Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-12 / 190. szám
Eg) máshoz közelebb Kirándul a brigád a Sikong, visong a megmunkálandó anyag a csiszolókorongokon. Finom fém porsze- mecskék szállingóznak puha méltósággal alá, a gépek fölé hajló emberek feje körül. Az itt dolgozók, a Tyitov Szocialista Brigád tagjai egy évtizedes együttlétük alatt hat alkalommal szerezték meg munkájuk, közösségi magatartásuk révén az aranyjelvényes fokozatot. Nehéz, egészségre veszélyes munkát végeznek, de szívvel-lélekkel csinálják. Kísérőm, Kecskés József oktatási felelős elmondia. hogy ie- lenleg, — mert nem volt így mindig — a csiszolóműhelyben folyik valamennyi gyárrészleg között talán a legfe- gyelmezettebb, legkiegyensúlyozottabb munka Az emberek, a vezetők, a brigádtagok jól egymásra találtak, szóban és tettben közös nevezőre jutottak. — Segítettek ebben brigádkirándulósok is — vélekedik Hanze! Elemér csoportvezető, brigádtag. — Mert nem csak a munkában lehet megismerni az embert, hanem a szórakozásában is. a szabad idejében. Ha ott jól együtt vagyunk, akkor az érződik a munkában is. A brigád július közepének egyik szabad szombatját választotta a közös kirándulásra. A többségnek, miután kedvezményes áron megkapták a gyári buszt, az volt a kívánsága, hogy Egerbe menjenek. A balassagyarmati Mikszáth Kálmán napközis nyári táborban az idei vakációban is megrendezték a házi aszfaltrajzversenyt. Mindig várt esemény ez a tábor életében. A Bajcsy úti Általános Iskola aszfaltozott udvara valóban tág teret adott a pajtásoknak nyári emlékeik rajzos megörökítésére, amelyre harmincnyolcán vállalkoztak. Hollókői vártúráról, gyarmati strandolásról, vidám tábort életről vallottak az „al16 55: KISZORÍTÓ. Játékos sportvetélkedő, gyerekeknek. Megyei és fővárosi nevelőotthonok nyolc csapata áll rajthoz Foton ebben az izgalmas vetélkedőben- A hét adásra tervezett játékos versenyben mérik össze erejüket a gyerekek. Különböző sportágakban — úszásban, futásban, stafétában, asztaliteniszben, csónakázásiban mérkőznek a csapatok. Egymást kiszorítva, mindig a legügyeIgaz, jártak már a szomszédos nagyvárosban, mégis mellette döntöttek, mert Egernek mindig van új és annyi látnivalója, hogy nem ún bele az ember. — A tagság hozta a családot — magyarázza Márton Béla, a brigád alapító tagja. — A szülők a várban alig győzték szusszal, mutogatni gyerekeiknek a sok érdekességet. — Nem is csoda — jegyzi meg Hanze] Elemér. — Magához a várhoz legalább egy nap kellene. Nem két óra, mint amennyi időnk nekünk volt. — Az már igaz. De hát fürödni is akartunk a jó egri vízben. Meg visszautazás előtt megkóstolgatni a nem kevésbé jó egri bort. Mert ez is hozzátartozik az élethez... X — A közös kirándulás a mai napig rendkívül népszerű a szocialista brigádok körében — mondja Lipták János, a ZIM salgótarjáni gyára szakszervezeti bizottságának munkatársa. — Mi a lehetőségekhez mérten támogatjuk ezeket a törekvéseket; a közösség összekovácsolódásának, ütőképesebbé válásának jó lehetőségét látjuk benne. Szinte nincs is olyan brigádunk, amelyik ne fogalmazná meg vállalásaiban az évenkénti egy-egy kirándulást.-x Hogyan tudja a szak- szervezet, a gyár segíteni ezeZIM-böl két a vállalásokat, törekvéseket? — Tavasszal a központtól kaptunk egy autóbuszt, ezzel a segítés lehetőségei is megnövekedtek. A brigádok kedvezményes áron kaphatják meg utazásaik számára a buszt. Persze nem mindegyik. Nem azért, mintha valamelyikre is neheztelnénk, csupán azért, mert eleve lehetetlen. A nyári időszakra, ösz- szeszámoltam, körülbelül 27 szabad szombat, vasárnap esik, és van 75 brigádunk. Bizony meg kell gondolnunk minden döntést. .. A magasabb — a vállalat kiváló brigádja — címért versenyzőknek ezért egy másik lehetőséget is biztosítottunk: pénzt adunk nekik, a törvényes előírások alapján Volán-buszt bérelhetnek. — A kirándulások milyen általánosítható tapasztalatokkal jártak? — Valamennyi hasznosnak bizonyult, közelebb vitte egymáshoz az embereket, a munkatársakat a családtagokhoz. Tapasztaljuk azt is, hogy az utóbbi időben fegyelmezettebbek lettek a kirándulások, igényesebbek, tartalmasabbak. Egy régi példával szemléltetve: korábban az egri út rendszerint a Szépasszony-völgyé- be irányult, most a történelmi nevezetességek, látnivalók felé, és csak utolsó-, végső sorban a pincékhez. X A ZIM salgótarjáni gyárá- oan jelenleg egy nagy szellemi vetélkedő pontszerzési versenye folyik. Huszonnyolc szocialista brigád nevezett be erre, s nyolc mérkőzik októberben a döntőn, az elsőségért. A vetélkedőre való felkészülés folyamatos. Eredményességét kirándulás szervezésével is igyekezett segíteni a gyári vezetőség. Július egyik vasárnapján egész napos megyei kirándulást szerveztek, a gyári busszal, idegenvezető segédlete mellett. Az egymással vetélkedő brigádok képviselői között ült Szentpéteri Ferenc is, a hagyományos szerelde Petőfi Szocialista Brigádjának tagja. — Ilyenkor látja csak az ember, hogy mennyi látni-, megismernivaló van itthon is, Palócíöldön. Karancslapúj- tőn születtem jó negyven évvel ezelőtt, tehát tősgyökeres nógrádi vagyok, de olyan helyeken is jártunk, ahová még nem jutottam el. Például Csesztve, Horpács távol vannak, kicsit kiesnek a főúttól, de mindenkinek megéri oda elmenni. — Ezek szerint a felkészülést jól segítette a kirándulás? — A lehető legjobban! Ügy érzem, hogy ilyen,' szűkebb hazánk nevezetességeit megismerő kirándulásokat még többet kellene szerveznie a vállalatnak. Sulyok László Tábori rajzverseny Balassagyarmaton tootások”. »Mai tévéajánlatunk — A gyerekek fantáziája, alapján, megadott tematika szerint folyt le a rajzverseny — tájékoztatott készséggé! Dobák Józsefné pedagógus, a tábor vezetője. — A háziversenyt értékeltük- Gaál Gyula nyugdíjas pedagógus képviselte a zsűrit. Indoklása alapján a győztesek nem csak puszit, kaptak, hanem bonbonokkal teli dobozokat, nagy tábla csokoládékat is. sebbek jutnak tovább- Hogy a hetedik fordulóban — augusztus 20-án — a legsikeresebb csapat elvigye a pálmát. A sportteljesítmények mellett a gyerekek képben és élőszóban bemutatják nevelőotthonukat. elmondják, hogy élnek, mennyire vált ottho- nukká az intézet, amelyben laknak. A gyerekek vetélkedője nemcsak kortársaiknak, de a felnőtteknek is kellemes, szórakoztató perceket nyújt. 21. A lámpák alatt voltak már, midőn támadóik magukhoz tértek, S itt a kanyarból már a tér nyílt. Mintegy kődobás- nyira. S a tér televolt emberrel. Mint megannyi sötét káposztafej, hullámzott a nép a lampionfüzérek alatt, melyek mintha kedvet kaptak volna az emberektől, himbálózásnak indultak a kiíeszített diótokon. A zenészek sátorponyva alatt húzták, s a szellő már nemcsak a vigalom zenebonáját seperte ide. de a zöld gallyak fonnyadt illatát is, az izzadtság-szaggal együtt, mely a heje-huja fölött párállott. Zsabkáék már csak a téren érlék be a lányokat. De itt már nem léptek hozzájuk. Sört hoztak maguknak, és leültek a kocsmaajtó előtt, a híd kőpárkányára, a többi közé. A busz már ptt dohogott. Lonci fellépett a lépcsőre, míg Anyicska lent álldogált, háttal a kocsmaajtónak. Ellenben Lonci éppen oda látott. S a lampionokra meg a táncoiókra, meg a vonójukat szaggató, verítékes zenészekre. S azt mondta: — Itt táncolt Gördör Lidi. Anyicska is arrafelé nézett kissé, s nein szólt semmit. A bolyból lányok kiáltottak ide kipirultan, táncosuk karjaiból: — Anyicska gyere! Anyicska fejét rázta és visszafordult Loncihoz, még mindig nem indult a busz. Lonci Zsabkát is látta. A hídról sötéten fixírozta őket. És Lonci aggodalmasan azt kérdezte: — Most hogy mégy haza? — Majd valahogy — mondta Anyicska, és kissé vállat rántott. Kissé bizonytalanul. És szája sarkában mosoly reszketett. — Miattam ne izgulj. — Odalesett ő is a híd felé, és nem tudta még, hogyan jut haza. S akkor látta Sandi bácsit kijönni a kocsmából. Egyenesen Zsabkához ment, és látszott, hogy melléig ér neki, pedig Zsábka se volt nagyon magas. Néhány szót váltottak, és együtt mentek vissza a kocsmába. Anyicska gyorsan megcsókolta Loncit. — No, szia! — összerántotta vállán a kardigánt, s már szaladt is, mint aki fázik. Lonci kihajolt a lépcsőről, hogy integessen neki, de a tér túlsó oldala, amerre Anyicska elsietett, sötétbe burkolózott. Ekkor felsóhajtott, és elfoglalt egy helyet a 4 NÓGRÁD - 1976. augusztus 12., csütörtök Kerámia a lakásban Kiűzetés című alkotása Kovács Margit A kerámia nagy mestere, a tréfás kedvű Gorka Géza mesélte, hogy a kerámia mestersége Ádám—Éváig vezethető vissza. Amikor ugyanis a bibliai úristen a világ teremtése után hozzálátott az ember megformálásához, Ádém olyan tökéletesre sikerül, hogy az Űr kénytelen volt újból hozzáfogni az ember teremtéséhez. Meggyúrta agyagból és ezzel gyanútlanul megteremtette Évát. Ez az alkotása már kedvére sikerült, mert Ádám képére és hasonlatosságára gyúrta Évát a „képlékeny” agyagból. Gorka Géza anekdotája arm figyelmeztet, hogy a kerámia múltja végtelen, egyidős az emberrel és az agyag művészete mindenre képes, még arra is, hogy emberivé tegye az anyagot. Arról már nem szól, de tudjuk, hogy az agyagedényeket az ember letelepedésének idején, az újabb kőkorszakban, a nők készítették. A fazekasmesterség később a férfiak birtoka lett, a család nőtagjai legfeljebb írókáztak, vagyis kis csőrös edénykével rajzolták. írták fel a díszítést. Ma szinte és ismét többségben vannak női keramikusaink. És máig készítünk úgy agyagformákat, edényeket, dísztárgyakat, mint őseink: agyaghurkákból, agyaglapocskákból felrakva, s többek között éppen idei Munkácsy- dijasunk, P. Benkő Ilona. Régen a vesszőből, háncsból, tökből, bőrből készült formákat tapasztották körül agyaggal, s miután elégették a könnyen égő törzset, megmaradt az agyagból való forma, a kerámia. A korongon készült edény későbbi,, talán a kelták öröksége. Mai kerámiánk az alakítás, égetés, színezés minden módszerével él. De mire való egyáltalán a színezés, a máz? A máz a lyukacsos agygg felületén üvegszerű réteget képez, színei egyrészt díszítik a formát, másrészt védelmet nyújtanak, nem engedik át a folyadékot és sima felületükkel biztosítják a kerámia tisztaságát. Van, aki a mázas kerámiára esküszák, van aki a mázta- lanra. Ne értékeljük kevesebbre a máztalant, vagy azokat, melyeknek felülete kevésbé hivalkodó. Sajnos, még bőven találkozunk olyan előítélettel, mely a fényes, piros mázat többre értékeli a féríytelen szürkék csodálatos árnyalatainál. A népi kerámiában alig vették észre a dél-zalai máztalan edényeket, lakodalmas fazekakat, locsolókat, főzőedényeket, zsírosbö- dönöket, bármily csodálatos remekel az emberi kéznek, annál inkább dicsérték, például a sümegi cifra kerámiát. Pedig a színezés gyakran csak a hibákat fedi, s a vásárló hiúságára ügyel. Olyan ez, mintha az Alföldet kevesebbre értékelnénk a hegyvidéknél, pedig a síkságnak is megvannak a szépségei, csak látni kell tudnunk. A színtelen kerámiának bizonnyal a formai értékei uralkodnak jobban, míg a színesek nyilván több elevenséget vihetnek környezetünkbe. Lakásunkban a kerámia kedvelt anyag és gyakran a hasznos tárgyak is díszítő szerepet töltenek be. Vázákat a padlón, tálakat a falon úgy becsülünk meg, mintha szobrok lennének. Plasztika a szobor, s kétségtelenül plasztika a váza is. Anyagi különbséggel, hogy tárgyaink elvontabb művészi nyelven szólnak hozzánk. A népi kerámia madara, virága, valamikor jelképével elevenen benne élt a népi kultúra egészében, a mi számunkra csak madár, csak virág, díszítmény csupán, melynek jelképes értelmét nem ismerjük. De ugyanúgy vonzhat egy sima kék tál, s hogy végső, de eléggé elterjedt példával éljünk, vonzó szépségű lehet még egy csupasz, máztalan, vörösre-sórgára égetett, egyszerű tyúkitató is. A kerámia művészi megformálása végtelen, az emberek ízlése változó, s nincs két egyorma lakás. Ki mit szeressen, abban tanácsot adni lehetetlen. Aki Szombathelyen jár, emlékül talán egy tenyerünkben is elférő római kori mécses-másolatot hoz magával, s ez a parányi terrakotta edényke becsesebb lehet bármely óriás padlóvázánál. Miért? Mert minden ize, része az emberi szükségletből nőtt ki, az emberhez igazodik. Elmondhatjuk ugyanezt a bokályokról, korsókról, vagy akár a mai gyári, városlődi edényekről éppen így. Az agyag, a kerámia varázsa abban van, hogy nem csak szolgálja az embert, de ki is fejezi. Nem véletlenül mintáznak a szobrászok agyagból, nem véletlen, hogy a gyermek agyagból gyúrja első önmagát kifejező, kicsi figuráit. S mert ma olyan elterjedtté vált a kerámia, bizonyosan az is indokolja, hogy: az embert érezzük benne, magunkat, múltunkat. s újból és úiból kísérletek nagyszerű lehetőségeit. buszban. Még mindig nem Indultak. A kocsma elég üres volt. Inkább kint vigadtak a felgallyazott, lampionokkal teleaggatott téren. Csak a megrögzött kocsmalakók ténfe- regtek. vagy üldögéltek idebe, a malakart asztalok mellett, a magas és kékre festett, nedvességtől pergő vakolatú, rideg falak között, egy szál meztelen villanykörte alatt, melynek fukar világánál a falihirdetések apróbb betűi egybefolytak. Azok tartózkodtak idebe. akiknek kocsmabűz az ózonuk, s odaki fuldokolva kapkodnának levegő után. Ha Anyicska benéz ide, hazavihette volna az apját. Az ajtó közelében ült Ján- mal, merthogy máris indul hazafelé. épp csak ezt a sört megisszák, mármint ezt az egy korsót, amire bejöttek. Az asztalon nem volt már hely az üres korsóktól. Ján áthajolt rajtuk, és bizalmasan sugdosott Matej fülébe: — Csak neked mondom, cimborám, hulladék fából pontosan olyan jó lesz, és potom pénzért megűszod. Egy liter borért vagy kettőért akárki hoz neked a fűrészüzemből. No, csak mondom, értjük egymást... Matej már pislogott, álmosan és mereven. S e nehezen forgó, merev tekintet makacsul csüggött a sarokasztalon. Noha messze volt a sarokaszta!. a hodály ellenkező végében, hol a homály is mélyült. a közbeeső asztalok maiakart lapjain könnyen át- söpört, mert' azok üresek, simák és csúszósak voltak, akár a frissen sepert jég. — Ez sántikál megint valami dolog — mondta Matej, mintha két nyelv volna a szájában, két egymásba akadó. — Keresi a kincset — fellelt Ján, alacsonyan szálló, hessentő mozdulatot tett a söröskorsók felett, s aranyfoga is kivillant hozzá, melyet a sok asztalosmunkával szerzett és amely meglehetősen a sor végén volt. úgyhogy nevetnie kellett ahhoz, hogy kivillanhasson. (Folytatjuk.) Koczogh Ákos
