Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-16 / 245. szám
Világ proletárjai, egyesületek! AZ 'MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCSLAPJA XXXII. ÉVF. 245. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1976. OKTOBER 16., SZOMBAT Befejezte munkáját as országgyűlés Elfogadták a közművelődésről és a választásokról szóló törvényt Pénteken délelőtt a közművelődési törvényjavaslat fölötti vitával folytatta munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka. A tanácskozáson résizt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Készt vettek az ülésen az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban foglalt helyet a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az első felszólaló Gyur- kó László volt. Többen kértek még szót majd Pozsgay Imre kulturális miniszter válaszolt a vitában elhangzottakra. Pozsgay Imre válasza — A vita i legfőbb tapasztalata, hogy a törvény előkészítésében közreműködött állami és társadalmi szervek, mozgalmak és szervezetek jól érzékelték társadalmunk hangulatát, szükségleteit, és igényeit; a képviselők felszólalásai ugyanazokat a törekvéseket fejezték ki, amelyeket az előkészítők igyekeztek érvényesíteni. Megígérhetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy a Kulturális Minisztérium a közművelődési törvény meg- valositasaban ráháruló felelősséget és feladatokat vállalja — együttműködésben mindazokkal, akik szintén részesei kívánnak lenni ennek a munkának. A miniszter ezután emlékeztetett arra: a vita során Úszta Gyula indítványozta, hogy a törvényben kapjon nagyobb nyomatéked az ifjúság hazafias és internacionalista nevelésének jelentősége. (A képviselő javasolta, hogy a törvény szövegébe kerüljön be: a Magyar Népköztársaság ösztönzi és támogatja a szocialista hazafiság erősítését szolgáló kulturális értékek, népi, nemzeti hagyományok ápolását és terjesztését.) — A Kulturális Minisztérium egyetért a javaslattal — mondta Pozsgay Imre —, s támogatja, hogy kiegészítésként ez kerüljön be a törvénybe. — Amikor nemzeti értékeink megbecsülésére törekszünk, eszünkbe jutnak Marx szavai, hogy a szerencsés nemzetek kacagva búcsúznak történelmük tragikus pillanataitól- Ügy látszik, mi még sérülékenyek vagyunk, nekünk roppant keserves volt történelmünk — nem engedhetjük meg magunknak, hogy kacagva búcsúzzunk történelmünk keserű tanulságaitól. Meggyőződésem, hogy akkor vagyunk igazán hűek haladó hagyományainkhoz, ha kritikailag értékeljük és elhatároljuk, mi az, amit vállalunk, mi az, amit kiutasítunk történelmi hagyományainkból. Ez is hozzátartozik a szocialista hazafiassághoz. , A miniszter a továbbiakban örömmel nyugtázta, hogy a kultúrpolitikai feladatok megoldására, a művelődéspolitikai célok elérésére a párt-, állami és társadalmi szervezetek közös szándékkal szövetkeztek. Azt hiszem, nincs, szó valamiféle különleges munkamegosztásról — folytatta. A helyi és a központi szerveknek együtt kell működniük, s amikor akár a műsorpolitika, akár a művészeti, közművelődési teljesítmények miatt jogos kritikai észrevételek hangzanak el, a központban csakúgy, mint az adott területen dolgozóknak, közös felelősséget kell érezniük. Kitért Pozsgay Imre arra, hogy a vitában sok szó esett a közművelődés jobbításának anyagi feltételeiről. A kulturális életben nagyon olcsón óriási kincseket lehet felszínre hozni. A kecskeméti Kodály-intézet — amely ma már az egész világ figyelmét felkeltő intézmény —, például mindössze 20 millió forintjába került a minisztériumnak, a megyei tanácsnak és Kecskemét városának. Azaz, talán kevesebbe, mint az a selejt, amely némelyik nagyvállalatunknál keletkezik- Találkozhatunk azonban pazarlással, tékozlással, vannak kihasználatlan kapacitásaink. Ám az is pazarlás, ha például nagy anyagi eszközök felhasználásával kulturális létesítményeket, művelődési házakat létesítünk, de nem tudjuk megnyitni, mert pár tízezer forint hiányzik, mondjuk a fűtéshez. — Figyelemmel kell tehát kísérnünk, hogy helyes úton- módon kezdjünk értelmes beruházásokhoz a kulturális életben is. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy óriási jelentőségű az „emberi beruházás”, ha képzetlen, hozzá nem értő emberek végzik a kulturális feladatokat, alighanem minden fillér pazarlás, amit befektetünk ebbe az ágazatba. Ha azonban hozzáértő, hivatástudattal dolgozó emberek munkálkodnak feladataink megoldásán, akkor minden befektetés sokszorosan megtérül. Szólt a miniszter nemzetközi kulturális kapcsolataink .jelentőségéről is. Hangoztatta, hogy hazánk állampolgárainak művelődési szintje, kulturális színvonalának emelkedése nagymértékben függ e kapcsolatoktól. — Azt az elvet valljuk — s ezt a XI. kongresszus is megfogalmazta —, hogy hazánk kaput nyit minden humanista érték előtt, a nemzetközi kultúra terméséből azonban elsősorban a szocialista értékeket fogadjuk be. Nem a földrajzi, geográfiai viszonyok döntik el, hogy milyen kulturális termékeket forgalmazunk, hanem e termékek valódi, belső kulturális értékei — hangsúlyoztaDolgozó népünkkel együtt kell kulturális feladatainkat teljesíteni. Brecht szavaival élve: a népet nem lehet leváltani. Jelenlegi viszonyaink között akarunk tehát értelmes, a törvényben is megfogalmazott, s az országgyűlés által is Telkesen támogatott kulturális politikát folytatni — fejezte be a képviselők nagy tapsa közben válaszát Pozsgay Imre. Ezt követően az országgyűlés a törvénytervezetet a kulturális. valamint a jogi. igazgatási és igazságügyi bizottság, továbbá Úszta Gyula módosító javaslataival részleteiben egyhangúlag elfogadta. A napirendnek megfelelően ezután a tanácstagok választásáról szóló törvény- javaslat tárgyalása következett. A törvényjavaslathoz —, amelyet a képviselők írásban kézhez kaptak — dr. Korom Mihály igazságügyminiszter fűzött szóbeli kiegészítést. lír. Korom Mihály előterjesztése a tanácsi választások módosításáról Országgyűlésünk 1975. áprilisában alkotta meg azt a törvényt, amely a népképviseleti testületek — az ország- gyűlés és a tanácsok — tagjainak öt évre szóló választásáról rendelkezett. A tanácstagok öt évre történő választásának hatályba léptetését az 1975. I. törvényünk külön törvényre bízta. Már akkor felmerült az az igény, hogy a jövőben az országgyűlési képviselőket és a tanácsok tagjait ismét egyidő- ben válasszuk. Ennek az igénynek az a valós alapja, hogy helyesnek látszik a tanácsok megbízatásának időtartamát is összhangba hozni ötéves terveink időszakaival. Ezzel is aláhúzzuk az országos és a helyi politika szerves kapcsolatát. Mint ismeretes, az 1973-ban megválasztott tanácsok tagjainak megbízatása 1977. áprilisában jár le. Most van itt az ideje tehát, hogy törvényhozó testületünk döntést hozzon az ezzel összefüggő fontos közjogi kérdésekről. A tanácsok ötévi időtartamra való választásának, valamint az országgyűlési es tanácsi választások egyidejű megtartásának államjogi szabályozásánál két lehetőség között választhatunk. Vagy úgy rendelkezik az országgyűlés, hogy 1977-ben a tanácsok tagjait 3 évi időtartamra válasszák meg, vagy az ország- gyűlés — alkotmányos jogkörében eljárva, — meghosszabbítja a tanácsok tagjainak megbízatását az 1980. évi általános választásokig. A kormány a második meg;- oldás elfogadását javasolja a tisztelt országgyűlésnek. Ennek főbb indokai a következők: A tanácsok ez év első felében fogadták el az V. ötéves tervüket. A tervek sikeres teljesítésének irányítása, szervezése és ellenőrzése jobban biztosított, ha azt a jóváhagyó testületek látják el. Az 1973. évi tanácsválasztások során jelentős számban kerültek új tanácstagok a testületekbe. Ez a körülmény, valamint az időközi választások lehetősége megfelelő biztosítékai annak, hogy a tanácsi munka hatásfoka a hétéves időtartam során is eredményes legyen, és a tanácstagok változatlanul megfeleljenek a választók bizalmának. A választó állampolgárok tevékeny közreműködése és ellenőrzése, a testületekben dolgozók felelősségtudata, valamint a politikai, társadalmi szerveink, különösen a párt és a Hazafias Népfront által nyújtott segítség további fontos záloga annak, hogy a tanácsok tagjai jói eleget tehessenek alkotmányos megbízatásuknak. Tisztelt országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat elfogadása esetén tehát 1977-ben nem lesznek általános tanácsválasztások, hanem arra majd 1980-ban. az országgyűlési képviselőválasztásokkal egyidőben kerül sor. A javaslatot megtárgyalta az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága is és azzal egyetértett. Felhatalmazást kaptam a bizottságtól, hogy a nevükben is kérjem a törvényjavaslat elfogadását. Az a meggyőződésünk, hogy az előterjeszlés elfogadása jó összhangot teremt a politikai és gazdasági feladataink sikeres megoldásában, Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjék elfogadni. A törvényjavaslathoz hozzászóló nem jelentkezett. Az országgyűlés a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Ezután napirend szerint következett dr. Simon Pál, nehézipari miniszter beszámolója a tárca áltál irányított központi fejlesztési programok végrehajtásának jelenlegi helyzetéről és az 1976—80-as évek közötti szakasz fejlesztési céljairól. (Folytatás a 2. oldalon). őszi :geMezőgazdasá|gunk megnövekvő szállítási nyei évről évre erőpróba eié állítják a MÁV-ot. Nógrád megye vasúti közlekedését a mezőgazdasági szállítás főként közvetve érinti: az ország nagyobb mezőgazdas i- gi megyéinek kocsiigény-nö- vekedése jobban leköti a szállítási kapacitást. A salgótarjáni állomásto- nökség külső pályaudvarán főként a nemzetközi tranzitforgalom ingadozása, a fűtési idényben megnövekv ő tüzelőanyag-szállítás, és a város üzemeknek év végi exportszállítása növeli az őszi forgalmai. Míg az év első felében havonta átlagosan 1400 kocsi hagyta el a pályaudvart, szeptemberben csaknem 1600 vagon indult rendeltetési helyére. Ésszerű munkaszervezéssel, jó együttműködésben a szállíttató vállalatokkal. az igényeket 95 százalékosan kielégítették. Havonta legfeljebb 30 kocsi hiányát nem sikerült pótolni. Ez az - országosan is ó eredmény köszönhető a nagyobb szállíttatok és az állo- másfőnökség között kötrt szocialista szerződéseknek cs annak, hogy a Volán folyamatosan átveszi a kisebb forgalmú vállalatok rakodóterületeit, növelve ezzel a vasút és közút közötti rakodási „keresztmetszet*”. A szállítás gazdaságosságát jelentősen növeli az irányvonatok összeállítása. Tizeket a szerelvényeket útjuk közben ! kevesebbszer kell átrendezni, mint hagyományos társaikat, mivel azonos, vagy egy vasúti vonalra eső rendeltetési helyre szállítják az árut. Ezzel a szállítás gyorsul, javul a kocsipark kihasználtsága. Galgóczi András kocsirendező szolnoki irányvonat összekapcsolását végzi. A MÁV és a Volán jó együttműködését komplexbrigád biztosítja. Varga Andrásné raktáros, a MÁV dolgozója, de munkáját egy brigádban végzi a volános Deák Ferenccel, és Szúrna Jánossal. Alig több mint egy éve vezették be a konténeres háztol házig szállítást, de már népszerű a szállíttató vállalatok között. Érthető hiszen a konténerben szállított áru nem igényel külön csomagolást, gyors és biztonságos.
