Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-05 / 184. szám

Népművelők továbbképzéséről Nógxádban Megyénk egyik kis községé­ben — Karancs.berényben — tízéves találkozóra jöttek ösz- sze nemrég a volt nyolcadi­kos tanulók. Tíz év nem sok idő, de ennyi év alatt felnőt­té értek az egykori kama­szodó gyerekek. Legtöbbjük már családot alapított, vala­mennyien szakmát tanultak, megalapozták az életüket. „Véletlenül bevetődtem” er­re a tízéves találkozóra. Olyan fiatalokkal találkoz­tam, akik .valóban nem rend­kívüliek, hanem reálisak, jó­zanok, tisztes emberi törek­vést mutatnak. Becsülik a tudást, örömüket lélik a mun­kában, igényesek — sőt, oly­kor türelmetlenek —, de he­lyes szemléletűek, saját érzé­seik és meggyőződésük alap­ján is jól érvényesültek. Mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott, az osztályfőnök a létszámjelentés után — az osztály volt nevelőivel együtt —, hallgatta a fiatalok val­lomását, a megvalósult élet­célokról, az emberi értékek­ről, a tanulásról, a munkáról, a családról. A közgazdasági egyetemet végzett Fodor Olga elmond­ta, hogy Budapesten dolgozik, édesapja felnőtt korában érett­ségizett, s a családjukban ér­téke van a tudásnak. —Mun­kába lépésemkor összeismer tettek feletteseimmel, mun­katársaimmal, bemutatták a part- és a KISZ-titkárt, a munkahelyet, megmondták a konkrét feladatomat és a kezdő keresetemet. Mégis Salgótarjánba jövök dolgozni, mert ideköt a szívem és a szüleim. Itthon is szükség van rám. — Jól érzem magam a Nóg- rád megyei Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalatnál — mondta Tórák Margit. — Szakmunkásképzőben végez­tem, majd levelező tagozaton leérettségiztem. Ősztől marxis- i ta egyetemen tanulok. Jó a i fizetésem, életem egyik nagy öröme, hogy a párt tagja let­tem, KISZ-titkárnak válasz­tottak. Molnár Sándortól — a vállalat igazgatójától — még azt is megtudtuk, hogy Tórák Margit a központban számlaellenőr, csoportvezető­helyettes. Szeretik, mert önál­ló véleménye van, a vezetői megbeszéléseken a fiatalok érdekeit képviseli, távlati szempontból is számítanak rá. Szűcs Vince, Gergely Ber­talan kőműves szakmunkás, Tórák Oszkár építőipari tech- nikus. Ö jól rajzolt már az általános iskolában is, közép­iskolás korában műszaki raj­zaival nem egy országos díjat nyert. Most az egyetem épí­tészmérnöki karára jelentke­«tlllllltlltlfllllll|ltlfmilllfllllli,l(1lllflllllllllllllllllillimillillll*'|IIIIIIIMIIII|fi|||||lllll|| nlifUitii || um || in || 11111(111111111111111||| mi || mi in || mi mii 11111111111111)111111|| || mi || || || •||||||SakVII 11IIIII III I If II1111 Kill III Ilii II Augusztus — immár hagyo­mányosan — a népművelők továbbképzésének ideje me­gyénkben. Az idei tovább­képzési programot tanulmá­nyozva, arra a következtetés­re juthatunk, hogy az jól szolgálja a közművelődés­politikai határozatban foglal­tak megvalósítását, hiszen módot nyújt a közművelődés különböző ágazataiban szer­zett tapasztalatok összegezé­sére, a jövő teendőinek meg­határozására. Jelentősnek ígérkeznek a számvetés igé­nyével elhangzó előadások, az ezeket követő eszmecse­rék. s természetesen, a szak­mai programok. A függetlenített népműve­lők továbbképzése Salgótar­jánban augusztus 11-én és 12-én zajlik. Az első napon a felnőttoktatási lehetőségek, az eddigi nógrádi tapasztala­tok kerülnek szóba, illetve a résztvevők kicserélhetik ta­pasztalataikat a közoktatás­közművelődés kapcsolatának érvényesüléséről a gyakorlati népművelői munkában. A második nap előadói között szerepel dr. Boros Sándor, az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottságának titkára, s Török Gábor, a Népművelési Inté­zet munkatársa. Dr. Boros Sándor a KB közművelődési határozata végrehajtásának megyei tapasztalatait foglal­ja össze. Török Gábor pedig a tömegkommunikációs esz­közök szerepéről szól a kor­szerű ismeretterjesztésben. Az előbbi előadást konzultáció is követi. .Ezen túl már folynak a különböző tanfolyamok is megyénkben. Ezeken a nép­táncoktatók, a színjátszó ren­dezők, a pávakörök vezetői, a bábszakkör-vezetők szakmar továbbképzése zajlik. Az el- rpéleti kérdéseken túl tág le­hetőséget nyújtanak a részt­vevőknek a gyakorlásra, szak­mai foglalkozásokra. Sor ke­rül az- ifjúságiklub-vezetők alapképzésére augusztus 7-től 13-ig. Az ifjúsággal való fog­lalkozásnál a fő tevékeny­ségi területek közé számít az ifjúsági klub. Az alapképzés célja a klubok munkájának segítése oly módon, hogy azok társadalmi szerepüket betöltsék. E feladatrendszer sorában kiemelt helyet fog­lal el a folyamatos és diffe­renciált vezetőképzés, mely- lyel a mozgalom szakember­gárdáiét alakítják és fejlesz­tik. E képzés még idén no­vemberben, s jövőre február­ban, áprilisban és augusztus­ban folytatódik. Jellege az úgynevezett irányított önmű­velés lesz, egyéni, kiscsopor­tos és konzultációs formában. Az idei továbbképzések, szakmai tanfolyamok szerve­sen illeszkednek a megye közművelődésének fejleszté­séről készült feladattervbe, amely a közművelődés sze­mélyi feltételeiről szólva — többi között — hangsúlyozza a közművelődés személyi fel­tételeinek fejlesztését, össz­hangban e tevékenység ideo­lógiai, politikai nevelő funk­ciójának figyelembevételével, s az intézmények fejlesztésé­vel. Ismeretes, hogy megyénk­ben is van mit tenni azért, hogy a megfelelő szakmai­politikai felkészültséggel ren­delkező népművelők száma növekedjen. Ez természete­sen, komplex feladat, amely­nek egyik része, hogy terv­szerűvé és rendszeressé vál­jon a népművelők politikai és szakmai képzése. Ügy tű­nik, megyénkben ez a folya­mat kedvezően halad, a be­iskolázás céltudatosabbá vált. Ide tartozik az is, hogy a főhivatású népművelőkön túl, megfelelő körültekintéssel, de mind nagyobb számban kap­csolódjanak a közművelődési munkába fiatal értelmiségiek, szakmunkások is, s általuk bővüljön a tiszteletdíjasok tá­bora. A népművelők rendszeres politikai, szakmai továbbkép­zésében jelentős szerepet tölt­hetnek be a most zajló, illet­ve sorra kerülő megyei prog­ramok. Ezekbe más megyék szakemberei is bekapcsolód­nak, tágítva a tapasztalatok körét. Reméljük, az idei augusztus meghozza a kívánt eredményt, s megyénk nép­művelői, szakkörvezetői. a közművelődésben dolgozók még nagyobb politikai tuda­tossággal, szakmai ' biztonság­gal folytathatják munkájukat az elkövetkező hónapokban. T. Ji.. Mai tévéajánlatunk 17.4«: A BANK. Amerikai film. Chaplin pályája kezdetén néhány hónap alatt nagy hír­névre tett szert Amerikában. 1915-ben az Essa.naycég szá­mára tizenhat filmet forga­tott, s ez idő alatt érett mű­vésszé formálódott. E tizen­hat film egyike a most lát­ható „A bank” című film is Chaplin már jellegzetes öltö­zékében — szűk zsakettben, óriási cipőben, bambusz séta­pálcával tűnik fel. Mint a bank altisztje csetiik-botlik. S küzd az erőszak és a ha­talom igazságtalanságai el­len. Partnere, az akkor fel­fedezett bájos, Edna Purvian- ce. Fiatalok vaUomrtm Az érvényesülésről zett, levelező tagozaton akar tanulni. Szűcs Vince és Ger­gely Bertalan mestervizsgára készül, azt mondták, így na­gyobb a szakmai tudás, ez ''követelmény a kőműves- , szakmában. Szőllős Marika és Simon Marika Salgótarjánban dol­gozik, eladók a műszaki, il­letve a Pécskő Áruházban. Szakmunkásképzőben végez­tek, szerintük ez a legszebb pálya, mert mindenki örül — és ezt nagyon jó látni —, ha vásárol, ilyenkor segíte­ni kell hogy a jó választás után az emberek öröme még nagyobb legyen. Simon László és Gergely Géza műszaki ember, techni­kus, illetve esztergályos. Ök a szülők büszkeségéről be­széltek. Azok nem tanulhat­tak, most saját céljaik meg­valósulását látják gyermeke­ikben. Géza az osztályfőnök­nek csak súgja — a rá jel­lemző szerénységből eredő­en —, hogy érettségire ké­szül, mert az új gépekhez több tudás kell. Édesapjával együtt dolgozik a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemekben. Hajdú Jóska hiányzott a ta­lálkozóról. Biztosan elaludt, az általános iskolában is hét­alvó volt — jegyzik meg hu­morosan. Helyette Fodor Sán­dori a nagybátonyl . zene!sko- la tanára beszélt az életútjá- ról. Ö is szerzett szakmun­kás-bizonyítványt, bár édes­anyja először nem engeove tanulni. Fodor Sándor egyéb­ként zeneművészeti főisko­lán szerzett tanári oklevelet, a palóc folklór gyűjtésével is foglalkozik, mint hallani, igen biztató eredménnyel. Érettségi után Fodor Sa­rolta ápolónőképző tanfolya­mot végzett, most egy neves kórházban vezető ápolónő. A hivatás szeretetéről. az emberi méltóságról, a humanizmus­ról, a munka tiszteletéről ré­gen hallottam ilyefi szépen be­szélni. A találkozókon — a fehér­asztal mellett — meghitt epi­zódokat és édes bárgyúságo- kat, az egykori puskázáso­kat is elsorolják, mint a köz­oktatás létezése óta, bármely tanintézet akárhányadik ^ta­lálkozóján. Amíg a rendkívüli osztály- főnöki óra után hazafelé utaz­tam, egyre csak az járt eszem­ben: ha valaha házat építekL ha vásárolok, ha műszaki vagy közgazdasági problémáim lesz­nek. vagy betegség ér utói, ezekhez a fiatalokhoz fordu­lok. Hiszem, hogy helyemben mindenki így tenne... gy. 1. A Balti-tenger mélyéről — múzeumba Képünkön: jelenet a „KELEPCE” című magyarul beszelő, lengyel filmből. (Augusztus 5. — Csütörtök — 21.30 h. 2. műsor!) 15. A temető és a templom után, a domb kopár, köves hátán egyenesen beszaladt az út a házak közé. De itt már szerencsére nem győz­tek köszöngetni ennek is, an­nak is. mert faluhelyen min­denki ismeri a másikat, s az úton most különösen sokan jártak, mert jöttek haza a futbalípályáról. A házak előtt kispadon ül­tek az öregek, beszélgettek, pipázgattak, és megnézték Loncit. A farmerét, a dzse­kijét. Nem látszott, hogy túlságosan újság lenne nekik, csak az ünnep miatt. Zsabkáék még itt is szoro­san a nyomukban voltak; mintha hozzájuk tartozná­nak. A nyúlfarknyi utcácská­ba azonban már nem jöttek be utánuk. Megálltak a sar­kon, az egyetlen villanyosz­lop alatt. Lonci csak az udvaron en­gedett ki magából egy hosz- szú sóhajt. Mintha idáig visszatartotta volna a lé­legzetét. Éppen felléptek a korlát nélküli betonlépcső­re, mely, mint valami Noé bárkája, az egyetlen szilárd talajnak tűnt a leselkedő veszedelmek óceánjában, már csak azért is, mert a portának kerítése sem volt. — Nahát, ilyen helyen nem élnék — mondta. — Micsoda szörnyűséges alakok! — Majd hozzátette: — Itt percig sincs biztonságban az ember. Anyicska nevetett. Igaz, csak halványan. — Pedig azt mondtad reg­gel: „Édes kis fészek”. Lonci úgy nézett rá, mint a marslakóra. A tükörtiszta konyhában üldögéltek az asszonyok, bor mellett, sütemény mellett, tele megbeszélnivalóval. Ma­risa jött el meg Hermina né­ni, a komaasszony, ki min­dennap itt ült, és tudósasz- szony hírében állott. Hiszen tudhatott is eleget, mert még a bábicskánál is öregebb volt. Matej Jánhoz ment, az asztaloshoz, hogy megeszél­je vele a parkettát. Minden­ki parkettáztatja a lakását, NŐGRÁD - 1976. augusztus 5., csütörtök halad a világgal. Matej sem akar lemaradni. De elég rég elment Jánhoz, bizonyára együtt továbbmentek, s ki­kötöttek a kocsmában. — No, itt vannak kislá­nyok — örvendezett a ba- bicska, s mindjárt büszkélke­dett Loncival a vendég asz- szonyoknak. — Kis barátnő városu. A kis barátnő kezet rázott városi módra, de máris nyugtalanság fogta el. j— Jaj, hát nekem megy rriár biztosan a buszom — rríondta, és kilesett az abla- kon. Zsabkáék a villanyosz­lop alatt ültek, őrizték az utcácska kijáratát. Anyicska látta Lonci ar­cát, és ő is kilesett. — Elmégy a későbbivel — mondta. — Istenem, mikor kerülök haza! — Sóhajtva ült le Lonci a székre, amit Teréza a szobából kihozott. Anyicska is, ő is újra kinéztek az ab­lakon. A magas konyhai ablak odatekintett éppen az utca torkolatára, s a szürkületben a villanykörte éppen kigyul­ladt. Zsabkáék a fény alatt ültek, s úgy látszott, soha­sem akarnak onnan felkelni. Az asszonyok folytatták, ahol abbahagyták, míg Lon­ci ujjai a farmer zsebét tép- desték idegesen. Anyicska is így játszogatott a kezével; s inniok is kellett meg enni- ök, pedig tulajdonképpen tíj- kön ültek. A beszédekből neim sokat értettek. Figyelni se tudtak, de még az előzményeket sem ismerték. Hermina néni szerint azt a fekete macskát meg kellett volna fogni, a lábán vágást csinálni és másnap megláthatták volna ki volt, a vágásról a lábán. Sokára rakták össze, hogy egy Ondrej nevű embert el­édesgettek a feleségétől, s az illető nőszemély fekete macs­kává változva járkált a há­zukba. Lonci csak az ablakot le- segette, és fel se fogta, hogy vérbeli boszorkányhistóriát hall. — Hát aztán hol jártatok mit láttatok? — kérdezte Te­réza a lányokat. Néhány szóval elmondták a mulatságot a futballpályán, a tisztesség ,végett inkább, mert a mesélgetéshez nem sok kedvük volt. Mikor az erdei keresztet említették, és úgy, hogy a patakmederben jöttek haza, az asszonyokban meghűlt a vér. A szürkületi homályban is látni lehetett a sápadásu­kat. Pedig a lányok csak mellé­kesen említették a dolgot, és még hiányosabban szóltak róla, mint a többiről. Egyálta­lán nem említették Zsabkáé- kat. A szűkszavúság Anyics- kától eredt, mert ő tisztában volt a hatással. (fálulatjuk.) A Balti-tenger mélyén, a lengye' partszegély közelé­ben XV—XVI. századi szállí­tóhajóra és rakományára buk­kantak. A rakomány zöme már szárazföldre került — a többi, ez év nyarán jut fel­színre. A vállalkozás fő szervező­je, a gdanski központi ten­geri múzeum igazgatója, Prze- myslaw Smolarek a követ­kezőket mondja: „A felszín­re hozott anyagot részletesen elemezzük. Különösen érté­kes a hajó szerkezete; olyan időszakban készült, amelyből Európában ritka az eredeti régészeti anyag. Értékes rakományt vitt ez a hajó: számos bányászatit kohászati terméket, mint pél- dáu’ vasércet, vastömböket, kovácsolt acélt, rézlemezké­ket. Igen érdekesek a faipa­ri termékek is: hajóépítésre szolgáló fűrészáru, dongafák, faggyú, gyanta, stb. Rövidesen üzembe helyez­nek egy különleges szívóbe­rendezést, amelynek segítsé­gével átkutatják a tengerfenék homokját Bármilyen kis tár­gyat emelnek ki, rendkívül értékes lelet lehet.” Zenés hétfők Szerencsés kezdetnek köny­velhetjük el az augusztus 2- án Salgótarjánban bemuta­tott 100 Folk °C együttes mű­sorát a Zenés hétfők soroza­ton belül A nemrég alakult négytagú együttes zenei stílu­sa nem határozható meg egy­értelműen, hiszen saját szer­zeményeik mellett népballa- da-feldo’.gozások, József At­tila, Robert Burns megzené­sített versei és polbaatadap- tációk is hallhatók. Legjel­lemzőbb, hogy a négyszóla­mú vokális zene kerül előtér­be, és a beatben használt erősítőberendezéseket a mini­málisra csökkentették. Hang­szereikkel (akusztikus gitár, bendzsó, mandolin, furulya, kongadobok) hűen tudták az előadott számok hangulatát kí­sérni a melankolikus balladá­tól a vidám, tréfás dalokig. A kezdés jó volt. s remél­jük, a következő műsorok is kielégítik a különböző mű­fajok kedvelőit. Augusztus 9-én a fúvószenét kedvelők­nek a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ fúvós­zenekara ad műsort. A fiata­labb beatkedvelő korosztályt augusztus 16-án a balassa­gyarmati Centrum beatzene­kar szórakoztatja Ifjabb Oláh Kálmán népi zenekara, Mik­lós József Szentendrei Klári, és Mozsár Imre közreműkö­déséve' augusztus 23-án mu­tatkozik be. A humort ked­velők augusztus 30-án Tö- rőcsik József polbeaténekee és Radványi Barna „Lehet, hogy szép nem vagyok1'- cí­mű műsorát láthatják. Tüskevári fazekasok Tüskevár ma is a dunántúli faze­kasság egyik köz­pontja. Az előző nemzedék idejé­ben még 89-en, most pedig öten űzik e régi népi mesterséget. Hív­hatnánk őket tüs­kevári Tóth faze­kasoknak is, mert közeli és távoli ro­konság réven mindannyian Tóth családnév üek: Má­té, Péter, Gyula, Gergely és az ifjú Tóth Gergely. Ké­pünkön: if jaki. Tóth Gergely. v

Next

/
Thumbnails
Contents