Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-11 / 215. szám

őszi pályaválasztási lietrk megyénkben Megteremteni a lehetőségek és vágyak összhangját Az embert egész életén vé­gigkísérő hivatást, foglalko­zást választani, úgy, hogy az minden szempontból megfelel­jen a gyermek, a majdani felnőtt érdeklődésének, sze­mélyiségének, harmonizáljon a társadalom, a népgazdaság szükségleteivel, nem is olyan egyszerű dolog, mint hinné a munkájával elégedett, élete derekán járó ember. A vá­lasztással járó felelősségről, gondokról napokat tudnának beszélni az általános és kö­zépiskola befejezése előtt ál­ló ifjak és szüleik. De a válasz­tásban — minthogy társa­dalmi ügyről van szó végső soron — nem maradnak ma­gukra. Több mint fél évtize­de megyénkben is intézmé­nyesített keretek között kap­hatnak tanácsot, felvilágosí­tást az érintettek. A Nógrád megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet nyújt segítséget a népgazda­ság szükséglete által megha­tározott széles körű lehetősé­gek közötti eligazodásban, az értelmes emberi vágyak betel­jesülésében. Régi tapasztalat/ hogy a pá­lyaválasztás előtt állók, a gye­rekek, a pályaválasztást se­gítők, befolyásolok, a szülők, a pedagógusok, az üzemi meg­bízottak sokkal szőkébb körét ismerik a választás lehetősé­geinek a valóságosnál. Ezért is nagy jelentőségűek azok a törekvések, amelyek tudatosan átgondolt formában — példá­ul pályaválasztási hetek ke­retében — igyekeznek megis­mertetni a lehetőségeket. Megyénkben három éve le­hetünk tanúi a pályaválasztá­si hetek átfogó rendezvény­sorozattá bővítésének- Az idén október közepétől no­vember végéig rendezik meg a sok érdekes és szép szak­mával megismerhető megyei rendezvénysorozatot. Közép­pontjában a szakmunkáskép­zés segítése áll. A pályaválasztási hetek el­képzeléseiről, tervezett prog­ramjáról Sepsi Istvánnéval, az intézet pedagógiai csoportjá­nak munkatársával beszélge­tünk. — A programok sorában melyiket említené elsőként? — A legtöbb résztvevőt felölelő és időben is a legto­vább tartó rendezvény: az általános iskolások pályavá­lasztási vetélkedője. Tavaly nagyon jól sikerült. Az idén annyiban tér el, hogy a. ba­lassagyarmati ipari szakmun­kásképző intézetben oktatott szakmák „játsszák” benne a főszerepet és csak a vonzás- körzetébe tartozó területek, a balassagyarmati, a szécsényi, a rétsági járás és Balassa­gyarmat város tanulói vesz­nek részt rajta. Lesz formai változás is; ezúttal felmenő rendszerben bonyolítjuk le. Az úttörőcsapat-vetélkedőket te­rületi elődöntők követik, majd a balassagyarmati döntő. — Ki o gazdája a vetélkedő­nek? — Az intézet közös szerve­zésben rendezi a megyei út­törőelnökséggel és a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyával. — A vetélkedőn kívül mi­lyen több éves múltra visz- szatekintő — mondhatni ha­gyományos — rendezvények­re kerül sor? — Folytatjuk a „Nyitott kapuk napjai” rendezvényt. Ez azt jelenti, hogy a végzős diákok találkoznak azoknak az iskoláknak a tanáraival, diákjaival, ahol szándékaik szerint tovább kívánnak ta­nulni. Minden középiskola nyitva lesz az általános isko­lások előtt, de a középpontba mi kettőt állítottunk: az új salgótarjáni ipari szakmun­kásképzőt és a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát. Hagyo­mányos rendezvény továbbá a Gödöllői Agrártudományi Egyetem palóc klubjába teen­dő látogatás, a balassagyar­mati mezőgazdasági szakmun­kásképző iskola pályaválasz­tási napja, valamint az isko­lai pályaválasztási felelősök és az üzemi pályaválasztási megbízottak továbbképzése. — Milyen újdonsággal lepik meg a pályaválasztás előtt álló fiatalokat, s szüleiket? — Abból a tapasztalatból kiindulva, hogy az iskolák gyárlátogatásai általában si­kertelenek, szakmabemutatót szervezünk Nagybátonyban, a FÜTÖBER-nél és a harisnya­gyárban. 16 fős csoportokban vinnénk el a gyerekeket, akik a gyakorlatban is meg­próbálkozhatnának, termé­szetesen a munkavédelmi elő­írások maximális betartásával, a hegesztéssel és a varrással. Így érzelmileg is közelebb ke­rülhetnek az adott szakmák­hoz. Ha elképzelésünk beválik, akkor sorozatban kívánjuk újabb és újabb szakmák be­kapcsolásával folytatni. Ka- rancslapujtőn, az iskolában pályaválasztási kabinetet ala­kítunk ki, melyet kiállítással nyitunk meg. Üj kezdemé­nyezés a termelőszövetkezetek pályaválasztási megbízottjai­nak ankétja a kisterenyei gimnázium klubjában. Az an­két házigazdája a mátrave- rebélyi egyesült termelőszö­vetkezet. A találkozón részt vesznek a megye két mező- gazdasági tanintézetének kép­viselői is. S remélhetőleg népszerű lesz a salgótarjáni gyerekek körében meghirde­tett pályaválasztási témájú rajzversenyünk is, amelynek legsikerültebb darabjait ki­állításon szeretnénk bemu­tatni az érdeklődőknek. (ok) Alkotó ifjúság pályázat diákoknak és fiatal pedagógusoknak Az Idén először négy évre hirdette meg az Oktatási Mi­nisztérium az Alkotó ifjúság pályázatot az általános • és középiskolák tanulói, a fel,* sőoktatási intézmények hall­gatói, valamint az oktatási intézmények, intézetek es vállalatok 35 éven aluli fi­atal dolgozói részére. Ezál­tal lehetővé vált, hogy a pá­lyázaton olyan fiatal alkotók is részt vegyenek, akik egy- egy, az oktatás korszerűsíté­sét szolgáló eszköz, pedagó­giai tanulmány elkészítésere hosszabb időt szentelnek. Ugyancsak új az idei pá­lyázati kiírásban, hogy mint­egy keretét adja más iskolai megmozdulásoknak, a többi között a tudományos-techni­kai úttörőszemlének, a di­ákköri tevékenységnek, a tanulmányi versenyeknek, a diáknapoknak. Az ezekre el­készített és díjazott legjobb alkotásokat is bemutathatják a jövőben a fiatalok az Al­kotó ifjúság pályázaton. Az ország tudományos diákköri konferencia legjobb dolgo­zatai és az egyetemek, főis­kolák fiatal oktatóinak és technikai dolgozóinak alko­tásai is felterjeszthetek a jö­vőben az Oktatási Miniszté­rium kiállítására, ha azok az intézményi pályázaton dí­jat nyertek. Az évente elkészült pálya­munkákat december 31-ig kell beadni a munkahelyi, In­tézményi elbírálásra. A köz­oktatásban tevékenykedő al­kotók műszaki-technikai és művészeti pályamunkáit el­ső fokon megyei szinten bí­rálják el. A legjobb pályamunkákból az iskolákban és intézmé­nyekben évente a forradalmi ifjúsági napok, illetve az or­szágos diáknapok részeként rendeznek kiállításokat. A legsikerültebb alkotások részt vesznek a megyei, illetve fő­városi kiállításokon, együtt a közoktatásban dolgozó fi­atalok díjazott alkotásaival. Az Oktatási Minisztérium a jövőben háromévenként rendez ágazati kiállítást Saeberényi Lehelt 46. A deszka az építkezéstől maradt, a dorongfát az erdő adta. Csak ki kell nyújtania a karját érte. Hiszen az erdő itt van az udvarban- S az ud­var maga is tenyérnyi füves tisztás, frissen, elevenen zöl­dellő. Szélein drótháló helyett a konkordia indái birkóznak az erdővel, mint egy csapat házőrző eb. Matej hát szabdalta a desz­kát a zöld fűben, és nem unat­kozott. Néha kiült a padra, hogy embereket lásson. Az emberek nem ültek melléje. Nem ts nagyon jártak arrafelé, ha nem volt muszáj. Matej pedig • lábát előrenyújtotta, mint a botot, és ült. Megtörtént, hogy jött vala­ki. De látszott, hogy siető« az útja: köszönt, s tovább­ment; Matej is köszönt. Tu­domásul vette, rendjén tartot­ta az emberek viselkedését. Talán már el tudott volna botorkálni a kocsmáig. Nem próbálta ki. Teréza nehezebben viselte- ö kiment az asszonyok közé, de az asszonyok elzárkóztak. Ügy beszélgettek boltnál, egyebütt, mintha ott se volna. Elnéztek a füle mellett, ha szólt, és másról kezdtek be­szélni. Otthon csak a babicska ült a konyhasarokban, mint fe­kete csomó, ő se volt társa­ság. Csak ült, és egy másik világban merengett. Szája hangtalan mozgott, és sárga ujjaira rákövesedett a fekete olvasó. Teréza behozta reggel a te­jet a tehéntől. Panaszosan mondta: — Pedig oly szép. Sűrű és tiszta. .. Sohase volt ilyen. A fekete csomó a sarokban nem szólt rá semmit. És Te­réza sóhajtott. — Az emberek mégis. ■ Elmaradt tőlük mindenki. Mintha járvány lenne a ház­ban. A legjobb szomszédok, Bozsenka, Szerafina, Hermin- ka, akik naphosszat itt ültek. Most már ez mindig így lesz? Minden hiába? Anyicska öntött magának a tejből, felhörpintette és elvl- harzott. Három napja szabad­ságon van. De reggel elvihar- zik, s estig nem látják. Ő se társaság. — Ez csecsemőnek is meg­jár — szólott Teréza a tej fö­lött. Színét sóhaja fodrozta, mélázó tekintetének a szépség fölött kigyúló örömét pedig a bánkódás fodrozta, mintha 4 NÖGRAD — ,1976, szeptember 11., szombat FILMLEVÉL TALPUK ALA1T pOtyül fii szül A MAGYAR FILM és a magyar közönség eléggé eltá­volodott egymástól az utóbbi időben, összetett jelenségről lévén szó, több okot és ma­gyarázatot említhetnénk. A távolság egyik oka: bizonyos alkotók arisztokratizmusa. Több film nehezen követhető, akadnak művek, melyeket a lassú ritmus „ölt meg”, oly­kor-olykor a téma érdekte­lensége váltott ki ellenszenvet. A fentiekből következően minden olyan kísérletet üd­vözölnünk kell, mely a mo­zikból eltűnt nézők vissza­szerzésére ii'ányul (hozzáté­ve: ha nélkülözi az elvi engedményeket és az olcsó fo­gásokat). Ezért örülhetünk A KENGURU sikerének, ezért figyelemre méltó teljesítmény az ÁRVÁCSKA, ezért mutat járható út irányába a nyíltan politikus, s mégis sikeres VÖ­RÖS REKVIEM. A TALPUK ALATT FÜ­TYÜL A SZÉL — újabb hoz­zászólás a kérdéshez. Szom­jas György rendező már a forgatás idején kifejtette ál­láspontját. Egyebek között a következőket mondotta: „Én olyan filmet szerettem volna csinálni, amit sokan meg­néznek. A közönség kedvelte műfajok közül (vígjáték, ope­rett) hozzám legközelebb a kalandfilm áll. Nézni és csi­nálni is szeretem. Elkezdtem gondolkozni: mi is a magyar kalandtörténetek őse? A ponyva. Azok a filléres, tíz­húsz oldalas könyvecskék, amelyeket a vásárokon pony­ván árultak, s amelyek ver­ses formában mesélték el a betyárok történeteit. Ez a betyárlegenda vidéken ma is él. Nincs olyan falusi öreg­ember, akinek az apja, vagy nagyapja ne isimerte volna Rózsa Sándort vagy Zöld Marcit személyesen. Alig van olyaon falu, ahol ne mu­tatnának egy fát, amelynek árnyékában Angyal Bandi, vagy valamelyik másik legen­dás alak szalonnázott, Innen származik tehát az ötlet”. Az elgondolás életrevaló. Szomjas Györgyöt már csak azért i6 dicséret illeti, mert felfedezett egy vászon után „kiáltó” témavilágot. A „be­tyárfilm” — mint új film­műfaj — megteremtésére tett kísérletet. A C8ELEKMENYELEMEK, melyek a Talpuk alatt fütyül a szél meséjét alkotják, meg­lehetősen' mozgalmasak és változatosak. Betyárok ve­télkedője a harcban és a sze­relemben. Bosszúállás élelre- halálra. összecsapás a „ne- hézéletűek” és a törvény em­berei között. A betyárok és a parasztok érdekellentéteiből eredő konfliktusok. Üldözés. Tűz. Akasztást Mindez sok — és egy kicsit mégis kevés. Szomjas György jól ért ah­hoz, hogy atmoszférát te­remtsen, a kompozíciók nép­rajzi hjtelességenez sem fér­het kétség, a sztorit azonban feldúsíthatta volna néhány fordulattal. Nem kívánhatjuk, hogy minden pillanatban ak­ciók ejtsenek ámulatba ben­nünket, az izgalom és az érdekesség hiánya azonban le­fékezi a lendü’etet. Néhánv jelenetblokk a Talpuk alatt fütyül a szél-ben kissé elna­gyolt, nem eléggé kiérlelt. A fiatal művész egyben- másban igyekezett túllépni a kalandfilmek bevált sablon­jain- Nála a figurák nem egy- síkúak: „jó ember” és „rossz ember” helyett tisztességes és tisztességtelen célokért, vala­mint eszközökért hevülő fi­gurákat látunk. Bizonyos westernekben már a tekintet, az ábrázat, vagy — mondjuk — a kalap színe eligazított a szándékok felől. Itt nem. S még egy felismerhető törek­vés: Szomjas György — a szórakoztatás mellett — a társadalmi viszonyok felvá­zolását, a gazdasági-politikai légkör érzékeltetését is meg­kísérelte. Ez a szándék felemás eredményt hozott. A tabló­jelleg és az ironikus tartalom nem nagyon fér meg egy­mással. A korfestés és a sza­tirikus csipkelődés elválnak egymástól, pedig szintézist kellene alkotniok. Persze, így is hangsúlyozottan kidom­borodik az a gondolat, hogy a betyárok fölött eljárt az idő, s minden olyan kétség­beesett lépés, mely a kor­szerűtlen életforma konzer­válására irányul, eieve ku­darcra ítéltetett. A betyárvi­lágban túltengett az erőszak, színes volt a romantika, nyersek az indulatok. De az erőszak, a romantika és az indulatok mögött társadalmi összefüggések rejlenek, jó néhány képsorban feltárul- ’ nak előttünk a harcok moz­gatórugói. És talán a legen­dát is megértjük, mely gló­riába vonta Farkas Csapó Gyurka alakját, arra a kép­telen reményre alapozva, hogy a felkötött betyár „visz- szagyön”... Ragályi Elemér felvételei •• sallangmentesek. cicomázat- lanok. illúziót keltőek. Tet­szett Sebő Ferenc hangulatos zenéje. Dzoko Rosic ég Vla- dan Holec személyében igazi profik keltik életre a puszták vad embereit. Nemcsak kül­ső megjelenésük hiteles, ha­nem játékuk is. Méltó társuk Bujtor István, aki las?an leg­jobb karakterszínészeink so­rába emelkedik. * .....MERJÜK ÖNKRITIKU­SAN nézni a múltunkat. Ez e lősegíti a tisztábban látást, a reálisabb értékelést.” — mondotta Szomjas György, az egyik újság riporterének. Egyetértünk vele. A Talpuk alatt fütyül a szél — kriti­kai megjegyzéseink ellenére — a múltat önkritikusan szemlélő magyar filmek kö­zé tartozik, s mint ilyen mű, jó hagyományt folytat. s. f. csak veszendőbe kellene, hogy menjen e szépség mind. Ahogy oda is megy, a bizony­ságtévő szerepét tekintve. — Mi lenne, ha vinnék be­lőle Hankának? Nincs teje. A fekete csomó a sarokban összerándult. A sárga ujjak is rándultak; s mintha bekerí­tették volna védelmezőn, a távoztatón előretolt tenyérbői rácsosán szétágaztak úgy. hogy a töpörtyűnyi arc kivil­logott a rács mögül, mint egy vészlámpa. Tágra meresztett szempár volt ez az arc, a ré­mület villogása benne. — Azt te ne próbáljad! Vi­lágért se próbáljad! Teréza fogta a tejet, kizú­dította a malacnak- S fel­emelt karját végighúzta a sze­mén. Hankának nincs teje. A fa­luban alig van már tehén. Ki gazdálkodik már máma? Mi­kor még a vad is dúlja a föl­det. E napok egyetlen eseménye volt — a köz dolgát most fél­retesszük —, hogy Hanka fiú­gyermeknek adott életet. . (Folytatjuk) Komoly teljesítmény Az akkoriban legöregebb angol embert, William Parrt II. Károly király meghívta az udvarba, és hosszasan elbe­szélgetett vele. Végezetül meg­kérdezte : — Tett-e olyasmit hosszú élete folyamán, amit rövi- debb életű atyánkfiái nem tesznek meg? — Hét feleségem volt és mindannyiukat túléltem. — Ebben nincs semmi külö­nös — válaszolta a király. Ezt egy sokkal rövidebb élet fo­lyamán is megteheti az em­ber. Nincs valami sokkal in­kább említésre méltó történe­te? — Amikor 97 éves voltam, a pap í>ellengérre állított a templomban, mert megkíván­tam a felebarátom feleségét — vallotta be Parr. I A király őszinte kacagásban tört ki, és több kérdést nem tett fel az öregnek. Mai tévéajánlatunk 1(1.00: Le a cipővel. Hat srác elhatározza, hogy néhány napra elmegy kirán­dulni. Vidáman gyülekez­ne« a megbeszélt helyen; szü­leik annál berúsabb aggoda­lommal gondolnak arra, va­jon mi lesz csemetéikkel. S, a szülők tevékeny emberek. Mindenki a maga módján igyekszik megkörnyékezni egyet-egyet a környék idős lakói közül, hogy vigyázzon a gyerekére. A srácok meg is érkeznek a romantikus szi­getre, s amikor felhangzik az indiónüvöltés, hogy Le a ci­pővel! — mivelhogy néhány napig mezítláb is lehet jár­ni — nem is sejtik, hogy fo­gadott őrangyalok tekintete szegeződik rájuk. A kompkalauz és az ado- mázó Gazsi bácsi, az öreg lengyel, vagy a horgász egy­aránt azon tüsténkednek, hogy a gyerekek igazán „za­vartalanul” nyaralhassanak. A nemcsak gyerekeknek szóló, sok nevetést ígérő film fel­nőtt szereplői között talál­juk többek között Tordai Terit, Csala Zsuzsát, Hacser Józsát, Láng Józsefet, Gyen­ge Árpádot, Paudits Bélát. A Le a cipővel második részét vasárnap 16.35-kor láthatják. ZENEI ALTALANOS

Next

/
Thumbnails
Contents