Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-09 / 213. szám

/ Vizsgálják az ivóvizet A Nógrád megyei KÖJÁL víz­mikrobiológiai laboratóriu­mában a megye ivóvizének minősége fölött őrködnek. Vizsgálják a biológiai egyen­súlyra kiható kémiai szennye­zettséget, a vízminták csíra­számát, szennyezettségét és kórokozó baktériumtartalmát. Langár Istvánná, az Ipolyból vett vízmintasorozat csírate­nyészetét készíti elő, ami az ihatóság szempontjából az egyik legfontosabb vizsgálat. Húszmillióval a tervezett felett Látogatás a szörpüzemben Drégelypalánkon Az alapszer vezeti munka szolgálatában Sok minden megváltozott a falu szélén. Új, terjedelmes színt eme'tek, a hatalmas be­tontéren óriás kádakban ér­lelődik a nemes anyag, az éppen finomra darált csipke. A prések pihennek már, hi­szen egész nyáron át zúzták péppé a szamócát, málnát, ri­bizli t. Sokan mondják, eb­ből él a drégelypalánki ter­melőszövetkezet. Ha nincs is teljesen igazuk, valami azért van benne. Mindenesetre a szöi'püzemben keletkező nye­reség nagy segítséget jelent az alaptevékenység — nö­vénytermesztés, „ állattenyész­tés — fejlesztésében. A megye termelőszövetke­zeteinek kétharmada kedve­zőtlen termőhe’.yi adottságok között gazdálkodik. Ily kö­rülmények mellett igazán szükség van jól menő mel­léküzemágra, ami egyébként magas aranykorona-érték mel­lett sem elhanyagolható té­nyező. Régen történt, amikor a palánkiak a szörpüzem mel­lett döntöttek. A bogyós- gyümölcs-termesztéshez kivá­lóan illeszkedik a szörpké- szítes, hiszen az alapanyag zömét a gazdaság állítja elő. — Az idei terv 320 vagon szörp — mondja ifjabb Ka­pás József, az üzem vezető­je. — Ha minden rendben lesz, szeptemberben teljesít­jük az előirányzatot. — A terv vplt ilyen ala- dsony ? — Dehogy! Kénytelenek voltunk második műszakot is bevezetni, mert kelendők a készítményeink, s a termelő- szövetkezet árbevételi tervé­ből is kiesett néhány tétel. Ezt szeretnénk pótolni, vagy legalábbis enyhíteni. Az „enyhítés” azt jelentií a szörpüzem árbevéte’ét csak­nem húszmillió forinttal nö­veli s a nyereséget a koráb­ban számított nyolcmillió forintról 9,5—10 millióra eme­li. Mindezt a gazdaság egé­széhez viszonyítva elhanya­golható területen, de annál rengést a föld alatti vizek: összetételük ugyanis észre­vehető változásokon megy ke­resztül. Az üzbég tudósok­nak ezt a felfedezését teljes mértékben igazolta a Kizil- kum-sivatagban nemrég ész­lelt földrengés. Az epicentrumtól 800 kilo­méter távolságban — Taskent környékén és a Fergana- völgyben — öt nappal a nyol­cas erősségű földlökés előtt, kényesebb technikával. Az új présházat az elmúlt évben cserélték csaknem három- százezer forintos költséggel, másik kétszázezerbe került a palackozóhelyiség. Mo6t szán­dékoznak vásárolni egy komp­lett gépsort, aminek ára négy­millió körül van. — Az AGROMASEXPÖN fi­gyeltünk, de igazi, nekünk való berendezésre nem lel­tünk. Pedig lassan-lassan szük­ség lesz rá, mert épül az új telephelyünk is, alig fé’. ki­lométerre innen — magya­rázza az üzemvezető. Kombináttervet forgatnak a fejükben a drégelypalánki- ak, ami körülbelül százmil­lió forintba kerülne. Ehhez a saját pénzük nem elegendő. Mert az elképzelés közeli megvalósulásának minimális a lehetősége,^ részmego'dást kerestek. Költöztetik az üzem egy részét, s bővítik a vá­lasztékot is. — Palackozóhelyiség épült. Módunk lesz a kapacitást emel­ni, s emellett gyümölcsbort is kibocsátunk, sör bérpalackozá­sát végezzük. A szomszédban pedig savanyitóüzem kap he­lyet. Saját termesztésű ubor­ka, paprika kerül az üvegek­be. .. Alapos lesz a változás né­hány esztendőn belül. Az ötö­dik ötéves terv utolsó évé­ben már 800 vagon árut sze­retnének piacra küldeni. Op­timizmusuknak alapot szol­gáltat, hogy az elmúlt más­fél hónap alatt több mint félmillió pa'.ack szörpöt gyár­tottak. Még az új gépsor nél­kül, amit úgy várnak, mint a megváltást. — Kénytelenek vagyunk a technikai színvonalon javí­tani, mert mi is érezzük a munkaerő-problémát — jegy­zi meg ifjabb Kapás József. — Két éve még szinte ki­zárólag ’ a legfiatalabbak, többségében alkalmazott se­rénykedett a műszakonként megállás nélkül üzemelő sza­lag me’lett. Ügyeskedtek a emelkedni kezdett a föld alól feltörő vizek nemesgáz- és széndioxid-tartalma. Több volt a vízben a fluor, a higany és még néhány más ásvány is. A földrengés előtti napon hir­telen lecsökkent ezeknek az anyagoknak részaránya. Az üz­bég tudósok vizsgálataikat két mérőállomáson végzik: Taskent mellett és a Fergana- völgyben. A mérési eredmé­nyeket számítógépek segítsé­gével folyamatosan dolgoz­zák fel. címkékkel, kupakokkal. Ma meg a tsz-tagok közül már az idősebbek is ott állnak. Jól járnak, mert az átlagke­resetük a 2700—3000 forint között mozog. — Változatlanul jó a minő­ség — mondja az üzemve­zető. Sokat jelent ez, mert Így biztoß a piacuk, így jutnak el termékeik a hazai és a kül­földi fogyasztókhoz. Egy Cseh­szlovákiából érkezett levelet mutat. Dicsérik őket és hiá­nyolják, hogy miért nem Te­het gyakrabban hozzájutni a drégelypalánki szörphöz. Bi­zony, ezt a megyeiek is szó­vá tehetnék, mert az ország második helyre sorolt szörp­üzeme itt van a „szomszéd­ban”, s üvegeikkel csak rit­kán találkozni a megye élel­miszerboltjaiban. Sz. Gy. K özhelyszerű megállapí­tás, hogy a munka- erőforrások elégtelen­ségének egyik — sokak sze­rint első számú — oka, a munkaerő gazdaságtalan fel- használása, az emberek meg­lehetősen ésszerűtlen foglal­koztatása. A foglalkoztatási szerkezet és gyakorlat per­sze olyan, amilyen, a sok éven át kialakult és sajnos, megcsontosodott szokásokon és gyakorlaton aligha lehet egyik napról a másikra vál­toztatni. Valóban: a hatékony foglalkoztatás mindenki ál­tal jól ismert elvi kritériu­mainak gyakorlati megvaló­sítása — egy már meglehető­sen összekuszált helyzetben — nagyon problematikus; végtére1 is: nem gépeket berendezéseket kell mozgat­ni, átcsoportosítani, hanem emberek tíz- és százezreihez kellene hozzányúlni. ; Ez nemcsak hosszantartó, de rendkívül kényes, úgy is mondhatnám: veszélyes mű­velet. Még akkor is, ha nem a már — esetleg évtizedek óta — munkaviszonyban le­vőkről, hanem az első ízben munkát vállaló, az iskolából éppencsak kikerülő fiatalok­ról van szó. Az ö elhelyezke­dési, munkavállalási gya­korlatuk is szükségképpeni igazodik a kialakult rendhez és gyakorlathoz. E sorozat előző részében — a munkaerő-gazdálkodás álta­lános jellemzőinek illusztrá­A szécsényi járás párt- alapszervezeteiben is befeje­ződtek azok a taggyűlések, amelyeken a párttagokkal folytatott személyes be­szélgetések tapasztalatait értékelték. A járás több mint ötven alapszerveze­tében joggal állapította meg a párttagság, hogy a be­szélgetések őszinte, nyílt légkörben folytak, s jól szolgálták az alapszervezeti munka további javítását. Mindenekelőtt a beszél­getések, a taggyűlések elő­készítése sugallja e kövef- keztetést. A tagkönyvcserét mindenütt a központi bi­zottság határozatának meg­felelően készítették elő. Valamennyi alapszervezet­ben az volt a cél, hogy a párttagság jól értse e mun­ka lényegét- Ugyanakkor a párttagsági könyvek cse­réje, a személyes beszél­getések előkészítése — no­ha, jelentős eseménye a pártéletnek — mégsem je­lentsen befelé fordulást. Ne vonja el az alapszerve­zetek figyelmét az egyéb tennivalóktól. Mert az el­múlt hónapokban ilyen is akadt bőven. A termelőszö­vetkezeti zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlések, a népfrontválasztások, a KISZ- kongresszus előkészítése sém kevés munkát adott a pártalapszervezeteknek. A tagkönyvcsere, a párt­tagokkal folytatott beszél­getések helyi feladatait va­lamennyi alapszervezetben széles körben megvitatták. Nemcsak a párttitkárok, a pártvezetőségi tagok é6 pártaktívák, de a párttagok is felkészültek a beszélge­tésre, a beszélgetéseket ösz- szegező taggyűlésre. Mégis a szécsényi járásban akadt néhány , aiapszervezet — még a taggyűlések indulá­sakor —, ahol a tapaszta­latokat összegező tanácsko­zások nem tudták felszítani a beszélgetések politikai légkörét, hangulatát. Min­denekelőtt azért, mert az alapszervezet vezetősége nem fordított kellő gondot a beszámoló elkészítésére. Nem sikerült felszínre hoz­mok az észrevételek jelen­tős részét- A javaslatok kö­zül sok elsikkadt, és nem tudták egyértelműen meg­határozni a helyi feladato­dé jaként — közelebbről is megvizsgáltuk az 1970 és 1974 közötti időszak 53 ezres ipa­ri létszámnövekményének el­helyezkedését. Ugyanebben az időszakban majanem 95 ezer fiatal lépett mumcavi- szonyba. Valamennyien szak­képzettek, közép- vagy fel­sőfokú végzettséggel. Legna­gyobb részük — . majdnem ötven százalékuk — a gép­iparban helyezkedett el, s ez az arány majdnem húsz szá­zalékkal magasabb, mint a gépiparnak az egész iparon belüli létszámaránya. Vegyük ehhez még hozzá, hogy a gép­ipar termelékenysége az át­lagosnál alacsonyabb, s mind­ebből az következik, hogy a gépipar —, ha az általános létszámarányokat és a haté­konysági, a gazdaságossági követelményeket nézzük — a többi iparághoz képest arány­talanul magas létszámot „szipkázott el” az iskolákból kikerülő fiatalok közül. A megoldás persze nem az, hogy valami módón esetleg korlátozzák a gépiparban el­helyezkedni kívánó fiatalok számát, hanem az, hogy emeljék a gépipari munka termelékenységét, gazdasá­gosságát. Ami azt is jelente­né. hogy a gépipari munka termelékenységének emelése a racionális munkaerő-gaz­dálkodás egyik alapvető fel­tétele. A példa talán arra is rá­világít, hogy mennyire b»; kát sem. A párttagok nagy része azért nem érezte — nem érezhette —-, hogy sza­vának foganatja vap és a taggyűlésen csendben ma­radt. A járási pártbizottság, a pártalapszervezetek az első taggyűléseket amolyan tapasztalatszerző tanácsko­zásoknak tekintették és le­vonták belőlük a szükséges tanulságokat. A további taggyűléseket már körülte­kintőbben, nagyobb gonddal készítették elő. Különösen a területfelelősök segítettek sokat az alapszervezeti ve­zetőségeknek. A személyes beszélgeté­seken, így a párttaggyűlése­ken is a legtöbb szó az alapszervezeti munkáról esett. Az ELZETT szécsényi gyáregységében a kommu­nisták elsősorban azt vizs­gálták: az új vezetés ho­gyan teheti még szervezet­tebbé a munkát, s hogyan segíthetik e törekvést a párttagok. Endrefalván —, ahol a pilinyi, a szécsény- felfalusi és az endrefalvi közös gazdaság egyesülésé­vel, nagy létszámú termelő­szövetkezeti alapszervezet tevékenykedik — az ag­rárpolitikai feladatok kö­vetkezetesebb. helyi végre­hajtását szorgalmazták. Szalmatercsen, a községi alapszervezetben a párt­munka azon módszereit ku­tatták, amelyekkel legjob­ban segíthetik a helyi köz­ségpolitikai tennivalók megvalósítását­Azokban az alapszerveze­tekben, ahol a párttagság életkora meglehetősen ma­gas —, s ilyen nem kevés akad a szécsényi járásban —, a pártmunka egyik fon­tos emelőjének tartják, hogy a tapasztalt, idősebb kommunisták számát fia­talokkal egészítsék ki. A folyamatos tagnevelő tevé­kenység mellett — amely az alapszervezet erősítéssét eredményezheti fiatal, ar­ra alkalmas párttagokkal —. a tervszerűbb és arányo­sabb teherviselést tették szóvá. Több párttag kért konkrét pártmegbízatást és arra buzdította az alapszer­vezeti vezetőséget, a párt- esoportvezetőket, hogy rendszeresebben értékeljék és kérjék számon a vállalt kötelezettségek teljesítését. Néhány alapszervezetben — nyoiult és összetett feladat a racionális és hatékony mun­kaerő-gazdálkodás. Igenám — hangoztatják sokan és el­sősorban a gyakorló „mun­kaerő-gazdálkodók”, a válla­latoknál dolgozó munkaügyi­sek, akik a legközvetlenebbül érzik a munkaerőhiányból adódó gondokat —, hogyan lehet okosan és ésszerűen gazdálkodni azzal, ami vol­taképpen nincs?... Ök azok, akik évek óta és egyre han­gosabban ismételgetik, hogy a munkaerőforrások elégte­lenségének egész ésszerűen az is oka, hogy évről évre egyre kevesebben lépnek munkába, lévén, hogy a csa­ládpolitikai intézkedések kacskaringói meglehetősen változatos demográfiai hul­lámzást teremtenek. A ma­gyar népességfejlődés nem kívánatos és csák nehezen korrigálható sajátossága az egymást felváltó nemzedékek létszámának lényegesen el­térő volta. Az 1962-ben szü­letett generáció például még hatvan százaléka sem volt az 1954-ben született nemze­déknek. A hetvenes évekre, különösen pedig az elmúlt három évre az jellemző, hogy az élve születési arány — nemzetközi összehasonlítás­ban is — magasnak mondha­tó. Az évjáratok mennyiségi különbsége, különböző nagy­— így a nógrádmeg’yeri tér melőszövetkezetben é6 az ipari szövetkezetben, a mi- hálygergei vízműnél — az összegező taggyűlést arra is felhasználták, hogy ren­dezzék a pártmegbízatáso­kat. A feladatokat személy­re szólóan határozták meg. Sok észrevétel hangzott el a párttagság szakmai és politikai műveltségének fo­lyamatos gyarapításával kapcsolatban is. Az össze­gyűjtött észrevételeket, ja­vaslatokat már most. az oktatási év indulásánál igye­keztek hasznosítani. Az alapszervezetek igyekeztek kihasználni minden olyan lehetőséget — tömegpoliti- k^Li tanfolyamok, marxista— leninista középiskola. es­ti egyetem, szakosító —, amely e tekintetben ren­delkezésükre áll. Jól jelzi ezt, hogy a szécsényi já­rásban, tovább nőtt az ér­deklődés a marxista—leni­nista ismeretek iránt­A politikai képzést ugyan­is a legtöbb helyen nem az­ért tették szóvá a pártta­gok, hogy kedvezően ala­kítsák a statisztikát. Töb­ben is kritikusan, önkriti­kusan szóltak arról, hogy a vallásos világnézet. még mindig sok zavart okoz egy- egy párttag családja köré­ben, de néhány pártalap- szervezetben is. A járásban kiszabott pártfegyelmi bün­tetések túlnyomó többsége tavaly, de az idén is ezért született. S a párttagok jól látják, hogy a fegyelmi fe­lelősségre vonás esetenként szükséges, de nem egyedüli módja az eszmei-ideológiai egység megteremtésének- Ennél erőteljesebben esik latba a tervszerű, folyama­tos eszmei-politikai neve­lő munka. Az a tevékenység, amely a tagnevelő munká­val kezdődik, s folytatódik a pártalapszervezeten be­lül. Azért, hogy egy-két év után egyetlen új párttagot se kelljen kizárni, mért nem felelt meg a veie szemben támasztott követelménynek. A párttagokkal folytatott beszélgetések a szécsényi járásban is sok olyan ta­pasztalatot hoztak, ame­lyeket hasznosítani lehet az alapszervezeti munka to­vábbi javításában. sága aztán tartósan érezteti hatását, először az oktatás- politikában és gyakorlatban, később pedig a munkaerő- gazdálkodásban. S, ha már szóba került az oktatás: aligha vitatható, hogy a mai munkaerőgondok a közoktatási rendszer struk­túrájára is visszavezethetők. Nem abban az értelemben, hogy számszerűen kevés az új munkavállaló, hanem, hogy az iskolából kikerülők sok­szor nem ott vállalnak mun­kát, ahol szükség lenne rá­juk. Dr. Szabady Egon, a de­mográfiai tudományok dok­tora — és mellékesen a köz­oktatás-politika ismert szak­értője — legutóbbi nyilatkoza­tában, ezzel kapcsolatban a következőket jelentette ki: „...a merev közoktatási rend­szer az előidézője a munka­erő-szükségleti . struktúra és az évente munkába lépők képzettségi szerkezete kö­zötti ellentmondásnak. Az iskolák ugyanis jórészt az iskolakapacitáshoz igazodó, szakképzettséggel rendelkező fiatalokat bocsátanak ki, a jelenlegi iskolarendszer pe­dig kevés lehetőséget ad a tizenhat esztendős, szakkép­zetlen fiafalok munkába állí­tásához. E gy rugalmasabb köz­oktatási rendszer job­ban alkalmazkodhat­na a munkaerő-szükséglethez, egyszersmind szélesítve az első munkába lépés után is megszerezhető iskolai vég­zettség lehetőségeit..” Vértes Csaba Következik: Munkaerő-tar­talékok — útközben. NÓGRÁD — 1976. szeptember 9., csütörtök3 Új földrengésjelző műszer Előre jelzik a közelgő föld­Vinczc Istvánná A GAZDASÁGFEJLESZTÉS KULCSPROBLÉMÁJA (3.) Gazdálkodjunk okosan azzal, ami nincs?

Next

/
Thumbnails
Contents