Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-17 / 220. szám

1/ u n koero-g azdd f kodás — ni un hurrá- m cü far tás Fontos teltétel Az elnök tekintélye a jó munkahelyi Párt- és szövetkezeti demokrácia őrhalomban Valamikor az alkotmány egyik fő, az egész társadalom biztonságát érintő hangsú­lyos pontjának tekintettük a munkához való jog törvénye- sítését. Egy-két évtized alatt azonban szinte átrendeződött az életünk. Mostanában egyik legfőbb gondunkká vált a munkaerőhiány. Az országgyűlés nyári idő­szakán szóba került, hogy a foglalkoztatottak számának növekedése a harmadik ötéves terv idején még 350 ezer volt. Ez a szám 1971-től 1975-ig lyo ezerre mérséklődött, az V. ötéves terv időszakában, te­hát napjainkban azonban már legfeljebb 50—00 ezer fős növekedésre számíthatunk. Sí ez az országos adat Salgó­tarján és környékére, ha le­het, még nagyobb mérséklő­déssel jelentkezik. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben elkészült szám­vetés arról ad számot, hogy a gyár munkásállománya az első fél év folyamán 88 fő­vel csökkent. S ami különösen aggasztó, ez a csökkenés tel­jes egészében a fizikai óllo- paányban következett be. Az alkalmazotti állományban — annak ellenére, hogy az éves terv a nem fizikai dolgozók arányának 2 százalékos csök­kenését írja elő —, egyszó­val az alkalmazotti állomány­ban 3 fő növekedés van. Talán hangsúlyozni sem kell. hogy a munkaerő-gaz­dálkodásban valami nincs rendjén. Minden üzemben Huszonöt éves hazánkban a közlekedésimérnök-képzés. A felszabadulás után az egysé­ges szocialista közlekedés fej­lesztése új típusú mérnök- képzést kívánt, olyat, amely­nek során a leendő szakem­berek komplex módon sajá­títhatják el a technikai, a szervezési és a gazdasági is­mereteket. Ebből a célból ala­pították meg 1951-ben Sze­geden a Közlekedési Műszaki Egyetemet, amely ma a fő­városban a Budapesti Mű­szaki Egyetem közlekedés- mérnöki karaként működik. A kar az első időkben a vasút- és a gépjárműüzem számára képzett mérnököket, 1969 óta járműgépész, valamint az építő- és anyagmozgató gé­pészmérnökök oktatását is el­látja. A karon második diplo­mát adó, közlekedéssel kap­csolatos szak- és, gazdasági- mérnök-képzés is folyik. A közlekedésmérnöki kar az elmúlt negyedszázadban több mint 3000 oklevelet adott alkalmazkodni kell az új kö­rülményekhez és az új igé­nyekhez, s még racionálisab­ban kell törekedni a munka­erő megtartására, a munkaerő­állomány egészséges átrende­zésére. Mi magunk érezzük és a kormányzati' szervek is mond­ják, hogy a munkaerő-forrá­sok csökkenése az ipari centrumokban nehezitikN a vállalatok munkáját. A Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­ben is bizopyos szemléletbeli változásokra van szükség, ha a tervezett' feladatokat mara­dék nélkül meg akarják valósítani. AZ acélöntöde fel­számolásával a kovácsüzem és a vasöntöde létszámának megerősítését tervezik. Hogy az acélöntöde hatékonyabb, termelékenyebb és gazdaságo­sabb technológiának adja át a helyét, az a vállalat, a nép­gazdaság, sőt az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt előnyös. A többszö­rösen gazdaságosabb techno­lógia bevonul a vasöntöde fa­lai közé, de a munkaerőt nem tudták megtartani. Ebből a gyárrészlegből az első fél év alatt 69 dolgozó távozott el. De, hogy a lista teljesebb legyen: 65 fő ment el a hu­zalműből, 33 a hengermű­ből, 26 az üzemfenntartástól és 27 Kisterenyéről. E tények sajnos arra utalnak, hogy az üzemek, a munkaerő-gaz­dálkodási szervek a társadal­mi-politikai szervezetek hiá­nyosan foglalkoznak a mun­kl, s az utóbbi években a nappali tagozat első évfolya­mára mintegy 180—200 fia­talt vesznek fel. Ez csaknem kétszerese a kezdeti években felvett hallgatók számának. A levelező tagozaton évente félszázan, a gazdasági-mér­nöki szakon 70—80-an, a szak­mérnöki szakokon ugyancsak mintegy félszázan kezdik meg tanulmányaikat. Néhány éve a kar átvette a hajós szakemberek képzését is. Az első 14, leendő tengerésztiszt a mostani jubileumi ünnep­ségeken veszi át üzemmérnö­ki oklevelét. Most szeptem­berben indult a folyamhajó­zási ágazat is, s a jövőre kez­dődő hajógépüzemi ágazat­ra is felvettek már — elő­felvételivel — néhány fia­talt. A közlekedésimérnök-képzés negyedszázados jubileumára négynapos eseménysorozattal emlékeznek­Szeptember 20-án, hétfőn, a Közlekedési Múzeumban légkör kaerő-megtartás feladatai­val. Ezekre a jelzésekre oda kell figyelni. Nem akkor kell kétségbeesetten kapkodni, amikor már komoly mérete­ket ölt a létszámprobiéma, ha­nem pillanatnyi késedelem nélkül arra törekedni, hogy aki a Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel egyszer elkötelez­te magát, annak vonzóvá vál­jon a gyár, a munkahely, a munkahelyi légkör. A vállalat is, az üzem is. sőt egy-egy szocialista brigád is nyer az­zal, ha olyan dolgozókkal old­ja meg a feladatát, akik hosz- szú évek és évtizedek során jól megismerték a gyártás- technológiát, a munkafogáso­kat, s ha nem kell állandóan új és új munkaerők betanítá­sának gondjaival foglalkoz­ni. Az a tapasztalat, hogy a gyárból eltávozó dolgozók nagy része nem a bérténye­zők miatt szánta el magát a változtatásra, hanem sokkal in­kább olyan belső egyenetlen­ségek, meg nem engedhető hangnem, barátságtalan lég­kör miatt, amik megszünteté­séhez külön beruházás sem szükséges, csak éppen a gon­dolatok átrendezése. A figyelmesség, az emberek személyi ügyeivel való lel­kiismeretes foglalkozás. a munkahelyi légkör egyik fon­tos ötvöző anyaga. A jó mun­kahelyi légkörrel mindenki szíves-örömest elkötelezi ma­gát. O B. megnyíló kiállítás áttekintést ad a 25 évről. Szeptember 21- én a Budapesti Műszaki Egye­tem tanácsa ünnepi üléssel köszönti egyik legfiatalabb karát. A tanácsülésen tiszte-1 letbeli doktorokat avatnak és átadják az egyetem emlékér­mét. Szeptember 22-én kétna­pos tudományos ülésszak kez­dődik a közlekedésmérnöki kar Kinizsi utcai épületében. Az ünnepségek keretében, a kar történetében először ren­dezik meg a negyedszázad alatt végzett mérnökök talál­kozóját, az új elsőéves hall­gatók pedig vidám hajókirán­duláson, hagyományos cere­móniák szerint, ássák elő jel­képesen a tavaly végzettek által elásott „csatabárdot”. Az évforduló tiszteletére több tüdományos folyóirat — köztük a városi közlekedés — jubileuma emblémával ellá­tott ünnepi számot jelentet­nek meg. (MTI) Arra már Hegedűs András, a párttitkár sem emlékszik egészen pontosan, hogy tulaj­donképpen ki hozta szóba a hugyagi üzemanyag-tároló dolgát. De tény, hogy a párt- csoportülésen valaki felállt, és azt mondta: — Nem értem, hogy a szö­vetkezeti vezetőség miért* né­zi el, hogy napról napra fo­lyik a drága üzemanyag . Nem a hatalmi ezó Való igaz, Hugyag jelentős üzemegysége a több mint öt­ezer hektáron gazdálkodó ter­melőszövetkezetnek. Határá­ban gabona, burgonya is* te­rem bőven. Termesztésük, betakarításuk egész évben ad annyi munkát, hogy azért már érdemes a gépeket hely­ben tartani. A gépekhez pe­dig üzemanyag kell, nem is kevés. Csakhogy a pótkocsi­ról tankolni, nem éppen kifi­zetődő dolog. Sok benzin, olaj elfolyik, a lappangó tűz­és balesetveszélyről nem is szólva. S mindennek egyet­len üzemanyag-tárolóval ele­jét vehetnék. A vezetőség akkor egyet­értett a tanáccsal. Mégis nem­régiben újra előbukkant a do­log. Most már taggyűlésen találgatták néhányan, miért késik a tároló? Az ötezer li­teres tárolót már régen meg­vásárolták. Csak a beszerelé­sével bajlódik sokat a Balas­sagyarmati Fémipari Válla­lat. Sem az elnök, sem a párttitkár tekintélyén nem esett volna csorba, ha mind­ezt elmondják a tagoknak. ■— De még mennyire, hogy nem! Az., olyan tekintély, amelyhez hatalmi szó adja az alapot, egyébként is megle­hetősen ingatag — summázza véleményét Bállá István, az őrhalmi termelőszövetkezet elnöke. — A munka, a szak­mai hozzáértés az, ami végül is meghozza a tagok bizal­mát­Bállá István helybeli gazda volt, már akkor is meglehető­sen nagy tekintéllyel, ami­kor 17 esztendeje örhalom- ban megalakult a termelőszö­vetkezet. Olyannyira, hogy az elnökválasztáskor más név szóba sem került. Ahogy az­tán nőtt a szövetkezet gazda­sági ereje — ma már hat köz­ség határában gazdálkodnak, és eléri a 75 milliót a ter­melés éves értéke ■— úgy dagadt az elnök népszerűsé­ge. — Nem mondom, én azt, hogy a népszerűség rossz do­log — mondja töprengve. — Egyáltalán nem! Csakhát az út igen nehéz, amit végig kell járni érte. Azt . hiszem, nekem az volt a szerencsém, hogy korán szót értettünk a tagokkal... Az őrhalmiakkal, a hugya- giakkal, a balassagyarma­tiakkal, meg a többiekkel. Több mint ezer emberrel. Nem ment könnyen. Se sze­ri, se száma a szócsatának, amelyet a közösséggel, a kö­zösségért vívott. Nem titkol­ja, a pártalapszervezet tit­kárában, a kommunistákban jó segítőtársakra talált. Ma­ga is párttag, néhány esz­tendeje a községi pártveze­tőségben is dolgozik. Régen volt, talán igaz sem volt? Pusztán a példa kedvéért em­líti a dohány körüli vitát. Balassagyarmaton annak ide­jén 24 hektáron termett do­hány- Amikor összekerültek, felemelték 34 hektárig , Az asszonyok ágáltak, hogy sok lesz. Azt számolták, az ö munkájuk gyűlik meg, pon­tosan úgy, mint eddig. Azóta 50 hektár hoz termést. Ezt is az' asszonyok dolgozzák, csak­hogy most már a gépek is segítenek. A vezetőség és a tagok végül is együtt okos- kodták ki a dohánytermesz­tés mostani módszerét. Közös célért, közösen S ezzel máris ott vagyunk a sokat emlegetett szövetke­zeti demokráciánál. — Mi nemcsak emlegetjük — tiltakozik. — Nézze, egy ilyen nagy termelőszövetke­zetnél, mint a miénk is, nem lehet formális a demokrácia. Itt csak úgy juthatunk .előre, ha a közös célért, közösen munkálkodunk. A termelőszövetkezetben sokféleképpen próbálták és próbálják ma is szóra bírni a tagokat. Néhány esztendeje a vezetőség kérdőíveket küldött szét. A tulajdonosi érzést sze­rették volna élesztgetni, erő­síteni vele. Tudakolták, mi a véleményük a munkáról, a gazdálkodásról, mit tehetné­nek jobban. Nem volt ez ép­pen rossz módszer, de a ve­zetők és a tagok élő kapcso­latát nem pótolta. A növénytermesztésbe^ ki­alakították az úgynevezett kombinált vezetési rendszert- A szövetkezethez tartozó va­lamennyi községnek termelé­si felelőse van, aki gyakorla­tilag a központi akaratot kép­viseli az üzemegységben. Rendszeresen — évente há­rom-négy alkalommal — ta­nácskoznak a tagokkal a kö­zös gondokról, az üzemegy­ség dolgairól. Akár a tervet is megváltoztathatják, ha ar­ra alapos okuk van. Emel­I g a z Vélem, s számtalan gyakor­lati tapasztalat is igazolja, hogy végére járunk már az „amit gyártunk, azt vagy kénytelen venni” szemlélet­nek. S ez — egyben jelezve gazdagodásunkat is — két té­nyezőben mutatkozik meg leg­inkább: a fogyasztói igények változásában, valamint az eh­hez igazodó termelési struk­túra kialakításában. Prózaib­ban; már a gyárak igazodnak a lakossági kívánalmakhoz, s nem megfordítva. A kereslet- kínálat törvénye, esetenként gyártási profilváltásra is kényszerítette a termelőüze­meket; hogy egyetlen példá­val szolgáljunk: cserépkkály- hagyárból lett építési kera- miagyár a romhányi. A fen­tebb említettek miatt gyárt újra hagyományos tűzhelye­ket a ZIM salgótarjáni gyá­ra is. Persze, az előrelátó, gondos szakemberek nem ösztöneik­re, s nem is általános tapasz­lett negyedévenként írásos tájékoztatót, ahogy a helyiek mondják, tsz-hiradót adnak ki. A legfrissebb szám a szö­vetkezet ötéves tervéről ad ismertetőt. Szólnak, ha kell — A tagok nemcsak azt várják, hogy kérdezzük őket — magyarázza Hegedűs And­rás. — Elvárják, hogy tájé­koztassuk őket, és, ha szól­nak, figyeljünk rájuk... Mindezt a (jogos igényt a pártalapszervezet táplálja ben­nük. A demokrácia jó fóru­mának tartják Örhalomban a pártcsoportokat. Itt azok is szólnak, akik taggyűlésen, vagy a tsz-közgyűlésen alig- alig mernek észrevételt ten­ni. Valahogy azt is elfelejtik, hogy az elnökük országosan ismert ember. Szóvá teszik a jót, s azt is, ha munka köz­ben botlanak a vezetők- Pau- lik Vince, Sándor János. Fü- löp Géza, meg Barna Antal pártcsoportvezetők a meg­mondhatói, hogy hány hasz­nos észrevétel, javaslat indult el ezekből a kis kommunista közösségekből. Az elmúlt nyarat gyakran idézik a termelőszövetkezet­ben. Nehezen boldogultak a gabonával. A környező gazda­sagokban már javában arat­tak, de Bállá István kivárt. Hallgatott is eleget miatta. Vezetőségi ülésen, taggyűlé­sen bírálták, hogy elszámí­totta magát. Mit tehet ilyen­kor az elnök? Először is meg­próbálja megvédeni igazát. — Mi későn érő gabonát vetettünk _ mondta. — In­kább várjunk még néhány napót, semmint éretlenül ke­rüljön magtárba a szem ... Csakhogy az eső nem várt. Aratóidőben ömlött szüntele­nül, s a búza nagy részét vé­gül szárítani kellett. Amikor aztán a végére jártak a beta­karításnak, az elnök leült, és gondolkodni kezdett. Először a_ vezetőséggel tanácskoztak. Később a tagokkal is megbe­szélték, hogy korábban érő búzát is vetnek- Az idén ko­rábban kezdhették a mun­kát, jobban kihasználták a gé­peket. Mert a dolgok nem attól lesznek igazzá, hasznossá, hogy az elnök mondia ... Vinczc Istvánná o d n i tálatokra alapozzák ennek, vagy annák a cikknek keve­sebb, vagy nagyobb mennyi­ségű gyártását. Miként egy, a minap kezembe jutott vas­kos terjedelmű felmérőlap is alátámasztja, jelentősei nyom a latban az ügyfelek — le­gyen az, bár nagylcereskedel- mi vállalat, vagy magánsze­mély — véleménye. A Romhányi Építési Kerá­miagyár piackutató lapja va­lóban lehetőséget nyújt a gyár vezetőinek az igazodáshoz. Az általuk kidolgozott hu­szonnégy kérdésre adott vá­laszokból, lévén, hogy szinte valamennyi fogyasztóréteget bevontak a felmérésbe, már jelentős következtetéseket le­het levonni: milyen színű, mintájú, méretű padló- és fal­burkoló csempe iránt mutat­kozik igény. Szóval, igazodnak Rom- hányban — bár gondolom, nemcsak ott, és ez jó! — k — Eddig több mint 250 óra társadalmi munkát végeztek el a 11. számú Csizmadia úti óvodában a Zója. Dobó István és a Vosztok Szocialista Brigád tagjai. A három öblösiiveggyári kollektíva tagjai egyenként 18 társadalmi munka­órát vállaltak, hogy az óvodások minél kulturáltabb környezetben tölthessék el idejüket. A munkálatok során az udvar rendezését és a kerítés teljes kicserélését tervezik a lelkes brigádtagok. A társadalmi munka ilyen irányú el­végzése minden szocialista brigád számára példa lehet. Képünkön az utolsó métereken készül a keríiés, utána ön­feledten vehetik birtokukba a gyerekek az óvoda udvarát. __ ft __ í Fogalmak közelről Eszközigényesség Az eszközigényesség a termelésben lekötött állóeszközök­nek és -készleteknek a termelési értékhez (árbevételhez) vi­szonyított aránya. Azt fejezi ki, hogy a folyamatos ráfordí­tások (munkaerő, anyagok stb.) mellett mekkora eszközlekö­tés szükséges a termelési feladatok megoldásához. Az eszközigényességet mindig mérlegelik, amikor a ter­melés bővítésekor választani lehet a termelési tényezők (élő­munka és eszközök) között. Az eszközigényesség mutatója a gazdálkodás hatékonyságával javítható: az eszközök jobb ki- nasználása esetén azonos eszközállomány mellett nő a ter­melési érték. Az eszközigényes ágazatok közé tartozik a villamosén«’-- gia-ipar, a mezőgazdaság, a bányászat, az építőanyag-ipar és a nehézvegyipar. A legkevésbé * eszközigényes a kézmű- és háziipar, a textilruházati" ipar és az élelmiszeripar. Kétnapos tudományos ülésszak Huszonöt éves u közlekedésimérnök­képzés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents