Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-05 / 235. szám
Képernyő előtt Egy nagy kaland után 'Az amerikai irodalom a világháború (első) előtti években csak egy írójával szerepel a köztudatban, ez az Író Jack London. Ö is alacsony sorból származik, kalandos, tengeri csavargó élet után lesz íróvá, mint Masefield, akihez kezdetleges pátosza is hasonlít. Hisz a darwinizmusban, a legalkalmasabb fennmaradása elvében, szereti . bemutatni ezeknek a „fittes”-eknek nyers és irgalmatlan küzdelmét a világgal, az emberben rejlő ősi, agresszív erők hatalmát. Első sikerei — A vadon szava, A tengeri farkas — elkényeztették; későbbi írásai gicesesek és irodalmi értékük nem áll arányban óriási elterjedettségükkel.” Szerb Antal sommázza ezt a kurta és meglehetősen elmarasztaló ítéletet arról az íróról, akinek könyvei a harmincas években minden valamirevaló magán- és közkönyvtárban megtalálhatók voltak, s akinek életéről — művei felhasználásával az elmúlt hetekben hétrészes olasz tévéfilmsorozatot láthattunk, Nagy kalandom Északon címmel. Kétségtelen, hogy Szerb Antal kemény értékítéletét — mely szintén a harmincas években érlelődött ki — az ' Az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa 1975-ben avatta zenei világnappá október 1-ét. Az elmúlt évben megyéinkben csupán a különböző intézményekben, énekkarokban emlékeztek meg erről az eseményről. Az idén — szeptember 30-án — a KÓTA megyei elnöksége Salgótarjánban a József Attila Megyei Művelődési Központban hangversenyt rendezett. Elsőként a salgótarjáni Mártírok úti Általános Iskola kamarakórusa lépett pódiumra. Műsorukat Csillik Mária határozottan dirigálta; zongorán Torják Vilmosné kísért. Ezután az iskola nagykórusa állt a közönség elé és mutatta be a szakértelemmel és igényesen összeállított műsorát Szilágyi László karnagy irányításával. Különösen Kodály: „A csikó” művének előadásával hívta fel magár« az iskolai kórus az érdeklődők figyelmét. A középiskolás kórusok közül a Bolyai János Gimnázium leánykára szerepelt szép idő teljességében igazolta. London művei ma már többnyire a könyvtárak polcain hevernek, legfeljebb iíyen alkalmakkor számíthatnak fokozottabb forgalomra, mint e filmsorozat idején. Az viszont kétségtelen, hogy e művek a maguk körában igen hasznos szolgálatot töltöttek be abban, hogy a kapitalista társadalom kíméletlen farkastörvényeire irányítsak a figyelmet, arra az emberi világra, amely miben sem különbözik a vadon törvényeitől, a gyengébbel szembeni brutális erő és erőszak törvényétől- S ha London semmi többet nem adott volna műveiben ennek felismertetési szándékán — márpedig jóval többet adott nemes emberi célok felvillantásában —, már ezzel biztosította helyét az amerikai irodalomteremtés legrangosabb úttörői sorában. Meglehet, hogy a hirtelen, egy- csapásra népszerűvé vált írót a későbbiekben elkápráztatták a nehéz, hányatott életre bekövetkezett sikerek, s későbbi műveiben felhígulást érezhetünk, de az első sikerek mégiscsak méltó müveket honoráltak. Azokat, amelyekre az olasz tévéfilmsorozat is alapozott, amelyekbe Jack London életének egyik legfontosabb, az sikerrel a zenei világnap tiszteletére megrendezett bemutatón. Rozgonyi István, az énekkar vezetője nagy hozzáértéssel vezényelte a négy művet. Mind az általános, mind a középiskolai kórusnál jóleső érzéssel állapíthattuk meg. hogy néhány héttel a tanévkezdés után magabiztosan, jó együtthangzásban mutatják be műsorukat. A felnőtt együttesek közül a József Attila Művelődési Központ kamarakórusa lépett a dalszerető, lelkes közönség elé. A kamarakórus Guthy Éva vezetésével, a tőle megszokott kellemes hangzásban adta elő Kodály, Pitoni, Gas- toldi és Donáti műveit. A salgótarjáni Pedagógus vegyes kar Virág László dirigálásával, Virág Lászlóné zongorakíséretében Bartók Négy szlovák népdal, Szokolai Miniatűr kantáta című alkotását mutatta be. A kórusok sorét a salgótarjáni Bányász férfikar szereplése zárta. Kár, hogy az együttes ezúttal nem tudott megbirkózni Bárdos íróvá válás sorsdöntő szakaszát is beágyazta. Ez pedig az alaszkai aranyláz éveinek ideje és amerikai társadalma, melynek az író is részese, s majdan lenyűgözően meggyőző krónikása. A hétrészes sorozat méltán váltott ki általános érdeklődést a magyar tévénézők táborában. Ha a filmvállalkozásnak voltak is ismétléssze- rűen ható motívumai, epizódjai, szu ggeszti vitásának ereje szinte dokumentatív hűséggel idézte meg számunkra a századvégi amerikai nincstelen tízezreinek kétségbeesett kísérletét a bűvös Alaszka aranyának birtoklására. Kár, hogy az egyébként kitűnő magyar szinkronban néhány olyan rokon hangszín is összetalálkozott (Kovács Károly, Mádi Szabó Gábor, Ké- pessi József), amely néhány helyütt zavaróan hatott a sorozatrészek illeszkedésénél. Tizennyolc éven felülieknek szólt szombaton éjszaka a szellemesen mulattató, Diploma előtt című amerikai film. melyhez igazán megérte a szokottnál tovább fentmarad- nunk. Vasárnap kitűnő előadásban láthattuk a Madách Színházból Maxim Gorkij: Nyaralók című színművét. (b. t.) Hejj, igazítsad című művével. Viszont annál jobban sikerült Juhász Frigyes: „Kavarog a forradalom” című nagyszerű alkotásának bemutatása. A kórusok után két szim- fónikus zenekar tette emlékezetessé a jelenlevőknek az estét. A Nagybátonyi Művelődési Ház szimfonikus zenekarában számos zenetanárt fedezhettünk fel. A salgótarjáni szimfonikusok Beethoven Egmont nyitányát, majd Fasang Békét a viliágnak című művét mutatták be. Az ünnepi hangverseny krónikájához tartozik, hogy a zárószámot a teremben ülő dalosok együtt énekelték a zenekarral. Az ünnepi hangversenyen nem töltötték meg ugyan az érdeklődők a széksorokat, mégis azt mondhatjuk, hogy több ilyen hasonló zenei rendezvénnyel kell hozzájárulni a megyeszékhely lakói zenei ismereteinek bővítéséhez, a dal népszerűsítéséhez. (de) tlcM tart a megyei oktatási bizottság A Nógrád megyei Tanács oktatási bizottsága szerdán rendezi meg soron következő ülését Salgótarjánban. A résztvevők három témakör ben tanácskoznak. A tankötelezettségi törvény végrehajtásának helyzetéről Gulyas Jánosné, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője tart előadást. Az óvodai rendtartás bevezetésének salgótarjáni tapasztalatairól Kaári- né Kiss Etelka, a Salgótarjáni városi Tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője tájékoztatja a bizottságot. Kapás József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője a kollégiumok és diákotthonok tárgyi, személyi feltételeiről nyújt tájékoztatást. A bűvös tükör Régészeti szakkörökben nagy érdeklődést keltett, hogy az időszámításunk előtti első évszázadból származó szarmata sírban nyilvánvalóan géppel megmunkált tárgyakra bukkantak szovjet régészek a Kaukázus északi részén, No- vocserkaszk közelében. Az egyik tárgy egy fényes réz foglalattal ellátott tükör, amelynek meghökkentő pontosságú kör alakú kivitele minden valószínűség szerint géppel készült- Ezt a tükröt hasonló kivitelű tokban helyezték el, ezt pedig üvegszerű anyaggal fedték be. A bűvös tükröt és a többi leletet Moszkvába küldték további tanulmányozásra. Henri Renard párizsi idegenvezető munkásságának 50 éves jubileumát ünnepelte. Egy riporter megkérdezte az idős férfit: — Mi volt a legostobább kérdés, amit turistától kapott? Renard egy pillanatig elgondolkodott, majd így szólt: — Egy amerikai megkérdezte, milyen súlyú a Notre-Da- me. Majd kuncogva hozzátette: — Az igazat megvallva egy sor riporter akadt, aki hasonló szellemtelen kérdéssel fordult már hozzáml Hangverseny a zenei világnap alkalmából Smeberényl Lehelt 66. — Maga, bátyám mit keres itt? Csak nem akar velünk jönni az erdőre? Fejét csóválta, s hazaküldte Janót, meg a sok öreget, mind. — Tehát — fordult újra az atyafiakhoz —, Az utat ismerik? Az atyafiak mozgolódtak, kahicsoltak és főként kerülték a találkozást, az öreg Maigret vesevallató tekintetével Éz várt kicsit fenn a lépcsőn, majd pipájá félreszaladt a fóga közt. , ^— Vagy nem ismerik? Szólni kellett. K^lik Fra- nyo kezdte hümmögve: — Hát. .. ugyebár, út nincsen. Ottanfele. Mindjárt rábólinlottak a többiek is. — Gizgaz meg csalán. — Tüske... bozót... — Meg kő... Az öreg nyomozó mosoly* gott, bólogatott. Élvezte a dolgot, mert nagyon i« tudt»’ hányadán áll. De Sandít is élvezte- ki ha termetevei nem is tudott kiemelkedni társai köziül, olyan volt. mint a stréber diák, ki majd kiesik ágaskodásával a pádból. Együtt vigyorgott a felügyelővel és folyvást kacsingatott neki. Majd társaihoz szólt oktatólag ; — Az a lény tényleg eltűnt. S nem mesealakok tüntették el! — A pipás • Maigret természetesen látta, hogy neki szól e nagy buzgoság. Rögtön feltolta a pipát. — Az « Vaakaptrsx’kla. az tetszik nekem. Arról már hallottam. S maga tudja az utat? — Hát már hogyne tudnám! —* pattant Sandi azon nyomban a lépcsőre, s a térképtáska csattogott a térdén, mintha tenyerét verdesne össze örömében. — Ahol én egyszer megfordultam. S noha többször se. az mégis ügy hangzott a ma«ao,z,-.s szóból, mintha akárhányszor megtörtént solna. Mit - törődött most a talpakkal, kik ott maradtak a háta mögött, inkább meg jobban összebújván? Némaságuk Simáinak nem sok jót ígérőn sötéüett a bársonykalapok aiatt. De ő egyre gondolt csas: a török kincsre; az most biztos előkerül. E tudat egész bensejét átragyogta, hogy még a külseje is foszforeszkáit tőle, a képétől a pepita nadrágjáig, s apró lábaiba paripák nyugtalanságát oltotta. Váltogatta hát maga alatt a lábát, s bizalmasan Maigret felügyelőre hunyorított. — A Zsabka gyereket ne hagyjuk itthon. Maigret v:6szakacsintott. — Dehogy hagyjuk! — No, csak azért, mert ez aztán alaposan ismer ott minden követ. S biztos, hogy megtaláljuk. A fürkész tekintetű Maigret gyanakodott: — A lányt? Mire Sandi némileg kipoty- tyant egyensúlyából, hogy a dolgok fontossági sorrendjére emlékeztették, de már kicsúszott csodálkozóan elnyilt száján, ha ingadozva is: — A kincset... A törökök kincsét. Azt gondoltam. Maigret nevetett, s barackot nyomott az alant sugárzó főre. mely nem csupán a lépcsőfok mélysége okán himbálózott! pocakja magasságában — Előbb a lányt, jó? — No, persze, persze — vörösöd ott el füle botjáig a trafik 06. Az öreg nyomozó kivette szájából a pipát, s máris utasításokat osztott. A rendőrszakasz csörömpölve ugrott fel a gyepről, pillanat alatt összerázta szerelését. A gyáriak leporolták ülepükről a lépcső porát. A helybeliek meg lábat váltottak maguk alatt, álltó helyükben. Aztán hozták Zsabkát, meg Buda tanítóék is jöttek. Nem hiányzott senki. Illetve Ondrej hiányzott, meg a tanácselnök, mert ők halaszthatatlan ügyben a városba távoztak. Távozásukat a rendőrhatóság fölöttébb helyeselte, sőt, szorgalmazta. Ondrej nem mászkálhat tovább fegyver, valamint más szolgálati jelvények, így a szabályzatban előírt egyenruhézat nélkül a határban, melynek közbiztonsági viszonyai nem éppen megnyugtatóak Zsabkát nézte mindenki: vajon minő jogállással lép ki az ajtón? A több mint gyanú folytán feltételezett tettes. De Zsabka elég hetykén, s kötetlen kézzé’ jelent meg a lépcsőn, mintegy biztos tudatában ártatlanságának. (Folytatjuk) NÖGRÁD- 1976. október 5„ kedd C(ijegyzet az l\DK-hól (1.) Ismerkedés a nagyvárosokkal MINDENT MEGNÉZNI és mindent felfedezni kíváncsisággal indultam az NDK-ba. Megfigyelni, hogy a legutóbbi utam óta, négy év alatt, mit változott az ország. Az IL—18-as gép fedélzetén útitársaink, német barátaink elismerően beszéltek hazánkról; a Balatonról, Budapestről, a látott tájakról, a vendégszeretetről, amelyet mindennap tapasztaltak. Amikor 8 ezer méter magasságban Csadádi Ildikó légikisasz- szony felszolgálta az ebédet, sok dicséret hangzott el a magyar konyhaművészetről. A gép ablakából megcsodáltuk a vakítóan kék égboltot, az alattunk húzódó felhőt, amely sarkvidéki tájra emlékeztetett. Egyórás repülőút utón feltűnt alattunk az Elba keskeny kék csíkja, partján a város: Drezda. A hivatalos ellenőrzés után elindultam, hogy újra felfedezzem Szászország fővárosát. A félmilliós város, ahogyan a németek nevezik az Elba- parti Firenze a művészet, a kultúra központja. Ha valaki csak fél napot tölt a városban, első útja a barokk építészet remekébe, a Zwinger- be vezet, ahol a világhírű képtár otthont kapott. A másik látnivaló, amit a turista nem mulaszt el megtekinteni, a kincstár, ahol a sok arany és drágakő között látható az a cseresznyemag, amelybe 900 emberi fej van bevésve. Még a város központjában, a barokk és rokokó építmények sorakoznak, addig a város más részein az új, modern vonalú építkezéssel találkozhatunk. Így a város déli részén épült fel az egyetemi városrész. Drezda lakóinak: fotó-, gyógyszer-, édesség- és konzerviparógak biztosítanak munkalehetőséget. Drezdából az új autósztrádán mindössze egy óráig tartott az út az NDK másik legnagyobb városába, az ősi kereskedővárosba, Lipcsébe. Lipcséről mindenkinek a vásár jut eszébe, amelyet évente kétszer; tavasszal a technikait, ősszel pedig az árumintavásárt rendezi meg. Már tradíció a városban, hogy a vásár időtartama alatt a lakosság kinyitja otthonának ajtaját az idegen, előtt, ha az szállást kér. Vásárai mellett világhírű a város szőrmekereskedelme. A lipcseiek büszkék az állatkertjükre, de különösen az oroszlántenyészetükre. Barátom el is mesélt egy lokál- patrióta viccet. — A Szaharában talál közi k két oroszlán: s megkérdezik egymástól: te is a lipcsei állatkertben születtél? Tény, hogy a világ nagyon sok állatkertjébe szállítanak oroszlánt. Lipcsét a nagy nemzetközi forgalom jellemai. Pályaudvara a milánói pályaudvar után a második legnagyobb Európában, ahol 26 sínpár var. egymás mellett. A városházában levő múzeum a város múltjával ismertet meg. Közel az épülethez van a város leghíresebb katedráüsa. a Tamás-katedrális. ahol Bach kántorizált. A templom előtti téren a művész szobra, kifordított zsebbel, kezében pergamen, kifejezvén, hogy a zenén kívül semmije sincs. A zene szeretetének. Bach tiszteletének emlékére alakították meg a gyermekkórust, amely világhírnévre tett szert. Ahogyan lipcsai barátomtól megtudtam, a kórus ezekben a napokban érkezett haza Japánból, ahol a Magyar Rádió gyermekkarával közösen adott hangversenyt. A város nehézipari centrum és a német könyvnyomtatás évszázados központja. LIPCSÉBŐL TOVÁBB folytattuk utunkat a környék iparvidékére, amely az ott bányászott barnaszénre, kősóra és kálisóra épül. Halle á vegyipar szíve. A 80 ezer lakosú Dessaunak az üveggyártás alapanyaga, a szóda gyártása mellett kiemelkedik a gépgyártása. Magdeburg Lipcséhez hasonlóan régi kereskedőváros. Ahogy a németek elmesélték, a középkor egymásáéi rivalizálódó települése volt a két város. Ma a városban közel 300 ezer ember él. A vegyipara, textil-, gép- és bőrgyártása jelentős. A városból mind kamyargó- sabh úton folytattuk utunkat a Harz-hegység felé, ahol egyre gyakrabban figyeltük meg a hegység építésére jellemző fakeretes házakat. Szenográdi Ferenc (Folytatjuk.) Mücrtő. Mai tévéajánlatunk 21.20: Világhírű színházak; világhírű rendezők A világ leghíresebb színházait és rendezőit bemutató sorozat a berlini Volksbühne Színházat és napjaink egyik izgalmas rendezőegyéniségét Benno Bessont- ismerteti meg a nézővel. A Magyar és az NDK Televízió közös filmjében jeleneteket láthatnak a színház előadásaiból, egyebek közt Örkény István Macska játékából. Megtudjuk, hogy a színháznak saját filmcsoportja van. az előadásokról készített filmek színész-pedagógai célokat szolgálnak és lehetővé teszik az archiválást- Érdekesség, hogy a legtöbb darabnál a színészek az előcsarnokban, a nézők szeme láttára sminkelnek, próbababákon a legjellegzetesebb kosztümöket is megcsodálhatja a közönség. A szünetben a dramaturgok naponta felváltva ügyeletet tartanak az előcsarnokban, ahol az előadással kapcsolatos képek. tanulmányok megvásárolhatók, a dramaturgok pedig a közönség kérdéseire válaszolnak. t
