Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-12 / 190. szám
Az állattenyésztés biztonságáért III. Veszteségek és okai Asszonyok a párlalapszervezetekhen A tagfelvételi munka tapasztalatai a salgótarjáni járásban A MEGYE mezőgazdasági üzemei lassan áttérnek a korszerű tartástechnológiákra, de a szarvasmarha-tenyésztésben csak a karancssági gazdaság csatlakozott termelési rendszerhez. E területen van mit javítani. A kötetlen tartás tapasztalatai kedvezőek. A sertéstelepeken a már bevált módszereket alkalmazzák, ám az építészeti problémák mindvégig akadályozzák a fejlődést. A baromfitenyésztésben a szécsényi telep szakosított, ami eredetileg pulykahizlalásra készült. Az 1970-ben átadott épületek .már mo6t korszerűtlenek, s a tervezett nyereséget nem sikerül elérni A tsz folyamatos géptechnológiai rekonstrukciót végez. A juhászat állategészségügyi helyzetét befolyásolja a gyenge takarmányellátás. Várható, hogy a juhtenyésztő társulások beruházásainak megvalósítása gazdaságos termelést eredményez. A tartási és takarmányozási gondok legtöbb helyen az állatok nevelésének első időszakában jelentkeznek. Fölöttébb kedvezőtlen a helyzet a borjúelhullások területén. A termelőszövetkezetekben az elhullási arány 1973-ban 9. 1974-ben 8, tavaly pedig 10,3 százalék volt. A növekedés oka: zsúfoltak, korszerűtlenek a borjúnevelők, hiányoznak az elletöistállók, gyakori a technológiai fegyelmezetlenség, s a szakértelem sem kielégítő. Az elmúlt évben a megyei borjúelhullási átlagot 18 tsz és két állami gazdaság haladta meg. A legnagyobb veszteség Dejtáron (40 százalék), Palotáson (29), Ludány- halásziban (25), Litkén (36,5), a Magyarnándori (20,9) és a Pásztói Állami Gazdaságban (17,8) jelentkezett. Az állategészségügyi állomás az okokat felülvizsgálta, és megtette a szükséges intézkedéseket. A TAKARMÁNYELLÁTÁS az állattenyésztés eredményeinek meghatározója. Az elmúlt évben a takarmányok kilúgozottan, gyenge minőségben kerültek be a rétekről, a foszforhiány betegségek sorozatát idézte elő. Nem véletlen, hogy az idén nap mint nap felhívják a gazdaságok figyelmét, hogy az állatoknak szükséges eledelt biztosítsák, mert a kedvezőtlen időjárás figyelmen kívül hagyásának káros hatása majd télen jelentkezik. A megye szarvasmarha-tenyésztését. különösen a nagyÁéó, kapa, kalapács Intézkedés a hátralék törlesztésére A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló és öntöde gyárrészlege az év eddigi időszakában 101,3 százalékra teljesítette termelési tervét. Az eredmény összességében jónak mondható. A részfeladatokban azonban itt-ott javításra van szükség, ha minden megrendelésnek maradék nélkül eleget akarnak tenni. x Az első fél év során a kovácsolt es sajtolt termékekből 250, mezőgazdasági gépalkatrészekből 30, acélöntvényből 50 tonnával többet állítottak elő a tervezettnél, Akadnak azonban hSlralékok is. Mezőgazdasági szeráruból, ásóból és kapából 20 tonna, kalapácsból pedig több mint 5 tonna lemaradása van a gyárrészlegnek. Miután az első féléves számvetés megtörtént, és pontosan megállapították a hátralékokat, a 38 tételes elmaradás pótlására máris intézkedéseket tettek. Ásó-, és kapagyártásban erősítik a csoportokat, illetve a szükségnek megfelelően új csoportokat hoznak létre. A kalapácsnál tapasztalható lemaradás pótlására két csoportot állítottak be, s így biztosítva lesz, hogy a harmadik negyedévben a mezőgazdasági szeráruból és a kalapácsgyártás során pontosan eleget tesznek a megrendelők igényeinek. Fólvizsgáznak A Nógrád megyei Sütőipari Vállalatnál a középfokú végzettségű szakemberek és munkás csoportvezetők részére kötelező továbbképző tanfolyamot rendeztek, ahol a korszerű vezetéssel kapcsolatos tennivalókkal ismerkedtek meg a hallgatók. Az előadásokon foglalkoztak a dolgozókkal való kapcsolat kialakításának helyes módszereivel, az alapfokú munkaszervezési ismeretekkel, munkajogi és munkavédelmi előírásokkal, valamint a gazdálkodás különböző tennivalóival. A 90 órás előadásból álló tanfolyam vizsgafeladatainak értékelését végzik. Az eddigiekből megállapítható, hogy a hallgatók felkészültsége nem mindenütt érte el a kívánt szintet. Vezetői ismeretekből a pásztói csoportban 17-ből 11 nem felelt még. A 15 fős tarjám csoportból pedig kilencen nem tudtak megbirkózni a kérdésekkel. A nem megfelelők nem kapják meg a tanfolyam sikeres elvégzésére felajánlott 600, illetve 400 forint jutalmat. Augusztus végén viszont pótvizsgázniuk kell. A mcnkesi aknaüzem területén gondot jelent a csillék mozgatása. Mint képünkön is látható, még mindig rá vannak szorulva az emberi munkaerőre. Szovjet nehézipari építkezések A szovjet nehézipar építkezéseinek volumene a tizedik ötéves tervidőszakban (1976—80 ) több mint 25 százalékkal növekszik. A legnagyobb beruházásokat a kohászatban, a színesfémiparban, a vegyiparban, továbbá a gépgyártásban eszközük. A kohászatban 10,5 millió tonna öntöttvasat, 16,2 millió tonna acélt, 16,5 millió tonna hengereltárut gyártó kapacitást helyeznek üzembe. Az elkövetkező öt évben húsz, egyenként 250 tonna kapacitású elektromos acélolvasztó kemence épül lel. üzemekben, idült fertőző betegségek — a gümőkór, a brucellózis — is befolyásolják. A gümőkórral fertőzött állatok súlya csökken, a borjúszaporulatban és a tejtermelésben ennek következményeként nagy a veszteség. Megyénkben a mentesítés kezdete óta 6594 beteg állatot cseréltek le, csaknem 30 millió forint állami támogatás igénybevételével. A hatékony munka eredménye, hogy a nagyüzemi tehénállomány 94,2 százaléka mentes e betegségtől. A helyenként tapasztalható újrafertőződés oka, hogy a vásárlások során ismeretlen állategészségügyi hátterű állatok kerültek az állományba, s azok karanténozásáról megfeledkeztek. A mentesítési feladatok e'- látását hátráltatta a vágó- és tenyészállatért kapott több mint ezerforintos differencia. Ennek hatására a fertőzött üzemek egy része elzárkózott a selejtezéstől. Az állami támogatás felemelése nagy segítséget nyújtana a tbc- mentesítés befejezéséhez, amely az ötödik ötéves terv egyik legjelentősebb állat- tenyésztési feladata. Az elhullott és a kényszer- vágásra került állatok értékét a biztosító megtéríti. Pontosabban, nem a teljes értékét. Ezt nehezményezik az állattartó gazdaságok. Nézzünk egy példát: a Pásztói Állami Gazdaságban az elmúlt évben a tényleges veszteség az állattenyésztésben több mint kétmillió forint volt, az Állami Biztosító ebből 444 ezer forintot térített, tehát még az 511 ezer forint biztosítási díjat sem érte el a mérték. Általában a biztosítótól kapott összeg a károk 40—60 százalékát fedezi, s a jelenlegi állatbiztosítási rendszer hátránya, hogy a biztosítás értéke elmarad a piaci értékektől. A termelők azt is kifogásolják, hogy az elhullási veszélynek leginkább kitett állatcsoport — szopós malac, szopós borjú stb. — ki van rekesztve a biztosítás alól. A GAZDASÁGOK a népgazdaság számára oly fontos hús megmentésére sincsenek ösztönözve. Kényszervágáskor ugyanazt az összeget kapják, mint elhulláskor. s őket terheli még a szállítás, feldolgozás költsége is. Feltétlen szükséges tehát a térítési összegek igazítása a mindenkori állatértékhez. Persze, e kedvezőtlen állapotot nem tennék szóvá, ha megszüntetnék a gazdaságok a veszteségeket előidéző okokat. Sz. Gy. (Folytatjuk) A salgótarjáni járás pártvégrehajtóbizottsága a közelmúltban megvizsgálta a tag- felvételi munka féléves tapasztalatait. A pártalapszervezetek több mint 130 új tagot vettek fel. A számok sokféle következtetés levonására adtak módot. Arra többek között, hogy az alapszervezetek nagy többségében egyre tudatosabb, egyre következetesebb a politikai nevelő munka. Az új tagok között közel száz a munkás. A nők élénkülő közéleti tevékenységét jelzi, hogy a korábbi éveknél többen kérték felvételüket a pártba. De a nőket foglalkoztató, könnyűipari üzemekben tevékenykedő alapszervezetekben nem egyértelműen pozitívak a tagfelvételi munka tapasztalatai. Törődnek a munkáénőkkel Nagybátonyban, a harisnyagyárban Szabó Istvánnét a pártalapszervezet titkárát kerestem. Hamarosan, kiderült, hogy nincs a gyárban, Salgótarjánba ment. Jött azonban Nagy Józsefné. a pártvezetőség tagja, s készségesen vitt végig a gyáron. Jártunk a szalagok között. Megnéztük a festőt, a kötődét. A kötődé vezetője csinos, magas fiatalasszony, Szélpál Ferencné. — Néhány hónapja vettük fel a pártba — mutatta be Nagy Józsefné.1 — Egészen pontosan három hónapja, hogy párttag vagyok — igazította ki a fiatalasz- szony. — A gyárban sokkal hoszabb ideje dolgozom. Előbb bizonyítanom kellett, hogy szeretek és tudok dolgozni... Szélpál Ferencné bizonyított. Volt áruátvevő, csomagoló, majd egy kisebb asz- szonycsoport irányítását bízták rá. Tavaly októberben pedig megtették a kötőrészleg vezetőjének. Közben tanult, a marxista—leninista esti középiskolában. Szakszervezeti oktatást vezetett, s vezet ma is. Ez a pártmegbízatása. Később a taggyűlésről beszélt, ahol egy másik fiatal- asszonnyal együtt döntöttek tagfelvételi kérelméről. — Számolni sem tudtam hirtelenjében, hogy hányán szóltak. S tudja mi lepett meg a legjobban? A párttagok nem csupán egymást ismerik, hanem az újonnan érkezőt is. Mit mondjak? Igazán jólesett, hogy így törődnek az emberekkel... ö sem teszi ezt másként. Az ötven asszony, lány munkájának szervezése, irányitáKONGRESSZUSI KÜLDÖTT A fiatalok szószólója Rövid idő alatt több tisztség is ..nyakába szakadt” a jobbágyi Ipari Szövetkezet fiatal asztalosának, a 29 éves 1 Pisák Pálnak. KISZ-titkárnak i választották korábban. Leg- | utóbb pedig az ipari szövet- I kezetek megyei küldött* i közgyűlésen a KlSZÖV-elnök- ség tagjának, az ifjúsági bizottság elnökének, küldöttnek, az ipari szövetkezetek soron következő kongresszusára. Ezenkívül az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa tagjának is megválasztották— Nem sok íSy egyszerre? — Meglepődtem ennyi megtiszteltetéstől, és azóta is sokat gondolkodom azon, hogyan tudok jói megfelelni a bizalomnak. Gondolom, ha a többiek segítenek, és ebben bízom is. akkor közösen megoldjuk a feladatokat — válaszol, s így folytatja. — Az asztalosműhelyben, ahol dolgozom, nagyon jó a kollektíva. Arany fokozatos, szocialista brigád vagyunk. Közösen mindent megoldunk, amit tőlünk várnak- Társadalmi munkában is dolgozunk. Most is olyan átalakítást végzünk, a saját műhelyünkön, amihe2 a pénz kévés, de létkérdés, hogy a porelszívás megoldódjon. Szövetkezeti érdek és egyéni érdek is. ezért társadalmi munkázunk. — A fél évkor egyesültünk a káliéi és pásztói ipari szövetkezetekkel. A kezdet kezdetén tartunk. Sok a gondunk, de megoldódik. A három szövetkezet együtt csak többre lesz képes, mint külön-külön. De addig még sokat kell tenni. Éppen számítottam, hogy milyen sok fiatal van ebben az egyesített szövetkezetben- Sajátos gondokkal, problémákkal, de hozzátehetem, fiatalos lelkesedéssel együtt, összefogva gakat tudunk tenni. — A szakmát az Óbudai Hajógyárban tanultam, de Szí rákon születtem, és Szurdokpüspökibe nősültem. Máikét gyermekem van. Fiúk! Petőfibányára 1968-ban kerültem- Négy éve a szövetkezetnél vagyok. Megalakítottuk a KISZ-szervezetet. Ezt a kis klubot is mi létesítettük. Nem nagy, de van tv. magnó, lemezjátszó. Szeretnénk tartartalommal megtölteniKorábban a szövetkezeti bizottság elnöke voltam. Ez együtt nem mehetett a KISZ- titkársággal, hiszen sajátos feladataink vannak. Kulturása mellett különös gonddal ügyel a . fiatalokra, a frissen érkezett munkásnőkre, a tanulókra. Rendszerint egy tapasztaltabb asszony mellé osztja őket. Figyeljenek, tanuljanak. S mire letelik a 8 —10 hetes gyakorlóidő, tulajdonképpen az üzemi légkört is megszokja a többnyire faluról jött kislány, fiatalasz- szony. Darzuosították a tanulságokat Nagy Józsefnével a tagfelvételi munka üzemi tapasztalatairól beszélgettünk. — Ebben az évben már kilenc új párttagot vettünk fel, és újabb hat asszony felvételére készülünk. Hogy nagy ez a szám? Meglehet! Az a fontos, hogy a mérőét ne engedjük lejjebb! Alapvető követelménynek tartjuk, hogy az üzem legjobb, legaktívabb munkásnői, a szocialista brigádok tagjai kerüljenek a pártba — magyarázta hévvel, meggy őződéssel. A harisnyagyárban a pártalapszervezet vezetősége nem „sajátította ki” a tagnevelő tevékenységet. Megosztotta a munkát a pártcsoporttal, a KISZ-szel, a szakszervezettel, a szocialista brigádokkal. A közösségért szívesen tevékenykedő munkásnőket kisebb- nagyobb feladatokkal látják el. Az új párttagok közül szinte valamennyi kapott valamilyen munkát a KISZ- ben, a szakszervezetben, a szocialista brigádban, mielőtt felvételt nyert. Volt olyan is, akiknek azt szabták meg, hogy tanuljon. Az már a pártcsoport gondja, hogy a párttag ne hagyatkozzon magára az alapszervezetben, a nevelő munka ne érjen véget a taggyűléssel. Több kommunista kapta megbízásul, hogy segítse az új párttag gyors és eredményes beilleszkedését az új közösségbe. Talán két, vagy két és fél • éve lehet, hogy a 800 dolgozót — főképpen nőket, fiatalokat — foglalkoztató harisnyagyár párta lapszer vezetet a járási párt-végrehajtóbizottság beszámoltatta a tagfelvételi munkáról. Nem kevés kifogás hangzott el a munkásnők, a fiatalok nevelésével, a KISZ-, a pártvezetőség irányító munkájával kapcsolatban. A nyár elején a végrehajtó bizottság ismét ellenőrizte a nagybátonyiak munkáját. Mint kiderült, a párt- szervezet vezetősége levonta a szükséges tanulságokat. Igyekezett hasznosítani a tanácsokat. Ügy tűnik, eredménnyel. Nagybátonytól mindössze néhány kilométerre van Já* nosakna. A fehérneműgyárban Sipos Elemérné, a pártvezetőség titkára éppen csak kifújta magát a taggyűlés után. Elnii a lehetőségekkel —. Három alapszervezelünk van. Az egyik most összegezte a tagkönyvcsei'ét megélőt- ző beszélgetések tapasztalatait. Sok mindenről szó esett. A tagfelvételi munkáról is... Máris a témánál vagyunk. — Tudom, hogy az első féléves munkával aligha dicsekedhetünk. Még akkor sem, ha azóta szépítettünk, a négy asszony mellé újabb ötöt vettünk fel. A lényeg azonban nem változott. Jó ideje már, hogy nem sikerül folyamatossá tenni tagnevelő tevékenységünket. A párttitkámő reálisan vetett számot gondjaikkal. — A 600 asszony, leány, akinek munkát ad a gyár, legalább tizenhét községből jár hozzánk. Sokat teljesen leköt a család ellátása, Mások szívesen vállalnának részt a közéletből, a pártmunkából is, csakhogy még mindig előítéletek kötik őket... Aztán — mondta töprengve — az igazsághoz tartozik, hogy mi magunk is járatlanok vagyunk a politikai munkában. Sipos Elemérné, az alapszervezeti titkárok, a vezetőségi tagok közül többen másfél éve kapták megbízatásukat. Ez amolyan tanulóidő siámukna is. Kezdetnek semmiképpen sem rossz, hogy az alapszervezetek, a pártvezetőség rendszeresebbben foglalkozik politikai nevelő munkával, tagfelvétellel. Jónak ígérkező kapcsolatot alakítanak ki a tömegszervezetekkel és a szocialista brigádokkal. A korábbinál több figyelmet fordítanak a párton belüli nevelő munkára. Az új párttagok tanfolyamára tavaly is szívesen jártak, az idén szjntén megszervezik. Azonban semmiféle tanfolyam nem pótolhatja a kommunisták meggyőző szavait, példamutatását. Gecse Pálné, az 1-es alapszervezet titkára egy fiatal lány esetét említette. A KISZ-, a társadalmi munkában aligha érte utol valaki. A taggyűlésen azonban a kommunisták nem kerteltek. Elmondták azt is, hogy a termelésben is pontosan úgy buzgólkodjon, mint ahogy a társadalmi munkában teszi. A kislány értett a szóból.' Amióta párttag, fegyelmezettebben dolgozik, senkj munkáját nem késlelteti a szá- lagon, s rendszeresen teljesíti tervét. Vincze Istvánnét lis, szociális téren van még sok, problémánk, ami persze, nem csak a fiatalok gondja. Nemrég arról beszélgettünk, hogy az étkezést meg kellene oldani. Lesz rá lehetőség. — Az ami erőt, önbizalmat ad az embernek, a szövetkezethez való ragaszkodás. Példák vannak erre. Előfordult olyan nehéz helyzet, hogy alig 1400 forintot kerestek az asztalosok. Nem hagyták itt a (szövetkezetét, bíztak a jövőben- Ügy gondolom, ez is bizonyíték a jó kollektív szellemre. — Mit mondanék el a kongresszuson, ha szót kapnék? Ezen még sokat nem gondolkoztam, időm sem volt rá. Az biztos, hogy szót kérek és elsősorban a szövetkezeti ifjúság kérdéseivel foglalkozom. Van miről beszélni. A szövetkezeti szakmunkás-utánpótlás nevelése! Jelenleg ez megoldatlan a megyében, pedig már most is égető kérdés. Ezenkívül természetesen a sáját munkánkról is szólok, de lesz véleményem, a kongresszusi irányelvekről is. Van még idő a tapasztalatok, vélemények összegyűjtésére, a felkészülésre — mondja Pisák Pál. Azután újabb tervek, elképzelések kerülnek szóba. Olyanok, amelyek a fiatalok jobb ösz- szefogását, munkán kívüli szórakozását, művelődését, sportolását szolgálják. Fiatal még Pisák Pál, . akinek a fizikai munkája egész embert kíván- ’ Nem választja külön . a másiktól, a közéleti feladatoktól, ami jórészt munkaidő utánra marad. Szívesen teszi! B. J. NÓGRÁD — 1976. augusztus 12., csütörtök 3
