Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)
1976-09-11 / 215. szám
A kohászat érdekében A párté|»í4és a |»árlmiiiika része CSAPOLNAK. A kohó morogva adja le terhét. Vakító fénnyel folyik a ferroszilíci- um a csapoló kádba, ahogy hűl, úgy dermed. A kohász megtörli izzadt homlokát és nézi a ..termést’’, a mindennapos nehéz munkája gyümölcsét. Egyi kicsit odébb tisztogatják, válogatják a kristályos szerkezetű készterméket, a kohászat szármára nélkülözhetetlen ötvöző anyagot. Innen már csak el kell szállítani a megrendelőnek. Hudák Lajossal, az ötvözetgyár termelési osztályvezetőjével eredetileg nem is ide indultunk. De lehet-e elmenni a csapolás látványa mellett, megállás nélkül? Ezt még ő sem teszi meg, pedig az itt töltött sok év alatt volt bőven része bennel — Menjünk, kezdjük az elején — invitál rövid szünet után — ott, ahol az alapanyag, a keverék elindul. — Tároló bunkersor, amelyekből egy-egy gumiszalag kapcsolódik a gyűjtő szalagberendezéshez. Ezeket úgy üzemeltetik, ahogy a keverési arány megkívánja. Innen a szalagrendszer felszállítja a bekevert elegyet az adagoló térbe. — Ez mind kézimunkával történt még nemrég. Az idei rekonstrukciós munka eredménye, hogy így van. Két kohó kiszolgálásához hat ember kellett, most három elegendő a bemérők, illetve anyagtároló bunkertöltők közül. A szállítói ánccal nem volt baj, amióta üzemel. A mérlegelés pontosságán van még megoldanivaló — újságolja. Követjük az anyag útját az adagoló szintre. Két kemencén még kézi adagolás folyik. Nincs már kánikula kint, de itt a hőség kibírha- tatlannak tűnik. Ráadásul szaporán kell forgatni a lapátot is. A „kemence” kéri az anyagot. Csapolni ugyanis annyit lehet lent, amennyit itt fent beadagolnak. Egy-egy kohónál négy ember végzi ezt a munkát. A MÁSIK KÉT kohónál nincs elegy. Van viszont két fürgén mozgó gép. Az adagolónyíláshoz áll, acélszalagon keresztül továbbítja terhét a kemencébe. Hátramozog, tovább megy, a másik oldalon folytatja. Szikrázik fent a sodronyháló, kapar az acélkefe az acélpadozaton. Akár a ligeti dodzsem. Működtetése ugyanis olyan rendszerű. A gép feltöltése anyaggal, szalagrendszeren történik. Megvalósult tehát a gépi adagolás. Mit jelent ez az itt dolgozók számára? — Aki itt dolgozik, ebben az üzemben, az mind örülhet ennek, hiszen az egyik legnehezebb munkát sikerült gépesíteni — mondja Hudák Lajos, majd így folytatja: — Ez a rekonstrukció oldotta meg a létszámhiányt. Nyáron különösen féltünk, hogy bejört-e elegendő ember a kemencék kiszolgálására. Legtöbbször négy helyett MUNKASMUVELODES A Lampart ZIM salgótarjáni gyárában, ahol már eddig is sokat tettek a munkások műveltségi szintjének emeléséért, újább kezdeményezés indult. A gyár vezetősége hatvan bérletet vásárolt az 1976 77-es színházi évad előadásainak megtekintésére, amit főként a törzsgárda, valamint a szocialista brigádok tagjai vehetnek igénybe. Az elsődle-- ges cél — természetesen —, hogy mind többen látogassák a szolnoki Szigligeti Színház művészei által bemutatásra kerülő darabokat, de tervezik ezek megvitatását, a róluk szóló beszámolók megrendezését is. Nagy gondot jelentett a ceredi termelőszövetkezetben az őszi munkák elvégzése. A nemrég vásárolt nagy teljesítményű RÁBA STEIGER-gép sokat segít. Pillanatnyilag Utasi József őszi mélyszántást vegez 100 hektáros területen. A nehéz munka csak négy napot vesz igénybe az új, korszerű géppel, — fodor — csak három adagoló volt. Igaz, ilyenkor a negyedik bérét arányosan felosztva megkapták, de nagyon nehéz munka ez — magyarázza a termelési osztályvezető. Tavaly az üzemi műszakiakból alakítottak egy komplex brigádot a gondok megoldására. Alapelvként az emberekről való gondoskodást, a nehéz fizikai munka gépesítéssel, korszerűsítéssel történő kiváltását határozták meg. A feladatokat is így osztották fel maguk között a különböző területeken dolgozó szakemberek. Sokszor tanácskoztak, véleményt cseréltek. A terv haladt a megvalósulás útján. Amikor elkészült, az illetékes tudományos intézmények véleményét is kikérték. A megvalósítás is házilag történt, viszonylag nem nagy ráfordítással. Bebizonyosodott tehát, hogy a helyi szakemberek összefogásával, a mindennapos termelést segítő, irányító munka mellett is lehet újat, korszerűbbet alkotni Üzem- és munkaszervezés, új technológia kidolgozása párosult új technikával. Hol tartanak ma a rekonstrukcióval ? A kérdést dr. Tamáskovics Nándor igazgatónak teszem fel. — Amikor az első, majd második adagoló gépet is üzembe helyeztük, elég sók volt a meghibásodás. Tapasztalat sem volt előtte. Teljesen új dolog ez, ezért a speciális körülményekhez kellett igazodni. Az emberek sem ismerték, munka közben kell elsajátítani a gépek, berendezések kezelését. Az ott dolgozóknak a korábbi átlagbért biztosítottuk. A két kemencén az elmúlt két hónapban valamelyest visszaesett a termelés az említett gyermekbetegségek miatt. Most már eljutottunk oda, hogy az átlagbérhez teljesítményt kössünk. A begyakorlottság is egyre jobb. Ilyen kezdeti gondokkal persze minden újnál számítani kell. Egyre inkább túlleszünk rajtuk. Persze, még sok van előttünk, de a tapasztalat is több ahhoz, hogyan folytassuk — válaszolt az igazgató. AMIKOR elbúcsúzom,’ újra az anyagfeladók, az adagolók, a kohászok jutnak eszembe. Azok, akikért mindez történt, hogy egyre könnyebb, mégis termelékenyebb legyen munkájuk. Bodó János A megyei párt-végrehajtóbizottság a közelmúltban összegezte a pártépítési munka féléves tapasztalatait. A testület állásfoglalását sokoldalú vizsgálódás előzte meg a városi, a járási pártbizottságoknál, a pártveze- tőségekqél, a nagyüzemi és nagyközségi pártbizottságoknál, a pártalapSjZervezteknél. A tapasztalatok jelentős szemléletbeli változásról adnak számot- A pártszervek és alapszervezetek nagy többségében a politilcai előkészítő és nevelő munkával mint a pártmunka szerves részével számolnak. Jól ösz- szekapcsolták a tagkönyveserével, a gazdaság- politikai tennivalók, főképpen a cselekvési programok végrehajtásával, a népfront és a KISZ-választások politikai előkészítésével. Az elmúlt fél év alatt közel négyszáz új párttagot vetlek fel a megye pártalapszerve- zetei. Az alapszervezetek munkájuk során messzemenően figyelembe veszik a XI. párt- kongresszus, a központi pártszervek, a megyei párt-végrehajtóbizottság állásfoglalásait. A pártbizottságok irányító, ellenőrző munkája nyomán egységesebbé vált a párttagsággal járó követelmények értelmezése és alkalmazása, világosabb a helyi feladatok kialakítása. - Az alapszervezetek többségében a korábbinál nagyobb gondot fordítanak a tervszerűbb, a folyamatos politikai nevelő munkára. Egyre több munkahelyi kollektívát, szocialista brigádtagot, gazdag mozgalmi tapasztalatokkal rendelkező kommunistát bíznak meg; segítsék, hogy a közösségért szívesen tevékenykfedő legjobb' munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségi dolgozók, nők és fiatalok eljussanak a pártig. Mind! több alapszervezetben válik gyakorlattá, hogy az ajánlók, a pártcsoportok a taggyűlés után is felelősséggel egyengetik a fiatal párttag első lépéseit. Kisebb-nagyobb feladatokkal bízzák meg őket és segítenek nekik, hogy mielőbb megtalálják helyüket, beilleszkedjenek a kommunista kollektívába. Az új párttagok kétharmada munkás és termelőszövetkezeti paraszt. Szoros összhangban van ez a pártszervek és alapszervezetek politikai célkitűzéseivel. Nográd megye gazdag mozgalmi hagyományaival. A legtöbb munkás párttaggal a megye tíz legnagyobb üzemében tevékenykedő pártalapszervezetek gyarapodtak. A hagyományos nagyüzemekben, s a mindössze néhány éves múlttal, de tetemes munkáslétszámmal dolgozó üzemek pártalapszervezeteiben továbbra is a munkások, — elsősorban a szakmunkások — között végzett politikai nevelő munka jelenti a legfontosabb feladatot. Különösképpen vonatkozik a végrehajtó bizottság megállapítása azokra az alapszervezetekre — többek között az állami építőipari vállalatnál, a Volán Vállalatnál tevékenykedő kommunista közösségekre, — ahol csak szerényen használták ki a lehetőségeketVan azonban néhány alapszervezet — például Salgótarjánban is, — ahol jó ideje nem vesznek fel új tagokat. A munkásokat, a műszaki értelmsiéget, az alkalmazottakat nem politikai meggyőződésük, hanem az alapszervezetek nevelő munkájának gyengéi tartják távol a párttól. Nagyon is helyénvaló tehát a salgótarjáni városi pártbizottság elhatározása, mely szerint tizennégy alapszervezetet, ahol huzamosabb idő óta egyenetlen, akadozik a pártépítési munka, tüzetesebben is megvizsgál, tízt követően határozzák meg azokat a konkrét tennivalókat, amelyek legjobban segíthetik a szóban forgó alapszervezetekben a politikai előkészítő és nevelőmunkát. Helyes lenne ilyen vizsgálódás a pásztói, a rétsági és a salgótarjáni járás néhány termelőszövetkezeti alapszervezetében is, ahol hasonló gondokkal küzdenek a pártépítési munkában. A tagkönyvcserét megelőző beszélgetések, a féléves pártépítési munka tapasztalatai erősítik, hogy értelmiségünk, az alkalmazottak egyetértenek a párt politikájával. Közülük egyre többen készek munkálkodni megvalósításukért oly módon is, hogy vállalják a párttagsággal járó kötelezettségeket. Az új párttagok egyharmada szellemi munkás, alkalmazott. A végrehajtó bizottság azonban arra is felhívta az alapszervezetek figyelmét, hogy bizonyos értelmiségi rétegek körében — mindenekelőtt a műszaki és az agrarér- telmiség, a közgazdászok, orvosok és népművelők — fokozni szükséges a politikai - nevelő munkát- Ezért semmiképpen sem helyes az a határozatok mechanikus értelmezéséből adódó gyakorlat — a salgótarjáni öblösüveggyárban van erre példa —» mely szerint a szellemi foglalkozásúak körében elhanyagolják a nevelő munkát. Hiszen a munkások soha nem „sajátították ki” maguknak a pártot. A szocialista építőmunkában elért sikereink legfőbb záloga éppen az, hogy a vezető pártban a közös célért együtt dolgozik a munkás, a termelőszövetkezeti paraszt, az alkotó értelmiség. Mint ahogy a fiatalok és a nők előtt is mind szélesebbre tárják kapuikat az alapszervezetek. A megyében az esztendő első felében felvett új párttagok több mint egyharmada nő és kétharmada harminc éven aluli fiatal. Az utóbbiak közül majdnem valamennyit — az ifjúsági mozgalomban végzett munkája alapján — a KISZ-taggyűlés ajánlotta a pártba• Mindez kétségkívül a pártalapszervezetek és a KlSZ-alapszerveze- tek egyre következetesebb politikai munkáját igazolja. Csakhogy néhány, jórészt nőket fogalkpztató üzemi alapszervezet — többek között a Salgótarjáni Ruhagyár, — pártépítési mnukája arra inti a kommunista közösségeket, hogy rendszeresebben, még következetesebben készítsék fel a munkásnők legjobbjait a párttagságra. összegezve a pártépítési munka féléves tapasztalatait, helyénvaló a megállapítás, hogy a taglétszám emelkedése együtt járt az alapszervezetek eszmei-politikai-cselekvési és szervezeti egységének erősödésével. A következetesebb politikai előkészítő és nevelő - munka eredményeként, valóban az arra legalkalmasabb, a közért dolgozó ipari és mezőgazdasági munkások, értelmiségi dolgozók kerültek a pártba. Ám a követelmények egyre nőnek. Ezért minden felvételre kerülő párttag ügyében gondosan, körültekintően kell eljárni az alapszervezeteknek, a taggyűlés döntését jóváhagyó végrehajtó bizottságoknak. Az üzemi alapszervezetek például ne elégedjenek meg a leendő párttag gyári tevékenységével. Vizsgálják meg azt is, hogyan él, dolgozik lakóhelyén. S a pártalapszervezetek továbbra is törekedjenek arra, hogy az új párttagok neve’ése ne érien véget a taggyűléssel. Vincze Istvánná A GAZDASÁGFEJLESZTÉS KULCSPROBLÉMÁJA (5.) Elrejtett milliárdok-m-fincs sok értelme újra ismételgetni a meglehetősen reménytelen helyzetet tükröző munkaerőprognózisokat; újra és sokoldalúan bizonygatni, hogy a jelenlegi foglalkoztatási szint, például 10 év múlva, .csak oly módon tartható, ha még több nőt és időskorút sikerülne munkába állítani. A jól ismert adatokból következik, hogy legalább másfél évtizedig nem számíthatunk a társadalmi munkaidő- alap jelentősebb növelésére. Más adatok viszont sejtetni engedik, hogy azért lenne honnan pótolni a kieső munkaidőalapot, anélkül, hogy a foglalkoztatottak számát növelni kellene. Megbízható és korántsem túlzó számítások szerint a munkaidő 20—25 százaléka megy veszendőbe évente, és ez nem kevesebb, mint 2— 2,5 milliárd munkaóra. (Ösz- szehasonlításként: ha a társadalmi munkaidőalap minden percét produktív munkával töltenék, akkor a jelzett 2—2,5 milliárd munkaórából az évente tervezett gazdasági növekedésnek éppen kétharmadára futná.. Ez persze csak játék —, de sokatmondó játék — a számokkal és arányokkal. Ha csak 10 százalékkal sikerülne csökkenteni az egész napos hiányzásokat, akkor ez évente körülbelül 100 millió munkaórát jelentene, nagyjából annyit, mintha a foglalkoztatottak számát 50 ezerrel növelnénk. Még egy. jelentősebb tétel a veszteséglistáról: a feleslegesnek ítélhető tevékenység (ha például a diplomás közgazdász kimutatásokat készít, ha a szakmunkás „nyagot mozgat” és takarít, ha az anyag- és alkatrészhibák miatt újra és újra neki kell fogni ugyanannak a műveletnek, ha a könnyen gépesíthető adminisztrációt primitív módszerekkel végzik, vagy, ha például a „nagyker” és a „kisker” kétszer és kétféleképpen végzi ugyanazt a munkát), tehát az általános szervezetlenségből adódó felesleges tevékenység évente elvisz 1,7—1,9 milliárd munkaórát, ami 800 ezer, 1 millió ember teljes munkaidejével egyenlő. Mindezt a köznyelv „rejtett tartaléknak” nevezi és az ember eltöpreng azon, hogy vajon miért rejtett az, ami mindenki előtt nyilvánvaló? Persze vannak rejtettebb, valóban nehezen felderíthető és még nehezebben hasznosítható tartalékok, amelyek esetében — a jelek szerint — nem sokat segítenek a határozatok és a rendeletek. Az egyik legutóbbi — és nagyon jellemző — példa: a kormány az elmúlt tavasszal tárgyalta az alkalmazotti létszám csökkentéséről szóló, jó másfél évvel korábban hozott határozatának végrehajtási tapasztalatait. De azonkívül, hogy a határozat végrehajtása „folyamatban van” semmi érdemleges eseményt, eredményt nem állapíthattak meg. Magyarán: az alkalmazotti létszám a kormányhatározat ellenére, változatlanul és egyre gyorsuló ütemben növekedett, s ezt a jelenséget az érdekeltek minden lehető módon védték és magyarázták. Pedig mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy az alkalmazottak száma indokolatlanul magas, s hogy az elmúlt években legalább azt kellett volna elérni, hogy az alkalmazottak száma ne növekedjék addig, amíg munkájuk, tevékenységük nem mérhető le a hatékonyságon, a termelékenységi eredményeken. Más példa: évek óta, minden közép és hosszabb távra készült imunkaerő-prog- nózis a segédmunkás állomány majdani csökkenésével számol. Nem is alaptalanul : a munkaerőforrások beszűkülése, a fiatalok pályaválasztási törekvései, az egész iskolarendszer, a műszaki fejlesztés gyorsításának követelménye, s még egy sor egyéb tényező, a mai értelemben vett segédmunka visszaszorulására enged következtetni. A segédmunka NÓGRAD - 1976. azonban változatlanul tartja magát. Az anyagmozgatással, ä rakodással, a raktározással ma is körülbelül egy- millióan foglalkoznak, akárcsak egy évtizede. A segédmunkás ma is keresettebb, mint a legképzettebb szakmunkás. És félő: a helyzet nem is változik egyhamar. Mert a munkaerőforrások beszűkültek ugyan, de az elosztás és az újra elosztás változatlanul szervezetlen. A műszaki fejlesztés meglehetősen vontatott, s egy korszerű, nagy termelékenységű gép helyett még mindig olcsóbb és egyszerűbb néhány segédmunkást alkalmazni. Az iskolarendszer is — minden reformtörekvés ellenére — tömegével bocsájtja ki a szakképzetlen fiatalokat, akik vagy megkaparintanak egy íróasztalt, vagy átmenetileg a segédmunkás-állományt gyarapítják. E zek a gondok nem sorolhatók egyértelműen a vállalati szférában megoldható tennivalók közé, jóllehet — félreértés ne essék! — mindez | nem jelenti a vállalatok felmentését. Csak éppen annak — ki tudja húnyadszori — jelzését, hogy a gazdálkodási környezet, a gazdálkodás általános feltételei nemcsak befolyásolják. de alapvetően meghatározzák a vállalati magatartást. Vértes Csaba. Következik: Irányelvek helyett gyakorlati segítséget. szeptember 11., szombat 3
