Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-23 / 251. szám

Színházi esték Bernarda Álba háza |A bejáró dolgozók művelődése (T.) Üzem és lakóhely kapcsolata A színházi évad kezdete mindenkor ünnepi alkalom. Az „ünnep” fényét, jelentőségét csak fokozza, ha a színház re­mekbe szabott, klasszikus ér­tékű darabbal rukkol elő, mintegy bizonyítva nemes igyekezetét, tartalmi, művé­szi alaphangját adva meg ez­zel az elkövetkezendő hóna­poknak. Lorcát választani — művei közül is éppen az egyik leg­sikerültebbet, a legnagyobb erőpróbára késztetőt, a Ber­narda Álba házát — művészi érettségét, tisztességes önbizal­mat sejtet. A szolnoki Szigli­geti Színháztól egyébként is megszokhattuk már ezt a fel­nőtt magatartást, hiszen az évek során nem egy alka­lommal bizonyította, hogy tár­sulata egyike a legfigyelemre méltóbb, legütőképesebb szín­házi együtteseinknek. Az újabb bizonyítás, a Bernarda Álba házával most mégis va­lahogyan kevésbé sikerült, nem eléggé meggyőző. Első­sorban azért, mert nem sike­rült a dráma lényegét, a le­fojtott hangulataiban is ott bujkáló szikrázó érzelmeket a maguk összetettségében és tel­jességében megidézni a szín­padon. A dráma rövid története a következő. Az apa halála után Bernarda egyedül marad any­jával, öt lányával és cselédei­vel. Ősi törvény szerint 8 évig senki sem lépheti át a ház küszöbét, se be-, se kifelé. Az előadás ritka pillanata: mosoly a színpadon. (Adele szerepében Csomós Marit láthatjuk.) véletlennek a szolnoki és szin­te vele egyidőben a budapesti vigszínházi bemutató. Federico Garcia Lorca a lí­rikus, gyakorlati színházszer­vező politikus alkat. Műveiben, életében, ez gazdagon meg­mutatkozott. Az 1936. köze­pén hatalomra jutott Francó- ék egyik sürgős dolga ezért is volt a forradalmár művész likvidálása. De — mint mon­dani szokták — csak a tes­tét tudták megölni, szelleme, emberi nagyságának ereje ma is elevenen élő, ható és for­máló tényező. A spanyol drá- ina sokat köszönhet neki; tu­lajdonképpen az ő nevéhez fű­ződik a polgári, felszínes prob- lémázgatásba merevedő spa­nyol dráma művészi, tartalmi és formai megújítása. Hogy mégsem talált munkássága folytatásra, részben a kor ked­vezőtlen társadalmi, történel­mi helyzetével, az életmű ke­rekségével, kidolgozott teljes­ségével magyarázható. Nyelve — éppúgy, mint lírájában — gazdag, modern és népies egy­szerre. Színpadi alakjai szim- bolikusak, de stilizáltságukban sem hatnak élettelennek. Minderre példa ez a mostani találkozás is a Bernarda Álba házával. Horváth Jenő rendező jól állította színpadra a drámát Hogy mégsem sikerült egyér­telműen jó és hosszabb időre szokások és anyjuk börtöné­ből. Férjhez kívánkoznak. A vágy és a lehetőség korláto­zottsága egymás ellen hangol­ja a lányokat, ami végül is egyikük halálához vezet. A történet leírt vázlata egy emlékezetes előadást rendeznie, szempontból fontos: indokolja az szereposztási tévedésével a negyven évvel ezelőtt szü- magyarázható. Az ő Bemar- Bernarda konok, parancsnok- letett dráma bemutatását. A bája nem rendelkezik kellő ló nagyasszony, a faluban a párhuzam ugyanis kézenfek- súllyal, nem tud hitelességgel tisztesség és a jó erkölcs vő és egyáltalán nem belema- lányai fölé emelkedni, példaképe. E szerint is él. Lá- gyarázás: mért analógia van Horváth Teri, aki meghí- nyai viszont fiatalok, szépsé- Bernarda börtöne, valamint vottként játszotta a főszerepet Franco és „utódai” Spanyol- nem tehet erről. Az az igaz­országa, a lányok kitömi vá- ság, hogy Bernarda nem az ő gyása és a spanyol nép de- szerepe. Csomós Mari semte- mokratikus szabadságvágya hét arról, hogy nehezen tudja gük és egészséges tüzességük átsüt a gyászruhák feketesé­gén is. Természetes, hogy sza­badulni szeretnének ebből a tökéletes zártságból, az ősi között. Ezért nem tekinthető Mai tévéajánlatunk l 16.05: HÁZRÓL* HÁZRA Harmadszor Je­lentkezik a HÁZ­RÓL HÁZRA cí­mű műsor. Mit szeretnél ? — Itt lehet! alcímmel. Ezúttal a csepeli úttörőházba láto­gatunk a kamerák segítségével, ahol bemutatják, hogy abban a házban, amely azelőtt kis kocsma volt, mennyi játékra, szórakozásra, ezermesterkedés­re nyílik lehetőségük a csepeli gyerekeknek. A pajtások el­mondják, hogy mivel szeret­nének foglalatoskodni az isko­lán kívül, mennyire érzik sa­AZ MSZMP KÖZMÜVELÖ- DÉS-POLIT1KAI határozata, s a vonatkozó megyei ctoku­Ugyamcsak általánosságban szeméi, a Bányagépgyárban; feledtetni a játszott legkisebb lány és a saját kora közötti több éves különbséget Ennek ellenére néhány nagyon szép jelenete van. A legjobban Fal- vay Klári legidősebb lánya, Koós Olga öreg szolgálója és Lázár Kati Martiriója tetszett Nagyon hasznos tagja volt még az együttesnek Baranyai Ibolya, Andai Kati és Miklós Klára. Sulyok László játjuknak az úttörőházat,' és mit kellene tenni azért, hogy még jobb legyen a „gyerek­élet.” Képünkön: Október 23., szombat: 22.05: Szüzet a hercegnek. Olasz—francia film. Érettségizett ápolónők Módosított képzési céllal mű­ködnek az idei tanévtől az egész­ségügyi szakközépiskolák. A je­lenlegi negyedévesek júniusban az érettségi oklevél mellé álta­lános asszisztensi, valamint cse­csemő- és gyermekgondozónő-ké- pesítést kapnak. Az első-, má­sod- és harmadévesek azonban tanulmányaik befejezése után mint érettségizett általános asz- szisztensek, valamint általános ápolók hagyják el az Iskolát. A szakközépiskola a képzési cél megváltoztatásával a mindenna­pi élet követelményeihez igazo­dott. Közismert, hogy legnagyobb munkaerőgondokkal a közvetlen betegellátásban részt vevő intézmé­nyek küzdenek. Számottevő az általános asszisztens- és az álta­lános ápolónőhiány. A szakközép- iskolát végzettek* jelentős része korábban is ápolónői munkakör­ben helyezkedett el. Joggal tet­ték azonban szóvá a legkülönbö­zőbb fórumokon — egyebek kö­zött a diákparlamenteken — az eddigi gyakorlatot. Ahhoz ugyan­is, hogy szakképzett ápolónőként dolgozhassanak, négy év közép­iskolai tanulás után még egy tízhónap’os szakosító tanfolyamot is el kellett végezniük. Az új intézkedés meghozatalá­ban döntő szerepe volt annak a célnak is, hogy egymáshoz köze­lítsék a középfokú egészségügvi oktatás — a szakiskola és a szak- középiskola — tartalmát. Ezt szolgálja az a közelmúltban megjelent oktatási miniszteri ren­delkezés, amely módosítja az egészségügyi szakközépiskola óra­tervét és tantervét. Az első, má­sodik és harmadik osztályosok­nak már szeptembertől életbe lépett az új óraterv es tan terv, a IV. osztályban pedig az 1#77 -—78. tanévtől vezetik be. Az új tanterv érintetlenül hagyja a köz­ismereti és a szakmai előkészítő tantárgyak tananyagát, most a szakmai tanterv változott, illetve változik meg. Általában mélyebb ismereteket kapnak a tanulók azokból a tudományokból, ame­lyek — megfelelő szinten törté­nő — alkalmazása ma már nél­külözhetetlen az asszisztensi, va­lamint az ápolónői munkakörben. Az idei tanévben például már valamennyi osztályban tanulnak ápolástant; korábban ezzel a tan­tárggyal csupán a harmadikosok és negyedikesek ismerkedtek. Nőtt a szülészet-nőgyógyászat, valamint a belgyógyászat-alkalmazott gyógyszertan óraszáma, s a har­madikosok a korábbi heti 10 óra helyett 11 órát töltenek kórhá­zi szakmai gyakorlaton. Üj tan­tárgyat vezettek be a negyedi­keseknek kis klinikai szakisme­retek címmel. A második osztály­ban az eddigi négy óra helyett hetente öt órában tanítanak ana­tómiát, s ezzel mintegy későbbi szakirányú továbbtanulásukhoz kapnak a tanulók erősebb ala­pokat. NÖGRÁD - 1976- október 23., szombat meritumok a kulturális mun­ka egyik alapvető feladata­ként fogalmazták meg a munkásművelődés fejleszté­sét. Ezen belül külön is szo- lottak a bejáró dolgozók mű­velődésének fokozott segíté­séről, mindenekelőtt az ipa­rilag fejlett városokban, te­lepüléseken. Közismert, hogy megyénk termelőüzemei mun­kaerő-szükségletük igen je­lentős részét a vidéki von­záskörzetekből elégítik ki. Nem közömbös tehát szá­mukra, hogy .a bejáró dolgo­zók művelődése hogyan ' ala­kul. A megye több iparilag fej­lett településén külön prog­ramok is készültek a bejá­rók művelődésének segíté­sére. Salgótarjánban 1973-ban, Balassagyarmatom. 1975-ben készült el ez a feladatterv, s rendelkezik ilyennel Pásztó is. A feladat fontosságára te­kintettel, a megyei közműve­lődési bizottság legutóbbi salgótarjáni ülésén Salgótar­ján és Balassagyarmat váro­sok tanácsainak képviselői adtak számot a bejáró mun­kások művelődésének elő­mozdítására készített fel- adattervek végrehajtásáról. A jelenlevők a két anyagot együttesen vitatták meg. A vita összegezéseként. jegyez­zük meg: a bizottság megál­lapította, hogy megyénkben elindult egy pozitív szemlé­letváltozás, ez azonban még korántsem teljes minden te­rületen. Főként a felnőttok­tatásban (elsősorban a dol­gozók általános iskoláira gon­dolunk) és az ismeretterjesz­tésben van jelentősebb elő­relépés. Bizonyos fejlődés mérhető az olvasási kultúra növekedésében is. E helyen is szükséges azon­ban megjegyezni, hogy bár a munkásművelődés és a be­járó dolgozók művelődése szervesen összetartozik, a ket­tő nem választható szét egy­mástól, mégis szükség van a differenciálásra. Az ülésen számos javaslat is született ennek szellemében, s a fel­adattervek áttekintése után ban is.) Az sor kerül azok kiegészítésére, idén indult jegyezzük meg, hogy a taná­csok ’ és az üzemek kapcsola­tát a bejáró munkások mű­velődésének segítése érdeké­ben is tovább kell szélesíte­ni, gazdagítani a konkrét cselekvési programok jegyé­ben. A városok és a járáísok kapcsolatán túl, a községek számára is tovább kell kez­deményezni. S, természetesen, szükségesnek látszik a szo­cialista brigádokkal való fog­lalkozás fokozása. EZEK UTÄN LASSÚK, MI TÖRTÉNT eddig Salgótar­jánban a bejáró dolgozókkal való foglalkozás tekintetében. Nem vállalkozhatunk a rész­letes elemzésre, csupán né­hány fontosabb eredményről adunk számot azzal, hogy a jövőben ennél még többre lesz szükség. A salgótarjáni járás kilenc községében a községi taná­csok vb-ülésen vitatták meg a bejáró munkások helyze­tét, különös tekintettel mű­velődésük, életmódjuk ala­kulására. Így Cereden, So­moskőújfalun, Karancslapuj- tőn, Kisterenyén, Nagybá- tonyban, Kazáron stb. Két helyen, Kisterenyén és Nagy- bátonyban tanácsülésen is foglalkoztak a témával. a Vízműnél, az Írószer Szö­vetkezetnél stb. Mindennek következményeként erőtelje­sebbé vált az üzemi ismeret- terjesztés hatása. Különö­sen az önálló TIT-alapszer- vezetek tevékenysége Je­lenthet még további gazda­godást a jövőben. Van előrelépés a lakóhe­lyen nyújtott művelődési szol­gáltatásokban is. A salgótar­jáni József Attila megyei Művelődési Központ 1975-ben 34 kiállítást és 54 műsoros estet „vitt ki” a megyébe, ebből 19 tárlatot, 24 műsoros estet a salgótarjáni járásba. A vidéki szolgáltatási for­mák között említjük meg az úgynevezett művelődési na­pokat, amelyeket több köz­ségben rendeztek meg. Ügy tűnik, a jövőben ezek foko­zott előkészítése mindinkább nélkülözhetetlenné válik, hiszen pusztán önmagában ez az új forma sem lehet igazán eredményes, a meg­felelő előkészítés, szervezés nélkül. A VAROS NAGY IPARI ÜZEMEI a kohászati üzemek, az öblösüveggyár, a ZIM, a síküveggyár, a Nógrádi Szén­bányák) a bejáró munkások művelődésének segítésében A feladatterv végrehajtását szintén több kezdeményezést három egymást kiegészítő te­rületen tartották mindenek­előtt szükségesnek. Egyrészt az üzemen belüli művelődés lehetőségeinek további gaz­dagításában, továbbá az ur­tettek. Ezek között szerepel például műsorok rendezése is az adott községekben. Továb­bá az üzemek közül elsőként 1974-ben a kohászati üzemek egy kommunista műszak tér­bán izáció életmódalakító melésii értékének egy részét közvetett hatásainak erősíté- a bejárók községeibe juttat" Másrészt pedig a la- ták el, hogy ebből a helyi seben. kóhelyen, az adott községben művelődési feltételeket javít­nyújtott művelődési szolgál­tatások bővítésében. Az üzemen belüli kulturá­lódási lehetőségek tekinteté­ben egyében túl eredmény­nek számít, hogy az üzemi ismeretterjesztés fejlesztése­ként két nagyüzemben, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben és a7. öblösüveggyár­ban önálló TIT-alapszervezet megoldásra a alakult, s ez folyamatban vaR formák van a Lampart ZIM salgótar­jáni gyárában is. (Ezen alap­szervezetek tevékenysége megmutatkozik a munkás kulturális hetek programi á- ismeretterjesztés sák. A községek tanácselnökeit meghívták gyárlátogatásra, s ez alkalommal megbeszél­ték az anyagi támogatás leg­célszerűbb felhasználását. Természetesen, nem tőre* kedtünk teljességre. Jegyez­zük meg továbbá azt is, hogy az eredményeken túl még számos gond, kérdés vár jövőben. A be- gazdagításával, új formák meghonosításával további eredmények szüle­tését várjuk. T. E. (Következik: A differenciál- meg a Vegyép- tabb cselekvési programért). A szakáll megelevenedett Megtelt sok csillogással. Az­tán patakárkok támadtak ben­ne, bővizű árkok. Melle zihált, tüdeje mintha kiszakadni akarna. A lány borzadva nézte, bor­zadva, elfúlva mondta: mintha az idő azóta el sem mozdult volna... És miért ne lehetne, hogy számára így van?! Hogy az idő néki meg­állt. .. az évszakok forognak csak körbe-körbe, egy hely­ben. Egy óra eltö^üt odabenn a lélekben, melyet végzetes 82. — Tudom, tudom, az egy másik országban volt — vá­gott közbe Anyicska, az izga­lomtól reszketve. Szédülést érzett. Az apró jelekből ösz- szeálló sejtés már-már bizo­nyosságként ágaskodott benne. Lehetetlen, lehetetlen — fogta vissza önmagát, mert egy ponton mégiscsak elakadt... És egyáltalán, olyan régen él­ne magában az érdőn? Tudna így beszélni, egy-egy szót ke­resve csak? De hiszen eddig nem is igen beszélt. Csak most, most eredt el így a szava. Mi­lyen furcsa is... Vagy tán er­re az emlékére megmaradtak a szavai? Magányában ki tudja, hányszor elmondotta magának, ha csak hangtalan mozgó száj­jal. .. S egyszerre biztos volt a lány, hogy így van. És nem­csak hogy így, de másként nem is lehet. És tán napi más neve van, mint a mosta­ni időnek.., Tudja-e csak­ugyan a mostani idő nevét? Es hogy most nem ugyanúgy van a világban, mint akkor volt?... Miért ne hihetné az ellenkezőjét: hogy minden úgy van! És miért hinne mást... ha ő, Anyicska az el­ső ember, akivel azóta be­szélt? Ki választotta szét számára az időket itt a rengetegben?.., Szédült a lány, és azt mond­ta : „Ha minden igaz.. És igaz volt. A sejtés — mely több volt már annál — egy perc múlva bizonyosság­gá lett. Az ember küszködve keres­te a szavakat, míg halk patto­gással feslett, nyiladozott előt­te a tüzes fa, sötétvörösen ró- zsállott, kihunyóban. — Nem láttam többet, ! nagy ház, Anyácska, fenyő, fenyő, fenyő... Apám lakott velem — De hiszen ott mindenki ütések értek még zsengén, el­meghalt!... Ott mindenkit törött örökre, s nem méri töb­imádsága, kínja, rögeszméje az itten, nem messze, túlsó emlék megidézése, mely — ha igaz a sejtése — tovább még borzalmasabb... És akkor ért­hető a többi is és minden. És itt elijedve megtorpant. — Ugye, akkor volt a nagy háború? — szegezte a férfinak a kérdést mohón. S hogy a férfi idegenül rá­nézett, hozzátette: — Én még nem is éltem ak­kor. S magában azt kérdezte: „Mit nem ért? Lehet, hogy a nagy háborút?” Ha minden igaz, ez se lehe­tetlen. Honnan is tudhatná, mi a neve annak az időnek az emberek kozott, amikor még gyermek volt? És hogy annak hegy... Ott nagy rét.. — A Kakukk-rét — rebegte a lány, de a férfi nem hede­rített rá. — Virág, virág, virág... Kör­be erdő... — A lengyel tanya volt az... a Lengyel-erdő... — szólott elfúlva a lány, s hangja úgy remegett, mint a túlfeszített húr, és nyakának izmai is úgy remegtek. A férfi nem hallotta, ré- vülten a tűzbe meredt. Szavai, mint monoton loccsanások, hulltak a hunyorgó parázsra, mintha kioltani akarnák. — Anyácska kaptam szép asszony, jó asszony... Kicsi megöltek, A lány így tudta az elbeszé­lésekből. Mindenki így tudta. Mert tudta mindenki, ha nem is volt napi beszéd a nép közt, miként a háború se volt az. Nem nyúlt kasza a fűhöz, ami benőtte a Lengyel-tanyát. Nem nyúlt kasza a fűhöz, ami be­nőtte a háborút. Mindenkit megöltek ott — tudta a lány, s ezt mindenki így tudta. E tudat állt útjában a bizonyosságnak. S a férfi magatépő, kiálto­zó zokogása most elseperte: — Én, csak én!... Földön bujdos!... Futok, futok... Hall gatom, jönnek.. kést!... Eltkarta szemét. Remegő karja közt himbált a feje. Ki­szakad mindjárt tövestül, ön­kívületében. Hörögve ömlött a szava, mint a vér: — Jaj, mit én láttam... Vé­rük láttam... anyácska láttam, kicsi testvérek láttam... Apám akasztottak ágra* jaj, jaj... Azok idegen katonák bosszul­tak őt... Kést szúrni, jaj, ne­kem akarta. Ablak ott volt, én ugortam... Nem tudom az­tán, csend, csend... Jaj, jön­nek... jönnek ott!... Kés!... Kés!... Kék vacogás verte ki szája cserepét, puha szakállára hab torlódott. A lány tágra meredt szem­mel nézte, moccanni képtelen. Ólom a karján, lábán, ólom a szívén, ólomprés. Ez iszo­nyat. Képtelen iszonyat!. .. Hi­szen ez a férfi, ez az elvadult emberi lény olyan eleven kín­nal vergődik az egykori bor­bé az időt... S a lélek súlyo­san beteg; mint a villámsúi- tott, kettőbe hasadt fa — túl­élte, de örök nyomorék; az akkor belétörött rémületet hordja, viseli, míg él. Mint rokkantságát akárhány áldo­zata a háborúnak. Beleőrült — mondják ilyen­kor az emberek. Beleőrült — suttogta a lány elborzadva, s összerakta mind­azt, amiről csak hallomása volt, s amit maga tapasztalt: mint űzött vad, bújik, me­nekül; mint különös ámokfu- tó. Előlük, a késeik elől... S húsz év telt el közben. S ha Látom nekik meglát egy embert, megpillant egy kést... Érti most már, érti! Ö, bon- zalom, ez a rögeszméje.., Rémület és szánakozás volt a lány tekintetében egyszerre. S a férfi remegése, fogainak vacogása lassan csendesedett, az idegek lassú fáradása kö­vetkezett; az időközi józanság pihenője. S az ember képes volt nyu­godt, többé-kevésbé összefüg­gő magyarázato'kra, melyek megvilágítottak egyet-mást. A katonai ruhadarabok szárma­zását például, s a takaróét (monogramját — tudta már a lány — a lakatlan romépület kapuja fölött látta); mind apai hagyaték, s az erdei kunyhó­ból valók, mely az erdőbirtok mélyén az apának menedéke volt, ha maga akart lenni, s hol a fiú az első éjszakáit át­vacogta. Ilyenek is kikereked­tek az ember töredezett sza­vából. testvérek, játszottunk réten.,, zalom rémületverítékében, (FolytaljukJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents