Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
MUNKÁS KULTURÁLIS HETEK A bejáró dolgozók művelődése (II.) Szocialista módon élni US Helyszín: a ZIM 6a’gótarjáni gyara új zománcozójának zománcmalma. Időpont: délelőtt 9 óra, reggeliszünet. Tárgy: ismeretterjesztő előadás. Téma: szocialista módon élni. Résztvevők: a zománcozó két szocialista brigádjának tagjai. Az ismeretterjesztő előadásra a munkásakadémiai sorozat keretében került sor a salgótarjáni munkás kulturális hetek alkalmából. A téma rendkívül aktuális. Párthatározatok és egyéb dpkumentu- mok egész sora szól erről, amit a köznapi életben a „hogyan éljünk?” kérdéskörében szoktunk megfogalmazni. Hogyan éljünk gyarapodó anyagi javainkkal, eszközeinkkel, hogyan éljünk növekvő szabad időnkkel? Milyen legyen az a mindannyiunk által kívánt és követendő életideál, ami emberségünket teljesíti ki, s hasznára válik családnak, munka- és lakóhelyi közösségnek, a társadalomnak egyaránt? A szocialista módon élni követelménye, amely a szocialista munkaverseny-mozga- lomban részt vevő brigádok egyik jelszava, erre a kérdésre — noha általánosságban — válaszol. Az előadás is ezt teszi, de a maga természetes és ésszerűen szükségszerű konkrétságában sokkal kitapintha- tóbban, rádöbbentő érzékletes- séggel. Mert nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy az előadás alatt sokan ismertek magukra, mindennapi cselekedeteikre, melyeket több-kevesebb tudatossággal a szocialista erkölcs normái szerint valósítottak meg. A Szocialista módon élni című előadás ebben az évben már a nyolcadik vagy kilencedik volt a zománcmalomban. Az új zománcozóban dolgozó négy szocialista brigád célszerű ismereteket szerezhetett az erkölcs és jog, a jog és kötelesség munkabeli ösz- szefüggéseiről, a munkatársak közötti egészséges kapcsolatról, a gyáron kívüli élet-, illetve cselekvési lehetőségekről. Klement József javító. — Hogyan! vélekednek az emberek ezeferöl a reggeliidőben tartott előadásokról — kérdezem Marsi Irén művezetőtől. — Az idén nagyon jól fogadják. Ebnek abban látom magyarázatát, hogy a TIT ezúttal nagyon jó témájú előadásokat és jól felkészült előadókat küldött Lekötik az emberek figyelmét. — Milyennek találta a mai előadást — fordulok Klement József javítóhoz. — Gondolja, hogy van gyakorlati haszna? Mintha készült volna erre a kérdésre, kapásból válaszol. — Számomra hasznos volt. Újból felhívta a figyelmemet arra, hogy nemcsak a munkámért vagyok felelős, hanem a munkán kívüli életemért is. Boros Béláné zománcszóró is kész a válaszával: — Fontos és tanulságos témának érzem a szocialista életmód kérdését. Mert bizony vannak, akik — ismerek ilyeneket — nem tudják hogyan kell ebben a szellemben élni; felelőtlenek, érzéketlenül menBoros Béláné zománcszóró. nek el a legszebb dolgok mellett. A munkás kulturális hetek alkalmával 16—18 előadást tartanak a salgótarjáni nagyüzemekben a szocialista életmód témakörében. Három TIT-előadó vállalkozott az előadások megtartására. Dr. Újlaki Istvánnak, a megyei oktatási igazgatóság helyettes vezetőjének ez volt a negyedik előadása. — Mit tapasztalt előadásai során: hogyan fogadták a munkások a szocialista életmód témáját? — Érdeklődést és figyelmet tapasztaltam. Az acélgyárban, ahol külön teremben és nem reggelizés közben hangzottak el az előadások, több kívánságot is jeleztek a munkások. Ezek között az egyik az volt, hogy erről a kérdésről munkaidőn kívül is, hosszabb időben is érdemes lenne beszélni, de akkor már kizárólag a munkáséletmódról. Személy szerint nagyon örülök ennek az igénynek, és hogy a téma egyáltalán bekerült a munkás kulturális hetek programjába. (ok) Sxeberényi Lehelt 83. A lány reménykedni kezdett: talán még gyógyítható. Három napba telt, míg győzött a lány. Tudta, szent meggyőződéssel, hogy az „űzött vad” gyógyulásának egyetlen útja van: ha az emberek, közé megy, g közöttük é'.. És tudta, szent meggyőződéssel, hogy kettős á jó, mely a dologból származik. Mert mi szívében rég bujkál, tudatosult benne, mint elhivatottság: az ő tiszta, kicsiny lánykeze által nyílik meg a zsilip a pangó, rossz vér lefolyásának, hogy virágozhassák az élet. Eltökélte, hogy magával viszi őt, közéjük. Görcsét kellett megoldania mindenekelőtt. Óvatosan így kezdte, mesz- sziről: — Ö, régen voltak ezek a dolgok, én még nem is éltem. — S látta a lány, mily nehéz lesz a dolga. Látta a gyanakvó riadalmat a szemekben. Látta, hogy nem értik. De nem adta fel, csak várt egy kicsit. — Egy sem él már — vágott neki merészen. — Még akkor meglakoltak. A férfi gondolkodni látszott. A lány reménykedett: „Talán most sikerült megingatnom rossz hitében”. De csak kérdés jött, tétova és vaksi: — Kiket mondasz? — Őket. A gyilkosokat. Az idegen katonákat. Hitler-ban- dákat. Akik itt bujkáltak akkor, és késsel... Elakadt. A férfi rángani kezdett, s őrjöngve zokogni. De csak midőn a lány a „kés” szót kiejtette, mert'ad- dig. odaadó figyelemmel követte, amit mondott. A lány ekkor • rákiáltott. Minden erejét összeszedte, hogy túlkiáltsa: — Kivégezték az oroszok, egy szálig! A kiáltás váratlanul hatott. Hirtelen csend lett. S a lány megérezte a csend bamba homályát, amelyben nyomtalanul elmerültek az olyan kötődés nélküli szavak, hogy „oroszok”. S talán az is, hogy „kivégezték”. Vagy akár a „Hitler-bandák”. Eszébe se jutott, hogy némely szavak azóta kaptak jelentőséget az emberek között, az erdő védence süket rájuk. De mégis, de mégis, valami derengés mégis mutatkozott a homályban. Mintha érteni kezdené, hogy nincsenek már azok, akiktől fél. A gyermeki arc a bozont keretében felragyogott. Csaknem diadalmasan. — Azt mondasz, nincs már nekik kés?... Kicsavartam kezükből! Eldugtam... földbe! — dicsekedett szinte. — Azok meghaltak — mondta a lány —, még akkor. Kivégezték őket... Ott mindjárt, a tettükért. A férfi kicsit csodálkozott. Nem egészen értette. Talán a nyeiv eltérése miatt, talán a hibás rend miatt a fejében. Csak a kés körül forgott, mint oldhatatlan, betokoso- dott csomó körül, az. agya. — Nincs több? — kérdezte. — Meghaltak — mondta a lányv — Sehol nincs? — sürgetett a férfi. Szemében aggodalom és bizakodás sürgetett. A lány fáradtan sóhajtott. Mást beszélnek. S a férfi újra: — Kés sehol nincs? — Sehol — bólintott rá a lány. Alkalmazkodott • amaz agyjárásához. S az újra: — Sehol? A megbizonyodás vágyának ez a csökönyössége hirtelen megerősítette a lányban a reményt: vele jönne! Csak a késképzet fogja még le. A kényszerképzete. Attól akar szabadulni. Gyerünk, segítsünk neki! — Sehol — mondta gyorsan a lány, szinte kiáltva, és báto- rítón rámosolygott. — Sehol, ami ölésre való. — Vigyázz! — szólott a férfi, felemelte nagy komolyan az ujját, mint a gyermekek. — Legfeljebb kenyeret szelnek vele, áldást írnak a hátára, mint magam is tettem... — lendült bele a lány, átszellemült egészen. — No, meg farigcsálnak ezt-azt, a maguk örömére... virágot, levelet, mindenféle alakokat fából, csupa szép dolgot, meg hasznosat... S a férfi tiszta, kék szeme ragyogott. Belefeledkezett a lány szavába, mely oly sze4 NÓGRÁD — 1976. október 24., vasárnap A differenciáltabb cselekvési programért BALASSAGYARMAT ÜZEMEI dolgozóinak mintegy fele bejáró. Sőt, például a finomkerámiánál 65, a kábelműveknél 70, a fémiparnál 60 százalék az arány. Megyénkben éppen Balassagyarmat az a város, ahol a dolgozók jelentős része napjainkban teszi meg az első lépéseket — részben a kétlaki életmód keretei között—a munkássá válás útján. E folyamat segítése szintén összefügg témánkkal, a bejáró dolgozókkal való foglalkozással. Tapasztalat szerint Balassagyarmaton is számos kezdeményezés történt a bejáró dolgozókkal való foglalkozás módozatainak kidolgozására, s születtek eredmények. Úgy tűnik, a közművelődési bizottság elé került beszámoló ezek közül talán keveset is említ, helyenként általánosságokban szól a feladatterv végrehajtásának tapasztalatairól. Előfordul az is, hogy a munkásművelődést mintegy azonosítja a bejáró dolgozókkal való foglalkozással. Szükségesnek látszik tehát a feladatterv pontosabb megfogalmazása, a toyábbi előrehaladás érdekében. A bejáró dolgozók kulturá- lódá&a segítése érdekében sok minden történt Balassagyarmaton. Nem törekedhetünk részletezésre. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy különösen a városi tanács, illetve intézményei, másrészt az üzemek tettek sokat ennek érdekében. A jövőben talán fokozottabban lehetne figyelni a lakóhelyi művelődési lehetőségek bővítésére is. Az üzemek igyekeznek bevonni az ingázókat a helyi kulturális és sporttevékenységbe, az üzemekben folyó szakmai-politikai képzésbe, továbbképzésbe. Az oktatások, rendezvények időpontját lehetőség szerint úgy választják meg, hogy összhangban legyenek a menetrendekkel. A kábelművekben munkásszállítással oldják meg az utazási problémákat, ez kedvezőbb lehetőséget jelent az üzemi művelődés, oktatás szervezésére. líd gyolcsba tudta pólyátni a rettegett eszközt, mint valami törött lábú madárkát. — Mindet én eldugtam, mindet! — lelkendezett gyermekesen. — Azt a rosszakat. Hirtelen, átmenet nélkül aggódni kezdett: — És most már nem tudnak ölni? Nem tudnak engem ölni már? Senkit nem tudnak? Sehol? — Sehol — biccentett a lány, és úgy mosolygott, ahogy csak telt tőle. — Béke van. A férfi gondolkodott, gondolkodott. Jó jel volt, hogy zaklatottság nélkül. Homlokán felhők úsztak át, szakállábán elidőztek. De elcsendesülten úsztak, elnyugodottan időztek. — És ők ? — Nem azok már. Békés emberek. — Békés emberek. .1 — ismételte tűnődve az erdei ember. Mintha nehezen, de eljutna az agyáig a két szó értelme. A lánynak azonban úgy tűnt, meg kell erősítenie a szavát. Mélyet szívott a levegőből, és azt mondta: — Béke van már az emberek között. Az erdei ember tágra nyílt kék szemét a lányra emelte. Bizakodón, csillogón. De mintha nem pontosan értene valamit. Annyit mégis, hogy jó hír ütötte fülét. A lány ennyivel is megelégedett. Így gondolkodott: talán nem is tudja, mi az, hogy háború, és mi az, hogy béke. Csak hogy most nyár van, és ősz jön, majd tél és megint tavasz... És hogy eldugott minden ölő kést a föld színéről, végre! (Folytatjuk.) ÉRDEKES KEZDEMÉNYEZÉSKÉNT EMLÍTHETJÜK, hogy a MÁV-nál a KlSZ-szer- vezet támogatásával a bejáró dolgozók klubját hozták létre, amely valamennyi bejárónak programot nyújt. Érdemes lenne e programok hatékonyságát megvizsgálni adott időszakokban, s ennek megfelelően kialakítani a jövőbeni programokat. A gazdasági egységeknek a jövőben arra lehetne különös gondot fordítani, hogy a szőkébb üzemi kereteken túllépve, azon községi tanácsokkal is felvegyék a kapcsolatot, ahonnan a legtöbb dolgozó jár be. Esetleg megoldható lenne a lakóhelyi kulturális lehetőségek erőteljesebb támogatása. A városi tanács művelődés- ügyi osztálya ez év elején felmérést végzett a város 34 üzemében, illetve vállalatánál, hogy megállapítsa a dolgozók iskolázottsági szintjét. Külön is figyelmet fordítottak a bejáró dolgozókra. A tapasztalatokról tájékoztatták a járási hivatal szakigazgatási szervét, ezáltal lehetővé válik, hogy a helyi tanácsokkal együtt hatékonyabban lépjenek fel az általános műveltségi szint emeléséért, általános iskolai tagozatok beindításáért. Balassagyarmaton a köz- művelődési intézmények az utóbbi időben fejlesztettél? hálózati tevékenységüket, fokozott gondot fordítottak az üzemekkel való kapcsolatok kiépítésére, illetve erősítésére. Az együttműködés lehetőségét keresik a községi tanácsokkal is. Úgy tűnik azonban, hogy e tekintetben az eredmények még csupán kezdetiek. A kapcsolat alkalomszerű. Szükségesnek látszik, hogy mind az állami, mind pedig a politikai, társadalmi szervek nagyobb támogatást nyújtsanak e munkához. Egyébként, közrejátszik az is, hogy a városban és a járásban kevés a szakképzett népművelő, a város üzemei közül is csak kettő rendelkezik népművelővel. A művelődési központ szocialista szerződést kötött a fémipari vállalattal, folyamatban van a bútorgyárral, a Volánnal, a BFK-val. E szerződések jó alapot jelenthetnek az üzemekben folyó kulturális tevékenység segítésén belül a bejáró dolgozókkal való differenciáltabb foglalkozásra is. A Madách Imre városi Könyvtár beiratkozott dolgozóinak több mint 25 százaléka fizikád dolgozó, s ez országosan is jó arány. Nem tudni azonban, hogy közülük mennyi a bejáró dolgozó. Ennek figyelemmel kísérése pedig további teendők meghatározásához nyújthatna segítséget. NÉHÁNY EREDMÉNYRŐL ÉS GONDRÓL tettünk említést. A kép természetesen ennél lényegesen sokszínűbb. Mindenekelőtt úgy véljük, hogy a munkásiművelődés segítésén túl szükség van a differenciáltabb szemléletre, illetőleg ennek nyomán kialakított cselekvési program megvalósítására. Az eddigi eredmények alapot jelenthetnek arra, hogy a jövőben jelentős társadalmi összefogással még tartalmasabbá váljon e tevékenység, összhangban a város közművelődési intézményei, az üzemek és a lakóhelyek elképzeléseivel. T. E. 1 (VÉGE). \ 2140: MUNKÁCSYA budapesti művészeti hetek alkalmából kerül a képernyőre a Munkácsy című színes dokumentumfilm. A film Munkácsy Mihály önéletrajzának. levelezésének, a korabeli megemlékezéseknek és dokumentumoknak, valamint a legújabb művészet- történeti tanulmányoknak felhasználásával' kísérletet tesz a Munkácsy életmű új értékelésére. Kapcsolatokat keres a művek és a művész életének eseményei között. A készítők szándéka szerint megpróbálja különválasztani a mítoszt az életműtől. A film készítése során olyan dokumentumok is előkerültek, amelyeket még nem publikáltak. Képünkön: Október 24. Vasárnap: 16.50: A tv szabadegyeteme. Mélyépítők a gyermekekért A Salgótarjáni városi Tanács mélyépítési üzeme az idén több gyermekintézmény részére végzett társadalmi munkát. A salgótarjáni úttörőváltótáborban tereprendezést, alapozási földmunkákat folytattak harmincötezer forint értékben. Az Arany János úton átadott óvoda játszóterét teljes egészében ők készítették el, szerelték fel, kerítették be. Itt végzett munkár juk 77 ezer forintot ér. Ugyancsak az óvoda udvarán tevékenykedtek a Május 1. úton, ahol új homokozót készítettek, padokat állítottak fel. festették a játszószereket es kerti felszereléseket, míg a Csizmadia úti bölcsődében 33 ezer forint értékben betonoztak, kerítést javítottak. A társadalmi munka legnagyobb részét a szocialista brigádok szabad szombaton végezték*