiállítás megtekintő' zik, s az átalakulásnak nem- sét. Iványi Ödön egyéni tár­csák tanúja, hanem részese lata egy közöttünk élő rangos is. Ezen túl szívéhez nőtt az alkotó műveinek sokat mon- évek során Makó és Tokaj dó gyűjteménye, vidéke. Amikor tájakról be- " Tóth Elemér Mai tévéajánlatunk ' 22.25: NÉMETH LÁSZLÓ „Az első őszön, amelyet, mint műkedvelő tanár töltöttem az A hódmezővásárhelyi évek alföldi városban „mely ern- alcímet viselő műsor Németh lékezetemben azóta egy fel- László pedagógiai tevékenysé- nőtt korban szerzett szülőföld géről szól, főleg a vásárhe- helyét foglalta el”... — írja, lyen töitött időkre emlékezik, majd másutt „Énbennem ak- Németh László maga is sok- koriban olyan tanítói szom- szor említi írásaiban vásár- júság volt, hogy ha a tech- helyi tanárkodása eseményeit nológia oktatására kérnek meg, hódmezővásárhelyi éveit. valószínűleg azt is vállaltam volna”. Tanulmányokat írt pedagógiai módszereiről, egye­bek közt a „Hogyan tanítot­tam Vásárhelyen a történel­met?” címmel. A tévéműsorban volt tanít ványai, s a kortárs-barát Ke resztury Dezső és Király Ist­ván idézik fel Németh László Quedlinburg jellegzetes fabázai a XVII. századból. • Ahogy közeledünk a Harz- hegység felé, a falvak és a kisvárosok építészetében egy­re inkább a favázas forma válik u.alkodévá. Quedlinburg, az ezeréves város' a hegység északi lába előtt fekszik. A 32 ezer fos városka tisztán és sértetlenül megőrizte a vi­dékre jellemző középkori épí­tészetet. Amikor megálltunk a város főterén, a piactéren, az az érzésem volt> hogy va­lamelyik filmgyárba cseppen­tem, ahol középkori történetet forgatnak. A téren már régen nem találkoznak a kereske­dők. hogy árújukat kicserél­jék. Ma a reprezentatív tér az, ahonnan az idegen elindul- hogy megismerjen egy számá­ra különös várost. A teret övező fakeretes házakban szál­ló, árúház. iroda, bank ka­pott otthont. Délről a város­háza zárja le a teret- amely­nek reneszánsz kapuja hívja magára a figyelmet. A téren látható a város védő i éltek, Roland-nak a szobra. Innen pókhálószerűen indulnak ki a szűk utcák. Közülük kettőben végig üzletházak sorakoznak. A három-négy méter szé­les utcán az ember pillanatra megáll, várja, hogy lóháton néha. vadkörtevigyorral. De inkább nem szólották sem­mit, a képük pedig akkor is c6akolyan volt. mind a zöld vadkörte. Magukban imád­A tudákoe magabiztosság afféle reflexmozdulat volt. Mert a következő pillanatban rövid karja már határozott 67. Ebből ugyan senki se kö­vetkeztethette a biztos ár­tatlanságot, sót, még azt se, hogy a gyanú elhárult a fe­is bizonytalanodott, s a rab­ságérzet kezdett dominálni benne. Véggmentek a „nemjóban- járá6” útján- a patakmeder­ben. mert a kis ember csak je fölül, mert a háttérből két erre tudta az utat. Göndör rendőr szeme pihent rajta; de hogy semmi bizonyosat nem tudtak rásütni, az valószínű volt. Zsabka hát, mint félig sza­bad', félig rab lépkedett a me­netben, mely végre az erdő felé elindult. S ebből a félig Lidi keresztjénél felkapasz­kodtak a gyökereken. A rendőrök maguk elé en­gedték a gyáriakat, a bársony­ruhás parasztokat, akik ru­hájukat kímélve szótlan köi- letlenséggel hágták fel a me­redek parton és annyi ügye­szabad helyzetéből volt egy íogyottsággai. mintha soha gunyoros odapillamása a Maigret körül nyüzsgő trafi- kos felé: ..Beáruljalak?” Sandi azonban könnyed _ vigyorral visszadobta a labdát. Maga- biztossága mögött bonyolult gondolatmenet állt. Éspedig: „Magának, uram. peche van. Képzelje el, kiderülne, hogy maga lógta az ásót négy piro­sért. Ráadásul abban a szent meggyőződésben, hogy sírrab­lás történik. Hát tudja meg. hogy közérdek volt, sőt. állam­érdek! S még ma nagyot fog. faszóf is ejtettek fura helyze­erdőt se jártak volna. Odafenn a templomhomályú nagy zöld kupolacsarnokban szétrázódtak kissé, mert tá- gabb lett a tér. A gyáriak és a rendőrök csatárláncot al­kottak a hatalmas fák szürke oszlopa között, melyek maguk fölött szétterítve tartották lombjukat. A parasztok pedig inkább együtt tartottak, egy­más sarkát csaknem letapos­va, mint a juhászkutyák te­relte nyáj. Noha egyegv tré­koztak. De nem az égi Úrhoz, irányba csapott: erre! S neki­vágott a csalánnak, tüskének- indáik szövevényének, kőről kőre lépve. És csakugyan: a természetnek e sűrű, bujtató szőttese alatt vezetett a kes­keny kis ösvény, melyet egy­kor az asszonyok kifejtettek a zöld gubancból a nagy vadá­szathoz. A menet a szűkös, terepvi­szonyokhoz alkalmazkodva alakot változtatott. Libasor­ban kapaszkodtak feljebb és feljebb. Csak Zsabka hátában nyomakodott. egymás hátának ütközve, megbillentve egy­más egyensúlyát. a sziklás mélységek fölött, a két rend­őr. Buda tanítóék közvetlen Zsabkáék előtt haladtak. Ott volt Hornyák Marci. Dombaj Gyurka, Kis Pista, de még Králik Jozso is. Kosznovszki Feró pedig a legelején kapta­tott e szűkebb társaságnak. Dacosan leszegte magas hom­lokát. melyre az árnyék úgy hanem akihez imádkozni kö­zönségesen nefh szokás. a po­kolbélihez: ne tekintse bűnü­kül. mit nem önszántukból tesznek, vonja el büntető ke­zét a faluról. Eközben pedig jól előreha­ladtak az erdő mélyének mé­lyére. .,Fenének sietünk” — morgolódtak, mert szedni kel­lett a lábat. Fej a meredeken, le a meredekről. A kis em­ber törte az élen a bozótot. Maigret a nyomában. Domba.i Josko homlokát tö- rölgette lihegve. — Töpörtyű, hogy 'tudja szaladni — mérgelődött. — Áztat fizetnek, néni mint téged. Holub Ciprián is megszólalt erre: — Furdalás őtet szaladtak El is hallgattak eztán mind. Mert igaz az. hogy a csepp emberből indult ki a bajok sora: ezt jó észben tartani. Mi­kor a rosszra rávette a két asszonyt. Azzal indult el. s hová érkezett? Az ártatlan lányt elnyelte az erdő. Elnyel­mikor toppan eléje egy kö­zépkori lovag. A várost be­mutató idegenvezető elmond­ta. hogy a DEFA, az NDK filmgyártó, vállalata gyakori vendége a városnak, nagyon sok külső forgatást végeznek náluk. Amit az óvárosrészben sok háznál megcsodálunk, a méretek. A parányi házikókba, ha be akarnak menni, az aj­tóban le kell hajolni. A ház­tetőt a földről el lehet érni. A házak balkon díszítéseiből következtetni lehet az építke­ző család anyagi helyzetére. A díszes konzolok, amelyek a gerendákat tartják, a német nép formagazdagságáról ta­núskodnak. Szabadon csapon­gó fantáziával örökítették meg, vésték a fába minden­napi örömüket, bánatukat, munkájukat. Az emberben felmerül a kérdés: miként lehet, hogy 3Z építéshez használt fa évszá­zadokon keresztül állta az időjárás pusztítását? A vá­laszt megtudtuk. A fát min­dig télen vágták ki. 20—30 évig szárították és csak "utá­na építették be. Quedlinburg megőrizte a középkor építé­szeti stílusát és megőrzi az utókor számára is. Az óváros­ban a régi stíiusb&n állítják helyre a megrongálódott há­zakat. A város külső részen: a régi elemek új építészeti for­mával ötvöződnek. így az épü­let megőrzi középkori jellegét. A Várhegyen levő kastély­ban ma múzeum van. Kísé­rőnk elmesélte, hogy a II. vi­lágháború előtt Hitler paran­te. és nincs többet ........És most odatelepedett e napokban n ézni, uram! Mindezt egyetlen fricska- villantásba sűrítette a kis em­ber. És ahogy a fegyveres ha­talom oldalán ugrándozott, elemében, mint ki tudja, mi­féle titkok tudója. Zsabka fel­fogta, hogv elveszítette fölöt­te hatalmat. Ettől kicsit el tükre, inkább csak a könnyebb viselés miatt. 4 Kosznovszki Péter például így szólt: már szaladhat a csepp ember hiába”. Így jutottak el arra a hely­re . anol a szetkérnyom elve­szett. A kis ember megtorpant, — Vetted fel napszám. Fra- körülnézett. Az alakjához túl­nyo? — Áztat osztották? — Szaladj, kérjed! Ilyeneket szólották nagy NÓGRÁD - 1976. október 6., szerda méretezett térkáptokra is rá­pillantott. noha térképnek nem sok hasznát vehette. Semmibe vesző szekérnyomo­kat a turistatérképek se tün­tetnek fel. Hiszen nem is várt segítséget Sandi a térképtől. mintha örökre befészkelte volrta magát a pórusok közé. Ugyanígy a beharapott ajak szélén az engesztelhetetlen harag vonalai; magát és má­sokat soha fel nem mentőn. Tolta volna frissebb haladás­ra a maga előtt lépkedőket. noha az egész menet meglehe­tősen fürgén kapaszkodott felfele, az iramot diktáló, kő­ről kőre ugráló kis ember igyekezetéből. (Folytatjuk) csára az épület falain lev.# freskókat kékre lemeszelték- a kriptában, ahol a hölgyek vannak eltelhetve, a síremlé­kek keresztjeit leszedték, hé* lyére horogkeresztet tettek. A város szülötte Klosstock német költő. a klasszikus versmérték meghonosítója, a német klasszicizmus előké­szítője. Fő művét, a Messiást, a legnagyobb nemzeti eposz­ként tartják számon. A művet nagyon sok nyelvre lefordítot­ták. közöttük magyarra is. Klosstock volt az. aki 200 év­vel ezelőtt hirdette a sport, a testmozgás fontosságát. Ma a költő szülőházában életét, munkásságát bemutató múze­um van. A városnak nagv az idegen­forgalma. Az emberek kész­séggel adnak felvilágosítást az érdeklődőknek. Bármennyi­re is töri valaki a német nyel­vet. bármilyen rossz kiejtés­sel is beszél, nem mosolyog­ják meg. (Ezt gyakran tapasz­taltam.) Meglepett hogy este hatkor becsuknak az üzletek, utána elnéptelenednek az utcák. A szár óban elmondták, hogy es­te otthon van a család, ritkán mennek sétálni. Kedvelt esti időtöltés: a tv-nézés. Quetílinburgnak nagy a ze­nei kultúrája. A szállóban felhívták a figyelmemet a Várhegy templomának" orgo- nahar.gversenyére. amit' ter­mészetben nem lehetett ki­hagyni. (Folytatjuk) Szenográdi Ferenc M gyei filmbemutatók t Magyar filmpremier Szász Péter filmrendező iróniával érezteti olykor! vi- szinte kezdettől fogva a víg- selkedésüktől való távolságát, játékkal — amely egyébként A főszerepben Kállai Ferenc ritkaság a magyar filmművé- játékát élvezhetik a nézők, szetben — jegyezte el magát. Mellette méltó partnerként Eddigi filmjei erről tanúskod- jelenik meg a vásznon Boá­nak. Igaz, a íriúk a téren-ben rogi Gyula és az operatőrként a humor még csak „kiegészí- ismert Andor Tamás. A fii­tő” elemként jelentkezik, a met Vukán György hatásos Kapaszkodj a fellegekbe! cí- kísérőzenéje és az LGT-együt- mű koprodukciós alkotásban tes muzsikája festi alá. viszont már döntő szerephez jut, hogy at Egy hely a nap alatt-ban meghatározóvá emelkedjék, éppúgy, mint legújabb alkotásában, a Szé­pek és bolondok című pro­dukcióban. A Szépek és bolondok for­gatókönyvét maga a rendező A hét többi filmjét egy­szer már játszották bemutató filmszínházaink. Henryk Sien- kiewich regénye nyomán ké­szült a Sivatagban, őserdőben című kétrészes lengyel film, Wladislaw Slesicki rendezésé­ben. Közkívánatra a salgótar­jáni November 7. Filmszín­írta. Középpontjában három házban kerül bemutatásra. Az harmadik vonalbeli futballbí- amerikai Peter Bogdanovich ró története áll. Szürke életü­ket a hét vége teszi kellemes­sé. A pályán vasárnapokon ők a korlátlan „urak”: intéz­kednek, döntenek, határoznak. Az utolsó mozi előadással vált ismertté hazánkban. A Mi van doki1? című vígjátéka Balassa­gyarmaton látható. A film­barátok köre hálózatban a S mindezért dicsfény, vagy el- Machbeth című angol és a lenszenv, szidalom övezi alak- japán A sirály éjszakája cí- jukat. Szász Péter rengeteg mű filmeket vetítik. A hét bemutatóit még A törvénysér- ötlettel mutatja be e hétköz- {g seriff című amerikai ka- napi „hősök” életét, s kellő landfilm egészíti ki. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents