Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)
1976-09-15 / 218. szám
Megyei filmbemutatók ' „A KELTÁK MŰVÉSZETE”; „Jó reggelt, Nigéria!”; „Súrlódás”; „Égi máglya”; „Az élet bölcsője”; „Munkásábrázolás”; „Főnix”; „Fábarkácsolás”; „Játsszunk istent”. íme, csupán néhány kisfilmcím a legutóbbi három év terméséből. Mihelyt bárkinek végig- íut rajta a pillantása, bizonyára fölösleges bizonygatni néki: a kisfilmek készítőinek érdeklődési köre rendkívül szerteágazó. Történelmi, művészeti és tudományos kérdésekre éppúgy kiterjed, mint a hétköznapok gyakorlati tudnivalóira. A kisfilm témavilágában jól megfér egymással az ezermesterség az atomfizikával, a barkácsolás az élet eredetéről vallott tudományos elméletekkel. Húsz-huszonöt percnyi kisfilm erejéig bármelyik képes, lekötni a még oly kevéssé érdeklődő mozilátogató figyelmét. Egy-egy kisfilmes alkotás iránt persze, nemigen szokás eleve érdeklődni. Amit a mozikban a főműsor előtt vetítenek, az afféle ráadásnak, vagyis inkább előlegnek számít; vagy sikerül fölébresztenie témája iránt a néző kíváncsiságát, vagy nem. Ha igen, akkor megtette a magáét. A kíváncsiság további kielégítése már nem az ő dolga, hanem a közművelődésé. S nincs mit szépíteni rajta: a közművelődés egyelőre nemigen használja ki a kisfilmek érdeklődéskeltő hatását. Mindez több dolog miatt elgondolkoztató. Ä magyar kisfilm tudniillik világszerte elismerést vívott ki magának. Igaz, itthon erről kevesen tudnak; a többi között Nyu- gat-Európában, áz Egyesült Államokban annál inkább. Az ottani filmforgalmazó vállalatok rendszeresen vásárolják a magyar kisfilmeket, s nem egyet közülük egyetemeken, főiskolákon is vetítenek, nemcsak mozikban. Tehát megpróbálják hasznosítani a bennük felhalmozott ismeretanyagot. Csöppet sem eredménytelenül. — Erre vallanak azok a levelek, amelyek külföldről — gyakran messzi kontinensekről — érkeznek, s az udvarias köszönetén kívül többnyire azt kérdik: miről szólnak a készülő kisfilmek. A hasonló jellegű hazai érdeklődés szinte teljesen hiányzik. Azt aligha kell bizonygatni, hogy ennek a közművelődés látja kárát. A kisfilmek hasznosítása fölöttébb ötletszerű. Javarészt csak annyiból áll, hogy egyes ismeretterjesztő előadásokat illusztrálnak velük. Arra példa se igen akad, hogy önálló alkotásoknak tekintve őket, a filmművészet sajátos ágaként ismertessék meg velük a közönséget. Pedig milyen nagyszerű esték kerekednének ki ötletesen összeválogatott kis- filmbemutatókból, akár egy-egy téma köré csoportosítanák őket, akár pedig sokfélesé"- gük vonzerejét használnák ki. Micsoda remek vitákra teremthetne alkalmat vetítésük, ha utána nem sajnálnák az időt a különböző vélemények felszínre segítésére. S az sem volna baj, ha ezek a viták továbbgyűrűznének, s ki-ki könyvek, fo’yóiratok között tallózva, rádió- és tévéműsorokban elhangzottakra figyelve, vagy újabb kisfilmek utáiykutatva igyekezne a maga igazát frissebb érvekkel megtámasztani. (Közbevetőleg: a közművelődés munkásainak többnyire fogalmuk sincs róla, miként tájékozódhatnak a rendelkezésre álló kisfilmekkel kapcsolatban. Először is nem tudják, hogy például a megyei moziüzemi vállalatok raktárainak jsolcain milyen kisfilmeket őriznek, közülük melyiket', milyen témakör közművelődési feldolgozása során célszerű kikölcsönözni. És sorolhatók tovább a kérdések, amelyek közös jellemzője: egyaránt arra utalnak, hogy az évről évre fölhalmozott kisfilmkincs túlnyomórészt parlagon hever. S itt érdemes arról is szót ejteni, aminek visszás mivolta szerfölött szembeötlő: a sajtó sem sokat tesz azért, hogy a kisfilmek utat találjanak'a közönséghez. Kis- filmkritika legföljebb elvétve jelenik meg a lapokban, s arról sem igen lehet olvasni, milyen alkotások vannak készülőben. Márpedig enélkül nem lehet kialakítani hozzáértő, érdeklődő közvéleményt. S elképzelhetetlen valamiféfe szorosabb és elevenebb kapcsolat a közönség és az alkotók között; elképzelhetetlen, hogy például a kisfilmek- ben az eddiginél is erőte'.jesbben érvényesüljenek a népművelési szempontok.) Magyarországon egy év alatt mintegy 35— 40 népszerű-tudományos kisfilm készül. Nem sokkal kevesebb a mozikban szintén kísérőműsorként vetített külpolitikai tárgyú, úgynevezett filmpublicisztikai jellegű, valamint a különböző oktató, felvilágosító célzatú alkotások száma. Sőt, a reklámfilmeket sem '.ehet figyelmen kívül hagyni, mert egyre több közöttük igen fontos társadalmi mondandót népszerűsít. Mindezeket kitűnően be lehet illeszteni egy-egv közösség közművelődési programjába. Föltéve, hogy a művelődési intézmények illetékesei, a kulturális vezetők, a klubok irányítói megtanuliák- kikísérletezik fölhasználásuk legkézenfekvőbb és leggyümölcsözőbb módját. CSÖPPET SEM Ártana, ha ebben filmesztéták, szociológusok, pedagógusok, népművelési kutatók és mások is segítenének nekik. Hiszen nemcsak azt érdemes vizsgálni, miként hat egy könyv az olvasóra, hanem azt is, hogyan keríti egy kisfilm a hatalmába a nézőt. Vagy, hogyan pereg le róla mindaz. amit a filmkockákon lát. Mert a kudarcból is sok mindent ki lehet olvasni; s a középszerűségből úgyszintén. A kisfilmes éppúgy okulhat belőle, mint a közművelődés munkása. S ennek hasznát — kell-e bizonygatni? — csakis a világ dolgai iránt egységesen érdeklődő, kíváncsi ember látja. V. M. t m h * ül Karéi Gott, az Egykoronás románc című csehszlovák, zenés filmvígjáték világhírű énekes sztárja. Mintha erre gondoltak volna az új műsorhét filmprogramjának összeállítói még a tervezés időszakában, amikor egy tematikai szempontból viszonylag komolyabb, együttgondolkodást igénylőbb műsorrend után most vígjátékokkal jelentkeznek a premier filmszínházakban. Lazítsunk tehát! — megérdemlik a nézők, legalábbis azok, akik végignézték Antonioni Vörös sivatagját, Elek Judit Egyszerű történetét, vagy Igor Talankin A cél kiválasztását. A nevetőizmok „munkát” kapnak ezen a héten mind Balassagyarmaton, mind Salgótarjánban. ahol a De hová tűnt a 7. század? című francia—olasz filmvíg játékot és az Egykoronás románc című csehszlovák zenés játékot mutatják be. A francia—olasz vígjáték írója és rendezője, Robert Lamoureux nem ismeretlen a magyar mozi nézők táborában. Á mintegy húsz évvel ezelőtt sorozatban bemutatott A papa, mama, ő meg ... filmek egyik szimpatikus, kivételes játékintelligenciájú hőse volt. Színészi mivoltát ebben a maga rendezte filmbén sem tudta megtagadni: ő játssza a 7. század ..derék” ezredesének, Blanchet-nak szerepét. A többi „posztra” kiváló komikusokat „nevezett ki”: az Egy bolond Pá- rizsban-ból ismert Jean Le- febvre Pitivier híradós, a Nagy érzelmektől jókat lehet zabálnd-ban látott Pierre Mondy Chaudard szakaszparancsnok, az Egy tiszt nem adja meg magát című filmben szintén katonaként bemutatkozó Aldo Maccione Tassin géppuskás. Elsősorban őket kérdezik a parancsnokok — és természetesen a nézők — De hová tűnt a 7. század? A válasz, minthogy botcsinálta katonákról van szó, nem egyértelmű, a néző j szórakozása viszont egyértelműen kellemes. Nemcsak a színészek jók, hanem a fény- , képezés és a zene is. Marcel Grignon és Henri Bourtayre munkája. A korábban filmdrámákat ’ rendezett csehszlovák Zbynek Brynych ezúttal a vígjáték, sőt a zenés filmvígjáték területére rándult át, talán ő is egy kis „lazítás” végett. Az Egykoronás románc című munkájában felvonultatja a legnépszerűbb csehszlovák beatzenekarokat és énekeseket, Helena Vondrackovát, Nada Urbankovát és a világhírű Karel Gottot. A történet: egy félszeg munkásfiú szereltei sóvárgása az imádott leány iránt, amint az a műfaj törvényei szerint lenni szokott, keret csupán, kedvező alkalom arra, hogy felcsendülhessenek a fiatalok körében mindenütt kedvelt táncdallamok. A film bátortalan legénykéjét Erik Par- dus, szőke választottját a Ro- binson-Iányban megismert Miroslava Safranková játssza. A pergő ritmusú muzsikát Karel Svoboda szerezte. De hogy a komoly műfaj kedvelői sem maradjanak szórakozás nélkül, az Art Kinó, illetve a Filmbarátok Köre műsorában egy-egy előadásban megtekinthetik a Nagyítás című Antonioni-fil- met és az Itt a sarkcsillag alatt című kétrészes finn történelmi filmdrámát. / Az új úttörőév programja Együtt — egymásért tévéajánlatunk Mai ' 81.00: Házasságszédelgő. Zilahy Lajos a két háború közötti írónemzedék képviselője 1974-ben halt meg. Bár 1948 óta az Egyesült Államokban élt, kapcsolata nem szakadt meg a szülőhazával, sőt hazatelepülése is folyamatban volt. Jó tollú író, több sikeres könyv szerzője volt, drámáit, víg játékait is szívesen fogadta a közönség. Ez a komédiája egy bírósági tárgyalás keretében játszódik. Egy tárgyalóteremben vagyunk, ahol egy házasságszédelgő perére kerül sor. Sorban vonulnak fel az „áldozatok”, akik e csirkefogó menyasszonyai voltak, a postáskisasszony, az aggszűz, a színésznő. A női szerepekben többek közt Schütz Ilát, Csűrös Karolát, Váradd Hédit, Tábori Nórát, Komlós Jucit láthatják. A rendező: Kenyeres Gábor.--------------!--------------------------------A Magyar Űttörők Szövetsége Országos Elnöksége már minden úttörővezetőhöz eljuttatta az 1976/77-es úttörőévi programfüzetet. E fontos dokumentum tartalmazza a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa és az úttörővezetők VI. országos konferenciájának állásfoglalását is, mintegy jelezve, hogy a konferencián megfogalmazott feladatok megvalósítása az 1976. szeptemberében kezdődő úttörőév feladata is. Saeberényi Leheli n RÉM 49. Ott üldögélt Zsabka szok- nyaőrízőben Bocsáéknál éppen, a Verőn lány mélytüzű szemének igézete alatt, a kissámlin, a tűzhely mellett, mikor Sandi betoppant vasalót javítani. — Á! Jó napot! — Jó napot! Jó napot! így köszöntötték egymást, könnyed éllel, s némi meglepődéssel. — Komolyodunk, látom, — mondta Sandi. Egyet a lányra, egyet a Zsabka gyerekre pislantott. A kis ember nekifogott a vasalónak, gyors, ügyes ujjakkal. Csak a szétszedés volt kicsit kacifántos a berozsdált csavarok miatt. Már rakta össze. Zsabka nézte, szája alatt a gúny kis fénycsíkja. — A trafikos úr nem kér érte semmit -- fordult fennen a háziakhoz, szeme vigyorgott. — Szívességből tette. Igaz, mester? A mester nagyjából Zsabka felé pislantott. Kissé melege lett. — Ügy is van —, mondta. Vidoran mondta, s azt gondolta: „Fene a bőröd!” Majd ezt: „Nagy akarsz lenni a nő előtt, te csibész, az én kontómra?” A csibész gúnyos, merev késtekintete a bőre alatt forgott: „Fizetsz, és mindig fizetsz !” De Sandi mester most állta mint a fakírok. Más fúrta belül, talán ezért. Itt az alkalom, a teljes megbizonyodás- ra. — Máskülönben mi van? — kérdezte mellékesen. — Találtál valamit? — Hol? — Az erdőn. Nem kapott választ. A nyílni készülő száj megremegett és bezáródott, egészen összeszorult. Sandi figyelte ezt a szájat, már a szavak hatása alatt is figyelte, s az arcot, az arcra ráhúzódó szürke árnyékot, ahogy kioltja a szemekből is a gúnyt. Mintha a himlőhelyek megnőttek és szétterjedtek volna. — Na, isten megáldja, használják a vasalót egészséggel! — búcsúzott a trafikos. Für4 NÓGRAD ~ .1976, szeptember 15., szerda gén és nagyon vidáman távozott. Végképp mebizonyo- sodott róla, hogy a török kincs megvan — a föld rejte- kében. Ha pedig ott van, akkor nincs baj. ö még azt megtalálhatja! Tele volt bizakodással, s űj lelkesedéssel. A csend pedig legsúlyosabban Matej házán ült. És visszhangzott, ahogy Matej a füves udvaron, a beteg lábát mereven előrenyújtva a deszkát dobálta. Felszabdalta az ólnak és dobálta, egyre dobálta. Hogy hangot halljon a csendben. Az alattomos csendben. Mert alattomos volt e napok csendje, nem pedig álmos, mint a külső szem felületes érzékelése szerint. Matej udvara kongott. Mint az üres üvegverem, hol nincs már élet. A holtak jégbirodalma. De Matej neim adta fel. Megsimogatta a gyönge, zöld füvet. Nézte, mint hajol meg bársonya a tenyere alatt. S mikor felemeli a tenyerét, mint kel fel újra. S már csillog egyenesen ruganyosán, bársonyosan a fürdő napban. Nézte a füvet, és elgondolkodott a fű természetéről. Aztán hajigálni kezdte megint a deszkát, csak úgy csattant. És nem vette észre az embert az udvaron, a háta mögött, csak amikor megszólalt. Mert nem is várta. Hetek óta. — Hűha, de dühös vagy! Matej összerezzent, s mikor hátrafordult, arca elárulta meglepődését, s utána mindjárt lelkének sfrós szabadulását a nagy kő alól. Fekete borostái mélyén remegett a meglágyult szája, természetellenesen összehúzott szeme nedvesen csillogott, mint imént a tenyere alól szabadult fűszál. — Ján! — szólott. — Hogy te jössz ide? A hang is olyan volt, mint a száj, amely képezte: lágy. és reszketeg. — Jöttem lábamon. — S legyintett Ján, mintegy elütve a dolgot, a maga elérzé- kenyüléséről, nehogy árulkodjon, a szemét is kacsin tóra állította. " — Nem te félsz bélpoklos- tól? — Már Matej is nevetett. — Dolgom volt sok —, magyarázkodott Ján újabb “ legyintés utár}. — összegyűlt neked sok parketta. Matej fölállt, mosolygott. Leverte magáról a forgácsot. S kiáltott egy nagyot. Vidám rikkantás volt inkább; — Anyjuk, hé! Teréza kinézett, s csodálkozó arca mindjárt kerekre derült. — Bort hozzál! — rendelkezett Matej. A régi volt. És Teréza azon nyomban boldogan eltűnt. Már hozta is a kancsót. Párás homály vonta be az üveget a hús nedűtől, mely zavaros sűrű volt és zöldesbarna színű. Három poharat is hozott Teréza, s ott helyben a párát kitörölte belőlük Majd maaa is koccintott a férfiakkal. (Folytatjuk) Az 1976/77-es úttörőév programja sok úttörővezető lelkes támogatásával, segítségével készült el. A programfüzet felhívja a csapatvezetőségek figyelmét azokra a versenyekre, szemlékre, pályázatokra, ajánlott tevékenységi formákra, amelyek az állásfoglalás és az országos mozgalom által megfogalmazott feladatok megvalósítását segítik elő. Fejleszteni a közösséget Az elkövetkező két tsnév- ’ben az „Együtt — egymásért” mozgalom foglalja rendszerbe a legfontosabb úttörőtevékenységi formákat. A mozgalom legfontosabb feladata az, hogy fejlessze a közösségi életet, alakítsa ki a gyermekekben a szocialista magatartás alapjait: az úttörőév színes programjával építsen a kisdobosok, úttörők kölcsönös, egymás életét színesebbé tevő kapcsolataira; bővítse tovább a KISZ- fiatalok és úttörők együttműködését, erősítse az úttörő- csapatok és a társadalom kapcsolatát, a felnőttek és a gyermekek barátságát. Az 1976/77-es úttörőévben fontos feladat lesz, hogy az úttörőcsapatok fokozzák a politikai-közéleti aktivitást. Életkoruknak megfelelően minden kisdobos- és úttörőközösség aktívabban vesz részt az úttörőcsapat, az iskola, a lakóhely, a nagyvilág politikai eseményeiben, a nemzetközi úttörőbarátság ápolásában, a szolidaritási akciókban. A mozgalom elősegíti, hogy a gyermekek megismerjék hazánk. V. ötéves tervét a Varsói Szerződés, a KGST- tagországok. együttes erőfeszítését, összehangolt tevékenységének célját és eredményét. Feremt-ünk érieket Az úttörőcsapatok az elkövetkező hetekben készítik el a sajátos körülményre alkalmazott helyi programokat. Ezekben jelentős helyet foglal el a hasznos anyagok gyűjtése, a társadalmi munka végzése. Sok hflyen védnökséget vállalnak az iskola, a lakóhely értékei felett, hogy ezzel is védjék, óvják, a felnőttek munkáját, s így a „Teremtsünk értéket” akció feladatait is megoldják. Az 1976/77-es csapatprogramban a sport és játék mellett a kulturális tevékenység a szabad idő felhasználásának szervezése, alapvető szerepet kap. A túrák, akadály- versenyek, riadók, a számháborúk az úttörők romantikus közösségi életének erősítését szolgáljak. A korábbi évekhez képest, az úttörőszövetség jobban számit a közművelődési intézmények segítségére, támogatására, az üzemek közreműködésére a programok megvalósításában. Az úiíörők, kisdobosok ismereteinek gyarapításáért Az úttörőcsapatok éves programjainak elkészítésénél a gyermekek gyakorlati tapasztalataira, ismereteire is figyelemmel kell lenni. Csak így lehet olyan módszert kidolgozni, melynek kapcsán jellemformáló erővé válik a történelmi, a társadalmi, a politikai évfordulók érzelmekre ható megismerése. A történelmi szakkörökben jobban megismerik az úttörők a forradalmárok, a kommunisták, az internacionalisták. a haladó emberek küzdelmét, az eszmék igazságát, a kommunista és munkáspártok harcának eredményeit. Az „Együtt — egymásért” mozgalom első szakaszának értékelése 1977. március 21-én lesz. A KISZ 20. születésnapján a feladatukat jól ellátó őrsök, rajok, az úttörőtanácsok javaslatai alapján, a KISZ-alapszervezetektől megkaphatják a mozgalom központilag tervezett és az alapszervezetek ,által elkészített emblémát. Az úttörőcsapatok munkáját a városi és járási úttörőelnökségek értékelik, a csapatvezetőkkel együtt kialakított értékelési szempontok alapján. A legeredményesebben tevékenykedő őrsök, szakkörök az iskolai szünetekben központi, megyei és járási táborokba juthatnak el. — s. — ó.
