Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-24 / 226. szám

4sszunyoJi Csecsen Nagyszerű tanítómesterünk volt... Banosné1: mar tervezgetjük a z öregek napját. Két asszony a csécsei „nagy­boltban”. Közel két évtize­de dolgoznak együtt. Jó- kedélyűek, beszédesek, szíve­sen mesélnek arról, mi új­ság a faluban, hogyan dol­gozik a népfront. De legszí­vesebben a nőbizotteágrói ej­tenek szót. Tolmácsi Jánosné, a ve­gyesbolt vezetője, Banos Fe- rencné a helyettese. A jó­ízű beszélgetés erre-arra ka­nyarodik. Először a munkára. Tolmácsiné mondja: — Mi végigcsináltuk a „hőskort”, ugyanebben' a bolt­ban, Tizenhét éve vezették be ,a villanyt a faluba. Addig maximlámpával világítot­tunk. Az egyik kampó még most is itt van a fejünk fe­lett. Tudja, hogy működött? Fel kellett fújtatni, spiritusz égett benne. Előfordult, hogy pálinkát raktunk bele. Ha meg végleg csődöt mondott, ott volt kéznél a jó, öreg petróleumlámpa. .. Banosné közbevág: — Hát, amikor iskolába jár­tam ! Pásztora utazgatni két­hetenként. Persze, munka mel­lett. Együtt kezdtünk tanul­ni a Zsuzsa lányommal. Ö akkor ment első osztályba. Ráadásul a férjemet is behív­ták három hónapra katoná­nak. Ma már mindez szép­nek tűnik. Főként pedig az, hogy négyesre vizsgáztam el­adóként. Tolmácsiné folytatja. Fel- Idéződnek a régi históriák, megszépítő messzeségben. Természetesen, fontosabbak r ' mostani események. Tol- .mácsiné elnöke, Banosné tit­kára a nőbizottságnak. — Mi, itt a boltban nagy­szerűen tudunk szervezni, tár­sadalmi munkára hívni, ezt- azt megvitatni. Nálunk min­denki megfordul a faluból. Amíg az asszonyok veszik a kenyeret, válogatnak az edé­nyek, vagy a pulóverek kö­zött, megbeszéljük a soron következő eseményeket. Így két legyet ütünk egy csapás­ra. Valahogy úgy. hogy az as­szonyok összebeszéltek. ösz- szeadták, ami hiányzott. Krumplit, lisztet, miegymást. Banosné folytatja: — Étvágygerjesztőnek ad­tunk egy-egy kupica pálin­kát, aztán pörköltet burgo­nyával. Még fánkot is sütöt­tünk. Forrai Imréné, a nép­fronttitkár közel lakik a mű­velődési házhoz, így az ö konyhájában sütöttünk-főz- tünk. Volt virág, az iskolások műsorhal köszöntötték az öre­geket. Eljöttek a falu veze­tői, alig akart véget érni a mu­latság. Az idén is tervezzük, hogy az ősszel ismét rende­zünk öregek napját. Még a munkatervünkbe is bevettük. Rövidesen hozzálátunk a meg­'hívók gépeléséhez. De ter­vezünk mást is... — Mégpedig? — Kismamák klubját. Ecse- gen már van. Nagyon szíve­sen mennek a fiatalasszo­nyok. Ügy gondoltuk, mi is megcsináljuk. Az egyik ápo­lónő, Fekete Istvánná vállal­ja a vezetést. Összejönnek a kismamák, beszélgetnek, elő­Xolmácsiné: „Végigcsináltuk a hőskort”. Tizenhat asszony alkotja a népfront mellett működő nőbizottságot. Ök rendezik az immár hagyományosnak szá­mító öregek n.apját Csécsén. Olyan esemény ez a falu­ban, amelyről már hetekkel előtte beszélnek. Találgatják, hogyan is lesz, mennyiben kü­lönbözik az előzőektől, mi­lyen lesz a vendéglátás. Tolmácsiné mondja: ' — Tavaly nagyszerűen si­került. Hetvenhat idős asz- szonyt, férfit láttunk vendé­gül. Kevés pénzből — alig volt ezer forintunk — emlé­kezetes ünnepséget rendezni nehéz. Azóta híre futott a já­rásban, hogyan is csinálták a csécseiek. Béren kívüli juttatások Pénzbeli vagy természetbeni juttatások, amelyeket a dolgozók bérükön felül- központilag- meghatározott kere­tekből kapnak a társadalmi tiszta jövedelemből. Ezek a juttatások a következőképpen csoportosíthatók: A bérjellegű juttatások a szabadságidőre, a-z ebédidőre kifizetett bér- A munkával kapcsolatos juttatásokhoz tartozik az üzemi étkeztetés- a munkásszállás, a munkaru­ha-juttatás- utazási kedvezmény stb­A társadalmi gondoskodás körébe tartoznak a következő juttatások: a gyermekek neveléséhez való hozzájárulás (példá­ul a családi pótlék, gyermekgondozási segély, a bölcsődék, óvodák fenntartása); az oktatási ég egészségvédelmi szol­gáltatások. valamint a nyugdíjasok és a munkakéotelenek eltartásához való társadalmi hozzájárulás, a kulturális é$ a sportlétesítmények támogatása. A béren kívüli juttatások egy részét az állami költség- vetésből finanszírozzák (nyugdíj, családi pótlék stb-). má­sik részét a vállalatok fedezik és részben a költségek tér. ‘ here- részben pedig a részesedési alap terhére számolják el­adásokat hallgatnak, közösen eltöltenek egy-két órát. Október elején a véradás­ban segítenek, utána pedig a nyugdíjasok klubját is élet­re hívják. Ezerkétszáz lakosa van a községnek. Csécse nevezetes arról,- hogy az itt lakók szí­vesen vesznek részt a közös­ségi életben. Legyen az tár­sadalmi munka, „építsd, szé­pítsd faludat” mozgalom, vagy Író-olvasó találkozó. — Nagyon jó a népfront­gárda. Lelkesek, tenniakarók. Az üléseken mindenki jelen van, felszólal, elmondja a vé­leményét. A vezetők első­ként mennek, ha közös mun­káról van szó. így aztán jog­gal hívhatják a többieket is — vélekedik Banosné. A két fiatalasszony szin­tén szívesen vállalja a meg­bízatásokat. — Mondják is, hogy min­denütt ott vagyunk, még a szavazatszedő bizottságban, a szülői munkaközösségben is. Nekünk nagyon jó tanító­mesterünk volt. Régi, har­cos kommunista, Takács Já­nosné, Annuska néni. Megta­nított bennünket, hogy kinéz­zünk a világba. „így kell ezt, gyerekeim” — mondogatta. A szavak bennünk maradtak. Annuska néninek igaza volt... Csalai Erzsébet VERSENY (TÁV) A LAMP ART ZIM salgó­tarjáni gyárában jelentős számmal vannak szocialista brigádok, amelyek a kitünte­tő cím különböző fokozataiért indultak versenybe. Hol tar­tanak ma a felajánlások tel­jesítésében? Kik az élenjá­rók? Mindez hogyan tükrö­ződik a verseny, nyilvánossá­gában? E kérdésekre próbál­tunk választ keresni a gyár­ban. Gyárrészlegenként készült egy-egy tábla, figyelmeztető­nek, azokon a részleg össze­sített gazdasági felajánlása szerepel. A hárömnegyed év vége előtt, hol tartanak a megvalósításban? Hiába ke­resem a választ, semmi kéz­zelfogható nyomót nem talál­tam. A zománcozóban még csak egy felhívás sincs, amely a verseny nyilvánosságára utal­na. A szomszédos, hagyomá­nyos szereidében sincs. Itt több emberrel véleményt cse­réltünk. Koós Jánosné. a Ga­garin Szocialista Brigád he­lyettes vezetője a következő­ket mondta: — Havonta túlteljesítjük a tervet és ezf. a támogatónk, illetve a művezető tudatja is a brigáddal. Egyébként a ke­resetből is érzékelni lehet. A társadalmi munkáról is tud­juk, hogy mennyit végeztünk el. A napló tükrözi az ered­ményeket. — A gyárrészleg eredmé­nyét és a szomszédokét is ismerik? — Nem nagyon — kapom a választ. — Elég ennyi, vagy mégis lö’^b ke"ene? Gazsi Ferenc gyárrészlegve­zetővel, s Merlák Mihály fő­művezetővel erről beszélget­tünk. — A negyedéves termelési tanácskozásókon minden bri­gád versenyeredményét érté­keljük. Arról is képet kap­nak. hol tart a gyárrészleg, milyen feladatokat kel] meg­oldani. Havonta is értékeljük a brigádok eredményét — mondta Gazsi Ferenc, azután még hozzáfűzte: — A régi fajta versenynyilványosságra talán nincs is olyan nagy igény. Ezzel kapcsolatban vannak rossz emlékeik az embereknek. — Mégis, lehetne többet adni a tájékoztatásból! — Talán pénz sincs rá úgy,' mint kellene... A kulcsöntödében a formá­zok és kikészítők tavaly egy brigádba , egyesültek. Mun­kájuk ugyanis nagyon össze­függő. Sokszor bizonyított már a Kállai Éva Szocialista Brigád, hogy kiváló kollektí­va. Versenytáblát persze itt is hiába kerestem. Amit meg­tudtam, az a brigádnaplóban szerepelt. A tervet az első fél évben 117 százalékra tel­jesítették. A selejt csökkenté­sével több mint 28 500 forin­tot takarítottak meg. A több­leteredményük fél év alatt meghaladta az egymillió fo­rintot. Ez az, amit valamemy- nyien tudnak. És még az, amiről a részlegvezetők, a műszakiak szóban rendszeresen tájékoztatják őket. A szocialista munkaverseny összetettebbé. bonyolultabbá vált. Azj időszakos értékelés nehezebb. A mennyiség mel­lett a minőségi munka, a ta­karékosság, a gazdaságosság, a hatékonyság került előtér­be. A szocialista brigádok versenye a hármas jelszó je­gyében folyik. A felajánlások a tervek ismeretében az egész évre szólnak. A mun­kások állásfoglalását tartal­mazzák, ígéreteket, amelyek­kel számolnia kell minden vezetőnek. Persze nem úgy, hogy az év végén minden kiderül. A szocialista munkaverseny a termelés motorja és nincs ebben a szólásmondásban semmi túlzás. A verseny elő- relendílője viszont az élő- eleven nyilvánosság. Miért kell titokban tartani a jó eredményeket? Miért nem kapják meg az élenjárók a nyilvánosság előtt is a dicsé­retet? Az' erkölcsi elismerés fontos eszköze a verseny­nyilvánosság. Ösztönző, ser­kentő a jobb munkára, a jő módszerek elterjesztésére. A VERSENYHEZ nyilvá­nosság is kell! De nem olyan, mint amilyet a tűzhelygyár­ban találtunk. Az igazsághoz tartozik, hogy nem egyedül­álló példa ez a megyénkben. Több helyen megfeledkeztek a verseny nyilvánosságának biztosításáról. Itt is elhang­zott olyan vélemény, hogy a munkások jobban igényelnék a tájékoztatást. De a vezetők nem követelik meg, lemon­danak egy fontos ösztönző, jobb munkára serkentő lehe­tőségről. Mód is lenne a nyilvánosság javítására, mert az üzemrészek eredményei­ről naprakész elszámolás ké­szül. Kinek jó hát e titkoló­zás? B. J. a élt vo!> y nem kell? Panasz és nfomozás szilvaügyben Engedtessék meg, hogy a Szilvát ezennel — a riport idejére — jelképnek nyilvá­nítsuk. A kiskertekben, háztá­ji gazdaságokban termett gyü­mölcsfélék értékesítési bizton­ságának szimbólumává. A szilváról köztudott, hogy kék. A salgótarjáni pihenőtelekkel rendelkezők azonban mosta­nában azt mondják: „nem kék’ a kutyának se”!. A mi­nap is többszilvafás telektu­lajdonosok panaszkodtak, hogy a megyeszékhelyen érett gyümölcsöt kénytelenek Gyöngyöspatára adni, ahová kis terepjáróval szállítják, mert a helyi ÁFÉSZ felvá­sárlói szinte szóba sem áll­nak velük. (Mellesleg e fo­gyasztási szövetkezet tá-• mogatja a Pécskő-dombi kert­barátokat.) Járjunk tehát szilvaügyben! A PIACON — Van szilva? — Nincs — mondja az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat 206-os árudájának dolgozója. — Van szilva? —y Nincs — feleli Katona Károlyné, a MÉK 1-es számú elárusítóheíyén- -— Volt, de elvitték. (Az idő délelőtt 10 óra). Az őstermelőknél sehol sem látni e gyümölcsöt. Az egyik termelőszövetkezeti standon akad mutatóba, hét forintért. A MÉK 25-ös áru­dójában is van még néhány kiló, ára: 4,60. — Szilvát szeretnék vásá­rolni — mondja egy közép­idős hölgy. Válogathat a ma­radékban. ., Hegyi traktorok Kii!ön!eges hegyvidéki traktorokat fejlesztettek ki legújabban svájci konstruk­tőrök- Súlypontjuk nagyon alacsonyan van, és ezt a mo­tor alacsonyra helyezésével, továbbá a vezetőülésnek a tengelyek közé helyezésével érték el. Az új fajta mezőgaz­dasági erőgép építési módja lényegesen eltér a hagyomá­nyos konstrukciókétól, össz- kerékhajtás- hat sebesség fo­kozat, előre beállítható, ki­egyenlítő zárak könnyítik meg a meredek rézsűkön- hegyoldalakon való munka­végzést. A MEK-NÉL — Szilvát, gyümölcsöt, zöld­ségfélét mint azt táblákon is hirdetjük, minden mennyi­ségben felvásárolunk — tájé­koztat dr. Jaricsó Sándor, a MÉK igazgatója. — Az étke­zési szilva kilóját 3,50-ért, az ipari szilvát (lefordítva: cef- rénekvalót) 2 forintos áron vesszük át. Tudtommal, nem fordultak eddig' hozzánk. Sal­gótarjáni kirendeltségünk bár­milyen tételt felvásárol. (Gyöngyöspaíál'a kilónként 2.60-ért szállították a szilvát, — Nemrégiben panaszkod­tak, hogy az almát potom áron veszik át, s drágán adják a felvásárlási árhoz képest. Mi az oka ? — Az alma átvételi árát naponta kapjuk a fővárosból, mérettől és minőségtől függő­en. Ma például (szerdán) a legalacsonyabb ár 2 forint, a legmagasabb 6.20. A szabvány követelményeitől osztályon­ként, fajtánként nem térhe­tünk el — válaszol StevTik István, a MÉK áruforgalmi csoportjának vezetője. AZ ÉLELMISZER- KISKERESKEDELMI VÁLLALATNÁL — A piaci boltjukban nincs szilva. Miért? — A MÉK-nél van? — Kevés, de akad! — Mi csak akkor vesszük át a kiskerttulajdonosoktól, ha a szerződéses partnereink nem szállítanak. Ügy tudom, né­hány hete a Pécskő-dombon termett gyümölcsből is vá«á- roltunk fel. — A jelenlegi felvásárlási ár? — Az olasz kék és magva­váló szilvánál első osztályú áru esetében 8. másodosztá­lyúnál 6 forint mínusz húsz­százalék — mondja Géczi Mi- hályné áruforgalmi előadó. Gyors számolgatás: tehát az előbbit kilónként 6,40-ért, a másodosztályút 4,80-ért ve­szik át. Ha a szerződéses partnerek netán nem szállítanak! De ezt honnan tudja a kis­termelő? A SALGOTARJANI AFÉSZ-NÉL — Mindenekelőtt szeretném kijelenteni: az ÁFÉSZ vala­mennyi étkezésre alkalmas gyümölcsöt átvesz. Még ha száz mázsáról van szó, akkor is. Legfeljebb a MÉIC-nek to­vábbítjuk — mondja Dóra Gyula áruforgalmi főosztály­vezető. — Azt mondták a telektu­lajdonosok: szóba sem állnak velük. — Ez nem igazi — tiltako­zik- — Jártak nálunk ketten, akikkel megegyeztünk, hogy a neveket felírják, ki mennyi rekeszt igényel, s mi aszerint díjtalanul rendelkezésükre bo­csátjuk a göngyöleget. Kiszál­lítjuk, aztán ha szólnak, be is hozzuk az árut. Azóta sem jöttek... — És önök? — Kiküldőm ismételten az egyik felvásárlót! (A telektulajdonosok egy­öntetű véleménye: járt ugyan kinn egy felvásárló, de a szö­vetkezet tagjaival szót sem váltott. A Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ megmaradt az igére- teknél, ami ugye nem kerül különösebb fáradtságba.) KOMMENTÁR Megtermett a szilva. Van három felvásárló szerv, s még­is megyén kívülre szállítják a gyümölcsöt! Jóval olcsób­ban, mint ahogy helyben ér­tékesíthetnék, Ki mulasztott ? A felvásárlók, mert propagan­dagépezetük nem működik olajozottan. Van a szilvai^gynek egy tanulsága: sokkal nagyobb kö­rültekintést igényel a háztáji gazdaságokban, kiskertekben termelt zöldség- és gyümölcs- félék értékesítése! Hogy a termelők biztonságot élezze­nek, s a kedvük se menjen el. Mert a szilvára szükség van- De a tehetetlenségre nincs... Szabó Gyula NÓGRÁD — 1976. szeptember 24., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents