Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-23 / 251. szám

Továbbra is feszült a libanoni helyzet Az olasz testvérpárt küldöttségének látogatása Továbbra Is feszült a hely­zet Libanon déli részén, ahol Izrael az imperialista körök aktív támogatásával nyílt in­tervenciót hajt végre. Az iz­raeli csapatok nehéztüzérség, és 60 páncélos támogatásával elfoglalták a dél-libanoni Ja- run települést. Ezt követően Bint Dzsebeil ellen indítottak támadást és figyelmeztették a lakosságot, hogy ellenállás esetén lerombolják a falut. A haladó lapok hangsúlyozzák, hogy Tel Aviv a dél-libanoni intervencióval a legújabb tűzszüneti megállapodást akarja aláásni — emlékeztet rá a Pravda pénteki számá­ban Konsztantyin Gejvandov, a lap bejrúti tudósítója. Egyes megfigyelők — foly­tatódik a cikk — attól tarta­nak, hogy az új tűzszüneti megállapodás is elődei sorsá­ra juthat, mivel az arabközi erők — amelyek a tűzszünet betartását hivatottak ellen­Lázár György Fefér megyében Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke két­napos látogatást tett Fejér megyében. Az első napon, csü­törtökön Székesfehérvár életé­vel ismerkedett. Megtekintette a Székesfehérvári Könnyűfém­müvet. A látogatás második napján, pénteken Lázár György —a megye vezetőinek társaságá­ban — a székesfehérvári Vi­deoton gyárat kereste fel. Útjának következő állomása a Dunai Vasmű volt. A kétnapos látogatás a be­fejezés előtt álló dunaújvárosi hullámpapírgyár megtekinté­sével zárult. Pénteken délután megkezdődött Csehszlovákiában az álta­lános választás. Képünkön' Gustáv Husák, a CSKP főtitká­ra, az államtanács elnöke és felesége szavaz. őrizni — lényegében még nem alakultak ki véglegesen, s politikai és katonai vezeté­sük Kairó kezébe került. Biz­tató tényről számolt be vi­szont az An Nahar és az Asz Szafir: Szárkisz libanoni elnök saját apparátust hozott létre a tűzszüneti megállapo­dás betartásának ellenőrzésé­re, és ennek tagjai állandó kapcsolatot tartanak fenn a palesztin ellenállás és a jobb­oldali pártok vezetőivel­„Céltalan kísérlet" A zimbabwei népi hadse­reg (ZIPA) London ban ki­adott nyilatkozatában telje­sen céltalan kísérletként el­utasítja a genfi értekezletet és hangsúlyozza, hogy a zimbabwei nép számára az egyetlen elfogadható meg­oldás a többségi uralom ha­ladéktalan és minden felté­tel nélküli megteremtése. A nyilatkozatot Claudette Mon- tedro, a ZIPA főparancsnoká­nak, Rex Nhongónak a sze­mélyes megbízottja tette, aki segélyküldemények gyűj­tésére érkezett Londonba. A ZIPA nyilatkozata teljes egészében visszautasítja Kis­singer javaslatait és kilátás­talannak nevezi a genfi kon­ferenciát, azt is közli azon­ban, hogy a ZIPA nem áll útjába azoknak az erőknek, amelyek részt akarnak ven­ni rajta. hazánkban A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására október 15— 22-e között hazánkban tar­tózkodott az Olasz Kommu­nista Párt pártmunkáskül­döttsége, Ariemma Igino, az OKP Központi Bizottsága tagjának, a piemonti tartomá­nyi pártbizottság titkársága tagjának vezetésével. A küldöttséget fogadta Pul- lai Árpád, a Központi Bi­zottság titkára. Az olasz ven­dégek megbeszélést folytattak Jakab Sándorral, az MSZMP Központi Bizottságának tagjá­val, a KB párt- és tömeg- szervezetek osztályának veze­tőjével, és dr. Berecz János­sal, a KB külügyi osztályá­nak vezetőjével. Tanulmányújának befe­jeztével az olasz küldöttség pénteken elutazott Budapest­ről. Kosziéin — Jaroszewicz találkozó Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke pénteken Moszkvában találkozott Pjotr Jaroszewicz-csel, a LEMP KB Politkai Bizottságának tagjá- vel, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnökével, aki rövid látogatásra érkezett a szovjet fővárosba. A megbeszélésen áttekintet­ték a Szovjetunió és Lengyel- ország közötti sokoldalú kap­csolatok további fejlesztésével és erősítésével összefüggő kér­déseket. A portugál jobboldal aknamunkája A portugál hadsereg fiatal tisztjeinek különböző követe­léseit a jobboldal sugalmazza — jelentette ki újságírók előtt csütörtökön Vasco Lourenco tábornok, a lisszaboni katonai körzet parancsnoka. Lourenco azt követően nyi­latkozott a hadseregben már huzamosabb ideje zajló vi­tákról, hogy tudomására ju­tott: a hadsereg mintegy 50 tisztje csütörtökön, illegális találkozót tartott. A tábornok hangsúlyozta: hogy az ügyet „a katonai fe­gyelemnek megfelelően vizs­gálják ki.” Az O Diario című lissza­boni napilap csütörtöki szá­mában részleteket közölt Oc­tavio Patónak, a Portugál Kommunista Párt PB tagjá­nak, a KB titkárának, a nem­zetgyűlésben : elhangzott fel­szólalásából. Az országban uralkodó je­lenlegi helyzet világosan mu­tatja, hogy politikai enged­ményekkel lehetetlen feltar­tóztatni a jobboldali erők támadását. Az ilyen enged­mények újabb felforgató ak­ciókra és újabb követelések támasztására ösztönzik a reakciót — hangoztatta a kommunista vezető. Majd így folytatta: a reakció célja je­lenleg egy jobboldali kor­mány létrehozása, de leg­alábbis az, hogy a fennálló nehézségeket alkotmányel­lenes módon oldják meg. A reakció a demokratikus erők kompromittálására törekszik. Meg akarja bontani a fegyve­res erőket, a forradalmi taná­csot, azon mesterkedik, hogy az április 25-i forradalom programjához hű katonák kö­zött ellentétet szítson. (MTI) Közeleg az amerikai elnökválasztás Foggal és körömmel „Vége a »kedves fickó« pó­zának” — tartja az amerikai mondás az olyan esetekre, ami­kor a mosollyal már semmire sem lehet menni; ilyenkor jön­nek a „mélyütések”, a wes- ternfilm cowboya maga is át­veszi a rablók módszereit, a rendőr a gengszterét, és a po­litikus — megsértődik. Az első Carter—Ford tévévitán a felettébb udvarias elnökjelöl­tek inkább monologizáltak, mint szópárbajt vívtak. A má­sodikon a demokrata jelölt — Fordot hallgatván — megen­gedett maganak gúnyos fin­torokat és kölcsönösen kelle­metlenkedtek egymásnak. Mi­vel az elnök belesétált rá­adásul egy politikai csapdába is, a kedélyek alaposan fel- borzolódtak az október 22-i harmadik tévévita előtt. Illem a sutban A két alelnökjelölt, Dole re­publikánus és Mondale de­mokrata szenátor 15-i vitriolos hangú külön tévécsatája is fokozta a feszültséget, amely értelemszerűen amúgyis nö­vekedik, hiszen már csak né­hány nap van hátra a válasz­tások napjáig. A US Newsand World Report ezért jelenthette legfrissebb számában, hogy mindkét fél sutba dobta az illemet, az elnökjelöltek har­madik — és ráadásul „bármi témát” érintő — kamerák előtti vitájában „foggal és kö­römmel esik majd egymásnak” Carter és Ford... Persze a külvilág eddig is aggódva tapasztalta, hogy az amerikai választási harcban ismét semmibe veszik a dip­lomáciai illemet. A minap a moszkvai Pravda kénytelen volt állást foglalni: továbbra sem egyik vagy másik jelölt mellett, hanem mindkettőt fi­gyelmeztetve a szélsőséges megnyilatkozások tarthatat­lanságára. Az amerikai meg­figyelők nem győzik magya- rázgatni a külföldnek, hogy mindez csak november má­sodikéig tart, az utóbbiak él­nek a gyanúperrel, hátha ma­radandó sebeket kap a világ- politika ettől a „vagyok olyan legény, mint te...” stílusú vá­lasztási kampánytól. Amint előre sejthető volt, a szavazás napjának köze­1 ledtével a hátrányban levő je­lölt „mindent” megpróbál. Sok érdemi politikai különbség azonban köztük nem lévén — mindketten az „erős vezető” nimbuszát szeretnék maguk­nak kisajátítani, rásütvén a másikra a csé’lcsap és a gyen­ge kezű bélyegét. Kínos fordulatok Az idei amerikai választási harcban, (amely már február óta tart) számos kínos fordu­lat, meglepetés érte a politi­kusokat: az elnökjelöltség megszerzéséért folyó, majd az azt követő küzdelemben mindig úgy tett szert vezetés­re az egyik, hogy valamelyik akadályban elbotlott a másik. Augusztus végén Carter biztos győztesnek tűnt, majd kije­lentései (a Playboynak adott kínos interjúja) miatt előnye gyorsan fogyni- kezdett, és Ford „feljött”. Ám ez a fel­zárkózás is megtorpant: az elnök korábbi pénzügyeinek utólagos vizsgálatai, a mező­gazdasági miniszter csúnya, né­gerellenes kiszólása (és le­mondása), majd Ford „bakija” a tévévitában újfent módosí­totta az állást. Azóta Fordot tisztázták a pénzügyeiben, de neki is, Carternak is akad újabb meg újabb buktató az útjában. Jellemző persze az egész küzdelem színvonalára, avagy inkább színvonaltalanságára, hogy ekkora szerepet kaphat­nak huszadrangú kiszólások, nyelvbotlások, a magánélet csip-csup ügyei. Még a világ sorskérdéseiről lezajlott politi­kai vitában is számított, „ki bakizik többet?”, s nem nyílt mód a leendő elnök várható vonalának felmérésére. Az ingadozók kegyeiért Dehát mindkét oldalon úgy számolnak: a már biztosított szavazókhoz meg kell nyerni az ingadozókat, akik „közé­pen” vannak és nézeteik is vegyesek. S mivel a sok egy­kori politikai és — még ma sem szűnt — gazdasági baj miatt az amerikaiak milliói kedélytelenül, hangulatukat gyakran változtatva szemlélik a két párt és jelöltjei vetélke­dését, görcsös félelemben pró­bálnak megélni a politikusok a másik hibáiból. Avar János 2 NÓGRAD- 1976. október 23., szombat Szovjet technológiai csere Gleb Szpiridomov, az APN h írmagyar ázó j a. kommentár- jában azzal foglalkozik, hogy valahányszor a Szovjetunió technológiai eljárásokat vá­sárol kapitalista országoktól, a nyugati sajtó mindig nagy hűhót csap. És azt állítja, hogy a Szovjetunió a nyugat segítsége nélkül képtelen len­ne megoldani a jelenlegi ti­zedik ötéves tervének meg­valósítása során felmerülő problémákat. A nyugati sajtó ugyanak­kor elhallgajta a tényeket, meg sem említi például azt, hogy a Szovjetunió az elmúlt 15 évben két­szer annyi szovjet szaba­dalmat értékesített az Egye­sült Államokban, mint amennyit onnan vásárolt. „Tévednek, akik azt hi­szik, hogy a gazdasági és a tudományos cserére a Szov­jetuniónak nagyobb szüksé­ge van, mint más országok­nak. A Szovjetunió tőkésor­szágokból származó import­ja a társadalmi össztermékek mindössze 1,5 százaléka és ily módon nyilvánvalóan nem döntő jelentőségű a szovjet gazdaság fejlődése szem­pontjából.” Az APN hírmagyarázója a továbbiakban hangsúlyoz­ta: A Szovjetunió, amely ha­talmas műszaki-tudományos potenciállal rendelkezik és képes bármilyen műszaki­tudományos jellegű feladat megoldására, más államok­hoz hasonlóan arra törekszik. hogy éljen a nemzetközi munkamegosztás előnyeivel további lehetőségek kihasz­nálására a gazdasági felada­tok megoldásához, időnye­rés céljából, a termelés ha­tékonyságának emelése és a műszaki-tudományos ha­ladás meggyorsítása érde­kében. Természetesen a Szovjet­unió a legszélesebb körű gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos kapcsolatokat a KGST- országokkal alakította ki; az utóbbi években azonban jelentősen fejlődtek ilyen iráhyú kapcsolatai a kapi­talista országokkal is. Miközben egyre több gé­pet és más terméket vásárol nyugaton, a Szovjetunió fo­kozatosan átalakítja export­szerkezetét, arra törekszik, hogy kivitelében növeked­jék a késztermékek részará­nya. Tehát a Szovjetunió tech­nológiai cseréje és egész kül­kereskedelme egyre nagyobb méreteket ölt és minőségi- ' leg új alapra kerül — vonja le a • következtetést a kom­mentátor és hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió ebben nemcsak gazdasági előnyt lát saját maga és partnerei számára, hanem fontos té­nyezőnek is tartja a jószom­szédi kapcsolatok erősítésé­ben, az enyhülési folyamat konkrét realizálásában. ami teljes mértékben megfelel az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záródó^ kumentúrna szellemének és betűjének. Választá-i harc Ford és Carter fej fej mellet az esélyekben Az amerikai elnökválasz­tás hajrájában a közvéle­mény-kutatási adatok arról tanúskodnak, hogy a demok­rata párti elnökjelölt Garter és Ford elnök között nem egészen két hét múlva szo­ros küzdelemben dől el majd a harc a Fehér Ház birtoká­ért. A Harris-intézet és a Gal- lup-iroda egyöntetűen azt közölte, hogy elnökválasz­tások előtt ilyen fokú bi­zonytalanságot még nem tapasztaltak. Közülük az egyik arról vélt tudni, hogy az amerikai szavazók akár 15 százaléka is csak az utol­só pillanatban dönti el, Car- terre, vagy Fordra adja-e a voksát. Á közvéleményszon­dák egyébként Carter kisebb arányú, három-kilenc „pon­tos” vezetését tételezik fel. Csütörtökön este mindkét jelölt New Yorkban egy ban­ketten tűnt fel, ahol egy­mást próbálta túlcsillogni a másik rovására gyártott szel­lemeskedésekkel. Pénteken újabb televíziós vita következett —, ezúttal egy virginiai egyetemen —, Garter és Ford között, s a szervezők vegyes témákról be­széltették a demokraták, illet­ve a republikánusok vezető­jét. A vita egy másik frontján tovább tisztázódott, hogy, há a demokrata Garter kerül a legfőbb végrehajtó szerep­körébe, akkor meneszti a tervszerű visszavonulását egyébként is előkészítő Kis- singert. Egy amerikai folyó­iratban írt cikkében Jimmy Carter megint kinyilvánítót-1 ta, hogy a külpolitikai doni déseknek Kissinger külügy­miniszter kezében történt koncentrálásával a közép­szintű külügyi vezetők tehe­tetlennek érezték magukat és elidegenedtek feladatuktól. „Ha valaki gyakorlatilag el­szakad az általa vezetett hi­vatali gépezettől, és ingázó diplomáciát művel, ezzel ta­gadhatatlanul drámai pilla­natok keletkezhetnek, vi­szont így nem lehet egy kor­mányt vezetni” — fejtegette Carter. ’ Ugyanebben a lapban Ford elnök szükségesnek tartotta leszögezni, hogy megválasz­tása esetén az Egyesült Ál­lamok a NATO további erő­sítésén munkálkodik majd,’ és Carter véleményével el­lentétben diplomáciailag és morálisan vezetni kívánja a nyugati világot. Amerika másik külpolitikai prioritá­sának Ford a Nyugaf-Euró- pával s Japánnal fenntartott szoros „partneri” viszonyt jelölte meg. 1"tiBiSet®555©!« sa „TSTilficaStt uőros” folcsi ©lölt Megbízható becslések sze­rint pénteken is legkevesebb annyi kínai vonult el a „Til­tott város” falai előtt, mint csütörtökön, a Csiang Csing- csoport bukása alkalmából rendezett tömegíelvonulás első napján. Ilyenformán valószínű, hogy a több mint hatmilliós főváros lakosainak majdnem a fele nyilvánította ki örö­mét és megelégedettségét, afölött, hogy a párt- és ál­lami hatalmat kisajátítani akaró „pártellenes összees­küvő csoport” — Wang Hung- ven, Csang Csun-csiao, Csi­ang Csing, Jao Ven-jüan — lelepleződött, elbukott. A pénteki menetelés sem volt színtelenebb, mint a csü­törtöki: harsogtak az indulók, robbantak a petárdák és elé­gedett arcok szemlélték aa „összeesküvőket” ábrázoló, gúnyos karikatúrákat. A kü­lönbség legfeljebb annyi volt, hogy pénteken a szó szoros értelmében a „tömegek” vo­nultak, míg előző nap a köz­ponti intézmények és a figye­lem előterében álló gyárak, létesítmények, szervek vezetői és dolgozói. X Péntek reggel a pekingi rá­dió beolvasta az Űj Kína hír- ügynökségnek az előző napi eseményekről kiadott jelenté­sét, amely Hua Kuo-fenget el­ső ízben említette a Kínai KP elnökének és néven nevez­te az „összeesküvőket”, Vang Hung-vent, Csang Csun-csiaot Csiang Csinget és Jao Ven- jüant.

Next

/
Thumbnails
Contents