Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
\ Megyénk tükrében Könyvtá minkről AZ 1974-ES KB-HATAROZATBAN megfogalmazottak szerint könyvtárainknak az alap- műveltség megszerzésében, a folyamatos önművelődés lehetőségei megteremtésében kiemelkedően fontos szerepük van) (Nincs e helyütt mód a könyvtárak valamennyi feladatának felsorolására.) Nem árt azért rendszeresen megvizsgálni, hogy könyvtáraink miként tudnak megfelelni e feladatoknak. A Kulturális Minisztérium az elmúlt napokban jelentette meg az 1975. évről szóló tájékoztatóját. (Statisztikai Tájékoztató 1975 — Közművelődési könyvtárak). Az évente rendszeresen megjelenő kiadvány mindig fontos adatokat közöl, s talán nem érdektelen ezekből most keveset közreadnunk, hogy az országos tendenciákat összevethessük megyénk eredményeivel. Közismert, hogy több mutatóban joggal büszkélkedhettünk az elmúlt években sikerekkel. Bár egy-egy statisztikai adat abszolutizálása hamis képet adhat, valamennyi mutató összevetésekor viszont már megközelítően valós képet kapunk. (Az adatok nem „árulkodnak” a könyvtárak állapotáról, az olvasás intenzitásának mélységéről, a rendezvények színvonaláról és így tovább.) Ismert tény, hogy 1975-ben csökkent az olvasók száma (országosan 1,3 százalékkal) 1974-hez viszonyítva, s ez megyénkben több mint háromezer olvasó elmaradását jelentette a könyvtáraktól. Nézzük, hol tartunk? ' i Nógrád megyében az elmúlt évben 266 köz- művelődési könyvtár működött, ebből 173 tanácsi, 93 szakszervezeti könyvtár. Tízezer lakosra tehát 11,3 könyvtár jutott. Sok ez vagy kevés? így talán. nem is leghelyesebb a kérdésfelvetés. Többet mond talán, ha hozzátesz- szük, hogy ezzel a megyék sorrendjében a harmadik helyen állunk. Országosan 10 ezer lakosra 7,8 szolgáltatóhely jutott, a legalacsonyabb megyei átlag 5,3, a legmagasabb “13,9. A szolgáltatóhelyek számában tehát a lakosság számához viszonyítva csak Zala és Vas megye áll előttünk. Az ezer lakosra jutó könyvállomány, pontosabban valamennyi olvasnivaló, tehát a folyóiratok is Nógrádban 3652 volt. Van a könyvtárakban olvasnivaló, hiszen a megyék - sorrendjében ez is a harmadik helyet jelenti. Az országos átlag 2985 egység. E statisztikai adat sem tükrözheti a könyvállomány összetételét, állapotát. Tudjuk, hogy egyes könyvtárakban viszonylag sok az elhasznált, esetleg elavult könyv, nem oszlik el eléggé arányosan, az olvasók érdeklődésének megfelelően az állomány. Több (főként községi) könyvtárban az igényes olvasók nem mindig találják a keresett műveket. Hadd emlékeztessünk arra a lehetőségre, amelyet a könyvtárközi kölcsönzés jelent. Aránylag kevesen élnek ezzel, pedig pár napon, esetleg egy-két héten belül a megye vagy az ország bármelyik nagy könyvtárából kérhető olvasnivaló a könyvtárak jól megszervezett kapcsolata révén. A könyvtárosok készségesen teljesítik a teljesíthető kéréseket. Kérjük olvasóinkat, hogy használják ki érdeklődésük kielégítésére jobban e lehetőséget! Annak ellenére, hogy 1975-ben csökkent az olvasók száma — 1974-hez viszonyítva —, Nógrádban ezer lakosra 240 beiratkozott olvasó jutott, ezzel Somogy, Veszprém és Szolnok megye után negyedikként, megyénkben az országos átlagnál többen tagjai valamelyik közművelődési könyvtárnak. (Az országos átlag 209.) Nem állítjuk, hogy a több mint 56 ezer fő mindegyike rendszeres olvasó, illetve, hogy akik nem tagjai a könyvtárnak, nem is olvasnak. (Gondoljunk csak a növekvő és magas könyvvásárlásra, a családi könyvtárak statisztikákban nem szereplő magas állományára!) Azt viszont igen, hogy nem lehetünk elégedettek. Sok még a teendő az olvasói tábor szélesítésében! A könyvtárosok tudják, s máris mutatkoznak eredmények: az állami Irányítás, a társadalmi összefogás, a könyvtárak javuló tevékenysége révén sikerült megállítani e csökkenés folyamatát. Mennyit kölcsönöztek 1975-ben olvasóink? Egy lakosra 5,9 kötetkölcsönzés, jutott Nógrádban, országosan 5.2 kötet. Nem árulkodnak a számok arról, hogy szép számmal akadnak olyan olvasók, akik évente esetleg ennél sokkal több könyvet kölcsönöznek (olvasnak), s még mindig magas azoknak a száma, akik esetleg egyet sem. De hát az átlag sok mih- dent mutathat, rejthet, ha a számok mögé nézünk egy-egy településen, intézményben, könyvtárban. (Itt jegyezzük meg, hogy minden könyvtárban megtalálható a megyei könyvtár módszertani csoportja által összeállított megyei statisztikai összesítő. Ezt készségesen — ha nem is mindenhol „büszkén” — megmutatják könyvtáraink, s bizonyára hasznosan lehet forgatni az éves közművelődési tervek készítésekor.) Érdemes külön szólni megyénk két városának könyvtári mutatóiról: ezek jobbak a megyei helyzetnél1 Komoly gondjaink elsősorban a kis településeken vannak, ahol a pénz is kevesebb. Az igény felkeltésére nem mindig találtuk meg a leghatékonyabb módszereket, illetve a könyvtárosok kiválasztása nem mindig „telitalálat.” Nógrád megye két városában ezer lakosra 8261, a községekben 5022 kölcsönzött kötet jutott. Országos átlagban valamennyi település adatai alapján az ezer lakosra jutó kölcsönzött kötetek száma 5175. Összehasonlításként megemlítjük, hogy Miskolcon — adatok mutatják — többet olvasnak az emberek: ezer lakosra 8924 kölcsönzött kötet jutott, s ez a legmagasabb az országban. A FELVETETT GONDOLATOKKAL, a közölt adatokkal egyetlen célunk volt: a közvélemény tájékoztatása. Kaári Sándor H atalmas tudományos alkotás az a tízkötetes történelmi könyvsorozat, amelynek első kötete a közelmúltban jelent meg, s 1918- tól 1945-ig foglalja össze Magyarország történetét. A Ránk! György főszerkesztő irányításával, széles körű szerzői kollektíva munkájával készült kötet körülbelül tízezer nap históriáját tartalmazza; az 1918— 19-es forradalmak korától kezdve beszéli el hazánk történe >it — addig a pillanatig, amikor a Vörös Hadsereg, vé- gigktedvén a második világháború legnagyobb csatáit, fel- »zabadüotta hazánkat. Mielőtt azonban errö' a kötetről szólnánk, hadd mondjunk el nehány gondolatot magáról a vállalkozásról, a Magyarország történetéről, amely az elmúlt három évtizednek kétségkívül a legfontosabb s legnagyobb szabású történettudományi vállalkozása. „A magyar történetírásban — hangsúlyozzák könyvük kiegészítőjében a szerkesztők — az ösz- szefoglaló nemzeti történetek közrebocsátása többnyire egy- egy nagyobb kutatási, periódus betakarítását, felülvizsgálatát, összegezését jelentette. így foglalták össze Pray és Katona latin, Engel és Fesslér német nyelvű munkái a XVIII. századi forrásfeltárás, majd Szalay László és Horváth Mihály immár magyar nyelvű előadásai a reformkori fellendülés eredményeit. A kiegyezés utáni kiterjedt anyaggyűjtés summázására a Szilágyi Sándor szerkesztette tízkötetes magyar történelemben került sor. Az- ellenforradalmi korszak történetírása pedig már az 1920-as évek végén megkezdte a maga történeti ösz- szefoglalásának, Hóman Bálint és Szekfű Gyula munkájának kiadását.” A magyar marxista—leninista torténetkutatás előtt tér; Magyarország története — tíz kötetben mékeny alkotói periódus nyílt meg 1945-ben. Megkezdődött a magyar történelem nagy korszakainak, fontos pillanatainak haladó szellemben való értelmezése, magyarázata. E munkának nagyon jelentős rész- eredményéi születtek meg az évtizedek során. Történetírásunk 1956 után leküzdötte az ötvenes évek elején eluralkodott dogmatikus, voluntarista felfogás maradványait, s alkotó marxista szellemben tárta fel hazánk történetének legfontosabb eseményeit, illetőleg egészitette ki, korrigálta, s helyezte jó megvilágításba a róluk való történeti képet. Új művek egész sora jelent meg. A mostani vállalkozás mindezek összefoglalása. A szerkesztők célja az volt, hogy széles olvasórétegek kezébe adjanak olyan összegező művet, amely szemléletének elvszerűségével, előadásának kimunkáltságával megfelel a korszerű tudományos szintézis és az olvasói igény követelményeinek. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és az Akadémiai Kiadó együttműködve a történetkutatás több más fontos műhelyével, az MSZMP Párttörténeti Intézetével, a Hadtörténeti Intézettel, múzeumokkal, levéltárakkal, egyetemekkel — megindította Magyarország történetének tíz, egyenkénti körülbelül 1400 oldalas kötetben való összefoglalását. Az első kezdeményezés — emlékeztetnek a szerkesztők — még 1965-ből, Molnár Erik akadémikustól származik. Az ő irányításával készült a sorozat első tervezete. Halála után a vállalkozás újraindítása, a módszertani szempontok részletes meg- komponálása, az egyes kötetek tematikájának kialakitása a hatvanas évek végére maradt. Ekkor látott munkához a mintegy 70 tudós, történetíró és kutató, hogy 1976-ban megkezdhesse a sorozat kibocsátását. Az első terjedelmes kötet itt van előttünk, látható a könyvesboltok kirakataiban, ott ián már a közművelődési könyvtárakban is. Rövidesen követi a többi. Ez a kötet, amely elsőként jelent meg — a sorozatban a 8. számú —, Magyarország történetének azokat a fejezeteit tárgyai ja, amelyek a történeti tudat alakulása szempontjából friss élményként még „közelmúltat” jelentenek: a két világháborút és a két háború közötti kort. Minden eddigi monográfiánál részletesebben, átfogóbb igénnyel, szemléletesebben. Az első rész a forradalmak koráról (1918—1919) szól, elemzi az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlásának és felbomlásának történelmi előzményeit, elénk állítja a monarchia végnapjait, bemutatja, miként alakult a politikai helyzet Magyarországon a monarchia katonai veresége után. Tárgyalja a köztársaság kikiáltásának körülményeit, a kormányzati válságokat. A második rész A Magyar Tanácsköztársaság címet viseli; ez elemző részletességgel szól a Tanácsköztársaság politikai arculatáról a szocialista vívmányokról, a védelmi hadjáratokról, feltárja a proletár- diktatúra belső helyzetét. Az ellenforradalmi korszakról szó; Tamás István: Méhek dongását állítják a fák ló fejezet bemutatja az ellenforradalmi erők — Horthy és köre — hatalomra jutásának körülményeit, a konszolidációt, a horthysta kormányok politikáját; szól a korszak megértéséhez szükséges politikai, elméleti, ideológiai, irodalmi, művészeti kérdésekről. Végül tárgyalja a kötet Magyarország hadba lépésének előzményeit és indítékait, második világháborús szerepét, a német megszállás idejét, a nyilas uralmat, s az ország felszabadítását. Rövid újságcikkben lehetetlen pontos értékelést nyújtani erről a könyvsorozatról. Első elolvasása után csupán a méltatásra szorítkozhatunk. Elsősorban az elismerésre, hogy a történettudományunk fejlettsége lehetővé tette e nagy vállalkozás megvalósítását. Méltatnunk kell okfejtésének köz- érthetőségét, stílusának eleganciáját, áttekinthető és logikus szerkesztési elvét. El-f ismeréssel kell említeni ma-i gas tudományos igényét: nem enged a kötet a vulgarizálás, az egyszerűsítés kísértésének. Minden állítását történeti környezetbe ágyazva adja elő, magyarázva, indokolva, dokumentálva. Nincsenek benne sommás megállapítások: csak megcáfolhatatlan tények, s azoknak tárgyszerű, marxista szellemű kommentárjai. Ismeretekre — és nemzeti önismeretre tanít minden sora. n lyan közérthető tudo- mányos művel lettünk gazdagabbak, amely múltunkat magyarázva a jelen megértésére is tanít; amely feltárja a magyarság évezredes múltját, szépítés nélkül szól régmúlt századokról, őszintén és izgalmasan beszél arról a témáról, amely valamennyiünket érdekel: a magyar történelemről. T. L bokrok és füvek Virágok a szavak álmainkban S az ébrenlét vakító káprázata alatt kuporogva megolvadt sonkoly kenyerünkön a Nap kövér pillantása mielőtt kiáltásra nyitnánk ablakainkat Kenderáztatók s ázott kötelek szagát lóbálja a szél S gágos libasorba verődnek a herék és kipállik a szájuk Egekbe döfött pacsirta-dárda itt a fullánk-emlékeztető És hasztalan kutatja az istent Nógrády Andor metszete. NÓGRÁD — 1976-október 24., vasárnafi 5 I
